Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-26 / 21. szám

Igazunk van

Ilyen határozottan, mint a címben, természetesen csak akkor állíthatunk, ha tényeket tudunk felsorakoztatni az érvek mellett. Ezt tette lényegében véve Sarlós István a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára az Országos Béketanács ünnepi ülésén a 25 éves jubileumhoz kapcsolódó béke és barátság hónap megnyitása alkalmával.

Természetesen a leghatározottabban azok mondhatják ki a fenti állítást, akik ott voltak a békemunka kezdetén. Az első kapavágáskor, ahogy mondani szoktuk. Mert ez bizony az volt. Kemény ugart kellett feltörni kemény munkával.

A szívekben, az agyakban és minden idegszálában az embereknek még ott élt egy túl- élhetetlennek vélt borzalmas világháború minden görcse, félelme, számtalan kétsége. A sokat szenvedett emberi tömegek alig hogy kibújtak az elvonult vihar után a rommá lett lakások odúiból, „légós” bunkerekből, már húzózkodtak is volna vissza, mert nyugatról újabb vészterhes felhők kezdtek az égbolt felé sorakozni. Kezdetét vette a hidegháborús korszak, a kínos igen-nem egy újabb még borzalmasabb, immár „nukleáris” világháború lehetőségével.

MÉGIS VOLTAK, AKIK MÁR AKKOR BÉKÉRŐL BESZÉLTEK. Állították, hogy az lesz, hogy megvalósítható elérhető. Állításuk mögött már tények sorakoztak, ami számukra a leghatározottabb alapja volt annak, hogy a világ életében elkezdődött egy új, feltartóztathatatlan folyamat. 1945. május 9-e mint egy új út kezdetét jelentő kő tette

Sűrűn vitatott és ugyancsak bonyolult kérdést vetünk fel, midőn meg akarjuk tudni, mit is nevez Pál apostol a „belső embernek”.

Egyszerű volna rá a felelet, ha a már több ízben említett „új ember” változataként foghatnánk fel. Erre a rokonságra már sokan gondoltak. A belső ember, eszerint nem más, mint az új ember. Ámde akkor következésképpen az „óembernek” meg azonosnak kellene lenni ikerpárjával, a „külső emberrel”. Ezt az azonosítást azonban 2 Kor 4,16 szövege aligha engedi meg. Itt ugyanis Pál tárgyilagosan azt veszi számba, hogy a Krisztus ügyében végzett missziói munkája, fáradságos küszködése során az ő külső embere megromlik, vagyis idő előtt elhasználódik s ebbe belepusztul, mégis szívesen meghozza ezt az áldozatot, mert ugyanakkor belső embere nem sorvad, sőt napról napra újul. Világos, hogy a romlás nem az óembert éri (ennek csak örülni lehetne), hanem az embert, mint testben járó múlandó lényt. Ez hát a külső ember.

Mit értsünk ezek után a belső emberen? Róm 7,22 szerint a belső ember gyönyörködik az Isten törvényében, mert egyezik vele, belátja, hogy az jó. A gyászos csak az, hogy ennek a belső embernek a tiszta szándékát, az „elmének” (így is mondja) a helyes látását, célkitűzését tönkreteszi a bennünk lakó bűn. A valóságos cselekvésünk nem hű kifejezője elképzelésünknek, akaratunknak.

Lám a belső ember még nem az új ember. Nem képes győzni a „tagjainkon”, melyek rossz „végrehajtó szervek”, mert a bűn foglyai. Pál apostol feltételezi, hogy mindenkiben van egy belső ember, vagyis megvan benne a jónak látása, megszólal szíve-lelke, moccan lelkiismerete, megmutatkozik erkölcsi felelősségérzete. Csaknem mindegy, hogyan nevezzük ezt a nehezen megnevezhetőt. Talán legszebb, ha a teremtéstörténet kifejezésére gondolunk, arra ti., hogy Isten az embert — mint teremtésének koronáját — a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ez az „Istenkép” ugyan szinte a fel- ismerhetetlenségig eltorzult rajtunk a bűn miatt, de nem veszett ki maradéktalanul. Ez a maradék a belső ember.

biztossá álláspontjukat. A fasizmus legyőzése a Szovjetunió

hatalmas erőbedobásával, ember- és anyag áldozatával sokakban érlelte a meggyőződést, hogy a béke lehetséges. S a békemozgalom nehéz indulása, mustármagnyi kezdete után mind többen jutottak erre a meggyőződésre. Meggyőződésükben tovább erősítette őket a nagy vérveszteséget szenvedett hős szovjet nép megerősödése gazdasági, katona és politikai tekintetben, az általa felszabadított területen kialakult szocialista társadalmi rendet választott országok egyre inkább erősödő egysége a társadalmi* gazdasági és külpolitikai élet területén, és a kibontakozó békemozgalom egyre határozottabb állásfoglalásai az imperializmussal, militarizmussal és mögöttük a kapitalizmus mesterkedéseivel szemben.

MEGHATÓ VOLT MOST ÚJRA LÁTNI és hallgatni azokat, akik az élére álltak annak idején a hazai békekezdeményezéseknek. Az emberi élet elfutó évei már itt is, ott is rájuk írták nyomaikat, de a megszólalás, az állásfoglalás most is friss, kevésbé visszatekintő, inkább a mában világító és előremutató. Nincs szó a béke „nyugdíjasairól”. Ha a test követeli is a kevesebb szolgálat vállalását, most is itt vannak, szavuk tisztán cseng, hívják az utánuk jövő nemzedékekét, eligazítanak, tanácsolnak. Kedves megnyilvánulása volt ennek Berki Mihály- nénak, az OBT tagjának felszólalása. aki annak ideién küldöttként vett részt a Párizsban megrendezett első béke-világkongresszuson. Igazuk

Es ez az, az érzékeny pont az emberben, melyet Isten Szentlelke megfog, hogy megújulást hozzon az egész ember számára, el egészen a tagjainkig, hogy győzzön végre a belső ember, hogy ne csak egyetértsen Isten akaratával, hanem meg is valósítsa azt.

A belső ejnber természettől nem erős. Erőtlenségét a Krisztushivő is újra meg újra megtapasztalja. Veszélyeztetett oldalunk míg csak e testben élünk. Emiatt imádkozik Pál Istenhez az efézusi hívekért, hogy Lelke által erősítse meg őket az ő belső emberükben. Lelke által! A Szentlélek által kaphat erőre a mi önmagában véve jótehetetlen, gyönge belső emberünk.

A Szentlélek, tudjuk, nem a mi lelkünk magasabb szinten. Merőben új elem életünkben a Lélek, ha kapjuk. Üj kezdet, melynek feltétele Jézus Krisztus váltságműve volt. Felséges kezdet, mely immár a lehetőség kapuját nyitja meg belső emberünknek arra, hogy egyre inkább új ember legyünk. Merjük kimondani: belső emberünk arra van szánva, hogy egyre inkább azonosuljon az úi emberrel, hogy a kettő mind tökéletesebben fedje egymást, vagyis hogy mind teljesebben kiábrázolódjék rajtunk a Krisztus arca. Krisztusé, „aki képe a láthatatlan Istennek” (Kol 1,15).

De még mily messze esünk ettől! Bizonyítják fájó tapasztalataink. Erőért kell hát könyörögnünk. A Szentlélek az erő lelke. Isteni erőké. Néki kell kitenni magunkat. Belső emberünk tartalékából nem élhetünk meg rövid időre sem. Ez az oka annak, hogy nem bírjuk a terheket, összeroppanunk, nemcsak külső emberünk használódik el. kopik meg. de vele egvütt alszik ki a belső lámpás is. Pedig napról napra megújulhatna, erőt nverhetne a Feltámadott erejéből és már e földön zálogát vehetné annak a világnak, ahol a külső ember sem romlik meg többé, mert ami itt „elvettetik erőtelenségben”. ott „feltámasztatik erőben” (1 Kor 15. 43).

Vitatott a kérdés, bonyolult a válasz? Isten jósága egyszerűvé teszi a valósáéban belső emberünk megerősödését: ád Szentielket azoknak, akik tőle kérik' <JM H.13) S nemcsak pünkösd táján.

Scholz László

volt és mögöttük ezért sorakoztak fel egyre inkább a békére és igazságra vágyó emberek, a korábban kételkedők is, meg sokan azok közül is, akik a háború alatt és után másképpen gondolkodtak. A zászlót, amelyet kibontottak — amint arra Sebestyén Nándor- né ünnepi bevezető szavaiban utalt — a világ mind a négy tájának szele lobogtatja.

ÚJABB ÉS ÚJABB ERŐK sorakoztak fel az elmút 25 esztendő alatt ez alá a zászló alá. S ahogy a Szovjetunió és a szocialista országok kormányai, pártjai, társadalmi szervei s velük teljes egyetértésben a Béke-világtanács újabb és újabb lépéseket tettek a világbéke érdekében, úgy nőtt, erősödött a békét akarók tábora, az igazukban bizonyosak tömege idehaza is, nemzetközi viszonylatban is. A szabadságukért küzdő, az agresszióknak ellenálló, a gyarmati igát lerázó népek harca pedig új és új igazoló pecsétéi voltak annak, hogy a világbékéért folyó küzdelem igaz ügy, jó ügy, reménységes ügy. S ezt nemcsak az egykori zászlóbontók vallják egyértelműen, hanem az azóta felnőtt nemzedékek sokasága is a Tóth Zoltánokig, aki egyetemek padjaiban, vagy a munkapadok mellett egy új világ számára terveznek vagy alkotnak maradandó értékeket.

IGAZUNKAT AZ IS BIZONYÍTJA, hogy „söpörjünk a magunk háza előtt is” az elmúlt 25 esztendőben. Itt tá- gabb hazánkban, Európában. S ha ebben a pillanatban ellentétes jelű események is hívják magukra az „e házban” lakó emberek tömegeinek figyelmét, a folyamat Európa biztonságának és együttműködésének kibontakozása érdekében nem fordítható ellenkező irányba. Felmérhetetlen értékű eredmény magunk és még inkább az utánunk következő nemzedékek, a ma már nyugodtan tanuló ifjúságunk és megújuló városaink és falva- ink terein felhőtlen örömben játszadozó gyermekeink számára, hogy e soknyelvű, sokféle érdekeltségű, különböző társadalmi rendszereket hordozó földrészen meg tudták találni az egyetértés nyelvét azok, akik békét akarnak és tárgyaló asztal mellé tudták kényszeríteni azokat is, akik másra spekuláltak, vagy nem akarták tudomásul venni a realitásokat.

OTT VOLTUNK KEZDETTŐL FOGVA — mondhatta ki a nyugodt lelkiismeretű emberek nevében a HNF főtitkára — értékelve a hazai békemozgalom eredményeit. S ennek keretén belül ugyancsak nyugodtan elmondhattak a hazai egyházak képviselői közül is többen, hogy ott voltak és vannak ebben a reményteljes munkában. Mi. hazai evangélikusok is ennek a lapnak a hasábjain is írhátunk részvételünkről a 25 esztendős békemozgalomban. Nem dicseke- déssel, mert azért nem mindig, s főleg kezdetben nem „gördült simán a kocsi”, de álszerénység nélkül számbavé- ve a hozzájárulásunkat, mondván, hogy igazuk volt azoknak, akik ezt az ügyet szóba hozták egyházunk keretein belül és igazunk van, amikor ma diakóniai teológiánk és szolgálatunk részeként végezzük a békeszolgálatot itthon és külföldön egyaránt.

MINT EGY CSALÁDHOZ TARTOZÓK ünnepelhettünk együtt barátainkkal, akiket örömmel ölelhettünk magunkhoz az ünnepi ülés szünetében. S ahogv egy karéjban állva az annak idején a párizsi ülésen szintén részt vett D. dr. Vető Lajos ny. püspökünktől, a legutóbbi választás alkalmával az OBT tagjává választott Baranyai Tamás domonyi lelkészig számbavehettem azokat, akik e szolgálatban résztvettek és vállalják az újabb feladatokat és gondolva a távollevőkre is, így elsősorban a külföldön szolgálatot végző D. Káldy Zoltán püspök-elnökünkre, az Országos Béketanács elnökségének és a Békevilágtanács tagjára, saját területünkön is egyet tudtam érteni az ünnepi előadóval, hogy bizakodva tekintünk a jövő elébe, mert tudjuk, hogy mit akarunk, mert tudjuk, hogy igazunk van.

M. Gy.

Kitüntetés

Szent-Ivány Ödön a Déli Egyházkerület és a Deák téri gyülekezet felügyelője, a Tégla- és Cserépipari Egyesülésnél betöltött osztályvezetői munkaköréből nyugalomba vonul. Ebből az alkalomból az „Építőipar kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetésben részesült.

István Marian:

A JELENBEN ÉLNI

Mint ahogy a munkás a munkadarabot úgy munkálja meg, hogy aki ő utána dolgczik rajta, ne selejtesen kapja, úgy kell megművelni a lelent

a jövendő emberiségnek, hogy tovább művelhető legyen, hogy semmit ne kelljen mint haszontalant eldobnia — a tovább lakható Földet örökölje, a Természetet pompájában kapja — a vizekben,-a világűrben,

bármelyik égitesten, ,

ne a Föld felé fordított fegyver fenyegessen, hogy az ember ne a félelemben

. guggoljon-rejtekezzen —

élhessen, éljen irigyelhető jövőben.

A szerző „Veszéllyel vemhes világ” című kötetéből. Megjeleni 1974.

LUTHERÁNUS világszövetség

A franciországi Strasbourg melletti Liebfrauenberg-Aka- démián rendezte meg a Lutheránus Világszövetség az evangélikus és ortodox egyházak közötti párbeszédek értékelő konferenciáját. A Lutheránus Világszövetség főtitkárának, dr. André Appelnek elnöklete alatt a március 26— 28. közötti megbeszéléseken részt vettek a konstantinápolyi patriarkátus, az Orosz Ortodox Egyház, nyugatnémet, finn, romániai és amerikai egyházak képviselői, (lwi)

ANGLIA

Az Anglikán Egyház veze- hogy ez év november 15-től, tője, dr. Michael Ramsey Can- 70 éves korától visszavonul terbury érseke bejelentette, hivatalától, (öpd)

Negyven éves a barm nyilatkozat

Nem tudjuk, hogy más országok protestáns egyházai hogyan fogják számon tartani a barmeni teológiai nyilatkozat negyvenedik évfordulóját, de számunkra kétségtelenül megbecsült egyháztörténelmi eseményt jelent az, ami 1934 májusában a németországi evangélikus egyház színe-javát képviselő barmeni hitvalló zsinaton végbe ment.

Az történt ugyanis, hogy az 1933-ban a németországi hatalmat megszerzett Hitler elérkezettnek látta az időt a német evangélikus egyház meghódítására. A fazismus egyházi képviselői, a németkeresztyének, nem egy beszédükben hirdették, hogy Krisztus a németek számára Hitlerben testesült meg. A fasiszta tanokat, különösen a hírhedt fajelméletet akarták becsempészni az egyházba. Luther születésének 450. évfordulója alkalmából 1933-ban tartott berlini ünnepségen dr. Krause, a németkeresztyének országos vezetője, nyílt támadást intézett az Ó- szövetség ellen, de támadta az Újszövetséget is, többek között Pál apostolról „Pál rabbi”-ként beszélt s az egész Szentírás zsi- dótalanítását követelte.

AZ EGYHÁZON BELÜL JELENTKEZŐ FASIZMUS térhódításakor ez a szállóige járta be egész Németországot: „Pogányság tört be az egyház falai közé és létjogosultságot követel magának.” A Szentíráshoz és egyházunk hitvallási irataihoz ragaszkodó gyülekezetek és lelkészek „hítvalló egyház”-nak nevezték magukat, megkülönböztetésül a keresztyénséget a fasizmusnak kiszolgáltatóktól.

Az első nagyszabású tiltakozó zsinat 1934 májusában ült össze Barmenben. Feladatul a német evangélikus egyház becsületének megvédelmezését és az Isten Igéjéből tájékozódó hitvalló magatartás megvallását tekintették. Ilyen értelemben hangzottak az előadások és felszólalások is.

Genger, elberfeldi lelkész, előadásában többek között azt mondotta: „A mi időnk a reformáció nagy idejére emlékeztet Nem élünk az apró ügyek idejében, hanem a nagy döntések korában. Nem kisebbről van szó, mint arról, hogy az evangélikus egyház világító fáklyáját ledöntsék helyéről, vagy pedig arról, hogy továbbra is végezhesse az evangélium világosságának szolgálatát Németország és az egész világ felé.”

A BARMENI ZSINAT LEGNAGYOBB ESEMÉNYE a teológiai nyilatkozat megalkotása volt. Már bevezetésében is nyíltan megnevezi azt az ellenfelet, amelynek a fellépése szükségessé tette a hitvalló magatartást: „A következő evangéliumi igazságokról teszünk vallást a németkeresztyének mozgalma és a jelenlegi birodalmi egyházkormányzat egyházpusztító és ezzel a német evangélikus egyház egységét szétromboló tevékenységével szemben.”

Az első ezek között az igazságok között az, hogy „a Szentírás Istennek az az egyetlen szava, amelyre hallgatnunk kell, s amelyre életünkben és halálunkban bíznunk kell magunkat. Elvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint az egyház igehirdetése forrásaként köteles lenne Istennek ezen egyetlen szaván kívül más tényeket és hatalmasságokat, jelenségeket s igazságokat Isten kinyilatkoztatásául elfogadni.” Isten igéjének dicsősége, kizárólagossága, megbecsülése és ereje sugárzik ebből a mondatból, ami egyúttal tiltakozást jelent minden igehamisítással szemben.

A második pont azzal a véleménnyel száll szembe, mintha „az életnek volnának olyan területek ahol nem Jézus Krisztus, hanem más urak tulajdonai vagyunk.” Ez ugyanis az ellen a németkeresztyén tanítás ellen szól, amely szerint az egyháznak nem kell hallatnia szavát a béke ügyében, a német nép és az emberiség védelme érdekében.

A harmadik tétel erőteljesen megvonja a különbséget a keresztyén tanítás és a fasiszta elmélet között, s óvja az igehirdetőket az egyháztól idegen elemek átvételétőL

LEGÉLESEBBEN A NEGYEDIK PONT fordul szembe Hitler intézkedéseivel, amikor tiltakozik, az egyházba külön hatalmi szóval kiküldött vezérek” személye és tevékenysége ellen.

Az ötödik és hatodik cikk a fasizmus felé irányított figyelmeztetést tartalmaz, amely utal az állam Luther által megfogalmazott feladatára, a jog és béke fenntartására, majd tiltakozik az egyház és állam határának elmosása, az egyház el- államiasítása ellen. Majd pedig abban a hatalmas pozitívumban jelöli megfáz egyház tennivalóját, hogy „az egyháznak az a feladata és szabadsága is ebben gyökerezik, hogy Krisztus nevében, az ő tetteinek és beszédének szolgálatába állva hirdesse minden népnek a prédikáció és a szentségek által az Isten szabad kegyelméről szóló üzenetet.”

ENNEK A TEOLÓGIAI ALAPVETÉSNEK a nyomán vette fel a hitvalló egyház a harcot a fajelmélettel, foglalt állást az üldözött zsidók mellett, s terjesztette a gyülekezetekben a békéért szóló imádságokat akkor, amikor egyre hangosabbá vált a fasiszta háborús propaganda.

Az igéért egybesereglett, az igéből tájékozódó és az igével új dolgot kezdeni akaró barmeni hitvalló zsinat teológiai nyilatkozata a világ minden egyháza számára fénylő például szolgálhat az igéhez való hűséges ragaszkodásban — egyszersmind lehetetlenné teszi, hogy a világ bármely pontján az igére hivatkozva állhassanak keresztyének az újfasizmus vagy az erőszak politikáját folytatók táborába. Minket, magyar keresztyéneket pedig megerősít abban a szolgálatban, amelyet a Szentíráshoz való hűségben a békéért, az emberek javáért és üdvösségéért végzünk.

AZ ANTIFASISZTA EGYHÁZI HAGYOMÁNYOK erősítenek minket utunkon. Az emberért szolgálatot végző Jézus Krisztus jár előttünk a szolgálatban. Általa vállaljuk szolgálatunkat szocialista hazánkért és az emberiség békés jövendőjéért. Ma senki sem akarja az evangéliumot keverni más tanítással, tiszta ügyet képviselhetünk, emelt fővel, szabadon szolgálhatunk.

D. dr. Ottlyk Ernő

CSALÁDI HÍREK

— HALÁLOZÁS. Csőngei Károly az ajkai gyülekezet tizenegy éven át hűséges gondnoka sok szenvedés után 64 éves korában március 18-án elhunyt. Temetése március 21- én volt. Igazi gazdája volt a templomnak, amikor nem volt harangozó, harangozott és takarított. a temetéseken kántori szolgálatot végzett. Ravatalánál Mátis István ajkai lelkész szolgált. „A Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem”.

— Drobuska János 74 éves korában elhunyt. Benne a csengődi gyülekezet olyan presbiterét gyászolja, akire mindig lehetett számítani. A gyülekezet önállóságának elnyerésétől. 1936-tól haláláig presbiter volt, közben tizenöt évig temetőgondnok és gondnokhelyettes.

— Fux Antal, az angyalföldi gyülekezet több éven át másodfelügyelője, ny. kereskedelmi iskolai igazgató, 93 éves korában csendesen hazatért. Gölnicbányán született. A debreceni kereskedelmi fiúiskola igazgatója volt. Szeretet és köztisztelet vette körüL 90- ik születésnapján öt 80 éves volt tanítványa köszöntötte még. Végakarata szerint fehér tanári köpenyével helyezték koporsójába. Hamvait 12 éves korában elhunyt kislánya debreceni sírjába helyezik. Búcsúztatásán, május 6-án, Benczúr László angyalföldi lelkész hirdette az igét: A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindenben kitart.”

Jobban kell értenünk

„Erősödjetek meg a belső emberben”

Ef 3, 16