Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-19 / 20. szám

Mennyben)'"n ef c! ünnepének igéje Lj korszak kezdetén Csel 1, 1—11 Nemcsak Lukács evangélista újabb könyvének bevezető mondatai ezek az igék, hanem bevezető szavak egy új világ kialakulásához is. Egyúttal bevezetés a keresztyénséghez is. Az Isten Fiának földrejötte olyan korszaknyitó eseményhez hasonlítható, mint mikor az ember felfedezte például a tüzet. Attól a felfedezéstől is megváltozott a miág képe. A tűzzel olyan lehetőséget, eszközt kapott az ember, amivel élnie le­het. Azt mondhatnánk, hogy Jézus Krisztusban új tüzet látott az emberiség. Az emberért lobogó isteni szeretet tüzét. Valami egészen új elem volt ez a világban, s egy egészen új korszakot kellett megindítania. Lukács bevezetője tulajdonkeppen Jézus mennybemenetelét és búcsúszavait idézi. Jól látta az evangélista, hogy Jézus utolsó földi perceiben roppant lényegeset, fontosat mondott a jövőre nézve. Mint ahogy a búcsúzó ember az indulás pillanatában egyre azt is­mételgeti. ami a hátramaradóknak a továbbiakban fontos, Jé­zus búcsúszavai is döntő útmutatást adnak az elkövetkező új világhoz. EBBEN AZ VJ KORSZAKBAN JÉZUS SZERINT KETTŐ LÉNYEGES. Az elsőről így szól: „vesztek erőt, miután a Szent­lélek eljön reátok”. Ez a mondat azt jelenti, hogy a keresztyén- ség számára a legsürgősebb és legdöntőbb a ,.kapcsolat” a Lé­lek által, szoros belső, lelki közösség Istennel. Jézus Krisztus elmegy ebből a miágból, de nem úgy, hogy maga mögött be­csukná a menny kapuját. Hiszen éppen azért jött le a földre, hogy véres verítékével, halálával hidat verjen, utat építsen két messzeszakadt világ közé: Isten világa és a bűnös ember vilá­ga közé. Az út elkészült, a kapu nyitva marad, s az új korszak lényege ez a hihetetlen, mégis valóságos, szoros belső közösség lesz Isten és ember között. Ez a kapcsolat természetesen erőt jelent. Isten erejét a gyenge embernek. VELE FÜGG ÖSSZE A KERESZTYÉN ÉLET MÁSIK IS­MÉRVE, döntő tényezője, amit Jézus így fejez ki: „lesztek né­kem tanúim”. Szóbeli és magatartásbeli tanúságra egyformán gondol Jézus. Bizonyságtevő beszédre és bizonyságtevö életre, cselekedetekre. Szavai mögött láthatatlanul ott sorakoznak az eljövendő nagy keresztyének, a Schweitzer-lelkületüek, a Mar­tin Luther Kingek, akiknek áldott tanúskodásában megmutat­kozik majd Isten miágának ereje, dicsősége. Jézusnak nincs is több mondanivalója. Ez a kettő — a kap­csolat s a tanúskodás —, ez volt a lényeg, a döntő útravaló. De a tanítványoknak hiányérzetük van. Őket még valami foglalkoztatja. Az utolsó perc sürgető pillanatában még van egy fontos kérdésük. Vajon sejtette-e Lukács, mikor szűksza­vú beszámolójában feljegyezte a tanítványok kérdését, hogy most vetíti olvasói elé az új világban a magát keresztyénnek valló egyház árnyékos oldalát. Az uralkodás és hatalom felől érdeklődnek a tanítványok. „Nem ebben az időben állítod helyre az országot., .?” Olyan téma ez. amellyel sohasem len­ne szabad foglalkoznia a tanítványoknak, ha el akarják kerül­ni a bukást. De a kérdés elhangzott s mögötte, mint sötét pró­féciában az inkvizíció máglyáit látjuk, az uralkodni akaró egyház minden szégyenét. Jézus válasza határozott és elutasító nem. „Nem a ti dol­gotok ...” S a nem után újra kicövekeli az utat: vesztek erőt — lesztek tanúim. Még egyszer a „szájukba rágta”, csak ez a ket­tő, csak ez a fontos. AZÉRT ÜNNEPELJÜK A MENNYBEMENETEL NAPJÁT, hogy újra meg újra felismerjük a keresztyénség lényegét. Mert egyszer Krisztus visszajön és számonkér bennünket. Számot kell adnunk a „kapcsólatról”, az erőről, a megnyílt mennyről, a Krisztus-lelkületről és a tanúskodásról. A Cselekedetek könyvének első tizenegy verse több mint egy könyv egyszerű bevezetése. Prófécia ez hallatlan világforduló küszöbén. Adjunk hálát Istennek, hogy részesei lehetünk an­nak- a korszaknak, mely új tűzről, Isten szeretetéről tud. Kér­jük Istent, hogy Krisztus akarata szerint élhessünk csodálatos lehetőségeinkkel a megváltott világban. Pintér Karolync IMÁDKOZZUNK Urunk' Bocsásd meg hitetlenségünket és vakságunkat, hogy sokszor kételkedünk szereteted felöl és nem látjuk a menny kitárt kapuját. Tarts meg minket közelségedben és naponta készíts fel minket Szentlelkeddel a szeretettel szolgáló tanús­kodásra. Add. hogy többet gondoljunk Jézus mennybemene­telére. Értelmünkben és szivünkben forgassuk ennek az ün­nepnek üzenetéi. Ámen. — Húsvél után az 5. vasár­napon az oltarterito színe: fe­hér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16,23 b—27; az igehirdetés alapigéje: Jk 1, 32—27. — Mennybemenetel ünne­pén az oltarterito színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 16, 14—20: az ige­hirdetés alapigéje: Csel 1. 1—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 2-án, pünkösd vasár­nap reggel 7 órakor az evan­gélikus egyház félóráját köz­vetíti a Petőfi Rádió. Igét hir­det D. DR. OTTLYK ERNŐ, az Északi Egyházkerület püs­pöke. — KELENFÖLD. A gyüle­kezet farkasréti kápolnájában igehirdetés-sorozat volt ..Krisz­tus a békesség szerzője” cím­mel. amelyen Filippinyi János. Madocsai Miklós, Muncz Fri­gyes evangélikus. Bácskai An­tal és Tánczos Zoltán refor­matus lelkész szolgált. — A nagy héten „Mi történt a nagy- héten ?” cimmel igehirdetéssel szolgáit Csery Kálmán és Or- goványi György református, valamin* Csengődy László és Visontai Róbert evangélikus lelkész; Az összejöveteleken Imrék Mária Reményik köl­teményeket adást elő. — CSŐVÁR. A gyülekezet­ben igehirdetéssel szolgált Maróti János acsai lelkész. — TÉT. Majus 19-én lesz Kardos József lelkész beikta­tása. A szolgálatot Weltler Rezső, a Győr-Soproni Egy­házmegye esperese végzi. Igét hirdet D, Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke. — ACSA. Igehirdetés-soro­zatot tartottak a gyülekezet­ben, amelyen Babka Tivadar legéndi. Kiszeíy Sándor cső­vári, Schultz Jenő vanyarci és Gerhát Sándor galgagutai lel­kész szolgált igen szép számú gyülekezeti közösségben. — KAJÁRPÉC. Húsvét után a 2. vasárnapon istentisztelet keretében iktatta be Weltler Rezső esperes a gyülekezet új tisztségviselőit: Varga Lajos gondnokot, Horváth Kálmán, Balogh István és Varga Miklós presbitereket. — KŐSZEG. Böjti gyüleke­zeti esten Smidéliusz Ernő rép- celaki lelkész tartott előadást, a gyülekezet ifjúsága énekelt, verset mondott Raffai Júlia, Csizmadia Erzsi, Holéciusz Márta és Tátrai Hajnal. A böj­ti időben minden istentisztele­ti alkalommal Weinberger Ká­roly gondoskodott művészi énekszámról nemcsak az anya­gyülekezetben. hanem a zsidá- Ms diában is. [ Istentiszteleti rend Budapest, 1974. május 19>én Peak tér de. 3. (úrv.) dr. Ha- íenscher Károly, de. 11. (úrv.) du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetven- dégség. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u, 31— 33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Váci út 129. de. 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpcst de. 10. dr. Sólyom Jenő Pesterzsébet de. 10. Soroksár új­telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kis­pest- Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MAV-telep de. 8. (szuppl.). Rákospalota nagytemp­lom de. 10. (szuppl.). Rákospalota kisteraplom du. 3. (szuppl.). Rá­kosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sashalom de. 9, Karner Ágoston. Mátyásföld de. fel 11. Cinkota de. fél 11, du. fel 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákosbegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. de. 10. XH. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. b‘. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11? (úrv.) Bencze Imre, du. tí. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. .fél 19 Csepel de. fél 11. Budapesten, 1974. május 23-á Deák tér de. 11. (úrv.) du. 6. (úrv.) dr. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11. du. 6. Karácsony Sán­dor u. 31—33. du. 6. Kőbánya de. 10, du. 7. Zugló de. 11. (úrv.) Bo­ros Károly. Fóti út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci üt 129. du. fél 7. Kertész Géza. Üjpest du. fél 7. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Rákospalota nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákospalota kis- templom du, 3. Bodrog Miklós. n, mennybemenetel ünnepén Rákosszentmihály du. fél 7. Kar­ner Ágoston. Bécsikapu tér de. ll. (úrv.) D. Koren Emil, du. e. D. Koren Emil. Óbuda de. 10. XII. Tartsay Vilmos u. ll. de. ll. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthideg­kút du. fél 6. Ruttkay Klemér. Modori u. 6, de. 10. Turcsányi Ká­roly. Kelenföld de. 11. Reuss And- Tás, du. 6. Reuss András. Német­völgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Budafok du. 5. Visontai Róbert. Csepel du. 6. A babiloni törvény Ott találkoztam vele a 9-es kórteremben. Tizedmagával feküdt a szobában. Sovány volt, csont-bőr teste kilátszott a kórházi hálóing alól, amit a nyakánál már nem tudott megkötni. Látogatási nap volt. Emberek jöttek-mentek az ágya mellett, de ő csukott szemmel feküdt. Nem érde­kelte már az, ami körülötte történik. Asztalán egy alma, egy szelet száraz kenyér, a bögréjében érintetlen, megsö­tétedett tea. Nem volt látoga­tója. Elvitték az ágya mellé állított széket, kiskabátját az ágyra dobták. Egy fiú oda­ment hozzá és mert zárva volt a szeme, elvitte azt az egy szem almát. Búcsúzó párok álltak az ágy előtt egymást átölelve, gyermekek futkároz- tak a kórteremben, de ö nem nyitott szemet a körülötte zaj­ló világra. Az egyik beteg odahajolt hozzám: — Vidékről került föl a lá­nyához. Eladták a házát, fel­hozták Pestre. Azután, hogy megkapták a pénzt, a kis öreggel nem törődtek. Idege­nek hozták be a kórházba. — Uram Isten, csak a saját gyermekére ne számítson az ember — sóhajtott egy asszony — talán még rosszabb sokszor, mint az idegen. — Borúlátó, asszonyom — mondtam, — Dehiszen tudok én is rá példát nem egyet — vágott szavamba a másik. — A fa­lumban is ... és a sógorom fia is csak akkor jár haza, ha valamire szüksége van. Ott a beteg édesanyja, azt is kihasz­nálja. Az meg tehetetlen, csak hagyja, hogy az utolsó párnát is kihúzza alóla. Percek alatt köréje gyűlnek és mindenki tud példát mon­dani. A 9-es kórteremben nem a műtéttől, a betegségtől félnek az emberek, hanem saját sze­retteik szívtelenségétől. Az öreg fekszik mozdulat­lanul. Hallja-e, amit monda­nak vagy nem. ki tudná. Pe­dig neki is lenne mondaniva­lója. igazi tapasztalatátadás. De ö nem kíván mást, csak elmenni örökre ebből a világ­ból, amely azzal dicsekszik, hogy meghosszabbítja az éle­tet és a meggyarapodott tudás mellett elsatnyúl a szíve. „Védeni a gyengét, megelőz­ni a betegek és tehetetlenek kihasználását”. Régi törvény ez. Még Hammurabi, a babi­lóniai király, jóval Krisztus előtt törvénykönyvbe iktatta a fenti mondatot, amelyet a történészek a civilizáció egyik fontos állomásának tartanak. Védeni a gyengét, a beteget, a tehetetlent. Van erre lehető­ségünk bőven. Boldog az. aki élhet a lehetőséggel, aki lega­lább a vele lett jót meghálál­hatja. Itt vannak mindjárt azok, akiket szülőnknek ne­vezhetünk, akik felneveltek bennünket, akik védtek, óvtak bennünket mindentől, amikor gyengék és tehetetlenek vol­tunk. Ott ültek az ágyunk mellett, amikor betegek vol­tunk és olyan jó volt tudni, hogy onnan nem mozdulnak el, amíg újra lábra nem ál­lunk. A legjobb falatjukat ne­künk adták, öltöztettek, isko­láztattak bennünket és meg­tanítottak bennünket imádkoz­ni, Csodálatos dolog az, ha le­ülhetünk az ö ágyuk mellé, amikor megöregedtek, hogy el nem mozdulunk onnan, amíg fel nem épülnek, hogy báto­rítjuk őket és hitet öntünk beléjük, ahogy ők.tették éle­tünk folyamán, ha elcsügged­tünk. Csodalatos érzés a hála. A virág, amely szinte szemünk előtt nyílik ki, hálás azért, ha vizet adunk neki, óvjuk az erős naptól. A madarak hálá­ból odarakják fészküket, ahol eledelt kapnak tölünk, hogy gyönyörködhessünk kicsinye­ikben. Évről évre visszajön­nek hozzánk. Nem felejtenek. Szivünkben él annak az ar­ca. aki reggelente magot adott nekik. A beteg állat milyen hálás annak, aki gyógyítja, fájdalmát enyhíti! Boldog az. aki hálás lehet mindazért a látható és látha­tatlan jóért, amit az élettől, az életben kapott, akinek a sors megadta a lehetőségét annak, hogy védhesse a gyen­gét. megakadályozhassa a be­tegek és tehetetlenek kihasz­nálását. Ha ez a hálás gyen­gédség szülőről gyerekre, gye­rekről szülőre, emberről em­berre szállna és ez így menne nemzedékről-nemzedékre. nem is kellene törvényt hozni, ahogy azt a nagy babiloni ki­rály tette. Mert ajándék az. ha valaki kézen fogva vezet­heti öreg szülőjét, megetethe­ti. megigazíthatja feje alatt a párnát, álomba ringathatja a modern korról szóló mesékkel azokról az emberekről, akik abban a korban születtek, amikor az ember a csillagok­ba elmehet, de szívében meg­gazdagodva tér vissza a föld­re, hogy a gyengéket, a tehe­tetleneket. a betegeket gyámo- lítsa. Gyarmat hy Irén — OROSHÁZA. A város és a gyülekezet most ünnepelte alapításának 230 éves évfor­dulóját. A gyülekezet a tavaly felállított u.n. „Zombai em­lékmű” mellett adózott sze­retettel és hálával azok em­lékének, akiknek volt bátor­sága 1744. április 24-én lerak­ni ennek, a később várossá fejlődött településnek, az alap­jait. Az április 21-i egyházi ünnepségen az emlékbeszédet Benkö István igazgató-lelkész mondotta, énekelt ». gyüleke­zeti énekkai’ Tóth László ve­zényletével, imádkozott Ko­szorús Oszkár esperes. — Ma már hagyomány, hogy a város az emléknapon kivilágíttatja a tornyot és a toronyerkélvről a helybeli tűzoltó zenekar és a helyi neves Madrigál kórus korabeli műveket szólaltat meg. A fúvós együttes után az azt követő „pompa" ha­rangzúgás csak még jobban aláhúzza ennek a napnak, most hétköznapi volta ellené­re is, ünnepi jellegét. „Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet és kegyelmét nem vonta meg tő­lem” (Zsolt 66,20) VASÁRNAP. — „Annak pe­dig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik fel­jebb, mint ahogy mi kérjük, vagy elgondoljuk, a miben- nünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézus­ban nemzetségről-nemzetség- re, orókk ön-örökké. Ámen.” (Eí 3,20—21 — Ez 34,31 — Jk 1,22—27 — Zsolt 123) Egyfe­lől nagyon jó tudni, hogy olyan Urunk van, aki életünk minden problémáját meg tud­ja oldani, minden élethelyzet­ben tud tanácsolni „feljebb, mint ahogy mi kérjük”. Más­felől énünk minden zegzúgát ismeri és ez minket a magunk valóságában állít öelé. HÉTFŐ. - „Mert az Ember Fia eljön majd az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival és akkor megfizet mindenki­nek az ö cselekedete szerint.” (Mt 16,27 — Dán 7.10 — Mk 1,35—39 — Józs 8,1—2. 11—29) Ahogyan Isten előtt nincs szé- pítgetni valónk, úgy nincs jo­gunk „fenyegetőzni” Istennel. Hitünk szerint mindnyájunk­nak meg kell jelennünk Isten előtt. Ez bennünket Istennek való számolásra késztet és akarata szerinti életre. KEDD. — „Ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek lel­ki házzá, szent papsággá, ál­dozzatok lelki áldozatokkal, amelyek kedvesek az Istennek a Jézus Krisztus által.” (1 Pt 2,5 — 1 Kir 18,30 — Kol 4,2— 6 — Józs 8,30—35) Keresztyén- ségünk elsősorban , nem arra irányul, hogy népies értelem­ben „szentté” legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdes­sük szóban és tettben. Az. a legfontosabb, hogy felismer­jük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. SZERDA. — „Igazságot szól­jon ki-ki az ő felebarátjával.” (Zak 8. lő — Jn 16,13 — 1 Tim 2,1—8 — Józs 9,1—15) Sajnos az ember, a beszéddel sokszor nem a gondolatait iparkodik kifejezni, hanem azt elrejteni. Sokszor nem az értelmünk és érzelmünk kívánta igazságot szóljuk emberi viszonylatban felebarátunkkal kapcsolatban, hanem rosszat szólunk ellene, pedig „menteni” kellene ót. CSÜTÖRTÖK. — „Aki meg­jelent testben, igazoltatott a Lélek által; megjelent az an­gyaloknak; prédikálták a po- gányok közt, hittek benne a világon; felvitetett dicsőség­ben.” (1 Tim 3,16 —Ézs 60,3 — Csel 1,1—11 — Zsolt 110) Ez a vers az evangélium összefog­lalása, a mennybemenetel ün­nepe mondanivalójának leg­tömörebb megfogalmazása. Hiszen nem elég a történelmi Jézust szemlélni, aki született, tanított és meghalt, hanem a hiten keresztül nézzünk arra a Jézusra, aki feltámadt és el­ment az Atyához, hogy „he­lyet készítsen nekünk”. PÉNTEK. — „Ha pedig a világosságban járunk,, amint <3 maga világosságban van, közösségünk van egymással és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűn­től.” (1 Jn 1.7 — Ézs 59.20 — Kol 3,1—4 — Józs 9,16—27) Ez a vers arról beszél, hogy a „világosság” isteni légkört, ha­táskört jelent. Istent a tökéle­tes jónak és szentségnek lég­köre veszi körül. A keresztyén ember Isten lényének ebben a sugárkörében él, s ezt hittel és a jó cselekvéssel kell tor vább sugároznia. SZOMBAT. — „Ti pedig vá­lasztott nemzetség, királyi pap­ság, szent nemzet vagytok, olyan nép, amelyet Isten sa­játjának tekint.” (1 Pt 2,9 — Jóéi 2,17 — Lk 18,1—8 — Józs 11,1—15) A keresztyénség alatt a „lelki Izraelt” is szok­ták érteni a testi Izraellel szemben. A „választott nem­zetség” polgárává hitrejutá- sunk által válunk. Ez a pol­gárjog bennünket polgársá­gunkhoz méltó életre, értelmi, érzelmi és akarati cselekvésre késztet. Kalácska Béla — MÜZEUMÜGY. A Műve­lődésügyi Minisztérium Múze­umi Főosztálya az előbbi évek gyakorlatához hasonlóan idén is megrendezte továbbképző tanfolyamát az egyházak gyűj­teményügyi vezetői részére. Az április 24—26. napjain lezaj­lott értekezleten magas szintű elméleti és gyakorlati eszme­cserére került sor a magyar barokk szobrászat, festészet, ötvös- és textilművészet, va­lamint bútorművesség tárgy­körében. A Nemzeti Galériá­ban tartott előadásokon és gyakorlatokon részt, vett dr. Fabiny Tibor teológiai akadé­miai tanár, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője, valamint , a két egyházkerület- gyűjteményi előadója, Keve- házi László pilisi és Németh Tibor vanyolai lelkész. Kül­dötteink jelen voltak az Ipar- művészeti Múzeum szerb iko­nokat bemutató kiállításának az ünnepélyes megnyitásán is. — BALASSAGYARMAT. Bensőséges családi körben kö­szöntötte a balassagyarmati egyházközség vezetősége a gyülekezet legidősebb tagját, özv. Algőver Lajosnét, aki má­jus 2-án töltötte be életének 100. esztendejét. Idős testvé­rünk. aki egy évszázadot meg­élt. jó egészségnek örvend, szellemi képességeinek teljes birtokában van, csupán hal­láscsökkenése van. 7 élő gyer­meket nevelt fel, 7 unokája és 6 dédunokája köszöntötte öt hálás szeretettel. Kedves 100 éves testvérünk a templomát és egyházát mind a mai napig hűségesen szereti és megható­dott szavakkal emlékezett kon­firmációjáról is. Ezúton kívá­nunk neki jó egészséget és Isten szeretetéve! bearanyozott további éveket. — GYÖNK. A gyülekezet lelkészi állása — Sass Endre lelkész nyugalomba vonulásá­val — megüresedett. A gyüle­kezet új lelkészét, Lackner Aladár keszőhidegkúti lelkészt április 21-én iktatta be Sólyom Károly, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese. Az ün­nepségen számosán köszöntöt­ték az új lelkészt.,. A rád bí­zott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által’« — HALÁLOZÁS, id. mada­rász István, az orosházi gyüle­kezet tagja és több évtizeden át volt presbitere, lapunk hű­séges olvasója, 88 éves korá­ban április 9-én Budapesten elhunyt. Temetésén, amely Orosházán volt április 17-én, Benkő István igazgató-lelkész hirdette a feltámadás igéjét. Az elhunytban Madarász Ist­ván somogyvámosi lelkész édesapját gyászolja. „Ha meg­haltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ővele”. — özv. Fekete Lajosné. sz. Babolcsay Irma április 24-én, életének 79. évében elhunyt. Temetése Kemenesmagasiban volt április 27-én. Hitét szere­tetszolgálata hirdette családi körén belül és az egész gyüle­kezetben. Utolsó vallomása ez volt: „Jézus Krisztus a feltá­madás és az élet”. Az elhunyt­ban Tóth János kemenesma- gasi lelkész anyósát gyászolja. — GYERMEK vagy idős személy őrzését hetenként kétszer tél nap­ra vállalom. Jelige ,,Nyugdíjas'. A kiadóhivatalba. — PENZBESZEDOT keres a jó­zsefvárosi gyülekezet. Jelentkezés hétköznap délelőtt 0—11 óra kö­zött. Evangélikus Lelkészt Hivatal. 1085 Budapest. Vili. Üllői út 21. I. em. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIII., Puskin u. ÍZ. Telefon: 142—014 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 00,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.1005 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Bcproni Béla vezérigazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents