Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-12 / 19. szám

ORSZÁGOS E VAN G ÉLIKUS HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1974. május 12. Ara: 2,— forint Mi lesz velünk? Amikor Pythia „tudománya” kimerült, az antik világ papjai jöttek segítségül és jóslatait kétértelmű hexaméterekbe szed­ték. Így is, úgy is „igazak” lettek azután a jóslatok. Pythia tu­dományában tehát semmi rejtély nincs. Szabad-e azonban ne­künk így közelednünk a világ nagy és izgalmas kérdéseihez, szabad-e a nekünk felvetett kérdésekre „kétértelmű hexaméte- rekben” válaszolni? MERT NAPONTA SZEGEZŐDIK MELLÜNKNEK világunk holnapjának kérdése. Sokoldalúan és szerteágazóan, de mind­annyiszor ilyen kicsengéssel: „mi lesz velünk?”. És ez akkor is kérdés, ha a háziasszonyok nyugodtan vásárolni mennek, vagy az édesanyák gond nélkül küldik gyermekeiket iskolába. Vagy ha gépek zakatolása közben hangunkat is alig halljuk, vagy versenyt fütyürészünk a mezei pacsirtával. Persze, hogy fél­reértés ne essék, nem ijedség, sokk fogalmaztatja meg velünk ezt a kérdést, mert hiszen napjainkban pl. minden/okunk meg­van a reménységre, még csak, nem is szorongat valamiféle fe­szültség belülről. De a kérdés lelkünk viaszára vésődött, s ott ülünk a modern Pythiák lábainál megnyugtató^ válaszért. Azt is érezzük, hogy ez nem pusztán személyes, egyéni eg­zisztenciális kérdés. Beleszövődik hazánk, népünk és társadal­munk kérdése, sőt beleszivárog jó öreg kontinensünk, Európa kérdése is, de nyugodtan átléphetjük földrészünk határait: egész világunk kérdése ez. Mi hivő emberek, akik hiszünk Isten világot kormányzó aka­ratában, hamis úton járnánk, ha meg akarnánk takarítani a kitusakodott választ és olcsó, naiv feleletekbe menekülnénk. Isten bennünket is beleágyazott a történelem sodrásába és vá­laszainkat az <5 megvilágosító szeretetétöl várjuk. ÉS MOST PRÓBÁLJUNK OLYAN VÁLASZT keresni, amely konzerválható”, amely nemcsak a mai napra áll, de holnap is hitele lesz. Ismerős ez a kifejezés a napi politikából: „feltartóz­tathatatlanul". Ez a sokszorosan képzett szó szalonjogot nyert fogalomtárunkban, és bármennyire tiltakozik nyelvünk haszná­lata ellen, mégiscsak jó ízű szavunkká lett, bennünk az enyhü­lési folyamattal társult, annak előrehaladását, naponkénti küz­delmét, sőt győzelmét jelenti. Vagyis a politikai élet — amely rengeteg félelmet rejtett feszültségeivel a kisemberek számára —, 180 fokos fordulatát. Az „enyhülés” egyszerűen programmá vált, feladatot és célt jelöl meg. A választ tehát leegyszerűsítve így adhatnánk meg: az eny­hülés feltartóztathatatlanul halad előre. Jellemző ez kontinen­sünkre, de jellemző a világ sorsát meghatározó nagy erővona­lakra is. De a hangsúlyt mégis a „feltételes módra” kell he­lyeznünk. Akkor leszünk ugyanis precízek. Mert a világ holnap­jának sorsa mégsem rózsaszirmokkal hintett országúton halad. Az utat az enyhülés felé nemcsak a mesebeli hétfejű sárkány őrzi, de kanyargós és rögös, rejtett buktatókkal van tele és sza­kadékok szegélyezik. Legjobb esetben is azt kell mondanunk: program ez, amelyért drámai küzdelmet kell folytatni az illeté­keseknek. És szinte naponként! Jó TAPASZTALNUNK A SIKEREKET és jó érzékelnünk az optimizmust, amely időnként felforrósítja a tömegek szí­vét. Anélkül azonban, hogy az enyhülés jelenlegi szakaszának „ünneprontói” lennénk, figyelmünket nem kerülheti el egy­két olyan realitás, amely gondolkodóba ejt. Vagy inkább figyel­meztet, hogy „nincs itt még Kánaán”. Nem úszhatunk egy ha­mis optimizmus árjában, látnunk kell az ár szennyét és pisz­kát is. Számunkra bizonyára feltűnt az elmúlt hetekben a varsói gyűlés nyilatkozata. Az abban megszólaló töretlen erőfeszítés az enyhülés érdekében, és hogy ez jellegzetessége a Varsói Szerződés tagállamainak. Bennünket már a „hangvétel” maga is megejthet, még inkább azok a konkrét javaslatok, amelyek a holnap Európájára, világára vetik az érdeklődés reflektorfé­nyét. Mindezt egyértelműen pozitívan értékelte a nyugati saj­tó is. Közelebbről ez világos útmutatást tartalmaz a még vita­tott nemzetközi problémák rendezéséhez, és elősegíti a nemzet­közi enyhülés, a békés egymás mellett élés további térhódítását. A LEGFONTOSABB JAVASLAT az „új” erőfeszítésre esik, hogy ti. az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mi­előbb fejeződjék be, s harmadik szakaszában a legmagasabb szinten tartsák meg. Íme, a jövő közvetlen feladata! És egyúttal válasz is kérdé­sünkre. Nem jósoltunk, mégis politikai prognózist nyújtottunk a holnapra. A realitáshoz azonban lényegesen hozzátartozik még vala­mi. Az, hogy az enyhülésnek achillesi sarka, sebezhető pontjai vannak. Vessünk csak egy pillantást a közelmúlt lezáratlan ügyeire! Túl korainak bizonyult örömünk, amikor „végre” a Távol-Keleten, Vietnamban tűzszünet állt be, vagy a Közel- Keleten elhallgattak a fegyverek. Mert mindkét helyen súlyo­san megsértik a megállapodásokat s nem kell a szomszédba mennünk megtudni, ki a sértő fél. Nem vitás, hogy mély szakadék tátong az enyhülés útján a chilei válság kapcsán, de egész Latin-Amerika rendkívül nehe­zen áttekinthető amerikai befolyásoltságán. Beteg gócok ezek, amelyek mellett szó nélkül elmenni nehéz. Világosan látnunk kell két ellentétes „vonal” kereszteződéseit, amelynek eredmé­nyeképpen itt is, ott is ordító feszültség támad. A kérdések még korántsem jutottak nyugvópontra. Hogy mi lesz velünk és mi lesz a holnapunkkal, az könnyen eldőlhet Vietnamban, a ha­vas Hermon oldalánál, de Latin-Amerikában is. Wilkie három évtizede fogalmazta ezt meg: „a világ egy és oszthatatlan”. Akkor 6 úgy értelmezte, hogy egymásra va­gyunk utalva gazdaságilag, politikailag, sőt bizonyos fokig társadalmilag itt a földkerekségen. Értelmezését sok tekintet­ben vallja a mi világunk is. De ki kell egészítenünk azzal Wil­kie felismerését, hogy az „egy és oszthatatlan” világ együtt boldogul, vagy együtt kárhozik. Vagyis az új világ aligha tud­ja elviselni a feltartóztathatatlanul előrehaladó enyhülést, mi­közben más erők a háború füzében tartják a vasat. Csakis együtt lehet sírni és együtt nevetni. A két vonal keresztező­dése anakronisztikussá teszi az enyhülést. A MAGYAR „KÖZLEMÉNY” EGY MONDATA kívánkozik zárószóként még ide: „Ennek útjából minden mesterségesen tá­masztott akadályt el kell hárítani”. Erősödés a szolgálatban és a testvéri közösségben Az európai evangélikus egyházak konferenciája Varsóban Szinte már hagyománnyá lett, hogy a Lutheránus Vi­lágszövetség rendezésében az európai evangélikus egyházak küldöttei két-három évenként összegyülekeznek, hogy meg­beszéljék szolgálatuk időszerű kérdéseit és testvéri beszélge­tésekben elmélyítsék testvéri kapcsolataikat. Kezdetben eze­ken a találkozókon csak a kisebbségi sorsban élő egyhá­zak vettek részt, az idei kon­ferencián azonban — amely Lengyelország romokból újjá­épített gyönyörű fővárosában, Varsóban április 1-től 6-ig ülésezett — kontinensünk csaknem minden evangélikus egyháza képviseltette magát. A konferencián — amelyet dr. Nagy Gyula professzor, a Lutheránus Világszövetség munkatársa készített elő — Európa 21 országának 30 egy­házából több, mint száz dele­gátus vett részt. Magyarorszá­gi Evangélikus Egyházunkat dr. Selmeczi János, a Teoló­gus Otthon igazgatója, dr. Nagy István tatai esperes, Reuss András külügyi titkár és Káposzta Lajos soítvadker- ti lelkész képviselte. A konfe­rencia a lengyelországi evan­gélikus egyház modern köz­ponti épületében, a Keresz­tyén Teológiai Akadémia rep­rezentatív tanácstermében folyt le. Európa békéjéért A konferencia először az európai béke, biztonság és együttműködés kérdéseit tár­gyalta meg. J. Narzynski, a varsói Keresztyén Teológiai Akadémia docense előadásá­ban rámutatott arra, hogy Len­gyelország tragikus történel­me, különösen a lengyel nép­nek a második világháború­ban átélt szenvedései világo­san mutatják, hogy az euró­pai béke szempontjából nincs alternatíva. Az előadás emlé­keztette a résztvevőket arra. hogy az egyházak a béke és megbékélés szolgálatára nyer­tek elhívást. Az előadás rá­mutatott az igehirdetésnek és egyházi szolgálatoknak azok­ra a gyakorlati feladataira is. amelyekkel az európai evan­gélikus egyházak az európai béke és biztonság stabilitását előmozdítják. A résztvevők tájékoztatást kaptak arról a munkáról is, amelyet a Lu­theránus Világszövetség az európai biztonsági és együtt­működési konferenciával kap­csolatban végzett. Az előadást követő megbeszélés hozzájá­rult az egyházi békeszolgálat teológiai megértéséhez, vala­mint az európai békét fenye­gető események őszinte elem­zéséhez. Bár a vitában több nyugati résztvevő nem tekin­tette egyházi feladatnak a bé­keszolgálatban való aktív részvételt, a konferencia több­sége megegyezett abban, hogy a béke ügyének aktív munkálása korunk egyházá­mint a hagyományos teológiai stúdiumokkal való foglalko­zás mellett szükség van a tár­sadalmi és szociáletikai isme­retek. az emberiség égető kér­déseinek minél alaposabb el­sajátítására, mert csak ezek ismeretében tudják betölteni a lelkészek igehirdetői és tár­sadalmi szolgálatukat. A meg­beszélés során kitűnt, hogy a legtöbb egyházban milyen ke­vés kapcsolata van a teológiai oktatásnak a gyülekezeti élet­tel és^gvakorlattál. Ennek kö­vetkezménye, hogy különösen a nyugati egyházakban a vég­zett teológusok idegenkednek az egyházi, gyülekezeti szol­gálat vállalásától. Ezért fi­gyeltek fel a konferencia résztvevői arra. amit a ma­gyar küldöttek a teológiai hallgatók társadalomismereti és szociáletikai képzéséről, lelkészképzésünknek a gyüle­kezetekkel való eleven kap­csolatáról, a szupplikációs szol­gálatokról és a teológus na­pok gyakorlatáról elmondtak. 'A konferenciának az volt a véleménye, hogy igen nagy szükség van arra. hogy az eu­Magyar ökumenikus küldöttség a Német Demokratikus Köztársaságban A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának kül­döttsége az Evangéliumi Egyházak Szövetségének meghívásá­ra május 6—14. között látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. A küldöttséget D. dr. Bartha Tibor reformá­tus püspök, az ökumenikus Tanács elnöke vezeti, tagjai pedig a következők. D. Káldy Zoltán evangélikus elnök püspök, Pa- lotay Sándor, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, dr. Ba­kos Lajos református püspök, az Ökumenikus Tanács alelnö- kei; dr. Prőhle Károly evangélikus teológiai tanár, az ökume­nikus Tanács főtitkára; továbbá Weitler Rezső evangélikus esperes, püspökhelyettes; drs. Kürti László professzor, a Deb­receni Református Kollégium főigazgatója, a Zsinati Iroda tanulmányi osztályának vezetője; dr. Vámos József teológiai tanár, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja, Nagy Jó­zsef baptista teológiai tanár, az Ökumenikus Tanács titkárait ifj. dr. Bartha Tibor teológiai tanár, a református Zsinati Iro­da tanulmányi osztályának ügyvezetője. A látogatás, amelyre D. dr. Albrecht Schönherr püspök, az Egyházszövetség elnöke küldött meghívást, a maga nemében első hivatalos találkozás­ra nyújt alkalmat a kát szervezet vezető képviselői között. A jelentős ökumenikus alkalom eseményeire visszatérünk. FINNORSZÁG A Finnországi Egyházak ökumenikus Tanácsa új főtit­kárává ez év március 1-től kezdődően Inga-Brita Castrén magisztert választották. Eb­ben az ökumenikus vezető állásban ő az első nő. akinek megválasztásánál figyelembe vették, hogy 1962-től kezdve 11 éven át dolgozott Genfben a Keresztyén Ifjúsági Világ- szövetségnél és az Egyházak Világtanácsa Missziós Főosz­tályán. (lwi) EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI MJÜ SPANYOLUL A német demokratikus köztársaságbeli evangélikus könyvkiadóvállalat, az Evan­gelische Verlangsanstalt há­rom kötetben spanyol nyelven jelenteti meg Grundman és Leipoldt professzorok munká­ját az őskeresztyénség korá­nak történetéről. A madridi Ediciones Christiandad kiadó közreműködésével készült munka iránt nagy az érdeklő­dés nemcsak Spanyolország, hanem Dél-Amerika országai­nak teológusai között is. (ena) 4 A varsói evangélikus templom, ahol a konferencia megnyitó istentisztelete, volt nak egyik legfőbb feladata, s hogy ez a szolgálat evangéli­umi hitünkből következik. Éppen ezért szükségesnek tar­tották, hogy a Lutheránus Vi­lágszövetség közreműködésé­vel az egyházak több teológiai és gyakorlati felkészítést kap­janak arra, hogy minél hatá­sosabban tudjanak együttmű­ködni az időszerű nemzetközi, politikai és társadalmi prob­lémák megoldásában, elsősor­ban az európai biztonság és együttműködés megvalósítá­sában. A Iclkészkcpzés problémái A konferencia második ré­szében több referátumban, négy munkacsoportban és plenáris üléseken a lelkész­képzés problémái kerültek napirendre. Valamennyi elő­adó és felszólaló hangsúlyoz­ta, hogy szükség van a lelké­szek és egyházi munkások sokoldalú képzésére. hogy egyházi és társadalmi szolgá­latukat a kornak megfelelő szinten tudják végezni. A Szentírásnak beható és sok­oldalú tariulmányozása. vala­rópai egyházak kicseréljék ta­pasztalataikat a lelkészkép­zési rendszerekről, mert ez nagyban hozzájárulna az egy­házak együttműködésének és társadalmi szolgálatának ja­vításához. A jó pap holtig tanul A konferencia harmadik té­mája a lelkésztovábbképzés ügye volt. A korszerű lelkész! szolgálat megköveteli, hogy a lelkészek állandóan tanulja­nak és képezzék magukat. Dr. Nagy István tatai esperes re­ferátumában beszámolt arról a rendszeres és átgondolt munkáról, amely a lelkészek továbbképzése érdekében egy­házunkban a lelkészi munka- közösségekben, a rendszeres teológiai konferenciákon a teológiai szakcsoportokban és a különböző tanulmányi mun­kacsoportokban folyik. A megbeszélések során kitűnt, hogy alig van olyan evangéli­kus egyház, ahol a lelkészek továbbképzése ilyen átfogó és rendszeres és szinte minden gyülekezeti lelkészig elérő lenne. A konferencia határo­zatban kérte a Lutheránus Világszövetséget, hogy tegye lehetővé a lelkésztovábbkép­zés tapasztalatainak kölcsö­nös kicserélését, valamint megfelelő előadók cseréjével ennek a fontos szolgálatnak elmélyítését. - ... Testvéri kapcsolatok A konferencián a beszélgeté­sek során alkalom nyílt. az evangélikus egyházak nagy csa­ládja testvéri kapcsolatainak elmélyítésére is. André Appel- nek, a Lutheránus Világszö­vetség főtitkárának beszámo­lójából ízelítőt kaptunk az egész világ evangélikusságá- nak életéről és problémáiról. Andrzej Wantula, a lengyel- országi evangélikus egyház püspöke ismertette a 80 ezer lelket számláló lengyel evan­gélikus egyház életét és prob­lémáit. A virágvasárnapi gyü­lekezeti istentiszteleteken, amelyeken a magyar küldöt­tek is szolgáltak, valamint a korfeienciát követő két na­pos kiránduláson hű képet kaptunk a lengyel evangélikus gyülekezetek eleven életéről, valamint a lengyel népnek bennünket magyarokat külö­nösen is kitüntető vendégszere­tetéről. Dr. Selmeczi János ARGENTÍNA Az ország három evangéli­kus egyházát és a skandináv evangélikus gyülekezeteket tömörítő „Rio de la Plata Lutheránus Tanács’’ március 20-án tartott ülése határoza­tot fogadott el egy egységes Argentínai Evangélikus Egy­ház létrehozásáról. Az új egy­ház első együttes munkaága­ként már megindították a dia- kóniai munkát és bizottságot hoztak létre az országban pusztító árvizek áldozatai és a Chiléből származó menekül­tek megsegítésére. A teológiai képzés együttes megszervezé­se dr. Leskó Béla professzor és Armin Ihle lelkész felada­ta. (lwi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents