Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-05 / 18. szám
Jót cselekedve 1 Pt 2, 11—20 A feltámadott Jézus tanúi az élő Jézusról szóló örömhírrel járták az akkori világot és hirdették, hogy mindenkinek megváltója, bűnökből szabadítója, új életre segítője, Jézus Krisztus az Ür. De hamarosan meglátták, hogy azoknak, akik vándorút jukat Jézussal folytatják, meg kell keresniök és talál- niok helyüket koruk társadalmában. Az út nem kifelé vezet a, világból, hanem befelé. Ez a levél olyan keresztyéneknek szól. akik „szórványban” éltek, kevesen voltak, de Istennek jól akartak szolgálni (16 v), ezért nem volt közömbös számukra, hogyan járják útjukat koruk társadalmában. Pedig ebben a társadalomban urak és rabszolgák, királyok és alattvalók, zsarnokok és leigázottak. kirívóan gazdagok és kirívóan szegények éltek együtt. Akik pedig megismerték és magukévá tették az evangéliumot, örök elet örököseivé lettek, most teljes energiával fordulhattak földi életük Isten szolgálatába állítására. Hogyan is tegyék? Mit is kövessenek? PÉLDÁS ÉLETET ÉLJETEK! Nem lehet félreérteni — , nincs szó valamiféle érdemszerzö jócselekedetről, hanem arr.ól, hogy megszűnt a pogányos erkölcsök követése, a féktelen vágyak kielégítése, a másik emberrel szemben alkalmazott könyörtelenség, kizsákmányolás, szolgai sorsának kihasználása. A kor megszokott ..módszerei” helyett szabad inkább a Krisztus szeretetével élni az emberek között. A szeretet pedig odahelyez a másik ember mellé és nem fölé. vagy nem tesz elzárkózottá. félrehúzódó emberré. A példás élet arra való. hogy lássák, észrevegyék és előbb vagy utóbb oda- forditson Isten felé. akitől származik az erő a példás életre. A példás élet mai keresztyéneknek is ajánlatos út! Mindig fájdalommal hallgatom, ahogy akadnak olyan magukat keresztyéneknek tartó emberek, akik azzal ..dicsekszenek”, hogy sikerült kijátszani, egy-egy törvényt, intézkedést, hogy elbliccelték a nap nagy részét, ahelyett, hogy példát mutattak volna a‘ munkában, vagy hogy igyekeztek előnyt szerezni maguknak mások eredményéből. Példamutatás helyett —- rossz példa követése! Nagyon rossz csere ez! A TÁRSADALOMBA VALÓ BEILLESZKEDÉS éppen ezzel a példás élettel történik. Ha jól megnézzük, itt egy sereg olyan felszólítás szerepel, mely nem csupán valamiféle megadással eltűrést parancsol, hanem „aktív beilleszkedést”. Engedelmeskedés az .emberi rendek, a nem istenfélő felsőbbségnek is teljes elismerése és elfogadása. Mert, amit ok parancsolnak, az is Istentől van; amikor gonoszokat büntetnek. a jókat dicsérik! Sok mai tétovázó keresztyénnek jó volna meghallani: az az Isten akarata, hogy jót cselekedjetek! Különösen, amikor nap mint nap halljuk társadalmunk igényét is arra. hogy legyünk segítségül abban, hogy „gonoszok” lelepleződjenek, megbűnhődjenek, ne ügyeskedhessenek mások rovására. A világ „háborús gonosztevői” lelepleződjenek és egyre jobban elszigetelődjenek. Ezek olyan, a társadalmi élet területére tartozó dolgok, melyekben ma minden keresztyén cselekedheti a jót. Eközben arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az atyafiak iránt szeretette, de mindenki más iránt tiszteletre is kötelezve vagyunk. Ez utóbbinál úgy érzem, hogy a szereteten túl még többet kell adni, tiszteletet is! Jobb az alázatosabb magatartás: a kívülállók lenézése helyett inkább „mindenki tiszteletére” berendezkedni. így jár az élő Jézus népe vándordíján Urával. Jövevényként, mint akik tudják, hogy egyszer, ha itt véget ér az út; örök haza vár Jézusnál. De addig út vezet az emberek között, a társadalomban, amelyen meg kell tanulni járni. Mi hisszük, hogy amikor egyházunk a diakónia útjára talált, azt az utat találta meg, amelyen ma járhat jót cselekedve és példás életet élve! Töth-Saöllds Mihály IMÁDKOZZUNK Köszönjük élő Urunk, hogy életünkéi megmentetted a gonoszság követésétől, vágyainknak való holt engedelmességtől és megszabadítottál arra, hogy példás életet éljünk, jót cselekedjünk mindenekkel és így szerezzünk nevednek dicsőséget Légy áldott, hogy m» *s szolgálhatunk neked .Adj erőt, hogy földi vándorolunk on mindvégig megálljunk a hitben. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. május 5-én Deák tér dé. 9. (úrv.) Trajtler Gábor. de. 11. (urv.) cir. Haíen- scher Karoly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti. út 22. de. 11. Váci út, 129. de 8. Frangepán u. de. fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Weker- letelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos, du. 5. Szeretet- vendégség: Bohus Imre. Rákospalota MÁV telep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospalota Nagytemplom de. 3 0. Bodrog Mikiós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. féJ 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 0. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél m. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11, (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. • (úrv.) D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9, de. 10. (úrv.) XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11. du. fél 7. Pésthidegkút de. fél li. Mod ri u. 6. de 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. dr. Re- zessy Zoltán. Németvölgyi út. 138. de. 9 dr. Rezeasy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. N'agv- tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. ll. Visontai Róber*. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Joób Olivér ostfíyasszonyíai lelkészeknek március 30-án Celldömölkön két kisfiúk született. Nevük: MÁRK—GYŐZŐ '■ és SZILÁRD—KRISZTIÁN. — HALÁLOZÁS. Horváth Károlyné sz. Kurányi Rozália a vönöcki gyülekezet buzgó tagja, lapunk hűséges olvasója. türelemmel hordozott súlyos betegség után elhunyt. Temetése április 8-án volt szeretteinek és a gyülekezet tagjainak nagy részvéte mellett. „A nemes harcot meghurcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre el tétetett nékem az igazság koronája, melyet megad nékem az Ür ama napon, az igaz Bíró.’’ — Húsvét illán a 3. vasárnapon az ollártcritő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 16—23a; az igehirdetés alapigéje: 1 Pt 2, 11—20. — EVANGÉLIKUS ISTEN - TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 5-én oasarnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet SZABÓ GYULA debreceni lelkész. — KELENFÖLD. Május 4-én, szombaton este fél 6 órakor szeretetvendégséget tartanak a gyülekezetben, amelyen „Egyházunk és a sa jtó" címmel Mezősi György csepeli lelkész, szerkesztő tart előadást. Szolgálnak az Evangélikus Élet cikkírói gárdájából többen — GALGAGUTA. Böjh és nagyheti esti istentiszteleteken igehirdetéssel szolgáltak a gyülekezetben : Dóka Zoltánná he- vízgyörki lelkész! munkatárs. Bachát István váci, Záborszky Csaba szügyi, Medvey Mátyás galgagyörki, Kiszely Sándor csővári. Maróit János acsai és Gerhát Pál bokoiá lelkész.. — DUNAEGYHÁZA. Március 31—április. 2. között a gyülekezetben igehirdetés-sorozatot tartott Kovács Pál a saarvas-ótemplomi gyülekezet igazgató lelkésze. Igehirdetéseinek összefoglaló témája „Mit jelent a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztussal való közösség” volt. Ezenkívül ismertette a szarvasi gyülekezet életét és előadást tartott Tessedik Sámuelről. „A gyülekezeti terem mindhárom esten megtelt’ olvassuk a híradást. — KÉT LUTHER-K A BAT közepes termetre eladó. 1132 Budapest, XV., Juhos utca 28. Kökény Elekm\ — TORON YSIS A KOK, bádogos apülets2tsrkezetek és bádogos díszmunkák készítését és javítását. festését vállalom. Mérsékelt árak, garanciális felelősség, az ország bármely területén. Gimesi István bádogos kisiparos. 7100 Kaposvár. Arany János u. 29. 1 — LUTHER-KABÁTOT szakszerűen készít Dóezi Zoltán szabómester. 1061 Budapest, VI., Majakovszkij utca. 6. — OTTHONÁBA íogadrta betegeskedő' tanítónő' Budapesten jfiié! kú. csendes, nyugdíjas nőt némi házi segítségért. Érdeklődők jelentkezhetnek Evangélikus lelkészt Hivatal. 1102 Budapest. X., Kápolna u. 14. címen. Lelkészi ajánlólevél szíj tősége«. AZ OROSZLÁNYI gyülekezet énekkara május 12-én déultán 3 órakor istentisztelet keretében az Alkotmány út 46. sz. alatti templomban előadja: J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: Mohácsi Judit, dr. Nagy Ervinné, Fülöp Attila, dr, Meláth Ottó, Mezőfi Tibor, Trajtler Gábor. Vezényel: NAGY DÁNIEL „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak; íme, újjá lett minden (2 Kor 5, 17). VASÁRNAP. — „Ne szomo- rítsátok meg az Istennek Szentleikét aki által elpecsétel- tettetek a váltságnak napjára” (El 4, 30 — Zsolt 143, 10 — 1 Pét 2, 11—20 — Zsolt 36. 6— 11). A hitre jutott új élet nem elvont vallási fogalom, amelynek a gyakorlati keresztyén élethez semmi köze, hanem értelmi, érzelmi és akarati változást jelent. Ezt pedig az igét hallgató és szentségekkel élő ember szívében hitet teremtő Szentlélek végzi különös módon. A Szentiéleknek ezt és további munkáját akadályozhatjuk — megszomoríthatju'k Őt —, ha nem az új élethez méltóan élünk. HÉTFŐ. — „Adja meg nektek az Ő dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmával megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben.” (El 3, 16 — Ézs 40. 30—31 — Jób 38, 1—11 — Ef 5. 9—11). Nemcsak hitre jutásunk a Szentlélek munkája, hanem ebben a hitben való megmaradásunk és megerősödésünk is. Az új élethelyzetekbe kerülő keresztyén ember hitben való megmaradása a Szentlélek munkája. Itt az új élethelyzeteken van a hangsúly, vagyis azon, hogy a Szentlélek ereje az ember életének minden területére elég ahhoz, hogy boldog, kiegyensúlyozott és másokkal törődő keresztyén életet tudjunk élni. KEDD. — „Halleluja! Mert uralkodik az Ür, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és örvendezzünk és adjunk dicsőséget neki. mert eljött a Bárány menyegzője és az ő menyasszonya már lelkész ült” (Jel 19, 6—7 — Abd 15, 21 — Jób 38. 31—38 — Ef 5. 15—21). A Mindenható a világegyetemet nemcsak megalkotta, hanem hatalmas szavával fenntartja és gondot visel róla és benne mirólunk. Ez a tölünk független tény akkor lesz számunkra. is tény. ha az életünk feletti uralmat is átadjuk Neki — akkor lesz a „menyasszony” valóban felkészült. SZERDA. — „Legyetek tehát követői az Istennek, mint szeretett gyermekek és járjatok szeretetben, mint a Krisztus is szeretett titeket és önmagát adta értünk, mint ajándékot és áldozatot az Istennek kedves áldozatul” (Ef 5, l—2 — Jer 7, 23 — Jób 42, 1—9 — Ef 5, 22—23). Sokszor visszás a mi keresztyén életünk, hiszen Isten szeretetét, a bűnbocsánatot készségesen elfogadjuk és azt hisszük, hogy ezzel keresztyén „kötelezettségeinknek” eleget tettünk. A szeretetben járás ember és ember között mérhető le. Ez pedig annyit jelent, hogy mi is engedjünk, készségesen bocsássunk meg, ahogy Isten is engedett nekünk Krisztusban és megbocsátottCSÜTÖRTÖK. — „Hogyha Őt keresed, megtalálod: ha ellenben Őt elhagyod, Ő is elhagy téged mindörökké” (1 Krön 28. 9 — Jn 1, 38—39 — Csel 17. 22—23 — Ef 6, 1—9). Az Újszövetség népe már nem él bizonytalanságban. Nem a titokzatos Istennel tálálja magát szemben, hanem az önmagát kinyilatkoztató, kegyelmét Jézusban megmutató mennyei Atyával. Bátran mehetünk felé, mert Ő előbb jött hozzánk és szeretett minket. Ha számolunk Istennel — nem kell félni, hogy mindörökre elhagy. PÉNTEK. — „A pogányok örökös társak és ugyanazon test tagjai és részesei az ö ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Ef 3, 6 — Zsolt 98, 2 — 2 Kor 5, 16—21 — Ef 6, 10—17). Az üdv egyetemessége a Szentírás ószövetségi ígéreteiben egyértelmű és ez Jézusban teljesedett ki. Mégis a pogányok apostolának, Pálnak érvényrejuttatásáért sokat kellett harcolni a zsidókból lett keresztyénekkel szemben. Ma ez már nem probléma. De a felekezeti sovinizmustól mentes — hitelveinket fel nem adó —, az azonosságok elmélyítésén. közös célokban együttmunkálkodó meleg testvéri szívekre nagy szüksége van a világ keresztyénségének. SZOMBAT. — „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké” (Zsolt 16, 11 — 1 Pt 4, 13 — Rm 1, 18—25 — Ef 6, 18— 24). Hányszor halljuk az igét, Jézus hívó szavát és cselekvésre indító beszédét. Mégis olyan értetlenül tudunk viselkedni, mintha süketek és vakok volnánk a jó meghallgatására, az „élet ösvényének” meglátására. Pedig Isten abban az örömben akar részesíteni, amelyet az ember engedetlensége által elveszített az Eden- ben, de Fia által visszaadott és kiteljesített a Golgotán. ka bicska Bcla EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Saarkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felei: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 106« Budapest VIII., Puskin u. Iá. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211 ® 74.1006 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: • Soproni Béla vezérigazgató Nem vasárnapokból áll az életünk. Többségben vannak a munkás hétköznapok. Nem biztos, hogy a pirosbetűs, nagy ünnepek adják a tiszta örömöket. Lehet, hogy éppen a J-egszürkébb hétköznapon kopognak be hozzánk. Lehet, hogy nem a nagy alkotások gondolkodtatnak el bennünket, hanem egy tavaszi virágpompába bomló fa, egy kis fénysugár, amely a templom szines ablakán átszűrve egy öregasszony fejkendöjén pihen meg. Az apró dolgok teljesítik ki a hétköznapokat. Jó és rossz dolgok. A rosszakat elfelejtjük, a jókat dédelgetni kell. Egyetlen hétköznap megajándékozhat sok apró örömmel. Hadd mesélem el őket! Ott keringett a suhanó kocsik, autóbuszok, villamosok, munkába siető emberek fölött. Szájában egyetlen száraz agat tartott. Apró. fekete madárszemével egyetlen pici helyet keresett. Egy tenyérnyi kis helyet, ahol fészket rakhatna. De a közelben nem volt egyetlen f ácska sem, egyetlen megbízható zúg sem. Csak keringett fölöttünk szájában a száraz ággal. Ott álltam a járda szélén és néztem. Kétségbeesett szárnycsapkodását, földre irányított kis fejét, meg azt a kis, száraz ágat, amelyet Isten tudja hol szedett fel. Idelenn t földön hangosat csikordult egy fékező au- có, mentőautó közeledett szirénázva. A kis madár ijedtében az ívlámpára ereszkedett le. Ez volt a legmagasabb, a legtávolabbi pont, amelybe kapaszkodhatott. Ott ült tétován, csőrében a száraz ággal, még akkor is, amikor a mentőautó szirénáját már nem lehetett . hallani s a forgalom rendje megint helyreállt. Nagy, fehér madár köröz így a világ felett, csőrében a béke olajága, keresi a helyet, ghová leszállhatna, ahol fészket rakhatna. De tüzek lobognak mindem jóié, a fold, belsejé~_ Hétköznapi örömök bői furcsa, morajló hang hallatszik, forrong a világ. A béke fehér madara tétován néz le a földre. Hol építse meg a fészkét, hol tudná biztonságban kis családját. Állt az emberek között, várta, hogy a lámpa váltson. Szép volt. Fényes bundája rozsdavörös, teste izmos. Többen is gyönyörködve nézték. Amikor a lámpa váltott, ő is megindult. Az úttest túlsó oldalán megállt, fejét félrefordítva bizonytalanul körülnézett. Reggel volt. Az emberek munkába igyekeztek, elsiettek mellette. Akkor láttam, hogy nem tartozik senkihez. Egyedül van. Jobban megnéztem hát. Egyik szemére vak volt, a hátsó lábát is fájlalta, nem tudott rendesen rálépni, éppen csak érintette vele a földet és húzta maga után. Furcsa figura volt félrefordított fejével, háromlábú járásával. Orrát földre téve szimatolt, azután bizonytalanul megindult, A szembejövök előtt megállt, várakozóan rájuk nézett. Volt. aki elkergette, volt aki kikerülte, volt aki csak ránézett közömbösen és ment tovább. A kutya megállt a járdaszélen. Fénytelen szemét az égnek fordította és várt. Várta az embert, aki megáll és hazavezeti, mert utat vesztett. De hiába, nem jött. Egyszerre az út végén feltűnt egy kis fiú. Hátán iskolatáska. Egész apróka legény. Talán most tanulja az ábc-t. Nem ismeri az életet, gyanútlan, bízó, tisztalelkú. Mikor meglátja a vörösbundást, megáll. Egymásra néznek. Aztán -a gyerek odalép, ütőiéit a nyakait — Majd én átvezetlek -f- mondja. — De vigyázz, pirosban nem szabad! — A kutya figyelmesen hallgat. Állnak a járdaszélen fegyelmezett várakozásban. A lámpa vált. Egymáshoz símúlva mennek át a széles úton. Ók ketten. Autók hosszú sora tiszteleg előttük. Üj társát a sarokig kíséri a fiú. Azután megöleli és azt mondja: — Menj szépen haza az anyukádhoz! — és integet neki, mielőtt az iskola kapuján belépne. , A kutya csak áll, mintha gyökeret vert- volna a lába. Félre fordított fejjel néz a távozó után. Azután földre szegezett orral megindul... hazafelé. * Pista bácsi 36 éve dolgozik a vállalatnál. Szereti munkakörét. Korábban jár be, mint a többiek, későbben megy haza. Nem várják otthon, nem siet. Felesége régen elment, fia a háborúban esett el. Egyedül él. Mostanában fáradékonyabb. Tavasz van, Pista bácsi, ez az oka! — mondják neki a többiek. Ö csak rájuk hagyja. Egy élet fárasztó munkáját érzi tagjaiban. Bejön hozzám, leül mellém. Érzem, beszélni szeretne valakivel. — Hogy van Pista bácsi — teszem fel a banális kérdést? — Kicsit elfáradtam — mondja, mintha ezt szégyelni kellene. — Pihenjen egy kicsit. Miben segíthetek? — össze kellene szedni az éveimet — kezdi. «esrtö —-■ Azon gondolkodom. — Az lesz a szép idő; mennyit lehet pi-' henni! Bepótolja mindazt amit elmulasztott — bíztatom, de inagam sem hiszem, — Hazamegyek a szülőfalumba az édesanyámhoz — mondja. — Öt szeretném gondozni, meg a keze alá dolgozni, mint gyermekkoromban. —- Jó magának, hog-y van még hová hazamenni! — Van hála Isten — mondja és mert köny- nyes lesz a szeme, feláll és csendesen behúzza maga után az ajtót. Évforduló van. Nagyapa halálának az évfordulója. Valamennyien ott állunk a sírnál. Nagymama, édesanya, édesapa, három unoka. Közöttük a kis Ádám. Eljött az égész család. A síron frissen zöldéit a fű. Színes árvácskák szegélyezik, fejfájára örökzöld kúszik, hamarosan beborítja. Szótlanul állunk. Emlékezünk. Mindenki virágot tesz a sírra. Sokan vagyunk, elborítja a kis hantot. Ádámka 5 éves. Nagy, kék szemét lesütve mellettünk áll. Nagyon szerette „pipit”, mert így hívta nagyapát. Ha valaki közülünk jobban figyelne rá, talán leolvashatná az arcáról kis lelkében mi játszódik le. — Már fordulunk az élet felé, indulunk haza, de emlékek súlya nehezedik ránk, Ádámkáról megfeledkezünk. Ott áll magában. Aztán belenyúl a. kabátja zsebébe, kiveszi kedves kis autóját és odateszi a fejfa tövébe, a virágok közé. Hadd örüljön nagyapa! Ragyog a tavaszi nap. A kis autó pirosán csillog, mintha egy csöppnyi égő szív lenne. ^Hétköznapi örömök. Dédelgessük őket. Gyarmathy íré» ft t 1 I
