Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-14 / 15. szám

A sírók között Magány... De sokan ví­vódnak egyedül, bánatosan, könnyes szemmel az emberi­ség nagy családjában! Bűn... Hányán siratják — késő bá­nattal — elrontott életüket, jóvátehetetlen lépésüket! Be­tegség ... Kórházi folyosókon és fehér betegágyakon meg­számlálhatatlan könny pereg záreti ajkán elhangzó ige nemcsak szó, hanem tett, nemcsak vigasztalás, hanem teremtő erő is. Ma síró magányos hívők, testvérek vagy szülők mellett is ott áll a vigasztalás egye­düli Ura: Jézus Krisztus. A Názáreti ács fia egyúttal „Dávid fia” is! Aki maga is naponta. Halál... Ravatalo­zók és sírok, koporsók és ur­nák hány millió rájuk hullott könnyecseppet számlálhatná­nak meg! Magányosoknak és bűnök­kel vívódóknak, betegségben szenvedőknek vagy a halál közelítésétől féléknek e soro­kon keresztül ma húsvéti evangélium hangzik felénk. Kettős örömhír vidámíthatja fel szívünket: velünk van az, aki segíthet rajtunk és győ­zött az; akiben reménykedhe­tünk! 1. Az Újszövetség lapjai tanú­sítják, hogy Jézus nemcsak „aranymondásként” hagyta ránk ezt az igét: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvi- gasztaltatnak”. hanem ott állt mindazok oldalán, akik testi vagy lelki fájdalmukban könnyeket ejtettek. A bűnös asszony könnyeit a személyes bűnbocsánat hirdetésével szá­rította fel. Az epileptikus fiú apjának, aki könny hullatva könyörgött Jézusnak, vissza­adta gyógyíthatatlannak hitt fia egészségét. Lázár síró test­vére. Mária, a naini özvegy és Jairus a már halott szeret­teik kihűlt teteménél mind megtapasztalták, hogy a Ná­sírt Lázár sírjánál, siratta Je­ruzsálem előre látott pusztu­lását és sírva gyötrődött a Getsemánei kertben —, nem­csak meg tud indulni fájdal­munk láttán, hanem meg is tudja azt szüntetni. Az egy­ház kétezer éves történetének számos ismerős és ismeretlen lapja bizonyítja, hogy, aki bajában Őhozzá fordult, az mindig megtapasztalta jelen­létet, segítségét és erejét. 2. Az igazi húsvéti örömhír azonban még ennél is több. Azt adja tudtunkra, hogy a betegek gyógyító orvosa, a magányosok és elesettek vi­gasztalója páratlan diadalt aratott a bűnön és halálon. Ezt a győzelmet tapasztalta meg az addig síró magdalai Mária, amikor az üres sírnál nevén szólította őt a Feltáma­dott. Nem is tehetett mást boldog megtapasztalásában, mint hogy hirdesse: látta az Urat, tanúja volt feltámadá­sának! Ezt a győzelmet tapasztal­ta meg János, a szeretett ta­nítvány is pathmoszi magá­nyában. amikor látomása so­rán e szózatot hallotta: „Ne sírj; íme győzött a Juda nem­zetségből való oroszlán, Dá­HITIGÁGYQI Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád ó Isten! Szomjúhozik leiken Istenhez, az élő Istenhez. Mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? Miért csüggedsz el lelkem és nyugtalankodol bennem? Bízzál Istenben, még hálát adok neki orcája szabadításáért. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. Miért csüggedsz el lelkem és nyugtalankodol bennem? Bízzál Istenben még hálát adok neki szabadítómnak és Istenemnek. A 42. zsoltárból Békében fekszem le és legott elaluszom, mert Te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. Zsolt 4,9 Betegnek s egészségesnek Isten nagy ajándéka a nyu­godt alvás. Alvásunk s álma­ink biztosítják testünk — lel­künk békéjét. Nyugodtan al- hatunk: Isten őrködik felet­tünk. Békével alhatunk s örömmel ébredhetünk. Az Ür vigyáz ránk: a csillapítók és altatók nem jutnak el1 szí­vünk legmélyére, ahova elér ez a bizonyosság. Elalvás előtt mindig el kellene mondanunk az ősi imádság szavait: őriző angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam ... vid gyökere ...” ő sem tehe­tett mást, mint hogy késő öregkoráig hirdesse a szeretet Urának diadalmas evangéli­umát. Mi, mai keresztyének az egykori Máriák és Jánosok utódai vagyunk. Modem kör­nyezetünk, jólétünk, társadal­mi megbecsülésünk, fiatalsá­gunk vagy ió egészségünk el­lenére is de sokszor ott ver­gődünk mi is a „sírók kö­zött”! Akár magunk, akár mások miatt szökik könny a szemünkbe, könnyeink em­beri gyengeségünket és ele- settségünket tükrözik. Ám aki egyszer szelíd szemmel ránézett a keserve­sen síró Péterre és őt a mély­ségből felemelte, ezen a hús- véton, mint Feltámadott le­törli a mi könnyeinket is. Megtanít arra, hogy az éjfél sötétje egyúttal új nap kezde­te is. Ő sötét egünk szép Haj­nalcsillaga, Ű a bűn, beteg­ség és halál éjszakájának fel­kelő. legyőzhetetlen Napja. Bodelschwingh azt mondta egyszer: „Senki sem tekint­het Krisztus Napjába anél­kül, hogy arca fényessé ne válna”. Ez azt jelenti, hogy akik őreá néznek, azok felvi­dulnak! Aki le tudta csendesíteni a tengert, aki meg tudott gyó­gyítani minden betegséget, akinek hatalma volt megbo­csátani a bűnöket és aki hús­vét hajnalán győzött a halál felett is: az diadalmas erejé­vel örömkönnyekké változ­tathatja fájdalmunk alágör­dülő Cseppjeit. Dr. Fabiny Tibor Ha vannak álmatlan óráink, használjuk fel azokat értel­mesen, tartalmasán. Lehet, hogy szükségünk is van ezek­re az órákra. Ilyenkor Isten­nel beszélhetünk, amire egyébként mindig kevés időnk akad. Minden alkalommal bi­zalommal ajánljuk magunkat kezébe. Így megnyugodhatunk s elalhatunk békében. Isten könnyű álmot ígér. Ha egy­szer majd úgy akarja, az egyik utolsó álmunk is lehet. Boldog akinek ez jut osztály­részül. A bezárkózottak között Micsoda furcsa helyzet! Jézus feltámadt a halálból, tanítványai mégis bezárkóz­nak! Élő Uruk már odakint jár, ők biztosabbnak vélik odabent, zárt ajtók mögött! Pedig mennyi minden történt velük és körülöttük ezen a na­pon! Ők mégis, ennyi bi­zonyság közepette is zárt aj­tók mögé bújnak! Felnek! Félelmük nem egészen alap­talan, sőt némileg jogosnak is látszik. Életüket féltik. A leg­nagyobb bajuk azonban az, hogy magukra maradtak. A magány, az egyedüllét csak fo­kozza a félelmet. Még zárt aj­tók mögött sem érzik magukat biztonságban. Szólni sem mer­nek. Micsoda szörnyű húsvét ez! Helyettük azonban Jézus jön! Csodálatos pszichológiai érzékkel nem kopogtat, nem dörömböl.— nem akarja halál­ra ijeszteni övéit —, csak be­lép hozzájuk, megáll a közé­pen, s rájuk köszön, kétszer is: — Békesség néktek! S meg­mutatja nekik átszegezett ke­zét s az oldalát: íme, én va­gyok az, ne féljetek! Ahol fé­lelem uralkodik, ott nincs még húsvét! Jézus, az áldott Orvos, ki­tűnő diagnoszta. Jól látja, hogy a tanítványok beteges fé­lelmét nem külső tényezők okozzák, hanem a betegség, a félelem „vírusa” saját szívük­ben pusztít! Nem a külső kö­rülményekben kell hát keresni félelmük okát, hanem szívük hitetlenségében. A nyugtalanság sok keresz­tyén ember szívébe is bele- fészkelődik ma is szerte a vi­Köszönjük, Atyánk, hogy őrizőnk vagy éjjel és nappal. Osz­lasd el minden szomorúságunkat, nyugtalanságunkat, és tölts el békéddel. Életünk ideje kezedben van. Tégy késszé hazahívó szavad elfogadására, hogy csendben és bizalommal kövessük azt. Ámen. Muncz Frigyes Sírás a hegyen... A hangok bábeli zűrzavara van a Golgotán. Katonai ve­zényszavak, gyűlölködők hangja, sajnálkozók siráma, kíván­csiskodók kérdései, gúnyolódok szitkozódásai, kárörvendők ka­cagása, hitetlenek, kételkedők provokálása... s ezer más. Köztük csak egy van, melynek kedves hangja a szivünkig ér: Mária sírása, kesergése. Mária siratóénekeinek gazdag tárházából halljunk most egyet Kalocsa vidékéről: „Gyászba borult Isten csillag-vára, függönyt húztak mennynek ablakára. Meghalt, meghalt a szeplőtlen bárány, vértől ázott szent kereszt oltárán. Temetésre lejön a mennyország, könnyben áznak az angyali orcák. Sír zokogva fiavesztett gerle, égig ér a szűzanya keserve. Édes fiam, édes nevelésem, búcsúzásom most tetőled vészem, jaj mikor két szívnek meg kell válni, keserűvé szók a méz is válni. 0 keresztfa szép piros almája, hű szerelmem drága oltványa, nagy kínt látott, meghalt boldogságom, szűz tejemmel öntözött virágom. Gyönge tested talpadiglan véres, az én lelkem nagy gyötrelmet érez. Mint tégedet a kegyetlen dárda, az én lelkem mélyét is átjárta. Bánat árja bekerített engem, feneketlen tenger nagy keservem. Meghajolva, mint a szomorúfűz, sóhajtozik, óhajtozik a szűz. Bús fejemet ó jaj, kire hajtsam? Jézusom ki könyörül meg rajtam? Honfitársid hóhérok levének, bár lelkembe eltemethetnélek. Öltözzön ma az öröm is gyászba, jajkínok közt nézek fel rád. gyászfa. Ó, hajolj le szentséges terheddel, magzatomat éntőlem ne vedd el! Leszakítják a vérfa gyümölcsét, édesanya karjára helyezék. Oly panaszba olvad fel fájdalma, a kőszikla megrepedne rajta. Nyílj meg, nyílj meg ajkak szép rózsája, csókjaimnak édes harmatjára, ó ölelj meg átlukasztott szent kéz, mely segíteni engem mindig kész. Majd a testet koporsóba zárják, ráfolyatja Mária könnyárját. Szól zokogva az egek harangja, mennyet, földet végigsír a hangja. Sírba tették jajközt a koporsót, Máriának szíve sírt, szorongott, panaszával a szent város bétölt, megindul a sorsán az ég és föld. Éles tőr dúl a szent szűz keblében, mind a hét seb megújul szívében. Gyötrelmében tán összeomlana, ha nem fogná sírva szent Magdolna. Élet ura meghaltál üdvünkre, a sátánnak országa most dűlt be. Szűzanyádnak fájdamit tekintsed. add meg nékünk szép mennyei kincsed.” Hernád Tibor lúgban. A nyugtalanság pedig félelmet szül. A félelem ma is bénítólag hat. A modern ember is fél a haláltól. Mintha Jézus nem járt volna előttünk ott is! Félnek a betegségtől, a szenvedésektől. öngyilkosok búcsúlevelében gyakran talál­ható ez az indoklás: „Félek a rám váró szenvedésektől, ezért kor a mi egyházunk életét is megkísértette a befeléfordulás, s vele a félelem, a perspektí- vátianság lett úrrá a szívek­ben. Sokan úgy látták, hogy nincs tovább. Gettókban és ka­takombákban vélték látni az élő Jézus népének „jövendő­jét”. S akkor jött hozzánk a Feltámadott, és ránk köszönt menekülök a halálba!” Nem paradox jelenség-e ma is az a tanítvány, akinek feltámadott Ura van, szíve mégis tele van félelemmel? A félelmek megkötözötfsé- géből azonban ma is képes megszabadítani az élő Krisz­tus. A jó pszichiáter biztonsá­gául nem szedativumokat ja­vasol „betegeinek”, hanem nyugtatószerek helyett az Ö békességét adja. Húsvét van! A Feltámadott, a te szívedben is szét tudja törni a félelem bilincseit. A zárt ajtókat ki­nyitja, s „kereszthuzatot” csi­nál, hogy a félelem áporodott, dohos levegője helyett hadd áradjon életedbe hús vét friss szele, a feltámadás reménysé­ge. Mert ahogyan elhengere- dett a kő a sírról, úgy kell ki­nyílnia a bezárt ajtóknak és szíveknek is! A Feltámadott nem tűr meg maga mellett be- gubódzó, passzív, félelmek görcsében élő keresztyéneket! Ezért szól küldő parancsa a tanítványoknak: „Amint en­gem küldött az Atya, én is úgy küldetek titeket!” El hát a fé­lelemmel! Ki a szabadba a húsvéti evangéliummal! Ki a nagyvilágba a drága örömhír­rel! Ki az Élet sűrűjébe a Fel- támadottal! Húsvét örömét nem szabad véka alá rejteni, elhallgatni! Ebben a szituációban fel kell ismernünk az egyház küldeté­sét is. Az élő Krisztus nem csak egyéni bezárkózásunkat ítéli meg, hanem egyháza be- feléíordulását is. Volt idő, ami­újra meg újra: „Békesség nék­tek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldelek ti­teket!,, Az új élet örömhíré­vel ! Istennek hála, a Történe­lem Ura csak egy letűnt, igaz­ságtalan korszakot ítélt meg és zárt le, de az egyház népére még sok fontos szolgálatot bí­zott: a szeretet szolgálatát! S ahogyan János és Péter, majd a többi tanítvány szívé­ből is eltűnt minden félelem, mert Jézus szeretete és békes­sége kiűzte onnan, úgy űzött el az élő Krisztus a mi szí­vünkből is minden félelmet, és töltötte meg gyülekezeteink, egész egyházunk szivét szol­gáló szeretettel! Boldogan valljuk, hogy a halálból feltá­madott, élő Jézus Krisztus szabadított meg bennünket. a „félelem teológiájától”, és ve­zetett rá a diakónia útjára, melyen mi is boldogan örven­dezve „látjuk az Urat”, amint előttünk jár, és mi szolgáló szeretetne felszabadult szívvel járunk az Ö nyomdokain! „Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség királya, Benne nyugta van. Ö a diamalmam, pajzsom, életem. Azért nincs szívemben semmi félelem. Győzelmet vettél, ó Feltámadott! Örök nagy dicsőség a diadalod!” (Dt. ékv. 773,3.) Szerdahelyi Pál Könyvekről A világirodalom legszebb versei (2kiitét) Az ókortól a 20. századig négy évezred költészetének gyűjteménye. Jellegében te­hát ez a gyűjtés hasonló az előbbihez. Az összeállításért Lator Lászlót illeti elismerés. A szép verseket kedvelők az ősi sumér-akkád versektől kezdve sók ismert költő éne­kében és költészetében gyö­nyörködhetnek, de a két kö­tet lapjain legalább ugyan­annyi ismeretlen költészeti remekkel is találkozhatnak. A sorban helyet foglalnak Pe­tőfi, Kosztolányi és más ma­gyar költőink legszebb versei is. A mintegy 1200 vers olyan gyűjtemény, amely méltón igényel helyet a verset kedve­lő olvasó könyvtárában. (Európa — 89 Ft.) A világirodalom legszebb elbeszélései (3 kötet) Tartalmas, időt igénylő ol­vasmány — de lehet részle­teiben is olvasni, sőt így még élvezetesebb. Gyűjteményes elbeszéléskötet, közel 80 mű együttese, amely több évez­red hosszabb-rövidebb léleg­zetű írásait foglalja egybe. Az egyiptomi, a görög, a per­zsa. az indiai, az arab, a kö­zépkori, maid az újkori euró­pai irodalom átfogó összefog­lalása. kiegészítve a legújabb- kori anyaggal valóban nagy­szerű gyűjteményül szolgál. Ilyen hatalmas anyagot lehe­tetlen még kötetekbe is egy­berendezni, mégis itt olyan antológiát találunk, amely hű képet ad a különböző korok elbeszélő irodalmából. Sok is­merős írással találkozunk, de sok olyannal is, amelyeket nemcsak az átlag olvasó, de az irodalommal módszeresen ismerkedő is újdonságnak te­kint. (Európa — 112 Ft.) Különleges, izgalmas írás a magyar olvasók előtt is is­mert görög író. Nikosz Ka- zantzakisz: Akinek meg kell halnia c. most megjelent mű­ve. A történet egy anatóliai faluban játszódik le. ahol a tervezett passió-játékhoz ke­resik a szereplőket. A kivá­lasztottak őszinte szívvel és elmélyülten készülnek szere­pükre, közben azonban aka­ratlanul szembekerülnek a gonoszsággal. A jó és a ne­mes a való életben szembeke­rül és összeütközik az önzés és _az önfeláldozás. Izgalmas, elgondolkoztató olvasmány. A regényből nagy sikerű film is készült, amelyet hazánkban is játszottak. (Európa — 37 Ft). (figyelő)

Next

/
Thumbnails
Contents