Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-04-14 / 15. szám

/

9,Elvégeztetett9 9

Jn. 19, 30.

A teljes evangélium, nagypéntek, húsvét, az üdvtörténet, az egyhaztortenet és a világtörténelem ütőere is kitapintható Jézus Urunk kereszten hallatott utolsó kijelentésében: „elvégeztetett”. Benne egyszerűen és megrázó módon fogta össze Isién csorbítatlan szeretetét, amellyel az emberiség térben és időben érvényes üdvét elvégezte, szotartását, amelyre elkötelezte saját magát teremtett vilaga mellett, szentséget, amely a bűnnel sohasem alkudott és nem alkuszik. Ebben a szóban bizony nem szalmamáglya ég, amely után csak könnyű szélnek való pernye marad, hanem benne az embert, világot teremtő, szerető és megmentő Istenarc bukkan elénk. Valamit megsejtettek már a pásztorok is ennek a szónak a jelentéséből a jászolbölcsőnél, fontos mozzanatát elárulta már a csillag a keleti bölcseknek mentükben, megérkezésükkor és hódolatuk során. Az „elvégeztetett” sziklát, reményt és holnapot jelentő végérvényes gazdagsága azonban a kereszten indult útjára Jézus ajkáról.

AZ „ELVÉGEZTETETT” a világtörténelem legrövidebb és mégis leghatalmasabb prédikációja. Benne Jézus maga hirdette meg halálát valóságos halálnak. Olyannak, amilyennek azt már előzőleg háromszor jelezte tanítványainak. Kereszten elhangzott utolsó mondása pecsét arra, hogy a jelzett határig, a végső határig ment el abban a küldetésben és szolgálatban, amelyért a világba jött. Egyúttal persze vége is szakadt annak az útnak, amelyik kitérők nélkül, teljes odaszánással vezetett a betlehemi jászoltól a Golgotára. Ne kisebbítsük Urunk halálai azzal, hogy csak egy pillantást vetünk a keresztre, vagy még azt is megtakarítva azonnal továbblépünk a húsvét örömébe. Megszépíteni se akarjuk a keresztet, mert megszépítve már nem a kereszt. A márványból faragott vagy aranyból, ezüstből öntött keresztek is csak arra a durva golgotái fake- resztre mutathatnak, mert attól függetlenül csak szerény dekorációk. Csak úgy önmagában se szemléljük, hanem nyomban csengjen bele szíveinkbe és töltse meg az „elvégeztetett” kijelentés hatalmas üzenete. E nélkül a vallomás nélkül — hiszen nem a kétségbeesés és csőd igéje az — nem tudunk leolvasni a keresztről folytatást, holnapot, végső jövendőt. Legföljebb annyit: megmásíthatatlan Ítélet történt ott, igazolva,, hogy a bűn zsoldja halál. E nélkül az ige nélkül elhomályosodik Isten szándéka.

JÉZUS UTOLSÖ SZAVA A KERESZTEN ARRÓL PRÉDIKÁL VILÁGOSAN, hogy a Pásztor halálba megy a juhokért, vagy más hangsúllyal: a juhokért a Pásztor megy halálba. Bűneikkel terhelten, bűneik miatt, helyettük és értük. Az „elvégeztetett” utolsó fejhajtás az előtt az Atya előtt, aki Fia halálával csakugyan elvégezte a világ megváltását. Krisztus barátaiét, kérlelhetetlen és vakon acsarkodó ellenségeiét az azóta egymást váltó nemzedékekét. Sokkal többről van szó tehát abban az egy szóban, mint a halál bekövetkezésének puszta bejelentéséről. Örömhír az arról, hogy amit a Pásztor elszenvedett, azzal már nem adósok a juhai, azokat már megkíméli attól Isten. Amivel még nyája adós örökre, az nem vezeklés és visszafizetés, hanem a hála szelíd visszhangja. Az adósságtörlés megtörtént végérvényesen Jézus Urunk halálával Istennel szemben. Ezt a tényt az önmagáról elfelejtkező Krisztus hirdette meg a világnak azon melegében ezzel a mondásával: „elvégeztetett”. Azóta csak az általa ennyire szeretett világnak adósa népe a szeretet cselekedeteivel.

A KERESZTEN AZONBAN A HŰSVÉT IS ELVÉGEZTE- : TETT. A bűnösök és azért halálraszántak világába betört a győzelem. A halállal szemben gyámoltalanok számára átlépte 'fa küszöböt az az izgalmas és diadalmas kezdet, amelyiknek nincs vége, csak érvénye, folytatása és beteljesedése. Krisztus nemcsak Isten Báránya többé, hanem a hívek, az emberiség és a világ húsvétjának kezese, az élet fejedelme. Halála nemcsak a bűn zsoldja, hanem kegyelmi ajándéka, bűnbocsánat, feltámadás és örök élet.

AZÉRT LEHET AZ „ELVÉGEZTETETT" PRÉDIKÁCIÓJA új életet és új életre teremtő evangélium, vigasztalás jelen világunk keresztyénsége számára. Krisztus halála rendezte múltunk és jelenünk adósságát. A bűnbocsánat jó és biztos kézben láttatja jövendőnket. Méltán várhat tehát Isten maga is sokat, jóval többet népétől. Minden alapja, indoka és lehetősége megvan annak, hogy melegebb szívvel szánja oda magát a kortársak és embertársak javára. Ura odaszánása nem látszat volt, hanem valóságos áldozat és tett. Népe sem járhatja a csak látszat és jelképes odaszánás útját, hanem csak a valóságos áldozatét, a mindig jó helyre célzó és találó időszerű cselekvését. Még hozzá az életért, mert ami a kereszten történt, az életért végeztetett el, és valóban elvégeztetett. Isten gondolata, érzése, akarása és tette a világ életét szolgálta a kereszten. A mi gondolataink, érzéseink, akarásunk és tetteink sem szolgálhatnak mást. Csak akkor védjük, gazdagítjuk, gyógyítjuk és segítjük embertársaink életét igazán, ha feléjük forduló mozdulatainkban és tetteinkben ott van az „elvégeztetett” golgotái esemény indulata és odaszánása. Ez az indulat nemcsak odaállít a segítségre szorulók és segíteni akarók oldalára, hanem meg is teszi értük és velük, amit csak megtehet. Valódi visszhangja részünkről is az lehet csupán az „elvégeztetett”-nek, amit ténylegesen elvégeztünk felebarátaink érdekében. Olyan korban nézhetünk a keresztre és olyan korban halljuk a keresztről Krisztus Urunk megrázó és vigasztaló szavát, amikor a nagy lehetőségek és remények mellett az árnyékok, veszélyek és veszedelmek is valóságosak. Olyan korban nézhetünk a keresztre húsvét bizonyosságával, amikor az utánunk következő nemzedék és nemzedékek életét sokkal nagyobb féltéssel helyezi szíveinkre Isten, mint bármikor. De új szívek és tiszta kezek mozdulhatnak cselekvésre, mert ennek lehetősége a mi nemzedékünk számára is elvégeztetett. Szabó Gyula

A Nagyhét margójára

Sőderblom Náthán svéd evangélikus érsek holland nyelvre fordított könyve került a kezembe. Jézus Krisztus szenvedéséről szól e könyv. A vaskos kötet közepe táján meglepődve olvasom Munkácsy Mihály nevét. Ugyan bizony hogyan került az uppsalai érsek könyvébe nagy magyar festőművészünk neve? Hamarosan megértettem.

Kiállítás volt annak idején Stockholmban. Munkácsy képei is ott voltak. Sőderblom közlése szerint a tárlaton hullámzó tömegben ott volt egy svéd paraszt is, aki megpillantva Munkácsy Mihály „Krisztus Pilátus előtt” c. festi" Ínyét, magába ros- kadt... maid egy nagy Pál- fordulás következett be életében.

Az érsek azt is megjegyzi

könyvében: Munkácsy Mihály valószínű nem ismerte alaposan a Szentirást s arra sem gondolt, hogy egy üvöltöző tömeg nem mehetett be a törvényházba s a főpapok se mehettek be tisztátalan pogány helyre, azaz e csodálatos művészi alkotás szigorúan vett bibliai szemlélettel kritika tárgya lehet, mégis valakit elindított az örök élet útján.

Valami ilyesmi történt a hagyomány szerint annak idején Zinzendorf Miklós Lajossal is a 18. században egy németországi kiállításon.

A Nagyhét eseményeinek átélt művészi ábrázolásai a képzőművészet, a zene vagv az irodalom eszközeivel sokszor válhattak életformáló szolgálatokká.

(Hatvani Lajos olvasónk leveléből)

Bódás János;

Megérte!

Ki megátkozott azt is szeretted.

Aki elhagyott, azt megkerested. Gazdagból önként szegénnyé váltál, szolgáidnak is magad szolgáltál. Gyűlölt a világ, s meghaltál érte, és nem kérdezted:

— vajon megérte? Ahogy szemlélem gyötrelmes harcod, hallom, felém is az a parancsod:

hogy aki gyűlöl, azt is szeressem, ki hűtlen elhagy, azt megkeressem, eldobva gőgöm szolgáljak ingyen, ha szegényen is, ha egyszál ingben. Hogy áldjam azt is, aki megátkoz, s odaszegezne a keresztfához, ha így lesz boldog, haljak meg érte!

Én se kérdezzem:

— vajon megérte?

A költő „ISTENES ÉNEKEK” című kötetéből.

PORTUGÁLIA

A kicsiny európai ország, Portugália, gyarmattartó

„nagyhatalom”, hiszen főleg Afrikában, területénél sokszorta nagyobb területeket tart hatalmában (Angola, Mosam- bique, stb.). Az erőszakos gyarmatosító módszerek elleni tiltakozásul évente 16—20 ezer fiatal hagyja el az országot és keres menedéket Európa más országaiban, hogy elkerülje a

gyarmati hadseregbe történő besorozását. A különböző egyházi szervezetek most az Egyházak Világtanácsa keretében e menekültek számára évi 100 ezer dollár segélyösszeget biztosítottak a Holland Református Egyház, a Svéd Evangélikus Egyház, a Svájci Református Egyház és a Kanadai Anglikán Egyház adományából. (öpd)

Nagypéntek igéje

Elhagyottan — mindenkiért

Ezs 52, 1—12

Ki hitt a mi tanításunknak?

Én sem hittem. Amikor diákkoromban először olvastam el ezt a részt, nem ismertem az én Jézusomra. Én Jászolgyermeket ismertem, majd az áldó kezű Tanítót. Az áldott orvost, aki közeleg, és a Bárányt, az ártatlant és szentet. Valami magasztos, szép dicsfényben járót, akinek a kereszten is rokonszenvesen simulnak el a vonásai, fölfelé néz csillogó szemmel, vagy lehajtja fejét. Alomra. Igen, mintha aludna. Ma is fülembe cseng egy diáktársam szava, aki csendesen szólt, amikor meglátta nálam az akkor újdonság Lühnsdorf Krisztus-fejet: „jól áll neki a töviskoszorú”.

Ez nem az én Jézusom, mondtam magamban, amikor először olvastam Ezsaiás ötvenhármat.

Utált volt, aki előtt orcánkat elrejtjük. Nem, valóban: én sem szerettem nézni, örültem, ha ékesszavú igehirdetök elsimították a Kereszten Függő arcán a fájdalmas redőket, s széles pátosszal mártírrá prédikálták, fenségessé, dicsfényessé. S eleve a győzelemről szóltak, és csak arról, amit a kereszt jelent mindnyájunknak.

De hogy Neki mit jelentett, azon gyorsan túlléptek, vagy egyszerűen a szenvedést ecsetelték magasztossá.

Elsimítottuk hosszú évszázadok alatt Krisztus arcán a vonásokat. Megszokottá tettük, idealizáltuk, eszményítettük. Pedig az élő fájdalom vonásait csak a halál után lehet elsimítani a hulla arcán. Ö pedig hordozta fájdalmainkat...

Vas István írja önéletrajzában — egyik folyóiratunk éppen közli —, hogy értelmes gyermek volt már, amikor először látott korpuszos keresztet. Náluk, az ortodox zsidó csalódban, tabu volt a Názáreti neve és lénye. Cselédlányuk egy séta közben becipelte a Bazilikába, s letérdeltette maga mellé a feszület előtt. Ő felnézett Kínba torzult vonásokat látott és vért a lábakon. Felfordult a gyomra s öklendezve rohant ki az utcára.

Kecskeméty, az újtestamentom-fordító kolozsvári profesz- szor, még öregkorában is tartott gyermekbiblia-órákat. Egyik növendéke sírva futott haza, végig az utcákon, s vigasztalan zokogással vetette magát a díványra. — Miért sírsz? — álltak csodálkozva mellette szülei. — Hogyne sírnék, amikor Jézus meghalt a kereszten! — volt a meghökkentő válasz. — Ja, csak ezért? Azt hittük, valami baj ért.

Ök ketten nem simították el az arcvonásokat. Az egyik úgy látta meg, mint a valóságban, hogy „utált volt”, a másik észrevette, hogy „emberektől elhagyott”.

De miért?!

Egy verset tettek egyszer elém. Fiatal lélek vallott benne arról, hogy miként szakadtak el életében a tartókötelékek, hogyan engedte el egymás után erőtlenül a fogódzókat, s érezte, hogy tüstént zuhanni kezd a pusztulásba, valami feneketlen mélybe .A vers utolsó mondatára emlékszem: „Mi lesz velem, ha nem Te vagy a mélység fenekén?!”

De Ö van! Tudom. Bűnök, bajok, keservek, kínok, aggódások, félelmek, gyötrő beidegzettségek zuhanásában de sokszor kapott el engem is rugalmas karral, s állított újra biztos talajra, mint kicsi gyermek koromban, amikor a szekrény tetejéről ugrottam apám karjai közé, s ő biztos lendítéssel lódított talpra. Körülnéztem, s akkor láttam meg Öt, egyre szélesedő tömegben, az emberekben. A hatodik vers kétszeres „mindnyájunk”-jában.

Emberszerető ölelést Óriási, összefogó, végtelen, és elhatározó. Ott van a barátom, s az ellenszenves. embertársam, a fehér bőrű, a fekete s a kreol, az etióp főember a gázai úton, akit ennek az igének megértése után keresztelt meg egykor Filep, s ott az az elrévedő tekintetű asszony, aki az imént suttogta: ha ö meg nem ragadott volna, talán már nem is lennék!

De küld is a „mindnyájunk” felismerése azok közé és azokért való munkálkodásra, akik még nem gyógyultak, akik még éheznek, háborúskodnak, irigykednek, gőgösködnek, fennhéjáznak vagy ravaszkodnak, erőtlenül hullanak, vagy tömegben is egyedül vannak. Mi mindnyájan az ö ügyévé lettünk. Vétkek, bűnök, ítélet és rabság alól szabadultunk, mert ö magára vette, s eleget tett.

Ma fekete az oltár szerte a világon. Itt, a mi templomunkban, s Afrikában, a sárból emeltben. A taivallahti sziklatemplomban s a kölni dómban. Madagaszkárban és Alaszkán. A nyomórult, az elűzött, a magányos Isten-Bárányát siratja mindenütt az ének. Mozart C-moll miséje Agnus Deivel kezdődik, s azzal is végződik. De közben hatalmas Sanctus zeng' Menyasszonya gyógyulására emlékezve írta. Ajándékot emel az Agnus Dei: a gyógyultat!

Ezért szól a dicséret, a Sanctus, hiszen „méltó a megöletett Bárány ...’ D. Koren Emil

Lucas Cranach: Krisztus a kereszten (Lehajtotta fejét és meghalt)

IMÁDKOZZUNK

Ö, te mindenekfelett irgalmas, keresztrefeszített tír Jézus Krisztus! Könyörülj rajtunk, nyomorult bűnösökön, és nézz ránk Irgalmas szemmel, mint néztél egykor Péterre, amikor megtagadott téged, vagy néztél a bűnös asszonyra a farizeus házában, s a latorra a kereszten. Add nekünk szent kegyelmedet, hogy tudjunk Péterrel sírni bűneink miatt, tudjunk téged szívből szeretni a bűnös asszonnyal, s a latorral együtt egykor szinről-szinre láthassuk szent arcodat a mennyben, mindörökké. Amen. (Luther)

Az éló és eljövendő Úr

Sokan úgy beszélnek Jézusról. mintha egy kétezer évvel, ezelőtt élt történelmi személy lenne csupán. Pedig keresztyén hitünk alapja éppen az, hogy Jézus nemcsak kétezer évvel ezelőtt élt, hanem feltámadott és most is él.

De hát valóban igaz mindez? Valóban feltámadt és él? Ezt már feltámadása napján, az első húsvétkor is kétségbe vonták. Nemcsak ellenségei, hanem tanítványai is. Később mégis kénytelenek voltak elhinni, mert Jézus megjelent nekik. Pál apostol is azok közé tartozott, akik nem hitték Jézus feltámadását, amíg meg nem jelent. Jézus feltámadásának egyik bizonyítéka az. hogy a feltámadás eseménye olyan súlyosan érintette Jézus ellenségeit, hogy egészen bizonyosan megcáfolták volna, ha nem lett volna igaz. A keresztyén gyülekezetben számon tartották az élő Jézus szemtanúit és nagyon sokszor hivatkoztak rájuk. De ennél is nagyobb bizonyítékunk az, hogy Jézus ma is megmutatja erejét, elsősorban azzal,

hogy ellenállhatatlan erővel ma is sokakat vonz magához. Ezért valljuk mi is, hogy élő Urunk van.

Jézus él! Megmutatja szeretetét és hatalmát igéjében. Amikor a templomokban felhangzik a prédikáció, amikor megszólal a igehirdetés, akkor az élő Jézus Krisztus szólal meg és hirdeti bűnbocsátó kegyelmét és szeretetét. A feltámadott és élő Jézusnak egyik legnagyobb csodája, hogy belealázkodik az emberi beszédbe és azon keresztül fejti ki új életet adó kegyelmes szeretetét. Aki figyel az ige hirdetésére, annak számára nem kérdés, hogy Jézus valóban él és munkálkodik, mert az ige hirdetésében mindig az ő szerető szavát hallja és tapasztalja meg.

Jézus él! Szeretetét és hatalmát megmutatja a keresztyén szolgáló szeretetben. Amikor emberek vesznek körül. akik segítenek rajtam és elhalmoznak szeretettel, ezt az élő Jézus erejéből teszik. Magától nem tud az ember szeretni és szolgálni. A feltámadott élő Jézus tehet csak képessé bennünket a szolgáló szeretetre. Amikor megtapasztaltam az emberek szeretetét, akkor a feltámadott, élő Jézus maga közeledik felém. Amikor megsegítésre és sze- retetére nyílik meg az életem, akkor az élő Jézus közvetítője vagyok embertársaim felé.

Sokan nem veszik észre az élő Jézus munkáját és szeretetét ebben a világban. Egyszer azonban, amikor eljön

ennek a világnak a vége. újra látható hatalommal és dicsőséggel jön majd el Jézus. Akkor mindenki meg fogja őt látni, azok is, akik ebben a földi életben nem hitték, vagy kételkedtek benne. Akkor majd a halottakat feltámasztja és az egész világot megújítja. Eltörli a bűn és halál hatalmát és soha meg nem szűnő örömmel tölti el az emberek szívét. Akkor nem lesz majd akadálya annak. hogy őt mindenki meglássa és elfogadja. Akkor valósul meg majd teljesen, minden akadályozó tényezőtől mentesen az Isten országa.

Addig azonban csak hitünk szemével láthatjuk őt. A hivő ember azonban napról napra megtapasztalja erejét és hatalmát és boldog reménységgel várja országa eljövetelét.

Jézus él! ó, nincs kétség:

Nem szakaszthat el őtőle Sem magasság, sem mélység Sem szerencse, sem bűn tőre. Ö erőm és oltalmam.

Ez az én bizodalmám.

t

I

i