Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-04-07 / 14. szám
FAMbWEEMYl Hírek között tallózgatva Nem e világból — de e világért! Jn 18,33—38 Mint á legsúlyosabb bűnökkel vádolt gonosztevőt, úgy hurcolják Jézust Pilátus elé, hogy a halálos ítéletet vele végrehajtassák. A főpapoktól és írástudóktól felizgatott és félrevezetett tömeg hamar elfelejtette a kenyércsodát, a naini ifjú feltámasztását és a többi csodát, melyekkel Jézus a szükséget szenvedő, a betegségek különféle nyavalyáival küszködő s bűnei miatt a halál árnyékának völgyében járó embert meg akarta szabadítani a földi lét minden nyomorúságától. Pilátus a felhozott vádakban nem találta bűnösnek Jézust, s maga jelenti ki: Én nem találok benne semmi bűnt. Az már Pilátus személyes bűne és felelőssége, hogy e megállapítása ellenére szabad folyást biztosított a halálos ítélet végrehajtására. Sokan felteszik azóta is a kérdést: Hát ezért kellett Jézusnak közénk születnie, itt közöttünk munkálkodnia, segíteni a bajba jutott emberen? Hogy ilyen tragikus véget érjen? Miért jött ide a földre, ha kijelentése szerint az ö országa nem e világból való? Aki eddig olyan országban élt, ahol Isten van minden mindenekben, ahol ezért örökös a béke es hiánytalanul megvalósul a szeretet? ISTEN AZ EGÉSZ TEREMTETTSÉG FELETTI SZERETŐ HATALMÁT éppen azzal bizonyította be, hogy Egyszülöttjét küldte ide. Isten tehát ennek a mi világunknak is Istene és az szeretetének tárgya, aminek éppen Jézus közöttünk való megjelenése és szolgálata ékes bizonysága. Jézus olyan országból jött. ahol örökös a béke és a szeretet mindent betölt. S olyan világba jött, ahol örökösnek tűnik a békétlenség, a szeretetlenség és minden, ami ezzel jár. Jézus magával hozta az Ő országának életét és gyakorlatát. Jézus szolgálata eredményeképpen az éhesők megelégítettek, a betegek meggyógyultak, a halottak feltámadtak, a szegényeknek az evangélium hirdettetett. JÉZUS EME SZOLGÁLATA KÖZBEN NEMCSAK HlVO- fjATOTT: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, hanem küldött is: Menjetek el széles e világba. A Reá hallgatókat felhatalmazta és felruházta országa polgárainak jogaival és kötelezettségeivel. Nem kihívott e világból, hanem beküldött e világba, ahol sajnos még ma is nagyon sok az éhező, a beteg, háborúságot szenvedő. Egyszóval sokan vannak, akik rászorulnak a segítő szeretet szolgálatára. JÉZUS MARADÉKTALANUL BIZONYSÁGOT TETT ARRÓL AZ IGAZSÁGRÓL, hogy ez a bűnöktől szenvedő világ Isten szeretetének a tárgya, önkéntes halálával és feltámadásával is ezt bizonyította. Aki ezt az igazságot elfogadta és magáévá tette, felismerve annak áldásos következményeit — az Istenben marad és Isten is őbenne. 1 János 4—16. Ez egyben küldetést is jelent ebbe a világba. Szeretettel és hűséggel szolgálni ennek a világnak boldogulásáért. S ha erőnk magában mát sem ér, Szentleikének ereje mindig rendelkezésünkre áll, s mindenre lesz'erőnk a Krisztusban. A hivő ember abban a hUbKonyosságban él hogy ő elhivattatott és küldetett e világba, evpen ezért örömmel él és szolgál ebben a világban. A hívők közössége akkor igazán egyház, a Krisztus teste, ha annak tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy itt, ezen a földön is megvalósuljon a béke és a szeretet. Tennivaló pedig van még bőven. Jó lenne hallanunk egykoron: Jól vagyon, jó és hű szolgám, menj be a Te Urad örömébe. Ahonnan Jézus jött és ahová minket is vár! Fecske Pál Többször írtunk ,már elmarasztalóan lapunk hasábjain Nyugat-Európa egyházairól. Az ott sokfelé megmaradt államegyházi rendszer, az egyházak és a kapitalista társadalom összeszövődéseinek tényei, a sokszor irányunkban megtapasztalt hidegháborúsízű közeledések mind jogos okok a-kritikára. Az Európa nyugati és déli részén fekvő országok keresztyén egyházairól alkotott kép teljességéhez hozzátartoznak azonban az egyes egyházi vezetők részéről olykor megtapasztalható pozitív vonások is. Három ilyen példát szeretnék most kiemelni. Spanyolország úgy él képzeletünkben, mint Európa egyik legkatolikusabb országa. Még 1953-ban kötött a Vatikán egy konkordátumot a spanyol kormánnyal és ez az egyezség egészen napjainkig mindkét fél számára „kielégítő” módon szabályozta a kapcsolatot: a pápa elismerte F^f.nco kormányát és támogatásáról biztosította az államfőt a spanyol katolikus egyház, a kormány ennek ellenében kivételes kedvezmények- kél ajándékozta meg a 35 millió spanyol többségét összefogó egyházat. 1974. február 24-én azonban a Vizcaya-i egyházkerület püspöke, Antonio Anoveros szokatlan pásztorlevelet jelentetett meg. Ebben a körlevélben Bilbao püspöke nagyobb szabadságot követelt az ország kereken egymilliót kitevő baszk nemzetiségű lakosának. Ez a nemzetiségi feszültség igen régi keletű, mert a nyelvükhöz és régi kultúrájukhoz ragaszkodó nép önkormányzatot követel, amit Franco tábornok 1937-ben elvett tőlük. Többször került sor sztrájkokra, tüntetésekre, sőt terrorcselekményekre is. A nép követeléseit több római katolikus lelkész is támogatta, akiket a kormány erőszakkal és börtönnel próbált elhallgattatni. Most először történt, hogy a tartomány püspöke is ódaállt a nép követelései mellé. A spanyol kormány és a Vatikán közötti konkordátum t Dr. Imre Lajos A romániai Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Theológiai Intézet nyugalmazott profesz- szora, dr. Imre Lajos, 85 éves korában Kolozsvárt elhunyt. Munkásságának nagyobb része a két világháború közötti időre esett, amikor a móstani Intézet elődjének a kolozsvári református Theológiai Fakultásnak pedagógiai tanszékén fejtette ki mélyreható és messzire sugárzó tudományos és nevelői tevékenységét. Tudományos gondolkodásába beleépítette a kolozsvári egyetemen, az első világháború előtt működő két nagy evangélikus tudósnak, Böhm Károlynak és Schneller Istvánnak hagyatékát. Tanártársaival, első sorban Tavaszy Sándorral, a magyarországi teológiai gondolkodást megelőzve, az elsők között figyelt fel a Barth Károly által kezdeményezett új teológiai eszmélkedésre, az ún. dialektikus, vagy reformátori teológiára, amelyet mindvégig sajátos erdélyi színnel képviselt. Ökumenikus lelkületű, tág látókörű egyházi ember EGY IGAZÁN SZÉP CIKKSOROZAT VÉGÉRE értünk, s a kedves olvasó, — bármely vidékén él hazánknak, — ízé- lítőt kapott az ország szinte valamennyi tájáról. A sorozatot, mondhatnám a „szerelmes vallomásokat” úgy olvastam, hogy közben magam is beleszerettem a Rába-mentébe, a Duna-Tisza-közébe, Nógrádba, stb., mint a költő, akitől az összefoglaló címet kölcsönöztük. Mert csodálatos ez az ország! Szépségét rajongó szeretettel varázsolták elénk heteken keresztül lelkészeink. Ugye észrevettük, mennyi érzés, vallomás volt a sorokban, s a tájak jellegzetességeihez milyen ragyogó színekkel járult hozzá evangélikus népünk. Most a „boltív” zárókövét tesszük helyére és az alábbi néhány sort Budapestre áldozzuk. ÉPPEN KÉT ÉVE, AMIKOR BUDAPEST CENTENÁRIUMÁRA készültünk, nyolcnyolc cikkben írtunk a főváros történetéről és evangélikus egyházunk múltjáról. Most ismét elolvasva a tizenhat részre tördelt kétezer éves múltat, megtorpanva kérdem önmagámtól, mi újat lehetne nyújtani e világvárosról, melynek 3 milliós lakossága között a régi népegyházi statisztika szerint közel 100 ezer evangélikusnak kellene élnie. No, persze Budapestről mindig lehetne újat írni, mint ahogyan az országról iys. Hiszen nemcsak múltja rejt még fel nem tárt titkokat, de jelene is a naponkénti változások és újjászületések meglepetéseivel kacsint reánk. De most talán nem is ez a célunk! Amikor ez a kedves sorozat elindult, azt a szempontot tűztük ki célul, hogy bizonyos tájegységnek milyen kulturális, történeti, népművészeti, stb. jellegzetessége van, és ezen belül van-e valamelyes sajátossága az ott élő lutherá- nusságnak. Mert vallottuk, hogy más Nógrád „kegyessvltt vagyok honn, itt az én világom Budapest, az ország szíve ge”, folklórjával együtt és ismét más a Nyírség, vagy Sop- ron-környéke evangélikussá- gának tradíciója, mint pl. Budapesté még akkor is, ha nehézségek mutatkoztak a közös vonások felfedezésében. Jellegzetességek, megkülönböztető vonások keresése, ez volt tehát a cél. S ha kevés is volt hozzá a „hely”, mégis csak felöleltük az országot. És ha ilyen távolról rugaszkodom neki saját feladatomnak, akkor ennek az is a magyarázata, hogy itt Budapesten lényegében az egész országot találjuk meg. Kissé színét vesztetten ugyan, s megkopottabban, mert a fővárosi gyülekezeteinkben pl. alig találunk népviseletet, vagy nemzetiségi tradíciókról csak múlt időben szólhatunk. Városi gyülekezetek tucatjai helyezkednek el ezen az 552 km2-en, itt-ott még megőrizve néhány hagyományt, de általában az urbánus jellegzetesség „jellegte- Ienségét” tükrözve. EZEN A ROPPANT TERÜLETEN a 14. században 3 város, 34 falu és 13 puszta volt és 1950-ben, amikor 22 kerületben állapodott meg a főváros 7 megyei várost és 16 nagyközséget ölelt magához. Lakossága 250 év alatt, vagyis 1720-tól napjainkig elképesztő arányokban nőtt: 11 600-ról kereken 2 millióra. S ebben a növekvésben kell keresnünk az evangélikusságot, amely a Felvidéktől Erdélyig, a környező falvaktól a távoli településekig ontotta az evangélikusságot is. Az igaz, hogy a török kiűzése után még sokáig magyar ember nem költözhetett Budára, vagy Pestre, ennek megfelelőén „német és szlovák” települések voltak a Duna jobb és bal partján. A Habsburg- politika alaposan rányomta bélyegét a későbbi fővárosra. Az is igaz, hogy csak a Türelmi Rendelet után (1787) tarthattak őseink „először” istentiszteletet Pesten, s az első evangélikus templom, a Deáktéri (Pollack Mihály tervei szerint 1799—1811) német templom volt, de azt is tudnunk kell, hogy nem sokkal a szabadságharc előtt (1834) nyertük el jogunkat a magyar szóhoz a magyar fővárosban. Ez valóban jellegzetesség! De jellegzetesség az is, hogy a múlt század végén még csak két egyházközség volt Budapest területén, s ma kereken 25, és 50 istentiszteleti helyen van vasárnaponként szolgálat. Ehhez persze ismernünk kell a város történetét és azt. hogy ugrásszerűen 1950-ben, — amióta Nagy-Budapesttel számolunk, — nőtt meg az egyházközségek száma. DE LEGJELLEMZŐBB MÉGISCSAK AZ, hogy e két milliós kőrengetegben félelmetes szórványban él evangé- likusságunk! Tk. 60—80 ezerre becsüljük híveink számát s ez a 60—80 ezer még az ún. négy gyülekezetekben, — a gyülekezetek általában a politikai kerületek területén helyezkednek el, — is elvesznek, jelentéktelen szórványokként hatnak. A volt. Meleg baratsag fűzte Já- rosi Andorhoz, a kolozsvári evangélikus lelkészhez, a Fakultás magántanárához. Külön figyelemmel foglalkozott a református Teológiai Fakultáson tanuló evangélikus teológusokkal. A magyarországi evangélikus vendég-hallgatókat az ő személye is vonzotta Kolozsvárra. Egy gyenesdiási tartózkodása alkalmával felkérte öt egyházunk olyan alapvető ka- tehetikai könyv megírására, amely a magyarországi evangélikus hitoktatás feladatait is figyelembe veszi. Kitűnő, ma is sok eligazítást adó munkája 1943-ban jelent meg Győrött, „A keresztyén vallástanítás” címén. A második világháború után két írását olvashattuk sajtónkban. Az egyik „Járosi Andor és a kolozsvári református Theológiai Fakultás” címen jelent meg a Lelkipásztor Járosi-emlékszámában, a másik a katehetikai munka mai feladatairól szólt. Emlékét, tanításait mélyen szívünkbe zárjuk mi is. b. 1. Ferencváros-i egyházközség pl. hivatalosan 3200 lelket számlál, a kerület összlakossága 130 ezer körül mozog. Ebben a tengerben szinte elveszünk. Jellegzetesség az is, amit Kékén András mutatott ki, hogy 1873-ban (100 éve!) a hívek háromnegyed része, 1935-ben fele, 1970-ben egyharmad része nem Budapesten született. Vagyis ha egy budapesti lakost „megkaparunk”, egy-két nemzedékre visszamenőleg, feltétlenül vidéki származásra bukkanunk. Nyilván a múltban inkább, mint a jelenben ezek az emberek magukkal hozták vidéki szokásaikat, falusi tradícióikat, hitüket, kegyességüket. Ezek azután formálódtak, alakultak, míg végül a fővárosi társadalom, — ez is döntő tényező, — egyik részecskéjévé váltak. Mindennek ellenére felismerhető különbség van az ún. peremvárosi, vagy belvárosi, budai, vagy munkáskerületi gyülekezetek között. Arról viszont alig szólhatunk, egykét gyülekezet kivételével, hogy annak tradíciója, szakadatlan a múlttal és „átmentette” népi, nemzetiségi, társadalmi, történeti sajátosságait a jelenbe. Ma még, ha nem is szólhatunk maradéktalanul afról, hogy Budapest egész népe öntudatában is budapesti, ez a tudatformálódás azonban úton van. Lassan feloldódnak a kerületek „lokálpatrióta” érzelmei. s a nagyváros kialakítja sajátos lelkületű polgárait. Ehhez a sajátos lelkülethez színező anyagként járul az evangélikus hit is, amelv megnyilvánulásában társadalmi tényező. Az a meggyőződésünk, hogv az egészséges budapesti szellem kialakulásához a 60— 80 ezer lelket kitevő evangéli- kusság előnyösen járul hozzá És mint ahogyan a városképhez hozzátartoznak az evangélikus templomok, istentiszteleti helységek, úgy mélyen és formálólag benn gyökerezünk mi evangélikusok is a főváros társadalmában. Dr Rédey pá, megállapodásai ellenére Antonio Anoveros püspököt és titkárát azonnal házi őrizetbe vették a rendőrök. A nemzetközi sajtó arról írt, hogy válságba került az 1953-ban kötött konkordátum, nagy feszültség keletkezett a spanyol kormány és a katolikus egyház között. Az ügy még nincs lezárva, folynak a tárgyalások és várjuk a további fejleményeket. Görögország a következő érdekes események színtere. A katonai államcsíny után hatalomra került görög kormány az ország haladó pártjaihoz tartozó politikusokat, művészeket, írókat Jarosz szigetére deportálta és ott embertelen körülmények között tartja fogva. A kereken 9 milliónyi lakos nagy többségét összefogó görög Ortodox Egyház zsinata Szerafim érsek és 32 zsinati tag aláírásával levelet intézett a genfi egyházi világszervezeti központ március elején keltezett jelentése szerint Androutszopou- losz miniszterelnökhöz. Ebben követelik, hogy engedjék szabadon azokat a foglyokat, akik ellen évek óta nem történt vádemelés, bánjanak emberségesen azokkal a politikai foglyokkal, akik között ott van Nikolasz Psaroudakis, az egyik közben betiltott egyházi lap kiadója is, aki demokratikus érzelmeiről volt ismeretes. Az események előzményeként még tudni kell, hogy Szerafim érsek ez év elején vette át hivatalát elődjétől, aki többek között a görög Ortodox Egyház és a kormány közötti feszültségek és a személyét ért támadások miatt mondott le az érsekségről. Végül Anglia helyzetéről kell néhány szót mondanunk. A február végi választásokkal kapcsolatban a magyar televízióban riportot láthattunk. Sugár András megkérdezte a bányászokat, a háziasszonyokat, az előkelő negyedek lakóit, különböző életkorú és foglalkozású embereket, hogyan vélekednek Anglia jelenéről és jövőjéről. A megkérdezettek sorában ott láthattunk néhány percre egy anglikán püspököt is, aki igen egyszerűen és őszintén vallott arról, hogy véleménye szerint Angliában meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy néhány száz' család kezében, társaság kezében összpontosul a vagyon többsége és a többi 56 milliónak marad a kisebb rész. Azt is vállalta, hogy ebben a törekvésben ő, mint egyházi vezető, egy csoportba kerül a baloldaliakkal és a kommunistákkal. Nyilatkozata jelentős egyházi állásfoglalás volt még akkor is, ha tudjuk, hogy ez az anglikán püspök csak egy volt Nagy-Britannia 80 anglikán püspöke közül és nem mind a nyolcvannak ez a véleménye. A három példa azt bizonyítja, hogy Európában, Nyugaton és Délen is az egyházak egyes lelkészei mellett vannak vezetők. püspökök is — akikben feltámadt a felelősség, hogy odaálljanak népük széles rétegeinek képviseletében a haladó politikai akciók oldalára. Mi, magyar evangélikusok örülünk annak, hogy Spanyol- országban, Görögországban és Angliában ilyen egyházi vezetők is vannak, akik hivatalukat egyházuk és népük szolgálatára használják föl. Ifj Harmati Béla Cfy&imefáeteneÁ? Fölment a mennyekbe Jézus föltámadása után még negyven napig maradt tanítványaival. De már nem volt állandóan velük, mint földi életében, hanem többször megjelent nékik, majd újra láthatatlanná lett. Jézus mindig olyankor jelent meg tanítványainak, amikor azok nagyon elesettek és kétségbeesettek voltak és szükségük volt erősítésre. vigasztalásra. Ezt az időszakot arra használta fel Jézus, hogy tanítványait előkészítse arra az időre, amikor testben már nem lesz látható, csak láthatatlanul lesz velük. Feltámadása után negyven napra Jézus felvezette tanítványait az Olajfák hegyére és így szólt hozzájuk: nekem adatott minden hatalom meny- nyen és földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítván őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek. íme én ti- veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ezután felemelt kézzel megáldotta őket. Miközben a tanítványokat áldotta, felhő takarta el a tanítványok szeme elől. Amint a tanítványok ott álltak égre meresztett szemmel, két férfi állt meg mellettük és így szóltak: Mit álltok itt az égre nézve? Ez a Jézus, aki most felment a mennybe, éppen így jön visz- sza majd! Akkor a tanítványok nagy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, dicsérve és áldva az Istent. Jézus menny bevitelével Isten Fiát véglegesen felmagasztalta. Újra visszahelyezte őt abba az állapotba, amelyben volt földre jövetele előtt. Az Apostoli Hitvallásban ezt úgy fejezzük ki, hogy Jézus odaült Istennek, a mindenható Atyának a jobbjára, vagyis arra a helyre, ahová csak azok kerülhetnek, akiket az Atya nagyon tisztel és becsül. Ha valakit meg^ akarunk tisztelni, mi is jobb oldalunkra engedjük az utcán. Jézus mennybemenetele azt jelenti, hogy Jézus újra felvette isteni formáját, vagyis újra láthatatlan lett. Ez nem jelentette azonban azt, hogy nem maradt tanítványaival. Amíg Jézus testben járt a földön, egy időben csak egy helyen lehetett jelen. Amióta láthatatlanná lett és felvette isteni formáját, egyidőben mindenütt jelen lehet e világon. Jézus még földi életében megígérte tanítványainak, hogy ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az ő nevében, ott ő maga is jelen lesz. így van jelen Jézus ma is mindenütt, ahol az ő nevében énekelnek és imádkoznak az emberek és prédikálják az ő evangéliumát. Ezért van jelen Jézus a templomokban, a gyülekezetekben, a családi otthonokban, ahol az ő nevében jönnek össze az emberek, hogy jelenlétével erősítse és bátorítsa mindazokat, akik az ő segítő szeretetére rászorulnák. Ó, mi Urunk, Krisztus Jézus, Ki fölmentéi a mennybe, Atyádnál tiéd a trónus Örök dicsőségedbe! De mégis itt vagy közöttünk. Mert nevedben összejöttünk: Ezt ígérted minékünk. 1974 — NEMZETKÖZI „ASSZONY-ÉV” Az Egyesült Nemzetek Szervezete javaslatára az 1974. évet nemzetközi „asszony-év”-nek jelölték és ebben az évben.kü- lönösen is rá szeretnék irányítani a nemzetközi szervezetek és az egyes országok közvéleményének figyelmét a nők problémáira. A Keresztyén Békekonferencia magáévá téve az Egyesült Nemzetek Szervezete felhívását, több nemzetközi konferál cián is foglalkozik a nők helyzetével, családi, társadalmi, kulturális problémáival. Az első rendezvényre január 14—17. között Nyugat- Berlinben került sor, ahol az NDK és NSZK. Nyugat-Berlin, Finnország, Hollandia, Franciaország, Szovjetunió. Sierra , Leone, Sri Lanka és Magyar- ország küldöttei tanácskoztak a Nyugat-Berlini Regionális Keresztyén Békekonferenciái Bizottság meghívására, (eík)
