Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-04-07 / 14. szám
„Atyám, a te kezedbe teszem telkemet!” JÉZUS KERESZTEN ELHANGZÓ UTOLSÓ SZAVA IS IMÁDSÁG, amint az első is az volt. Halálhörgésbe fúló jaj, panasz, nagy szitok helyett imádkozik akkor is. Nemcsak ezzel kezdi, de ezzel is végzi be értünk vállalt áldozati szenvedését. IMÁDSÁGA CSUPA AKTIVITÁS. Nem a bekövetkezett végzetbe való tehetetlen belenyugvás szavai ezek, hanem a megfontolt cselekvésé. Most is, utoljára is ő cselekszik. Maga teszi lelkét az Atya kezébe. János evangéliumában előre jövendölt szavai teljesednek be: „Leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt.” (János 10, 17—18) Talán ezt jelzi a halálhörgésbe fúló, elhaló sóhaj helyett a hangos kiáltás is. Nem végzet, sors teljesedik be rajta. Bármilyen furcsán hangozzék is, ura ő a kereszten is a helyzetnek. Ami történik vele, nem akaratán kívül történik. Maga vállalja azt, mert ez az Atya akarata, s számára annak teljesítése az egyedül döntő fontosságú. Az Isten akarata iránti engedelmes cselekvés aktivitása ez. Az Isten akaratát halálig és halálával cselekvő Jézus azonban ugyanakkor a világnak, szolgál. A legnagyobb szolgálatot végzi, váltságul adja érte életét. Isten akaratának cselekvése ugyanis mindig szolgálat ennek a világnak, még ha méreteit, hatását és legfőképpen értékét tekintve elenyészően törpe is a megváltás szolgálatához képest. IMÁDSÁGA TELVE VAN BIZALOMMAL AKKOR IS. Ez a megszólítás, „Atyám”, a gyermek bizalmát tükrözi, aki meg van győződve szülőjének szeretetéröl, s bizonyos abban, hogy ez a szeretet soha el nem múlik. Ó tanított bennünket arra, hogy imádságunkban Istent teljes bizalommal Atyának szólíthatjuk, s maga is ezt gyakorolja. Nem szűnik meg bizalma ott, a kereszten szenvedett kínok között, a haláltusában sem. Bizalma teljes, hiszen lelkét, életét hagyja rá az Atyára, teszi kezébe. Annak pedig, akivel szemben a legcsekélyebb gyanúnk is felmerül, nem adjuk át legcsekélyebb javunkat sem megőrzésre. Csak akiben teljes a bizalmunk, azt tiszteljük meg azzal, hogy megőrzésre átadunk neki valamit. Életünket pedig csakis arra merjük bízni, akiben semmit nem kételkedünk. Jézus bizalma az Atyában nem szűnik meg. nem csökken vagy inog meg, bár mindenki elhagyta, s a halál mezsgyéjén van. IMÁDSÁGA TELVE VAN REMÉNYSÉGGEL AKKOR IS. Nem a fuldokló utolsó szalmaszálba való kapaszkodása ez, hanem az Atya iránti teljes bizalomból fakadó feltétlen meggyőződés arról, hogy ö ígéretét beteljesíti. Ígérete a feltámadás. Ennek bizonyos reménységével adja át lelkét az Atyának. A halál percében is ennek bizonyossága tölti el. ,,A boldog halál” kérdése mindig izgató volt az ember számára. Nemcsak igehirdetők vagy a keresztyénség területén neveltetett vallásos gondolkodású emberek kérdése ez annyira, hogy egy régi híres prédikátorunk egyik könyvének címe is ez, „A boldog halál szekere", hanem az egész emberiségé. A vallástörténet számot ad arról, hogy nem keresztyén vallások mint próbálnak választ adni erre, s az emberiség kultúr- és szellemtörténete beszél róla, hogy miként felel reá sok nem vallásos ember. Jézus halála boldog halál, mert a feltámadás és örök élet bizonyosságával lép bele. Éppen az ő haláláért tehetjük mi is teljes bizalommal és bizonyos reménységgel életünket utolsó óránkon az Atya kezébe, s távozhatunk boldog halállal innét. IMÁDSÁGA TELJES KÖZÖSSÉGVÁLLALÁS NÉPÉVEL. Az ünnepelőesti zsoltárt imádkozza. Eggyé válik így ebben az imádságban népével. Együtt imádkozik vele. Több ez, mint az élet megszokott formáihoz, kereteihez való öntudatlan igazodás. Tudatos vállalása ez annak, amit már az ö emberi közösségbe való születése jelentett. Nem véletlen, hogy az egyház vasárnapról vasárnapra az egyetemes imádságban népünk gondját és örömét Isten elé viszi. És nem véletlen, hogy egyházunk szolgálatához tartozónak ismerte fel a népünkhöz való hűséget és a vele való egységet. Nem más ez, mint vállalása annak, hogy Isten az ő egyházát ide, az emberi társadalomba helyezte. Jézushoz lennénk hűtlenné, ha nem járnánk ezt az utat. Persze, tévedés azt gondolni. hogy ez a közösségvállalás, egység kimerülhet, vagy véget érhet a vasárnapi imádságnál. Éppen Jézus Urunk imája a példája annak, hogy ez soha véget nem ér és ki nem merül. Az igazi egység és közösségvállalás nem merül ki soha. hanem a cselekvés és szolgálat útját és lehetőségét mindig megtalálja. Hívják ezt a lehetőséget akár társadalmi vagy közéleti működésnek, akár kenyérkereső foglalkozásnak. Legyen az akár a béke szolgálata, akár az igazi humanitás érvényesítése környezetünkben. Legyen az népünk elöhaladásáért vállalt többletmunka, vagy csupán megfelelő alkalomkor megfelelő módon elhangzó szó. Bánfi Béla A virágvasárnapi perselypénzt gyülekezeteink egyházi üdülőink fenntartásának a támogatására küldik be az egyházmegyei pénztárakon keresztül. Egyházi üdülőink (a Mátrában, Bagolyirtáson, Gyenesdiáson és Balatonszárszón, a Balaton mellett) hűséges egyházi szolgálattevőink megérdemelt pihenésének feltételeit igyekeznek megteremteni. GENF A genfi ökumenikus központban Dr. Philip Potter, az Egyházak Világtanácsa és Dr. Tóth Károly, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára vezetésével a két szervezet felelős vezetői tárgyalásokat folytattak együttműködésük kérdéseiről január 23.—március 1. között. A keresztyén egység, a béke, igazságosság és szabadság kérdéseiről folytatott általános beszélgetés után megegyeztek a következő területeken folytatandó gyakorlati együttműködésről: az Egyesült Nemzetek Szervezete munkájának támogatása, az emberi jogok megvalósításának kérdései, a faji gyűlölködés leküzdése, a fegyverkezési verseny elleni küzdelem kérdései. A két szervezet tervezi a mostani program-egyeztető megbeszélés folytatását is. (cfk) Örömünnep fővárosunk ma legszebb evangélikus templomában JOGGAL ÖRÜLHETTEK az örvendezés (Laetare) vasárnapján a budapest-fasori gyülekezet tagjai és a ’főváros különböző, szomszédos és távoli gyülekezetéből érkezett evangélikusok az újonnan kifestett, gyönyörű fasori templomban. A szinte újjávarázsolt templomban hatalmas gyülekezet dicsérte Urát. Egyszerű szavakkal nehéz leírni, milyen szép lett ez a templom — ezt látni kell! Üde színek, ragyogó világítás, példás tisztaság, felújított művészi oltárkép, pompás összhatás s minden templom legszebb ékessége: a hívek sokasága. Boldogok voltunk valamennyien jelenlevők, örültünk: így is lehet! „Miről vallanak a színek? az egész tündöklő templom? A szép és gazdag keresztyén életről. Valljuk, hogy a keresztyén élet nem szegényes, nemcsak vegetálás. Életünk szép, gazdag is lehet, hiszen gazdag, bővölködő életet osztó Urunk van! Ez a templom: vallomás erről a szép és gazdag keresztyén életről.” Ezek a mondatok már D. Káldy Zoltán püspök ünnepi igehirdetéséből valók. Valóban minden jelenlevő érezte és megértette e szavak igazságát. Sok esztendős várakozás, a gyülekezet tagjainak és vezetőségének reménysége vált valóra, „nem szégyenült meg” ezen a vasárnapon. Szorgos munkájuk komoly áldozatuk vallomássá lett: így is lehet! Templomot tatarozni saját erőből, ez több, mint anyagi kérdés: a reménység jele. A hité. hogy van értelme, haszna és célja a templomnak. HADD IDÉZZÜNK ISMÉT AZ ÜNNEPI IGEHIRDETÉSBŐL, amit a püspök 1 Kir. 6. fejezete néhány verse alapján tartott. Miután beszélt a művészet és keresztyénség össze- fügéséről, a római, pécsi katakomba-festészettől, Benczúr Gyula remekművéig, a fasori oltárképig, ezt mondta: „Isten népe már 3000 évvel ezelőtt is tudta, hogy a templom ten, s ahol mindent széppé kell nem lehet akármilyen, ahol az tenni. „A szövetség ládáját Urat imádják, mindennek he- ma nem rejtjük el a Szentek lyén kell lennie, sőt minden- Szentjébe, hanem ahogy már nek szépnek kell lennie.” Akik a próféták jövendölték, szí- így szeretik a templomot — vünk lehet a szövetség ládája, A megújított templom oltára Az ünneplő gyülekezet mint a fasoriak vallomásából ez kitűnik, azok számára az egész élet templom lehet: Isten- jelenlétének színhelye. A családi otthon, a kenyeret adó munkahely, a budapesti utca, az egész főváros és mai élet az evangélikusok számára templom, ahol jelen van az Islsten akaratának hordozója. Jézus halálakor kettészakadt a templom kárpitja. Azóta szabadon lehet Isten elé járulni s Isten jelenléte nincs egy helyre bezárva.' Nemcsak kell tisztelni a szülőt, de szabad és lehet. Nemcsak kell gondoskodni az öregekről, de szabad és lehet. Nem kényszerűségből dolgozik jól a keresztyén ember, hanem megvan a szabadsága rá. Mint az égykor aranyba vésett pálmaágak és kinyílt virágok, a templom díszei, úgy hirdesse egész életünk az istenes élet szépségét és örömét.” A KÖZGYŰLÉSEN Bán Gábor felügyelő meghatódott szavai bizonyságtételként hatottak. Ahol van élet, ott az anyagiak is megadatnák. A Hegyibeszéd tanítását hallottuk: az aggodalom helyett a bizalom szavát BOLIVIA Dieter Grotehusman nyugatnémet lelkész (Dortmund) éveket töltött Bolíviában és február végén az ökumenikus Munkaközösség előtt számolt be tapasztalatairól. A bolíviai római katolikus egyház, amelyben nagyon sok él a régi inka-kultusz elemeiből, szerinte távolabb van a középeurópai római katolikus egyháztól, mint a katolicizmustól a protestantizmus. A keresztyén misszió számára ebben az országban együttesen, protestánsok és római katolikusok együttes közreműködésével újra át kell gondolni az evangélium ottani megértetésének és átadásának lehetőségét. (epd—west) KAMERUN A Kameruni Evangélikus Egyház ez év márciusában emlékezik arra, hogy a közép-afrikai országban 50 évvel ezelőtt kezdődött meg az evangélikus misszió munkája. Joseph Medoukan lelkész, egyházi elnök az évforduló alkalmából emlékeztetett az országban dolgozó missziós- társaságok áldozatos munkájára. Ma kereken 45 ezer evangélikus, tartozik az egyházhoz, a misszió munkáját pedig nagyon elősegíti, hogy a fulani nyelven, a Lutheránus Világszövetség rádiós szolgálatának Ngaoundérében levő stúdiójában készült programokat az Addisz Abe- bából sugárzó adó az ország egész területe számára hallhatóvá teszi, (lwi) Szirmai Zoltán lelkész olvasta fel ezután a templom renoválásának történetét. Külön öröm volt, hogy még olyanok is ültek a templompadokban, akik 1905-ben is, a templom felavatásakor is jelen lehettek. A 70 éves templomtörténet jelentősebb állomásait emelte ki a lelkész, majd az újjáalakítás történetét. A gyönyörűen felújított templom Kovács Géza munkáját dicséri. Szeretettel, művészi tálen- tumokkal, emberi és szakmai odaadással tervezte és végezte nagyszerű feladatát. Az eredeti stíluskövetelményeknek mindenben megfelelő és mégis mindenestől újat teremtő alkotásnak lettünk részesei. A lelkész nem feledkezett el a gyülekezeti tagokról, akik október óta sok-sok munkaórával, erővel és lelkesedéssel végezték a feladatokat, asszonytestvérekről, akik hétről hétre takarítani jöttek, „megszámlálhatatlan vödör víz és derék- hajlás” jelzi hűséges munkájukat. i Presbiterek, ifjúsági bibliaórások, egyházfi munkája tette lehetővé a szép ünnep megérését. így zárta jelentését: „megtanultunk neogótikus templomunkban ismét fölfelé, de ugyanakkor lábunk elé is nézni. Bárcsak mindennapi keresztyén életünkben így kapcsolódnának ezek: fölfelé nézésünk, Istennek való hálaadásunk és embertársaink közötti forgolódásunk, egymást kiegészítve tennének bennünket Isten népévé.” A KÖZGYŰLÉSEN ELFOGADOTT ÜNNEPI NYILATKOZAT néhány sora: „A 70. évfordulóján megújított templomának avató hálaadó ünnepén hálát ad a gyülekezet Istennek gondviselő, megtartó szeretetéért... kifejezi azt a meggyőződését, hogy a templomra szükség van, hogy Isten élő beszéd? bennne hirdettes- sék, a szentségek kiszolgáltassanak és a gyülekezet Istennel, egymással és minden templomon kívüli embertestvérrel közösségben, hitben, reménységben és felelős szeretetben éljen ... Köszönettel fordul a magyar állam felé is, amikor éppen alkotmányunk megszületésének 25. esztendejében az egyház és az állam közötti jó viszony termékeny, jó légkörében templomunk megújulását ünnepelhetjük. Mind az Állami Egyházügyi Hivatal, mind a VII. kerületi Tanacs és a Hazafias Népfront kerületi bizottsága részéről olyan megértést és megbecsülést tapasztaltunk, hogy ezért csak hálával erősíthetjük meg meggyőződésünket, hogy azok, akik e templomba járnak, e gyülekezethez tartoznak, egyúttal szocializmust építő társadalmunknak és magyar népünknek becsületes, hasznos életű tagjai.” A fegyelmezett, nem terjengős köszöntő szavak közül megemlítjük dr. Fekete Zoltán, a gyülekezet egykori felügyelője, ma országos egyházi felügyelő mondatait, melyekkel a templom egyes részeinek funkciójára hívta fel a figyelmet. Szent-Ivány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője közegyházi összefüggésekről és a szomszédos Deák téri gyülekezet öröméről beszélt. Dr. Keresztessé László református gondnok, Hecker Ádám metodista szuperintendens, az öku- mené testvéri hangját szólaltatta meg. Majd D. Káldy Zoltán püspök magvas, summázó köszöntése következett, melyben ökumenikus összefüggésről szólt, Szirmai Zoltán lelkész munkáját dicsérte, arról a|tár- sadalmi légkörről, jó atmoszféráról beszélt, amelyben lehetséges az ilyen templomfelújítás, majd az elődök, többek között D. Koren Emil szolgálatát méltatta. E sorok írója, akit életének sok-sok eseménye köt a fasori templomhoz — keresztelés, konfirmáció, gimnázium, esküvő —, boldogan gondolt a „megigazulás” ősi bibliai és reíormátori kifejezésének mai értelmezésére. Megigazulás azt jelenti: Isten rendbehozta, újra rendeltetésének megfelelővé, funkcióképessé tette életünket. A fasori templom renoválásában Isteri ma is kiáradó szeretetének ezt a „megigazító”, újra széppé, emberhez méltóvá tevő munkáját dicsérte a hívek seregében örömmel. Dr. Hafenscher Károly CHILE A chilei katonai kormány vezetőjének, Pinochet tábornoknak küldött üdvözlő táviratot Richard Wurmbrand, az amerikai hírhedt „Mártíregyház segélyakció” vezetője. „A szabadságnak az ateista zsarnokság fölötti győzelme” alkalmából jókívánságait tolmácsolta és a véreskezű chilei katonai kormányzatot mint „példát más népek számára” 1 méltatta. Wurmbrand akcióit lapunk 1 már többször elítélte. A chilei fasiszta katonai kormány üdvözlése most újra leleplezte őt igazi valójában gyűlölködő és hidegháborús magatartásában, (epd—eh)
