Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-31 / 13. szám
BmBZSBEBB ítélj meg, Istenem Zsid 9, 11—15 Bíróságok gyakran hoznak ítéletet személyek közötti vitás ügyekben. Ilyenkor általában az egyik felet elmarasztalja az ítélet, a másikat pedig felmenti. Természetesen nem csak bíróságok ítélkeznek, hivatalok, hatóságok is hoznak döntéseket, végzéseket, sőt általában minden ember nap mint nap döntések elé kerül. Bizonyos esetekben meg kell ítélni, mi a helyes magatartás, cselekvés, és azt kell tenni, ami a legjobb. Az ítélet- hozatalnál mindig tekintettel kell lenni bizonyos előzményekbe, de az ítéletnek egyúttal mindig előremutatónak kell lennie, amely meghatározza az utat, amin tovább lehet lépni. AZ EMBER MINDIG SZÍVESEN ÍTÉL MÁSOKAT. Köny- nyen elhangzik az ítélet az ajkunkról a másik ember öltözete, hajviselete alapján, általában külsőségekből való véleményalkotás alapján. Mennyirp helytelen sokszor az ilyen ítélkezés. Annak idején Jézust is próbálták besorolni a bűnösök közé. mert ott látták a vámszedök asztalánál. Nem hitték róla, hogy Istentől jött, s amikor erről beszélt, meg akarták kövezni. A látszat alapján ítéltek. A názáreti ács fiában nem ismerték fel az Isten fiát. Egyre inkább közeledve nagypéntek felé, mind jobban és jobban kirajzolódik előttünk ennek az ártatlanul elítéltnek a képe. Az ének szavaival kérdezzük mi is: Ali bűnt találtak benned és mi vétket, kik elítéltek? Pilátus felületes, felelőtlen ítélete is hozzájárult kereszthalálához. Mennyire komolyan kell venni, hogy nem szabad könnyelműen ítélni. ÖNMAGUNK MEGÍTÉLÉSÉBEN SZIGORÚAKNAK KELL LENNÜNK. Amíg másokat könnyen ítélgetünk, magunkkal szemben általában elfogultak vagyunk. Másokat elítélünk, magunkat felmentjük. A böjti idő különösképpen is az önvizsgálat ideje, amikor saját cselekedeteinket is mérlegre kell tenni. Az ilyen önvizsgálat során, ha őszintén és mélyen nézünk önmagunkba, észrevehetjük ,,holt” cselekedeteinket. Cselekedeteink holtak, nincs bennük éltető, életet ' munkáló erő, ha nem a szolgálat készségével cselekszünk. Sokszor végezzük munkánkat úgy, hogy csak éppen a pénzszerzés vágya hajt, de nem gondolunk arra, hogy segíthetünk, szolgálhatunk is vele. Holt cselekedeteink miatt jogosan szégyenkezhetünk. Lelkiismeretünk méltán vádolhat az ilyen magatartásért, ha egyáltalán engedjük, hogy Isten igéje ébresztgesse, s tartsa ébren lelkiismeretünket. VALÓJÁBAN ISTEN ÍTÉL MEG BENNÜNKET. Igéje nevezi bűnnek az önzést. Isten igéje által felébresztett lelkiismeretűnk veszi észre a holt cselekedeteket. Amint azonban az orvos tapintja ki, veszi észre a szervezetünkben lappangó betegség okát, s ö is ad orvosságot a gyógyulás érdekében, úgy ad Isten is a feltárt bűnre gyógyirt a Krisztus vére által. Krisztus vére tisztít meg a holt cselekedetektől. Ez azt jelenti, hogy Isten Krisztus' vérének kihullásáért bocsátja meg bűneinket, s tisztít meg új életre. Valaha áldozati állatok vére hullott a bűnbocsánat reményében. Isten úgy ítélt, hogy jobb a Krisztus vére. Egyszer s mindenkorra elegendő az ö egyszeri áldozata. Általa mindenki bűnére van bocsánat, s általa tisztul meg <í lelkiismeret, hogy szolgálhasson az élő Istennek akarata szerint mindenki javára. ÍTÉLJ MEG, ISTENEM. ÉS MENTS MEG ENGEM, mert te vagy oltalmazó Istenem. Ennek a zsoltárnak a szavával könyörög ma az egyház népe Istenhez. Ebben a zsoltárversben benne vart az a kérés, hogy Isten ítélje meg bűneinket. Ne engedje, hogy mi csak másokat ítélgessünk. Álljunk oda az ő ítélete alá, s igéié által megvilágosított lelkiismeretűnk szavát elfogadva tudjuk magunkat bűneinkben elmarasztalni. Ugyanakkor megszólal ebben az imádságban az a reménység is, hogy oltalmazó Istenünknél van menekülés az ítélet alól. Bűnbocsátó szeretete felment és megújít az élő Istennek való szolgálatra' Vető Béla IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Jézus Krisztusért légy kegyelmes hozzánk. Ne ítélj bennünket úgy, mint érdemelnénk. Holt cselekedeteinkért ne kárhoztass halálra minket. Inkább újítsd meg életünket. Vedd el bűneinket a Jézus Krisztus vére által, tisztítsd meg lelkiismeretünket, hogy megújultan szolgálhassunk neked mind- azokbani akik között élünk. Kegyelmed szerint ítélj bennünket most, és az utolsó napon is, hogy hűséggel szolgálva itt, elnyerjük az örökkévaló örökséget a mi Urunkért, Jézus Krisztusért. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. március 31-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. (úrv.) Gabányi Géza. du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 1. de. fél 9 Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. ló. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 1*0. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129'. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Ojtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota—M A V-telep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospalota-Kis- templom de. 10. Bodrog Miklós, du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél ll, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Korén Emil, du. 5. Szeretetvendégség. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 11. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél ll. Muncz Frigyes. Modori u. 6. de. 10. Turcsá- nyi Károly. Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. R.euss András. Németvölgyi út 138. de. 9. Reuss András. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. HÍREK — Böjt 5. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 8. 46—59; az igehirdetés alapigéje: Zsid 9, 11—15. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN, Április 7 -én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet DR. CSERHÁTI SÁNDOR szegedi lelkész. — CSORVÄS. A gyülekezet szeretetvendégségén igehirdetéssel szolgált Mekis Ádám a Kelet-Békési Egyházmegye esperese. püspökhelyettes. — Gyülekezeti böjti esten március 31-én Megyaszai László ambrózfalvai lelkész hirdeti az igét. — SZEKSZÁRD. Missura Tibor vasasi lelkész február 17-én szeretetvendégség keretében szolgált a gyülekezetben. Előadásában azt hangsúlyozta, hogy a diakóniai életforma a másokért való felelősséget jelenti. A szeretetvendégségen sokan voltak jelen és mint jelentik „igen hangulatos, meleg volt az együttlét”. — PÉCEL. A február 17-én tartott szeretetvendégségen Muncz Frigyes lelkész, a Bu- ■ dai Szeretetotthonok igazgatója tartott előadást a fogyatékos gyermekek életéről. — CSABACSÜD. Február 24-én, Pálfi István Szarvas- Üjtemplomi lelkész tartott előadást a presbiterek és családtagjaik számára rendezett szeretetvendégségen a presbiteri szolgálatról. Szólt a presbiter szolgálatáról az egyház- történet folyamán majd a mai presbiter, szolgálatát vázolta egyházi és társadalmi életünkben. — KEMENESMAGASI. Böjt 2. vasárnapján esti ünnepséget tartottak a gyülekezetben, amelyen Magassy Sándor marcalgergelyi lelkész tartott előadást „A Biblia és a magyar irodalom” címmel. Konfirmandusok szavaltak és kórusban énekeltek. — ÖRIMAGYARÓSD. Pintér János zalaegerszegi lelkész február 24-én rendezett szeretetvendégségen ezen a címen tartott előadást: „Imádkozzál és dolgozzál!”. j- HALÁLOZÁS, id. Szentkereszti Béla, a miskolci gyülekezet hűséges tagja, örökös tiszteletbeli presbiter életének 80. évében elhunyt. Nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára a miskolci evangélikus temetőben. „A szeretet soha el nem fogy”. — Pályi Dénes Zoltán ny. komádi lelkész türelemmel viselt szenvedés után, életének 76. évében március 1-én elhunyt. Temetése március 15- én volt Budapesten, az Üj Köztemetőben D. Dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatával. „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?” — Kremmer Lajos, az eleki ^társgyülekezet mindig szolgálatkész és áldozatos másodfelügyelője 75 éves korában március 7-én váratlanul elhunyt. A gyülekezet és a falu nágv részvétével kísérték utolsó útjára március 9-én. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugosztlak ■ titeket.” A LUTHERÄNIA április 7-én, virágvasárnap és április 13-án, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Április 7-én közreműködnek: László Margit, Kerényi Mária, Prevoz János, Berczelly István, Mezőfi Tibor és Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY Szóit Jézus: En őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. (Jn 17, 19) VASÁRNAP. — „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel- valókká lettetek a Krisztus vére által.” (Ef 2, 13 — Zak 6, 15 — Zsid 4, 14—16 — Zsolt 17) Egykor: Istentől elszakadva; bűnben, tanácstalanságban, el- idegenültségben. Most: közel Istenhez; bűnbocsánatban, békességben, az üdvösség reménységében. Ennek az Istennel és emberrel való új viszonynak a szerzője Krisztus. „Pogányért és zsidóért” egyaránt kiontotta vérét. Kiengesztelő áldozatával olyan egységet teremtett, amelyben együtt, egymásért élhetünk, és a zsoltárossal mondhatjuk: „a Te közelséged oly igen jó nekem”. HÉTFŐ. — „Az egek, mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlóképpen elvesznek; de sza- badításom örökké megmarad, és igazságom meg nem romol.” (Ézs 51, 6—2 Pt 3, 13 — Zsid 7. 23—27 — Jn 16, 23—33) A látható, teremtett világ múlandó. Isten igéje, igazsága örök. Krisztus szabadítása kihat mindenkire. Akik elfogadják, már itt a földön Isten országa részesei lesznek. Így várják az „új ég és új föld”, a bűn, szenvedés és halál nélküli- világ eljövetelét, amelyet teljesen betölt Isten dicsősége. KEDD. — „Ha valamit kértek az én nevemben, megcselekszem azt.” (Jn 14, 14 — Zsolt 34, 7 — Zsid 9, 16—22 — Jn 17, 1—5) Mielőtt Jézus nevében Istenhez fordulnánk imádságban, figyeljünk újólag Krisztus „főpapi imájára”. Áldott indításokat nyerhetünk belőle arra nézve, hogy mit jelent Jézus nevében imádkozni. Elsősorban Isten országa ügyéért és felebarátunkért könyör- günk. Már a kérésben is az Atya akaratához igázítjuk magunkat. Végül a meghallgatta- tás bizonyosságával mondjuk el mindennapi életünk, hitünk és szolgálatunk dolgában kéré-, sünket. SZERDA. — „Megelégíté a szomjuhozó lelket és az éhező lelket betölté jóval.” (Zsolt 107, 9 — Jn 1, 16 — Zsid 9, 24 —28 — Jn 17, 6—13) Aki ezt a zsoltárverset először leírta, valószínűleg elsősorban testi éhség és szomjúság megelégítésé- re gondolt. Így is igaz ez az ige a mi szánkból is. De lelki értelemben is megáll: betölti az Ür igazságával azokat, akik szomjuhozó lélekkel vágyakoznak utána. CSÜTÖRTÖK. — „Miután ,az Isten bölcsességében a világ nem ismerte meg a bölcsesség által az Istent, az Isten jónak látta, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” (1 Kor 1, 21 — Ézs 5, 21 — Zsid 10, 1—10 — Jn 17, 20—26) A keresztyén igehirdetés középpontjában a megfeszített és feltámadott Krisztus áll. Isten megmentő cselekedetét a kereszten, bölcsesség által meg nem érthetjük. A hit látja csak meg és fogadja el örömmel. PÉNTEK. — „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békéssé és Szentlélek által való öröm.” (Rm 14, 17 —' Ézs 30, 18 — Zsid 10, 11—18 — Jn 17,- 20— 26) Isten országának nagy ajándékait mutatja meg ez az ige. Krisztus érdeméért mienk Isten könyörülő igazsága. Krisztus érdeméért Isten megbékélt velünk. Ezt az ismeretet a Szentlélek munkálja bennünk, és Ö vezet el arra, hogy Isten szabadításán igaz lélekkel örvendezzünk. SZOMBAT. — „Mert a világosság gyümölcse mindaz, ami jó, igaz és helyes, és vizsgáljátok meg, hogy mi az, ami kedves az Úrnak.” (Ef 5, 9—10 — Zsolt 11, 7 — Zsid 10, 19—23 — Jn 18, 11) „A világosság fiainak”, a Krisztushoz tartozóknak teremniük kell a megtérés gyümölcseit. Ahol nem tapasztalható a jóság, az igazság és az öröm, ott hamis a kegyesség. E böjti idő számtalan alkalmat kínál, hogy Isten igéjének mércéjép megvizsgáljuk, mit kíván ma az Űr mitőlünk, hogy életünk kedves lehessen előtte. Bárdossy Tibor JERUZSÁLEM Február végén 12 személyt vettek őrizetbe azzal a gyanúval, hogy közük van a röviddel azelőtt sorozatban elkövetett bomba merényletekhez. amelyek a Svéd Teológiai Intézet, egy keresztyén könyv- kereskedés, a Baptista Egyház központja és a haifai orosz ortodox képviselet épületeiben nagy károkat okoztak. Zera Wahrhaftig izraeli kultuszminiszter erélyesen elítélte a merényleteket, amelyek mögött szélsőséges zsidó vallási csoportokat sejtenek, (öpd) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának Lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—VIII Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.0700 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató MOST, HOGY NYOLCVANHAT éves korában lehunyta szemét, emlékek ködfátyolán át két arca tűnik elénk. Az egyik fényképről néz reám a iakabszállási határból, az ötvenes évek végéről. A hátoldalon újévi jókívánság, amely így kezdődött: „Rozstenger közepeit mindegyre öregebb...” A képen érett gabonatábla közepén, kezében maroknyi frissen tépett mezei virággal, a háttérben távoli jegenyék, a szél fújja nyakkendőjét és a lágyan hullámzó kalászokat, arcán derű, kemény férfiasság és földközelség. Napbarnította alföldi nomád. Ez volt egész életében. A párizsi Sorbonne diákja, svájci, berlini és hazai egyetem filozófiai fakultásának neveltje, a franciás szellem és mély európai kultúra lelkében hordozója, a magyar, német és francia nyelv tanára, aki magára ölthette volna a dzsentri életformát — eljegyzettje volt és maradt mindvégig a földnek. az alföldi népnek, a kecskeméti tájnak. Régi verskötete, az „Arany homokon nomád felhők alatt” az Alföld költészetének zengő éneke, és névadója e környék aranyló homokjának, amely bűvölő varázslatot sző ott a síkságon. Ezért leltek benne halálig hű barátra, otthonában meghitt társaságra a népi írók oly időkben, amikor ez a kiállás mellettük hitvallást jelentett a nép és az igazi magyarság mellett. Nem is lehetett ez másként, hiszen Ady Endrét így érezte magáénak: „Prófétás magyar”, „legnagyobb költő, lelki bátyám”. Ebben a versében olvassuk: „Babitssal ettem. Bartók borom itta ...” Napbarnította alföldi nomád — e föld hű és nagy fia. A MÁSIK ARCA az utolsó két évtizedben írt verseiből tekint reám. Abból a közel huszonegy esztendőből, amelyben barátságunk Búcsú Sántha született és mélyült. „Profán éjféli zsoltárában Ahhoz érkezik el, „aki mindenben Minden”: „állatnak, növénynek mézgás Március,... halásznak Háló,... művésznek Hang- színtűzvész,... halónak Álomhajó,... s nekem az öreg Biblia kódexe felett görnyedő barát fátyolos szeme tükrén lángolva táncoló, remeke INICIÁLÉ.” Ez Sántha György hosszú életalkonyának önarcképe. A végsőkig igaz, találó kép, olyan pontos, mint minden leírt szava, mondata versben, prózában. H kecskeméti, Ybl Miklós építette evangélikus templom szószéke alatt — erről ő maga vallott — volt halálig szóló találkozása az élő Istennel. Az „öreg költő dalá”-t így kezdi: „Még egy-két év, még egykét hó, vagy csak egy nap s meglep az Éj...” Most utolsó versszakát is érezzük valóra válni: „s pirosán int holt szíve szép tornyunk hegyén: friss pont az Holt szíve fénylik előttünk friss piros pontként az Isten nevének kezdőbetűjén. A szeme tükrén lángolva táncoló Iniciálé, az Isten, felénk ragyog általa. Mert a Biblia fölé hajolva írta utolsó húsz esztendejének legtöbb versét. Ezt mutatja testes kötetet kitevő kéziratgyűjteménye, a halott költő szellemi öröksége. EGYRE MAGASABBRA emelkedve a költészet nyelvi tökélyére, a modern verselés merész értelmi szárnyalásával, szédítő képzet- társításokkal és gondolkoztató képzuhataggal, a XX. század második felének természettudományos világképében, az atomfizika nyelvén tesz tanúságot Jézus Krisztusról. Máté evénGyörgy költőtől géliuma végszavához kapcsolódva írja: „Ilyen csak Egy volt, Egy van, Egy lesz s ez Ö, az evangéliumnak rezgő rádiumatomjaiból egy másodperc alatt 18 000 kilométeres sebességgel szétszáguldó sugara, a héliummag, a szí- venütő, tüdőtágító trombitahang, mely megnyit minden börtönt és fölrepít az égig: ,Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.’ ,És én veletek maradok minden napon a világ végezetéig.” Számára az örökkévalóság, az isteni lét — így mondta: a tér negyedik dimenziója — olyan valósággá vált, hogy halálára így tekintett előre tizennyolc esztendővel ezelőtt, Krisztust megidézvén: „Én már csak őbenne élek, hogy egy szép ősz este szép csendben eljön majd hozzám és négydimenziós, megváltó teste úgy halad rajtam át halkan, hogy elváltoztatja nyomorúságos hüvelyem, hogy az ő testéhez hű legyen itt nem Apolló, csak hű és hasonló ...” Nem Apolló — érezzük soha meg nem szűnő tréfás kedvét ebben a halálosan komoly versben is?! Utolsó éveinek egyik nagy órája volt, amikor részt vett érettségi találkozón Kiskunfélegyházán ötven év előtt volt kedves tanítványai körében. Az egykori tanár újra szólt hozzáöregedett tanítványaihoz. Beszédét, amelyet nekem saját kezeírása őriz, így fejezte be: „Él a Dávidzsoltárok ős hanghullámain, Bach János Sebestyén ,H’-moll miséjében, Beethoven monumentális mennydörgő muzsikájában, kétezer éves távolság páthoszával felénk rezegve az a négydimenziós Rádiumember, akit Dosztojevszkij, az ötödik modem evangélista is bűntelennek hitt és aki mint hároméves Világosság a háborgó sötétségben .megszépír tette a messzeséget’, örökigés példázatokkal tanított és Isten fiaként halt meg érettünk a keresztfán.” MOST HAT MEGÉRKEZETT „az öreg Biblia kódexe felett görnyedő barát” Makpéla barlangjához. Ábrahám, a bibliai ősatya sírhelye, hová feleségét, Sárát temette, majd ő is odakerült melléje, jelképpé vált Sántha György számára házasságuk ötvenedik éve felé haladva, még 1958-ban. „Négyszirmú csil- lagmargaréta” az asszony, négy felnőtt gyermek tekint kék szemébe. A versben van egy fájdalmas kérdés, a vég felé közeledés sejtelmében: melyikük ér előbb a Célhoz? „Meghalni együtt hogy lehetne?” De „új csodát sikolt” a vers. „Csodát, amilyen Lázár óta nem volt s lángoló lázálmokra hajt előre.” A feltámadás csodáját! A jakabi platánok, megéneklőjükkel egyidősek, a közelgő tavaszban friss lombot eresztenek, de a meghitt, emlékdús tanya lassan eltűnik az idő homályában. A halott már elbúcsúzott tőle. A „Pacsirta”, az utolsó nekem küldött vers mégis a fény látomásával zárul. „Oh Fény-Ararát!” Ararát tudvalévőén a bibliai hegy, hová Noé bárkája megérkezett. A magasba nyúló fényzuhatagban röpül felfelé trillázva a pacsirta. Az utolsó sorokban a pacsirta képében már a költő dalol: „és míg e dal... lebegve örök tavasztrillákat zeng Feletted! némuljon el ez ajk és vakuljon meg a szem, aki látott.” Az ajka elnémult, szeme lehunyódott, a dala azonban zeng a fényben, elszakadva immár a holttól, zengi tovább a szépség és az Isten dicséretét. ,, .. .. . Veoreos Imre
