Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-10 / 10. szám

Emlékezzél 1 Tess 4, 1—7 Nagy ajándék mindnyájunk számára az emlékezőtehetség. Vissza tudunk emlékezni idősebb korban is a gyermekkorunk­ban tanultakra, szüléink, tanítóink szavára. Az öreg ember különös öröme, hogy vissza-visszatér fiatal korának szép él­ményeihez, de a fiatal is abból él, hogy a gyűjtött ismere­teket emlékezetében elraktározza, s megfelelő időben, vizsgán vagy az életúton bárhol, onnan előhozza. Ugyanakkor nagy jó­téteménye Istennek, hogy felejteni is lehet. A kellemetlen ta­pasztalatokat, megrázó élményeket, emberi gyarlóságok, bű­nök nyomait lassan-lassan ki tudjuk hullatni emlékezetünkből. Milyen jó lenne, ha minden keserű, fájó emlék elmerülne a feledés mély tengerében, s csak arra tudnánk mindig emlé­kezni, ami szép és jó volt életünkben, ami előbbre vitte, jobbá formálta, s ma is ösztönzi a jóra életünket. PÁL APOSTOL SZAVAI AZ ISTENNEK TETSZŐ ÉLETRE TANÍTANAK bennünket. Életünk altkor Istennek tetsző, ha embertársainkkal való kapcsolatunkban döntö módon érvénye­sül az egymás megbecsülése. A másik ember megkárosítása semmiképpen sem lehet Isten akarata. Ez pedig egészen ki­csiben éppen úgy érvényes, mint világméretekben. A má­sik ember javait, becsületét, erkölcsi tisztaságát sértő, megká­rosító magatartás éppen úgy Isten ítéletével találkozik, mint a másik népet bombákkal, gazdasági manőverekkel vagy a becsületbe gázoló erkölcsi nyomással tönkretenni igyekvő ha­talmaskodás. A másik embernek kárt okozó ember sokszor kénytelen észrevenni azt, 'hogy magatartásával saját magának is kárt okozott. Egyszer olvastam arról, hogy egy pék rend­szeresen egy parasztembertől vásárolta a vajat. Egy alkalom­mal megmérte a kapott vajat, és rájött, hogy becsapták, az áru jóval kevesebb, mint amennyinek kellett volna lennie. Amikor ezt számonkérte, kiderült, hogy a parasztember súly gyanánt a péktől vásárolt kenyeret használta, tgy a vaj csak annyival volt kevesebb, amennyi hiányzott a kenyér súlyából. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is! Isten igéje minden vonatkozásban erkölcsi tisztaságra tanít. Emlé­kezz erre! SZÁMTALAN TÖRVÉNY VÉDI ÉLETÜNKET. Jó néhány isteni és emberi rendelkezés, szabály határozza meg azt az utat. amelyen haladhat a becsületes, erkölcsös, tiszta életet élő ember. A tulajdon, a becsület, a család, a közösségi élet védelmére rengeteg paragrafus készült, amelyek egyúttal a büntetést is kilátásba helyezik azok számára, akik áthágják azokat. Ennek ellenére mégis sokszor hallunk a rádióban, ol­vasunk az újságban olyan esetekről, amikor emberek megká­rosították egymást vagy a közösséget. Sőt bizonyára még több azoknak az eseteknek a száma, amikről nem esik szó a tár­sadalom nagy nyilvánossága előtt, mert súlyukra nézve nem olyan jelentősek, amelyek azonban mégis súlyos károkat okoz­nak az emberi lélek számára, aláássák a becsületet, megká­rosítják az emberi méltóságot. Ebben a tekintetben még a keresztyének sem kivételek. Mindnyájan beleesünk az „ördög hálójába”. Ha Isten mindarra emlékezne, amit egy emberi élet folyamán felebarátunk megkárosítására elkövetünk, bizony egyebet sem tehetne, mint hogy mindezekért büntessen, meg­fizessen. Az az örvendező reménységünk azonban, hogy Isten tud felejteni is. Minden bűnünket, amelyekkel embertársaink '■■'Jen vétkezünk meg tudja és kész megbocsátani Jézus Krisz­tusért. EMLÉKEZZÉL MEG, URAM, IRGALMADRÓL! Ez legyen ma az imádságunk. Arra az irgalomra emlékezzünk, ami Jé­zus Krisztusban eljött erre a földre. Ez az irgalom, ami so­kaknak hozott a bűn hatalma alól való szabadulást, betegség­ből gyógyulást, megtisztulást, s adott új életre erőt, vezessen minket is új életre. Egészen bizonyos, hogy akinek Isten az fi kegyelmét. Szentlelkét adja, az tud megújultan a felebarát javára is törekedni, azon fáradozni, hogy a másik ember in­kább gyarapodjon javaiban. Szabad Istent ma arra kérni, hogy irgalmasságára emlékezve, szivünket Szentlelke által ilyen szent és tiszta életre újítsa meg. Vető Béla IMÁDKOZZUNK Kegyelmes mennyei Atyánk! Jézus Krisztusért arra kérünk, ne biineinkről emlékezzél, hanem kegyelmedről és irgalmad­ról emlékezzél meg. Ha mindazokat a bűnöket számon tar­tanád. amelyekkel akaratodat megszegtük, s embertársaink­nak kárt és sérelmet okoztunk, nem állhatnánk meg előtted. Tudjuk, hogy te Jézus Krisztusért kegyelmes vagy hozzánk. Amint ő sokakat megszabadított a bűn hatalmából, úgy te most is meg tudsz tisztítani bennünket, s Szentlelked által el tudsz vezetni új életre. Add szivünkbe Szentlelkedct. hogy ál­tala erőt nyerjünk minden jóra. úgy szolgálhassuk minden embertársunkat, hogy életünk gazdagodjék s boldogabb legyen. Ámen. istentiszteleti rend Budapesten, 1974. március 10-en Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. D. Kaldy Zoltán, de. 12, Közgyűlés, du. ó. Trajtler Gabor, du. G. Szeretetvendégség: dr. Hafenschex Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. ti. Ga- bányi Géza. Dózsa György út 7. de. tej 9. Szirmai Zotán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlov ák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Va jda Péíer u. de. lél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfal- va de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Új­pest de. 10. Blazy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerle-te len de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MÄV-te- lep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospa­lota Kistemplom de. 10. Bodrog A nyugat-németországi Mün­chen egyetemének újszövetségi teológiai professzora, a ö2 éves dr. Leonhard Goppelt 1973. december 21-én elhunyt. A Lutheránus Világszövetség ré­vén ökumenikus körökben is Miklós., du. 3. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Ciu- kota de fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Béesikapu tér de. 9 (urv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9, de. 10. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, clu. fél 7. CseYigödy László. Budakeszi de. 8. Csengödy László. Pesthidegkúl de. fél 11. Csengödy László. Modori u. 8. de. 10. Filippi- nyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. ti. Bencze Imre. Német­völgyi út 138. de. 9. Bencze Imre Nagytétény de. fél 9. Visontai Ró­bert. Kelen völgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. Az Űr Isten megnyitotta fü­lemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok, és én nem vol­tam e igedetlen, hátra sem for­dultául. (Ézs 50, 4—5) VASÁRNAP. — „Bízzatok az Úri an örökké, mert az Úr­ban, Jahvéban, örök kőszá­lunk van.” (Ézs 26, 4 — Fii 3, 3—1 Ts 4, 1—7 — Zsolt 5) Mindnyájan keressük azt a szi­lárd pontot a világban, ahol megvethetjük lábunkat. Sok­szor csalatkozunk is. mert ki­derül, hogy „fövenyre” építet­tünk. Már a családi ház építé­séhez is szükséges a szakértői vélemény. Hát még életünk felépítéséhez! Az Ürban örök kőszálunk van! — hangzik az előttünk járók megszívlelendő tanácsa. HÉTFŐ. — „A világban volt és a világ általa lett, de a vi­lág nem ismerte meg őt.” (Jn 1, 10 — Ézs 9. 6 — Zsid 11, 8—12. 17—19 — Jn 13, 12—20) „Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt” — az örökkévaló Ige által. Végzetes tévedésünk, ha ezt nem ismerjük fel. ha el­utasítjuk azt. Akinek végső so­ron mindent köszönhetünk. KEDD. — „Ha az Ür nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.” (Zsolt 127, 1 — Lk 10, 41—42 — Csel 5, 17—29 — Jn 13. 21—30) A múlt századok városainak kedvelt zsoltárigé­je. Gyakran került föl középü­letek homlokzatára is — kife­jezve a reménységet. hogy mindenestül az Űr kezében va­gyunk. Ez a zsoltár tartalmaz­za — és viseli címében — hi­tünknek azt a közmondássá lett igazságát is, hogy emberé a munka. Istené az áldás. SZERDA. — „Szívemé* nn töttem ki az Ür előtt.” (1 Sóm 1, Iá — Jn 16. 23 — 1 Sám 1—10 — Jn 13. 3' —35) A 7. imádkozás általáhos keresz­tvén gyakorlatunk, mégis rit­kán tudunk Annához hason­lóan szivünk téliességénél szólni Istenhez. Ehhez az szük­séges. hogy teljes legyen a bi- zodalmunk ahhoz, akihez for­dulunk. Jézus szava elsegjt a A LUTHÉRÁNIA március 9-én, szombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOEL MISÉJÉT Közreműködnek: Sass Szilvia (szoprán), Szemere Erzsébet (mezzó), Kerényi Mária (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: W'eltler Jenő Igét hirdet: DR. KÉKEN ANDRÁS meghallgatás bizonyosságához: „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, meg­adja nektek.” CSÜTÖRTÖK. — Vigyázza­tok azért, hogy a ti szívetek meg ne csaiattassék és el ne térjetek, és ne tiszteljetek ide­gen Isteneket és ne boruljatok le előttük.” (5 Móz 11, 16 — Ef 5, 5 — Csel 16, 8—15 — Jn 13, 36—38) Ez az ige Izrael népét arra figyelmeztette, hogy az ígéret földje az Úrtól kapott ajándék, amelyért egyedül Őt illeti a hála és imádat. Nekünk ma így szól üzenete: a termé­szettől és másoktól nyert ja­vakat fogadjuk attól, akitől minden jó adomány szárma­zik. PÉNTEK. — „Hamarosan el­jövök. Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.” (Jel 3, 11 — Mai 3, 1 — Zsid 5, 4—10 — Jn 14, 1—7) Drága kincsünk van: az evangélium. Általa pedig bűn­bocsánat. élet és üdvösség. Ezt a kincset azonban el is lehet veszíteni, (amint Mt 25, 28 pél­dázza az elvett talentummal). Ezért hűséggel vigyáznunk kell rá egészen Krisztus visszajö- veteléig. így lesz mienk a meg­ígért jutalom: boldog' lakozás Isten megújított világában. SZOMBAT. — „Ne nyugta­lankodjék a ti szívetek: higy- gvetek Istenben és higgyetek enbennem ” (Jn 14. 1 — 1 Sám 17. 37 — Mf 21. 33—46 — Jn 14, 8—14) Életünk során gyak­ran érkezünk válságos tórák­hoz. Elhi/onvtalanodunk. meg­rendülünk. k "óság beesünk. A szorongás éc félelem idején lép mellénk tT-unk és hitre hív. E hitben mellettünk tudjuk Őt, aki velünk van minden napon, akinek hatalom adatott minde­nek fölött A hivő szív: Isten­ben nyugalmat talált szív. Bái-dossy Tiboi — HARANG feladó, 348 kg. súlyú, 0-hangú. Érdeklődés: Evangélikus j Lel kés/i Hivatal. 11 ov Budapest. I Kápolna u t<L Telefon: 472—954. I EV4vr,r:uKiis ELET I A Magyarországi I Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VTII., Puskin u. L2. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 51S— 20.412— VIU Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211 74.0327 A thyraeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató CSALÁDI HÍREK LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG t DR. LEONHARD GOPPELT dák és véndégek derűs, lelkes közösséggé hangolódtak egybe. — NAGYTARCSA. A gyüle­kezetben előadássorozat hang­zott el „Keresztyén család” címmel. Az előadásokat egy- eg-v női és férfi előadó tartotta egyidejűleg: Győri Jánosáé — Győri János, id. Harmati Bélá- né — id. Harmati Béla. özv. Novák Rezsöné — dr. Sólyom Jenő. Két alkalommal Hernád Sándor, a gyülekezet volt taní­tója emlékezett meg színesen 83 éves életút járói és olvasott fel saját verseiből —.TÉT. Március 10-én, va­sárnap. istentisztelet kereté­ben. melynek szolgálatát D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke végzi, búcsúztatja a gyülekezet nyugalomba vonuló lelké­szét, Lukácsy Dezsőt, aki 1933 óta a gyülekezet lelkésze. — A Déli Egyházkerület részéről átengedett Kardos József ba- latonszárszói lelkész kapott helyettes-lelkészi megbízást a gyülekezetben való szolgálatra D. Dr. Ottlyk Ernő püspöktől. Mindketten hűséges olvasói la­punknak. A jubiláló házaspart Tóth Károly igazgató-lelkész áldotta meg. ..Mindeddig meg­segített minket az Úr!” 381 ezer dollar értékben. Az új ösztöndíjasok közül 19 Európában, 26 az Egyesült Ál­lamokban, 15 Afrikában, 5 Ázsiában és 3 Dél-Amerikában kezdi meg tanulmányait. Most először engedélyezték, hogy hosszabb tanulmányi idő ese­tén az ösztöndíjas családját is magával vigve. (iwi) jól ismert, teológus hosszú éve­ken keresztül vett részt az eu­rópai evangélikus és reformá­tus egyházak közötti párbe­széd és a Leuenberg Konkor­dia kidolgozásának vezetésé­ben. (epd) — Böjt 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 15, 21—28; az igehirde­tés alapigéje: 1 Ts 4. 1—7 (8). — OROSZLÁNY. A gyüle­kezet részleges tisztújítása so­rán megválasztotta új pénztá­rosául Vörös Józsefnél, pres­biterekül ifi- Sztruhár And­rást, Hanzlik Jánosnét és Ko- csiszki Jánosnét. Beiktatásuk február 17-én istentisztelet ke­retében történt. — MOHÁCS-SZEpER- KÉNY. E két gyülekezetben tartott egy-egy vasárnap dél­után előadást a szomszédos vasas-marázai gyülekezet fel­ügyelője „Keresztyén házasság és gyermekáldás” címmel. Mo­hácson zömben idősebbek, Szederkényben túlnyomórészt fiatalok gyűltek össze. Utób­biak a közeli és távoli kör­nyékről jöttek el, akik hozzá­szóltak az előadásokhoz, bib­liai vetélkedőn veitek részt, s a kis házi zenekar kísereteben lelkesen énekeltek. A házigaz­— HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Kisvirág Pál, a •pilisi gyü­lekezet presbitere és felesége, Kerepeszki Anna ötvenéves házassági évfordulójukat ün­nepelték a pilisi templomban A Világszövetség Ösztöndí­jas Bizottsága Stuttgartban (NSZK) tartott ülésén február elején jóváhagyta az 1974 75. évre szóló egyházközi segély - program segítségével megvaló­suló tanulmányi ösztöndíjakat. Ezek szerint 68 ösztöndíjat ad­tak ki és 45 régebbinél hosz- szabbították meg a támogatás Nem pihen as Alkotó! 1859. február 17—i860, március 26. — Gyen­ge tizenhárom hónap: ezalatt írta Alsósztre- gova csendjében Madách Imre a világirodalom egyik legnagyobb remekművét, Az ember tra­gédiáját. Ezt úgy kell érteni, hogy ezalatt írta le, Vol­taképpen egész, rövid, életén át ezt a művét írta. De mikor elkezdte leírni, nyugtalan iramban, szinte egyvágtában rótta tüskés be­tűit: kilenc lúdtollat vásított el, mire megtelt a 150 nagy ívoldal. AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁNAK egyetlen kézirati fogalmazványát, nemzeti kultúránk egyik legféltettebb irodalmi ereklyéjét Tudo­mányos Akadémiánk őrzi külön páncélszek­rényben. A becses kéziratot többször is pusztulás fe­nyegette. „... Ha te rosszaié ítéleteddel visszaküldőd a kéziratot — már azóta melegedtem volna mellette s Ádám utolsó álmát a purgatorium lángjai közt álmodta volna végig ...” — írja Madách Arany Jánosnak, akinek a művet át­nézésre elvitte. Azaz: elégette volna. Rágon­dolni se jó. A kézirat második megmentése Voinovich Géza nevéhez fűződik. Az Akadémia akkori főtitkára, a második világháború végén az ostromlott Budapest romjai között őrizgette, éjszakánként feje alá tette a pótolhatatlan kincset. AZ AKADÉMIA KIADÖ Az ember tragé­diájának ezt a felbecsülhetetlen értékű kéz­iratát most modern nyomdatechnikai eljárás­sal, eredeti nagyságban és betűhív formában kiadta. Ez a fakszimile nem is csak hasonlója, hanem szinte azonosa az eredetinek. Mindenki megszerezheti — szokott könyves­boltjában; érdemes. Jólesik kegyeletes tisztelettel, a költő ere­deti tollírásában olvasni a súlyos mondatokat. Már a betűk-sorok zaklatott külsejében is érezzük, hogy ezt a nagy művet sokat szenve­dett, igen megpróbált ember írta. Belső és külső gyötrelmek infernójában született ez a mű; mégis biztató vallomás arról, hogy érde­mes élni, küzdeni, mert van célja az életnek, értelme a küzdelemnek. A kéziraton meghatott érzéssel lehet figye­lemmel kísérni egy nemes érzésű barát, derék szakember — „rokonérzelmű pályatárs” —. Arany János, értő, szerető simításait. Jól meg­különböztethetők lapszéli, vagy sorfeletti mó­dosításai, amelyekkel Madách kemény" szöve­gét tapintatosan, itt-ott költőibbé, a verssoro­kat gördülékenyebbé igyekezett tenni. HOGY AZONBAN ARANY JÁNOS VÁL­TOZTATÁSAI nem minden esetben használ­tak a műnek, arra példa az alábbi részlet. „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyen, Míg egi/ kerékfogát újitni kell.’ A második sor miatt többször érte Madáchot támadás Volt olyan kiadás, amelyből ezt a részt kihagyták. Egy most megjelent külföldi Tragédia-kiadás is szóváteszi ezt a sort. Többször kérdezték már tőlem is, lelkészek is, hívek is: hogyan írhatta Madách, hogy „az alkotó pihen”? Hiszen nekünk nem tétlen kö­zönyben elhúzódó, magunkra hagyó Istenünk van, hanem gondviselő Atyánk, aki, mint Jé­zus is mondja „mindez ideig munkálkodik”. A világmindenség nem felhúzott automata, amely magától jár, rugóra, s Isten nem tétlen pihenésben figyeli csupán teremtett világát, hanem irgalmas szereietével. hű gondviselés­sel szüntelen kormányozza és formálja. Az eredeti kéziratrész (Sajnos, nyomdatech­nikai okokból lapunkban ennek fotóját nem tudjuk közölni. Szerk.) azonban jól mutatja, hogy Madách ezt a részt eredetileg így írta: „Be van fejezve a nagy mű, igen. S úgy összevág minden, hogy azt .hiszem, Évmilliókig szépen elforog, Míg egy kerékfogát újitni kell.” MADÁCH EREDETI SZÖVEGÉBEN tehát nincs szó arról, hogy „az alkotó pihen”. Arany János, mielőtt a kéziratot nyomdába adta, áthúzta a második sort s a harmadiknak is két szavát és — betűi jól megkülönböztet­hetők Madách betűitől — föléje írta: „A gép forog, az alkotó pihen.” Arany változtatásával a sor talán kültőibb lett, de olyan teológiai vétség csúszott be veie Madách eredeti szövegébe, amit az egyháztör­ténet deizmusnak nevez. Madách ebben ártatlan. Arany János termé­szetesen nem teológiai meggondolásból, hanem költői szándékkal változtatott. Madách műve, Az ember tragédiája, elejétől végig a személyes, gondviselő Isten-hitet su­gallja. Ádám és Éva a drámai költemény elején, első megszólalásával boldogan vallja: „Ah, élni, élni: mily édes, mi szép! Érezni, hogy gondoskodnak felőlünk .. A végén pedig a megtérő Ádám ezzel a val­lomással térdel Isten elé: Uram. legyőztél, lm porban vagyok. Nélküled, ellened hiába vívok: Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.” Mire az Ür: „Emelkedjél, Ádám, ne légy levert, Midőn látod, kegyembe veszlek újra.” Aztán legvégül, a munkába, küzdelembe indító Isten nagy biztatása: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!” S HOGY EZT A NAGYSZERŰ ZÁRÖSORT viszont nem Arany János illesztette a műhöz, ahogy némelyek tévesen állították, hanem maga Madách írta: a most megjelent betűhű kiadás ezt is meggyőzően bizonyítja. Szabó József í i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents