Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-03-17 / 11. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM 11. SZÄM 1974. március 17. Ara: 8,— forint „Szominhozom” Cselekvő böjt mások érdekében Az író Norman Mailer „Meztelenek és holtak" című regényében az emberfeletti, emberhez nem méltó próbatételek után adja főhősének szájába ezt a szót: szomjúhozom. Halálosan kimerültén viszi haldokló társát egy keresztyén és egy zsidó. A haldokló először kérve, majd könyörögve, végül átkozódva követeli a vizet. Nem érti, hogy súlyos sebe miatt számára most a víz az, hogy viszik. Mielőbb orvoshoz. Nem éri el az orvost, meghal, de társai csak viszik tovább, mert ez a szolgálat — akkor is ha már értelmetlen — ad számukra is erőt. Lehetne ezer és ezer példát hozni a karthágói tömeges ke- resztrefeszítésektől a chilei hazafiak börtönéig arra, hogy amikor emberek odaadják életüket egy jó ügyért ajkukon milyen tartalommal ég a szó: szomjúhozom. Látni kell, hogyan állnak egyének és közösségek ezek mellé szolidaritás-vállalásukkal adva azt a korty vizet. LÁTNI KELL, HOGY A VILÁG LÁZÁRJAINAK hordágyát vallás, ideológiai és faji különbségekre való tekintet nélkül hogyan hordozzák embermilliók. A mi kérdésünk csak az lehet: Mi teszi Jézus halálát többé, megváltói halállá és mi a keresztyén szolgálat sajátos tartalma? Jézus célja volt a kereszt. Maga alakította ki így sorsát, adta oda ez életét az Atya iránti engedelmességben. Ő az egyetlen Igaz, a Fiú vállal sorsközösséget a meggyötört emberrel. Minden érzés rajta megy keresztül és bűneinket Ö viseli. Halála célja: üdvösségünk. Halála nem hősi halál, nem mártírium, hanem megváltás. Oly mélyen lehajol, hogy szomjúságába felveszi minden ember szomjúságát, mert szeret. Egyedül ö tehette meg. mert egyedül ö a nem lázadó, a nem önző. a bűntelen. Szeretete sorsközösségbe hozza minden szomjazóval. Sőt azonosítja magát velük mikor az ítélet mértékének ezt teszi: „Szomjaztam és innom adtatok.” KÉNYELMESEN ÜLVE NÉZZÜK otthon a televíziót, látjuk a föld éhségzónáiról hozott felvételeket. Patkányt kerget az Andok egyik magasan fekvő falucskájában egy kis indián gyerek, mert éhes. Ez lenne talán egész napi eledele. — És minden nap 70 000 új száj kér táplálékot. — 1973-ban ltt!$-kal csökkent a világ élelmiszerkészlete. — Az etlópiai aszálykatasztrófa a becslések szerint az elmúlt hónapokban 100 000 emberáldozatot követelt. — Jaj, meg ne szokjak ezeket a híreket! A cikk olvasói az Evangélikus Élet híreiből is ismerhetik mennyit tesz az Egyházak Világtanácsa vagy a Lutheránus Világszövetség, hogy az éhségnek és a szegénységnek vagy a faji megkülönböztetésnek szörnyű körét áttörje, örülhetünk, hogy mi is tagjai vagyunk ennek a testnek és megtesszük ami a test szolgálatából ránk esik. Kár, hogy a segítség sokszor nem éri el célját mert sok helyen az éhség, nyomor, rabság okai és okozói megmaradnak. Érdemes egy pillantást vetni például az etiópiai aszálykatasztrófa okaira. A Lespresso olasz polgári képes hetilapból idézi a Magyarország című hetilapunk ez évi február 17-i száma: „Az ország területének nagy része a keresztény etiópiai államegyház, a kormány és a magánföldbirtokosok tulajdona. A tulajdonosok földjeiket sok százezer gazdálkodónak adták bérbe. A földbérlők kötelesek bérleti díj fejében terméshozamuk 25—90%-óí beszolgáltatni a földbirtokosoknak, akik a bérleti szerződést bármikor felbonthatják. Ezért a bérlő gazdálkodókat semmi sem ösztökéli arra, hogy korszerű földművelési módszerekkel kísérletezzenek.” Egy latin-amerikai keresztyén nagyon helyesen ezt az állapotot „belső ellentmondásnak” nevezi. „Annak a társadalomnak belső ellentmondása ez, amely formálisan keresztény, de valóságban keresztény ellenes. Ebben a belső ellentmondásban hivatalosan prédikálják a vallást, de a valóságban megtagadják az ember kizsákmányolásával.” Ml EGY OLYAN TÁRSADALMI RENDBEN élhetünk, amely ugyan nem vallja magát keresztyénnek, de nem engedi meg embernek ember által való kizsákmányolását. így minket hazánk határain belül nem az éhezők vagy az orvosi ellátás nélkül maradt betegek vagy a munkanélküliek indítanak diakó- niai szolgálatra. Nálunk a keresztyén szeretetszolgálat más szinten kell, hogy a szomjazónak inni adjon. Nekünk mai életünk realitásai közül kell meghallanunk világviszonylatban a meggyötört ember sóhaját: Szomjúhozom. Itthon pedig szolgálatunk, hogy szeretettel hajoljunk le ahhoz a gyermekhez, aki soha nem kap jó szót, jóságot abban a házban amely az ő otthona. Szolgálatunk, hogy szeretettel segítsük, idős, beteg testvéreinket elsősorban a saját gyülekezetünk területén. Nem maradhat senki elhagyatottan, szomjasan. De szolgálatunk nem rekedhet meg itt. „FELELŐSSEGÜNK A VILÁGBAN BÁRHOL ÉLŐ ember éhségét, szomjúságát, mezítelenségét, betegségét, rabságát magunkénak tudni és a lehető módon küzdeni ellene” — fogalmazzák meg a keresztyén konferenciák közös feladatunkat. Igen, ezzel összedobban a szivünk. Ez már tágabb ölelésű dia- kónia. De mi ad szolgálatainknak sajátosan keresztyén tartalmat? Elsősorban az. hogy mi nem magunkat képviseljük, hanem az Űr Jézus Krisztust. Öt szolgáljuk mikor másokat szolgálunk. Szeretünk, mert szeretjük Öt, aki „előbb szeretett minket". Ezért ismerjük a mai embernek azt a szomjúságát is amit a zsoltáríró így fejez ki: „Szóm júhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez ...” (Zsolt 42, 2). Minden szolgálatunk ereje Jézus evangéliuma. Ez az utolsó előtti szava is: Szomjúhozom, mert értünk szomjazott. Igen úgy van ahogy énekeljük: „Soha én ezt nem tudom meghálálni Jézusom”. VAGY NINCS A SZOLGÁLATRA IDŐD? Néhány napja egy pesti zöldségesboltban vásároltam. Alig voltak a boltban. Egyszer csak bejött egy kisgyerek és csak ennyit mondott: „Kérek egy pohár vizet!” A vízcsap és a pohár ott volt, de az eladó durva hangon kiáltott: „Nincs ilyesmire idom.” Ugye lesz legalább az egy pohár víz szolgálatára időd. Lesz füled meghallani a sokszor nagyon halkan suttogott szót: szomjúhozom. Jézus szeretetéből újra és újra feltöltekezve gyakorold bátran a diakóniát, mert téged is gazdaggá tesz, egész valódat aktivizálja, lényed értékeit kibontakoztatja. Bolla 4rpád (Részletek Tekus Ottó nagy- simonyi lelkésznek a Magyar Rádióban elhangzott igehirdetéséből Mt 16, 81—25 alapján.) Jézus tudtul adta tanítványainak bekövetkező szenvedését. Péter a többiekkel együtt megkövülve hallgatta. El sem tudta képzelni, hogy amit Jézus mond, azt az Isten engedi megtörténni. El sem tudta képzelni, hogy Jézus földi pályafutását az Isten ne sikerre vigye, hogy őt ne győzelemre segítse, mások, mindenki fölött való hatalomra juttassa. A tanítványok szerint az 5 Mesterük kivételes életsorsot érdemel. Jézus indulatát pedig ezzel éles ellentétben így őrizte meg számunkra a Szentírás: nem igényelt magának kivételes elbánást semmiben sem. A világba is megkülönböztetés nélkül küldte be őt az Isten. Megkí- sértetésekor sem vette igénybe a maga számára azokat a lehetőségeket, amikkel valóban élhetett volna. Szenvedése idején is azt mondta Péternek: azt gondolod, nem kérhetném az én atyámat, hogy adja mellém az angyalok tízezreit ? MI IS OLYANOK VAGYUNK, mint a tanítványok. A bennünk lakozó önzés mindig előnyökre szeretne szert tenni másokkal szemben. Bemegy az ember a boltba, és a pult fölött az eladóhoz hajol. Megnézem kérem, mosolyog ránk, és csomagolásba takarva kihozza az árut. amihez az ismeretség révén kivételesen hozzájut. Egyetemre készül a fiú, és megmozdul a rokonság. Mindenkit persze nem vehetnek fel. hiszen nagy a túljelentkezés, de az összeköttetések révén talán sikerül elérni a felvételét. így várunk kivételes elbírálást, kedvezést rendszerint az Istentől is. Járunk a betegek, panaszkodók, nyögdécselők között különösebb megrázkódtatás nélkül. De ha magunk is a komoly betegek közé kerülünk, vagy a mieink közül jár szerencsétlenül valaki, úgy érezzük, meginog a hitünk, az istenfélelmünk rendült meg. Soha nem mondtuk ugyan ki, hogyan is mertük volna kimondani, de csendben, titokban mégis azt vártuk, hogy istenfélelmünk, hitünk ellenszolgáltatásaként nekünk kivételesen védett, megőrzött élet 'jut az Istentől. Ilyenkor hangzaLucas Cranach: A Keresztrefeszített Dr. Fekete Zoltán kitüntetése Dr. Fekete Zoltán országos felügyelőt a művelődésügyi miniszter a népművelés terén kifejtett kiváló munkájáért „A szocialista kultúráért” kitüntető jelvénnyel tüntette ki. A kitüntetést az Agrártudományi Egyesület közgyűlésén adta át Di- mény Imre miniszter abból az alkalomból, hogy a kitüntetett 20 éve alelnöke az egyesületnek, s ezalatt igen sokat foglalkozott a szakemberek továbbképzésével. EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA Február elején tette közzé Genf ben az Egyházak Világtanácsa Egyházközi Segélyosztálya Afrika szárazság sújtotta vidékeit segítő programjának felhívását. Ebben másfél millió dollár összegben kérnek a tagegyházaktól segítséget 1974-ben, hogy folytathassák az 1973-ban már elkezdett sikeres akciókat, (öpd) nak el a mi ajkunkon is Péter felkiáltásai: Ez nem lehet! Ezt nem engedheti az Isten! Ha van Isten az égben, ez nem történhetik meg! A BÖJTTEL KAPCSOLATBAN ne csak Jézus személyére nézzünk, hanem az egyház életére is. Péterhez hasonlóan nem azt gondoljuk-e sokszor, hogy Isten akkor segítené valóban az egyházat, ha elmúlt korszakok egyházi törekvéseit pártfogolva az egyházat emberi értelemben sikerekhez vezetve, és mások fölébe emelve hatalomra juttatná? Hosszú időn keresztül valóban kivételes helyzete volt az egyháznak. Közjogi hatalom volt. Monopóliuma volt a nevelés terén. Kivételezett rendet képezett a papság. Ecclesia praecedit — az egyházé az elsőbbség — így mondták. De nem azt mondja-e nekünk is Jézus, amit Péternek mondott, amikor őt egy kiváltságos életútra akarta irányítani: Távozz tőlem sátán! El akarsz gáncsolni engem? Emberi dolgok állnak előtted, nem az Isten dolgai. A Jézusra tekintő egyház böjtje így fogalmazható meg: nem keresünk kiváltságokat abban a társadalomban, amelyben élünk. Szívesen vállaljuk ennek a társadalomnak perspektíváját, örömeit és érte való munkát. Különösképpen örülünk annak, hogy olyan társadalomban élünk, amely az embereket egymástól megkülönböztető kiváltságokat átadta a múltnak, s ezek között a magunkéit sem siratjuk. Az első keresztyének sem kiváltságos helyzetből hirdették az evangéliumot. Az evangélium szolgálata mindig hitelesebb volt az olyan egyház ajkán, mely megtanulta Jézustól az evangéliumot kiváltságok élvezete nélkül szolgálni. AZ ISTEN DOLGAIRA FIGYELŐ EMBERT böjtje nem csak magaslatáról leszállítva a másik ember mellé állítja, hanem cselekvésre is indítja a másik emberért. A böjtnek ezt a vonását megdöbbentően élesen adja elénk Ézsaiás prófétai látással megfogalmazott párbeszédben. A panaszra: „Miért böjtölünk és te nem nézed, gyötörjük lelkünket és te nem tudod?” — így felel Isten: „Hát ilyen a böjt, melyet én kedvelek?... ha mint káka lehajtja fejét az ember és zsákot és hamvat terít maga alá, ezt nevezed-e böjtnek és az Űr előtt kedves napnak? Hát nem ez-e a böjt, amit én kedvelek, hogy megnyisd a gonoszság bilincseit, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-e. hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz felruházzad?” Nem csak az Ötestamentum indít erre a cselekvő böjtre. Jézus sohasem. még a kereszten sem volt úgy elfoglalva önmagával, hogy meg ne látta volna a szenvedőket és segítségre szorulókat. Csodálatos volt a szeme és utolérhetetlen a sze- retete. Tanítványainak hagyott öröksége az a példázat is, melyben az utolsó ítélet nagy szétválasztását ezzel indokolja : éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg és fogoly voltam és eljöttetek hozzám. A Jézusra néző egyház ezért csak a világ problémáinak megoldását keresők oldalán, a társadalmi igazságért küzdők mellett, és a tömegek pusztulását és nyomorát jelentő háborúk kiküszöböléséért harcolók és a béke világának felépítéséért fáradozók között találhatja meg Istentől rendelt helyét, ott van a mi egyházunk helye is. Mindkét világháború után szép diakóniai szolgálatot végeztek az egy- i házak a háború okozta nyomor megszüntetéséért. Utólag! Nem természetes-e, hogy az egyház mai diakóniai szolgálatát akkor végzi jól. ha másokkal összefogva azt az utat keresi, mely a háborúk kitörését megelőzni segít, elnyomott fajok és társadalmi osztályok igazságát segíti elő? A CSELEKVŐ BÖJT MÁSOK ÉRDEKÉBEN való szolgálatának ára van. így böjtölni csak az tud, aki a magáéból valamit veszni hagy. Nincs olyan ember és nincs olyan gyülekezet, vagy társadalom. amelynek saját előbb- rejutása érdekében ne lenne szüksége önmaga számára is minden tudására, minden idejére, minden anyagi erejére, minden energiájára, minden feltáruló lehetőség kihasználására. A másoknak való szolgálat pedig igénybe veszi időnk, erőnk, lehetőségeink, teljesítményünk egy részét. Sőt ennél többet is. Jézus azt mondja: „aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt”. Figyeljünk rá: az életét, ezt mondja Jézus, tehát nemcsak valamit, hanem önmagát. Ha eljut az ember oda, hogy pénz, diploma, tekintély, rang nem az első, hogy mindez elsődleges jelentőségét elvesztette és igazán csak az a fontos, hogy szolgálhatunk, segíthetünk másokon. Ha ide eljutottunk, akkor elvesztettük önmagunkat. AZ EGYHÁZ MINT EGYHÁZ IS a böjt kérdése előtt áll. Az egyház böjtjének egyik kérdése: el tudja-e veszíteni régi önmagát. Az egyház ugyanis nemcsak az isteni igét hordozza. Rárakódik kora. amelyben él. A mai egyház életében is még mindig van olyan múltbeli hordalékanyag, amely nehezíti a továbblépést. Az bizonyos, hogy egyházát Jézus nem arra szánta, hogy konzervatív és visszahúzó legyen. Meg kell hát böjtjében fiatalodnia lelkében, hogy abban a fiatal társadalmi rendben, melyben helyet kapott és élhet, maga is korszerűen végezze munkáját. Az egyház böjtjének másik kérdése: el tudja-e veszíteni felekezeti önmagát, ha társadalomról van szó. Liturgia, dogma, templom, szokások és rend, csupa fal közöttünk. A mi nemzedékünk valóban képtelen a 16. századtól kezdve létrejött különbségeket és ellentéteket megszüntetni. Ezek egy része nagyon fontos számunkra, amihez ma is ragaszkodunk. De egy dologban előbbre léphetünk. A felekezeti elfogultság szítása helyett megmondhatjuk híveinknek, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a másik templomhoz tartozók is keresztyének, vagy ha úgy tetszik keresztények. Azt is elmondhatjuk. hogy a dogmatikai különbségek ellenére is együttdolgozhatunk népünk boldogulásáért, társadalmunk fejlődéséért. A BÖJTNEK NEMCSAK ÁRA VAN, hanem ígérete is. Ezért tartozik a böjt az evangélium területére. Jézus arra biztatott a Hegyi beszédben, hogy vidám arccal böitöljünk, mint aki nem önmagát gyötri, hanem boldogan cselekszi a jót. Azt ígéri, hogy aki elveszíti az ő életét őérette, az megtalálja az életét. Rátalál az igazi életre, a krisztusi, szolgáló életre. 1 t
