Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-10 / 10. szám

A hit és értelem teológusa Hétszás éve halt meg Aquinói Tamás ,,Egyházi tudomá ny osság így nevezték sokáig a „sko­lasztika” középkori irányzatát, amely logikusan felépített, „iskolás” tantételekbe foglal­Sokszor ver nyugtalanul a szívünk. Néha már jelenték­telen ügyek is hevesen megdo­bogtatják. Napi gondok, aggó­dás szeretteinkért, munkánk ügyei s ezernyi más okozhat­ja. Jól ismerjük ezt a nyugta­lanságot. Fokozódik azonban nyugtalanságunk a beteg­ágyon, mikor az a kérdés szo­rongat: hová, hogyan tovább? Állapotunkat és gyógyulásun­kat is befolyásolják e nyugta­lanító kérdések. Mit tehetünk bajaink ellen? Jó lenne, ha szívünk annyira megerősöd­hetnék. hogy legyőzze nyugta­lanságát. Ilyen erős szívet Is­tentől kaphatunk. Imádkoz­va rendszerezte az arisztotelé- szi görög filozófia és a nyugati keresztény teológia tanítását. Legmagasabb fokra a német Albertus Magnus (a „Doctor Universalis,,) és párizsi, majd kölni tanítványa, a közép-itá­liai születésű Aquinoi Tamás. nunk kell, hogy Isten kegyel­mesen tegye erőssé szívünket minden szenvedésben, ami ránk vár. Tudnunk kell azt is, hogy tökéletes megnyugvás szívünk részére csak azon a napon lesz, amikor Hozzá megérkezünk. Akár én fek­szem betegágyon, akár nekem kell vigasztalnom betegágy mellett, erős szívre van szük­ségem. Ilyenkor Jézusra gon­dolok, az Ö erejére, mellyel a legnagyobb terhet hordozta: a világ bűnét. Felvette az én terheimet is, hogy nekem minden szenvedés könnyebb legyen. Gyülekezeteink tagjai, akik­nek jó része rendszeres Tv­néző, megszokták már, hogy a társadalmunkban kiszélesedett demokrácia egyik gyümölcse­ként mindenkire „rá lehet kér­dezni”. A kedvelt „Fórum” ke­retében politikai és társadalmi életünk felelősei „egyenesben” adnak választ a jelenlevők, a levélben vagy telefonon érdek­lődők kérdéseire. Ez adta az ötletet a „teológus napokra” rendszeresen kiszálló dr. Sel- meczi János igazgatónak, a kí­séretében levő teológusoknak, hogy a csepeli gyülekezet sze- retetvendégségén „Fórum” ke­retében adjanak számot a Teo­lógus Otthon életéről, teológu­saink szolgálatra való felké­szüléséről és az új Teológiai Akadémiával kapcsolatos ügyekről. A FÓRUM IGEN HASZ­NOSNAK BIZONYULT. „Dől­tek” a kérdések a családias együttléten. Azok a kérdések is, amelyek általában megszo­kottak és amelyekre szinte már kész is a válasz. Hogy az esetleg más gyüle­kezetekben is hasonló együtt- léteken felmerülő kérdések elől „ne fogjam ki a szelet” nem sorolom fel az elhangzott kér­déseket. Csak jelzem, hogy szó volt a lelkészképzés céljától és módszerétől kezdve egészen az új Teológus Otthon berendezé­séig sok mindenről. Dr. Sel- meczi János igazgató és fiatal lelkészjelöltjeink pedig „állták a sarat”. Kiderült, hogy a lel­készképzés ügyében róluk, de nem nélkülük cselekszik egy­házunk vezetősége. Nagyon iíj otthon vannak, ezekben az ügyekben. Ahol pedig megol­dásra váró kérdések vannak, ott gyülekezeteink tagjai is készek együtt tusakodni, ja­vaslatokkal, tanácsokkal elő­állni, szolgálatot és áldoza­tot is vállalni egyházunknak ebben a legfontosabb közügyé­ben. A FÖRUMOT JÖL EGÉSZÍ­TETTE KI Tóth Ildikó szupp- likáns szolgálata a gyülekezet délelőtti istentiszteletén Mezősi György Február 10-én vette át a brazíliai Recife és Olinda ró­mai katolikus érseke, Helder Camara a norvég főváros, Os­lo városházának nagytermé­ben a norvég külön békedíjat. A béke Nobel-díj odaítélésé­nél Camara érseket eddig négyszer jelölték Brazília északi részén a szegények kö­zött végzett segítő akciók meg­szervezéséért és a nemzetközi eleiben tanúsított magatartá­sáért, a díjat odaítélő bizott­ság azonban mind a négy al­kalommal másnak ítélte oda a kitüntetést. Széles körű egyhá­zi és társadalmi összefogás eredményeképpen most az ér­sek 1,5 millió norvég korona értékben vehette át a külön békedíjat Norvégiában és feb­ruár 11-én pedig Frankfurtban (NSZK) 250 ezer márka érték­ben. Az ünnep alkalmából Cama­ra „világszéles ökumenizmus” megvalósítására hívott föl minden istenhivőt, hogy az „ateista humanisták” tömegei­vel együtt lépjenek föl a vilá­gon tapasztalható igazságta­lanságok leküzdésére. A nor­vég evangélikus egyház veze­tője, dr. Kaare Stylen érsek beszédében hangsúlyozta, hogy a Lutheránus Világszövetség 1970-ben Evianban tartott vi­lággyűlése Camara érseket már javasolta Nobel-békedíj- ra, a külön békedíj pedig most azt jelenti, hogy a nép többsé­ge most ezt a javaslatot újra alátámasztotta. A külön béke­díj akció-bizottsága vezetője Gunnar Stalsett lelkész fölhív­ta a figyelmet az éhség világ­méretű leküzdésére, hiszen eb­ben az évben a világon a szá­mítások szerint 35 millió em­ber fog éhenhalni. (lwi) Atyám, bajok és aggodalmak nyugtalanítják szívemet. Se­gíts, hogy Nálad megnyugodjak. Engedd, hogy egy napon tel­jes bizalommal és hálával nézhessek Fiadra, az én Uramra, Jézus Krisztusra. Ámen. Muiícz Frigyes * Jobban kell értenünk * ..Áron vétettetek meg'* 1 Kor 6, 20 Megváltójához, így is ki­mondhatnánk egyszer: Meg­vásárlójához eképp tekint föl egy ismeretlen magyar ének­költő : „A keresztfán drága árom.” (Kér. énekeskönyv 409. sz.) Jézus „drága szép pi­ros vérét” adta magas árként, hogy megváltson a bűn rabsá­gából. Ez mérhetelenül több, mint amikor egy ókori rab­szolgát ezüst- vagy aranypénz lefizetése ellenében engedtek szabadon. (V. ö. 1, Pt, 1, 18— 19 verseivel.) A fentebb idézett apostoli ige azonban nem Jézus vált- sághalálának titkát bogozgat- ja. Az összefüggés szerint máshová esik a hangsúly, eny- nyiben kell jobban megérte­nünk. Ha valamit egy bizonyos áron megvesz az ember, kész­pénzen kifizet a piacon vagy jegy igazolásával az áruház­ban, akkor az jogerősen a tu­lajdonába ment át. A megvá­sárolt holmi immár az övé. Lopott tárgyat nem mondhat magáénak az ember biztonsá­gosan, de az „áron megvett” cikk vitathatatlanul a tulaj­dona. Pál is valami effélét akar mondani az összefüggés szerint a korinthusi keresztyé­neknek : „Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg.” Szabályos, jogérvényes az, ami veletek történt, ami­kor Krisztus birtokába kerül­tetek. Persze arról a régebbi s egyszeri eseményről van szó, amely a Golgotán ment végbe, de számotokra ez akkor lett hatályossá, amikor megke- resztelkedtetek. Keresztyénné lenni annyi mint elveszíteni önmagunk felett a tulajdon­jogot és mindenestül az Övé lenni, az Űré! Mondásunk eredeti értelmét még jobban megközelíthetjük, ha nem hagyjuk figyelmen kí­vül azt a levélszakaszt (12—20 v.), melynek voltaképpen a csattanója. Megborzasztó problémába nyúl itt bele ke­mény kézzel az apostol. Vajon egy keresztyén férfi összead- hatja-é magát egy prostituált nővel? Lelkiismeretet „nyug­tató” megokolása pedig így hangzik: csak a lelkiek tartoz­nak a vallásra, a test mintegy indifferens szféra, e tekintet­ben „minden szabad nékem.” Nyilván pogány nőről van szó. A pogány kultuszban ez nem volt probléma. Afrodité ko­rinthusi szentélyének állítólag ezer ilyen az istennőnek „szentelt” leánya volt. Pál élesen tiltakozik a ke­resztyén szabadságnak ily torzrajza ellen és egy sor ér­vet hoz fel a tiszta élet mel­lett. Többek közt azt, hogy a testünk is az Űré, arra is ki­terjed megváltó Urunk tulaj­donjoga. A keresztyén ezért nemcsak hogy .tartózkodik minden házasságon kívüli ak­tustól, léhaságtól, szemérmet­lenségtől, de testét, minden tagját, életerejét, munkaképes­ségét, áldozatvállalását Te­remtőjének szolgálatába állít­ja! Világosan kicsendül ez az „áron vétettek meg” folytatás­ból. „dicsőítsétek azért az Is­tent a ti testetekben!” Óriási jelentőségű mindmá­ig ez a tanítás. A test etikája. Hogy a test bálványozásától tá­vol állunk, nem szorul külö- lönösebb magyarázatra. De hogy a test megvetése sem keresztyéni, ez sajnos ismétel­ten elhomályosodott az egyház története folyamán. A test megvetése persze mindkettő: az az aszkézis, mely gyötri a testet, benne vélvén a bűn egyedüli gócát, holott Jézus szerint a belülről jövők fer- tőztetik meg az embert (Máté 7, 15); de megvetése az a fék­telenség ,is, mely nem tűr fe­gyelmet s ezzel megalázza és meggyalázza a test méltósá­gát. Foglaljuk össze a tanulta­kat. Szuverén módra rendel­kezünk mi saját testünkkel, életünkkel ? Csalóka ábránd. Az Űréi vagyunk. S hogy ezt ne feledhessük, Ö újra meg új­ra bejelenti reánk uralmi igé­nyét. Egy-egy ige által. Vagy akár megrázó életesemények által, melyek ráébresztenek arra. hogy testünk, életünk nem a mi tulajdonunk. A pén­zen „megvásárolt” ember rossz ízű szó, mert tapasztalat szerint valamiféle rabsággal jár. (Olvasd 1 Kor 7, 23. ver­sét!) Isten rabságában lenni azonban jó, sőt ez az egyetlen szabadság. Scholz László ÜTIGÁGY©! Tebenned bíztam Uram! Ne szégyenüljek meg soha: igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg. Légy nekem erős kőszálam, erődített házam. Kősziklám és védőváram vagy Te. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, Uram, hűséges Isten. Könyörülj rajtam Uram, mert szorongattatom. bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim. Bűnöm miatt roskadoz erőm. Életem ideje kezedben van. A 31. zsoltárból Jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív. Zsid. 13, 9. Landulf aquinoi gróf fia fej­lesztette ezt a középkori egy­házi tanítást. Nemcsak az egyházától ka­pott sokféle díszítő jelző, mint „a teológusok fejedelme”, „az egyház doktora”, vagy az „an­gyali doktor” kitüntető címei, hanem főként a keresztyén ta­nítás általa megfogalmazott Summája, a tomizmus sokfelé ma is elevenen ható teológiai rendszere és az annak több té­telét bátran cáfoló reformáció révén vált eleven örökséggé Aquinoi Tamás alakja. Az Aquinoval szomszédos Monte Cassino kolostorának egykori lakója a dominikánus rendbe lépve hamar az egy­ház tanítójává vált. Előbb Kölnben és Párizsban, utóbb Bolognában, Pisában, Rómá­ban és Nápolyban tanított. Művei vaskos köteteket tesz­nek ki. irodalmuk pedig ha­talmas könyvtárakat töltenek meg. A még 50. életévét be sem töltött nagy tudós a lyoni zsinatra menet halt meg 1274. március 7-én. ,4 vitapontok Aquinoi Tamás Istenről, em­berről és a krisztológiáról szóló hármas tanrendszerében két fokozat különböztethető meg. Az alsóba az emberi ér­telemmel lehet bejutni, — ez lényegében az Istenről, lélek­ről és a világról szóló ariszto- telészi tanokat foglalja magá­ba. — A felső fokozatba a ke­resztyén hit titkai tartoznak. A „természetes” és a „termé­szetfeletti” ütközését úgy ol­dotta meg a nagy bölcselő, hogy kifejtette: az utóbbi le­téteményese az egyház, ez is­meri egyedül az emberi élet végcélját. A világi hatalom te­hát — amely az emberiségnek csak a relatív céljairól tud — engedelmességgel tartozik a papságnak. A papi hatalom teljessége pedig a pápa sze­mélyében összpontosul, aki­nek csalatkozhatatlanságát el­sők között ő állította teljes határozottsággal. Luther világosan látta, hogy e skolasztikus tanítás nem egyedül a Szentírásra épít. Először a Kajetán bíborossal folytatott vita során tagadta meg Tamás tekintélyét. Ezt egyesek az Ágoston- és Domi­nikánus-rend közötti ellentét­tel magyarázták. A wormsi bi­rodalmi gyűlésen azonban már világossá vált, hogy alti bátran ízekre bontja a tomis- ta filozófiát, az következete­sen kétségbe kell, hogy vonja a pápák és a zsinatok tekinté­lyét is. A teológusok fejedelmének első pillantásra lenyűgözőnek tűnő logikája szerint a Szent­írás értelmezését az egyházi atyák határozzák meg. Ugyan­akkor a hit titka szerinte nem mindenkié, a laikusoknak ezért elég a hit rövid foglala­ta, nagyobbára a három óegv- házi hitvallás tartalma. A ki­nyilatkoztatás részletes értel­mezését az egyház tanítóinak és az egyház fejének, a pápá­nak tartja fenn. Ez utóbbi te­kintélye mintegy megkoronáz­za tomista filozófiáját és lehe­tetlenné teszi, hogy eretnek­ség gyanúja nélkül bárki is ellene merjen mondani neki. Luther a pápai tekintély szembenállását is vállalta. Béklyók nélkül Amióta a reformáció sok vonatkozásban megtisztította az Egyházi tanítást a rárakó­dott hínároktól, a megrefor­mált egyház és az újjászüle­tett ember tisztábban lát, mint a középkor sok nagy teo lógusa. A hit és értelem össz­hangja napjainkban különö sen is feltétele a helyes ke­resztyén magatartásnak. Aqui­noi Tamástól megtanulhatjuk e szintézis logikai alapjait, de arra jól építeni csak akkor tu dunk, ha sem Arisztotelész, sem a pápaság tekintélye nem béklyózza meg az igazi, tiszta forrásból meríteni akaró ke zünket. Dr. Fabiny Tibor Reményik Sándor: Gyógyíts meg! Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája ... De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt. Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen — nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: Rólam gondolt roppant gondolatod Torz árnyékaképen. Egy kóbor szellő néha-néha Valami balzsam-illatot hozott. Akkor megéreztem: ez az élet. S megéreztem a Te közelléted. — S maradtam mégis torz és átkozott. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Én szeretni és adni akarok: Egy harmatcseppért is — tengereket. S most tengereket látok felém jönni. És nem maradt egy könnyem — megköszönni. Gyülekezeti fórum egyházi közügyben Teológusnap Csepelen „Mentsétek meg a fehér testvért!” A külföldi országokról szóló hírek között újra és újra elő­kerül lapunk hasábjain Dél-Afrika neve. Nincs még egy olyan ország, amelyik annyira „hírhedt” volna, mint a világ legkon­zervatívabb országának nevezett fajüldöző rendszer Afrika déli csücskénél. DECEMBER ELEJÉN ÚJRA HALLATOTT MAGÁRÓL a dél-afrikai kormány, amikor jelentették a hírügynökségek, hogy a világszerte ismert fiatal, 38 éves teológus, dr. Manas Bu- thelezi, a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Bizottsága tagja az újabb áldozat. Bírói ítélet nélkül, megfellebezhetet- len rendőri intézkedéssel „a kommunizmus elleni küzdelem” ürügyén öt évre eltiltották minden tevékenységtől, nem sza­bad előadnia, írnia, tanítania, külföldre mennie és tilos idéz­ni műveit vagy megemlíteni nevét dél-afrikai kiadványban. Pedig alig néhány nappal előtte tért haza Amerikából, ahol nemzetközi küldöttség tagjaként végiglátogatta az ottani evan­gélikus egyházakat, beszámolt egyházáról, ahol a Keresztyén Intézet Natal városában levő szervezete igazgatója. Ez az In­tézet azokat a fölébredt lelkiismeretű keresztyéneket tömöríti, akik a túlnyomó többségben keresztyén Dél-afrikában Jézus követésében részt akarnak vállalni a színes bőrű embereket sújtó, megszégyenítő intézkedések elleni küzdelemben. Buthe- lezi jelszava nem gyűlölködő, noha azt is meg lehet érteni, ha valaki ökölbeszorított kézzel és erőszakkal akar harcolni a 22 milliónyi lakosság alig egyötödét kitevő fehér kisebbség ellen, akik a nemzeti jövedelem 75 százalékát élvezik. Buthe- lezi jelszava nem „fajgyűlölőén” szeretetlen, noha meg lehet ér­teni a színesek elkeseresdését, hogy nem veszik őket ember­számba, hiszen egy fehér gyermek iskoláztatására a kormány évi 1140,— nyugatnémet márkának megfelelő összeget költ, míg egy színes bőrűre csak évi hatvanak Lehetne sorolni a tényeket tovább, hogy 455 fehér emberre jut egy orvos és csak 10 ezer feketére egy másik. Hogy a fehérek számára fenn­tartott templomban a feketéknek csak takarítani szabad, de imádkozni nem. Buthelezi egy írásából idéztük programját a címben: „Ment­sétek meg a fehér testvért!” Mentsétek meg Isten haragjától és ítéletétől és a feketék egyszer láncaikat elszaggató, óriási erejű fölháborodásától. Ki tudja, mennyi idő áll még ren­delkezésre a dél-afrikai fehéreknek? Az egyre durvább és erő­szakosabb módszereik azt mutatják, hogy az uralmon levők kezdik érezni a hatalom megingását. Ezért vezették be az el­lenállók letörésére a nyilvános botozásokat is. Diákokat és tüntetőket, a faji megkülönböztetés „örök” dél-afrikai rend­jét el nem ismerőket, férfiakat és nőket egyaránt ezzel szé- gyenítették meg. A Buthelezit sújtó rendőri „szájkosár-rende­let” ma körülbelül 600 ember ellen érvényes, közöttük 150 a fehér. NEMZETKÖZI VONALON ALIG AKAD SZERVEZET, ame­lyik el ne ítélte volna Dél-Aírikát és a vele egy húron pen- dülő Rodéziát és a portugál gyarmatokat a fajüldöző politi­káért. Az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Hágai Nemzet­közi Bíróság határozata értelmében például a délafrikai igaz­gatás alatt álló, túlnyomóan színesek által lakott Délnyugat- Afrika vagy más néven Namidia területét már régen át kel­lett volna adniok az ottaniaknak és függetlenséget kellett volna biztosítaniuk nekik. Dél-Afrika azonban ellene áll a határozat végrehajtásának. Az Egyházak Világtanácsa és a többi nemzetközi egyházi világszervezet, a Lutheránus Világszövetség vagy a Keresz­tyén Békekonferencia számtalan határozatban bélyegezte meg Dél-Afrikét és a fajüldözést és létrejött Genfben az anti-rasz- szizmus program központi alapja is, ahonnan jelentős össze­gekkel támogatják a íajüldözés ellen harcoló szervezeteket és segítik a fajüldözés áldozatait. Ennek az Egyházak Világtaná­csa keretében évek óta folytatott programnak a jelentőségét húzza alá, hogy 1973-ban 200 ezer dollárt osztottak szét 25 szervezet között és adakozók listáján ott volt a svéd kormány 100 ezer koronával és a holland kormány is 500 ezer gulden - nel. MIT TESZNEK A DÉL-AFRIKAI EGYHÁZAK? A felsőbb­rendű és kiválasztott voltukat hangsúlyozó fehér református egyházak túlnyomó többsége, sajnos, helyesli a kormány po­litikáját. Kiléptek az Egyházak Világtanácsából, amikor el­ítélték őket. Az evangélikus egyházhoz tartozók 14 kisebb- nagyobb egyházban élnek és többségükben színesek. _A ter­vezett egyesült evangélikus egyház megalakítása napirenden van, ebbe csak néhány fehér gyülekezet nem akar belépni. A dél-afrikai kormány több külföldi lelkészt kiutasított már, akik Krisztus parancsa szerint egyenlő értékű embernek, test­vérnek tekintették a feketéket. Folynak a perek a Keresztyén Intézet munkatársai ellen, az egyik színes bőrű evangélikus egy­ház nyomdáját és sajtóközpontját pedig ismeretlen tettesek föl­robbantották és megsemmisítették. Ebben a helyzetben vajon sikerülhet-e a Buthelezi által javasolt terv a „fehér testvér” megmentése, hogy a feketék missziói állomásokat kívánnak létesíteni a fehérek számára. 1652-től kezdődik az ország ke- resztyénségének történelme. Shaka király annak idején igen nagy vendégszeretettel fogadta a fehéreket. Dél-Afrika ma Af­rika legkeresztvénebb országa, de egyúttal Buthelezi szerint „a keresztyénség karikatúrája” is. A helyzet már-már rob­banásig feszül, tüntető és sztrájkoló munkásokat csak fegy­verrel tudnak visszaszorítani a rendőrök. A KÉP TELJESSÉGÉHEZ AZ A TÉNY IS hozzá tartozik, hogy Dél-Afrika azoktól az országoktól kap Nyugatról segítsé­get, ahonnan az Egyesült Nemzetek Szervezete határozatai el­lenére és az egyházi szervezetek kérése és tiltakozásai ellenére is fegyvert, nyersanyagot kap aranya, gyémántja és olcsó mun-, kaereje ellenében. Az előrejelzések szerint nem tart már sokáig fekete Af­rika szégyenfoltjainak, a fajüldöző országoknak a jelenlegi élete Buthelezi fölhívása a tizenkettedik órában hangzik: „Mentsétek meg a fehér testvért!” ifj. Harmati Béla KÜLÖN BÉKEDÍJ CAMARA ÉRSEKNEK i í *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents