Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-10 / 10. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A;.;. . ' .--V > ft.. -V ■ «V* ' ... . ' , ’ ­XXXIX. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 1974. március 10. Ara: 2,— forint 99tmhol a te Háti!" 99hnhol a te anytítlI" János 19, 26—27 NEM ELÉG, HA JÉZUS FENTI KÉT MONDATÁT csu­pán humanista szempontból értékeljük. Pedig mekkora lelkierő kell ahhoz, hogy valaki testi-lelki kínjainak növekvő hullá­mában másokkal törődjön és sorsukról gondoskodjék. Száza­dunk történelmének közelmúltja megindító példákkal szolgál erről. Gondoljunk a második világháború ellenállóinak utolsó leveleire kivégzésük előtt! Mélységes humanizmus erejéből telt Jan Postma holland kommunistának kivégzése előtt gondos­kodnia feleségéről és kisfiáról. Ahogyan az ateista olasz Pietro Denedetti saját sorsáról elfelejtkezve igazítgatja gyermekei jö­vendő sorsát. A cseh Fucik, a norvég Tellefsen, Anna Frank, a koncentrációs táborok zsidó imaszövegei elképesztő példát adnak a következetesen humanista jellem erejéről. Az embe­riség magasztos dokumentumainak gyöngyfüzéreiben is drá­gakőnek tekinthetnénk a keresztfán vergődő Jézus gondosko­dását édesanyjáról s legkedvesebb tanítványáról. De ez a sok is kevés ahhoz képest, amiről itt szó van! Nem igaz a fenti két mondat mariológiai textusként való magyarázata. Jézus most másodszor szól nyilvánosan anyjá­hoz. Először Kánában. Most a Kálvárián. Mindkét esetben az „asszony’’ megszólítást használta. Ez azonban — eltérően a katolikus közkeletű magyarázattól! — nem Mária „tisztsége” kiemelése. Nem Mária dicsőítése ez, mintha Jézus ezzel ki­emelné öt a természetes közösségből s a világ elé állítaná, mint aki „királyibb mint Eszter, hatalmasabb mint Judit, a Világ Asszonya, az Emberiség Anyja, sőt az engesztelő ál­dozat asszisztensnője”, (v. ö. O. Hophan: Maria. Luzern, 1956.). Nem azért fordul először az Anyához, majd később az Atyá­hoz (olv. Luk. 25, 46), mintha ezzel az üdvösség rendjét szabná meg: Mária által Jézushoz, Jézus által az Atyához. Számunkra ez hajmeresztő „irásmagyarázat”. Jellemző, hogy még a ka­tolikus teológusok is a XII. századi Rupert apát és a XV. századi karthauzi Dionysius kusza mondataira építik ki a ma már dogmatikus érvényű és az üdvösség feltételeként jelent­kező mariológiát. A világkeresztyénség egységmozgalmának bé­nító akadálya ez Róma vetülelében! SZAMUNKRA EZ A KÉT MONDAT Jézus szeretetének te­remtő ereje. A négy evangélista megőrizte Jézus nyolc mon­dását a keresztfán. Középen helyezkedik el Mária és János sorsát formáló két mondata. Ez azonban megítélésünk szerint nem jelenti a fontosság centrális hangsúlyozását. A sorrend jellemzőbb! először imádkozik a félrevezetett és felizgatott né­pért, utána a haldokló latornak nyújt az utolsó percbén fel­áldozást örök életre. Azután kerül sor édesanyjáról és barát­járól való gondoskodásra. Mária rászorult erre, hiszen „fia” halálba indul. Jánosnak élt az anyja, a kegyes Balomé, ők ketten, az édesanya és a „szeretett tanítvány” jövendő sorsát formálja Jézus szeretetének valóban teremtő erejével. Amit velük tesz, valamennyiünkre döntő jelentőségű: nem a vér­ségi kötelék, hanem a szeretet erejében megszülető új közös­ség a jövendő útja! Egyedül a szeretet gyógyítja meg a meg­romlott emberi kapcsolatokat családban és barátságban egy­aránt. Számunkra éppen a megszólítás: „asszony!” — fejezi ki a már ebben a világkorszakban érvényesülő új rendet, a szeretet győzelmét emberi kapcsolatokban. Már itt és most! Olvasd Luk. 14, 26. és Máté 19, 29. verseit: „ettől az órától magához fogadta öt”. Az eredeti szövegben ez nemcsak szál­lást, ellátást, öregségére védelmet jelentett Mária számára. Pe­dig ez is mily sokat jelent! János, aki leginkább értette már az isteni szeretet új valóságát, ezután úgy szerette Máriát mint édesanyját, s ez nem ment Salomé rovására. János, aki teg­nap este drága Mestere vállán pihent az utolsó vacsorán, most már élete végéig Máriát szereti mint lelki édesanyját. Taní- ványairól már előzetesen gondoskodott Jézus: „nem hagylak titeket árvákul. .. kérem az Atyát és más Vigasztalót ád nek­tek ... s nálatok lakik és bennetek marad” (János 14, 16—18). Most azokra tekint, akik legközelebb jutottak szívéhez, az egye­dül járható úton, a szeretetben! Az édesanya és a hű barát. Nekik is meg kellett tanulniuk Isten országának ezt a leg­nagyobb leckéjét. Vedd számba a szórványos adatokból Má­ria lelki fejlődésének útját eddig az óráig, majd ahogy csen­desen belefonódik élete a pünkösdi egyházba .. . Jánosnak is meg kellett birkóznia ezzel a szédületesen új tanítással. Hi­szen nemrég előkelő helyet igényelt testvérével a dicsőséges Jézus oldalán! De mindketten megtanulták ... FOGADJUK EL JÉZUS SZERETETÉT és éljünk benne. Ez Isten országának a klímája. Ez már az üdvösség a földön, az Örök élet. Ennek a szeretetnek nincsen határa. Belefér min­denki. Átfogja az egész világot. Ez segít az élet sűrűjében és a halál órájában. Ez vált meg eltorzulástól családi köteléket, baráti kapcsolatot egyformán. A megromlott emberi közössé­gek evangéliuma ez a két mondat! Mert a hitből látás lesz, a reménységből beteljesedés, a szeretet azonban megmarad, mert örökkévaló! Balikó Zoltán SVÁJC A Svájci Református Egyház Egyházközi Segélyszervezete (HEKS) a chilei menekültek megsegítésére 100 ezer svájci frankot utalt át az Egyházak Világtanácsához. Az afrikai szárazság sújtotta országok számára 400 ezer, a nigériai segélyprogramokra 300 ezer, míg más országok megsegíté­sére összesen 1,6 millió svájci frankot fordítanak ebben az esztendőben, (epd—eh) ANGLIA Nagy-Britannia Evangélikus Egyházai Tanácsa elnökévé a német nyelvű gyülekezetek ve­zetőjét, Edmund Ratz lelkészt, titkárává pedig a magyar és angol nyelvű gyülekezetek ve­zetőjét, Pátkai Róbert londoni lelkészt választották. A már említett nyelvű gyülekezetek mellett az egyházhoz észt, finn, lett, lengyel és svéd nyelvű gyülekezetek is tartoznak. (Iwi) Új kilátások és új lehetőségek nyíltak a nemzetközi békemozgalomban A 25 éves Béke-világtanács február 16—19. között Szófiá­ban tartotta soron következő ülését. Nemcsak azért volt je­lentős ez az ülés, mert itt al­kalom nyílott a Béke-világta­nács negyedszázados tevé­kenységének vizsgálatára, ha­nem azért is, mert kitűnő al­kalmat adott arra, hogy a Bé­keszerető Erők moszkvai Vi­lágkongresszusán hozott hatá­rozatok végrehajtásának mód­járól tanácskozzanak. Súlyt adott az ülésnek az is. hogy azt Tódor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtaná­csának elnöke nyitotta meg. Mutatja a békemozgalom ki- szélesedését, hogy 120 ország­ból mintegy 600 kiküldött volt jelen, akiknek jelentős része olyan mozgalmakat képviselt, amelyek a moszkvai Világ- kongresszuson való részvétel után kapcsolódtak bele a Bé­ke-világtanács munkájába. A tanácskozások alapját Romes Csandra referátuma képezte, amelynek témája ,,a Béke-vi- lágtanácsa helye, szerepe és feladatai a jelenlegi nemzet­közi helyzetben” volt. A ple­náris ülést előbb négy bizott­sági, majd négy világrészek szerinti munkacsoport tanács­kozása követte. A bizottsági üléseken szó volt a Béke-vi­lágtanács tevékenységéről és feladatairól, . a Béke-világta­nács együttműködéséről más nemzetközi, kormányközi és nem kormányközi szervezetek­kel, a nemzetközi biztonság­ról, továbbá a jelenlegi vál­ság-gócokról (Indokína, Kö­zel-Kelet). A világrészek sze­rinti munkacsoportok pedig tárgyaltak az európai,' ázsiai, afrikai és latin-amerikai prob­lémákról. Az ülés egy felhí­vást adott közre, amely na­gyon jellemző módon beveze­tésében így szólítja meg a címzetteket: „Minden férfi­hoz és nőhöz, minden dolgozó­hoz, mindazokhoz, akik sze­retnék megőrizni és gyarapí­tani a munka gyümölcseit, a fiatalokhoz és tanulókhoz, akik szeretnék megvalósulva látni reményeiket és terveiket, a tanítókhoz és a kultúra em­bereihez, akiknek hivatásuk és feladatuk az ismeret és tu­domány továbbadása és az emberiség örökségének gaz­dagítása, a parlamenti képvi­selőkhöz, politikai személyisé­gekhez és államférfiakhoz, akiken rajta van a felelősség a béke ügyéért, a politikai pártokhoz és szakszervezetek­hez, nemzeti felszabadítási mozgalmakhoz, vallásos szer­vezetekhez és békemozgal­makhoz.” A felhívás felszólít­ja a címzetteket a béke védel­mére és az emberiség békés jövendőjének építésére. Ebben a felhívásban szerepel többek között ez a mondat is „Űj ki­látások és új lehetőségek nyíl­tak a nemzetközi békemozga­lom számára.” Mik ezek az új kilátások és lehetőségek? Szóljunk most erről. Az enyhülés folyamata A nemzetközi békemozga­lomnak 25 éven keresztül el­sősorban a válsággócok fel­számolásáért kellett harcolnia. A hidegháborús korszakot ép­pen az jellemezte, hogy szinte állandóan olyan helyzetet te­remtett az imperializmus, amelyben -a háború kirobba­násának veszélye forgott fenn. Többször kellett a harmadik világháború elindulásától fél­ni, gondoljunk csak a Karib- tengeri válságra, a koreai há­borúra, a vietnami háborúra, a közel-keleti válságra 1956- ban és így tovább. A nemzet­közi békemozgalom szinte minden erejét kénytelen volt arra fordítani, hogy oltsa a há­borús tűzfészkeket és megfé­kezze a hidegháború rohamait. Most új helyzet állt elő. Első­sorban a Szovjetunió és a szo­cialista országok higgadt és bölcs politikája révén és a nemzetközi közvélemény nyo­mására a politikai enyhülés időszakába léptünk. Ez nem jelenti azt, hogy a válsággó­cok teljesen felszámolódtak, de azt igenis jelenti, hogy a nemzetközi politikai élet az enyhülés irányában folyik. A békemozgalomnak ebben a helyzetben az a feladata, hogy segítse az enyhülést visszafor­díthatatlanná tenni. Az eny­hülés a nemzetközi politikai életben való feszültségek eny­hülését jelzi. Ebben a kor­szakban a béke megszilárdí­tásának feltételei jobban adot­tak, mint az előző korszakban. E lehetőségekkel élnie kell la nemzetközi békemozgalom­nak. A béke világának építése Noha még mindig vannak válsággócok (Indokína, Közel- Kelet, Chile, gyarmati elnyo­más), de a nemzetközi béke­mozgalomnak az enyhülés fo­lyamatában a béke védelme mellett a béke építésére kell erejét központosítania. Olyan béke megvalósítását kell segí­tenie, amely társadalmi igaz­ságosságot, az államok szuve- rénitását és függetlenségét, a fajok egyenlőségét, a gyarma­tok felszámolását, a kenyér egyenlő elosztását is magába öleli. Mindez úgy érhető csak el, hogy ha a nemzetközi élet az enyhülésből a különböző társadalmi rendekben élő né­pek együttműködésébe megy át. Nem elég tehát ma már „békés egymás mellett élésről” beszélni, hanem pozitív irány­ban folyó békés együttműkö­dés előmozdítása a békemoz­galom feladata. A moszkvai Világkongresszus közelebbről is meghatározta azokat a te­rületeket, amelyeken a békés együttműködésnek meg kell valósulnia: gazdasági, tudo­mányos és technikai együtt­működés. együttműködés a kultúra és a nevelés területén, együttműködés a környezet- védelemben, együttműködés a kormányközi és nem-kor­mányzati szervezetek között. A szófiai ülésen az is világos lett, hogy ez az együttműkö­dés nem magától, automatiku­san valósul meg. Ez szívós és körültekintő munkát igé­nyel, sokszor pedig kemény harccal jár. Kitűnt ui., hogy az imperializmus az együtt­működés égisze alatt szeretné a szocializmust gyengíteni, mint ahogy ez kitűnik az Eu­rópai Biztonsági és Együttmű­ködési Konferencia genfi ülés­szakán is, ahol a nyugatiak „emberek és eszmék szabad áramlása” jelszavát akarják felhasználni a szocialista or­szágok fellazítására. Még eze­ket a nehézségeket is látva sem szabad lemondani a né­pek békés együttműködésének segítésére és erősítésére. A béke világa csak a népek bé­kés együttműködése révén va­lósulhat meg. Aknamezőn a béke világa ? A szófiai tanácskozás fel­hívta a békeszerető erők fi­gyelmét arra is, hogy „a béke nem tud felépülni akname­zőn”. Az ülés résztvevői saj­nálattal állapították meg, hogy miközben az enyhülés folyamata a nemzetközi poli­tikai életben kétségtelenül előrehalad, nem mondható el ugyanez katonai síkon. A fegyverkezési verseny ui. fo­kozódik és mérgezi a nemzet­közi életet is. A katonai kia­dások évről évre növekednek, a nukleáris fegyverek kipró­bálása és a tömegpusztító esz­közök gyártása folytatódik, óriási anyagi befektetésekkel tökéletesítik a fegyvereket. Mindez nem segíti elő a béke világának felépítését, sőt in­kább aláaknázza az épülő bé­ke világát. Annál nehezebb el­viselni ezt az öldöklő fegyver­kezési versenyt, mert világ­szerte társadalmi és gazdasági problémák állnak fenn, sok­felé van éhség és szegénység, a fegyvergyártással együtt egyre mérgezettebb a levegő, és sokfelé energiaválság van. Ezeknek a problémáknak a megoldására kellene fordítani a fegyverkezésre adott milli- árdokat. A békemozgalomnak tehát arra is törekednie kell, hogy a nemzetközi politikai életben végbemenő enyhülés segítése mellett szívósan har­coljon a leszerelésért és ezzel együtt a katonai síkon is szükséges enyhülésért. Köve­telnie kell a leszerelés kon­krét mértékének megállapítá­sát, megtiltva a tömegpusztító fegyverek gyártását, raktáro­zását és kipróbálását. A békeszerető erők egyesítése Mivel ilyen nagy feladatok állnak a békemozgalom előtt, szükség van arra, hogy ayilájj különböző részében működő békemozgalmak egyesítsék erejüket és hangolják össze akcióikat. E tekintetben a moszkvai Világkongresszuson eddig még soha nem látott előrelépés történt, mivel oda számos olyan békemozgalom küldte el képviselőit, amely mozgalmak korábban nem működtek együtt a Béke-vi- lágtanáccsal. Szófiában továb­bi döntések születtek a béke­mozgalmak összefogására. Az újonnan választott száztagú elnökség tagjainak a fele már olyan békemozgalmakból vá­lasztatott, amelyek most kap­csolódtak bele a közös mun­kába. Ezt a vonalat kell ez­után is erősíteni. Egyházi emberek közreműködése A szófiai ülésen több egy­házi személyiség is jelen volt. Ott láttuk Pimen moszkvai és Maxim szófiai ortodox pát­riárkát, Niemöller ny. egyház­elnököt, Goor brüsszeli római katolikus kanonokot és máso­kat. A magyarországi protes­táns egyházakat Dr. Bartha Tibor református püspök és D. Káldy Zoltán evangélikus püspök képviselték. Jómagam előbb a közel-keleti, majd a latin-amerikai bizottságban fejtettem ki egyházunk állás­pontját. Mindkét bizottságban az elnökségbe is beválasztot­tak. Volt egy külön találkozás az egyháziak számára a szó­fiai ortodox Teológiai Akadé­mián, ahol egy határozat is született. A határozat felhí­vást intéz az öt világrész egy­házaihoz és kéri őket, hogy szervezzenek meg egy olyan egyházi világkonferenciát, amely fáradozik a békéért és a leszerelésért. Világossá lett előttünk, hogy az egyházak­nak az eddiginél tudatosabban kell dolgozniuk a békéért és jobban kell egyesíteniük ere­jüket és jobban kell együtt­működniük a nemzetközi bé­kemozgalommal. D. Káldy Zoltán D. Káldy Zoltán püspököt újra a Béke-Világtanács tagjává választották A Béke-világtanács szófiai ülésén megválasztották az elnök­ség, az elnöki iroda, a nemzetközi titkárság ,a tiszteletbeli elnök­ség tagjait és a főtitkárt. A tiszteletbeli elnökség tagja lett Martin Niemöller ny. egy­házelnök. Az elnökségbe a Keresztyén Békekonferencia részé­ről beválasztották Dr. Bartha Tibort, a KBK alelnökét. A főtitkár újra Romes Csandra (India) lett. A Béke-világtanács tagjai sorába választották harmadízben is D. Káldy Zoltánt a Magyarországi Evangélikus Egyház püs­pök-elnökét. Ülésezik a Békevilágtanács 4 t »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents