Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-03-03 / 9. szám

Ki segít, ha te nem...

2 Kor 6, 1—10

Életkörülményeink úgy alakulnak, hogy az emberek fizikailag egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A tanyákról a falvakba, községekből a városokba költöznek az emberek. A gyárak körül hatalmas lakótelepek alakulnak ki, ahol egy-egy kisebb város lakosságának megfelelő embercsoport tömörül össze. Mégis sokszor az a tapasztalatunk, hogy lelkileg nagyon is távol maradunk egymástól. Az idős nyugdíjas arról panaszkodik, hogy már nagyon nehezére esik a tüzelőt felhordania a pincéből, és nincs, aki segítsen neki. A háziasszony amiatt kesereg, hogy a nehéz műszak után egyedül kell ellátnia a háztartás, sőt a gyermeknevelés gondját is, nincs aki megossza vele ezt a terhet és felelősséget. A gyermekek problémáit sincs sokszor időnk meghallgatni, s ilyenkor egyedül maradnak útkeresésükben. Hányán és hányán kiáltják felénk kimondva vagy kimondatlanul: ki segít, ha te nem? A kérdés sokszor marad megválaszolatlan. Nincs, aki segítsen. Ilyenkor panaszkodnak emberek szinte a Betesda partján fekvő beteg szavával: Nincs emberem ...

A MÁJ VASÁRNAP IGÉJE AZT HIRDETI NEKÜNK, hogy Isten kegyelme gazdagon megajándékozott minket. Az Isten gyermekei olyanok, mint „akiknek semmijük sincs, és mégis minden az övék”. Bizonyos, hogy életünk útján sok mindenre törekszünk, aminek talán csak egy töredékét érjük el. Isten kegyelme által azonban mégis sok mindenre képesek vagyunk. Talán nem rendelkezünk korlátlan anyagi lehetőségekkel, de amink van, azzal segíthetünk mégis másokon is. Sőt sokszor nem is áz anyagi áldozat jelenti a legnagyobb szolgálatot. A jó szó, vagy éppen csak a meghallgatás készsége, a vigasztalás, a bátorítás, az eligazítás többet jelent, mint egy odavetett százas. Isten kegyelme megajándékozott minket, hogy legyen lehetőségünk segíteni másokon, szolgálni ■másoknak. Csak hiábavaló ne legyen életünkben az Isten ke- gyélme! Istennel együtt munkálkodva szolgálhatunk embertársainknak. Krisztus követésében járva akkor járunk helyes úton, ha ebben a szolgálatban találjuk meg életünk célját és igazi örömét. Testvérem, gondold meg: ki segít, ha te nem.

KÉPESEK VAGYVNK-E MINDIG A SZOLGÁLAT LELKÜLETŰVEL közeledni a másik emberhez? Kétségtelenül nem vagyunk mindig készen arra, hogy sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, küszködésben, virrasztásban is helyt álljunk a szolgálat frontján Ellankadunk még egy súlyos beteg ápolása közben is, a képmutatás nélküli szeretet gyakorlásában pedig különösképpen is rosszak a tapasztalataink. Magunkra próbáljuk erőltetni azt, aminek belülről kellene folyni. így azután nem lehet csodálkozni, ha esetleg szolgálatunkat botránkozás és szidalom kíséri. Nem az a tapasztalatunk, mint amiről Pál ír: ,jenkit semmiben meg nem botránkoz- tatunk". Ügy érezzük, ez nekünk nem megy. A keserűségekben is vidám, örvendező szolgálat nem könnyen valósul meg az életünkben. így Pál igéje is inkább felelősségünket súlyosbítja, de kevésbé segít előbbre a szolgálat útján.

A MÉLYPONTON ISTEN FELÉ KELL FORDULNUNK, Istenhez kell kiáltanunk, tőle kell segítséget kérnünk. Iste- feefri, Istenem ki segít, ha te nem! Egyik énekünkben kérjük így Istent, hogy ő legyen segítségünkre, újítson meg. A szolgálatra való képtelenségünket, sőt szeretetben való állhatat- lanságunkat ő tudja az emberek iránti jóindulatra, segítő és fáradhatatlan fárodazássá változtatni. Csak igy tudunk le- nwndani önmagunkról másokért. Amint ezt Krisztus Urunk is tette. Megkísérlésekor sem önmagára gondolt, hanem mindazokra, akikért a földre jött. A mai vasárnapon is segítségül hívhatjuk öt. és ő meghallgat minket. Ö. aki megkísértetett, segíthet azokon, akik megkísértetnek. Hívom őt segítségül, hogy adjon erőt. újítson meg a másokért való szolgálat készségére. Imádkozzunk ma így: Uram, adj erőt a jóra, újíts meg szolgálatra! Istenem, Istenem, ki segít, ha te nem!

Vető Béla

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1974. március 3-án

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Bach: H-moll mise — Igét hirdet: dr. Kékén András. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gabányi Géza. CUői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de.

9. Rákóczi út 57yb. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 3. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész. Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de.

10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pest- lőrincz de 11. Zellmann Pál teol. Szemere-telep */48. zellmann Pál teol. Kispest de. 10. Kispest Weker- le-telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodrog Miklós, du. 3. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11.

Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. dr.

Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11 (úrv.) D. dr. • Ottlyk Ernő, du. 6. (úrv.) D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modor! út 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Reuss András, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138, dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke* lenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Bojt 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 4, 1—11; az igehirdetés alapigéje: 2 Kor. 6, 1—10.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÄDIÖBAN. Március 3-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet TEKUS OTTÓ győri helyettes-lelkész.

— CSORVAS. A gyülekezet februári szeretetvendégségén Komoly Sámuel makói lelkész szolgált előadással „Keresz- tyénség és vidámság” címmel.

— GYŐR. A Bojtos Sándor győri lelkész nyugdíjazása folytán megüresedett lelkészi állásba március hó 1-i hatállyal Tekus Ottó nagysimonyi lelkészt küldte ki helyet- tes-lelkészi minőségben D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke.

— NAGYSIMONYI. A gyülekezet gondozására Joób Olivér ostffyasszonyfai lelkészt küldte ki helyettes-lelkészi minőségben március 1-i hatállyal D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke.

— ANGYALFÖLD. Február 14-én az angyalföldi evangélikus és a Pozsonyi úti református gyülekezet presbitériumának együttes ülésén ifj. Harmati Béla teológiai akadémiai előadó tartott vetítettképes beszámolót „A világ ke- resztyénségének öröme és bánata” címmel.

családi hírek

— HALÁLOZÁS. Karay Gusztáv vegyészmérnök, tudományos főmunkatárs, a budavári gyülekezet példamutató presbitere, aki éveken át végzett áldozatos szolgálatot előbb a csepeli, majd a budavári gyülekezetben, 69 éves korában elhunyt. Kegyelettel emlékeztek meg róla temetésén a presbiterek, majd istentiszteleten a hívek.

— Dr. Zombor Zoltánná, sz. Darás Gizella ny. gimnáziumi tanár, példás türelemmel viselt, hosszú szenvedés után. életének 61. évében február 10-én csendesen elhunyt. Búcsúztatása február 19-én volt a Farkasréti temetőben. A miskolci evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomba.

IMÁDKOZZUNK

AFRIKAI EGYHÁZAK KONFERENCIÁJA

Mennyei Atyánk! A mai vasárnap különösen is biztat az imádkozásra. Előttünk áll a kisértést legyőző Mesterünk. Hatalma, amely a kísértőt visszavonulásra késztette, erős bizo- dalmunk. Mi is megkísértett emberek vagyunk. Sokszor vergődünk azzal a nyomorúságunkkal, hogy csak magunkra gondolunk, s nem vagyunk készek a másokért való szolgálatra. Szeretnénk sokat tenni másokért, de csak úgy vagyunk képesek erre, ha te megújítasz bennünket erre a készségre. Az a bizodalmunk, hogy te segíthetsz rajtunk. így hívunk segítségül. s kérünk hallgass meg minket, amikor Jézus Krisztus erejét kérjük életünkbe, hogy őt követve szolgálhassunk minden embert. Amen.

Közép- és Kelet-Afrika 50 küldötte jelenlétében tartotta meg az elmúlt decemberben Nairobiban az Afrikai Egyházak Konferenciája azt a tanácskozást, amelyik az afrikai egyházak missziói munkájával foglalkozott. A küldöttek hangsúlyozták, hogy az afrikai egyházaknak jobban szembe kell nézniük földrészük problémáival, nyitottaknak kell lenniük az emberek szociális, kulturális és vallásos kérdései iránt, (öpd)

— TORONYSISAKOK. bádogos

épületszerkezetek és bádogos díszmunkák készítését és javítását, festését vállalom. Mérsékelt árak, garanciális felelősség, az ország bármely területén. Gimesi István bádogos kisiparos. 7400 Kaposvár, Arány János u. 29.

Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1. Jn 3, 8)

VASÁRNAP. — „Megszabadít titeket és áldássá lesztek.” (Zak 8, 13—1, 1 Pt 3, 9- Kor 6, 1—10 — Zsolt. 142, 2—8.) Miért van az, hogy gonosz gonosszal, szidalmat szidalommal viszonzunk? Ettől a lel- külettől Isten az ö Fia által szabadít meg. Áldássá úgy leszünk tehát, ha Isten áldását elfogadjuk, azzal szüntelenül számolunk, abból élünk.,

HÉTFŐ. — „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk.” (Zsolt. 46, 2—3 — Jn 14, 27 • — Jk 4, 1—10 — Jn 12, 20— 26) Félelem nélküli élet! Kívánatos kincs, sokszor el sem tudjuk sorolni a félelmet kiváltó okokat — a valódiakat és a vélteket. Igénk Isten oltalmára mutat. Fogadjuk azt is örömmel, hogy Isten olyan földön járat hazánkban, ahol nincs okunk a félelemre. Fogadjuk hálával, hogy Istenünk erős várunk.

KEDD. — „Ne legyetek tehát esztelenek, hanem értsétek meg, mi az Űr akarata.” (Eí 5, 17 — Dán 2, 21 — Jk 1,

13— 18 — Jn 12, 27—33) Azt kell mindig megértenünk, hogy most mi az Űr akarata. A keresztyén ember nem csupán általános isteni igazságokat keres és hordoz, hanem figyel az Űr mindig új és időszerű akaratára. Ebben a megértésben használjuk bátran Istentől kapott értelmünket és kérjük hozzá a Szentlélek megvilágosító segítségét.

SZERDA. — „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsid 4,

14— 16 — Jóéi 2, 13 — Jn 3, 17 — Jn 12, 34—36) Végtelenül jó dolog, ha valakihez biA LUTHERÁNIA

március 3-án, vasárnap és március 9-én, szombaton délután 6 órakor

istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja

J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT

Közreműködnek:

Sass Szilvia (szoprán), Szemere Erzsébet (mezzó), Kerényi Mária (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Trajtler Gábor (orgona).

Vezényel:

Weltler Jenő

Igét hirdet:

DR. KÉKÉN ANDRÁS

zalommal közeledhetünk. Jézus főpapi szolgálata nyomán az irgalmas és kegyelmező Isten áll előttünk. Igénk a ra biztat, menjünk bátrai és reménységgel Őhozzá, aki megért bennünket, és alá Kellő időben megadja a segítséget kísértéseinkben és felmentő szót ítéletünkben.

CSÜTÖRTÖK. — „Szólt Jézus: Ha megmaradtok az én beszédemben, valóban aa én tanítványaim vagytok és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8, 31—32 — Ézs 55, 3 — Zsid 12, 1—7 — Jn 12, 36—43) Jézus Krisztus igéje óv a hamis elképzelésektől, csalódásoktól, és olyan igazságra vezet el, melyben Isten akaratát szolgáljuk önként, hálásan, boldogan.

PÉNTEK. — „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi az ő kegyeltjeinek lelkét,” (Zsolt 97, 10 — Jn 3, 35 — Mt 16, 21—27 — Jn 12, 44—50) Isten gyermekeinek életében egyetlen helye van a gyűlöletnek; nevezetesen, ha az a bűn, a rossz ellen irányul. De sohasem hevíthet bennünket a gyűlölet indulata emberek ellen! Gondoljunk az úrvacsorái liturgiára: „Szent vagy Uram... elítéled a bűnt, de életedet adtad értünk, bűnösökért.”

SZOMBAT. — „Nagy a te hűséged.” (Jer Sir 3, 23—1 Kor 1,9 — Mt 12, 38—42 — Jn 13, 1—11) Isten hűséges. Így tapasztalták övéi mind. Hűségét érezhetjük meg mi is. Változatlan, nagy hűségére biztosan építhetjük rá életünket. A zsoltárossal együtt pedig dicsérjük hűséges voltodat a gyülekezetben.

Bárdossy Tibor

— TEMPLOMTORONY mázolást

két éves garanciával vállalok. Dre- nyovszki Pál mázoló mester. 2143 Nagytarosa, Zrínyi u. 5.

— VENNÉK príma minőségű nagyobb betűs Olimpia, Continental, Rejnmetall vagy Erika táskaírógépet. Ármegjelöléssel. Evangélikus Lelkészi Hivatal 9034 Győrság, Országút 14.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György

Felelős kiadó: Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1038 Budapest, Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—vm Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

74.0326

Athenaeum Nyomda, Budapest

Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Sokat utazom villamoson, autóbuszon. Napi két óránál ritkábban kevesebbet, mint háromnál többet. Ha igy halad, lassan felvehetem a versenyt apámmal, aki négy évtized alatt éveket utazott át a főváros egyik sarkából a másikba, ugyanarra a munkahelyre. Üton-útfé- len gyűlt össze ez a néhány észrevétel.

Csak egy forintot

Omlik a havas eső és a végállomáson elém áll egy kislegény. Fél kettő lehet. Tiszta, rendesen öltözött, kezében aktatáska. Olyan tíz- tizenkét éves. Akár a sajátom is lehetne.

Különösebb megindultság nélkül közli, hogy elvesztette a villamosbérletét, nem tud hazamenni és messze lakik. Csak egy forintot kér, jegyre. A helyzet világos. Atyai érzelmek és havas eső nélkül sem nehéz kérését teljesíteni. De mivel mindkettőből bőven van, a forint pillanatok alatt gazdát cserél. Átadja a. helyét a jó érzésnek, hogy éppen-engem tüntetett ki bizalmával, és milyen jó lenne, ha uz enyéim hasonló helyzetben így járnának. Sietek is toi'ább, de pár lépés után akaratlanul is insszafordulok. Legénykém már egy másik felnőtt előtt ál. Kezd a dolog nagyon nem tetszeni. Félrehúzódok, hogy észre ne vegyen. Közben újabb áldozat. Ilyenkor szokás azt mondani, hogy egy világ omlik össze bennünk. Omlás közben — ez nálunk, akik kész mondatokban szoktunk gondolkozni, gyorsan megy —, ügyes kis beszéd kerekedik ki bennem. Mert itt valóban mondani kell ennek a gyereknek valamit. Még most, a társadalmi veszélyesség legelső lépcsőfokánál. Legfeljebb két perc az egész. Nem paposán kenetteljes, nem is fenyegetőző. Nem bizalmaskodó, mégsem ellenséges. Baráti. Rövid és egyszerű.

Szerkezete világos, de mégsem kívül hordja a beszédvázlat csontvázát. Tanítani lehetne. Nagyon tetszik.

Sajnos, csak nekem. Mert a gyerek ebben a pillanatban észreveszi, hogy figyelem és már ugrik is fel egy éppen induló buszra. Vadonatúj sísapkáján a bojt csúfolkodva integet utánam.

Édesapa

Télikabátjuk hajtókáján keskeny, világoskék selyemszalag. Érettségizők. Ebben a korban a lányoknak mindig sok a sürgős és fontos mondanivalója. Titok, hogy mikor vesznek lélegzetet és honnan van az, hogy mégis megértik egymást, bár megállás nélkül és egyszerre beszél mindkettő, igazán nem érdekelt, hogy mi a közölnivalójuk. Illetlen is más szavára figyelni. Majdnem lopás. De a fülemet mégsem foghatom be és egyikük most egy olyan szót mondott ki, amit nagyon ritkán hallani: édesapa. Nem tudtam oda nem figyelni.

Kivesző szó. Mint régi mesterségek hajdanvolt szerszámainak a neve. De mi múlik el, mi tűnik el előbb: úgy van-e mindig, hogy a valóság, az élet visszahúzódása nyomán hal ki egy-egy szó, vagy kifejezés? S nyelvünk és életünk egyenesvonalú fejlődése veti-e ki magából mindazt, ami már felesleges, mint nagy fenyvesekben a fák alsó ágaikat, ahová nem jut el a friss levegő és a napfény. Vagy lehet fordítva is? Szavak vesznek ki a nyelvből, talán csak mert így a kényelmes és lassan velük vész ki a tartalom is, amelyet csak az a

szó fejezhetett ki teljesen. Milyen szép és ritka szavak: édesanya, édesapa. Kényelmetlen, hosszú szavak csupán, vagy nincs, akire ráil- lenének?

Közben ott mellettem egy beszélgetés mozaikdarabkái az édesapáról. Nem méltatlankodva és idegesen, nem zúgolódva vagy gúnyosan. Inkább szomorúan, beletörődötten, fáradtan, egy kicsit most talán még tisztelettel is.

A másik, barátnő, talán rokon is, úgy tűnik, jól ismeri a helyzetet.

— Mert édesapát megint ő hozta haza este későn a kocsmából... .Máskor is, de fizetésnapon mindig... belépni oda, az a szörnyű, ahogyan ott ránéznek ... nem, édesanya most nem mehet... súlyos... beutalta... nem akarja otthagyni a kicsiket. .. három emelet, kész örökkévalóság . ■. a jánlkoztak ketten is az ivótársak közül, őket nehezebb volt távoltartani, mint édesapát felvonszolni... már nem áll senki a gangon, megszokták... sirt, alig tudtam lefektetni.

Még azt kell megtudnom — ezt már a másiktól —, hogy Sanyi se ábrándozzon, ha csak egy pohárral is ...

Leszállnak a következő megállóban.

A kívül-ülő

Mert ő úgyis leszáll a következőnél. Előfordult, hogy nyolc megállón át figyeltem — a következő már a végállomás volt —. úgy feszengett, mintha máris le akarna szállni, s így miért is engedne bárkit is behatolni a belső ülésre.

Ha mégis átadja a helyét —, no, nem a magáét, a belsőt —, arca csupa keserű világfájdalom, sértődöttség, mert ő még itt is mártír.

Soha nem felejtem el. láttam egyházi újságot is olvasni. Jól szétteregette, hogy lássák és hadd olvassák a kívülállók. Mert ő nem szé- gyelli a Krisztus evangéliumát. De nem ámt Én szégyelltem. Nagyon. Nem az evangéliumot. Magamat. Helyette.

Hol láttam már ezt az embert? Talán egyszer még nagyon régen. Gyülekeztek a vacsoravendégek. Finoman illemtudó és irgalmatlan tülekedés az első helyekért. Volt ott valaki, aki arról beszélt, hogy az cselekszik helyesen, aki az utolsó helyre telepedik az élet asztalánál, meg arról, hogy nem az a nagy, aki csak ül az asztalnál, hanem aki szolgál. A legtöbben csendesen kimosolyogták a háta mögött. Volt, aki pisszegett, volt, aki csodálkozott. Ö magabiztosan ült az egyik első helyen, Semmit sem értett az egészből.

Egyszer — ez se tegnap volt — a templomban láttam. Nagy méltánytalanság érte. Az ő helyére egy egész család telepedett le. Idegenek. Megállt a padja mellett és mintha csak magában beszélne, betolakodókat emlegetett, akik másokat kitúrnak a helyükről. Amazok mindjárt értették, hogy róluk van szó. Csendesen kiódalogtak. Azóta se láttam őket.

Megtette azt is — ó jaj, hányszor és hányféleképpen —, hogy maga helyett törvényt, hagyományt, szertartásokat, szokásokat, dogmát, egyházi, faji, nemzeti, társadalmi előítéleteket állított oda, hogy saját helyét és helyzetét védje, mások boldogulásának útjába. Mindig átlépett rajta az élet.

Szegény kívülülő! Sajnálom és nagyon aggódom érte. Jut-e majd számára hely a legutolsó megállóban? „ . . ....

Schreiner Vilmos

4

í

i

Úton-útfélen