Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-29 / 52. szám
99 Marl» It a I á 1 a Idősb Holbein emlékezetére Négyszázötven esztendeje, 1524-ben halt meg Hans Holbein, az apa. Az utókor megfeledkezett róla, csak hasonló nevű fia. a nagy Holbein tündökölt a reneszánsz festészet egén, európai ívű pályafutásával elérve a londoni királyi udvarig. Az öreg Holbeint később fedezték fel. Élete abba az időbe vezet el bennünket, amikor a középkor fordul át az újba. Utolsó éveit már a reformáció hajnalpírja festi meg körülötte. AUGSBURG VÁROSA — hazai evangélikusságunk Ágos- ta néven Ismeri —, ahol született és életét töltötte, éppten az 1500-as években emelkedett a német reneszánsz kibontakozásának színhelye, Nürnberg fölé, és lépett be a művészettörténetbe. Miksa császár kedves városa az első bankházak kialakulásának színtere Németországban. Itália felé vezető út kiindulópontja volt, az észak-olasz, velencei művészi hatások első felvevője és közvetítője északra. Holbein apja cserzővarga, tímár, a tehetős mesteremberek közé tartozott. A mi Hol- beinünk 1465 körül születhetett, a kilencvenes években már ismert művész. 1494-ben lesz mester, aki inasokat is foglalkoztathat. Az augsburgi mesterek — a festők is az iparosok céhébe tartoztak — szoros barátságban álltak egymással. Ebben a körben és a festő műhelyében nő fel két fia, akik közül az ifjú Hans jutott később európai hírnévre. Holbein élete utolsó, vagy utolsó két esztendejét már BáEgyházuiik a harmincéves új Magyarországon Romeltakarítás — újjáépítés zárják, felszámolják a templomokat. Pedig már úgy jártunk Luther-kabátban az utcákon, mintha védő páncél borulna ránk. Utcákon? Romok közt. A Deák téren úgy lebegett a tetőburkoló réz, mint egy odadobott rongyos pokróc. Kőbánya tornyának harmada hiányzott, a parókián éket vágott a bomba s a megmaradt templompadokból a csillagos téli eget lehetett látni. A fasori gyönyörű üvegablakok: szilánkszemét. Óbudán üszkös falak, Versesen felismerhetet- len kőtörmelék. Folytassam? Vető Lajos németül, 1955-ben megjelent könyvében egyházunk harminc egészen súlyosan sérült templomát sorolja fel — csupán példának a háborús templompusztulások sorából. Ezt a kis röplapot a járdáról szedtem fel, az Ostrom utcán. És nem hittem el. AKKOR SZEDTEM FEL, amikor a Fillér utcai nagy bérházban az óvóhelyen tartott esti áhítatok offertóriu- mát vittem fel a Várba. A szószék „kijavítására” szánta fe- lekezetkülönbség nélkül a soktucatnyi pincébe szorult lakó. Akkor még nem tudtuk, hogy a szószék — immár szinte nincs. Az offertorium összege megfelelt egy átlagfizetásű lelkész nyolchavi jövedelmének. Olyanok adták össze, akik nem tudták, hogy holnap lesz-e betevő falatjuk. Minden este tartottunk áhítatot, s minden este megújult erőt jelentett, hogy Luther örökszép esti imádságát is elmondhattam. Akkor hagytam abba, amikor ennél a mondatnál: „Hálát adok... hogy a mai n apón minden kártól és veszélytől kegyelmesen megőriztél...” — az egyik fiatalasszony keservesen felsírt. Ölében volt nehány éves gyermeke, s ötöd- emeleti otthona sehol sem volt. Aznap vitte el a padlással együtt egy bomba. Vittem a pénzt, s a röpcédulának nem hittem. PEDIG AKKOR MÁR MÖGÖTTEM VOLT az élmény: kivezényeltek az óvóhelyről, minket, tétterősnek látszó fiatal férfiakat. A Tábor-hegy oldalában gyülekeztünk, s amikor már sokszázan szorongtunk együtt, kiszólították a tömegből a papokat. A többieket elvitték árokásásra, minket hazaküldtek: „maguknak sok a vigasztalni valójuk, menjenek, s végezzék a dolgukat...” — mondta a szovjet ezredes. Vittem a pénzt, s a röpcédulának nem hittem. Persze nem tudtam még, hogy Békéscsabán már régen folynak az istentiszteletek, hiszen a szovjet hadsereg ott átvonuló vezetője összehívta a lelkészeket s nem kérte, de szinte utasította őket az egyházi élet folytatására, harangozásra, istentisztelet-tartásra. Nem sókra rá Budán ugyanezt hallották a lelkészek. Vittem a pénzt, s a Bécsikapu téren a szószék szinte nem volt. A templom romokban, mennyezete beszakadva, a régi oltárból nem maradt semmi, csak egy szürke márványlap. Előtte robbant a bomba. Egy másik a parókián vágott éket 6 a pincében robbant. MINDEN IDEGSZÁLUNKBAN OTT REMEGETT mág utórezgésként a német propaganda: megölik a papokat, beMA A KIS RÖPCÉDULÁT ereklyeként őrzöm, legbeszédesebb dokumentációként azokból, az évekből. Mert a harminc templom kivétel nélkül felújítottan áll, sőt a többi fel nem sorolt is. S a régieken kívül ötvenhárom új templom és Imaház áll a la- kosságcserélödés folytán átalakult gyülekezetek rendeltetésére. Az Imádságba belesíró egykori fiatalasszonyra is másképp gondolok vissza. Az ő lakása hamarabb épült meg, mint a mi templomaink. S ez így van jól, így igaz. De vele szinte egyidőben, vagy közvetlen utána épültek újjá templomaink is. Ezekben a templomokban benne van a háborús veszteségekben felsíró akkoriak adománya is. És azért van benne, mert előbb az ő otthonuk épült fel, ök jöttek rendbe. NAPONTA LÁTOM HOL ERRŐL, HOL ARRÖL az oldalról a most újjáépülő várpalotát. És kicsit mindig szégyenkezem. Ez csak most épül újjá. Mi már régen rendbe jöttünk, többszörösen is. Csak a Deák téri s a Vári templomunkra több millió forintot költött az állam. A többi mellett. A várpalotát csak most hozzák rendbe. Számokkal ne fárasszuk egymást. De az arányok nagyon beszédesek! Az összegértékek változtak, de a hozzáállás nem. A kereken kétszáz háborús sérült templomunk, ötven egyébb gyülekezeti épületünk és százötven parókiánk újjáépítésében a költségek negyedrészét az állam viselte. Persze úgy, hogy ahol saját erőből megépülhetett, ott nem, de ahol erőn felül volt, ott sokszor száz százalékig segített. ŐRZÖK EGY KIS RÖPCÉDULÁT, aminek egykor nem hittem. Luther esti imáját pedig, amibe évvel ezelőtt egy asszony felsíró hangja miatt elakadtam, folytatom. De ma már benne van a magam tapasztalata mellett a jól érzett lutheri tanítás is az igéret-tar- tó jó kormányról, a társadalomról, ami az enyém is, s az egész környező világunkról: „hálát adok ... hogy a mai napon minden kártól és veszedelemtől kegyelmesen meg-' őriztél..O. Korén Emil zelben tölti, ahová fiai költöztek. Az ifjú Holbein Erazmus humanista baráti körének volt tagja. Az apa — akire most emlékezünk valószínűen ott halt meg. AZ IDŐSEBB HOLBEIN FESTMÉNYEI még a hagyományos középkori egyházi témákat ragadják meg. Nem is lehet másképpen, ha tekintjük a helyet és az időt, ahol és amikor élt, s a képek megrendelőit, melyek főképpen augsburgi kolostorok voltak. De a témák csak alkalmul szolgáltak festői tehetsége kibontakozásához, művészi fejlődéséhez. Egyik korai képe. első fő műve, a „Mária halála”, mely 1886-ban tűnt fel Augsburg- ban, hazai kincsünk: ajándékként került a Szépművészeti Múzeum birtokéba századunkban, Bárki felkeresheti a Régi Képtár XV. századi német termében. Mária fiatal nő, korabeli ruhában — ahogyan a középkori Mária-ábrá- zolásokon általában a festő nőideália jelenik meg —. egyedül arcszínének halotti sápadtsága jelzi a véget. Körülötte az apostolok csoportosulnak, egyikük a halotti misét olvassa. Az arcuk még nem jellegzetes, de éonen az arcok lesznek k'ioAp^non+ia a művész további fejlődésének. A témát később is többször megfestette. Vaion az arcábrázolás tökéletesítése vonzotta e csoporttá- mához — elképzelhető, hogy élő arcokat használt fel az apostolokéhoz —, vagy az a festői ellentét nem hagyta nyugton. ami Mária és a többiek között érződik: a képekből Mária arca alakja Sugároz elő, noha bőre viaszsáraa, és az élő apostoli arcok, alakok elhomályosodnak, megfakulnak mellette — ki tudja? A jelenet ünnepi méltósága ma is megfogja a szemlélőt. MINDENESETRE AZ IDŐSEBB HOLBEIN MŰVÉSZETE az arcábrázolással tört utat a múltból a jövőbe, alko- tott legnagyobbat, s ezt hagyta művészi örökségül műhelyében tanuló fiára, aki ezeken a nyomokon haladt a csúcsra. Az öreg Holbein készítette a német művészet első portrésorozatát rajzban. Nagyszerű portrék sorakoznak, reneszánsz ízű alkotások: az embert ábrázolják a külön sajátosságában, jellemét és sorsát tükrözően. Noha festői úton, de ezzel érkezett el a maga módján a reformációhoz. Nem tudjuk, hogy gondolkozásában és hitében elsajátított-e valamit az élete utolsó éveiben fellépő Luther tanításából. Hogy közvetlenül találkozott a reformáció lüktetésével, az bizonyos, hiszen a város színhelye volt 1518-ban Luther kihallgatásának: a pápa küldötte, Kajetán bíboros hiába fenyegette Luthert egyházi átokkal, a reformátor szikla- szilárdan állt a Szentírás alapján. Erről az eseményről a mai fogalmak szerint kis város céheiben, baráti összejövetelein folyt a beszélgetés, Holbeint sem kerülhette el a történtek híre. Nem lehetett újdonság számára Luther kiállása: egy évvel azelőtt a 95 tétel wittenbergi kibocsátása hetek alatt szárnyra kelt és végigfutott Németországon, sőt messzebb. Augsburgban is tárgyalták a sörmérésekben. S tapasztalnia kellett Holbein- nak a városban töltött utolsó idejében valamit a készülődő istentiszteleti reformról, amely azután halála évében ment végbe Augsburgban. De minderre a festő belső válaszét a történelem homálya fedi. Ellenben ahogyan a reformáció az embert felfedezte, mint akire ráhull Isten kegyelme —, itt dolgozott eléje idősebb Holbein az ecsetjével, rajzeszközeivel, miközben megjelenítette az egyes embert a maga valóságában. Az arc az élet és a lélek tükre. Veöreös Imre Illyés Gyula: Buda, 1945. január Hajlongva jönnek hegyi házamig a katonák, van ki letérdel, négykézláb kúszik a havon át. Lent ködlő, ősz tengerré válva fői Pest, a világ, mögülem bomba és akna fütyöl: a Hármas-hegy húsz ágyúja kiált. Front közt vagj'unk. Lépek föl és alá a balkonon. Bizton vagyok. Körültem a halál az oltalom. Bujdostam s íme várrá vált a házam, mióta rom. Köpök, gondolom, most gyertek utánam, mióta golyó kopog kapumon. Mióta vendég csak olyan jöhet, mint a gránát, amely bevágta tegnap a gyerekszoba falát. Bevágta! — ülök a kihalt hegyen, élem tovább, vas-zümmögés méhésze, csöndesen, elrettentő remeteség 'korát. Fogoly vagyok, — de soha szabadabb sorsom előtt. Meghalhatok, — de nem volt soha rab reménykedőbb. Hetes borostám félig bár fehér: lakzit ülök, nagy nászt naponta, mátkám a veszély: soha ilyen pezsdítő szeretőt! Neki köszönöm a lo férfi jói, az örömet, hogy — szállnak bár gyilkos jelek, golyók, nem rettegek. hogy bennem itt, — ha mindent vesztenék — embert letek. hogy — dongj világ! — új sorsot ád az ég, minden reggelre bátrabb életet! Megjelent a költő „NEM VOLT ELÉG” című kötetében 1962- ben. Túl az Ifgycnitlön A Keresztyén békekonferencia bizottsági ülése Tanzániában Régen Fekete-Afrikának ezen a részén fehér gyarmatosítók voltak az urak. Tanganyika, Zanzibár és Nyassza-föld gyarmatosító háborúk és érdekek változásában különböző elnyomók uralma alatt sínylődött. Végre nagyot változott a világ ezeken a csodás szépségű trópusi tájakon, a Tanganyika-tó és az Indiai-óceán közt húzódó területeken is. A felszabadító mozgalom sikereinek eredményeképpen 1961-ben kikiáltották a Tanzániai Egyesült Köztársaság függetlenségét. Azok, akik még egy-kát évtizeddel ezelőtt is csak valahol a történelem pereimén tengődtek az elnyomatásban, ma egyenlő jogú és egyenlő rangú formálói az egyetemes emberi történetnek. AZ AFRIKAI KERESZTYÉN EGYHAZAK sem kiskorúak többé, hanem felnőttek az érett féríiúság mértékére. Segítségre van szükségük, de nem gyámkodásra. Felbecsülhetetlen ajándéka Istennek, hogy a keresztyén békemozgalom megtalálta az ige mai, Afrikában is érvényes üzenetét. Erről tanúskodik a bizottság tanzániai ülésének fő- témája: „Küzdelem az emberi méltóságért és a nemzeti függetlenségért, mint a keresztyén békeszolgálat szerves része.” Korunkban ez az igazi, ez az érvényes téma különösen Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, — az Egyenlítőn túl is. Ennek a főtémának tanulmányozására és hathatós bizonyságtétellé formálására gyűlt egybe a bizottság, amelynek vezetősége és tagjai 23 országból jöttek Dar es Salaam városába. Mintha még a város neve is sokat üzent volna, hiszen ezt jelenti: a béke kikötője. KONFERENCIÁNK ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELETTEL kezdődött az evangélikus templomban, ahol igét hirdetett Se- peku tanzániai érsek. Az afrikai keresztyéneket dr. Tóth Károly, a KBK főtitkára üdvözölte Magyarországról, Ambrose Reeves püspök Angliából, B. Silva asszony Ceylonból, valamint bizottságunk aktív elnöke, L. Ch. Gray az Egyesült Államokból és Iriney orosz orthodox érsek a Német Szövetségi Köztársaságból. A hívogató harangszó. az ének- és orgona- hang, a hirdetett és hallott ige között különösen megható volt számunkra, hogy felhangzott egy ősi magyar dallamú dicséret: „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni...” Nyilvánvaló volt, hogy a két magyar küldött jelenlétére tekintettel énekelte a gyülekezet ezt az éneket a kórus sok szép éneklése mellett. A bizottsági ülést L. Ch. Gray New York-i presbiteriánus néger lelkész nyitotta meg és vezette. Az Egyházak Világtanácsát N. M. Shamuyarira, a Dar es Salaam-i egyetem proíesz- szora, az Afrikai Kontinens Egyházi Konferenciáját Simon Israel Maliivá Phiri Zambiából, a Tanzániai Keresztyén Tanácsot (ökumenikus Tanács) alelnöke. T. H. Kisalii nyugat- tanganyikai püspök és S. A. Shauri, a Tanzániai Keresztyén Tanács főtitkára képviselte. Jelen voltak a Nyugat-Afrikai Népi Szervezet, az Afrikai Nemzeti Kongresszus és a Délnyugat-Afrikai Nemzeti Unió megfigyelői is. A LUTHER HÁZ NAGYTERMÉBEN folyó tanácskozás első, s egyben legkiemelkedőbb jelentőségű eseménye Tanzánia külügyminiszterének, J. S. Malecela beszéde volt. Az a tény, hogy egy államférfi megjelenésével, sőt nagyszabású előadásával tünteti ki a keresztyén békemozgalmat, formai és tartalmi okokból egyaránt rendkívül fontos. A külügyminiszter a kormány nevében üdvözölte a keresztyén békemozgalmat és átadta az államfő, Mwalimu Julius Nyerere jókívánságait. Megrázó erővel ecsetelte az afrikai népek felszabadító harcát. MAGÁRÓL A FÖTÉMÁRÓL S. H. Amissah, az Afrikai Kontinens Egyházi Tanácsának korábbi főtitkára, a bizottság egyik alelnöke beszélt. E. E. Mshana, a Makumira városbeli tanzániai lutheránus theológial főiskola professzora előadást tartott „A keresztyén- ség, mint a felszabadulás vallása” címmel. Dr. Tóth Károly, a KBK főtitkára hasonló témáról szólott: „A felszabadulás teológiájának néhány szempontja” címmel. AZ ELŐADÁSOKAT SZOKATLANUL ÉLÉNK HOZZÁSZÓLÁSOK, viták és megbeszélések követték. Az ülés végén tartott sajtóértekezlet szintén érdekfeszítő volt. A tanzániai újságok folyamatosan tájékoztatták a közvéleményt a keresztyén békemozgalom célkitűzéseiről és a bizottság ülésének eseményeiről. Mit használna és mit érne minden tanácskozásunk a gyülekezetekkel. a néppel való kapcsolatok nélkül? Ezért volt nagy az örömünk afölött, hogy a tanzániai egyházak készségesen nyújtottak lehetőséget a bizottság vezetőségének és tagjainak az afrikai keresztyén gyülekezetekkel való találkozásra. November 17-én, vasárnap Dar es Salaam tizenöt keresztyén templomában a keresztyén bekemozgalom küldöttei hirdették az igét. SZERFÖLÖTT TANULSÁGOS VOLT a találkozásunk magával a tanzániai néppel. Az ország ma a fejlődés nem-kapitalista útjának az egyik legsajátosabb megvalósítója. Ez pedig gyakorlatilag a szocialista társadalmi rendszer bevezetésének kezdetét jelzi. Tanzánia függetlenné válása és felszabadulása a gyarmati uralom alól még nem vonta magával a teljes gazdasági függetlenséget. Még igen nagy nyomás nehezedik rá. De az nyilvánvalóan érzékelhető, hogy az ország vezetői és népe biztos tudattal törekszenek az előrehaladásra a szocializmus útján Afrikában. KONFERENCIÁNK SIKERESEN ÉRT VEGET, kapcsolataink és törekvéseink folytatódnak. Hazatérőben átrepülve a Kilimandzsáró csúcsa, a Victoria-tó és a Nílus völgye fölött, a jó munka érzetével érkeztünk vissza Európába, hazánkba! Magunkkal hoztuk az Egyenlítőn túlról az afrikai testvéreink forró üdvözletét. Dr. Huszti Kálmán Istentiszteleti rend Budapesten, 7974. december 29-én Deák tér de. 9. (úrv.) Bizik László, de. 11. (úrv.) Trajtler Gábor, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. ti. iíj. Foltin Brúnó, Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pél. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly, Rákos- íalva de. 3. Boros Károly. Gyarmat u. 14, de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza du. 5. Sz.eretetven- dégség. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep ; de. 8 Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep » de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.) Gáncs Péter, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Óbuda de. 10. Poniesán Imre. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László. de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Csengődy László. Pesthideg - kút de. fél 11. dr. Lehel László. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. de. 11. (úrv). du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Vi- sontal Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. I
