Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-29 / 52. szám

Óév igéje Óév esli búcsúzás 2 Tim 4, 1—8 Az óramutató lassan kúszik a 12 felé. Sietve nyújtjuk ki ke­zünket búcsúzóul 1974-nek. Isten veled! Hogy mi voltál szá­munkra. azt sokan sokféleképpen mondhatnák el. Sok kedves napot köszönünk — munkánk nyomán éreztük az áldást —, ha­lál is járt közöttünk, — bűneinkkel megbántottuk Istent és egy­mást. Köszönjük az igét, amit hoztál. A templom csendjét, az úrvacsorában kapott békességet. Mai igénkben is búcsúzik valaki. Nemcsak egy esztendőtől, mint mi. Egész földi életétől. A búcsúsorokat író ember mindig a legfontosabbakat mondja el. Ami egy élet summája, az bizo­nyára segít minket abban, hogy óév esti áhitatunk a leglénye­gesebb kérdésekre nézzen, SZOLGÁLATODAT TÖLTSD BE TELJESEN! Ezen az utolsó estén felmerül emlékezetemben egy régi ajtófélfa. Négy-, öt-, meg hatéves koromra emlékszem, amikor az ajtófélfa mellé ál­lítva, könnyed ceruzavonással megjelölték: meddig ért a gye­rek ennek meg ennek az évnek a végén. Lemérni, mekkorát nőttünk: szülői öröm. Lehet-e így mérni „ajtófélfa” mellé sora­koztatva egy ország eredményeit? Bizonyára lehet. Gyülekezeti életünk, magyar evangélikus egyházunk örvendetes adatait? Biztosan lehet. Új lakásokat, templomrenoválásokat köszönhe­tünk meg ma hálás szívvel Istenünknek. Mivel itt az ige egyéni szolgálatunkat kérdezi, — elcsendesedésünkben Jézus szelíd szeme néz ránk és várja válaszunkat: szolgálat volt-e ebben az, évben életed, vagy önzés, uralkodni akarás. Az „ajtófélfa” mel­lé állva „nöttünk”-e? Tudjuk, hogy Jézus azt nevezi növekedő­nek, aki alázatban, hitben, szeretetben növekszik. Ahogyan gyermekkorunkban nem mi magunk, mások mérhették le nö­vekedésünket — mi csak bűnbánattal mondhatjuk ma: nem volt bennünk elég szeretet, annyiszor voltunk aggodalmaskodó kicsinyhitűek, s az igazi alázathoz nagyon hosszú út áll előt­tünk. Az meg egyenesen megdöbbent bennünket az igéből: „tel­jesen” töltsd be szolgálatodat. Mint szülő, hitves, presbiter, lel­kész, dolgozó csak azt mondhatjuk Urunknak: bocsásd meg gyatra, hiányos szolgálatomat. „EGY-EGY NAP OLYAN HOSSZÚ, de az évek úgy sietnek” — mondotta egy sokat betegeskedő asszony. Bizony, elrepült ez az év, de benne olyan hosszú volt egy-egy nap a kórházban, a gyászban, a magányosságban. Van, aki ezt az évet még együtt kezdte valakivel — most egyedül zárja. Ha eddig nem tettük volna, ezen az utolsó estén Isten kezéből fogadjuk el mindazt, ami megpróbáltatás volt. Az év utolsó estéjén, mikor visszané­zünk a könnyre, fájdalomra — ne nehezteljünk Istenre. Ö nyúj­totta a megpróbáltatásban az igét; a mélységben: az alázatban, a hitben, a szeretetben való növekedés, elmélyedés lehetőségét. A magunk szenvedése segít megnyitni fülünket mások jaja fe­lé. „Hamar jöjj hozzám!” — olvassa Timótheus (9 v.). Megfe­ledkezve a maga problémáiról, indul valakihez, aki várja, aki­nek szüksége van szívére, kezére. „Jöjj hamar!” Hányán vár­tak ránk! Ki hát a szenvedés bénító letargiájából másokhoz! ELTÉTETETT NÉKEM A KORONA! Nemcsak visszanéz e búcsúsorok írója, hanem előre is. A szolgálat, a megpróbáltatás, a „nemes harc” után feltűnik előtte a közeli idő csodás aján­déka: az örök élet. Aki tudja a célt, csak az él céltudatosan, derűsen, bizakodóan. Istenünk nemcsak az utakat adta lábunk alá a földön, de az utak végét, a célt is megígérte. Minden esz­tendő ehhez a célhoz, az örök élethez visz közelebb, „melyet megad nekem azon a napon az Ür, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik vágyva várták az ö megjelenését”. 1974! Hálás szívvel adunk vissza Istennek! S hittel lépünk to­vább! Görög Tibor IMÁDKOZZUNK Maradj velünk. Urunk, mert jó nekünk veled lennünk. Jó a te beszédedet hallanunk, és közelséged erejét éreznünk. Jól tu­dod, Urunk, mennyire reád szorulunk: egyedül elgyengül a hi­tünk, elhatalmasodik a bűnünk. Ezért, Urunk, hallgasd meg könyörgésünket, és maradj velünk. Ámen. ÜJ-ZÉLAND Az Egyházak Világtanácsa indokínai újjáépítési prog­ramja céljaira az új-zélandi kormány 100 ezer új-zélandi dollár összeget ajándékozott. W. E. Rowling miniszterel­nök kijelentése szerint az összeg felajánlása a Világta­nács programja elismerését jelenti azzal a kikötéssel, hogy azt az Eszak-Vietnamban le­vő Hai-Duong kórház újjá­építésére kell fölhasználni. Az Egyházak Világtanácsa indo­kínai újjáépítési programja 1972-ben indult és ennek ke­retében 5 millió amerikai dollár ártákben kértek a tag­egyházaktól hozzájárulást. Az összegből 2 millió dollár jut Észak-Vietnam, 2 millió Dél- Vietnam és a többi pedig La­osz es Kambodzsa területén történő újjáépítésre, (eps) Határállomáson Az címűit években bizonyá­ra sokan utaztatok számotok­ra addig ismeretlen helyekre. Sokszor országhatáron túlra is. Emlékeztek rá mennyi iz­galom, kíváncsiság, szorongás fogja el az embert, mikor odaér a határra? Vajon jó] si­kerül-e az utazás? Jól fogjuk-e érezni magunkat? Nem tör­ténik-e bajunk útközben? Mi­lyen kellemes vagy kellemet­len meglepetéssel szolgál az idegen táj, az idegen ország? Mikor egy év végéhez, s egy új év kezdetéhez érünk éle­tünkben. sok hasonló gondo­lat vetődik fel bennünk. Egye­sek talán örömmel búcsúz­nak a tavalyi évtől, mert az betegséget, sikertelenséget, csalódást is hozott számukra, és bizakodva néznek előre: hátha az új esztendőben más­ként lesz!? Az aggódókat vi­szont elfogja a félelem: mit tartogat az előttünk álló esz­tendő? A reménykedők talán nagv terveket szőnek: ezután mindent másként csinálok! Megemberelem magam az is­kolában, a tanulásban, ren­desebben viselkedem a test­véreimmel, szüleimmel szem­ben. Vajon valóra válnak-e az elképzelések, tervek? Jogo­sak-e a felvetődő aggodal­mak? Nemcsak ti gyerekek, a fel­nőttek se tudnak erre választ adni. Nagyon találó a kép, mely egy úiság újévi számá­nak címlapján látható: egy gőzmozdony van rajta, melyet elborít a kiáramló gőz. Bizo- nvos mértékig ilyen az előttünk álló év is: sok mindent nem lát­hatunk belőle előre. Mégsem kell ilyen bizony­talansággal kezdeni az új évet! Éveink határállomásánál egy dologban biztosak lehe­tünk. Jézus azt ígérte: „...én veletek vagyok minden na­pon ..(Mt 28,20) Egy német evangélikus lel­kész, Francke Ágoston — akit a gyermekek barátjának is neveztek, mert sok nélkülöző gyermeken segített — ezt írta életére visszatekintve a nap­lójában: Mindig az élő, ha­talmas, szerető és hűséges Is­ten lábnyomában jártam. Miért írta ezt? Mert gondjai, prob­lémái között mindig megta­pasztalta, hogyan segítette meg Isten, mennyi mindennel megajándékozta — anyagiak­kal és lelkiekkel — életében és munkájában. Nagy dolog, hogy ezzel a se­gítséggel, Isten számtalan ajándékával mi is számolha­tunk az előttünk álló év min­den napján. Mégis — ennél még többet mond Jézus ígérete. Gondolom, az elmúlt kará­csonyi ünnepekben mindnyá­jan sok ajándékot kaptatok. Különösen a szüléitektől. Ki ne örülne egy-egy szép aján­déknak, amivel a szülei meg­lepik? Mégis — azt hiszem — a legszebb karácsonyi aján­déknál is nagyobb és mara­dandóbb az az öröm, hogy édesanyánk és édesapánk sze- retetének biztonságot és vé­delmet adó közelségében élhe­tünk. Így van a keresztyén ember Jézussal is. Öröm, mi­kor felfedezheti élete minden napján ajándékait, segítségét. A legnagyobb dolog mégis az, hogy Vele, Közelében élhetünk. Mert Ö maga ígérte: „...én veletek vagyok minden na­pon .. Bízzuk magunkat az elkö­vetkező év minden napján is a velünk együtt járó Jézus­ra! CHILE A mintegy 25 ezer tagot számláló Chilei Evangélikus Egyház október 31—november 3. között Frutillar-ban tartott zsinatán óriási feszültséget eredményezett a jobboldal tá­madása Frenz püspök ellen. A dr. Lajtony által vezetett, kor- mánybarát-csoport 18 tagot számlál a zsinat összesen 52 tagja között és követelésük az volt, hogy a katonai puccs után a menekültek és politikai ül­dözöttek segítségére szerveze­tet létrehozó Frenz püspök mondjon le. Amikor a zsinat többsége indítványukat lesza­vazta, kivonultak az ülésről. Várható, hogy a kormánykö­rök támogatását élvező jobb­oldali egyházi csoport további nehézségeket fog okozni az egyháznak és a menekültek támogatásáért éppen röviddel ezelőtt magas ENSZ kitünte­tést kapott Frenz püspöknek, (lwi) EVANGÉLIKUS ELET A Maavarorszáai Evangélikus Egyház Sajtcosztálvának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Györev Felelős kiadó? Harkány! László Szerkesztőséé és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—vili Előfizetési ár: e«y évre 90.— Ft Árusítja a Masvar Posta Index 25 211 74,3722 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: SocrotU Béla vezérigazgató „Mostan bocsátód el, Uram, a te szolgádat beszeded szerint békességben: mert látták sze­meim üdvösségedet.” (Lk 2,29 —30.) VASÁRNAP. — „Nem tud­juk, mit cselekedjünk, hanem csak tereád néznek a mi sze­meink.” (2 Krón 20,12 — Zsid 12,2 — Gál 4,1—7 — Zsolt 71,17 —24.) Az esztendő utolsó nap­jaira indulunk. Nem kell elbi­zonytalanodnunk a múló idő láttán, hiszen karácsony volt: láthattuk a nekünk ajándéko­zott üdvösséget Jézusban. Reá nézhetünk tovább is. Ö tud­tunkra adja, mit tegyünk, ho­gyan higgyünk, reméljünk, szeressünk. „Hű Megváltóm, őt nézem már boldog szem­mel ...” (Énekes'könyv 789,2.) HÉTFŐ. — „Közel van az Ür minden őt hívóhoz; mindenki­hez, aki hűséggel hívja őt.” (Zsolt 145,18 — Fii 4,5—6 — 2 Kor 5,1—8 — Mt 4,1—11.) Ki tudja, mily közel végórám? — mondja egyik temetési éne­künk. Azt azonban tudhatjuk, milyen közel van hozzánk az Ür. Nem keli hát félve, aggód­va megtorpannunk, amikor futnak a napok és az évek. In­kább mondjunk el Urunknak mindent bátran imádságunk­ban. Akkor tapasztaljuk meg csak igazán közelségét! „Ó, lásd, Uram, a szívem, lelkem feléd sóhajt nagy vággyal tel. ten ...” (Ékv 790,2.) KEDD. — „íme, nem szuny- nyad és nem alszik Izraelnek őrizője!” (Zsolt 124.4 — Gál 3,26 — Rm 8,31—39 — Lk 12,35 —40.) Ma éjjel sokan nem al­szanak. Nemcsak a szilveszte- rezök vannak ébren, hanem azok is, akik a közlekedésben vagy más munkahelyen köte­lességüket teljesítik és azok is, akik — mint pl. a mentők és tűzoltók — vigyázva készen­létben állnak. Mindenek fölött pedig ott vivraszt Az, aki egész évben is önzőnk volt. Nekünk is érdemes ébren lennünk, hogy őt magasztaljuk gyerme­keinek örvendező közösségé­ben. „Benned bíztunk kezdet­től fogva, te vagy éltünk me­nedéke ..(Ékv 154,3.) SZERDA. — „Az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Ür.” (Jer 31,14 — 2 Kor 9.8 — Lk 2,21 — Zsolt 8.) Isten azt ígéri, hogy a bőség esztendejé­re indulhat ma népe. Félre ne értsük szavát! Nem arra tesz ígéretet, hogy minden felfoko­zott igényt válogatás nélkül ki­elégít, hanem hogy testi-lelki javaiból mindazt megadja, amire az ő mértéke szerint szükségünk van: elég arra is, hogy segítő szeretetünk ne szű­kölködjék eszközökben, ami­kor az ő ügyét szolgáljuk és amikor embertársaink felé for­dulunk. Így induljunk Jézus nevében! „És főképp Szentlel- keddel mindnyájunk szivét töltsd el...” (Ékv 161,10.) CSÜTÖRTÖK. — „Aki meg­csúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét.” (Péld. 17,5 — Fii 2,5 — Lk 4, 16—21 — Mt 4,12—17). Boldog új évet kívántunk egymásnak. Világ­szerte hatalmas embertömegek boldogságát akadályozza az éhínség és a nyomor. Istennek legyen hála, hogy hazánkban ez már nincs így, de lehetnek közöttünk is olyanok, akik bár anyagi gondokkal nem küzde­nek, azért nem boldogok, mert nélkülözik az érző, meleg szí­veket. Törődjünk velük Jézus szeretetét gyakorolva! S érez­zük a felelősséget azokért is, akik szerte a világon nélkülöz­nek. „Ajándékozz meg engem jó szívvel jó Atyám, hogy bol­dogítva boldog lehessek iga­zán.” (Ékv. 446,2.) PÉNTEK. — „Szántsatok magatoknak új szántást, mert ideje keresnetek az Urat.” (Hős 10,12 — Rm 12,2 — Ézs 43,16—19 — Mt 4,18—25) Üj naptárt tettünk a falra, új cé­lokat tűztünk magunk elé az új esztendőre. De itt az ideje annak, hogy mélyebbre is ha­toljunk, ahogyan az ekevas mélyen behatol a földbe. Felü­letes újrakezdés helyett végre újuljunk meg bensőleg. Nincs igaza a borúlátónak, aki azt mondja, hogy az ember soha­sem változhat meg. De nincs igaza a derűlátónak sem, aki úgy véli, hogy életét könnyen megújíthatja. Jézus szabadítá- sa lehetővé teszi számunkra, hogy új engedelmesség hassa át életünket. „Segélj a bűnt le­vetkeznünk, s új, jámbor éltet kezdenünk!” (Ékv 159,4.) SZOMBAT. — „Az Ür meg­ítéli a földnek határait, kirá­lyának pedig hatalmat ad.” (1 Sám 2,10 — Mt 7,21 — Józs 1,1—2,5—9 — Mt 8.1—13). Jé­zus királyi hatalommal jön el, hogy ítéljen élőket és holtakat. Tudjuk ezt jól, sőt az Apostoli Hitvallásban magunk is sok­szor mondjuk. Csak az a kér­dés, hogy hisszük is-e igazán. Isten most szent félelmet akar bennünk ébreszteni, hogy visszatartson bűntől és kénmu­tatástól. De Jézusban hozzánk hajló irgalma útján szereteté- vel is be akar tölteni, hogy nyilvánvaló legyen egész élet­folytatásunkon: nem hazugság, amikor életünk Urának vall­juk Öt. Marschalkó Gyula Újév igéje ílravaló az új eszleodőrc Gál 3, 25—29 Bár ez az időszak nem az utazások ideje, mégis könnyű visz- szaemlékeznünk azokra az utazásokra, amelyek mögöttünk vannak. Mindegyiket — még az egy-két napos családi látoga­tást is —, megelőzte a gondos felkészülés. Útiruha, ajándékok, igazolvány, vasútijegy: minden rendben. Indulhatunk. EZEN A MAI NAPON, 1975. január 1-én, mindnyájan útra- keliink, még akkor is, ha ki sem mozdulunk otthonunkból. Egy új évbe. Istentől kapott drága kegyelmi ajándékának új sza­kaszába lépünk. S ez is utazás — s nem is akármilyen! Érre is fel kell készülni, hogy váratlan akadály esetén is megfeleljünk az utunkat kimérő s előkészítő Urunknak. Nem mi „készülünk” az utazásra, hanem Ő készít fel, éspedig igéjével. TEGNAPBÓL MEGYÜNK A HOLNAP FELÉ. Magunkkal hozzuk az óévnek minden áldását és örömét, elvégzett felada­tainak sikereit, mulasztásaink ítéletét. Családunk, ahol élünk, ma is ugyanaz, mint volt tegnap. S amit nem tettünk meg teg­nap — ma is feladatunk. így van ez az élet minden területén. Sokszor szeretnök, hogy óév estéjén bárcsak letehetnénk min­dent, s újévkor új lapot kezdhetnénk el. Üj esztendő, csak — új lehetőség! S ez mily nagy ajándéka Istennek! Adott időt, hogy az elmulasztott szeretet továbbadhassam, hogy a rám bízott munkát elvégezhessem, hogy a közösségnek hasznos tagja le­hessek, hogy a környezetemet emberséggel gazdagíthassam. ISTEN FIAI VAGYTOK — mondja az apostol. Kérdezem magamtól: Isten gyermekeként indulok az előttem álló eszten­dő feladataira? Ez a tény meghatározta eddigi cselekvésemet? Eleget tettem másokért? Szavaim, cselekedeteim ennek bizo­nyosságából fakadtak? Súlyos terhet — s éppen ez a nagyszerű benne, mert ez a kegyelem —, helyez rám Isten egy esztendő küszöbén: Az, enyém vagy! Ha ezt meghallom, akkor kitágul előttem a horizont! Akkor látom azt is, akit testben nem isme­rek, szolidáris vagyok azokkal, akik ebben az esztendőben is nagyobb igazságért és a több kenyérért küzdenek, ott kell len­nem azok között, akik szeretik az életet, annak megmaradá­sáért és megszépítéséért harcolnak. Hiszen Isten gyermeke va­gyok! Boldogító tudat! Előrevivő, szolgálatot vállalni tudó bi­zonyosság! íme, az egyik batyum, melyet örömmel viszek a mú­ló napok gyorsan pergő rohanásában! KRISZTUST KELL FELÖLTÖZNÖM — figyelmeztet az ige. Jézus Krisztus nem „védő”- hanem „munka”-ruhája a keresz­tyén embernek. Nem'kihív az emberek közösségéből, hanem az emberség és a szeretet cselekedeteivel ..felruház” és küld ennek az esztendőnek a hétköznapjaiban is oda. ahol dolgoznak, fára­doznak mindnyájunk holnapjáért. Nem óv minket az életben felmerülő problémáktól, hanem az Ö irgalmasságát és szerete­tét adja, hogy tudjunk segíteni másokon is. Krisztust felöltözni. Őbenne élni, indulatával szolgálni; egyet jelent: 1975-ben is részt kérni és részt vállalni a közösségi feladatokban, ott erőnk és tudásunk szerint a lenjobbat és legtöbbet adni. Felelősséggel hordozni a közös örömöket és a közös gondokat, magunk mel­lett érezve embertársaink egyéni és közösségi problémáit. Krisztust felöltözni — ma aktív, szolgáló keresztyén életfoly­tatást jelent, amely tud és mer felelősséget vállalni embertár­saiért, a társadalomért, hazáért és az egész világért. Ütravalóul az új esztendőre önmagát adja nekünk Urunk. S Ö nem lehet sosem teher a számunkra! BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT! Vigyük magunkkal Isten igéjét ütravalóul s akkor nem leszünk méltatlanokká Krisztus ne­vére! Dr. Karncr Ágoston IMÁDKOZZUNK Neveddel indulunk, Jézus! Áldott légy az új esztendőért, amikor kegyelmed ismét megújult rajtunk. Téged kívánunk, s téged imádunk, aki ez esztendőnek is fundamentumot vetsz igéddel, és utat készítesz, hogy jócselekedetben járhassunk. Erőnek, szeretetnek, józanságnak Lelke, vezess! Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. december 31-én, óév estéjén Deák tér du. 6. (úrv.) D. Káldy Zoltán. Fasor du. ti. (úrv.) Szir­mai Zoltán. Üllői út 24. du. 6. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. du. 7. Rákóczi út 57/b. du. 5. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. du. 6. dr. Hédey Pál. Kőbánya du. 6. Vajda Péter u. du. 5. Zugló du. 6. Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. du. 5. Benczúr László. Váci út 129. du. 5. Kertész Géza. Üjpest du. fél 7. Blázv Lajos. Pesterzsébet du. 5. Pestlőrinc, du. 6. Matúz László. Pestújhely du. 5. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota kistemp- lom du. 6. dr. Bodrog Miklós. Rá­kosszentmihály du. 6. dr. Karner Ágoston. Bécsi kapu tér du. 6. (úrv.) Gáncs Péter. Torockó tér du. fél 7 (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda du. 5. (úrv.) D. Dr. Ott.yk Ernő. XII. Tartsay Vilmos u. 11. du. fel 7. Csengődy László. Pesthidegkút du. fél 6. Ruttkav Elemér. Modo- ri u. ti. du. 5. Filippinyi János. Kelenföld du. 6. (úrv.) Németvöl­gyi út 138. du. 5. Kelenvölgy du. fél 4. Visontai Róbert. Budafok du. fél 6. Visontai Róbert. Csepel du. 5. (úrv.). Budapesten, 1975. január 1-én, újév napján Deák tér de. 9. (úrv.) Eizik László, de.- 11. (úrv.) dr. Haíen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matúz László Kispest de. 10. Kispest Wekerlete- Icp de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota kistemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákos­szentmihály de. fél 11. dr. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Mátyásföld de. lel 11. Cinkota de. fel 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákosliegy de. 9. Rákosligct de. 10. Rákoskeresztúr de. tél 11. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél 11. (nemet), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, tíu. 6. Gáncs Péter. Torockó fér de. fél 9. (úrv.) Gáncs Péter, ó- buda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkav Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. (úrv.) Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.) de. 11. (úrv.) du. 6. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Nagyté­tény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. (úrv.). TANZÁNIA D. Stefano Ruben Moshi, a Tanzániai Evangélikus Egy­ház püspök-elnöke egyháza európai és amerikai munka­társai előtt a következőket jelentette ki: „Elvárjuk tőle­tek, hogy megismerkedjetek az itteni körülményekkel és készek legyetek magatokat ezekhez a körülményekhez hozzáigazítani... Elvárunk tőletek tanácsokat is, de nem olyat, amelyik európai szem­üvegen keresztül nézi dol­gainkat ... Elvárjuk tőletek, hogy megértsétek országunk­ban az afrikai szocializmus különleges formáját, amelyik célja, hogy egymás segítségé­re, a másik ember javára va­ló életre vigyen ...” (Das Wort in der Welt) I i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents