Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-10 / 6. szám
Szekrények rejtett mélyéből keresték elő azt a nyolc pompás népviseleti ruhát, melyekbe azután nyolc mosolygó rákospalotai leány felöltözött ezen a hűvös téli vasárnapon, január 27-én, a Budapest-Rá- kospalotai gyülekezet lelkésztemplom melletti gyülekezeti házban, annál nagyobb volt az örömük, midőn a püspök válaszszavaival arra kérte őket, hogy mindenképpen őrizzék meg szép népviseletüket és gazdagítsák ezzel is, fiatalságuk és hitük szépségével is A „KŐTELEZŐ OFFERTÖRIUMOK” neve hangozhat ugyan hivatalosan, szigorúan is, de a mögötte álló valóság melegebb és elkötelezőbb. Különben is: kötelezővé általában azt nyilvánítják, ami feltétlenül szükséges, aminek teljesítését nem lehet személyek, vagy csoportok tetszésére, vagy nemtetszésére bízni. ELSŐRENDŰ SZOLGÁLATI LÉTSZÜKSÉGLETEINK kielégítését segíti az évi nyolc kötelező offertórium, melyeket meghirdetni és beküldeni minden gyülekezetben szolgáló lelkésznek kötelessége. Döntő fontosságú ügyekről van itt szó: templomépítés, szórvány gondozás, egyházi munkások gyógykezeltetése-üdülte- tése, szeretetintézményeink, nyugdíjasaink támogatása, sajtó- szolgálatunk, bibliaterjesztés, gyülekezeti segély. (Szükség esetén más kötelező offertórium is elrendelhető.) SZERETETÜNK FOKMÉRŐJE, hogy mennyire szívügyünk a gyülekezetben egy-egy ilyen offertórium. Szemléletünkre jellemző, hogy mennyire állunk melléje szóban és tettel. Ahol netalán csak tessék-lássék „engedelmességből” teljesítik, ott baj van a beállítottsággal, mert nem annyira a létfontosságú funkciót nézik, amelyet segítenünk lelkiismeretileg is kötelesség, hanem a „kiadást”. Régi nagy kísértés, hogy görcsösen befelé görbülő ujjakkal csak szerezni és „megtartani” akar az ember, de erre is érvényes a jézusi intés: „Aki meg akarja tartani életét, elijeszti azt.” Ha egy gyülekezet, vagy annak „kulcsemberei” még ilyen tekintetben is arra az álláspontra helyezkednek, hogy „minél többet be és minél kevesebbet ki” s még az egyházközség érdekére sem átallanak hivatkozni, ezzel a kisközösségi önzés alapjára helyezkednek. Ez azonban fölöttébb ingatag talaj, mert óhatatlanul sorvadásnak indul rajta nemcsak a szóbanforgó konkrét ügyek iránti emberi-hitbeli felelősségérzet és tettkészség, hanem általában a szolidaritás, szeretet, szolgálat, mint alapmagatartás, önmagával kerül akkor romboló ellentétbe az egyházi kisközösség, mert tagjaitól elvárja ugyan az önzetlen támogatást, de ugyanazt a maga részéről a minimálisra csökkenti, vagy legalábbis nem nagyon igyekszik előmozdítani a közösség táguló körei felé. Röviden: befelé önzetlenséget hirdet, kifelé önzést gyakorol. Ennek legkirívóbb formája, ha a konkrét célra meghirdetett offertóriumot „lefölözik”, nehogy véletlenül túl sok jusson mondjuk bibliaterjesztésre, vagy szórványszolgálatra. VISSZAHAT A GYŰLEKEZETRE az a szemlélet és gyakorlat, amelyet a kötelező offertóriumokkal kapcsolatban tanúsít — mint ahogy akár egyénileg, akár közösségileg minden döntésünk, tettünk épít, vagy rombol rajtunk, s formálja jövőnket. Ahol megnyílik a szív és a zseb az ügy érdekében, ott tágul a látás, erősödik tartalmasodik a felelősségérzet, közelebb jön az összetartozás és az egymás iránti elkötelezettség nagyon is kézzelfogható valósága — mind gyülekezeten belüli, mind pedig átfogóbb tekintetben. Mert a közösségi lelkűiét éppúgy egyirányúan, „egyminőségűen” alakul, mint az egyes ember lelke: vagy a szolgálat helyét keresi, vagy az önérvényesítését, mely utóbbi azonban úgyis csak önrombolássá válik. Egy egészséges szellemű gyülekezetben nem annak örülnek, ha sikeresen „kisírtak” maguknak valami közegyházi segélyt, hanem annak, ha külső segítségre legföljebb kivételesen szorulnak rá, saját becsületes erőfeszítéseik mellett, maguk pedig felszabadult szívvel, méltó mértékben segíthetnek bele létfontosságú szolgálatokba — melyek jó, vagy bizonytalan funkcionálása szintén visszahat az egyes gyülekezetekre. A TAPASZTALAT azt mutatja, hogy általában azok az egyházközségek birkóznak meg sikeresebben saját anyagi gondjaikkal, amelyek nem sajnálnak „kifelé” adni. Az ilyesmi többszörösen viszatérül: életerőben, szolgáló derűben, külső-belső rendeződésben, mert az egész: hiteles bizonyságtétel, kedves kötelesség, a felszabadult szív diakóniai előjoga, amely képes legyűrni az önzést. Egyéni és közösségi épülésünk szempontjából is „jobb adni, mint kapni”. Ez az élet, a szolgálat vérkeringésének mindenkori alaptörvénye. KÉT EMBERNEK kellett messzire elvinnie egy-egy teli zsákot. Az egyik így fohászkodott: Uram, hadd vigyek én csak fél zsákkal! A másik így: Adj erőt, Uram, a teli zsákhoz! Az áldás ígérete sohasem azoké, akik a lealkudást tartják egyedüli megoldásnak. Erőre mindig azok kapnak, akik odatartják vállu- kat a teher alá. ők az élet hordozói — maguknak is, másoknak Blázy Lajos KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA A Keresztyén Békekonferencia vezetősége, Nikodim orosz ortodox metropolita, mint elnök, az alelnökök, D. dr. Bartha Tibor református püspök, dr. Herbert Mochalski (NSZK), A. K. Thampy (India), dr. Heinrich Hellstem (Svájc) és a szervezet főtitkára, dr. Tóth Károly január 24- én Moszkvában megbeszélést folytattak. Megtárgyalták az elmúlt év eredményeit és különösen is sikeresnek értékelték az 1973 májusában Moszkvában tartott folytatólagos bizottsági, a szeptemberben Kanadában rendezett munkabizottsági ülést és a Keresztyén Békekonferencia részvételét az októberben Moszkvában megrendezett Békeszerető Erők Világkongresszusán, Előkészítették az 1974. évre szóló munkatervet, az öt tanulmányi bizottság üléseit és a Munkabizottság márciusi ülését, (cfk) FINNORSZÁG LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG Január 8—12. között Rómában ülésezett a Lutheránus Világszövetség és a vatikáni Egységtitkárság közös tanulmányi bizottsága. Az evangélikus egyházak és a római katolikus egyház hét évvel ezelőtt elkezdett hivatalos párbeszédei második szakaszában ez a munkaülés volt a tavaly Gerufben tartott alakuló ülés után a második találkozás. Az ülésen két előadás hangzott el az egyházi hivatal és az úrvacsora értelmezésében található különbségekről. Az előző, 1967. és 1971. között végzett együttes tanulmányi munka lezárását jelentő ún. Máltai Irat megbeszélése és az 1973. júliusában a vatikáni Hittani Kongregáció által megjelentetett Mysterium Ecclesiae enciklika megvitatása szerepelt a programban. A jövőre szóló tervek szerint a bizottság 1975 őszén ülésezik legközelebb és tovább kívánnak foglalkozni az úrvacsora és az egyházi hivatal, különösen is a püspöki tiszt értelmezésével. A bizottság legközelebbi ülését kisebb albizottságok készítik majd elő. A bizottság magyar tagja dr. Hafenscher Károly Budapest, Deák téri lelkész, akik az európai kisebbségi evangélikus egyházak képviseletében vett részt a munkában, (lwi) D. Káldy Zoltán püspök, balra. Virágh Gyula esperes, jobbra Blázy Lajos újpesti lelkész. Az előtérben (háttal) Bodrog Miklós, a rákospalotai gyülekezet új lelkésze beiktatási ünnepén. A kedves népviseletes leányoknak több feladatuk is volt e délelőttön: ők vezették végig az utcán egészen az oltárig a lelkészbeiktatás hivatalos résztvevőit. Ök álltak kétoldalt az oltártérben az új lelkészt körülvéve, közülük egy mondotta el a gyülekezet ifjúságának köszöntését. Leginkább azonban a mindezen feladatokat megelőző aktusra készülődtek: virággal és a kedves vendégnek kijáró szavakkal akarták köszönegyházunk és egész Rákospalota népét. E KEDVES nyitó aktus hangulata meghatározta a szép ünnep további menetét is. A nagytemplomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet Isten iránti hálaadással emlékezett a közvetlen elődre. Kökény Elekre, aki 27 éven keresztül, 1946—1973 között végezte hűséggel pásztori munkáját és akinek három hónap előtti temetésén szinte az egész gyülekezet részt vett. Isten szereteNépviseletes leány köszönti D. Káldy Zoltán püspököt a gyülekezet nevében teni a gyülekezetei felkereső D. Káldy Zoltánt, a Déli Egyházkerület püspökét. A püspök azonban hamarabb érkezett és ők majdnem lemaradtak a köszöntésről. Amikor azonban mégis megtörténhetett ez a tének és a gyülekezet evangéliumra való szomjúságának jele azonban az is, hogy most új, fiatal lelkészt hívhatott el a megürült lelkészi állásra Bodrog Miklós volt gyulai lelkész személyében. Lelkésziktatás Rákospalotán AZ ŰJ LELKÉSZ BEIKTATÁSÁNAK igehirdetői szolgálatát, fenti gondolatok előrebocsátásával D. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke végezte Fii 2, 16 alapján. A püspök hangsúlyozta, hogy minden szolgálatát jól látó lelkésznek legfőbb feladata az „életnek beszédét adni” és ez elsősorban Jézus Krisztus evangéliumát. Isten bűnbocsátó, örök életet adó szereteté- nek hirdetését jelenti. Nem gyönyörű szónoklatokat, nem saját gondolatainak csillogtatását, hanem ezt az evangéliumot kell adnia a lelkésznek. Ahol az életnek beszédét prédikálják, ott nem szokott kiürülni a templom. És ahol emberek meghallják ezt, ott maguk is Isten életének hordozóivá lesznek, szegény bűnös emberek arcán, életén, családjukban, munkájukban, a társadalom közösségében Isten arcából lesz látható valami, mégpedig a legszebb. Istent leginkább jellemző vonás, a szeretet. Ajándékok és formális cselekedetek helyett hitves ezt igényli hitvestársától, nagyszülő unokájától, mai fiatalság a felnőttektől: szeress, szeress többet, igazabban. Űj társadalmi rendet építő magyar népünkért is akkor tehetünk legtöbbet, ha szeretjük, segítjük, ha szeretetben élünk. Ha új lelkész kerül a gyülekezetbe, siessen, szinte futva menjen és vigye, adja az életnek beszédét, fáradságot nem ismerve, kis otthonokba és modern bérházakba. A gyülekezet pedig vigyázzon arra, hogy az életnek beszéde ne hangozzék hiába A lelkész számára az a legnagyobb teher, ha hiába prédikál és szolgál sokféleképpen, nem lesz több szeretet. több segítés, több felelősséghordozás. több gyümölcs- termés a gyülekezet tagjainak életében. Hangozzék hát ez a beszéd Rákospalotán és teremje meg jó gyümölcseit. AZ IGEHIRDETÉS ELHANGZÁSA UTÁN Virágh Gyula, a Pesti Egyházmegye esperese iktatta be hivatalába az űj lelkészt, majd az ünnepen megjelent Luther-kabátos lelkészekkel együtt énekelték az ősi Confirmát. áldásra emelt kézzel. Záró imádságot Blázy Lajos újpesti lelkész mondott, aki a gyülekezetei a beiktatásig adminisztrátor-lelkészként vezette, majd a püspök áldásával ért véget az ünnepi istentisztelet. AZ ISTENTISZTELETET azonnal követő ünnepi közgyűlésen Sztupkay Sándor gyülekezeti felügyelő és Blázy Lajos adminisztrátor-lelkész elnökölt. A felügyelő megnyitója után Blázy Lajos köszöntötte a megjelent vendégeket, majd az új lelkészt kívánták többben köszönteni. Szirmai Zoltán fasori lelkész a Pesti Egyházmegye gyülekezetei, lelkészi kara és Lelkészi Munkaközössége nevében Kocsis János a Hazafias Népfront XV. kerületi elnöke a Népfront és a kerület nevében dr. Vámos József dékán, az Evangélikus Teológiai Akadémia nevében, Sztupkay Sándor gyülekezeti felügyelő a rákospalotai gyülekezet nevében, Molnár Erzsébet a gyülekezeti ifjúság nevében, Pintér István református lelkész a szomszédos református gyülekezetek nevében, dr. Kiss István gyülekezti másodfelügyelő a volt gyülekezet, a gyulai egyházközség nevében mondott meleghangú köszöntést. A köszöntések sorát D. Káldy Zoltán püspök zárta, aki a Déli Egyházkerület nevében szólt a lelkészhez és a gyülekezethez. Elmondotta, hogy a lelkésznek a legfontosabb munkaterülete Budapesten is csak a gyülekezete lehet és annyi rangja lesz, amennyit a gyülekezetben szerez. A budapesti lelkészek a közegyházi munkában is több segítséget nyújthatnak, ez azonban soha nem mehet a gyülekezeti munka rovására. Ezen kívül dolgoznia kell a társadalomért is, elsősorban a Népfront területén, hogy ezzel is segítse, szolgálja új társadalmat építő népünket. Ezután Blázy Lajos megköszönte az egész gyülekezet nevében mind a püpöknek, mind az esperesnek a mai és a meg- üresedés ideje alatti bölcs, szeretetteljes szolgálatát és átadta a szót az új lelkésznek, hogy válaszoljon a köszöntésekre. Bodrog Miklós lelkész az apostoli köszöntés szavaihoz fűzte gondolatait. A „kegyelem” megragad, formál, hogy mások javára éljünk, hogy megtanuljuk: adósai vagyunk a gyülekezeti közösségnek, a hiteles igehirdetéssel, a világnak, társadalomnak, népünknek, hazánknak, melyet együtt szeretünk és építünk nem keresztyén barátainkkal. Ebből a kegyelemből származik az aktív, tetterős „békesség”, mely- lyel a különböző közösségekben élve helytállhatunk. Megköszönte az egyházi vezetőség és a rákospalotai gyülekezet megnyilvánult szeretetét és valamennyi elhangzott köszöntést. Munkájához Isten segítségét kérte. EZUTÁN A GYÜLEKEZET a szomszédos református gyülekezeti házban dúsan terített asztaloknál látta vendégül valamennyi vendégét és a gyülekezet tagjait. Ezen a délelőttön minden az „élet bestédét” hirdette a rákospalotai gyülekezetben. Isten áldása segítsen, hogy ez folytatódjék a továbbiakban, az új lelkész és a gyülekezet egy- másratalálásában, egyházunk és népünk javára. Isten dicsőségére. Szirmai Zoltán Kedves kötelesség Életnek beszédét adni / az egyház legmagasabb igazgatási szerve. Az új közgyűlésnek 108 tagja van, ezek között 64 a nem-lelkészi választott tagok száma. Az egyházi közgyűlés elnöke az érsek, aki vezetője a 15 tagot számláló eevházi kormánvrjak is flwii Ebben az évben új igazgatási rend lépett életbe a Finn Evangélikus Egyházban. Az eddig ötévenként ülésező egyházi közgyűlés ezután kétévenként ülésezik és átvette az eddigi kibővített püspöki konferencia feladatkörét, mint
