Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-24 / 47. szám
p Érdemes! Mk 13, 24—27 Néhány hete a nógrádmegyei Csesztvén jártam a Madách múzeumban. Az értékes Madách hagyatékok mellett a folyosó falain látható egy pár illusztráció sorozat. Az ember tragédiája különböző színeinek művészi ábrázolása. Hosszan elidőztem az egyik kép előtt. Ádámot, a szépért, nemesért, igazért és a jóért küzdő „örök embert” ábrázolja. Egy zord sziklán, félelmetes szakadék szélén áll. Kiábrándult az emberi életből, a végsőkig elkeseredett, öngyilkos akar lenni! Egész lénye azt tükrözi, hogy nem érdemes többé élni, küzdeni, harcolni a szépért, jóért és igazért. Reménytelen vállalkozás. Kár minden fáradságért! Mennyire emberi gondolatot fejez ki az író és az általa ihletett művész. Napjainkban is sokszor vetődik fel a kérdés vajon érdemes-e áldozatot vállalni az emberek boldogságáért, küzdeni a szép, jó és igaz megvalósulásáért? Sok ember úgy látja, hogy bármily szép, nemes legyen egy cél, egy vállalkozás, emberséges szándék megvalósítása, humánus megoldások keresése, az emberi bűn és gonosz indulat a legszebb dolgokat is durván sárba tapossa. Az emberi rosszakarat nem engedi kibontakozni a legszebb elgondolásokat, hanem azokat igyekszik csírájában elfojtani. Az építő szándékú fáradozásokat igyekszik lépten-nyomon meggátolni, tönkretenni. Amit az emberi jóakarat eltervez és felépít, azt a gonosz indulat szeretné azonnal „megtorpedózni’’. Ezért a peszimistán gondolkodó ember egy kézlegyintéssel elintézi az emberiség nagy kérdéseit és azt mondja: Nem érdemes! * JÉZUS ARRA FIGYELMEZTETI ÖVÉIT IGÉNKBEN, hogy ez a szemlélet helytelen. Amikor Jézusra és eljövendő dicsőségére tekintünk, akkor ez a legnagyobb reménységgel tölt el. Áldozatos élete, szolgálata és eljövendő dicsérete arra tanít, hogy nem lehetünk pesszimisták. Aki megismerte Jézus útját és követője akar lenni, az tudja, hogy érdemes vállalni az áldozatot, érdemes járni a másokért élés krisztusi útját, mert Jézus is a szép, a jó és az igazság oldalán van. Ezt tükrözi földi élete, erre adott megbízatást nekünk is, az atomkorban élő tanítványainak. Reménységgel teli életünknek és szolgálatunknak az az alapja, hogy Jézus ma sem hagy kétséget afelől, hogy minden emberi rosszakarat ellenére is diadalra juttatja a másoknak szolgáló szeretet igazságát, mert Jézus végső célja, hogy megvalósítsa az emberek szebb és igazabb életét. AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ VASÁRNAPJÁN ezzel a reménységgel tekintünk Eljövendő Urunkra. Ö az emberiség számára a mindent magában foglaló legfőbb jót, az üdvösség kimondhatatlan örömét valósítja meg. Ennetraz örömnek az elöizét kóstolhatja meg minden ember, aki nem lemondó kézlegyintéssel tekint emberi létünk, harcaink és küzdelmeink nagy kérdéseire. Keresztyén ember nem mondhatja csüggedten, hogy nem érdemes fáradozni a szépért, küzdeni a jó megvalósításáért és harcolni az igaz ügyért. Hanem állandó' éberséggel, Krisztus nyomdokait követve, igéjének en- gedelrPéskedve vállalja a harcot környezetünk és ember világunk szebbé tételéért. Önzetlen szívvel tud küzdeni a jó megvalósulásáért a család, egyház, nép és az emberiség életében. Nem riad tússzá az igazságos emberi élet kialakításáért folytatott szívós, kitartó küzdelemtől, hanem jószívvel részt vállal abból azon a helyen, abban a körben, ahová Isten szolgálatára állította. A Krisztusban hivő ember soha sem mondhatja: nem érdemes! Mert akkor Megváltójához és az embertársaihoz lenne hűtelen. Ha igazán hiszünk Jézus Krisztusban és Tőle tanult szeretettel tekintünk embertársainkra, akkor csak egyetlen szóval fejezhetjük ki állásfoglalásunkat: Érdemes! ' Garami Lajos DJAKARTA NEM FOGADJA AZ EGYHAZAK VILÁGTANÁCSA VILÁGGYÜLÉSÉT Az Egyházak Világtanácsa 1975-re Indonézia fővárosában, Djakartában tervezett világgyűlését az augusztus közepén Nyugat-Berlinben tartott Végrehajtó és Központi Bizottsági ülés Kenya fővárosába, Nairobiba helyezte át. A lemondás oka az indonéz kormány aggodalma volt, hogy a keresztyény világgyűlés a 85 százalékban mohamedán ország lakosságának „nemzeti egységét veszélyeztetné”. In- v donéziában és más mohamedán országokban szervezkedés indult a világgyülés megtartásának megakadályozására és számos tagegyház, így közöttük az Orosz Ortodox Egyház is, bírálta az Egyházak Világtanácsát. mert olyan országot választottak világgyűlés színhelyéül, ahol az 1965-ös katonai hatalomátvétel óta tízezreket tartanak börtönben bírói ítélet nélkül és nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Nemcsal magunknak élünk - szociáletikai sorozat Kömye&etvédelem „Az emberiség története során most első ízben vagyunk tanúi egy olyan világviszonylatú válság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti: az emberi környezet válságáról van szó. Ha a jelenlegi irányzatok továbbra is érvényesülnek, biztosra vehető, hogy veszélybe kerül az élet a földgolyón. Ezért sürgősen fel kell hívni a világ figyelmét azokra a problémákra, amelyek megakadályozhatják az emberiséget abban, hogy a legmagasabb törekvésednek megvalósulását lehetővé tevő környezetben élhessen.” U Thant akkori ENSZ főtitkár majdnem tíz esztendővel ezelőtt mondotta ezeket az emlékezetes szavakat az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 17. ülésén. U Thant a környezet válságának eredetét keresve alapvető okként az emberiség robbanásszerű szaporodását jelölte meg, hozzáfűzve, hogy a technika fejlődése nem alkalmazkodott a környezeti követelményekhez. A VILÁG NÉPESSÉGE robbanásszerűen szaporodik. Du- vigenaud szerint időszámításunk előtt nyolcezer évvel földünknek még csak ötmillió embert kellett eltartania, időszámításunk kezdetén negyvenszer többet: kétszázmilliót, a 16. század derekán pedig már százszor többet: ötszázmilliót. Ez a szám 1950-ig, három évszázad alatt megnégyszereződött. Földünk lakossága a századfordulóra számítások szerint eléri a hét milliárdot. A robbanásszerű szaporodás a városok fejlődését is robbanásszerűvé tette. 1920-ban mindössze százmillió városlakót tartottak nyilván. Ez a szám 2000-re eléri az évmilliárdot. A fejlődéssel és az elvá- rosiasodással együttjár a technika fejlődése, amely csak a végterméket tartja szem előtt, azonban azt már nem veszi figyelembe, hogy a melléktermékkel (füst, korom, mérgező gázok) mennyire rontja a környezetet. Odáig jutottunk, hogy megmérgezzük az élet egyik alapvető feltételét, a tiszta levegőt. A gyárak kéményei okádják a füstöt, a gépkocsik kipufogócsövei ontják a benzingőzt, s ezzel nagyvárosaink fölé szinte füstködöket borítunk. Ez a föstköd egyes esetekben olyan tragikusan csapódik le a településekre, hogy halálos áldozatokat is követel. Az 1952. évi londoni smog lecsapódásának több, mint négyezer halálos áldozata volt. Ha nem történik sürgős és gyökeres intézkedés, akkor a nagyvárosok lakói 2000-re a megfulladás veszélyének lesznek kitéve. DE AZ ÉLET másik alapvető feltételével, a vízzel is hasonló a helyzet. Vizeinket szennyekkel itatjuk, nem törődve öntisztító képességük '"LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG A Tanulmányi Osztály Bad zunkat a nemzetközi teológiai Bollban (NSZK) rendezett tanácskozáson ifj. Harmati „Egyház es hatalom” témájú ,, . . ■ ,, , , konferenciájára november 18— Béla teológiai eloado kepvi- 22. között került sor. Egyhá- selte. BERLIN Megállapodást írtak alá állami és egyházi részről a berlini dóm helyreállítási munkálatairól. A Német Demokratikus Köztársaság hatóságai és az egyházi képviselők által elfogadott terv szerint az 1894— 1905 között épült, 4 ezer embert befogadni képes, 70 méter magas kupolával ékesített olasz reneszánsz stílusban készült és a második világháborúban súlyosan megsérült dóm helyreállítása 1980-ig tart majd. (ena) DÉL-AFRIKA A Dél-afrikai Holland Református Egyház zsinata elhatározta, hogy megszakít minden kapcsolatot anyaegyházával,, a Hollandiai Református egyházzal, mert a hollandok támogatják az Egyházak Világtanácsa fajüldözés elleni programját. Az 1,3 millió egyháztagot számláló egyház zsinatán az előterjesztést Dr. J. D. Vorster moderátor tette, a jelenlegi miniszterelnök testvére. Mint arról már többször írtunk, a dél-afrikai egyház támogatja a fajüldöző politikát (epd) EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA Dr. Philip A. Potter főtitkár levélben szólította föl a 271 tagegyházat, hogy az Egyesült Nemzetek novemberi római Világélelmezési Konferenciáját támogassák imádságukkal és gyakorlati segítségükkel. Bár az egyházi világszervezetek és az ENSZ szervezetei megpróbálnak segélyakciókat és mezőgazdasági programokat indítani az éhínség által sújtott területeken, ezek dacára az éhezők száma és az éhenhaltak szárija a legutóbbi években egyre emelkedik, (epd) teherbírásával. Szennyezzük a vizeket a gyárak, kórházak, nagyvárosok minden szennyével, olajjal, műtrágyákkal, amelyeket a talajvíz eljuttat a folyóba és a tavakba. Sok helyen ezek a szennyező anyagok korlátlanul jutnak a folyóvizekbe, tavakba és tengerekbe, s így biológiai szempontból sivataggá változtatják a vizeket, amelyekből lassan eltűnik a szerves élet. HA A LEVEGŐ ÉS A VÍZ szennyeződéséhez hozzávesz- szük még azokat a szeméthegyeket, amelyekkel a nagy városok már nem tudnak mit kezdeni, valamint a városok zajszintjét, amely sok helyen máris meghaladja a kdbírható- ság határát, akkor érthető, hogy Jócsik Lajos „Öngyilkos civilizáció” című könyvében következőiképpen hívja fel a figyelmet az egyetemes életet fenyegető veszedelemre: „Ott tartunk, ahol Aeneas, aki Trója égésekor álmából felriadván észrevette Ucalegon szomszédja állapotát és Vergilius szerint így kiáltott fel: Iám proximus ardet Ucalegon — vagyis: már tüzet fogott Ucalegon szomszéd! Tegyük hozzá a legfontosabbat: Aeneas idejében vette észre a tűzvészt és — még időben kiáltott. Ezért menekülhetett ki Trója pusztulásából új népet indítván történelemre Italia partjain.” A KÖRNYEZETVÉDELEMMEL kapcsolatos problémákat ma már nem csak a világszervezetek kutatják, hanem kormányok, vállalatok is milliár- doikat áldoznak reá. Ezt a nagyon fontos munkát a keresztyén egyházak is támogatják, hiszen ez a szolgálat az Istentől kapott kultúrparancsból és az emberiség jövőjéért érzett felelősségből következik. dr. Selmeczi János Ne vigy minket kísértésbe Éva hazamegy az iskolából. Másnap nyelvtanból dolgozatot írnak, földrajzból nagy felel- tetés várható, a többi tárgyból is sok a lecke. Idejében el kell kezdenie tanulni, hogy mindennel végezhessen. Az a szándéka, hogy azonnal előveszi könyveit és füzeteit, és megkezdi a tanulást. De meglátja azt a könyvet, amit tegnap kezdett el olvasni. Hirtelen nagyon kíváncsi lesz az este abbahagyott történet folytatására. Nagyon jól tudja, hogy most tanulnia kell, azt is, hogy tanulás után vagy másnap még lesz ideje olvasni, a tankönyv helyett mégis a regényt fogja meg, s abba merül bele. Választania kellett, de rosszul döntött. A kjsértés hasonlít egy kicsit ehhez a történethez. Sokszor állunk válaszút előtt. Döntenünk kell, mit tegyünk, és vonzóbbnak tűnik az a megoldás, amit különben helytelennek tartanánk. Sokszor csak kis ügyekről van szó, mint az említett példában is: a tanulás legyen az első, vagy a játék, szót fogadjunk-e szüléinknek vagy sem, jókedvűen, békességben játszunk együtt társainkkal vagy veszekedjünk. Mégsem egyszerűen csak kétköznapi kérdések ezek. Nem csak arról van szó, hogy az adott időt jól kihasználjuk-e vagy örömöt szerzünk-e. hanem ezzel együtt az is, hogy Isten gyermekeiként élünk-e. Tudjuk, sokszor érezzük is, hogy jó Isten gyermekének lenni. Jó tudni, hogy hatalmas Atyánk van, aki mindent megtehet. Jó tudni, hogy szeret bennünket. Jó. hogy szól hozzánk amikor Bibliát olvasunk vagy templomban vagyunk. Jó, hogy mi is beszélhetünk vele, imádkozhatunk hozzá, minden apró üggyel hozzá fordulhatunk. Jó, hogy megbocsát nekünk, ha elrontottunk valamit. Jó, hogy ő maga segít, hogy megváltozhassunk. Jó, hogy ő növeli bennünk a szeretetet szüléink, testvéreink, barátaink iránt. Jó, hogy azt akarja, hogy boldogok, jókedvűek legyünk. Mégis gyakran fordul elő, hogy jobban szeretnénk, ha nem kellene neki engedelmeskedni. Jobban szeretnénk verekedni, veszekedni, engedet- lenkedni, jobban szeretnénk összeveszni társainkkal, megmondani a magunkét, mint türelemmel és szeretettel együtt lenni velük. Ügy tűnik, jobb lenne, ha nem Isten útmutatása szerint kellene élnünk. Ezért imádkozzuk a Miatyánkban: ne vigy minket kísértésbe. Segíts, hogy mindig, minden körülmény között Néked tudjunk engedelmeskedni. Istenhez, Mennyei Atyánkhoz őszinték lehetünk. Elmondhatjuk neki, hogy nem mindig könnyű a döntés. Ha tudjuk is, hogy jobb a békesség, mégis az „örök harag” látszik vonzóbbnak. Ha tudjuk, is, hogy milyen rossz annak,*' akit. kirekesztenek a játékból, mégsem akar együtt játszani társunkkal. Ha tudjuk is, hogy amikor Mennyei Atyánknak engedelmeskedtünk, mindig jókedvűek maradtunk, mégis ki szeretnénk próbálni az engedetlenséget. Ez mind benne van ebben a kérésben: ne vigy minket kísértésbe. S az ő segítségével helyesen tudunk dönteni, amikor választani kell. „Szórványokban” címen hónapokon át ismerkedhetett olvasótáborunk azoknak a gyülekezeteinknek az életével, amelyekben a lelkészi szolgálatnak nagy területet kell átfognia s ahol evangélikus hittesívéreink egy-egy faluban, illetve kisvárosban kis lélekszámú csoportokban élnek, vagy nagy távolságra laknak egymástól. Olvasóink szívesen vették, hogy egész egyházunk népének figyelmét ráirányítottuk szórványainkra és növeltük ezzel az egész közösség felelősségét érettük. Természetesen vetődött fel a kérdés: vajon hogy élnek azok a gyülekezeteink, ahol hittestvéreink nagy lélekszámban vannak együtt. Milyen gondok és örömök járnak együtt az ő adottságaikkal, miképpen formálódott életük az átalakuló társadalomban, hogyan találják meg a szolgálat lehetőségeit túl a gyülekezet határán, a nagyobb közösségek javára. Az elkövetkező időben szeretnénk néhányat ezek közül a gyülekezetek közül bemutatni abban a reménységben, hogy ez a tervünk találkozik #z olvasók tetszésével, erősíti a testvéri ösz- szetartozást és lehetőséget ad a kölcsönös tanulásra is. Hazánklegnagyobbgyülekezete - Békéscsaba Nagy gyülekezetekben E sorok segítségével olyan városokba kalauzoljuk kedves Olvasóinkat, ahol egy gyülekezetnek egy városban négy temploma van. Ez a város Békéscsaba. A XVIII. század elején, főleg a Felvidékről érkezett telepesekből alakult békéscsabai gyülekezet gyorsan növekedett. A hívek száma a második világháborút megelőző években elérte a 35 ezret. A felszabadulást követő lakosságcsere során több ezren hagyták el a várost, de meg ma is Békéscsabán él hazánk legnagyobb evangélikus gyülekezete. A békéscsabai gyülekezet története nagyon gazdag érdekes eseményekben, különös szokásokban. Ezekről már olvashattunk lapunkban. Hogyan él ma a békéscsabai gyülekezett? MEGBECSÜLI ÉS ŐRZI A JÓ HAGYOMÁNYOKAT. Ennek egyik jele, hogy ősi szokás szerint minden reggel két helyen tartunk istentiszteletet. A város reggeli képéhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a templomok félé ballagó idős férfiak és asszonyok, akik jóval az istentisztelet megkezdése előtt foglalják el megszokott helyüket, s egy-egy jóhangú férfi vagy asszony vezetésével együtt énekelnek. Közülük többen több kilométerre laknak a templomtól, mégis rendszeresen résztvesznek a reggeli istentiszteleteken. A minden második nap estéjén tartott istentiszteleteknek is megvan a törzsközönsége. akik a legrosszabb időjárási viszonyok között is eljönnek a templomba. A templom szeretetének az ige megbecsülésének forrás sát keresve a keresztyén családi otthoniakba vezet az út. A templomos hívék otthonában ma is felcsendülnek az ősi énekek, a békéscsabai énekes- könyv és a Tranoszciusz énekei. A sok használattól megkopott bibliák arról tanúskodnak, hogy olvasóik számára az ige mindennapi eledel, amelyből erőt nyernek. A jó szokások között említhetjük. hogy az egyházfenntartó járulék jelentős részét a hívek behozzák a gondnoki hivatalba. KERESI A KORSZERŰ GYÜLEKEZETI ÉLET FORMÁIT. A jó hagyományok megőrzése nem zárja ki a gyülekezeti élet új formáinak keresését. A hagyományos gyülekezeti alkalmak (istentiszteletek, bibldaórák) mellett újabb színfoltot jelentenek a gyülekezet életében a szeretetven- dégségek. Ősztől késő tavaszig kéthetenként rendezünk szere- tetvendégségeket. Más gyülekezetektől eltérően mindig hétköznap este. A szeretetvén dég- ségek a gyülekezeti közösség megélésének, megvalósulásának sajátos alkalmai. Esetenként közel kétszázan vagyunk együtt. Évenként két ízben csak férfiak részére tartunk szer etetven d égséget. A gyülekezet presbitériumába és képviselőtestületébe — a «vülékezet történetében először — nőket is választottunk. Aktív közreműködésük mindkét testületben a gyülekezet haszizáro ven. IGYFK<C7TX SZOLGALŐ GYÜt ftcVWTKÉNT F.LNT. \ szolgálni akaró szeretet hívta életre már régebben a gyülekezet szeretetotthonát, ahnt csendes környezetben közel 40 idős embert gondoznak. Az otthon „jó levegőjéről”, a gondozók hűséges munkájáról tanúskodik a felvételüket kérők nagy száma. A hívek rendszeresen adakoznak az otthon fenntartására. Időnként csoportosan is meglátogatják lakóit és ilyenkor ajándékokkal kedveskednek nekik. A szolgáló szeretet mutatkozik meg a hívek önkéntes gyülekezeti munkájában. Közéjük tartoznak az oltárgondozók, iratterjesztők, tanyai gondnokok, a szeretetvendégségek háziasszonyai. Az ő szolgálatuk nélkül el sem képzelhető a gyülekezet élete. Ide sorolhatjuk a gyülekezeti énekkar tagjait is, valamint azokat, akik időnként szívesen vesznek részt különböző önkéntes gyülekezeti munkában. A BÉKÉSCSABAI GYÜLEKEZETBEN természetesen sok a gyülekezeti munka, amit a 6 lelkész mellett 20 alkalmazott és 7 alkalmi■ munkás végez. A város templomain kívül 20 km sugarú körzetben 10 helyen tartunk rendszeresen istentiszteleteket magyar és szlovák nyelven. Egy héten 27 rendszeres istentiszteleti, alkalom van. Több bibliaórát is tartunk. Sok a gond is. Az egyházi épületek legtöbbje nagyon régi. Tatarozásuk állandó folyamat és nagyon költséges. 1972- ben az összes parókiát tataroztuk. 1975-ben a legrégibb, 1745-ben épült templom, valamint az újkígyósi templom, 1976-ban pedig az erzsébethe- lyi templom tatarozására kerül sor. Azután szeretnénk a nagytemplomot tatarozni. Sok az örömünk is. A gyülekezet fennállásának 250. évfordulója alkalmával, 1968-ban felépült a gyülekezet 5. temploma. Az idén elkészült a kis- templomban a fűtés szerelése. A Teológiai Akadémia építésére 100 000 Ft-ot adtunk. A nagytemplom hatalmas orgonájának korszerűsítését is megkezdtük. Ebben a munkában számíthatunk a Városi Tanács segítségére is. Híveink szeretik egyházukat, ragaszkodnak hozzá. Ugyanakkor szeretik hazájukat, s hűséges munkájukkal részt- vesznek a szocialista Magyar- ország éoítésében. Erre kötelezi őket. hitük és a Viharsarok haladó hagyománya. A régi jó ha állományokat megőrizve készek befogadni egyházunk új teológiai felismeréseit, s mind többen vállalják a szolgáló egyház útját. Táborszky László
