Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-24 / 47. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1974. november 24. ORSZ ÁG OS E VAN GÉL I KUS H ETI LA P Ara: 2,— forint Töretlen életünk Dr. Mihály Dezső az Északi Egyházkerület felügyelője ÖRÖK ÉLET VASÁRNAPJÁN sok gyülekezetünkben megemlékeznek az istentiszteletek keretében a halottakról, néhol még a temetőbe is együtt megy ki a gyülekezet és ott tartja meg az istentiszteletet. A kegyelet lerovása mellett bizonyára ott van e gyülekezeteinkben az a hit, hogy azokat, akik e földi életben szerelték egymást, még a halál sem tudja elválasztani egymástól. Fennáll azonban az ilyen rendhagyó isten tiszteleteken az a veszély is, hogy megtörik egy, az esztendő többi vasárnapján természetesnek tartott óhaj: Krisztus álljon a középpontban, Öreá nézve történjen minden. Mintha e vasárnapon az Ö helyét ideiglenesen átvennék halottaink és az „életről való beszéd” helyét a „halálról való beszéd”. Ennek azonban nem szabad megtörténnie. Nemrégen egy sírkő avatásakor a. teljesen zárt kő jobb oldalán életnagyságban kifaragott Krisztus-szobrot láttam. Miközben az evangéliumot hirdettem a jelenlevőknek, szüntelenül arra kellett gondolnom, hogy nekünk nem szobor-Krisztusunk van és hogy az élő Krisztus, aki a szivünkben keres magának helyet, menynyivel szebb, mint az a szépen megalkotott márványszobor... Ez az élő Jézus ezt mondta egyszer: „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat. Te pedig menj el és hirdesd az Isten országát”. (Lk 9,60.) Ez nem kegyeletsértés, hanem az élet evangéliumának, Isten töretlen szeretetének mindenek fölé helyezése. AZ AZ ÉLET, AMELYRŐL JÉZUS BESZÉL, nem ér véget a halállal és a test porladásával, aki földi útja végére ér, az Isten kezében van és másra már nincs szüksége. Az élőknek viszont annál nagyobb szükségük van Isten országának jó hírére és a közöttük szolgáló, bizonyságtevő emberekre! Hálánkat és el nem múló szeretetünket persze kifejezhetjük virágokkal és síremlékkel, imádsággal és emlékezéssel — de ezekre is nekünk van szükségünk. Ha azonban az élet feladatai nem visznek, sodornak tovább, akkor Jézus szavaival „halottak” vagyunk mi is, önmagunkat, veszteségünket, mulasztásainkat siratok, értelmetlenül bolyongó, percbe zárt sorsú emberek. Amikor Jézus az örök életről beszél, soha nem választja el c jelenvaló élettől, mindig csak egy. töretlen életfolyamatról szól: „mindenki, aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal.” (Jn 11,26.) Ebben az életfolyamatban telik a mi földi életünk s kell felmérnünk erőinket és feladatainkat egyházi esztendőnk végén s majd egy új kezdetén is. „Nincsen itt maradandó vá-1 rosunk. hanem az eljövendöt keressük”, (Zsid 13,14) olvassuk az igében, de csak akkor értjük jól ezt a mondatot, ha kihalljuk belőle ezt is: van itt városunk, helyünk, munkánk, társaink s éppen az a szép, hogy bár korlátlan idejű ez a „város”, de a múló idö.ben ki-ki hozzáteheti a maga hűségét, erőfeszítéseit, szeretetét a' társak életéhez, Isten szándékainak teljesüléséhez. Ki mondhatná önmagáról, hogy a ,.jövendőt keresi”, ha ezt nem a jelen mélységesen komolyanvételével teszi? TÖRETLENÜL BÍZZUNK HÁT ABBAN A JÉZUSBAN, akinek életét csak villanásnyi ideig törhette meg a halál, de meggyőzve azt, már minden időben él és jelen van ebben a világban. Rövid időn belül egy kilencvenkilenc éves asszony és egy két napot élt kisgyermek ravatala mellett kellett megállanom. A gyász mindkét esetben friss sebet ütött a hozzátartozók szívén és gomolygó miértekre vártak feleletet. A feleletet azonban nem az emberi mértékkel mérhető számok nagy különbségében találhatjuk meg. hanem csak abban, hogy az örök élet Istentől kapott folyamatában egyikre többet bízott, a másikra kevesebbet. De Jézus megváltói szeretőiében és a kapott hivatás betöltésének igényében nincs különbség. A két napot élt gyermek szülei ugyanannyit vallottak a szívükben ébredt érzésekről és gazdagságról, mint a matuzsálemi kort megélt kedves néni hozzátartozói. .. Jézust látták szerettük életében és holtában és ezért szorulhatott háttérbe a mérhető időnek számszerű mértéke. Ha ilyen töretlen bizalommal tudunk Isten előtt megállani, akkor többé nem érezzük embertől távolinak és idegennek az igét: „Ezt az egyet azonban ne felejtsétek el, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő és ezer esztendő, mint egy nap.” (2 Pt. 3,8.) Ezért nem távoli „túlvilág'’-képekkel vigasztaljuk egymást, hanem az Istennél eggyé váló élet valóságával, a már most megkezdődött örök élet ígéretével. DE EZEKBŐL AZ IS KÖVETKEZIK, hogy töretlenül kell bíznunk szolgálatunk folyamatosságában. — Az örök életben való töretlen hit önmagában még nem elég. Észre kell vennünk a percek és centiméterek távlatait is, a mellettünk élő embert, az együtt átélt kor égető és elkötelező kérdéseit. Jézus jelenléte a tanítványok számára azt jelentette, hogy szinte szünet nélkül emberi sorsokkal kerültek közvetlen kapcsolatba, öncélú órák, üresjáratok nem voltak. Krisztus-követés ma sem jelenthet mást: szolgálni, vállalni, felelősnek lenni, segíteni, másokat is buzdítani a szolgálatra, tisztább látásra, hatékonyabb cselekvésre. Nemrégen egy magyar autóbusz, mely turistákat szállított, szerencsétlenül járt egy tengerparti, kanyargós úton. A vizsgálat megállapította, hogy nem a vezető, nem az esőtől felázott út. hanem, egy gyártáskor a kormányszerkezeiben felejtett fölösleges csavar tette a kormányt kormányozhatatlan- ná. Az önzés, öncélú befelé fordulás, túlvilági életre való túlzott készülődés vagy éppen a halál kérdésével való birkózás ilyen idegen csavarrá lehet bennünk, mely képtelenné tesz bennünket arra, hogy Krisztus nyomában járva kormányozzuk életünket. Krisztus küldő szavának megértése és elfogadása azonban felszabadíthat bennünket s még a nehéz kanyarokkal teljes utakon, talán szenvedések között, talán gondok hordozása közepette is járható utakat varázsol elénk s az erőt is megadja. ÖRÖK ELET VASÁRNAPJÁN halottainkra való gondolás és imádság után minden erőnkkel, hitünkkel és figyelő szerete- tünkkel forduljunk az élők, s az élet felé. mert Jézus Urunkkal és sürgős tennivalóinkkal csak ott találkozhatunk. Szirmai Zoltán AMIKOR MEGÜRESEDETT az Északi Egyházkerület felügyelői tisztsége, dr. Fekete Zoltán egyetemi tanár országos egyházi felügyelővé történt megválasztása folytán, az Északi Egyházkerület presbitériumának szeptember 30-án tartott ülése dr. Mihály Dezsőt jelölte és ajánlotta a gyülekezeti presbitériumoknak egyháziterületi felügyelővé való megválasztásra. Kitűztük a szavazatok beküldésének határidejét, s kiküJdtük a szavazatbontó bizottságot, amelynek elnöke D. Koren Emil budai esperes, tagjai dr. Nagy István Fejér-Komárom-i esperes és Szemerei Zoltán országos egyházi íőpánztáros. A 'VÁLASZTÁS EREDMÉNYÉT a szavazatbontó bizottság a következőkben állapította meg. 151 szavazatra jogosult egyházközség van az egyházkerületben, 142 érvényes szavazat dr. Mihály Dezsőre esett, 9 szavazat alaki hiba, illetve késés miatt volt érvénytelen, azonban ezek is dr. Mihály Dezsőre szavaztak. Az egyházkerületi felügyelői választás tehát egyhangúan és közakarattal ment végbe. AZ ELNÖKI TANÁCS hozzájárulását Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, levélben közölte. Természetesen az országos egyházi elnökség és a Déli Egyházkerület bizalma is erősíti dr. Mihály Dezsőt fontos tisztsége betöltésében. Espereseink kétnapos tanácskozása, Egyházi törvényeink nem írják elő, hogy a püspökök hányszor és mikor kötelesek egybehívni az espereseket. Az esperes a püspök munkatársa s ezért természetes, hogy espereseinknek joga is, kötelessége is, hogy amikor szükségesnek érzik egyházmegyéjük, vagy valamelyik a területükhöz tartozó gyülekezet ügyében felkeressék az egyházkerület püspökét, vagy az országos püspökelnököt és vele közvetlen tárgyalást folytassanak. Mégis mindkét oldalról, püspökök és esperesek részéről újra és újra jelentkezik az igény ennek a konzultatív testületnek az összehívására. Jó lehetőség ez azoknak a kérdéseknek megbeszélésére, amelyben esetleg több egyházmegye, vagy az ország egész evangéli- kussága, valamennyi gyülekezet érdekelt. Hasznos a tapasztalatcserére. Valóban tanácskozás, a tanácsadás és tanácskérés alkalma. Javaslatok hangozhatnak el, döntések születhetnek, amelyek aztán hatályos rendelkezéssé, törvényes intézkedéssé emelkedhetnek az illetékes egyházkormányzati fórumokon. KÉT NAPON ÁT tanácskoztak espereseink november 4— 5-én. Az első napon az egyház- kerületek püspökei (Északi és Déli) külön-külön folytattak megbeszélést a 8—8 egyházmegye esperesével. Itt számtalan részletkérdés került elő gyülekezetekig, sőt személyekig (lelkészek, egyházi tisztségviselők) menőleg. Gyülekezetek lelki és anyagi ügyei,' lelkészek, szolgálatával, helyzetével kapcsolatos kérdések kerültek napirendre. Mindaz, aminek megválaszolása és megoldása szükséges ahhoz, hogy gyülekezeteinkben, egyházmegyéinkben egyházunk élete jó rendben, zavartalanul és eredményesen folyhassék. Időnként kikristályosodik egy-egy kérdés, országos egyházi szintű üggyé válik, egységes állásfoglalást, egyértelmű elvi döntést, intézkedést, eligazítást igényel. Ezekkel az elvi jelentőségű ügyekkel foglalkozott espereseink eg.yüttléte.a második napon, amikor az Országos Egyház Üllői-úti tanácstermében mind a 16 egyházmegye esperese találkozott. D. Káldy Zoltán országos püspök-elnökkel, D. dr. Ottlyk Ernővel, az Északi Egyházkerület püspökével és dr. Karner Ágoston országos főtitkárral. HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 30. évfordulójával kapcsolatban népünk körén belül a gyülekezetektől elkezdve minden egyházkormányzati szinten folyik a felkészülés az ünnepi megemlékezésre, az eredmények számbavételére. Szükségesnek látszott azoknak a közös szempontoknak, sajátos egyházi szempontoknak, közös eredményeknek az összefoglalása, amelyek minden egyházi szinten meghatározzák a jubileumi ünneplést, valamint az ünneplések tervének, jó rendjének kialakítása. Mindezek összefoglalására D. dr. Ottlyk Ernő püspök vállalkozott. Amint népünk előtt kitárult az elmúlt időben a nagyvilágra nyíló ajtó, az egyre táguló informálódási lehetőségeit, utazások nyomán, s ezzel párhuzamosan hazánkban is sok millió külföldi fordul meg évenként, úgy válik egyre fontosabbá az is, hogy az egész világot, az emberiség nagy családját érintő ügyekben ‘jól tájéltozódiunk és helyesen foglaljunk állást. Ez természetes módon vonatkozik lelkészeinkre. egyházi tisztségviselőinkre, sőt gyülekezeti tagjainkra is. D. Káldy Zoltán széles átíogá- sú tájékoztatásban foglalta össze azokat az aktuális ügyeket, amelyek az emberiség egészét érintik. Részletesen is ismertette, a Világ keresztyén- ségének, az egyházi világszervezeteknek a megnyilvánulásait, állásfoglalásait a világ lakosságának növekedése, élelmezése, békéié, az emberi kör- nvezet problémái és egyéb ügyekben. Ezen belül világossá tette úira azokat a politikai erővonalakat, amelyek ismerete és számbavétele nélkül senki sem tud helyes állásfoglalásra jutni ezekben a kérdésekben. Nyilvánvalóvá vált előttünk, hogv a világ nagy tömege’t érintő kérdések megoldására. ma már csak olvan átfogó nolitikai és társadalmi strukturális változások alkalmasak. amelyeket elsősorban és esvre határozottabban azok az országok kénviselnek, ame- Ivelc a szocializmus űHára léntek. Ezeknek a törekvéseknek a támogatásában tud az egvház is legtöbbet t^nni a világért, az emberiségért. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK egy test. Az örömök, a gondok és a feladatok azonosan érintik valamennyi gyülekezetünket s szükséges iS. hogy azokban egy család tagjaiként osztozzunk. Az egy család közös felelősségéről volt szó dr. Karner Ágoston országos főtitkár tájékoztató előadásában, amely elsősorban is egyházunk anyagi kérdéseire’ vonatkoztak és igényelték a közös döntést az esperes: értekezlettől. A KÉT NAPI TANÁCSKOZÁS most újra hónapokra, egyes ügyekben évekre meghatározta a gyülekezetek és egyházmegyék továbblépésének útját. Ezek megvalósítása a jövőben már a gyülekezetekre és lelkészekre vár. NÉHÁNY VONÁSSAL BEMUTATJUK dr. Mihály Dezsőt. 1912-ben született Zalaegerszegen. A pápai református kollégiumban tanult, majd a pécsi egyetem jogtudományi karán 1939-ben avatták jogi doktorrá. Mint jogász, Pest megyénél kapott alkalmazást. 1947-től a Népjóléti Minisztériumba került, majd az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozó intézményekben dolgozott. Jelenleg az Egészségügyi Minisztérium osztályvezető helyettese. Nehéz időben mutatkozik meg, ki hová tartozik. Ez a szorgalmas tisztviselő ember az 1956-os ellenforradalom bukása után dicsérő oklevelet és pénzjutalmat kapott. AZ EGYHÁZI KÖZÉLETBEN családja évszázadokra visszatekintve tevékeny részt vett, így természetes, hogy kora ifjúságától kezdve az otthon légkörében kapott indítást arra, hogy egyházunk javára dolgozzék. 1940-ben a Veszprémi Egyházmegye aljegyzőjévé, majd 1948-ban főjegyzőjévé választották meg. Ebben az évben részt vett azon a zsinati ülésen, amely megerősítette az állam és egyház között kötött Egyezményt, amelynek létrejöttét nagy örömmel fogadta és egyházi munkáját azóta is annak szellemében végezte. 1958. óta az Országos Egyház főjegyzője, 1960 óta a Veszprémi Egyházmegye felügyelője. 1964-ben az Északi Egyház- kerület jogtanácsosává választották. Tagja volt az 1952—53. évi és az 1966. évi törvényhozó zsinatnak. Különösen az 1966. évi zsinat előkészítő munkájában vett részt, és előadója volt az egyik törvényjavaslatnak. SZOLGÁLATÁT ÉS FELADATÁT önéletrajzába foglalt szavaival így fejezi ki: „A felszabadulás óta egyre világosabb lett előttem, hogy a magyar nép útja csak a szocialista társadalomban folytatódhat és teljesedhetik ki és ebben kell keresni és megtalálni az Egyháznak a maga sajátos helyét és küldetését. Ez úton járva szilárd meggyőződéssé vált bennem, hogy Egyházunk csak akkor töltheti be igazán szolgálatát a szocialista társadalomban, ha szolgáló diakóniai lelkülettel, élet-, ember- és békességszeretettel munkálja népünk között a jövendőt azoknak a teológiai felismeréseknek és döntéseknek során, amelyeket kimunkált és amelyeket mindenestől magaménak vallók, és eddig is, de ezután még konzekvensebben érvényesíteni kívánok munkámban.” amikor Újpesti otthonában a szavazatbontó bizottsággal együtt felkerestem, hogy elsőnek köszöntsük megválasztása alkalmából, Isten igéje, Ézs 41, 10-ben foglalt üzenettel szólt hozzánk. Imádságban vittük Isten színe elé felügyelő testvérünk szolgálatát. Könny csillogott a szemében, a személyes hit és elvi meggyőződés forrásából tett hitet szolgálata alWpelvei- ről. EGYHÁZKERÜLETI FELÜGYELŐI BEIKTATÁSÁT december 4-én, délelőtt 10 órai kezdettel, budavári templomunkban, az Északi Evangélikus Egyházkerület közgyűlésén végezzük el, majd utána megtartja egyházkerületi felügyelői székfoglalóját. Kísérje sokak imádsága ezt az alkalmat és az utána következő szolgálatot! D. dr. Ottlyk Ernő A Magyar Orthodox Esperesség kanonikus fennállásának 25. évfordulója alkalmából 1974. november 23-án, szombaton délután 4 órakor ökumenikus jellegű JUBILEUMI KÖZGYŰLÉST tart az Evengélikus Országos Egyház Budapest VIII., Üllői út 24. sz. alatti imatermében. Másnap, november 24-én, vasárnap, délelőtt 10 órai kezdettel pedig jubileumi FŐPAPI LITURGIA lesz a Budapest V., Petőfi léri Nagyboldogasszony magyar orthodox templomban. A Magyar Orthodox Adminisztratúra ökumenikus szeretettel várja mindkét eseményre a Magyarországi Egyházak Ökumenikus tanácsába tömörült tagegyházak híveit. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA ÜLÉSE TANZÁNIÁBAN A KBK-nak a faji megkülönböztetés problémáival foglalkozó tanulmányi bizottsága november 14—22 között ülésezett Tanzániában. A konferencia témája: Küzdelem az emberi méltóságért és a nemzeti függetlenségért, mint ami a békeküzdelem része. A konferencián mintegy 30 országból vettek részt képviselők, túlnyomó részben az afrikai kontinensről. A konzultációnak az volt feladata, hogy beszámolók hangozzanak el a faji megkülönböztetés elleni küzdelem eredményeiről a különböző területekről, így Ázsiából, Dél-Amerikából, az Egyesült Államokból, a Közel-Keletről, Európából. Részt vett a KBK tanácskozásán az Egyházak Világtanácsa faji megkülönböztetés ellen küzdő programjának képviselője, továbbá az Összafrikai Egyházi Konferencia és az afrikai szabadság- mozgalmak képviselői. Magyarországról dr. Tóth Károly, a mozgalom főtitkára és dr. Huszti Kálmán professzor, a Bizottság titkára vett részt. EGYHAZAK VILAGTANACSA Október 15-én 30 ország 15 egyházából 49 hallgatóval kezdte meg munkáját az Egyházak Világtanácsa ökumenikus Főiskolájának új őszi féléve a Genf melletti Bossey- ban. John Mbiti igazgató és Dr. Philip A. Potter, az Egyházak Világtanácsa főtitkára kiemelték annak jelentőségét, hogy a főiskola most kezdődő tanulmányi félévében a világ minden tájáról összesereglett hallgatók a következő év világgyűlésének főtémájával. „Jézus Krisztus megszabadít és egyesít”, foglalkoznak, (epd) I I
