Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-27 / 43. szám

Luther a világi műveltségért

Jegyzetek egy négyszázötven éves könyv margójára

I Nagyobb felelősség Európáért

Az Európai Egyházak Konferenciája Nagy gyű léséről

Negyedrét alakú, negyven oldalas könyvecske látott napvilágot Wittenbergben 1524- ben. írója már negyedik esztendeje „kiátkozott és száműzött” volt, de sorra megjelenő és egyre nagyobb feltűnést keltő munkáival is bizonyítani akarta, hogy bár hallgatnia kellene, Isten parancsát többre becsüli, mint az emberekét.

Lapozzuk fel ezt a jelentős könyvet, amelynek reformátorunk ezt a címet adta: „Németország összes városainak polgármestereihez és tanácsosaihoz keresztyén iskolák felállítása és fenntartása végett”. Amint „A német nemzet keresztyén nemességéhez” címzett, 1520-ban írt nagy jelentőségű művében a pápaság helyett a világi fejedelmektől várta az egyháznak a világban elfoglalt új rendje kialakítását, úgy ebben az iratában a városi polgárság vezetőit szólítja fel egy új, világi műveltség szorgalmazására.

Elavult a régi

Szomorú képet fest Luther korának egyházi műveltségéről. Rohamos pusztulásnak indultak a kolostorok, szerzetes- rendek és alapítványi intézetek. A tőle megszokott egyenes, nyers modorában arról ír, hogy ezekben „nemcsak az evangéliumot felejtették el, hanem a latin és a német nyelvet is megrontották, úgyhogy ezek a nyomorult emberek majdnem merő bestiákká lettek: sem németül, sem latinul nem tudnak helyesen beszélni vagy írni, sőt majdhogynem természetes eszüket is elvesztették”. Panaszolja, hogy a barátok kezén „a latin nyelv tönkre silányult és sehol sem nyílott alkalom sem valamely derék Iskolának, sem valamely

tannak vagy módszernek a tanulmányozására”.

Különösen az erfurti prédikátorok ^tudomány megvető eljárását ostorozza erős szavakkal, de nem kíméli Karlstad- tot, Münzert, vagy a valdens atyafiakat sem, akik vagy egyenesen ártalmasnak minősítették a tudományos képzettséget, vagy legalábbis „megvetették a nyelveket”. Véget kell vetni szerinte a pusztán papos és szerzetesi képzésnek és a világi tudományok lebecsülésének; ehhez kéri a városok vezetőinek sürgős segítségét.

Az új ideál

Luther minden sorát Isten igéje mellett a világi rend és a világi tudományok megbecsülése hatja át. Az átfogó szellemi képzésre szerinte egyfelől az Ige hirdetése és a Szentírás helyes magyarázata végett, másfelől az általános műveltség fokozása céljából van szükség. Vessünk egy-egy pillantást mindkét, számunkra ma is fontos eszményre.

„Ne tagadjuk — írja — hogy bár az evangélium egyes-egyedül a Szentlélek által terjed naponta, ámde mégiscsak a nyelvek közvetítésével terjedt .és ezáltal növekedett ... Mi nyelvek nélkül az evangéliumot bizony meg nem tarthatnánk. A nyelvek az a hüvely, amelybe a Lélek kése van dugva. Azok az a szekrény, amelyben ezt a drága kincset tartjuk. Azok az az edény, amelyben ez az ital áll. Azok az a kamra, amelyben ez az étel van ...”

Mai teológiai hallgatóik, de mai igehallgatók számára is megszívlelendőik ezek a 450 évvel ezelőtt leírt sorok.

Ennél is jelentősebb azonban — mert újszerű gondolata

a reformációnak — az a felismerés, hogy a színvonalas iskolák szervezése és a magasabb műveltség kívánalma a világi felsőség feladata, mert az az egész társadalom fel- emelkedését szolgálja.

Az élet legfőbb célja e könyvecske szerint az ifjúság gondozása, ezért „a tanács és a felsőség kötelessége, hogy az ifjúságra a legnagyobb gondot és figyelmet fordítsa. Egy város felvirágzása nemcsak attól függ, hogy rengeteg kincset gyűjtenek, erős falakat, szép házakat építenek, sok puskát, és páncélt készítenek, sőt hogyha ezekből sok van és ostoba bolondok kezébe kerülnek, annál rosszabb és annál nagyobb a város kára. Hanem abban van a város igaz java és felvirágzása, boldogsága, üdve és ereje, hogyha minél több művelt, tudós, értelmes, tiszteletre méltó, jól nevelt polgára van. Ezek aztán tudnak kincseket és minden jót gyűjteni, meg is tudják azokat tartani és helyesen is tudnak azokkal élni.”

E cél érdekében Luther iskolák és könyvtárak szervezését sürgeti. Csak így érhető el,

hogy á fiatalok a történelem, irodalom, művészet és minden más tudomány ismerete révén egykor alkalmasakká váljanak a városok és az állam kormányzására. A német műveken kívül a klasszikus nyelveken írt könyveket is — köztük nyelvtani, mértani, zenei, földrajzi, jogi és orvosi műveket — kell összegyűjteni a könyvtárakba és olvastatni az ifjúsággal, mégpedig függetlenül attól, hogy íróik pogányok-e, vagy keresztyének. Csak így remélhető a régi, papos életeszmény megújulása és az egész nemzet szellemi műveltségének a felemelése.

Egyházi ember tollából a maga korában merőben újak voltak ezek a gondolatok. Ma, amikor világszerte zömében már az állam kezében van a művelődés és a kultúra ügye, különös megbecsüléssel gondolhatunk reformátorainkra, akik elsők között döngették a Róma által századokon át bezárt kapukat. A ma egyháza Luther és a reformáció szellemében küzd az Ige hatékony hirdetéséért és a társadalom korszerű műveltségéért.

Dr. Fabiny Tibor

Túrmezei Erzsébet:

Beszélgetés a templomcsónakokkal

Ti most már múzeumi tárgyak vagytok a viitasaari templomszigeten: három öreg, kiszolgált templomcsónak.

De szóljatok! Meséljetek nekem!

Szólaljatok, emlékek őrizői, iga2 tanúk, bizonyságok, jelek!

Elnézlek benneteket áhítattal, és szavatokra csendben figyelek.

Látom, hogyan hasít tavak vizébe a tizenkét pár evezőlapát...

'hogyan viszitek a kis falu népét: kicsit-nagyot, unokát, nagyapát...

Olvasónk írja

A reformáció emlékünnepe elé

Hallom, mint száll tavak felett az ének: hullámokkal hullámzó dallamok!

A hangok közelednek, összeérnek:; találkoznak a templomcsónakok.

Messzefehérlik magasan a templom nyírfák között... Sión hegyén talán?

Napsugár csillan aranyló keresztjén, hazahívogató fehér falán.

Kis zarándoksereg indult a hegyre, amikor sorra kikötöttetek.

Most itt pihentek... s egy magyar zarándok beszélget hangtalanul veletek.

Hullámokkal hullámzó, ősi dallam hullámzik át a lelkén csendesen.

Szólaljatok! Itt állok most a mában, de a tegnapok titkát keresem.

Most hidak ívén autók suhannak, repülők szállnak a tavak felett.

De tegnap, ma, örökké egy a Krisztus.

S ma is ö az egyetlen felelet.

Ősök hitének hű tanúi vagytok, s az a hit kősziklára épített.

Üj hullámok mossák a régi partot.

A régi hitről tegyetek hitet!

Viitasaari, 1974.

Imádság az Egyesült Nemzetek Szervezetéért

Az idén lesz 457 esztendeje, hogy Luther Márton kiszegezte a Wittenberg-i vártemplom kapujára az egész akkori világot alapjaiban megrengető 95 tételét. Nem kerek évforduló ez, de én úgy érzem, hogy a reformáció tanításának lényege ma épp oly fontos, mint volt a maga korában, fontos nemcsak a protestáns egyházak tagjainak, de az egész megújulásban élő keresztyénségnek,

— amely Istén megtartó kegyelmében bízva keresi helyét a változó világban.

MIÉRT, ÉS MILYEN FORMÁBAN AKTUÁLISAK a mai keresztyénségnek, benne nekünk magyar protestánsoknak Luther tételei? Miért fontos

— nem csak egyes évfordulók napjához kötődve — de mindennapi életünkben a reformáció tanításait eszünkbe tartani és életünk folyását úgy irányítani, hogy az abban, foglaltakat lehetőleg tevőlegesen cselekedjük is? A maga korában mindaz, amit Luther tételesen kifejtett, forradalmian új volt a feudalizmus megkötöttségében és a katolikus egyház. — a pápának és Rómának alárendelt. — megren- dilhetetlennek látszó egyeduralmában dermedt világ számára.

ELSŐSORBAN ÜJ VOLT ABBAN, hogy a Szentíráson keresztül hozzánk szóló Isten tiszta igéjét állította a keresztyén tanítás középpontjába és ezt az üzenetet minden nép számára saját anyanyelvén tette. Közismert, hogy a lutheri bibliafordítás mekkora hatást gyakorolt a német irodalmi nyelv kialakulására, és ma már egyre Ismertebb közvéleményünk előtt is a magyar protestáns prédikátorok szerepe az irodalmi magyar nyelv kialakulásában,. a nyomdák elterjedésében, az egyszerű emberek részére is hozzáférhetővé téve magyar nyelven Isten igéjét.

Nemrég emlékeztünk meg országszerte, de lapunk hasábjain is Szenei Molnár Albertról, de szinte vég nélkül sorolhatnánk a neveket Dévai Bíró Mátyástól Heltai Gáspáron, Bornemisza Péteren át Bél Mátyásig és tovább, akiknek kiemelkedő szerepük volt nemcsak a vallásos irodalom anyanyelvű terjesztésében, de koruk más irányú ismereteinek tanításában is.

ÜJAT HOZOTT A REFORMÁCIÓ ABBAN IS, hogy természetéből eredően mindig korának leghaladóbb eszméit terjesztette, ahhoz csatlakozva — a török- és Habsburg uralom elleni küzdelemben csak úgy, mint a pedagógia, a tanítás terén. Comenius Sárospatakon alkalmazta pár évig teljesen új pedagógiai módszereit, de közismert a debreceni, pápai, soproni iskolák e téren betöltött szerepe is.

Ez a haladó hagyomány évszázadokig jellemezte a protestantizmust. A reformkori Kiss János püspök — Haub- ner Máté, Székács József, a legszegényebb sorból indult és a szegényeket istápoló Gyu- rácz Ferenc csak kiragadott nevek a sok százból. Erre a hagyományra is büszkék lehetünk.

A FELSZABADULÁS UTÁN MEGÚJULT EGYHÁZUNK kezdettől fogva részt vesz a hazai és világméretű békemozgalomban, híven Isten angyalainak üzenetéhez: békesség néktek. Szolidaritást vállalt és vállal a harmadik világ minden népével — kezdve az indokínai békéért folytatott harcon, végezve legutóbb az ökumenikus Tanács által kiadott chilei nyilatkozatig.

Diakóniailag strukturált egyházunk az egymást segítő sze- retetet hirdeti és éli hazánkban — és képviseli a Lutheránus Világszövetségben csakúgy, mint az Egyházak Világtanácsában. Hittel valljuk, hogy a keresztyén ember megtalálhatja helyét szocializmust építő hazánkban — joga és kötelessége annak felvirágoztatásáért dolgozni kinek-kinek a maga helyén.

Mindig a jobbért, a szebb és igazságosabb világért küzdve, a magunk életét is szüntelenül reformálva, megujhodva, a világban még ma is meglevő igazságtalanságok ellen protestálva lehetünk méltók elveinkhez, életünk igazán keresztyén életet egyházunkban és a világban.

Ez a reformáció mindig élő tanítása a ma embere számára, és ennek kell lennie a jövőben is.

FtUöp Dezső

A Keresztyén Békekonferencia elnöksége az elmúlt esztendőben kezdeményezett ENSZ-vasárngp kedvező visszhangja alapján körlevélben fordult az egyházakhoz, amelyben javasolja és kéri, hogy október 27-én imaszolgálatukkal támogassák a szervezet munkáját.

A FELHÍVÁS EMLÉKEZTET a második világháború esztelen pusztításaira, amely nyomán 1945-ben létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete.

Szilárd meggyőződésünk — hangzik a felhívás —, hogy a békén kívül nincs más választási lehetőség, és hogy egy harmadik világháborúnak hálák tömeges megsemmisülés és világméretű öngyilkosság lehet az egyetlen következménye.

HÁLÁT ADUNK A MINDENHATÓ ISTENNEK azokért az emberekért, akik odaszánva magukat az igazságosság és béke ügyének, kiemelkedő munkát végeznek a felelősségvállalás döntő helyein és e nagy szervezet legkülönbözőbb tevékenységi területein. Különösen azokért fohászkodunk. akik ma1 az ENSZ keretein belül a békéért, a népek biztonságáért szállnak síkra.

Buzgón könyörögjünk azokért á népekért, amelyek tagjai az ENSZ Biztonsági Tanácsának és így gondoljunk arra a százharmincnyolc nemzetre, amelyek a népeknek e nagy családjához tartoznak.

MÉLY HÁLÁT ÉRZÜNK azokért a szolgálatokért, amelyeket az ENSZ különböző szervezetei végeznek a világ minden országában. Könyörögjünk Istenhez azért, hogy kegyelme által ismerjük fel e szolgálatok kiemelkedő jelentőségét.

Forduljunk Istenhez, a mi Bírónkhoz, Aki minket, gyermekeit megtanít arra, hogy miként élhetünk helyesen az igazságosság, a béke és a megbékélés erőivel, melyeket Krisztus élete által ajándékozott a világnak.

IMÁDKOZZUNK BUZGÓN AZÉRT, hogy a népek együttmunkálkodása által, az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a háború, a hódítás és az elnyomás a múlté legyen, s hogy e földön mindeh ember fáradozását áldás kísérje, aki igazi egyetértésre törekszik — fejeződik be az imádság tárgyát körvonalazó javaslat.

MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK püspökei támogatva a fenti javaslatot, kérik a gyülekezeteket, hogy október 27-i istentiszteleteik alkalmával a fenti módon foglalják imádságaikba az ENSZ munkáját és törekvéseit.

ENGELBERGBEN, a festői szépségű svájci hegyek között, ülésezett .szeptember második felében az Európai Egyházak Konferenciája VII. nagygyűlése, amit másképpen Nyborg VII- nek is neveznek arról a dániai tengerparti üdülőhelyről, ahonnan a konferencia elindult és kifejlődött. Engelberg 1000 méter magas szinten fekszik, fogaskerekű vonat visz fel odáig, de mikor az ember fent van, csak völgyben érzi magát, mert körös-körül 3000 méter magas hegyek veszik körül a 2000 lakosú üdülővároskát.

AZ EGYHÁZI VILÁGSZERVEZETEK nagy hángsúlyt adtak az Európai Egyházak Konferenciája VII. nagygyűlésének. Az Egyházak Világtanácsa egyik elnöke, az angol baptista Payne, főtitkára: Potter, társfőtitkára: Brash is megjelent, a Lutheránus Világszövetség részéről pedig Appell főtitkár és Hansen európai titkár, a Református Világszövetség részéről Perret, főtitkár, a Keresztyén Békekonferencia részéről: dr. Tóth Károly, főtitkár. A svájci államot Brugger, államelnök képviselte. Pi- men, moszkvai patriarcha, írásbeli üzenetet intézett a nagygyűléshez. Katolikus részről jelen voltak mind az Európai Katolikus Püspöki Konferencia képviselői, mind a vatikáni egységtitkárság megbízottai, mind a svájci katolikus püspökök küldöttei.

A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉS POLITIKÁJÁT nagyra értékelte Engelberg. Albániát kivéve Európa minden országából megjelent egyházi képviselők mind egyéni felszólalásaikban, mind bizottsági jelentéseikben kiemelték az európai béke és biztonság irányába tett lépések fontosságát. Pozitiven szóltak

Brugger, svájci államelnök köszönti a Nagygyűlést

a berlini négyhatalmi egyezményről, a kelet- és nyugat-európai államok közti szerződésekről, a két német állam elismeréséről és ENSZ-tagságáról, az európai béke és biztonsági konferencia munkálatainak előrehaladásáról és a kialakult nemzetközi enyhülés helyzetéről. Jelentős európai eredményként értékelték. hogy Portugáliában és Görögországban á fasiszta katonai re- zsimek megbuktak, s hozzáfogtak az emberi jogok érvényesítéséhez, valamint megindult a portugál gyarmatok felszámolása is. Az európai sebek között említették a megoldatlan írországi helyzetet és a ciprusi agressziókat, Makarios államelnök elűzését és a lakosságra szakadt szenvedéseket. A nagygyűlés hivatalos nyilatkozataiban és tanulmányi munkáiban sokszor szólt a bégéről. Az orosz ortodox egyház kezdeményezésére több oldalas pozitív fejtegetés van arról, hogy az európai béke- és biztonsági konferenciát miként kell az egyházaknak tömegerejükkel segíteniük.

FOKOZÓDOTT A BÉKÉÉRT ÉRZETT FELELŐSSÉG mind a tanulmányi munkában, mind a konkrét cselekedetekben. Előbbrelépés történt a nemzetközi békemozgalom irányában, mert az Európai Egyházak Konferenciája is elküldte képviselőjét az 1973. év őszén Moszkvában tartott békeerők kongresszusára, s innentől kezdve az Európai Egyházak Konferenciája hangoztatja a világméretű békemozgalomban megfigyelői szinten való részvételét, s az ügy támogatását. Hasonlóan közeledés van a Keresztyén Békekonferencia irányában is, ahol 1974. elején Prágában összeült a Keresztyén Békekonferencia és az Európai Egyházak Konferenciája négy-négy tagú közös bizottsága a közös ügyek megbeszélésére.

KRITIKÁVAL NÉZZÜK a nagygyűlésnek azt az alapvető beállítottságát, hogy túlságosan sokat foglalkozott önmagával. Az egyháznak mindig kísértése, hogy önmagát ápolgassa, a maga szervezetének kiépítésével törődj.ék, pedig Urától a szolgálat lelkületét és célkitűzését kapta. Hogyan lehet az, hogy a kelet-európai egyházak éreznek nagyobb felelősséget Európa jövőjéért és biztonságáért? Az orosz ortodox egyház említett kezdeményezése és a nagygyűlés főtémájához készített magyar hozzászólás járt az élen az Európáért érzett felelősség ébresztésében. Ez a jelenség egyébként nemcsak Engelbergben tűnt fel, hanem már évek óta látszik az Európai Egyházak Konferenciája különböző gyűlésein. Vajon a nyugat-európai egyházak nem érdekeltek ennyire az európai biztonság szorgalmazásában? A nyugat-európai nyilatkozatok általánosságokban merülnek- ki, nincs elég koncepciójuk arra, mit mondjon és mit tegyen az egyház a mai szituációban. Pedig van összehasonlítási alap is, más kontinensek egyházi konferenciái felé. .^.z Afrikai Egyházak Konferenciája Lusakaban (Zambia) a harmadik világ szempontjait bátran érvényesítette, határozottan szólt az imperializmus ellen, s elítélte a neokolonialista törekvéseket, élénk igazságérzéssel szólalt meg nemzetközi kérdésekben, például tiltakozott az USA haditengerészetének megjelenése ellen az Indiai-óceán térségében.

A MAGYAR RÉSZVÉTEL aktív volt. ökumenikus Tanácsunk magyar hozzászólást készített az engelbergi főtémához, amely így hangzott: „Egység Krisztusban és béke a világban.” Dolgozatunk megjelent az ökumenikus Tanács külföldre menő sajtótudósítójában angol és német nyelven, ugyanakkor háromszáz^ példányban a nagygyűlés hivatalosan is kiosztotta a résztvevőknek. Csak a magyar egyház vitt ki ilyen dolgozatot, amelynek színvonala mindenütt elismerést váltott ki. A bizottságokban többször olvastak fel belőle, dolgozatunk gondolatai hatottak a konferencián. A nagygyűlésen D. dr. Pákozdy László, református teológiai professzor tartotta az egyik előadást, amelyben a magyar egyházak teológiai és politikai látását hűségesen fejezte ki. Kovách Attila, ref. kon venti osztály- vezetőt a tanácsadó bizottság tagjává választották.

A TANULMÁNYI MUNKA MEGERŐSÍTÉSÉRE tanulmányi igazgatói állást és titkárságot szerveztek. Dr. Nagy Gyula, evangélikus teológiai professzorunkat, aki Genfben a Lutheránus Világszövetség tanulmányi osztályán dolgozik, megválasztották tanulmányi igazgatónak, 1975. ápr. 1-től kezdődően három évi tartamra. Ennek a lépésnek szívből örülhetünk, mert így egyházunk nemzetközi tekintélyű professzora kerül az Európai Egyházak Konferenciája tanulmányi munkája élére. Eddig két tanulmányi bizottsága működött a Konferenciának, az első az európai egyházközi problémákkal, a^második a béke problémájával foglalkozott. D. dr. Ottlyk Ernő