Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-27 / 43. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1974. október 27.

Ara: 2,— forint

Ajándék és elkötelezés

EZ A VEZÉRCIKK ABBAN A VÁROSBAN íródik, ahol a lutheri reformáció első magyarországi fecskéi leszálltak ,és fészket raktak. Pontosan 450 esztendővel ezelőtt kelt a pápai követ jegyzőkönyvének ez a mondata: „Magyarországnak Németország felé eső részében két német könyvárust, kik Luther iratait nyilvánosan árulták, elfogtak, és igen szép tüzet rakván azon mindkettőt nagy ünnepélyességgel megégették.” A reformáció tehát olyan korban érte el hazánkat, mikor a középkori egyház egyik hivatalos, rangos szolgája úgy vélte, hogy lehet és szabad embereket hitbeli meggyőződésük miatt „ünnepélyesen” megégetni. Ezek után csak természetes, hogy a Luther-iratok is lobogtak a máglyán. Ugyancsak ünnepélyesen! „Mindenki tudja, hogy itt a polgárok már veszik és olvassák a lutheránus könyveket. Bormérő helyeken egyik olvassa, a többiek pedig tízen, húszán vagy ahányan vannak, figyelemmel hallgatják.”

A tüzek fojtogató füstje eloszlott, emberek, könyvek és röp- iratok megsemmisültek ugyan, de a reformáció itt maradt és gyökeret eresztett. Sőt Budáról és Sopronból elindult magyar- országi hódító útjára. Mert a lutheri reformáció legelső magyar- országi fecskéi nem vándormadarak, hanem itt felejtkeztek, minek sokféle írott és kőbe vésett emléke akad itt nálunk, Sopronban. Eredeti Luther-levél a Városi Levéltárban külföldi egyetemekre kívánkozó diákok anyagi támogatása tárgyában; kőből készült szószék az Eggenberg-ház udvarán az ellenreformáció nehéz időszakának hírnökeként; az 1681-es soproni országgyűlés emléktáblája a belvárosban; a gyülekezeti könyvtár hatalmas és felettébb értékes anyaga a reformáció és ellenreformáció időszakával kapcsolatban. De mindenekelőtt az „ünnepélyes megégetések” és sanyargatások ellenére is mindmáig megmaradt gyülekezet, mely október 31-én Magyarország minden más gyülekezetével együtt hálát ad Istennek a reformáció legfőbb ajándékáért: az evangéliumért, Istennek Jézus Krisztusban lett kegyelmes kinyilatkoztatásáért, és egyben hallja a reformáció mai elkötelezéséről szóló egyházi tanítást. Minden egyes megmaradt gyülekezetünk, melynek templomában október 31-én felállva éneklik az „Erős várunk”-at, saját történetében is találva érzi magát azzal, amit Luther az egyes emberre vonatkozóan mondott: „Isten kezét sohasem érezzük hatalmasabban felettünk, mint mikor végigtekintjük elmúlt életünk egyes esztendeit.” Igaz ez a megállapítás az 1517. október 31-e óta eltelt minden egyes esztendőről is evangélikus egyházunk életében.

de végzetesen leszűkül reformációi ünnepi

TANÍTÁSUNK és eszmélődésünk, ha csak a múltunkra és csak önmagunkra gondolunk. Sőt, leszűkül akkor is, ha gondolkodásunkkal és tanításunkkal csupán a bűnbocsánat, megigazulás és üdvösség témakörében maradunk. Kétségtelenül ránk fér az a figyelmeztetés: Mélyebbre kell mennünk, hogy előbbre juthassunk! így is vállalom: Meg kell térnünk, hogy el ne veszítsük a reformáció legfőbb kincsét: az Isten kegyelméről szóló szent evangéliumot. Hogy valóban élő és a ma emberiségének segítő és szolgáló egyház lehessünk. A reformáció ugyanis messze túlmegy egyéni üdvösségem és boldogulásom vonalán. A reformáció áldássá lett az egész emberiség számára sokféle vonatkozásban. Nemcsak lelki, hanem szellemi kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai tekintetben is jelentős előrelépést hozott. Ma egy gyökeresen megváltozott és egyre váltózó, súlyosabb, s közben még súlyosabb gazdasági, társadalmi, politikai és erkölcsi kérdésekkel viaskodó világban az egyház sem lehet tétlen szemlélője az eseményeknek. Luther jól érezte, hogy egy új világ van alakulóban, ma élő egyházának is látnia kell, hogy most egy még újabb világ vajúdásának korában élünk.

ÖRÜLTEM ANNAK, HOGY AZ LVSZ MOSTANI ELNÖKE a Végrehajtó Bizottság elé terjesztett nyári jelentésében igen részletesen és felelősen szólt a reformáció egyházainak társadalmi elkötelezettségeiről világviszonylatban. Többek között utalt arra, hogy a világ lakosságának harmada élvezi és felhasználja a legfontosabb nyersanyagok négyötödét. A gazdag országok — többségükben hagyományosan keresztyén államok — a fejlődő államoknak adott segély 30-szorosát költötték fegyverkezésre egyetlen év alatt. Ilyen körülmények között egészen reális az a látás, hogy a mai világ igen sok részén ma még beláthatatlan ideig számolni kell az éhség és a szociális nyomor megmaradásával. Sokféle jó szándékú határozat és fáradozás ellenére meg kell állapítani, hogy a ma élő emberiség nyitott sebével kapcsolatos felelősségérzet éppen a jóléti és keresztyén államok részéről megdöbbentően kevés és erőtlen.

HOGY MI KÖZE ENNEK A REFORMÁCIÓHOZ? Nos, ez a reformáció, ez Jézu,s Krisztus evangéliumának e világi vetüle- te 1974 reformáció ünnepén. „Ünnepélyes megégetés” a város főterén és ünneptelen, döbbenetes éhenpusztulás 450 év múlva Afrikában vagy Ázsiában, a lelki és erkölcsi háttér nem sokban különbözik. A reformáció ajándéka elkötelezést is jelent mind a Föld végső határáig!

Weltler Rezső

DR. NAGY GYULA KELET-ÄZSIÄBAN

Dr. Nagy Gyula, Teológiai Akadémiánk tanára, aki a Lutheránus Világszövetség genfi központjában végzi szolgálatát, október 7. és november 15. között kelet-ázsiai evangélikus egyházakban és teológiai központokban tesz hivatalos körutat. Szingapúrban látogatást tesz az Ázsiai Keresztyén Tanácsnál, megbeszéléseket folytat annak vezetőivel, és meglátogatja a Délkelet-ázsiai Teológiai Főiskolát. Hong Kong-ban részt vesz és előadást tart a „teológiai hónap” ünnepségein, meglátogatja az ottani evangélikus egyházakat és teológiai főiskolát. Japánban, Kyotóban előadásokat és szemináriumot tart a Doshisha Egyetemen, a keresztyének és marxisták közti párbeszédről és a magyar egyházak életéről. Tokióban az LVSZ képviseletében látogatást tesz a tagegyházaknál, az Evangélikus Teológiai Főiskolán és tanácskozást vezet a lelkészképzés kérdéseiről és az ázsiai evangélikus egyházak közötti teológiai együttműködésről japán teológiai professzorokkal.

Hitből fakadó szolgálat

A gonosz pótlék

Luther nagy felfedezése és a reformáció tanításának summája Isten igéjének az az üzenete volt, hogy az ember egyedül hit által lesz igazzá Isten előtt a törvény cselekedetei nélkül. Luther a saját üdvösségéért vívott harca és lelkipásztori gyakorlata közben jött rá az igazságra, hogy milyen helytelen és kárhozatba vezető úton jár a középkor embere, amikor Isten tetszését és a saját lelkiismeretének megnyugtatását a külső jó cselekedetek gyakorlásában, a böjtölésben, az imádkozásban, a templomba járásban, vagy a búcsúcédulák megvásárlásában kereste. Ezért indított ádáz harcot a „gonosz pótlék”, azaz a jó cselekedetek gyakorlása, illetve az azokba vetett hit ellen, mert ezzel az emberek önmagukat és másokat csapják be, s így a jó cselekedetek olyanokká válnak, mint a báránybőrbe bújtatott farkasok.

Már Luther idejében, de azóta is számtalanszor értették félre a reformációnak ezt a tanítását és vetették szemére, hogy „az egyedül hit által” hangsúlyozásával az embereket tétlenségre neveli, illetve megakadályozza, hogy a keresztyének a szeretet cselekedeteinek gyakorlásával szolgáljanak egymásnak. Hogy ez mennyire félreértése Luthernek, arról nemcsak az beszél, hogy a történelem folyamán a reformáció egyházai mindig elöljártak a szeretet cselekedeteinek gyakorlásában, hanem az is, hogy maga Luther is állandóan hangsúlyozta a hitből fakadó szolgálat fontosságát. Különösen az egyik korai reformátort iratában, „A keresztyén ember szabadságáról” című munkájában fejti ki a hit és a jó cselekedetek összefüggését. A munka 1520 szeptemberében készült el, s egyik érdekessége, hogy Luther ezt az iratot magának a pápának is megküldte egy levél kíséretében. A levélben többek között ezt írta: „Végezetül, hogy ne jöttem légyen Szentséged elé üres kézzel, itt nyújtom át a nevem alatt kiadott könyvecskét jó kívánattal. béke és jó remény fejében. Ebben megízlelhetné Szentséged, miben telnék örömöm és mi volna gyümölcsöző foglaltosságom, ha istentelen hizelgőid szűnös-szünte- len nem zavarnának benne. Alakjára kicsiny, de foglalatjára az egész keresztyén élet summája.” Ez a néhány sor arról is tanúskodik, hogy Luthernek esze ágában sem volt „egyházszakadást" előidézni, csupán az igazságot kereste és az emberek üdvösségét tartotta elsősorban szem előtt.

Hitből jön a cselekedet

A hit és jó cselekedetek kapcsolatának boncolásánál kitűnik, hogy Luther nem általában a jó cselekedetek ellen harcolt, hanem azok ellen az egyház által előírt kegyes cselekedetek ellen, amelyek nem a hitnek a gyümölcsei, hanem üdvösségszerző cselekedetek. Ezért hangsúlyozta Luther a hit fontosságát. Az embert Isten előtt nem a jó cselekedetek teszik igazzá — amelyeknek mikéntjét mindig az egyház határozta meg, hogy ezáltal gyámkodjék az emberek

felett —, hanem az Istenben bízó gyermeki hit. Ez a gyermeki hit elsősorban azt látja be, hogy az ember mennyire tehetetlen Isten törvényének megtartásában, azaz önmagától képtelen a jó cselekedetek gyakorlására, de ugyanakkor meglátja és átéli Isten bűnbocsátó szeretetét, vagyis hogy Isten Jézus Krisztus érdeméért megbocsát a megtérő bűnösnek, gyermekévé fogadja és megajándékozza őt az üdvösség örömével. Eszerint, amit az ember nem tudott elérni a jóra való igyekezetével, a jó cselekedetek gyakorlásával, azt megkapja ajándékképpen Isten kegyelmes szeretetéből.

A hit azonban nem tétlenségre kárhoztatja, hanem a szolgáló szeretet gyakorlására mozgósítja az embert. Az Isten bűnbocsátó kegyelmét elnyert ember „minden gyönyörűségét” abban találja, hogy Krisztusért, aki érette annyi jót tett, ő is szolgálja Istent ingyen való szabad szeretet- ből. Isten szolgálata pedig elsősorban nem az imádkozás, böjtölés és istentisztelet, hanem a felebarát szeretete és szolgálata. „A keresztyén ember nem él önmagában, hanem Krisztusban és felebarátjában.

Krisztusban a hit, felebarátjában a szeretet által.” Ezért mondta ki Luther híres tételét, hogy „a keresztyén ember mindenkinek kész szolgája és alattvalója", ami annyit jelent, hogy mindent megtesz felebarátjáért, mások javáért. De mindezt nem erőlködve, hanem természetesen, önként teszi, úgy amint a jó fa természetesen termi a jó gyümölcsöket. „Mert amint Krisztus odahagyta Isten mivoltát, úgy kell nekünk is krisztusi magatartással odaszánnunk magunkat a felebarát javáért, mert amint egyik-másik embertársunk ínséget lát és ránk szorul, ml is úgy szorultunk rá az ő kegyelmére. így folyik hitből az Isten iránt való szeretet és a szeretetből a szabad, szolgálatkész, vidám élet, amely ingyen munkálja a felebarát javát.”

A szolgálat távlata

Luthernek ebből a tételéből következett és fejlődött ki a reformáció egyházainak dia- kóniai magatartása és szolgálata. Ezt a szolgálatot azonban sokáig úgy értelmeztük, hogy csak az intézményes diakóniá- ra, vagy csak az egyéni ala- mizsnálkodásra vonatkozik. A protestáns egyházak sok ered-, ményt értek el az intézményes diakónia terén és ezzel felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a társadalomnak. Isten azonban napjainkban megmutatta, .íogy bármennyire szép és szükséges az intézményes diakónia és az egyéni szeretetszolgálat, a „felebarát ínségét”, az emberiség égető szociális problémáit ezzel nem tudjuk megoldani. Luther szellemében akkor vagyunk „mindenkinek készséges szolgái", ha teljes erőnkből küzdünk azért, hogy az egész földön igazságosabb társadalmi és gazdasági rendszerek jussanak uralomra, s ha egyszer uralomra jutottak, készségesen, jó szívvel és vidáman segítünk, hogy maradéktalanul megvalósítsák azokat a célokat, amelyeket maguk elé tűztek. Ezért áll Magyarországi Evangélikus Egyházunk is a diakóniai teológia, vagyis a szolgálat teológiájának alapján, amelynek értelmében evangéliumi hitünkből indíttatva minden erőnkkel támogatjuk nemcsak magyar népünket, hanem az egész emberiséget ezeknek a nemes célkitűzéseknek az elérésében. Tesszük ezt abban a reményben, hogy ezzel nemcsak Luthernek és a reformációnak örökségét, hanem magát Krisztus Urunkat is szolgáljuk, aki azt akarja, hogy szűnjön meg e földön minden ínség és több legyen az örvendező, boldog ember.

Dr. Selmeczi János

Reformációi emlékünnepély

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa október 27-én, vasárnap este 6 órai kezdettel a budapesti Deák téri evangélikus templomban a tagegyházak közreműködésével ökumenikus

REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT

tart.

Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár

AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE

Az emlékünnepély rendje:

1. „Erős vár a mi Istenünk...” 1. és 2. vers. Énekli a gyülekezet.

2. Igét olvas és imádkozik Laczkovszki János, a Baptista Egyház elnöke.

3. „Térj magadhoz drága Sión ...” I. vers. Énekli a gyülekezet.

4. Igét hirdet dr. Fabiny Tibor evangélikus teológiai akadémiai tanár.

5. Gárdonyi Zoltán: Zsoltárfantázia. Előadja a Kálvin Kórus, vezényel Máthé Jánosné, orgonán kísér Máthé János.

6. Ünnepi beszédet mond dr. Huszti Kálmán, a Református

Teológiai Akadémia dékánja.

7. J. S._ Bach: Ki dolgát csak Istenre hagyja. Részlet a 93. kantátából. Előadja a Lutheránia Ének- és- Zenekar, orgonái Trajtler Gábor, vezényel Weltler Jenő karnagy.

8. Befejező imádságot mond D. dr. Berki Feriz, a Magyar Ortodox Egyház esperes-adminisztrátora.

9. „Te benned bíztunk eleitől fogva...” 90. Zsoltár 1. vers. Énekli a gyülekezet.

A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKABIZOTTSÁGÁNAK ŐSZI ÜLÉSE

A KBK Munkabizottsága ez évi őszi ülését a madagasz- kári református egyház és a mozgalom madagaszkári al- elnöke, dr. Richard Andri- amanjato lelkész meghívására a Tananarive melletti llafy egyházi központban tartotta szeptember 28-tól október 4- ig. Ez volt a KBK vezető testületének első ülése Afrikában.

Az ülés főtémájáról: „Fejlődés, béke, evangélium — a keresztyének feladatai” a Malgas Köztársaság kormányának tagja és dr. Maurizio Lopez argentínai professzor

tartott előadást. A főtitkár jelentése és az egyes munkaágak megbízottainak írásos beszámolói alapján a Munka- bizottság számbavette a mozgalomnak a bizottság márciusi prágai ülése óta végzett tevékenységét, részvételét az ENSZ, az EVT és az EEK akcióiban . s jóváhagyta a mozgalom további akcióterveit 1974 utolsó negyedében és 1975-ben.

Foglalkozott továbbá a Munkabizottság a mozgalom sajtótevékenységével, pénzügyeivel és a beérkezett tag- felvételi kérelmekkel.

A tudós Luther — id. Lucas Cranach rézmetszete