Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-10-20 / 42. szám

WÜK fakmäflnxi* Legfőbb érték az ember! Mt 12, 9—14 Néhány évtizede, hogy ismerjük ezt a mondatot. Ki ne örül­ne a tartalmának? Hisz nem volt mindig így. Egy pár ló na­gyobb érték volt, mint a nincstelen cseléd. Az idősebbek emlé­keznek reá, a fiataloknak feljegyezte a történelem, az iroda­lom — okulásul. MA MINDEN EMBER SZÁMÁRA BIZTONSAGOT, alapot ad ez a tétel. Mert helyére rakta a dolgokat. Az emberért van minden, ő a legfőbb érték. De mégis vannak, akiknek megke­seredik a szájuk, ha hallják ezt a mondatot. Vajon miért? Bi­zonyára közismert Fehér Klára: Miből csinálják az elefántot? című könyve. Mindennapi életünk apró. cseprő ügyeit írja meg benne frappánsan, jó szándékú humorral, csípős szatírával, hogy változtasson azokon a túlkapásokon, hibákon, melyekkel egyik ember megbántja a másikat — kétségbe vonva az előb­bi tétel igazát. A címadó írásban egy kis illetékkiszabási ügy szerepel, me­lyet két perc alatt, trafikban vásárolt okmánybélyeggel elin­tézhetett volna a hivatal. De nem, jó másfél óra, sorban állá­sok, különféle hivatali szobák, míg pontot tettek az aktára. Ez csak egy csepp a tengerből, a bosszúságok, a visszaélések, a túlkapások, a kiskirálykodások tengeréből, melyek mind ellene mondani látszanak annak, hogy — legfőbb érték az ember. A MONDAT IGAZSÁGÁHOZ, TÁRSADALMUNK ALAP­ÁLLÁSÁHOZ nem fér kétség. A hiba, önben, bennem van, akik visszaélünk vele. Az íróasztal másik felén, a pult másik felén, a családban, a gyülekezetben, a társadalomban. Hiszen amíg ró­lam, s enyéimről van szó, addig helyeslek, s ha kell, minden „követ” megmozgatok a magunk érdekében — a tétel jegyé­ben. De elernyed a kezem, elhalkul a szavam, amikor mások ja­váért kell síkraszállnom. A törvényt mi emberek formáljuk, fogalmazzuk meg, s mi töltjük ki tartalommal. Kérdés, hogyan? Igénk szerint, Jézus kortársai között a farizeusok a mózesi törvényt, abban is az ünnep törvényt, mindenek fölé emelték. Egy rabbinista mondás szerint; a szombat parancsolata felér a törvény összes többi parancsolatával. Lelketlen „kegyesekké” lettek, nem az embert nézték, hogy miben, hol segíthetnének, csak a paragrafusokra volt gondjuk.' Jézus tudva, látva a fa­rizeusok lelki világát, mondotta a béna kezű embernek, ,„nyújtsd ki kezed”, s az olyanná lett. mint a másik. Jézus itt nemcsak egy csodát tett, többet annál, érvényt szerzett Isten törvényének, melyben első helyen az ember áll, s nem a pa­ragrafus. Nem az ember van a törvényért, hanem fordítva. Is­ten szemében az ember a legfőbb érték — hisz gyermeke. JÉZUS HÁNYSZOR HAJOLT LE AZ ELESETTEKHEZ föl­di útja során. Soha nem kérdezte, hogy te igaz hivő vagy-e vagy sem? Kegyes vagy-e, vagy bűnös, mert csak ha kegyes vagy, akkor segítek rajtad. Segített, mert az Ö szemében is az ember volt a legdrágább. Nekünk, az egyház népének, ebben is példát hagyott, tgy cselekedjetek. Ha egy fuldoklót látsz, mielőtt segítenél rajta, megkérdezed, hogy milyen vallású? Ha valahol egy házon fel- lobban a láng, lehet-e tanakodni azon, hogy közénk tartozik-e. " áíii bajban van, mert csak akkor ragadok vödröt, vagy fogom meg a fecskendő végét. Sokak kezét köti meg még ma is a tradíció, helytelenül értel­mezett ige, szokások. S mindezek gátjai lehetnek annak, hogy felszabadultan cselekedjem azt, ami a felebarát javát, az em­bertársam javát szolgálja. A napokban vehettem át többed magammal azt az elismerő kitüntetést, hogy tízszer adtunk vért önkéntesen felebarátaink­nak. Nem kérdeztük, hogy kinek adják, itthon marad a vér, vagy más népek sebesültjeit mentik vele. Nekünk elég az az öröm, hogy segíthetünk. S tesszük ezt mindaddig, amíg egész­ségünk megengedi. AZ EGYHÁZ NÉPÉNEK KÜLDETÉSE VAN EBBEN A VI­LÁGBAN, Uráról tanúskodni. Azzal a mozdulattal, azzal a Xelkülettel, ahogy Jézus hajolt le, hajolt oda a rászorulókhoz, mert Neki valóban az ember jelentette a legfőbb értéket. Az emberért szolgáljunk mi is. Szabó István NYUGAT-NÉMETORSZAG A Világszövetség nyugat- ják csökkenteni. Az anyagi németországi tagegyházai kö- nehézségek* oka az országban zölték hogy 1975-ben a világ- bevezetett adóreform. amely- szövetségi segélyprogramokra . előirányzott támogatásukat ^ez hozzátartozik az egyházi mintegy tíz százalékkal fog- adó csökkentése is. (lwi) Köszöntjii!; a hetven éves D. Dr. Vető Lajost SZERETETTEL ÉS TISZ­TELETTEL köszöntjük hetve­nedik születésnapja alkalmá­ból D. dr. Vető Lajos nyugal­mazott püspököt. Lelkészeink és gyülekezeteink előtt jól is­mert, rokonszenvet és bizal­mat ébresztő egyénisége. Hosszú évek és évtizedek szor­galmas és úttörő szolgálatával legújabbkori egyháztörténel­münk kiemelkedő szereplőjé­vé vált. HOSSZÚ VOLT AZ ÚT, amit Kondorosról megtett, ahol 1904. okt. 17-én született. Az evangélikus teológián ki­tűnő eredménnyel fejezte be tanulmányait, majd Budapes­ten avatták evangélikus lel­késszé 1928-ban. 1929—31-ben Berlinben, a Collegium Hun- garicumban kapott ösztöndí­jat, ahol elsősorban pszicho­lógiát tanults 1932—37-ig Szolnokon volt szórványpap. Templomépítést szervezett Szolnokon és imaházépítést Jászberényben. Itt nősült meg, felesége Folkusházy Zsuzsan­na. Két gyermekük született, mindkét fiú jelenleg orvosi pályán működik. Közben szórványlelkészi szolgálata mellett 1935-ben teológiai doktorátust szerzett pszicho­lógiai tárgyú disszertációval, s azóta is avatott művelője volt a valláslélektannak. MUNKÁSGYÜLEKEZET papja lett 1937-ben Diósgyőr- Vasgyárban. Itteni munkájá­ról később így nyilatkozott: „Nagyon szeretem a kétkezi munkást. De nemcsak hangu­latból, hanem szabadság utáni vágyával együtt szeretem azt a munkást, aki előre tör.” A felszabadulás után őt is ma­gával sodorta a munkásosz­tály haladó gondolkodása. Amikor befejeződött a máso­dik világháború, egyetlen problémája volt: mi lesz az egyházzal? „Hogyan tud majd az egyház ebben a változás­ban egyház maradni és meg­állni? Sokszor kételkedtem ebben és sokszor elcsügged­tem. Erre meg is volt minden okom, mert a reakció min­dent megtett, hogy ne tudja az egyház vállalni az új utat.” Az akkori aggodalom már rég feloldódott, mert- többek kö­zött neki is jelentős része volt abban, hogy az állam és egy­ház együttműködése jó lehe­tett és egyházunk megtalálta útját a szocializmusban. PÜSPÖKI SZOLGÁLATA 1948. december 20-án kezdő­dött Nyíregyházán. Beiktató beszédében többek között ezt mondta: „Az örömhírt, az evangéliumot kell hirdet­nünk. De nem olyat, ami az embereket elbúsítja, hanem ami örömöt okoz és örömet hirdet.' Az egyháznak életkö­Jelentkezés kántori tanfolyamra Az Országos Evangélikus Kántorképesítő Bizottság Foton kezdők és haladók részére négyhónapo6 kántori tanfolyamot rendez. A tanfolyam ideje: 1974. november 20-tól 1975. március 22-ig. Ez lesz Foton a 31. tanfolyam. Hívjuk az 1. évre: a teljesen kezdőket, a II. évre: azokat, akik már elvégezték az alapfokot és részt vettek valamelyik előkészítő nyári tanfolyamon, a III. évre: azokat, akik Kántori Oklevelet szeretnének kapni. To­vábbképzésre mindegyik évfolyamra lehet jelentkezni, főleg azoknak, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincsen képesítésük. A tanfolyam bentlakásos. Részvételi díj -havonként 700,— Ft. Ebben benne van a teljes ellátás, lakás, fűtés, világítás, tan­díj. Részben bentlakásra is lehet jelentkezni a tanfolyam ele­jén, közepén és végén 2—2 hétre, ezek a résztvevők kétheten­ként 350,— Ft tandíjat fizetnek. Bejárásra is van mód. Heten­ként 1—2 alkalommal a közelben lakók időnként is bejárhat­nak, esetleg kéthetenként. Az orgonisták csak szombaton. Itt elsősorban a nyári kéthetes tanfolyamot végzettekre gondolunk. A bejárók díja havonként 180,— Ft. Ha ellátást és szállást is kérnek, a költségeket esetenként térítik, ez napi 35,— Ft. Jelentkezési határidő: október 25. Jelentkezési cím: Országos Kántorképesítő Bizottság, 1088 Budapest, VIII., Puskin utca 12. A felvételi kérvényhez mellékelni kell: hatósági orvosi bizo­nyítványt, lelkészi ajánlólevelet, önéletrajzot. A felvételről részletes írásbeli értesítést küldünk. Testvéri szíves köszöntéssel: ORSZÁGOS KÁNTORKÉPESlTÖ BIZOTTSÁG Népünkkel együtt a múltban és ma SZEPTEMBER ELSŐ NAP­JA Nyíregyháza és egyúttal a nyíregyházi evangélikus gyü­lekezet jubileumi napja volt. Ünnepi közgyűlésen történt megemlékezés a gyülekezet és a százötven évvel ezelőtti me­zőváros óriási erőfeszítéséről, amellyel 1803—1824 között a jobbágy sorból örökváltság- gal kiváltották magukat. Csizmazia Sándor igazgató- lelkész beszámolójában mél­tatta a gyülekezet helyét a régmúltban és jelen korunk feladataiban. A jubileumi ünnepélyen Táborszky László békéscsa­bai és Kovács Pál szarvasi igazgató-lelkészek vezetésé­vel népes küldöttség vett részt, akik azokat a gyüleke­zeteket képviselték, ahonnan 1753—1754-ben a mai nyír­egyháziak ősei munkalehető­ség és nagyobb kenyér re­ményében tovább telepedtek. A JUBILEUM ALKALMÁ­BÓL felkereste a gyülekeze­tét D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke is. Igehirdetésekkel, a köz­gyűlésen való részvételével szolgált. A püspök minden szolgálatában utalt arra az egységre, amely százötven év­vel ezelőtt egybekötötte egy­házunk tagjait a haza drága földjét elnyomott sorban munkáló népünkkel. A múlt­nak ezzel a jó hagyományá- yal azonosítjuk magunkat, amikor ma egész népünkkel összefogva építjük a hamaro­san felszabadulása harminca­dik évfordulóját ünneplő szo­cialista hazát. Az ünnepség alkalmúl szol­gál arra is, hogy a közgyűlé­sen beiktassák tisztségükbe a gyülekezet új felügyelőjét, id. Nagyváti Pált és az új gondnokokat. A HAJDÚ—SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE közgyűlésé­vel és a nyíregyházi egyház- község jubileumi ünnepével kapcsolatban — Szabolcs- Szatmár megyében tartózkodó D. dr. Ottlyk Ernő püspök több látogatást is tett állami és társadalmi vezetőknél —, akik szívélyesen fogadták és ismertették vele a szűkebb terület eredményeit és, vázol­ták terveit. Elsőként a Megyei Tanács egyházügyi tanácsosát Buhal- la Istvánt kereste fel a püs­pök, akivel — különösen az egyházi vezetők és gyülekeze­ti tagoknak a közös munká­ban való részvétele kérdésé­vel foglalkoztak. — A megbe­szélésen részt vett az egyház­megye esperese is. A Hazafias Népfront me­gyei titkáránál dr. Gulyás Emilnénél a Népfront moz­galmi munkájának kérdései­ről volt szó, melynek alkotó részei közül az európai béke és biztonság, — a kibontako­zott és egyre erősödő nemzet­közi szolidaritás —, különös tekintettel az elnyomott chilei hazafiak és csapdába ejtett nép sorsa és az emberi jo­gok kérdéseire irányult a fi­gyelem. Fehérgyarmat — járási székhelyen Szkokány János járási népfront titkár volt a szívélyes házigazda. A mező- gazdasági jellegű járás sajá­tos problémáival ismerkedtek a vendégek. Ez a járás az or­szág közös gondoskodását él­vezte az emlékezetes szamosi árvíz idején es most is igény- li az egyszer szárazsággal, máskor belvízzel való vívódá­sában. AZ EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKE KÖLCSE KÖZ­SÉGBE is ellátogatott. Leg­utóbbi látogatása óta új, szé­les utak készültek, — rész­bén az igen értékes és zamar tos jonatánalma zökkenői­mentes szállításáért, másrészt a kulturáltabb közlekedésért. Károlyi Sándorné tanácselnök ismertette a nagyközség ered­ményeit és gondjait. A köl- cseiek régi vágya egy köz­ponti iskola létrehozása. Erre „egy napot az iskoláért” mozgalmat szerveztek, ami­nek lelkes támogatói a mai kölesei gyülekezetünk tagjai is. Az ízlésesen berendezett új tanácsterem falán levő kö­zös állami címerünk és alatta a közösség, az együttmunkál­kodó szövetség hordozói: ta­nácsiak, népfrontosok, egyhá­ziak — igen impozáns együt­test adtak, ennek adott elis­merő hangot a püspök a be­szélgetést megköszönő szavai­ban. A KÖLCSEI GYÜLEKE­ZET ESTI ISTENTISZTELE­TÉN, D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök igehirdetéssel szolgált, majd áttekintést adott a „vé­geken” élő híveknek az egy­házkerület nagy összefüggé­seiről. Ez után a gyülekezet lelkésze Lábossá László a gyülekezet nevében örömének adott kifejezést, hogy a nagy távolságot leküzdve a püspök közöttük lehetett. B. D. zösséggé kell lennie. Életté és nem múzeummá.” Amikor még kevesen ismerték fel az egy­ház útját és rendeltetését korszakunkban, az 1949. vi­rágvasárnapján kiadott ma­gyar protestáns püspöki közös körlevelet Vető püspök is alá­írta az egyházi békemunká­ról. Még abban az évben részt vett áz első (párizsi) béke-vi­lágkongresszuson. Majd részt vett a Béke-világtanács stock­holmi ülésén, amely a neve­zetes „Stockholmi felhívás”-t adta ki. NEVEZETESSÉ VÁLT a Lutheránus Világszövetség 1952-ben Hannoverben tartott nagygyűlésen tartott beszéde, amelyben többek közt ezt mondta: „Magyarországon az egyház egy a jövőből a jelen­be vetített egyház. Ügy kell egyháznak lennünk, hogy pél­dát tudjunk mutatni azoknak, akik törvényszerűen erre az útra fognak majd lépni.” Külföldi útjai során éppen úgy, mint idehaza, szóban és írásban sokat küzdött a béké­ért és a haladásért. MEGBECSÜLÉS VETTE KÖRÜL útmutató szolgálata­iért. 1953-ban Pozsonyban tiszteletbeli teológiai doktorrá avatták. Hazánkban többször is kormánykitüntetésben ré­szesült. 1953-ban választották meg először országgyűlési képviselővé, ezt a tisztséget négy cikluson át 1972-ig töl­tötte be. Közben tagja volt az országgyűlés kultúrális bi­zottságának, majd a szociális és egészségügyi bizottságnak. 1957-ben a Magyar Országos Béketanács képviseletében részt vett Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom negyvenéves jubileumi . ünnepségein. Segítette egyhá­zunkat abban, hogy az ellen- forradalom okozta zűrzavar­ból közelebb jussunk a kibon­takozáshoz. A TEOLÓGIAI TUDOMÁ­NYOK szorgalmas műveleje­ként igen sok tanulmányban, cikkben, előadásban szolgálta egyházunk szellemi életének előbbrevitelét. Számos vallás­lélektani műve közül kiemel­kedik főműve, a „Tapasztalati valláslélektan”, amely közel 300 oldalon 1966-ban jelent meg sajtóosztályunk kiadásá­ban. Németül is jelentek meg könyvei. mégpedig doktori disszertációja, majd pedig egyházunk életéről összképét nyújtó könyve: „Aufbau der Kirche in Ungarn” címmel. FELEJTHETETLENEK szá­momra szavai, amelyeket ak­kor mondott, amikor ünnepé­lyesen átvettem tőle az Északi Egyházkerület püspöki tisz­tét: „Az elmúlt legutóbbi né­hány esztendő során az Észa­ki • Egyházkerületnek már a belső egysége is valóságként jelentkezett. A közgondolko­dás egyre egységesebbé vált teológiai és egyházpolitikai téren. A gyülekezetek népe, presbiterei, felügyelői egyre inkább magukévá tették azo­kat a felismeréseket, ame­lyekre hazánk felszabadulása után jutottunk, belátva azok­nak nemcsak helyességét, ha­nem gyakorlati értékét is ha­zánk és egyházunk építése, békénk védelme, s az emberi­ség előrehaladása tekinteté­ben.” ÉLETMŰVÉNEK LÉNYE­GE abban van, hogy egyhá­zunkban az elsők között is­merte fel azt az utat, amelyet minden jóakaratú emberrel együtt az egyház végigjárha­tott: a békéért való küzdelem útját és az elsők között muta­tott rá arra, hogyan találhatja meg egyházunk helyét a szo­cialista társadalomban. A HETVENEDIK SZÜLE­TÉSNAPON a legnagyobb öröm: visszatekintés árra a küzdelmes útra, amely a meg­próbáltatások ellenére is ered­ményekben gazdag út, s ame­lyen Vető Lajos püspöknek egyházunk útja megalapozásá­nak korszakában kiemelkedő érdemei vannak! D. dr. Ottlyk Ernő Szenteltessék meg a te neved „Szenteltessék meg a te ne­ved” — kérjük a Miatyánk imádkozásakor. Amikor az ő nevéről beszélünk, magára Is­tenre gondolunk. Hiszen ha nevét ismerjük, őt magát is­merjük. „Szenteltessék” — ez a fur­csa hosszú szó azt jelenti, hogy „legyen szent”. Atyánk, legyen szent a te neved számunkra is, kérjük add, hogy szeressünk és tiszteljünk téged. Sok édesanya és édesapa mondja gyerekeinek: akkor látom, hogy szeretsz, ha enge­delmeskedsz. Hiába az anyák- napi vagy karácsonyi ajándék, ha nem párosul vele engedel­messég, segítőkészség, nemcsak az ünnepnapokon, hanem az év minden napján. Hogy Isten neve szent-e az életünkben, az is tetteinken mérhető le. Azon, hogy mennyire tartjuk fontos­nak, hogy engedelmeskedjünk neki. Az ő tanítása szerint él­ni azt jelenti, hogy mindenütt segítünk, ahol alkalom adódik rá. Egy iskolatársunk hív, hogy segítsünk összeszedni a táská­jából kipotyogott holmiját. A másik ugyanakkor sürget, hogy menjünk mór, játszani akar velünk. Ilyen helyzetben is le­mérhető, hogy mi a fontosabb. Ha rááldozzuk a néhány per­cet, és előbb bajba jutott tár­sunknak segítünk, Isten aka­rata szerint cselekszünk. Ha sajnáljuk az időt, ami megrö­vidíti a játékot, már nem Is­ten volt a legfontosabb. Csúfolnak valakit az osz­tályban. Talán azért, mert da­dog, talán azért, mert ügyet­len vagy mert gyengén tanul. Ha a csúfolódók közé állunk, ők a fontosabbak. Ha pártját fogjuk annak, akit a többiek kinevetnek, az Istennek való enaedelmesséa a fontosabb. Édesanya fáradtan jön ha­za. Szüksége van még valami­re a vacsorakészítéshez. Ha megszakítjuk a játékot vagy a tv-nézést, hoev elmeniünk a boltba, a szeretet győzött. Ha nem, akkor mi magunk vol­tunk a fontosak. Engedelmeskedni nem köny- nyű. Ha őszinték vagyunk, be kell ismernünk, hogy gyakran nem engedelmeskedtünk Is­tennek. Az engedelmességnek van egy előfeltétele. Az, hogy szeressük azt, akinek engedel­meskedni akarunk. Ha valaki kedves a számunkra, szívesen megtesszük azt, amit kér. Ha minél inkább Isten . akarata szerint akarunk élni, akkor arra kell először is töreked­nünk, hogy egyre jobban sze­ressük őt. És éppen ezt kér­jük a Miatyánkban. Kérjük komolyan, s akkor egyre job­ban nő az iránta való szerete­tünk. Ha egy kő a tűző napon fek­szik, nem kell fölmelegíteni, magától átforrósodik. Ha Is­ten neve szent számunkra, szeretjük és tiszteljük Őt, sza­vaink és tetteink „maguktól” megváltoznak és az ő akara­tát tükrözik. A LUTHERÁMA ÉNEK- ÉS ZENEKARA október 20-án du. 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart Sorrend: Korálelőjáték 78. kantáta Passacaglia 93. kantáta K özrem üködnek: Faragó Laura, Buday Lívia. Fülöp Attila és Mezőfi Tibor Vezényel: WELTLER JENŐ Orgonái: TRAJTLER GÁBOR, Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents