Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-10-20 / 42. szám
ORSZÁGOS E VAN G ÉLIKUS HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1974. október 20. Ára: 2,— forint Gyülekezeteink munkaprogramja E gyházunk életében a kora ősz a tervezések ideje. Ilyenkor kell elkészíteniük a lelkészeknek egy évre szóló gyülekezeti programot. Az egyház és benne a gyülekezetek éppen úgy nem élhetnek és dolgozhatnak tervezések és programok nélkül, mint a . gazdaságok, a társadalmi szervek és általában a különböző közösségek. Nem dolgozhatnak a lelkészek azzal a jelszóval, hogy „ami éppen jön, azt fogjuk csinálni”. Tudniuk kell a lelkészeknek, a presbitériumoknak és általában a gyülekezeteknek, mit akarnak, hova szeretnének eljutni és milyen eszközökkel akarják a kitűzött célokat elérni. A tudatos és átgondolt tervezés nélkül, a gyülekezetek „csak éppen, hogy vannak”, céltalanul bolyongnak, mint az eltévedt bárány. Arra hívjuk hát gyülekezeteinket — élükön a lelkésszel, felügyelővel és presbitériummal —, hogy gondosan tervezzék meg 1974/ 75. évi programjukat. Az alábbi sorokban szeretnénk segítséget adni ehhez a tervezéshez. 1944. szeptember 23-val történelmi fordulat vette kezdetét népünk életében. Ezen a napon a szovjet hadsereg egyik zászlóalja Battonya határában átlépte a magyar határt, egy összecsapásban megverte a fasiszta erőket és megkezdte hazánk felszabadítását. Ezt követően a harc több mint hat hónapig folyt hazánk földjén, míg végül is a felszabadító szovjet hadsereg 1945. április 4-én kiűzte a fasiszta hadsereg utolsó maradványait is hazánk földjéről. Ez 30 esztendővel ezelőtt történt. A felszabadítás háromszoros értelemben is történt. Felszabadultunk a háború nyomása alól, a fasizmus alól és egy igazságtalan gazdasági, társadalmi és politikai rend igája alól. Megindulhatott egy új ország építése, új társadalmi rendben, a szocializmus rendjében. Az elmúlt 30 esztendőben népünk vezetőinek és népünk szorgalmának jóvoltából nagyszerű eredményeket értünk el életünk minden területén. Evengélikus egyházunknak is új lehetőséget adott Isten arra, hogy szolgálatát az új társadalmi rendben egész népünk javára betöltse. Meg kellett találnunk helyünket az új Magyarországon, az új társadalmi, gazdasági és politikai rendben. Isten az O Szentlelke által kiutaltat, megoldásokat adott és új életformára vezette el egyházunkat. Ebben az új életformában végezzük szolgálatunkat, hirdetjük Jézus Krisztus evangéliumát és fáradozunk azért, hogy betöltsük a legnagyobb parancsolatot, a szeretet parancsát. Gyülekezeteink vegyék munkaprogramjukba a 30 éves évfordulóról való megemlékezést, ünnepeljenek együtt egész népünkkel és tudatosítsák azt a szolgálatot, amelyet egyházunknak ma be kell töltenie. A z az életforma, melyről az imént említést tettünk, nem más. mint a gyülekezetek diakóniai életformája. Ez azt jelenti, hogy gyülekezeteink az egyház Urán,. Jézus Krisztuson tájékozódva és Tőle tanulva úgy akarnak jelen lenni az új magyar világban, mint akik szolgálnak. így mondotta "ezt Jézus: „Én olyan vagyok közöttetek, mint aki 'szolgál.” Ez a szolgáló Jézus Krisztus éppen a gyülekezeteken keresztül — melyek az Ö teste — akar szolgálni a világnak. A gyülekezeteknek most már haladéktalanul programjukba kell venniük azt, hogy valóban megéljék és gyakorolják a diakóniai életformát. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a gyülekezeteknek az eddiginél többet kell törődniük azzal, hogy saját maguk kebelében egymás iránt hatékonyabban gyakorolják a segítést, a bátorítást, a vigasztalást, egymás gondjainak hordozását, általában a szeretetnek ezerféle formában való gyakorlását. Ez azonban csak egyik oldala a diakóniai életformának. A másik oldala az, hogy gyülekezeteinknek a maguk egészében úgy kell jelen lenniök társadalmunkban — éspedig faluban és városban egyaránt —, hogy segítik társadalmunk fejlődését, a szép és jó megvalósítását környezetükben és odaállnak minden olyan ügy mellé, amely népünk boldogulását és szebb életét hivatott előmozdítani. Különösen is hangsúlyozzuk, hogy a gyülekezeti tagoknak örömmel és aktívan kell részt venniük a békemunkában, a Hazafias Népfront mozgalmában és a helyi társadalmi megmozdulásokban, melyek a város és a falu fejlődését és szépítését célozzák. E z év őszén lesznek az egyházkerületi és országos közgyűlések. Ezeken három esztendő munkáját kell felmérnünk egyházkerületi és országos szinten. Szemügyre kell vennünk, hogy végrehajtottuk-e azokat a terveket, melyeket három évvel ezelőtt magunk elé tűztünk. Melyek a jó eredmények, hol mutatkoznak hiányok és mit kell tennünk azért, hogy egész egyházunk még az eddiginél is jobban tölthesse be szolgálatát a mi történelmi körülményeink között. Ügy tűnhetne, hogy ezek a közgyűlések elsősorban nem a gyülekezetek ügyei, hanem „magasabb egyházi szerveké”. De éppen azt kell megtanulnia ma minden egyes gyülekezetnek, hogy ne csak önmagával foglalkozzék, hanem életét és szolgálatát mindig összefüggésben lássa egész egyházunk életével. A közegyházi felelősség növelése hangsúlyosan beletartozik a gyülekezetek munkaprogramjába. Még mindig vannak ugyanis olyan gyülekezetek, amelyek csak magukkal, a maguk templomával, a maguk paplakjával, a maguk papja fizetésével törődnek és elfelejtik, hogy csak úgy maradhatnak meg, ha egész egyházunk testébe bele- tagoltan élnek, abból vesznek erőt és abba adják bele a maguk erejét is. A kéz, vagy a láb nem tud élni önmagában, hanem csak akkor, ha a testen marad. 1975-ben van még egy olyan dátum, amely mellett gyülekezeteink nem mehetnek el megemlékezés nélkül. 1675. március 13-án — tehát 300 esztendővel ezelőtt — indították el a gályarabságra szánt protestáns prédikátorokat. Az idegen Habs- burg-ház összefogva a római katolikus hierarchiával a protestantizmus elnyomására és megsemmisítésére törekedett. Ezek a gályarab-prédikátorok nemcsak a vallás szabadságáért, hanem népünk, függetlenségéért és szabadságáért is küzdöttek. Emlékezzünk reájuk tisztelettel és megbecsüléssel. Volt olvan korszak egvházunk életében, amelvben az egyház jobb híján „a gályarabok emlegetéséből élt”. Mi ma nem ezt akarjuk tenni. Mi itt és most az evangéliumból élünk, egy olyan országban, amelynek népe megbecsüli a múlt haladó hagyományait. Éppen ennek jegyében gondolunk hálával azokra a gályarabokra. akik a maguk idejében magyar népünkhöz való hűségben végezték el szolgálatukat és megélték Jézus Krisztusban való hitüket. Gyülekezeteink ilyen értelemben emlékezzenek rájuk! D. Káldy Zoltán Csodálatos szépségű őszi nap volt szeptember 15-e. A nap felhőtlen aranyos fénye ömlött szét a Mecsek dúszöldű lankáin, végtelen erdőin, gyümölcstől terhes, gazdag kertjein, szőllein. Ebben a keretben ünnepelte a kis vasas- marázai szórványgyülekezet fennállásának 25. évfordulóját. Mintha a 18. század eleje éledt volna fel újra, amikor is fél megyék evangélikus népe ült ünnepnap kocsira, hogy az artikuláris templomos község Igehirdetését elérje. így kerekedett fel ezen a napon Kelet- Baranya ritka szórvány evan- gélikussága, hogy a szokásos aratási hálaadó ünnepen megünnepelje most egyben önállósulásának negyedszázados évfordulóját is, Mint hajdan az artikuláris templom előtt a szekérsor, úgy állt most az autók sora a kis templom előtt. Bent pedig zsúfolódott a százon felüli ünneplő sereg. Csak ennyi? — kérdezhetik sokan. Itt ez igen sok, mert hánynak jelentett ez nehezen megtett 50—60 km-t is. Zengőn szállt fel az ének hangja, mikor belépett a templomba D. Káldy Zoltán püspök. Ismerősként, jóbarátként jött, hiszen pécsi lelkész korában 1949-ig Pécshez tartozott ez a szórványterület, s akkor, még ő járta e?t a hatalmas vidéket hol kerékpáron, hol ballagó kocsin, vagy apostolként az apostolok lován. , 1 A eres s t ,v r>jr/ értelme « sseretet itt eifnt utu táso A püspök igehirdetésének alapja a 2. Korintusi levél 9. rész 6—15. versei voltak. Isten felé hálaadásra felemelt két keze a gyülekezet kettős hálaadó ünnepének a jelképe. Az oltáron álló kereszt mellett ezen a napon ott fekszik az új kenyér, a szénrög és a könyv, az Istentől rnagáldott emberi munka termései. Amiért ezen a napon elsősorban hálát adunk. Ezidén gazdagon van kenyerünk; népünk szorgalmas, hozzáértő, jól irányított munkája nyomán nagyobb a termés, mint valaha is. Isten kegyelme meghozta a szükséges esőt idejében, gazdagon árasztotta az érlelő napfényt idejében, adott az embernek erőt, tudást a jó vetéshez és a jó aratáshoz. Isten ajándékozó Isten. Szereteté- ből mindent ránk áraszt, hogy éljünk, s ezt a szeretetet adjuk tovább. Mi is akkor adunk a világnak legtöbbet, ha Isten ajándékozó szeretetét továbbsugározzuk. Mindenki felé1 Ez a keresztyénség soha nem szűnő rendeltetése a földön. Hitben elődeink is így szerettek. Ezért van a második hálaadásra felemelt kéz. A 25 éves önálló gyülekezetért. Az apostolok, reformátor őseink teljes életbedobása kellett ahhoz is, hogy megérlelődjenek azok a szívek Isten kiáradó szeretetének a melegében, akik létrehozták, fenntartották, összetartották eddig is itt az evangélium szétszórt népét. De ez nem öncél és nem önérdek! Ez rendeltetés, küldetés! Az a küldetésünk, hogy hálaadásra induljunk Isten iránt, a tőle vett szeretet megMissura Tibor lelkész vázolta a vasas-marázai gyülekezet megalakulásának és 25 évének a rövid történetét. Gyülekezetünk evangélikus népe 3—4 forrásból futott össze. Vasasnak, ennek a kis bányászfalunak a fejlődése sok evangélikus családot is vonzott ide. Vasastól mintegy 30 km-nyire délre Maráza községben is kialakult már a múlt század végén a betelepülőkből egy kisebb falusi, gyüA vasasi templom élésével. Ez az értelme a létünknek, s ha ez nem valósul meg, akkor elveszítjük a létalapunkat. A. közipi/ulés Az igehirdetés után a gyülekezet résztvevői közgyűlésen emlékeztek meg a gyülekezet megalakulásának 25. évfordulójáról. A gyülekezet felügyelője köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt, Kutas Antalt, megyei egyházügyi tanácsost, s a volt anyagyülekezet képviseletében megjelent Balikó Zoltán pécsi lelkészt és Szilágyi Bélát, a pécsi gyülekezet felügyelőjét. Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa október 27-én, vasárnap este 6 órakor a Deák téri templomban a tagegyházak közreműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE lekezet, amely papot ugvan nem, de iskolát, tanítót már tudott tartani. A háború után a két község közötti térség falvaiban mintegy 200 főnyi evangélikusság telepedett le a Csallóközből, főként Alsó- és Felsőszeliből. Ezzel az eddig Pécshez tartozó szórványterület lélekszáma annyira megnőtt (4—500-ral, hogy lelki gondozásuk a pécsi lelkésznek a város rohamos fejlődése miatt amúgy is megnőtt terhét túlhaladta. Így került sor az önálló vasas-marázai Egyház- község megalakulására 1948- ban, s most 25 éve, 1949. január 1-én az önálló lelkészi szolgálat megkezdésére. A szórvány területéhez kb. 40 falu tartozik. A templom az 50-es évek folyamán Vasason épült fel. Megjavította a- szolgálat lehetőségeit a mintegy 10 éve beállított gépkocsi, mely évente kb. 15 ezer km-t fut. Két éve a komlói evangélikusság gondozását is a vasasi lelkészre bízták, ami a lélekszámot csaknerh megkétszerezte. Kialakult egy 8—900 fős szórvány, melynek gondozása Vasasról autóval megoldható. . 1 k eres a t tf fit séf) problémái A közgyűlésen D. Káldy Zoltán felszólalásában a világ keresztyénségének néhány mai jellemző vonását vázolta. Első jellemző vonása a keresztyénségnek, hogy bár számban erősen nő, de arányszáma a Föld lakosságához képest csökken. Meg kell tanulnunk nem mennyiségünkkel, hanem minőségünkkel szolgálni az emberiséget. A második jellemző vonás az, hogy a keresztyénség egyre jobban odafordul a világ szociális kérdései felé. Azok mellé kell álla- nunk, akik meg akarják oldani a szociális ellentétek kérdését. A harmadik jellemző vonást abban jelölte meg a püspök, hogy a keresztyén világgyűléseken előtérbe kerülnek a színesbőrűek. Szerepük megnőtt, sokszor az első keresztyének tüzet érezni bennük. Negyedik és végső figyelemreméltó jelenségként említette a püspök, hogy az európai keresztyénség sok olyan problémával küzd, amely az állam és az egyház középkori eredetű összefonódásából fakad. Mi ezen a kérdésen már túl vagyunk és — megvagyunk, sőt jól vagyunk. Kezdünk kissé példaképpé válni — fejezte be előadását a püspök. A hálás ember M metpeléfjetlell ember Délután a komlói gyülekezet várta vendégül saját áldozati vasárnapján a püspököt. Miután itt a gyülekezetnek saját otthona még nincs, szokott istentiszteleti helyükön, a központi általános iskola két egybenyitott tantermében volt az istentisztelet. A szépen megalkotott oltáron itt is megtalálható volt a „fekete gyémánt” és a bányászlámpa. A szívek melegségét mutatta a szintén 100 fő körüli hívősereg, köztük lelkészük vezetésével jónéhány református testvérünk is. A gyülekezet nevében Kunszt László, a gyülekezet felügyelője köszöntötte a püspököt. Igehirdetésének alapjául a püspök itt Lukács evangéliuma 17. részének 11—19. verseit vette. Az oltáron elhelyezett szimbólumokra mutatva hívta fel a gyülekezet figyelmét arra, hogy ezek is az új kenyérért való hála jelei. A hálaadás azt jelenti, hogy belátjuk, a mindennapi kenyér egy nagyobb kézen át jön hozzánk. Igénk is a háláról meg a hálátlanságról szól. Ott egyetlen hálás áll szemben kilenc hálátlannal. Milyen az arány, ha Isten megszámlálja a szívek indulatát? / Jézusnak a könyörülő szere- tete több, mint a kenyér. Megoldja a megoldhatatlant, békét teremt a békétlenségben, leoldja a földre húzó súlyos terheket. Van miért hálát adnunk. Csak a hálás ember megelégedett ember. Ebben van a keresztyén ember életének öröme és békessége. A hit hála. Imádsága és áldásosztása után a püspök köszönetét mondott önzetlen egyházi szolgálatukért a gyülekezet 75 éves felügyelőjének Kunszt Lászlónak, aki csaknem 50 éve áll a komlói evangélikusok élén és a gyülekezet hűséges gondnokának, Pavlik Jánosnak. A testvéri református gyülekezet nevében Vízaknai Tamás lelkész mondott köszönetét az elhangzott tanításért. Isten felé fordított tekintettel, a jövőbe vetett hit hálájával a szívükben fezetek be a résztvevők ezt az egésznapos gyönyörű ünneplést. Péterfia Zoltán i Vasas ünnepe Ülést tartott az Ösztöndíj Tanács Egyházunk Ösztöndíj Tanácsa október 7-én tartott ülésén köszöntötte Heikki Ahonen finn evangélikus lelkészt, aki egyházunk meghívására a most elkezdődött tanvében a Teoló- I giai Akadémián folytat majd ösztöndíjasként tanulmányokat. Heikki Ahonen tájékoztatást adott magyarországi terveiről. A Tanács ezenkívül javaslatokat tett a Külügyi Bizottságnak az 1975'76-os évben kiküldendő ösztöndíjasokra.
