Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-10-13 / 41. szám
0 Mindenkor-mindenért! 1 Kor 1, 4—9 Mindennapos témáink egyike a hála kérdése is. Sajnálatosan azonban nem mint örömteli tény kerül szóba, hanem mint igény és hiánycikk. Amikor előkerül, mindig a hálátlansággal együtt említjük m.eg. Ez utóbbi viszont tény már. Nem tudunk hálásak lenni. Soha, vagy igen ritkán csak, senkinek, vagy csak ritka keveseknek. Nem érezzük szükségét hálánk kinyilvánításának. Valahogy oda jutottunk el, hogy minden túlzottan természetessé válik számunkra. Igényeink, álmaink, kéréseink teljesülése mind-mind magától értetődő. Akár Istentől kérjük s teljesülnek, akgr embertársainktól, vagy társadalmunktól kapjuk megvalósulásukat, mindig úgy érezzük: megérdemeltük, járt nekünk. Ami pedig „természetes”, azért nem kell hálásnak lenni. LEGYÜNK HÁLÁSAK MINDENKOR, buzdít igénkben Pál apostol, s példával is szolgál. Minden levelét — egy kivételével — hálaadással kezdi. „Hálát adok Istennek mindenkor” így kezdi a mai Igét is. Nem kegyes és jól begyakorolt szóhasználat ez nála, hiszen kezdhette volna panasszal, szemrehányással, sőt dorgálással is mondanivalóját. Mert rossz és elkeserítő híreket is kap Karintusból, eseményekről, amelyek bomlasztották a gyülekezet egységét. Pál mégis hálát ad Istennek. így látja rendjén, így tartja természetesnek, hogy a korimtusiakat megköszönje Istennek. Mindenkor! Tehát nemcsak egyes rendkívüli eset után, nemcsak örömben, hanem mindig, bármikor. Van, lenne okunk mindig hálát adni. Csupán észre kéne vennünk hálaadásunk okait. Próbáljuk csak meg az alapige nyomán keresni azokat s azonnal elénk tárulnak hálaadásunk személyei, eseményei. LEGYÜNK HÁLÁSAK MINDENÉRT! „Hálát adok érettetek ...” kezdi a sort az apostol. Megköszöni Istennek, hogy a korintusiak is kegyelmet nyertek Jézus Krisztusban s ez a kegyelem még mindig valóság számukra. Ez tartja meg őket bűneik ellenére is. Nem egy kis szűkkörű kegyes csoportért ad hálát. Ezért megható és példamutató magatartás számunkra. Ezt kéne gyakorolnunk nekünk is szeretteinkkel, munkatársainkkal, egyházi és világi vezetőinkkel, népünkkel, mindenkivel kapcsolatban, mindazokért az áldásokért, jókért hálát adni, melyeket ők is kaptak s ezért adnak nekünk is önzetlenül, jó szívvel — de sokszor —, kérésünk nélkül is. Bizony, ha nemcsak magunkat, hanem a „másokat” is számba vennénk, kifogyhatatlan lenne mindennapi hálaadásunk. Áz apostol hálát ad a múltért is (5. v.). Való igaz, hogy a keresztyén embernek nemcsak jelene van, hanem múltja is, sőt jövője is! Mindezt Isten hűsége biztosítja. Aki a múltba tekint, biztosan talál okot a hálaadásra, de még inkább felnyílik a szeme a jelen megbecsülésére, hálájára. A hálás ember nem tud felejteni csekélyke jót sem s ezért tud hálásan emlékezni is. Bennünket is tegyen hálássá a múltban kapott Igéért és elnyert bűnbocsánatért, de még inkább a máért és a jövő reménységéért. Hű az Isten! fejezi be hálaadását Pál. Befejező mondata igénk csúcsa. Az „okok oka”: hű az Isten! Múltunkban és jelenünkben bőven akad, ami hálánkra méltó és ezek mögött a legfontosabb boldogító tény: hű az Isten. Ennek a felismerése segít abban, hogy hálát tudiunk adni naponta, s tudjunk hálás életet élni mindenkor, mindenért, mindenkiért. c Dedinszky Tamás IMÁDKOZZUNK Hűséges Istenünk! Hálával áldunk igédért és tanításodért. Köszönjük hitünk ébresztését és erősítését. Neked köszönhetjük, hogy minden jóval ellátsz s életünket kegyelmeddel oltalmazod. Add nekünk Szentlelkedet, hogy őszinte hála ébredjen szívünkben végtelen jóságodért, amit akár a múltban, de még inkább a jelen életünkben megtapasztalhattunk. Hálátlan életfolytatásunkból Te segíts hálás életre jutnunk, hogy mindenkor, mindenért Téged áldjunk. Ámen. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben Kicsoda Isten? Most így válaszolunk rá: Mennyei Atyánk. Amikor Jézus imádkozni tanította tanítványait, ezzel a szóval kezdte az imádságot: „Ab- bá”. Keleten még ma is így szólítják a gyerekek édesapjukat. Egy nemzetközi gyorsvonaton, ahol több napon keresztül együtt voltak a különböző országokból összeverődött utasok, egy keleti család is utazott. Kislányuk sok. érdekeset látott a vonat ablakából, mindent meg akart mutatni édesapjának is. „Abba, abba” hangzott egész nap, amikor újból és újból az ablakhoz hívta édesapját. Isten Mennyei Atyánk. Egy alkalommal megkérdezték Jézust, hogy hol van Isten országa, a mennyország. Jézus azt felelte: „Isten országa közietek van”. Nem valahol a földön és sem valahol az égben, hanem közietek. „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben”. — nem azt jelenti ez, hogy valahol az „égben” van hanem közöttünk. Nem kell elutazni, ha Istennel találkozni akarunk, ő mindig itt van a közelben, közöttünk van. Meny- nyei Atya, aki nincs helyhez kötve. Isten állandóan velünk van. Két fontos dolgot jelent ez: szeret bennünket, ezért őszinték lehetünk hozzá és bármikor beszélhetünk vele. A gyereket a szülei szeretik legjobban, ök gondoskodnak róla, ők ápolják, ha beteg. Sokszor szigorúak, de abban is a szeretet vezeti őket. Még akkor is szeretik gyereküket, ha rossz, nem engedelmeskedik. Isten, Mennyei Atyánk is szereti gyermekeit. Minden ember á gyermeke. Mindnyájan atyjuknak tekinthetik. Aki szeret bennünket, azzal szívesen beszélgetünk. Tudjuk, hogy meghallgat, mert érdekli, hogy mi történik velünk. Ha kérünk valamit, mindent megtesz, hogy segítségünkre legyen. Azt is elmondhatjuk neki, amit rosz- szul tettünk, mert segít, hogy helyrehozhassuk. Minderről beszélhetünk Istennel is. Érdekli, hogy mire gondolunk, minek őrölünk, mi a gondunk, miben szeretnénk megváltozni. Tudja, hogy mire van szükségünk. Az Istennel való beszélgetés az imádság. Imádkozni bárhol lehet, mert Isten mindig közöttünk, velünk van és meghallgatja az imádságot. Beszélhetünk vele otthon, a templomban, de akár az utcán is, vagy egy parkban vagy erdőben, ahol egyedül lehetünk Istennel. Az Úrtól tanult imádság elmondásakor a kezdő mondattal; „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” tulajdonképpen ezt mondjuk: „Isten, tudom, hogy úgy szeretsz, mint édesapa a gyermekét. Én is ügy szeretlek, mint egy gyermek az édesapját. Mindig és mindenről beszélhetek veled. Most is hallgasd meg, kérlek, imádságomat.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. október 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) D. Ingó Braeeklein, du. 5. Bízik László, au. 6. Szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci üt 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üj- telep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de 10. Kis- pest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospa- lota-MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota-Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Peter, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Gáncs Péter, du. tí. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Rutt- kay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pest- hidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv.), de. 11. (úrv.), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. A legnagyobb szeretet Jn 15, 9—14 A jövőkutatás tudománya napjainkban a világ vérkeringésének ütőerén tartja a kezét és gondolkodtat úgy, hogy a ma lépését holnap ne kelljen megbánni. Ezért a jövő támasztotta követelmények a ma emberének gondolkodásából nem hiányozhatnak. MA MÁR TÖBBEK KÖZÖTT AZON IS TÖPRENGÜNK, hogy miként oldjuk meg a századfordulóra megkétszereződő emberiség élelmezését, holott napjainkban is tízezrek halnak éhen és több száz millióan rosszul tápláltak. De vajon a „gazdag észak” és a „szegény dél” feszültsége modern technikai eszközeink módszeres csatarendbe állításával oldható fel, vagy éppen a humanitásból fakadó önzetlenség által, ill. anyagi javaink igazságos elosztását biztosító erőszak vagy erőszaknélküliség által? Mindezek meghozzák kiilön-külön a maguk eredményét, kiváltképpen ha a megoldás mögött értelmi, érzelmi és akarati cselekvésünket a szeretet mozgatja. KRISZTUS SZERETETE AZ EMBERÉRT HOZOTT ÁLDOZATÁBAN jött létre. Ennek elfogadása, magunkévá tétele a „Krisztus szeretetében való megmaradás”. Krisztusnak engedelmeskedni, „parancsolatait” megtartani csak akkor tudjuk, ha már kiáradt ránk a Fiú érdem nélküli szeretete. Ennek a szeretetnek az átélése és a vele való közösség képessé tesz arra, hogy a szeretetszolgálat ösztönösen életünk gyakorlatának alapja legyen. Valaki a közelmúltban azt mondotta, hogy az emberiség égető problémája nem a nukleáris háború veszélye, a rák és az erőszak, hanem a szeretet hiánya a világban. A probléma nem ennyire leegyszerűsíthető, de az igaz, hogy a szeretet képes az atomot nem katonának tekinteni, hanem munkásnak. Ez a szeretet nem érzelmi töltetű, nem a nekünk rokonszenves egyének felé fordít bennünket, hanem az önfeláldozásig megy el „barátaiért”. KÖNNYŰ VOLNA AZT MONDÁNI, hogy barátaimért nem is olyan nehéz a legnagyobb szeretetet, életem feláldozását meghozni. Ugyanis az igazi szeretet megmutatkozásának az ellenség szeretetét szoktuk tekinteni. Viszont nem szabad elfelejteni. hogy Jézus az embert tekinti az ő barátjának, az embert, aki Isten akaratának, törvényének semmibe vevéséuel Vele ellenséges viszonyba került. Jézus áldozatával az „ellenséget” békéltette meg az Atyával. ÉLETÜNK FELÁLDOZÁSA KICSIBEN OTT KEZDŐDIK, amikor szeretetünk valakit túlemel önmagunkon. Ha a szeretet mindig óvatos, mindig okos és számitó és nem mutat túl önmagán, akkor egyáltalán nem szeretet. Lehet vonzódás, meleg érzés, de nincs meg benne a szeretet igazi természete. Hajt-e bennünket a vágy, hogy tegyünk valamit a másik emberért, nem azért, mert kötelességünk, vagy mert hasznunk lesz abból, hanem azért, mert a szeretet önmagában rejlő törvénye az, hogy adni és nem kapni akar? Nem „isteni” jelzővel fémjelzett, sokszor csodaszámba menő dolgokból, hanem olykor közönséges, egyszerű emberi cselekedetekből látja meg Isten, hogy az Ő szolgálatában állunk. HITÜNK SZERINT a Krisztusban gyökerező önzetlen, másokért élés szolgálata nemcsak közvetlen környezetünkben segít, bátorít, vigasztal és töröl könnyeket, hanem az embervilág igazságosabb jövőjének, boldogulásának mában lefektetett alapjaiban kötőanyag kell, hogy legyen. Ebben a szolgálatban Krisztus nemcsak, példa számunkra a múltból, hanem erő a jelenben és a jövőben. Kalácska Béla J. S. BACH ÉS KORTARSAI címmel orgonahangverseny lesz október 13-án, pénteken és október 21-én, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. BACH: Három korálelőjáték a-moll szólószonáta fuvolára COUPERIN: d-mol prelúdium és fúga Menuet, Rondeau COUPERIN—BACH: F-dúr Ária BACH: Esz-dúr szonáta fuvolára G-dúr prelúdium Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Prőhle Henrik (fuvola) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA október 20-án du. 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban BACH MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tait Sorrend: Korálelőjáték 78. kantáta Passacaglia 93. kantáta Közreműködnek: Faragó Laura, Budav Lívia. Fülöp Attila és Mezőfi Tibor Vezényel: WELTLER JENŐ Orgonái: TRAJTLER GÁBOR Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY „Az a parancsolatunk is van Tőle, hogy aki szereti Istent, az szeresse embertársát is” (I Jn 4, 21). VASÁRNAP. — „A tanítványok pedig megteltek örömmel és Szentlélekkel” (Csel 13, 52 — Ézs 61, 1 — 1 Kor 1, 4—9 — Zsolt 128). A tiszta és mara* dandó öröm nem az emberi szív sajátja. Nem tartozik hozzánk úgy, mint a kezünk- lábunk. Amikor az öröm megjelenik valakinek a szívében, kívülről jön az. Ahogy igénk mondja: Megtelik örömmel. A Szentjeiket többek között azért adja nekünk Isten, hogy Tőle kapott örömünk maradandó legyen. Ha tudunk örülni Isten igéjének és a belőle támadó szeretetnek, akkor ezt az örömöt mindvégig megőrzi bennünk az Ür! HÉTFŐ. — „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fii 4, 13 — Jer 32, 17 — 1 Tt 4, 9—12 — Jón 3, 1—10). Az apostol bizonyságtétele nem sérti a fülünket. Mert ismerjük jól megpróbáltatásait, ismerjük emberi erőt meghaladó helytállásait. S főleg ismerjük Krisztust, aki által minden jó lehetséges. Mindenhez erő kell. De megadja az Űr! KEDD. — „Nézd a holdat, az sem ragyogó, a csillagok sem tiszták az Ö szemei előtt. Mennyivel kevésbé a halandó, aki féreg és az empernek fia, aki hernyó (Jób 25, 5—6 — Jn 15, 3 — 1 Móz 4, 3—15 — Jón 4, 1—11). Sok múlik azon, hogy mihez vagy kihez méri magát az ember. Önvizsgálatunk csak akkor lehet eredményes, ha magunkat az előttünk járókhoz hasonlítjuk. Olyanokhoz, akikben több a szeretet, erősebb az imádság, tisztább a szív, önzetlenebb a szolgálat, nagyobb az áldozat. ' Végezetül pedig mérjük magunkat az emberré lett Krisztushoz. Az Isten és emberek előtt kedves alázatnak ez a titka. SZERDA. — „Legyetek erősek az Űrban és az Ö hatalmas erejében” (Ef 6, 10 — Zsolt 62, 7 — Ef 5, 21—33 — Jel 1. 1—3). Lehet ezt úgy is érteni, hogy maradjatok meg erősek a hitben, szeretetetben és reménységben. De lehet ezt úgy is érteni, hogy mindenkor legyen bizodalmunk az Ür iránt, aki erős! Koporsó mellett vagy a hétköznapok taposómalmában az Ür adja az erőt. Ne felejtsünk el hálát adni érte! CSÜTÖRTÖK. — „Aki a jót cselekszi, Istentől 'van, aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent” (3 Jn 11 — Jób 28, 28 — 5 Móz 30, 11—14 — Jel 1, 4—8). A prófétai tanítások és az apostolok tanításai Jézus Urunk kijelentését, válaszát húzzák alá: „Nem az megy be Istennek országába, aki mondogatja: Uram, Uram ..., hanem, aki cselekszi az én Atyám akaratát.” Több jele van annak, hogy amikor nyilvánvalóan Isten akaratáról van szó, tehát az egymással való megbékélésről, azután az egész emberiség' békéjéről, vagy az önzetlen egyéni és közösségi segítségről, az „Isten gyermekei” lemaradnak. Aki rosszat cselekszik vagy a jót elmulasztja, nem látta az Istent. Még akkor sem, ha minden vasárnap templom- padban ül. PÉNTEK. — „Hatalmasat cselekedett velünk az Ür, azért örvendezünk” (Zsolt 126, 3 — Lk 1, 68 — 2 Kor 8, 10— 15 — Jel 1, 9—11). Ha visz- szatekintünk elmúlt éveink eseményeire, mindarra, ami velünk történt és amit mi cselekedtünk saját döntésünk alapján, meglátjuk-e azt, aminek ma is szívből örülni tudnánk? A zsoltáríró boldogan kiáltotta az öröm szavát. Mennyivel inkább van örömre jogunk nékünk, a Krisztus utáni 1974. évben! Bizonyára a mi életünkben is van sok minden, amire nézve örülhet a szívünk. A mi evangélikus egyházunk is méltán hirdetheti ezekben a napokban is: „Hatalmasat cselekedett velünk az Ür!” SZOMBAT. — i„A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk” (Zsolt 46, 8 — Rm 8, 37 — Csel 5, 1—11 — Jel 1, 12—20). Szabad nekünk egy szívvel-lélekkel vallani ezt az igét, ha a szeretet, szolgálat, békesség és imádság útján járunk! Ezeken az utain- kon valóban velünk jön az Ür! De nem szabad nékünk arra gondolni és abban bizakodni, hogy a szeretetlenség, békétlenség és bűn útján is velünk jönne Az, akiben nem volt semmi bűn! Igaz az ígéret, hogy „Ne félj, mert én veled vagyok ...” Bízhatunk ebben teljes szívvel. De csali a szeretet és szolgálat útján kész velünk együtt menni Jézus! Győr Sándor — Szentháromság után a 18. vasárnapon az oUárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 22, 34— 46; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 1, 4—9. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Október 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet BÁR- DOSSY TIBOR kisvárdai lelkész. — DUNAEGYHÄZA. Szeptember 22-én a délelőtti isten- tisztelet keretében köszöntötte a gyülekezet Hroncsik Imre felügyelőt, Hösz Ilona jegyzőt. valamint Miklán Imre, Kiss Gergely és Szurma KáA SAJTÖOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÜTMUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1975. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés pem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy csak a szükségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára 9,— Ft A Naptár ára: 13,— Ft roly presbitereket abból az alkalomból, hogy harminc éve szolgálnak a gyülekezetben példamutató hűséggel. Az ünnepeiteknek emléklapot és Sajtóosztályunk egy-egy kiadványát adta át Szabó István lelkész a gyülekezet nevében. Isten áldása legyen életükön és további szolgálatukon. — HÁZASSÁG. Békés Tamás és Antal Teréz október 12-én délután 4 órakor tartják esküvőjüket a péceli templomban. A szertartást Békés József péceli lelkész, a vőlegény édesapja végzi. — HALÄLOZÄS. Bárdosi Jenőné sz. Halász Ilona, Bárdosi Jenő dabronyi lelkész felesége, életének 66. évében hosszú betegség után augusztus 17-én elhunyt. „Tudom, hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll”. EVANGELIKU8 ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért telel: (Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vin Előfizetési ár: egy évre 00.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 @ 74.3045 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató