Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-03 / 5. szám
$ ORSZÁGOS EVAN G ELIKUS HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1974. február 3. Ara: 2,— forint Tartozik—követel Faluhelyen — a termelőszövetkezetekben — ilyenkor, év elején tartják a zárszámadó közgyűléseket. Mérlegre kerül egy- egy év minden eredménye. Az önfeláldozásig lelkiismeretes munka és a tétlen henyélés, a tényekre épülő bátor kezdeményezés és a felelőtlen nagyotakarás legalább annyit mozdít erre vagy amarra a számadás mérlegnyelvén, mint a kiadós májusi eső, vagy a hónapos aszály. GYÜLEKEZETEINK — nyilván nem elsősorban —, de gazdasági egységek is. Tervszerű gazdálkodást kell folytatniuk. Vannak bevételeik és kiadásaik, pénztári könyveik, amelyek egyik oldalara, a kiadásira — mert így szokás sokfelé — munkában nagyon elnehezült kezű, vagy ezerszer nagyobb számok és összegek között is könnyen mozgó derék laikusaink, önkéntes gyülekezeti munkásaink; gondnokok, pénztárosok felírják: tartozik — a másikra: követel. A tapasztalatok alapján várható eredmények — bevételek —, és kiadások számbavételével készítik el gyülekezeteink is minden év november végéig a következő esztendő költségelőirányzatát, és egy-egy befejezett, lezárt év tényleges eredményeit összegező zárszámadásaikat a következő év elején. EZEKBEN A HETEKBEN gyülekezeteink túl vannak a költségvetési gyűléseken és általában előtte vannak a zárszámadásinak. Alkalmas időpont arra, hogy néhány pillanatra megálljunk az egyház anyagi kérdései mellett általában is, és úgy is, hogy most ne számokat, de tényeket: a helyes magatartás és igaz felelősség tényeit írjuk be a gyülekezetek és egyház- fenntartó hivecnk tartozik-követel rovatába. VOLT IDŐ, AMIKOR, illetlen dolognak számított anySgi ügyekről szólni az egyházban. Messze vezetne ennek az idegenkedésnek okait mind felsorolni. Ma egyre világosabban látjuk, hogy Istennek köze van minden anyagi dologhoz. Az egyház anyagi dolgaihoz is. Jézus vigyázó szemét nem kerülte el a hajdani jeruzsálemi templom perselye. Ezt a tekintetet — mert az övé volt —, soha már nem lehet elfelejteni. A TARTOZÁS mindenek előtt magát az egyházat terheli gyülekezeteiben is és egészében is. Adósa az egész világnak az evangéliummal, azzal, hogy Isten szeretetének örömhírét hiteles formában eljuttassa a korhoz, amelyben együtt él az emberi együttélés gondjaival családi ellentétektől a világot részekre szakító társadalmi, politikai, gazdasági ellentétekig. Eladósodott — régóta már — népének és hazájának, őseiben, akik csak együtt tudtak jó keresztyének és igaz hazafiak lenni. Es adósa vagyunk mai hazánknak, államunknak és társadalmi rendünknek. Nemcsak azért, mert törvényes kötelezettségén messze túl támogatja az államsegéllyel anyagilag is az egyház szolgálatát, hanem méginkább azért, mert nemcsak megengedi, de el is várja, hogy egyházunk a legjobb úton: a szolgáló szeretet útján járva végezze munkáját. VANNAK KÖTELEZETTSÉGEI az egyháznak, gyülekezeteinknek, önmaga iránt is. Hogy a gyülekezetek lelkészei elvégezhessék szolgálatukat, hogy a templomok és egyházi épületek jó karban Legyenek, hogy az egyházvezetés jó rendben végezhesse munkáját, hogy az evangélium hirdetése a jövőben is biztosított legyen és nehéz gond ne terhelje azokat, akik ebben a szolgálatban öregedtek meg. s hogy a szavak evangéliuma mellől ne hiányozzék soha a kezeké sem: a gyülekezetek rászorulóinak és az egyházi szeretetintézmények gondozottjainak anyagi támogatása Íme néhány a .,tartozik” rovatból, amelyet költségvetéseink és zárszámadásaink kiadásokként tartanak nyilván. VAN MIT ÍRNI A MÁSIK OLDALRA IS. A bevételi oldalra, amelyet most nem követelésnek nevezünk, hanem egy újabban szívesen es gyakran haszriált szóval elvárásnak. Kezdjük a másik oldalról. Egyházfenntartó híveink, ha ezt nem is szokták igy megfogalmazni, joggal várják el azt, hogy az egyházi alkalmazottak, a lelkészek, lelkiismeretes és szorgalmas munlcát végezzenek. Ezt az igényt nagyon komolyan kell vennünk, ha nem az egyházi munka tartalmára, hanem rendjére, fegyelmére, kötelességtudatára vonatkozik. Teljes képtelenség szavahihető módon munkaerkölcsről prédikálni annak, aki a saját kötelességét félvállról veszi. De azt sem titkolhatjuk el sem zárszámadások idején, som soha máskor, hogy az egyház nem alamizsnát, hanem áldozatot vár fenntartó híveitől. Nagyra becsüljük híveink felelős egyházszer etetet azzal, hogy nem szabjuk meg. nem írjuk elő az egyházfenntartói járulék összegét. Ezzel a bizalommal azonban igen csúf dolog visszaélni. Nagyon kétes annak a gyülekezetnek a létjogosultsága, amely csak a saját átlagánál alacsonyabb életszínvonalat tud lelkésze számára biztosítani. S ha ma röstelljük azt, hogy voltak községek a múltban, amelyek egyetlen tisztességes lakóháza a parókia volt. aligha egészséges fejlődés az, amely ennek a fordítottját eredményezi: rangos, szép új házak sorában elhanyagolt és elavult egyházi épületeket. Vagy nevezhető hitnek, az egyház jövőjéért aggódó szeretetnek az a sopánkodás, amely a szolgálat jövőjéért nem tud áldozatot hozni. Aligha. TARTOZIK — KÖVETEL. Az apostol szerint tulajdonképpen egyetlen nagy tartozásunk van, az. hogy egymást szeressük. E tartozás törlesztése az egész élet, benne az egyház, a gyülekezetek fenntartása is. És Isten ezt teljes joggal meg is követeli tőlünk. Schreiner Vilmos INDONÉZIA Az Amnesty International szervezet közlése szerint Indonéziában jelenleg még legalább 55 ezer politikai foglyot tartanak börtönben. Az 1965- ben lezajlott államcsíny idején elfogottak között 10—12 éves gyermekek is voltak, akik azóta már felnőttek. Indonéz vezetők ellentmondó közlése arra mutat, hogy nem is tudják pontosan, hány személy sínylődik a fogolytáborokban. A Lutheránus Világszövetség 1972-ben Parapatban, Indonéziában tartott végrehajtó bizottsági ülése óta az egyházi világszervezetek az indonéz egyházak segítségével terveket dolgoztak ki a politikai foglyok helyzetének rendezésére és közbenjártak szabadon bocsátásuk érdekében az indonéz kormánynál, (lwi) Harmadik éve genfi szolgálatban Dr. Nagy Gyula professzor beszámolója genfi munkájáról Lapunk hasábjain ismételten hírt adtunk egyházunk genfi kiküldöttjének munkájáról, a világ különböző részeiben tett útjairól, konferenciai szolgálatairól. Teológiai Akadémiánk professzorának a Lutheránus Világszövetség központjában végzett szolgálata, amely egyházunk széleskörű nemzetközi tevékenységének és teológiai munkájának megbecsülését is jelenti, most harmadik évébe érkezett. Ez alkalomból újabb tájékoztatást kértünk tőle a genfi egyházi világközpontban végzett munkájáról. Genfi megbízatása harmadik evében miben látja Professzor úr a Lutheránus Világszövetségben végzett munkája legfőbb értelmét? Mélységesen hálás vagyok egyházunk bizalmáért és kormányunk hozzájárulásáért, hogy erre a fontos nemzetközi szolgálatra 1971 nyarán megbízást kaptam és eleget tehettem' az LVSZ mteghívá- sának. D. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke, legutóbbi genfi látogatásakor kifejezte, mennyire nem köny- nyű egyházunknak nélkülöznie hosszabb időn keresztül egyik teológiai munkását. De ő is, Gertibe látogató barátaim közül is sokan megerősítettek abban, hogy valóban lényeges szolgálat az, amiben már a harmadik éve benne állok itt Genfben. A genfi „egyházi ENSZ”, a genfi nemzetközi egyházi központ, valóban a protestáns és ortodox egyházak életének központja, ahonnan a világ egyházainak életére állandóan kiható döntések, kezdeményezések indulnak ki. Az ökumenikus mozgalom ma világszerte ható erő. A genfi ökumenikus szervezetek teológiai iránya, gyakorlati akciói nagymértékben formálják az öt kontinens egyházainak teológiai gondolkodását, életét és gyakorlati magatartását. Hazai egyházaink vezetőinek, teológusainak nagy a tekintélye a nemzetközi egyházi életben. Delegátusaink szereplését mindig érdeklődés és figyelem kíséri. Fiatal ösztöndíjasaink is sok megbecsülést szereznek egyházunknak és hazánknak. Ennek ellenére sajnálatos tény, hogy a világ szocialista felében élő egyházak állandó képviselete a genfi egyházi világszervezetekben messze mögötte marad számarányunknak és tényleges szerepünknek a világke- resztyénség életében. Jelenleg az egyetlen vagyok a genfi világszervezetek munkatársai közt, aki több éve folyamatosan képviseli itt a kelet-euró- paj egyhazakat. Pár hónapja kezdte meg munkáját az Egyházak Világtanácsában Bria román ortodox teológiai professzor, és röviddel ezelőtt Elisabeth Adler, az NDK egyházainak képviselője, dr. Alt- hausen teológiai igazgató utódja. Reméljük, hogy ez az aránytalan helyzet a jövőben megváltozik. Addig fokozottan hárul ránk a felelősség, hogy egyházaink sajátos hangja, teológiai szemléletünk megszólaltatói és egyházi életünk ismertetői legyünk a genfi egyházi központban. Hogyan folyik a hétköznapok munkája a genfi ökumenikus centrumban? A sajtóban ma annyit szereplő genfi Nemzetek Palotájától pár száz méterre fekszik az Egyházak Világtanácsának, a Lutheránus Világszövetségnek és még vagy tíz nemzetközi egyházi szervezetnek a székhelye. Mintegy négyszázan dolgoznak a három modern épületszámyban, a könyvtári épületben, a kis „kastélyban” és a Génitől távolabb eső, bossey-i ökumenikus Intézetben. Közöttük a „staff” tagjai, (az egyes hivatalok vezetői), asszisztensekés az irodai személyzet is. A Lutheránus Világszövetség három osztálya közül a Tanulmányi Osztálynak tíz titkársága van. Az én munkaköröm a nemzetközi egyházi együttműködés a lelkészképzésben, a teológiai nevelésben, és az ösztöndíj — és csereprogram elvi irányítása. A munkaidő a hivatalban sohasem elég arra. hogy „végezhessek” a teológiai képzés sokágú, bonvolnlt nemzetközi ügyeivel. Az állandó értekezletek. a világ minden részéből érkező látogatók, ennek a soknyelvű ..Bábelnek” rohanó munkatempójú élete minden más, csak nem az a „nvugodt munka”. aminek sokan gondóUák. Külön megterhelés — legalábbis a központ munkatársai egv ‘részének — az állandó átváltás néEgyháztörténeti naptár Február 3. Ezen a napon halt meg Mainzban 1468-ban Gutenberg (Gensfleisch) János német nyomdász, a mozgatható betűkkel történő könyvnyomtatás feltalálója. 1455-ben jelent meg fő műve, az ún. 42 soros Gutenberg-biblia, amelynek minden hasábja 42 sort tartalmazott. 5. Kettőszázhetvenöt éve, a „rólunk nélkülünk” kötött kar- lóczai békeszerződés alapján megkezdődött a magyar végvári katonaságnak az elbocsátása. Az ezzel járó sok feszültség és egyre növekvő elégedetlenség nagymértékben hozzájárult a Rákóczi-szabadság- harc kitöréséhez. 7. Négyszáz éve, 1574. február 7-én királyi rendelet kifogásolta az akkor Bánfi Miklós muraközi birtokán működő Hoffhalter Rudolf „eretnekséget terjesztő” nyomdász tevékenységét. Előbb Zrínyi György Dráva menti birtokára, majd innen is elűzve Debrecenbe költözött, ott is halt meg 1586- ban. 8. Száz éve ezen a napon, 1874. február 8-án halt meg Strauss Dávid Frigyes német teológus (sz. 1808), akinek 1835- ben megjelent „Jézus élete” című munkája hatalmas vihart támasztott a teológiai tudományok művelői között. 12. Százhetven éve, 1804. február 12-én halt meg Königsberg (Kalinyingrád) városában Immanuel Kant (sz. 1724), a klasszikus német idealista filozófia nagy alakja. Erős hatással volt a legújabbkori teológiai gondolkodásra is. 14. Ezen a napon tartotta 1546-ban utolsó igehirdetését Luther Márton — négy nappal halála előtt — Eislebentaen, Máté 11, 25 textusa alapján. F, T. metrói angolra és viszont, miközben egyik sem az anyanyelve az embernek. Állandóan három nyelven beszélünk, írunk, gondolkodunk. Kell az ökumenikus kápolna reggeli csendje, indításul a napi munkába. De sok érdekes találkozás, beszélgetés helye a „cafeteria” is, ebéd- és tea-időben. Ünnepnap a hétköznapok közt, ha otthonról érkezik látogatás! Olvastunk Professzor úr útjairól a világ távoli részeiben. Miért van ezekre szükség? Levelezéssel, az íróasztal mellől csak egy részét tudom elvégezni a rámbízott szolgálatnak. Az LVSZ meghívólevele annak idején kiemelte: azt várják tőlem a Tanulmányi Osztályon, hogy a hazai teológiai nevelésben és szoci- áletikában szerzett ismereteimet továbbadjam, elsősorban Afrika, Ázsia és Latin-Ameri- ka evangélikus egyházainak lelkész-nevelésében. De állandóan tanulok és tapasztalatokat gyűjtök, a teológiai képzés területén is, a világ egyházainak teológiai gondolkodásáról és életéről is. Két és fél év alatt az öt kontinens húsz-huszonöt országában járhattam. Legalább negyven teológiai főiskolát, teológiai kutatóintézetet látogattam végig; az előadások, megbeszélések számát felsorolni sem tudom. Tavalyi hathetes utamon kétszer utaztam a trópusok alól a télbe, onnan újra a forró nyárba — állandó feszített programokkal, idegennyelvű szolgálatokkal. És sohasem csak a LVSZ képviselője voltam ezeken a hivatalos utakon, hanem mindig a magyar evangélikus egyház lelkésze és teológiai tanára is — és ez talán még érdekesebb volt a legtöbb vendéglátó egyház és intézmény számára az előzőnél! Hogyan fogadták Professzor urat, mint egy szocialista társadalomban élő egyház képviselőjét? Visszaemlékezem a hatnyolc évvel ezelőtti nemzetközi találkozókra és az ott feltett kérdésekre. Ahhoz képest hatalmas a fejlődés. Hogy mennyi nemzetközi egyházi szolgálat, mennyi közös teológiai munka van emögött, erről talán felesleges is szólnom. Izgalmas volt mindany- nyiszor odaállnom Tanzániában, Brazíliában vagy Üj-Gu- ineában lelkészek, gyülekezetek, teológus ifjúság és nevelőik elé — és beszélnem egyházunk és népűnk életéről ma, teológiánkról és istentiszteletünkről, ünnepeinkről és keresztyén szolgálatunkról társadalmunkban, válaszolni véget nem érő kérdéseikre. Kevés ellenséges érzülettel, sokkal több táiékozat- lansággal és sok, meglepő bizalommal, nyitottsággal találkoztam. A legnagyobb érdeklődés kísérte mindig, amit adatokban, közvetlen beszámolókban és kérdésekbe elmondtam életünkről, diakóni- ai teológiai gondolkodásunkról és egyházaink mai szolgálatáról. Különösen emlékezetes szeretettel fogadtak Chilében — fájó emlék az azóta bekövetkezett, tragikus események miatt — Tanzániában és Indiában. De nem felejtem el az idegenbe szakadt, kis magyar evangélikus gyülekezetekkel való találkozásokat sem, Buenos Airesben. Sao Paoloban, Sydneyben. Ma is hazai egyházunkat tartják az „édesanyának”, és a sok hazalátogató külföldi magyar beszámolói segítenek felszámolni a múltbeli egyoldalú, elfogult nézeteket, ellenérzéseket. Milyen feladatok előtt áll szolgálata harmadik évében? Több mint másfél éves munkám ért céljához azzal, hogy az LVSZ jóváhagyta az új, gyökeresen átdolgozott ösztöndíj- és csereprogramot a világ evangélikus egyházai számára. Az előkészítő beiru- ti nemzetközi konferencia anyaga és az új program, szabályzatok nemrég jelentek meg német és angol nyelven. Örömteli és megtisztelő feladatom, hogy részt vehetek az európai evangélikus egyházak tavaszi, varsói konferenciájának és több mint száz európai egyház őszi, a svájci Engel- bergben tartandó, nagygyűlésének előkészítésében. Most legközvetlenebbül az ázsiai felsőfokú teológiai képzési programmal foglalkozó, februári nemzetközi konzultáció előkészítése ad munkát. Valószínű — az ázsiai teológiai képzési programmal kapcsolatban — egy újabb, távolkeleti út is az év folyamán. Mikor találkozhatunk újra Professzor úr írásaival lapunk hasábjain? A karácsonyi és újévi szünet alatt végre hozzájutottam ahhoz, hogy elkezdhessem néhány úti beszámoló megírását legutóbbi utaimról. Ez egyúttal adósság-törlesztés is az Evangélikus Élet iránt, amely állandóan, sokoldalúan tájékoztat az otthoni egyházi életről. Ezúton is hadd köszönjem meg végül azok rám- gondolását, akik soraikkal, üdvözleteikkel felkeresnek, segítenek leküzdeni a távolság, az idegen környezet közbevetéseit, és a genfi szolgálati helyen is benne élni egyházunk mai életének és szolgálatának vérkeringésében. HOLLANDIA A holland kormány az Egyházak Világtanácsa Faji Megkülönböztetés Elleni Program-Osztálya számára 500 ezer holland guldent (179 ezer dollár) utalt át, amint arról a genfi központot Jan Pronk holland fejlesztésügyi miniszter értesítette. Ezzel a holland kormány a svéd kormány példáját követi, amelyik 1972-ben és 1973-ban évente 100 ezer svéd koronát adott. Ugyanakkor a holland kormány az Egyházak Világtanácsa chilei menekülteket segítő programja számára 100 ezer dollárt utalt át. (öpd) DR. HAFENSCHER KAROLY RÓMÁBAN Dr. Hafenscher Károly budapest—Deák téri lelkész január Q és 1í> knzntt Rámában részt vett az evangélikus—római katolikus közös bizottság ülésén.
