Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-22 / 38. szám

Isten gyermekeihez méltó magatartás Mt 6, 24—34 1. ISTEN GYERMEKEI TUDJÁK. HOGY AZ ÉLET TÖBB MINT TÁPLÁLKOZÁS ÉS RUHÁZKODÁS, önmagunkról és családunkról való gondoskodás Istentől rendelt, természetes kötelességünk. Ennek emberi feltétele a becsületesen elvégzett munka, amelyért ellenszolgáltatást, fizetést kapunk. Ez van hivatva biztosítani mindazokat a szükségleteket, amelyek min­dennapi eleiünk tartozékai: a táplálkozás, ruházkodás, lakás, megfelelő életszínvonal. Tudjuk, hogy sokan vannak földgo­lyónkon. akik éheznek es jogosan panaszkodnak, mert önhibá­jukon kívül nincs meg a mindennapi kenyerük. Mai igénk azonban olyanokról szól. akiknek ugyan megvan az élelmük és ruházatuk, mégis állandóan nyugtalankodnak, panaszkodnak és elégedetlenkednek. Vannak, akik dúskálódnak a földi javakban, ts mégis több után vágyódnak. Ahelyett, hogy hálával és meg­elégedéssel fogadnák Istentől a testi javakat, törik és emésztik magukat ezek után. Az ilyen lelkűiét gyakran vezethet a divat­őrületig. a földiekről való túlságos „gondoskodás” — gyakran harácsolás — pedig az oktalan gazdag (Lk 12, 16—21), vagy a gazdag ifjú szomorú esetéig (Mt 19, 16—22). Isten gyermekei értékelik a földi javakat, de nem becsülik azokat túl. Nem tekintik azok megszerzését legfőbb életcélnak, hanem csupán eszköznek, hogy annak segítségével szolgálni tudjanak embertársaiknak is. De soha nem feledkeznek meg Jézus intó szaváról: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az életét elveszti” (Mt 16, 26). vagy mai igénk szerint: „Vajon nem nagyobb-e az élet az eledelnél és a test az öltözetnél?” Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik Lász­ló, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károiy. du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. li. Szirmai Zoltán, du. 6. Zenés áhítat: Szirmai Zoltán. Dó­zsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fel 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóe i út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-tJjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota-MÁV-te- lep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kis- templom du. 3. dr. Bodrog Miklós. szeptember 22-én Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél ll. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma­docsai Miklós, de. fél 11. (n met), de. ll. (úrv.) D Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsa.v Vilmos u. 11. de. 9., de. ll., du. fél 7. Budakeszi de. 8 Pestliidegkút de. fél 11. Mod őri u. 6. de. 10. Turcsányi Károiy. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. ll. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Nagy­tétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Vi­sontai Róbert. Törökbálint du. fel 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. HÍREK — Szentháromság után a 15. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Gál 5, 25—6, 10: az igehirdetés alap­igéje: Mt 6, 24—34. — RÁKOSPALOTA. Szep­tember 1-én az istentiszteleten iktatta be dr. Bodrog Miklós lelkész a gyülekezet új szám­vevőszéki elnökét, Bártfay Lászlót. 2. ISTEN GYERMEKEI TUDJÁK, HOGY SZERETŐ ÉS GONDVISELŐ MENNYEI ATYJUK VAN. Bár a mindennapi kenyérért lelkiismeretesen dolgozniok kell. tudják, hogy ehhez is az erőt es áldást Isten adja. akitől ered „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék” (Jk l, 17). Egész földi életünk, születésünktől halálunkig. Isten gondoskodó atyai szeretetének szüntelen láncolata. Nincs olyan nap életünkben, hogy ne kap­nánk valami testi-lelki jót tőle. Életünkben nem tudunk sem­mi jót felmutatni, ami végső soron nem őtöle származna. Ösz- szes földi javaink az övéi, s azért bízza azokat ránk, hogy ve­lük felelősségünk és a számadás teljes tudatával jól sáfárkod­junk nemcsak önmagunk, hanem embertársaink javára is. 3. ISTEN GYERMEKEI NEM AGGODALMASKODNAK KISHITÜEN, HANEM FENNTARTÁS NÉLKÜL MENNYEI ATYJUKRA BÍZZÁK MAGUKAT. Minden aggodalmaskodás végső oka a bizalom hiánya. Az emberek akkor kételkednek és aggodalmaskodnak, ha nem bíznak a nekik adott ígéretekben, azok megtartásában. Emberek egymáshoz való viszonyában le­het ennek oka es alapja. Ha egy gyermek nem tud bízni szülei­ben, olt nagy hiba van: lehel, hogy néha csalódott bennük, megszegték szavukat, nem váltottak be ígéretüket. De Isten gyermekeinek soha nem szabad aggodalmas, vagy kételkedő szívvel tekinteni mennyei Atyjukra. Nekünk olyan mennyet Atyánk van, aki mindig megtartotta ígéretét, és akinek szavá­ra mindig hittel és bizalommal tekinthetünk. Isten gyermekei­hez nem méltó a kishitűség és aggodalmaskodás, az örökös pa­nasz és szorongó félelem a földi javak miatt. Ellenkezőleg: tel­jesen rábízzák magukat, testüket-lelküket mennyei Atyjukra, 4. ISTEN GYERMEKEI TELJES SZÍVVEL MENNYEI ATY­JUKAT SZOLGÁLJÁK. Szívüket nem osztják meg Isten és a Mammon között, mert tudják, hogy mai igénk szerint „senki sem szolgálhat két úrnak”. Azért nemcsak értelmükkel ismerik az első parancsolatot, hanem teljes szívükkel követik és meg­tartják azt. Nem engednek a kísértő csábításának, aki ettől el akarná téríteni őket, hanem Jézus szavával visszaverik öt: „Tá­vozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj” (Mt 4, 10). Ennek a szolgálatnak lényegéhez tartozik az „egy szükséges dolog”: Isten országa és annak igazsága keresése. Ebből nem engednek és ettől nem tá­gítanak senkinek kedvéért. Ugyanakkor hűségesen végzik földi szolgálatukat is abban a biztos tudatban, hogy „a többiek rá­adásul megadatnak nékik”. Mekis Adám IMÁDKOZZUNK Szerető Mennyei Atyánk! örvendező szívvel adunk hálát sze­rető atyai gondoskodásodért, hogy megadod nekünk a minden­napi kenyeret, s minden hűségesen elvégzett munkánkat áldá­soddal koronázod. KünyörgUnk Hozzád: ne engedd, hogy a kí­sértő eltérítsen bennünket a te szolgálatodtól, vagy az aggodal­maskodás és kishitűség megrendítsen bennünket az irántad való gyermeki bizodalmunkban. Szentlelked adjon erőt, hogy or­szágodat és annak igazságát keresve munkáljuk a magunk és embertársaink javát, és a te neved dicsőségét. Ámen. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet SÁR­KÁNY TIBOR hartai lelkész. Megjelent Dr. Hafenscher Károly: MA ÍGY IMÁDKOZZATOK! című imakönyve 2. kiadás Ára: 20,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon. J. S. BACH ÉS KORTÁRSAI címmel orgonahangverseny lesz szeptember 20-án, pén­teken és szeptember 23-án, hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. BACH: Három korálelőjáték d-moll chaconne CORELLI: La Folli a CORELLI—WALTHER: Variációk orgonára BACH: h-moll fúga egy Corelli témára c-moll partita Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Kóté László (hegedű) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft. A SAJTÓOSZTÁLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÜTMUTATÚ megrendelések október 15-ig, az 1975. évi EVANGÉLIKUS NAPTAR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beerke- zes sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból vissza véte­lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit, hogy csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára 9,— Ft A Naptár ára: 13,— Ft — JÖ állapotban lévő kisméretű, sűrű polcos iratszekrényt keresünk megvételre. Evangélikus Lelkészi Hivatal. 2220 Vecsés. Somogyi-Bacsó utca 24. evangélikus elet a Magyarországi Evangélikus Egyház SaJfőosztályának Lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésen felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ar: egy evre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211 74.2720 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok (1 Pt 5, 7). VASÄRNAP. — „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüg­gedj, mert én vagyok Istened.” (Ézs 41, 10 — Jel 1, 17—18 — Gál 5, 25—6, 10 — Zsolt 37, 3—6. 25—29). Az élet sok-sok nyo­morúsága. bánat, csalódás, go­nosz cselekedetek, is ten Icái'om­lás. gyűlöLség és rosszakarat félelemmel és aggodalommal tölti el szívünket. Mindezek láttán megkeserednék bennünk a lélek, ha Isten kijelentése nem hangoznék: „veled va­gyok”, és mi ennek a kijelen­tésnek nem tudnánk hinni. „Ne félj, ne csüggedj”, annak az Istennek szava, aki él örök­kön örökké s felül van életen és halálon. HÉTFŐ. — „Óh Uram, tiéd a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság.” (I Krón 29, 11 — Jn 13, 3 — Péld 30, 5—9 — Ám 5, 14—24). Ezt a bizonyságtételt csak az tudja elmondani, akinek a szíve csor­dultig van örömmel, mint Dá­vidnak. Örömét az a tapasz­talat szülte, hogy Isten indí­totta népének szívét egy jó ügyért való áldozatra. (Tem­plom építés.) Bizony, Istené a nagyság, hatalom és dicsőség, mert Szentleikét adja nekünk is, hogy légyen erőnk önzé­sünk, kapzsiságunk legyőzésé­re, és komolyan áldozzunk az evangélium ügyéért. Istené az örökkévalóság és méltóság, melynek hite áldozatos szolgá­latra kényszerít itt a földön, hogy az ige terjedéséért, az egyház fennmaradásáért ne csak imádkozzam, de azért illő áldozatot is hozzak. KEDD. — „Tartsátok meg az én parancsolataimat, és azokat cseieKedjétek. En vagyok az Ur.” (3 Moz 22, ál — Jn 13, 34 — 1 Tim 6, 6—12 — Am 6, 1— 8.) Isten bőségesen adja ne­künk ami jó, ami áldás, ami az élethez kell. De követel is, hogy el ne rontsuk, amit ő megáldott, és értelmetlenné ne tegyük életünket e földön. Te­hát az, értelmes életért kell Is­ten parancsát cselekednünk, melynek summája ez: szeres­sük egymást, amint Jézus sze­retett minket. Ahol az ember­szeretet elveszti Istentől kapott fényét, értelmetlenné lesz ott az élet; nem azoknak, akik a szeretetlenség áldozatai, akik sírnak, hanem azoknak válik értelmetlenné, akik a,sírók fe­lett örülnek. SZERDA. — „Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103, 12 — Ef 2, 5 — 1 Kor 7, 20—24 — Ám 7, 1—9.) Hiszed-é ezt? Mert hiteden múlik minden: megtört életed újra indulása, csüggedt szíved új reménysé­ge, békességed, üdvösséged. A bűnbocsánat ugyanis azé, aki hisz az ingyen, ajándékul ka­pott kegyelemben. Isten e hi­tünket komolyan veszi s tény­legesen messze veti tőlünk bű­neinket, minden következmé­nyevei együtt. Mi pedig újjon- gó , örömmel zengünk dicsére­tet s liálaadó éneket a kegye­lem Istenének. CSÜTÖRTÖK. — „De mind­az, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül.” (Jóéi 2, 32 — Jn 10, 9 — 1 Kir 17, l —6 — Ám 7, 10—17.) Félre ne értessek ez az ige. Isten segít­ségül hívásának lehetőségével ugyanis sokan visszaélnél?:. Is­ten nevét méltatlanul veszik ajkukra, komoly hit nélkül, és azt gondolják, most már min­den rendben van, messze szö­kik tőlük baj, szenvedés, ve­szedelem és halál. Az Ur ne­vét csak hittel lehet segítségül hívni, és akkor, ha élő a hit, áll az ígéret: megmenekül, aki hívta öt. A megmenekülés ígé­rete a napi élet veszedelmeire, gondjaira és fájdalmaira is igaz, de sokkal messzebbre ha­tó ígéret ez mégis, mert aki se­gítségül hívja az Űr nevét, megmenekül a halálból az utolsó napon, és az Élet aján­dékát kapja. PÉNTEK. — „Jó várni és megadással lenni az Űr szaba- dításáig.” (Jer Sir 3, 26 — Jn 19, 17 — 2 Ts 3, 6—13 — Am 8, 1—3. 9, 1—6) Ha az élet ke­resztje nyomja vállunkat, bi­zony nehéz várni, míg könnyebb lesz a teher, míg felszáradnak a szenvedés könnyei. A szaba­dulásig mindig hosszú és ne­héz az út. Sokszor lázadozik bennünk a lélek. Sokszor sza­kad fel: meddig, Uram? Sokan el is vesztik türelmüket s fel­adják a bizodalom útját s meg­indítják a pert Istennel. „Jó várni az Űr szabadításáig” val- ja a zsoltáros, mert megtapasz­talta, hogy nem késik el ígére­tével az Ür, csak türelmetlenül siettetnünk nem lehet. Isten­nel szembeni türelmetlensé­günk hitünk és bizodalmunk halálát hozza magával. SZOMBAT. — „Az én beszé­dem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok es szerencsés lesz ott, ahová kül­döttem.” (Ézs 55, 11 — Jn 10, 16 — Lk 6, 20—26 — Am 8, 4— 12.) Az ige szolgálatának nyo­mán rengeteg gyümölcstelen- séget látunk. Ha ezt az igét nem ismernénk s nem tudnánk az Ür beszédének hinni, el­csüggedve, mindent abbahagy­nánk. Naponként fülünkbe cseng azonban, hogy az élő Is­ten élő igéje életet teremt. Le­gyen biztatónk mindnyájunk­nak: Isten nem vet hiába. Ahol vetett, aratni fog. Isten igéje megcselekszi, amit a választot­tak életében akar. Megtalálta az önző Zákeust is, a bűnös asszonyt is. Megcselekedte, . hogy új élet támadt a bűnbo­csánatot hirdető ige nyomá­ban ott is, ahol emberileg néz­ve erre semmi remény nem volt. Igéje cselekszik bennünk is. Áldott legyen érte az Űr! Horváth József Szenczi Molnár Albert és Bél Mátyás SZENCZI MOLNÁR ALBERT négyszáz év­vel ezelőtt született a Pozsony melletti Szen- cen, amelynek agyagbánya-tavaiba most für­deni járnak a pozsonyiak. A községben ma is megmutatják a vastag falú kőházat, amelyben a költő és tudós született. Apja, nagyapja molnár volt. De a fiú, aki magyar nyelvtaná­ban példaként említi a pozsonyi várat, min­den alkalmat megragadott, hogy világot lás­son, tapasztaljon és tanuljon. Diáktársaival bejárta a Felvidéket, aztán Vizsoly és Gönc között szaladgált a Károli Biblia korrektúra­íveivel, majd bejárta egész Európát s olyan fi­nom modorra, igazi műveltségre, teljes nyelvtu­dásra tett szert, hogy német fejedelmet hódított meg a magyar nyelv számára, s általában mindenkit, aki útjába került. Magyar—latin és latin—magyar szótárt állított össze, úttörő értékűt és kiválót, magyar nyelvtant írt, s ál­talában olyan nyugodtan dolgozott, mintha egy paradicsomi napsütötte tisztáson élne, holott a harmincéves háborúban élt, akár Co- menius, s Tilly zsoldosai kirabolták és elker­gették. Európai bolyongásaiból időnként egy­két évre mindig hazatért, aztán megint felült az ekhós szekérre s visszatért a nyugati vi­lágba, ahol a magyar kultúráért a háború vérfüggönyei között, mint egy szószóló és ma­gyarázó. mindenkinél többet tett. Egyik köny­vét személyesen vitte el Rudolf császárnak Prágába, ahol összebarátkozott Keplerrel, a csillagásszal. Csodálatos érzékű stiliszta és igazi nyelv­tudós volt. Szövegei négyszáz éve nem avul­tak el, akár a magyar reneszánsz más nagy íróié, akik társai voltak s elődei, Bornemisza Péteré, vagy Balassi Bálinté. Magyar kátét írt. javított kiadásban megjelentette mestere, Ká­roli Gáspár Biblia-fordítását, magyarra fordí­totta Kálvin Institutióját („Az keresztényi re- ligióra és igaz hitre való tanítást”), amelynek címoldalán elhelyezte Magyarország címerét és Kálvin arcképe mellé — joggal — odamet­szette a jobb sarokba a magáét. Elnézhetjük ezt a nyílt tekintetű, sodrott bajszú, széles magyar arcot, mely a műveltség és tisztesség erejével érvelt. Közismert, hogy legfőbb mun­kája Dávid zsoltárainak szép magyar fordítá­sa, a „Psalterium Hungaricum, Szent Dávid királynak és prophetánac százötven soltári”, mely Hernborban jelent meg 1607-ben, első ízben, mert azóta számtalanszor adták ki. „Nagyobb gondom volt a fondamentombeli igaz értelemnek fordítására, hogy nem az ver­seknek ékesgetésére”, — írta az előszóban. Balassi versszaka is mintaképe volt, de itt bi­zonyította be, hogy nagy költő élt a vándor­ban, jogos önérzettel szólt fordításairól. Köl­tői képei: Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik, Hegedűnket függesztettük fűzfák­ra, Hogy a babyloni vizeknél ültünk. Boldog, ki teneked e dolgot Megfizeti, a méltatlansá­got, s mind a többi, ami századok óta zeng református testvéreinknél, halhatatlan képek. Egy nemzeti közösség lelki üdvéért szólnak, mint a nagy költők igéi. Szenczi Molnár Al­bert élete végén, Bethlen Gábor hívására, Ko­lozsvárra költözött, ott hali meg, a házson- gárdi temetőben áll a síremléke. De a lelke bennünk él, s nem múlik el. BEL MÁTYÁSNAK évfordulója van. 225 évvel ezelőtt halt meg. de nem az évforduló­ért írok róla, hanem azért mert egy tanítvá­nyom, dr. Vida Tivadar, a Ráday Könyvtár kézirattárában megtalálta és magyarra fordí­totta a De re vestiarium Hungarorum, vagyis a magyarok viseletéről szóló kisebb müvét. Köztudomású, hogy Bél Mátyást nem ismer­jük eléggé, mert művei jó részé latin kézira­tokban rekedt meg. s ezek máig kiadatlanok. Ez a most feltárt mű nagyon nevezetes, mert írója magyarságáról vall egyértelműen és lep­lezetlenül. Látszólag néprajzi leírásról van szó, népviseletről s városi viseletről, nőknél és férfiaknál, aztán egyszerre nemzeti jellem- rajzzá változik Bél mondanivalója. E vonat­kozásban két könyv-elődje van, Zrínyi Mik­lósé és Comeniusé, akik pár évtizeddel Bél előtt igazmondó, nagyértékű magyar nemzeti jellemrajzot írtak. Bél müve is ilyen jellem­rajz. S ha hozzáképzeljük, hogy ezt Rákóczi kuruc szabadságharca után írta (amelyben csak a tudóst tisztelő osztrák generális ember­sége mentette meg az életét), s mint minden sora, ez az írásmü is hiteles és tárgyilagos, minden szépítés és szépelgés nélküli, érezzük, hogy fontos írásműhöz férkőztünk hozzá. „A magyarság mérsékelt talaja mértékletes szel­lemet nevel” — írja Bél. A magyar embert Bél szellemben bővelkedönek, ítélőképesség­ben élesnek és jószimatúnak mondja, aki ne­hézség nélkül különbözteti meg a valóságot a valótlanságtól. Freisingeni Ottó, a középkori német krónikás óta húzódik a hazugságok so­ra a magyarokról. Bél azért írta ezt, hogy megállapítsa: a magyar családban tisztessé­ges erkölcsben nevelik a gyermekeket. Még a fah'akban is tisztességesen beszélnek, kerülik az ocsmány szót, sok pásztor, gulyás latinul is tud. Komoly és nyájas természetű mind a magyar férfi, mind a magyar no, s vendég­szerető. „Kevéske pénzzel bekóborolhatod az egész országot”. Sajnos, Írja, sehol sem gya­koribbak a felkelések, mint Magyarországon. (Azt már nem tehette hozzá, hogy a Habsbur­gok elnyomása miatt). Mégis, Magyarország nagyon gazdag, s önellátó ország. Az Extra Hugariam híres szólamát így mondja el Bél: „A magyar életnél nincs régibb, nincs igaz­ságosabb, nincs kellemesebb”. Az emberek szeretik az italt, de a vidámságért, nem a ré­szegségért. Az asszonyok és hajadonok kerü­lik az ocsmány beszédet, a jó erkölcsöket csak a háborúk rontják meg. A magyar falu leg­nagyobb ellensége az „égetett szesz”. Renge­teg szegény fiú tűnik ki tehetségével, s válik pappá vagy országos tanácsossá. Nagy baja a magyarságnak, hogy nem foglalkozik keres­kedelemmel. pedig éppen a kereskedelem és ipar az, amelyre a mezőgazdasági országnak szerfelett szüksége van. (Ezt Zrínyi és Corne­lius is sürgette hasonló nemzeti tájékozódás­sal). Igaz, hogy vitézségben, kardforgatásban a nemes ifjak, s a városi polgárok fiai messze kitűnnek más nemzetiségűek közül, igaz, hogy egy Zrínyi vagy Dobó István a katonai eré­nyek legszebb megtestesülése, de most a ke­reskedelem a legelső, amire szüksége van az országnak. Előfordult a török hadjáratok ide­jén. hogy egyszer öt magyar megfutamított száz törököt. De a mi korunkban — mondja Bél — országos mértéktartásra van szükség, kevesebb ritézkedésre. több életrevalóságra, tiszta családi erkölcsre, a kereskedelem és ipar országos felvirágoztatására! Szalatnai Rezső t 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents