Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-29 / 39. szám

ÖRS Z ÁG 0 SEVANG É L I K U S HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM. 39. SZÁM 1974. SZEPTEMBER 29. Ara: 2,— forint tj tanév - új falak között Fények és színek a százötven éves szepetneki templom jubileumán Az ősz közeledtével, a szeptemberszelíd napsugarakkal az Evangélikus Teológiai Akadémia tanáraira, hallgatóira is rá­köszönt az új tanév. Reánk köszönt, mint minden évben és mégis úgy, hogy sohasem lehet megszokni. Mert hogy is lehet­ne megszokni az új arcok látványát, az új feladatok izgalmát, hogyan is lehetne meg nem hallani az újra felberregő csengő biztató hangját? Sehogy; mert minden új kezdés, minden el­indulás nemcsak varázslatosan szép, hanem új elhatározások­ra, új tettekre, megújult felelősségre indító és így visszavon­hatatlan alkalom is. AMIKOR EZT A LAPSZÁMOT kezébe veszi a kedves ol­vasó, már elkezdődött teológiai akadémiánk új tanéve, mégpe­dig olyan esemény közepette, hogy annak múltbéli előfordulási példáját egyháztörténészeink sem tudták kikutatni. Arról az eseményről van szó, amelyre oly sokat gondoltunk az elmúlt esztendőkben, amelyre olyan nagyon vártunk: új hajlékot ka­pott a magyar evangélikus lelkészképzés, olyat, amely egy épü­letben ad helyet az oktató-nevelő munkának és célszerűen kel­lemes otthont a lelkészi szolgálatra készülő fiataloknak. így, és ezért az idén megtöbbszöröződött az új kezdés öröme, min­den izgalma és megsokszorozódott a felelőssége is. S kicsit sem csoda, hogy így történt, így történik, hiszen erre a megsokszo­rozódott felelősségre indit, kötelez bennünket vezetőink gon­doskodása, gyülekezeteink, híveink áldozatkészsége és számta­lanszor megtapasztalt imádságos szeretete, de erre késztet ben­nünket egyházunk jelen- és jövőbeni hűséges szolgálata is. Az a szolgálat, amelynek elkötelező voltát — máig tartó érvény­nyel — D. Káldy Zoltán püspökelnök, püspöki székfoglaló be­szédében így határozta meg: „A TEOLÓGIAI AKADÉMIA EGYHÁZUNK ÉLETÉBEN el­ső helyen a tanítómester és ha szolgálatát jól tölti be, ezzel is­tentiszteletet is végez. Akkor is istentiszteletet végez, amikor tudományos teológiai munkát folytat és akkor is, amikor ezzel együtt lelkészeket nevel. Feladatát akkor tölti be helyesen, ha magától távoltartva minden felületességet, gyökerekig menő, a szó igazi értelmében vett tudományos munkát végez a teológia minden ágában, közben el nem felejtve, hogy tudományos esz­közökkel végzett munkánk közben is Isten igéjének teológusai vagyunk. AZT TARTOM JÓNAK, ha a Teológiai Akadémia a reformá- tori teológia vonalában végzi munkáját, de nem valami merev konfesszionalizmussal, amiből esetleg ósdiság származik, ha­nem elfogadja és igényelve a Szentiéleknek azt a munkáját, amellyel eszközli a Szentírásban már megadott igének mé­lyebb és szélesebb megismerését, arra az új helyzetre nézve is, amelyben élünk. Azért a történeti örökséget meg nem vetve, a Teológia professzorai minden munkájukkal tegyenek vallást itt és most arról, aki a történeti örökség lényege: magáról Jé­zusról, aki a mi történeti helyzetünkben is út, igazság és élet. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a Teológiai Akadémia segítse' elő az igehirdetések tisztaságát és tudjon céltudatosan egyhá­zunk jelenlegi szolgálatára nézve előre mutató műnkét végezni. Legfontosabb mai kérdéseinkre és feladatainkra nézve fárad­hatatlanul keressen feleleteket és nyújtson olyan teológiát, amely nemzetünk és a világ kérdéseiben is helyes cselekvésre ösztönöz, tudván, hogy képmutatás minden teológia, amely nem azt eredményezi, hogy Isten színe előtt járva gyakorlatban is segítünk az embereken lelki és anyagi természetű ügyeikben. Ha a Teológiai Akadémia jól végzi feladatát, akkor — meg­győződésem szerint — az egész világkeresztyénség és azon be­lül a világ evangélikussága számára is előremutató munkát tud nyújtani, mert Isten igéjének egyik-másik szakaszát adott helyzetünkben — de nem abból kiindulva — az egyház szol­gálatára nézve úgy értheti meg, ahogy a világ más pontján élő teológusok ezt eddig nem érthették meg ” „AMI A TEOLÓGIAI AKADÉMIA NEVELŐ MUNKÁJÁT illeti, meg kell tennünk mindent azért, hogy a teológusok ko­molyan vegyék tanulmányaikat, használjanak ki minden időt a tanulásra és tanuljanak meg tudományos teológiai munkát végezni. Emellett ne felejtsék el, hogy rossz teológus az, aki ugyan elsajátítja az alapvető ismereteket, de nem él Istennek engedelmes életet. A teológiát nemcsak fejjel, hanem szívvel is kell művelni. Azon kell fáradoznunk, hogy qlyan hivő lelké­szek kerüljenek ki a teológiáról, akik minden vonatkozásban jól felkészültek evangélikus egyházunknak a mi világunkban való szolgálatára, a hit felszabadültságával vállalva azt a mun­kát is, amely Jézus Krisztushoz való kötöttségünkben népünk gazdasági, társadalmi és politikai életében vár ránk szocializ­must építő hazánkban.” HA AZT MONDOM. HOGY EDDIG IS A FENTIEK SZE­RINT igyekeztünk különösen is szép szolgálatunkat ellátni, iga­zat mondok. Igazat, mert tanáraink tudományos munkássága szervesen épült bele egyházunk diakóniai teológiájába, oktató­nevelő munkánk eredményét pedig az a fiatalabb lelkésznem­zedék tamisítja, amely — remélhetően — ugyanolyan hűséggel folytatja közeli és távoli elődeinek szolgálatát, mint ahogyan ezt ők, az elődök teszik és tették. De ha azt állítom, hogy a jövőben még tudatosabban, pontosabban kell dolgoznunk — tehát: tanítanunk és tanulnunk —, akkor az előbbinél is iga- zabbat szólok. Azt. mert a mindenkor teljesített feladat, szol­gálat igazabb minden elhangzott szónál, hiszen a szó próbája mindig a tett. S végeredményben ez az, amit akadémiánk új, huszonötödik tanévének kezdetén, a lelkészképzés új hajléká­ban a legkomolyabban kell vennünk. S merem hinni és vállal­ni, hogy ezt az elkötelezettségünket nem fogjuk elfelejteni sem az ünnepi órákban, sem munkára termett hétköznapokban. Dr. Vámos József A Külügyi Bizottság ülése Zoltán püspök elnökletével. A bizottság közelmúltban hiva­talos kiküldetésben külföldön járt tagjai beszámoltak tevé­kenységükről és tapasztalata­ikról. „Az igének cselekvői legyetek ” gyülekezetei. A köszöntéseket D. Káldy Zoltán püspök zár­ta, aki többek között hang­súlyozta, hogy jó érzés tölti el ebben a tiszta, szép temp­lomban, mert ez nem mú­zeumi hangulatot áraszt, ha­nem az életnek azt a gazdag­ságát, amelyet a benne hirde­tett evangélium munkál. A közgyűlés után az egész gyülekezet a 65 éves, külső­leg megújított parókia elé vo­nult, amelyet a gyülekezet éneke után a püspök igével és imádsággal megáldott. Végül a gazdagon megterí­tett asztalok mellett 130 sze­mélyt látott vendégül az ün­neplő gyülekezet. TEMPLOMÁT ÉS PARÓ­KIÁJÁT tataroztató, áldoza­tot vállaló gyülekezetét ra­gyogja be továbbra is Isten igéjének fénye, hogy a szere­tet tetteiből szőtt színes éle­tével haladhasson tovább az évszázadok újabb határkövei felé, szolgálva Urunkat szép hazánkban, népünk között. Pintér János D. Káldy Zoltán püspök szolgálata a Szabadegyházaknál A Szabadegyházak Tanácsa a Baptista Egyház országos lel­készértekezletét kibővítve, valamennyi tagegyház lelkészeinek és prédikátorainak részvételével szeptember 13-án országos ösz- szejövetelt tartott Budapesten. Az ökumenikus^ együttmunkál- kodás és ezen belül az Evangélikus Egyház és á Szabadegyhá­zak tagegyházai között meglevő jó viszony és további együtt­működés elmélyítése érdekében felkérték D. Káldy Zoltán püs­pököt egy előadásra. A püspök „Együttmunkálkodásunk teoló­giai alapjai” címen tartott előadást. Mintegy 150 lelkésznek. ; Az előadást megbeszélés követte. Lelkész és gyülekezete szo­rongással figyelték az eget szé­pen előkészített ünnepük elő­estéjén. Vajon a viharos erő­vel tomboló szél nem sodor-e őszi esőfelhőket a táj fölé? Kedves ünnepüket nem ár­nyékolja-e be a rossz idő? Minden várakozást felülmúló 8 lelkész kíséretében lépett a jubiláló templomba. Igehirde­tésének az alapigéje Zsolt 143, 5—8 versei voltak. A színek­ben és fényekben gazdag haj­lékban az Isten világosságát és szeretetének melegét árasz­totta a prédikáció. Az igehir­dető szólt arról, hogy Isten a ÁLDÁST KÍVÁNÓ, KÖ­SZÖNTŐ SZAVAK hangzot­tak ezután.. Elsőnek Dubovay Géza esperes köszöntötte a jubiláló gyülekezetei az egyházmegye nevében, majd Nagy József a Közös Községi Tanács VB elnöke üdvözölte az ünnepi közgyűlést. Tihanyi János egyházaskozári lelkész szólt ezután, aki egykor Sze- petneken teljesített Szolgála­tot. Szavaiból a régi gyüleke­zete iránt táplált és ma is eleven szeretete csendült ki. Fónyad Pál a szomszédos nagykanizsai gyülekezet ne­vében mondta el köszöntő szavait. Dr. Pusztay László surdi lelkész, Szepetnek egy­kori anyagyülekezetének kö­szöntését hozta. Lágler Béla a jelenlegi szepetneki lelkész szülőfalujából, a porrogszent- királyi gyülekezetből tolmá­csolta az áldáskívánságokat. Majd Teke Zsigmond sandi, Hegyháti János iharosberé- nyi, Sághy András vései és Pintér János zalaegerszegi lelkészek köszöntötték gyüle­kezetük nevében az ünneplő napfényes reggelre ébredtek Szepetneken szeptember 8-án. Ez a ragyogás előre vetítette egy felejthetetlen szépségű és gazdagságú ünnep ígéretét. Az előzetesen elkészített prograím- nak megfelelően elindult lel­kész és felügyelő felvirágozott kocsival, hogy az ünnepi is­tentisztelet megtartására érke­ző D. Káldy Zoltán püspököt Nagykanizsa keleti bejáratá­nál fogadják. A városon átha­ladva a nyugati kijáratnál a szepetneki hívek virággal dí­szített autós csoportja csatla­kozott a püspök kocsijához. Ezzel az ünnepélyes, kísérettel érkezett Szepetnekre a püspök, ahol a 150 éves templom ha­rangjainak zúgása üdvözölte már messziről az érkezőket. PRESBITEREK ÉS HÍVEK sorfala között lépett a püspök a szépen rendezett, virágos templomkertbe, ahol a gyüle­kezet gyermekei nevében Keppel Jolán köszöntötte vi­rágcsokorral, majd a gyüleke­zet nevében Pfeiffer András másod felügyelő fogadta me­leg szavakkal. A kívül, belül megújított templom 10 órára zsúfolásig megtelt az anyagyülekezetből, a szórványokból és a környező gyülekezetekből érkezett hí­vekkel. Férfiakat és nőket, fiatalokat és öregeket úgy fo­gadta magába a templom jól sikerült belső festésének lágy színeivel és pompázó virágai­val, mintha nem is egy régi, 150 éves épületben lettek vol­na. hanem egy meleg, családi otthonban. A PÜSPÖK Dubovay Géza esperes, Varga Árpád szepet­neki lelkész, valamint a kör­nyező gyülekezetekből érkezett múltban is élő Istennek bi­zonyította meg magát ennek a gyülekezetnek az életében is. A jelenben is megmutatja, hogy ö él, és ezt a gyülekeze­tei is arra indítja, imádkoz­zék azért, hogy élő, szolgáló gyülekezetté lehessen. Az iga­zi szolgálat azonban csak az Istennel való állandó közös­ségben valósul meg. Isten ki­lép a templomból és előttünk jár, utat készít az egyház és gyülekezet, valamint az egyes keresztyén .számára a jövendő felé. Van tehát holnapja Isten népének, van út, amelyen jár­hat. Ez az út a diakónia, a szolgáló szeretet útja. AZ , ISTENTISZTELETET KŐVETŐ ünnepi közgyűlést Szantner Ferenc felügyelő nyi­totta meg, majd a gyülekezet lelkésze, Varga Árpád ismer­tette a gyülekezet és a temp­lom történetét. Szólt a gyüle­kezet megalakulásáról, önálló­sodásáról, a templomépítés küzdelmes éveiről, az egykor szolgálatot végzett tanítókról és lelkipásztorokról, akik kö­zül kiemelte Wéber Sámuelt, akit úgy tartanak számon, „mint a gyülekezet eddig leg­kiválóbb lelkipásztorát”. A 150 éves templom és a 65 éves parókia tatarozásával kapcso­latban hangsúlyozta azt a nagy áldozatot, amelyet a gyüleke­zet hozott. így tudták a fel­sőbb egyházi szervektől érke­zett segéllyel a 153 000.— Ft- ot meghaladó költséget ki­egyenlíteni. Ismertetését a lej­kész így fejezte be: „Sokat szeretnénk még dolgozni, fá­radhatatlanul küzdeni azért, hogy a holnapot, at békés, bol­dog jövendőt, népünk felvi­rágoztatását itt Szepetneken is elősegítsük”. Az Európai Egyházak Konferenciájának Nagygyűlése Hetedik Nagygyűlését tartot­ta az Európai Egyházak Kon­ferenciája (Nyborg) a svájci Engelbergben szeptember 16- tól 22-ig. Témája: „Az igének cselekvői legyetek”, egység Krisztusban és békesség a világnak. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a Konferencia egyik alelnökeként, Mekis Adám es­peres egyházunk képviselője­ként, dr. Prőhle Károly teoló­giai tanár az Ökumenikus Tanács főtitkáraként vett részt a magyarországi test­véregyházak képviselői mel­lett ezen a nagygyűlésen. Személyi hírek Muntag Andor kinevezése Az Országos Evangélikus Egyház Elnöksége, az Evangé­likus Teológiai Akadémia ó- szövetségi tanszékének vezeté­sével —. az Országos Presbité­rium jóváhagyásának remé­nyében — 1974. szeptember 1-i hatállyal megbízta Muntag Andor monori lelkészt, aki az elmúlt esztendőben tanszékve­zető-helyettesként működött. Muntag Andor 1974. szeptem­ber 1-én a monori lelkészi ál­lásáról lemondott és átvette a tanszékvezető-tanári szolgála­tot. Reuss András kinevezése Az Országos Evangélikus Egyház Elnöksége Reuss And­rás Budapest-Kelenföldi má­sodlelkészt — aki 1973. októ­ber 1. óta másodállásban vé­gezte Országos Egyházunk külügyi titkári szolgálatát — 1974. szeptember 1-i hatállyal teljes állású külügyi titkárrá nevezte ki. Reuss András 1974. szeptember 1-én lemondott a Budapest-Kelenföldi másodlel- készi állásáról. Kinevezett • szolgatársaink életére és munkájára Isten ál­dását kérjük. PORTUGÁLIA A portugáliai Presbiteriá- nus Egyház Lisszabonban megtartott zsinatán résztvevő külföldi megfigyelők szerint a portugál protestánsok hely­zete az országban végbement politikai változások után ked­vezően alakul. Űj lehetősége­ket kapnak egyházi életük szabad alakítására és szaba­dabban végezhetik sajtómun­kájukat. Az Egyházak Világ- tanácsa és a Svájci Reformá­tus Egyház segítségével több ösztöndíjast küldhették hosz- szabb tanulmányútra. (epd—eh) 4 l Egyházunk Külügyi Bizott­sága, melynek feladata, hogy áttekintse külföldi egyházi kapcsolatainkat' és javaslato­kat terjesszen elő. szeptember 11-én ülést tartott D. Káldy

Next

/
Thumbnails
Contents