Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-22 / 38. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1974. szeptember 22. A Keleti tengertől a magyar tengerig Gienke greifsualdi püspök látogatása egyházunknál USEDOM SZIGETÉN, A KELETI TENGER PARTJÁN, ahonnan elindultak, hűvös tengeri szelek fújtak. Budapest rekkenő hőséggel fogadta őket. Horst Gienke greifs- waldi evangélikus püspök és felesége már sokat hallottak Magyarországról és egyházunkról, de most jártak először nálunk. Először néhány nap üdülőnkben, Balatonszárszón: egy kis kóstoló az országból és egyházunk életéből. Szárszótól nem messze. Kötésén, az utolsó augusztusi vasárnapon örömmel fogadták a vendéget: zsúfolásig megtelt a templom. Napszítta arcok, munkás kezek és Gienke püspök tengerparti falusi gyülekezetekre gondol, ahol a munka ugyanúgy nyomot hagy arcokon és kezeken, de ott nem szőlőben, hanem halászhajón dolgoznak. Az igehirdetés biztatás volt és elkötelezés: Istennek azokra van különös gondja, akik nem büszkélkedhetnek. Jézust is gyengévé tette, keresztre adta, hogy erősségünkké legyen. Nem a mi erőnk vagy hatalmunk vagy képességeink tartják meg az egyházat, hanem Jézus. Őrá kell néznünk és őt kell követnünk. A KÖTCSEI GYÜLEKEZET nemcsak igét hallgatott. Ahhoz is ragaszkodott, hogy a vendégek megterített asztaluknál is vendégeik legyenek. Gienke püspök emlékeztetett evangélikus egyházunk delegációjának tavalyi látogatására és idézte D. Káldy Zoltán püspök másfél éve elhangzott igehirdetését. A kötcseiek pedig a gazda büszkeségével mutatták meg falujukat, •munkájukat, életüket. Szívből jött a fogadtatás, szervezni így nem lehetett volna. Aztán Budapest következik és van itt néznivaló. Maga a város is csupa meglepetés: nappali hőségben és esti ragyogásban. lüktető életével és pompás kirakataival, műemlékeivel és az egyház szolgálatáig. Mindent megmutatni és megnézni nem lehet. D. Káldy Zoltán püspök meghívja az országos egyházi munkaágak felelőseit: adjanak a vendégeknek ízelítőt egyházunk szolgálatáról. Sajtó és diakónia. Gyülekezeti Segély és Központi Alap, lelkészutánpótlás és gyülekezeti élet: csak a legfontosabb hangzik el és a hétköznapok, nem is az ünnepnapok öröme. Őszinte Gienke püspök meglepődése. hogy ennyi területen állunk szolgálatban és egyetért, amikor D. Káldy Zoltán püspök törekvésünket, magatartásunkat így jellemzi: nem a múltat sírjuk vissza, hanem ma és itt. ebben az országban és ebben a társadalomban akarunk Krisztus tanítványaiként örömmel szolgálni. NYOLCVAN LELKÉSZ GYŰLT ÖSSZE, hogy meghallgassa Gienke püspök előadását a Barmeni Teológiai Nyilatkozatról, melyben a Hitvalló Egyház 1934-es zsinata foglalt állást Németországban az egyházba is beférkőző nácizmussal szemben. A régi harc emléke nem mosódott el és még sokan úgy érzik, hogy a barmeni nyilatkozat alapján ma is elsősorban sorozatos nemet kell mondaniuk a környező világira. Gienke püspök hangsúlyozza, hogy nem lehet a 40 évvel ezelőtti és a mai társadalmi helyzetet egymás mellé állítani és hogy a Jézus Krisztusra való utalással ez a nyilatkozat nem tiltakozásokat kpvetel tőlünk, hanem felszabadít tevékeny életre. Az előadó mondanivalóját saját egyháza viszonyaira alkalmazza és éppen itt lehetett volna még hosszan folytatni a beszélgetést: mit jelent nekünk Jézus Krisztus és hogyan kell ma az ő tanítványának lennünk. Viszont más beszélgetések során ismételten kifejezésre jutott, hogy mivel egyházaink szocialista társadalomban élnek, a hasonló körülmények miatt bizonyára egymás segítségére lesietünk a tanítványt út, az egyház útja további felismerésében és járásában. A MEGLEPETÉSEK SOROZATA csak folytatódik. A Levéltárban a vendégek nemcsak Luther aláírásának örülnek végrendeletén, hanem egyházkerületük reformátora, Bugenhagen János aláírásának is. A fóti kántorképző tanfolyamon a résztvevők szépen vizsgáznak kéthetes munkájukból. A hűvösvölgyi otthonban a gondozott gyermekek adnak ajándékot a püspöknek és feleségének. S a befejezéshez közeledő új Teológiai Akadémián már nem nehéz elképzelni az itt folyó lelkészképzést se. Szeptember első vasárnapja. Istentisztelet a Deák téri templomban. Mint máskor, most is szolgál az énekkar. Mint máskor, most is megtelnek a padok. S hangzik az igehirdetés egyes keresztyének és az egyház kincséről: szolgálhatunk Jézusnak! Sokat voltam ezekben a napokban vendégeink közelében. Mindig egyházunk és társadalmunk múltjáról, jelenéről és terveiről volt szó. S közben másképpen is láttam még olyat is. amit már ismertem és tudtam, mert egy kicsit az idegen szemével néztem. IDEGEN SZEMÉVEL? Nem. nem idegen, hanem barát és testvér, aki tud együtt örülni és aki kész együtt tusakodni velünk. Köszönjük. Gienke püspök! Reuss András Dr. Vámos Józsefet választotta meg az 1974—75. tanévre is dékánjául az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara június 27-én tartott ülésén. A prodékáni tisztséget a most kezdődő tanévben is dr. Prőhle Károly teológiai tanár, a jegyzői tisztet dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója látja el. Az Országos Egyházi Elnökség az Országos Presbitérium felhatalmazása alapján a választást megerősítette. Dr. Vámos József dékánnak és munkatársainak az új tanévben végzendő szolgálatára, amely előtt a közeljövőben feltárul új Akadémiánk ajtaja is. Isten áldását kívánjuk lapunk munkatársai és olvasói nevében is. Evangélium-hirdetés és szociális-politikai elkötelezettség Az EVTKözponti Bizottságának ülése Nyugat-Berlinben Az Egyházak Világtanácsa (a továbbiakban EVT) Központi Bizottsága augusztus 11—18-án tartotta szokásos évi ülését Nyugat-Berlinben a Kongresszusi Palotában. 1968-ban Uppsalában megválasztott 120 tagú Központi Bizottságnak ez volt az utolsó ülése a következő nagygyűlés előtt. A különböző jelentések az elmúlt hat esztendő munkáját értékelték és mutattak előre. Köztudomású, hogy az EVT-nek az öt világrészben ma már 270 tagegyháza van. Ezeknek képviseletében működik a Központi Bizottság. Magam közel másfél évtizede veszek részt a KB munkájában és elmondhatom, hogy az elmúlt másfél évtized alatt nagyon jelentős változások mentek végbe az EVT munkájában. Míg korábban szinte kizárólag a nyugati országokban élő egyházak képviselői határozták meg az EVT munkáját és irányát, ma már egyenlő rangú partnerok a szocialista országok egyházainak képviselői és az Afrikából, Ázsiából és különböző szigetekről érkező küldöttek. Ez a helyzet tükrözi ázt a nagy változást, ami az elmúlt másfél évtizedben általában a világban végbement. Abban is látszik a nagy változás, hogy míg korábban egyes nyugati egyházi körök és férfiak szinte korlátlanul folytatták a hidegháborút az EVT nagygyűlésein és a KB ülésein a szocialista országok és onnan érkező egyházi küldöttekkel szemben, ma már — mégha egyesek próbálkoznak is vele — nem a hidegháborús hangulat jeljemzi az együttléteket, hanem az együttműködés útjainak és módjainak keresése. Abban is van jelentős változás, hogy míg korábban az EVT ülésein elsősorban az egyházak belső, strukturális kérdéseire esett a hangsúly, most, nemcsak szó esik világunk nagy problémáiról, hanem igen sokoldalúan közelíti meg az EVT az emberiség égető kérdéseit és keresi az utakat, amelyeken maga is segítséget tud nyújtani a nagy problémák megoldásához. A Nyugat-Berlinben tartott KB ülésnek talán a legjellemzőbb sajátossága, éppen az volt, hogy elsőbbséget kapott a világ problémáival való foglalkozás. Az emberiség helyzete A nyolcnapos ülés egyik legdrámaibb pillanata egy rövidfilmnek a bemutatása volt. A film statisztikai adatokkal és táblázatokkal mutatta be, hogy világunkban milyen nagyütemű a népesedés-növekedés, ugyanakkor, milyen kiáltóan igazságtalan a kenyér elosztása, hogyan lesznek egyre szegényebbek a szegények, és gazdagabbak a gazdagok és hogy a világ nagyon jelentős részében egyre igazságtalanabbá válik a fennálló társadalmi rendszer. Egyetlen filmkocka villantotta csak fel, hogy a szocialista országokban pozitív irányú a fejlődés. A film levetítése után szinte döbbent és néma csend ülte mleg a tanácskozó termet. Sokakban felrémlett az a gondolat, hogy egyáltalában van-e kiút ebből a vészes helyzetből. Potter főtitkár a felelősségtől hajtva jelentésében ugyancsak élesen rajzolta meg a világ jelentős részén uralkodó elviselhetetlen helyzetet. Többek között azt mondta: „Amikor 1968-ban Uppsalában összegyűltünk, tudatában voltunk, hogy olyan világban élünk, mely tele van szegények és gazdagok ellentétével, olyan igazságtalanságokkal, melyek az emberek faji, nemi, vagy osztály-hovatartozása alapján történnek, de éppenúgv a népek háborús konfrontációjával is. Mindezek oly elviselhetetlen mértékben burjánzottak el, hogy az egész emberiség számára veszélyt jelentenek.” Azután beszélt a főtitkár arról a válságról, amely ma a nyugati világot érinti. Jól érzékeltette azt a nagy csalódást, amely a kapitalista világban végbemegy ma, ami- koris az energiaválsággal kapcsolatban kitűnt, hogy a kapitalista társadalmi rendszer milyen nagymértékben sebezhető. Megszűnt Nyugaton a gazdasági biztonságérzés. Szó szerint ezt mondotta a főtitkár: „Ugyanebben az időszakban ingott meg az az egész gazdasági rendszer, mely a világot 200 éven keresztül uralta. A növekvő környezetszennyeződés. népességrobbanás. nemzetközi valutaválság, az infláció, az élelmiszerellátás és fogyasztói javak világméretű krízise, mely elmélyíti a szakadékot a szegények és gazdagok között az egyes népeken belül, mind-mind közrejátszott abban, hogy az EVT Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága kimondja: Az emberiség jövőbeni léte veszélyeztetve van.” Potter főtitkár élesen támadta azokat, akik nem akarják látni a világ nagy problémáit, vagy meg akarják azt kerülni személyi és csoport- érdekeket követve, és akik el akarják hitetni magukkal, hogy őket ez mind nem érdekli. „Saját énjük privát világába vonulnak vissza, misztikába, hamis vallásosságba, vagy kábítószerekbe menekülnek.” De azokat is támadta, akik „előre gyártott magyarázatokat adnak a problémákra” anélkül, hogy a problémák megoldását segítenék. Ugyanakkor azt mondotta, hogy azoknak van igazuk, akik „éber lélekkel szembenéznek a veszéllyel és van bennük fantázia és megértés a megoldások irányába”. A főtitkár támadta azokat az egyházi embereket is, akik ebben a világhelyzetben „dogmatikus bástyák mögé menekülnek” és nem veszik észre az egyházak szociális- társadalmi féladatait és elkötelezettségeit. Támadta azokat, akik azt hiszik, hogy az evangélium hirdetésével párhuzamosan nem kell aktívan küzdeni az igazságtalan társadalmi rendszer ellen a szociális igazságosság megvalósítása érdekében. Nagvon szélien mondotta a főtitkár: „Az oikumene, tehát az egész lakott föld Ura legyőzte a hatalmasságokat és erőket, minket pedig a Szentíráson keresztül hatalmával és bölcsességével vértezett fel, hogy felismerjük és korunk veszélyeztetettségén és kihívásain keresztül meg is valósítsuk akaratát. Nincs számunkra visszaút sem a résznemválla- lásban. sem a dogmatikus bástyák mögé nem menekülhetünk.” Mi, magyarországi protestánsok. csak örülhetünk an- rak, hogy elsősorban Potter főtitkár, de vele együtt sokan mások egyre jobban hangsúlyozzák, hogy az egyházaknak nemcsak az evangéliumot kell hirdetniük, hanem et vannak kötelezve arra. hogy segítsék korunk szociális és társadalmi problémáinak a megoldását is. Mi még azt is tudjuk, hogy azt a számtalan igazságtalanságot, ami a kapitalista világban és az ún. „harmadik világban” is van csak a mi társadalmi rendünk. a szocialista gazdaságitársadalmi struktúra tudja világviszonylatban is megoldani. A rasszizmus elleni program MEGHÍVÓ Isten Iránti hálával értesítjük, hogy az Evangélikus Teológiai Akadémia ŰJ ÉPÜLETÉNEK FELAVATÁSA 1974. szeptember 25-én, szerdán délelőtt 10 órakor lesz Budapest XIV., Lőcsei út 32. szám alatt. Ebből az alkalomból a zuglói gyülekezet templomában HÁL A ADÓ ISTENTISZTELETET TEOLÓGIAI AKADÉMIAI ÜNNEPI ÜLÉST tartunk. Az avatás és az igehirdetés szolgálatát D. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök végzi. Erre az alkalomra tisztelettel és szeretettel meghívjuk minden hittestvérünket. Köztudomású, hogy az EVT az uppsalai nagygyűlés után létesített egy alapot, amelynek az volt a célja, hogy segítse azokat a csoportokat — elsősorban Ázsiában és Afrikában — amelyek küzdenek a faji megkülönböztetés ellen. Ez a téma a nvugat-ber- lini ülésen úira előkerült. Az ülés előtt elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságiján élő egyházak sajtójában nagv. vita folyt arról, hogy sz^bad-e az egyházaknak olyan célra alanot létesíteni, amelyet esetleg egves csoportok Afrikában és Ázsiában fegyveres harcra használnak fel, küzdve a faji egyenlőségért. Ugyanezt a hangot ütötte meg az ülésen R. V. von Budapest, 1974. augusztus hó A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ELNÖKSÉGE és AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA TANÁRI KARA Weizsäcker nyugat-német delegátus. Többen arra gondoltak, hogy ennek a felszólalásnak nasv visszhangja lesz a küldöttek között. Igen nagy volt azonban a meglepetés, amikor az EVT rasszizmus el* leni programját — legalább évi 300 ezer dollár kerettel — egyetlen ellenszavazattal, tehát egyhangúlag megszavazta a Központi Bizottság. Jellemző a határozatra, hogy azt hangsúlyozza: az antirassziz- mus program mindig és mindenütt az erőszak nélküli akciók támogatására szolgál, de felhívja az egyházakat, hogy akkor se vonják meg támogatásukat, ha olyan szervezetek segítéséről van szó, amelyek kénytelenek katonai akcióra vállalkozni az önkényes elnyomással szemben. „Idegeinkre megy” Az antirasszizmus program ellen több nyugati teológus szokványos teológiai érveket használt. Ezek az érvek kissé ósdiaknak tűntek az afrikai és ázsiai delegátusok előtt. Carr nevű afrikai küldött nagy feltűnés közben meg is jegyezte: „Idegeinkre megy, hogy mindig ugyanazokat az érveket ismétlik a teológusok és ezzel gyengítik a program erejét.” E mögött az Afrikából jövő „beszólás” mögött azonban sokkal több van, mint, amit az első pillanatra lehetne gondolni. Mind a KB ülésein, mind a bizottsági ülésen az afrikai és ázsiai küldöttek egyre erőteljesebben hangsúlyozták, hogy a nyugati, közelebbről az európai teológusok gondolatfűzéseit, teo- lógizálásait egyre kevésbé tudják nyomonkövetni és főleg egyre kevésbé tudják a saját területükön felhasználni. Ök Afrikában és Ázsiában ellene vannak minden elvont, önmagáért való teológizálás- r.ak. Számukra például az „üdvösség” nemcsak a túlvi- lági örök békét és az Istennek 'színről-színre való látását jelenti, hanem annak ösz- szefüggése van földi életükkel. Az „üdvösségbe” az ő felfogásuk szerint már itt a földön beletartozik az éhségtől a szegénységtől minden elnyomástól való megszabadulás is. Az egyik bizottságba, amelybe én magam is részt- vettem, az egyik afrikai küldött világosan megmondta, hogy azért kényszerültek rá az afrikaiak az ún. „fekete teológia” kimunkálására, mivel az európai teológusok elvont fejtegetéseivel semmit sem tudtak kezdeni Afrikában. Jó tanulság lehet ez, azoknak a nyugati teológusoknak, akik kínos pontossággal gyártják a teológiai tételeket anélkül, hogy azok ösz- szefüggésben lennének a világ valóságos problémáival és az egyház szociál-etikai elkötelezettségével. Irány: Nairobi! Az EVT legközelebbi nagygyűlése 1975. november végén és december elején lesz a kenyai Nairobiban. A főtéma ez lesz: „Jézus Krisztus megszabadít és egyesít." Mivel ezt a témát afrikai területen fogja a nagygyűlés megvitatni, minden delegátus felkészülhet arra, hogy a vita nem maradhat „magas elvi síkon”, hanem azokban az összefüggésekben kell azt megtárgyalni, amelyben Afrikában, Ázsiában, Amerikában, Európában és Ausztráliában az egyházak a valóságban élnek. D. Káldy Zoltán 4 í 4
