Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-01-27 / 4. szám

Áfa és gyümölcsei

Km 12, 17—21.

Vízkereszt ünnepe után három vasárnapon át Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levele alapján hirdettük az igét. A fejezet utolsó versei, utolsó betetőző harmada a mai igénk, az apostol hitvallása a gyülekezet életéről és helyéről. Az első harmadban a diakóma okos istentiszteletéről beszólt, a másodikban a gyülekezet szolgálatának, belső és külső diakóniájának sokszínűségéről, a diakóniai gyülekezeti bázis életéről szólt. Jézus egyik kedvenc hasonlata szemléltető képe a fa képe. A mustármagról, a kicsiny kezdetről beszél, ami fává terebélyesedik, azután a növekvő fáról, ami gyümölcsöt hoz, a jó fa jó gyümölcseiről, a terméketlen fügefáról, s az eljövendő Isten országával kapcsclatban arról, hogy ha virágzik a fügefa, tudjátok, hogy közel a nyár.

A GYÜLEKEZET „FÁRÓL” beszél Pál apostol is. Arról a fáról, amely „kívülről” kapja az éltető erőt, de nem „kívül” él, hanem a természetben, a világban. Mert ha nem ott él. akkor nem él. A természetben, p, környezetben élés jelenti az okos, diakóniai istentiszteletet. Amikor Pál a kegyelmi ajándékok sokszínűségéről és mégis organikus egységéről prédikál, a fa gyökereinek, törzsének, ágainak, leveleinek más-más voltáról szól, alaki és feladatbeni különbözőségéről és mégis cső-' dálatos, organikus egységről, hiszen nem „önmaguknak szolgáló" biológiai egységek, hanem az egészet szolgálja, s az egész s.m önmagáért van, hanem a célért. A fa is a termésért jó fa Jézus valamennyi hasonlatában, s a gyülekezet is a gyümölcsökért él, a „nagy magvető” ezért ültette a világba.

A DIAKÓNIAI GYÜLEKEZET FÁJÁNAK a gyümölcseiről beszél itt az apostol, természetesen nem valamennyiről, csak azokról, amelyeket ott Rómában a legfontosabbaknak tartott. Más igehirdetéseiben más gyümölcsöket is említ, s az ige alapján tegyük ezen a vasárnapon a gyülekezeteink asztalára a diakónia gyülekezetének jóízű gyümölcseit.

„Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek!” Lehetséges így is fordítani: olyanok legyetek, mint akik élik a békét!” Boldogok a békességre igyeke- zök, mert őket hívják Isten fiainak” — így Jézus a hegyi beszédben. Jézus diakóniai gyülekezetének adott parancsa így is fordítható, boldogok a békességteremtők. Az élet magában hordozza a teremtés csodáját. Aki éli a békét az teremti azt, önmagában, családjában, környezetében, a társadalomban, a világban. Az apostol szerint ez passzív és aktív magatartása is Krisztus népének. Tartózkodás minden ellenségeskedéstől, ugyanakkor azonban odaszánás teljes emberséggel minden ügy mellé, aminek célja a béketeremtés. A „ha lehetséges, ameny- nyiben rajtatok áll” páli kiegészítés, nem enyhítése, nem „fellazításaa krisztusi parancsnak. Az „amennyiben rajtatok áll” erőteljes aláhúzás, hiszen rajtunk áll, teljes emberségünk odaszánásán áll vagy bukik az „Ügy”, a béke ügye, amely Luther szép szavával „Isten legnagyobb földi java”. Jézus világba ültetett fája nem önmagáért élő „díszfa” a világban, hanem gyümölcsfa, s ennek a fának a legfontosabb gyümölcsét békének, békére igyekvésnek, béketeremtésnek hívják!

. bosszút ne álljatok”, vagyis megbocsássatok, folytatja az apostol. A megbocsátásban, „hetvenszer hétszer is" megbocsátásban élő gyülekezet, Krisztus népe. Olyan szolgák, akiknek nagyon-nagyon sokat elengedett az Űr, és nagyon-nagyon sokat enged el. Ezért hívja a diakóniai gyülekezet fájának másik gyümölcsét Pál a megbocsátás gyümölcsének. „Jóval győzd le a gonoszt”: fejezi be a sort az apostol. Jelent a jó megvalósíthatóságába vetett hitet, s ennek a hitnek a napi harcát, s reménységét a győzelemben. A harmadik gyümölcs ez.

„GYÜMÖLCSEIRŐL ISMERITEK MEG A FÁT” mondta Jézus Krisztus népének, népéről. Ezekről a gyümölcsökről ismerhető meg a gyülekezet, az egyház fája is. Amelyik nem terem ilyen gyümölcsöt, az „kivágattatik és tűzre vettetik” figyelmeztet Jézus, figyelmeztet a gyümölcstermés „életbevágó” fontosságára. A gyümölcstelenség, a meddőség a „távozzatok tőlem ti átkozottak” és a „nem ismerlek benneteket” kárhozatának tüzét jelenti. A diakónia gyülekezetének gyümölcsei pedig a „nézzétek a fákat, mihelyt hajtanak, tudjátok, hogy közeleg a nyár” evangéliumát jelentik, „az Űr közel” örömhírét.

Ruttkay Levente

IMÁDKOZZUNK

Űr Jézus Krisztusunk! Te a diakóniai gyülekezet fáját ültetted a világba. Áldunk, hogy ennek a csodának mi is élő tagjai lehettünk. Ne engedj elszáradni, a meddőség átkába zuhanni, hanem segíts gyümölcsöt hozni. S ha eljössz betakarítani a termést, készen találj bennünket, gyülekezeteinket, egyházadat. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten 1974. január 27-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. Gabányi Géza, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gabányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. li. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út 22. de. 11. Váci út 129. de. 8. Fran- gepán u. de fél 10. Üjpest de. 10. Blázy Bajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de.t fél 9, Pestlőrinc de. 11. Matuz ‘ László. Kispest de. 10 Kispest Wekerletelep de 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. (lelkésziktatás) D. Káldy Zoltán — Virágh Gyula. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston.

Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de.

fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. du.. 4. D Dr. Ottlyk Ernő. Rákoscsaba de 9. Békés József. Rákos- hegy de. 9. Rákosiidét de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Turchányi Sándor, de 10. Turchányi Sándor. XII. Tartsay Vrilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pest- hidegkút de. fél 11. Turcsányi Károly. Modor! u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Reuss András. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Reuss András Nagytétény de. fél 9. Visontaí Róbert. Keíen- völgy de 9. Budafok de. 11. Vison- tai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Vízkereszt után a 3. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt. 8, 1—13; az igehirdetés alapigéje: Rm. 12, 17—21.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 3-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet Matuz László pestlőrinci lelkész.

— RÁKOSPALOTA. A gyülekezet új lelkészét, Bodrog Miklóst január 27-én délelőtt, a 10 órakor kezdődő istentiszteleten iktatja be szolgálatába Virágh Gyula, a Pesti Egyházmegye esperese a nagytemplomban. Igét hirdet D. Káldy Zoltán püspök.

— GYÉKÉNYES. 1973. december 14-én ádventi isten- tisztelet keretében Pintér János zalaegerszegi lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó tartott előadást az egyházi sajtóról, amelyet a szép számmal ösz- szegyűlt hívek nagy érdeklődéssel hallgattak.

— FELSÖPETÉNY. A gyülekezet január 1-én iktatta be új gondnokát, Petényi Jánost és pénztárosát, Janecskó Jánost.

— BALASSAGYARMAT.

Január 1-én az istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe Garami Lajos igazgató-lelkész a gyülekezet új egyházfiát, Czibulyás Pált.

— BANK. Január 1-én köszöntötte a gyülekezet lelkészét, L. Kovács Andrást abból az alkalomból, hogy húsz éve szolgál a gyülekezetben. A gyülekezet felügyelője adta át a hívek ajándékát, egy új luther- kabátot hálás megemlékezésül a hűséges szolgálatért.

— ÁTHELYEZÉS. D. Dr.

Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke Szita Istvánná lelkészi munkatársat a budavári gyülekezetből a

Budai Szeretetotthonba helyezte át január 15-i hatály- lyal.

— GALGAGUTA. Az ádventi istentiszteleteken igehirdetésekkel szolgáltak: Dóka Zoltánná hévízgyörki lelkészi munkatárs, Schultz Jenő va- nyarci, Babka Tivadar legéndi, Maróti János acsai és Medvey Mátyás galgagyörki lelkész.

— HALÁLOZÁS. E ndreffy János ny. lelkész 82 éves korában 1973. december 31-én Nyíregyházán elhunyt.

— Fehér Dezső a csorvási gyülekezet ötven éven át volt presbitere, aki 1953—1969-ig felügyelői tisztséget viselt, 86 éves korában elhunyt. Az áldozatkész életű tiszteletbeli felügyelőtől január 5-én nagy részvéttel búcsúzott a gyülekezet a feltámadás reménységében való hittel.

GENF

A felekezeti egyházi világ- szövetségek titkárai november végén tartották meg szokásos évi találkozásukat a genfi egyházi világszervezeti központban dr. André Appel főtitkár elnöklete alatt, (öpd)

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György

Felelős kiadó: Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest, VIH., Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vm Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.0041

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„És jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és északról és délről és letelepednek az Isten országában.” (Lk. 13, 29.)

VASÁRNAP. — „Tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat.” (Ézs. 46, 10

— Ef. t, 9—10 — Rm. 12, 16c— 21 — Zsolt 87.) Ez persze nem azt jelenti, hogy nekünk csupán a dróton rángatott, akarat nélküli báb szerepe marad. Nem! Isten az embert szabadságra teremtette; partnerének tekinti, együttmunkálkodásra hívja — de nem kényszeríti. Ezért bárki kitérhet Isten szolgálatára hívó szava elől — de tudnia kell, hogy jön majd he- helyette más, aki azt mondja: „Imhol vagyok, cselekdjék velem úgy, amint néki tetszik.” Ha nem mondják Éli fiai, mondja majd Sámuel. Ha nem mondja Izrael, mondják a po- gányok. Ha nem mondják a rutin-keresztyének, mondják Jézus új követői.

HÉTFŐ. — „Azért akik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják lelkűket a hű Tererp- tőnek és cselekedjék a jót.” (1. Pét. 4, 19 — 2. Sám. 15, 26

— Lk. 4, 22—30 — Jn. 6, 30— 40.) Folytassuk az előző napi gondolatmenetet! Nem jogos néha a lázadás Isten ellen? Mit szóljanak azok, „akik az Isten akaratából szenvednek”? Nemesít a szenvedés? Megedz a szenvedés? A Szentirás egész új irányba tereli gondolatainkat: ne a szenvedésre nézzetek, hanem Istenre! Az, hogy valaki meg tudja-e fogadni igénk szép és bölcs tanítását, teljes mértékben azon áll vagy bukik, mit jelent számára a „hű Teremtőre” való hivatkozás. Hiszi-e, érti-e, hogy ö nemcsak Teremtő, hanem Fenntartó és Űjjáteremtő is?

KEDD. — „Nekünk annak dolgait kell cselekednünk, aki elküldött engem, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.” (Jn. 9, 4 — 2. Krön. 15, 7 — Ef. 3, 1—10 — Jn. 6, 41—51.) Az igéből kitűnik, hogy Jézus Urunk itt átvitt értelemben beszél. „Amíg nappal van”: addig van lehetőségünk tenni a jót, a diakónia cselekedeteit. „Eljön az éjszaka”: valami, ami megakadályoz ebben, mint a vakság éjszakája a látásban. Szívet szorító, megfellebbezhetetlen igazság ez. Ezért hát keressük ki énekes könyvünkből és mondjuk el Löhe Vilmos szép imádságát: „Maradj velünk, Urunk,... ha ránk borul a szenvedés és a nyomorúság éjszakája, a kételkedés és a kísértés éjszakája, a kínos halál éjszakája.”

SZERDA. — „Azért idő előtt semmit ne ítéljetek, míg el nem jön az Űr, aki világosságra hozza a sötétség titkait is, feltárja a szívek szándékait is.” (1. Kor. 4, 5 — Zsolt. 139, 12 — Csel. 13, 42—52 — Jn. 6, 52—59.) Karel Capek, a nagy humanista író „Közönséges gyilkosság” című novellájának főhőse így meditál a tettesről: „Nem mintha az arca rokonszenves lett volna ... de ilyen közelről az az ember nem volt gyilkos, egyszerűen ember volt... Nem tudom, mit tettem volna, ha én lettem volna a bírája; annyi biztos, hogy olyan szomorú voltam, mintha nekem lett volna szükségem megváltásra.”

„CSÜTÖRTÖK. — „Nincs zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gál. 3, 28 — 2. Móz. 23, 19

— Jón. 1; 2, 1—2. 11 — Jn. 6, 60—65.)- Újév napján az oltárnál hangzott el ez az ige. Ügy tekinthetjük hát, mint gyülekezeti életünk alapelvét erre az évre. De vajon milyen lesz a folytatás, a gyakorlat? Lesznek-e olyanok, akik nemcsak arra büszkék, hogy a Krisztusban szabadok, hanem ugyanennek a Krisztusnak nevében szolgálni is akarnak?

PÉNTEK. — „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3, 16 — Ez. 34, 12 — Jón. 3, 1—10 — Jn. 6, 66—71.) íme az „arany evangélium”, a keresztyén üzenet rövid összefoglalása. Az egész világot szerette ennyire Isten! Szereti ma is: ezért vagyunk felelősek az egész világ sorsáért. És szeretni fogja az idők végezetéig. Maga Jézus Urunk mondja heti igénkben: „És jönnek majd napkeletről és napnyugatról és északról és délről és letelepednek az Isten országában.”

SZOMBAT. — „Nagyon örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid között, akik igazságban járnak úgy, ahogy az Atya parancsolta.” (2. Jn. 4

— 1. Móz. 18,19 — Rm. 11,13— 22 Jn. 7, 1—13.) Hadd folytassam egyesszám első személyben: már eddigi rövid lelkészi szolgálatom is sokszor adott okot az örömre. Különösen akkor örültem nagyon, amikor szórványhelyzetben vagy elvilágiasodott gyülekezetekben találtam olyanokat, „akik igazságban járnak ügy, ahogy az Atya parancsolta”.

Ifj. Weltler Rezső

SVÉDORSZÁG

Az Egyházak Világtanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága (CCIA) elnöke, a svéd parlamenti képviselő, Olle Dahlen a svéd kormány megbízásából rendkívüli nagykövetként képviseli hazáját az Egyesült Nemzeteknél a nem-állami nemzetközi szervezetek székhelyén 1973 őszétől fogva, (öpd)

— JÖ KARBAN levő, modern, díszes temetkezési kocsi eladó. Evangélikus Lelkészi Hivatal. Balassagyarmat. Kossuth u. 36.

Mai magyar írók és a Biblia

Az író nemcsak ír, hanem olykor közbeszól, eligazítón vagy elszomorítón, nemzeti érvénnyel. Eligazít, főként, ha okosan megkérdezik. Decemberben egyik irodalmi folyóiratunk körkérdéseket intézett a maga választotta írók csoportjához, félszáznál több írástudóhoz, köztük fiatalabbakhoz is. A nyilatkozatsorozat a magyar nemzeti műveltség nagy évfordulójához, az ötszáz éves magyar könyvnyomtatás ünnepéhez kapcsolódott. Le kell jegyezni a kérdéseket. Az első kérdés így szólt: Melyik az a magyar nyelven írt könyv a könyvnyomtatás ötszáz éves múltjából, amelyik legnagyobb hatású olvasmánya volt. és a mai napig az maradt? A második kérdés ez volt: Melyik az a könyv a magyar irodalom múltjából, amelyik méltatlanul elfelejtődött, és felfedezést érdemelne? Ezek igen érdekfeszitő kérdések, a befutott feleletekről szeretnék itt szót érteni.

Volt még két kérdés, vagyis sorrend szerint a harmadik, mely azt kérdezte, melyik magyar könyvet emeli ki az utóbbi évekből, s a negyedik, amely azt faggatta, melyik nagyon ismert magyar klasszikus könyvet nem olvasott a válaszoló? Nos, e két utolsó kérdés válaszai mulatságosan jöttek össze. A mai írók nem apostolok, mint Petőfi vagy Arany olyan kortársak, akik néha nyeglén válaszolnak, mivel a nyegleség kordivat, melynek hódolni illik, s nyilván ez köti esszé olykor az írót az olvasóval. így aztán egyik ismert írónk az utóbbi évek könyvterméséből a budapesti telefonkönyvet emelte ki. De mindennek a teteje az, volt, amikor egy sor író megvallotta, hogy nem olvasta Jókait, nem igényli se könyvben, se színpadon az Ember tragédiáját, olvashatatlanok nekik Kemény Zsig- mond remekei, vagy Móricz Erdélye és így tovább, nem érdemes folytatni a sort. Jó példával járnak elől az ifjúságnak, jegyezte meg joggal odacsípő reflektálásában egyik lapunkban a Petőfi-kutató Fekete Sándor. Ez a korszellem?

Nem, oda kell figyelni, mert az ankét komoly eredményeket is produkált. Sajnálni- való, ha valaki magyar író nem tudta meglepni önmagát azzal a gyönyörűséggel, amit Jókai olvasása nyújt, vagy Gárdonyi Egri csil- lagokja. Szegényül magát, akit nem rázott meg az Erdély nagyszabású hármas története. Mint ahogy a telefonkönyv olvasónak azt kellene ajánlani, hogy ezzel a könyvvel vonuljon egy lakatlan szigetre s reggeltől estig telítődjék vele. A lényeges azonban az, hogy az első két kérdésre adott válaszok komolyak, s messzemutatók. Ezekről kívánok elmélkedni s beszámolni.

Az első kérdésre érkezett ilyen válasz: „Legfontosabb olvasmányom a Biblia”. (A Károli-féle.) A túloldalon egy másik író. „Egy fordítás hatott rám a legjobban. Károli Gáspár Ú- és Ű(testamentuma, ismertebb nevén a Biblia”. Erre fel kell figyelni. Jött a harmadik azonos vallomás, egy írónőé. Neki is a félévezredböl a legnagyobb hatású magyar könyv a Biblia. „Gyermekkoromban a Károli Biblia került a kezembe, azóta is végigkísér. Részben nyelve, képanyaga, konkrétumai, melyek észrevétlenül váltanak absz- traktumokba, a poézis forrása a részemre. S kiszikkadt időszakaimban elég a Bibliához nyúlnom, olyan, mintha friss vizet ittam volna.” Ezek a vallomások élő iró-kortársaink szellemének forrásvidékét világítják meg. Ki hitte t>olna? De a meglepő sorozat folytatódik. Lengyel József — ezúttal meg kell neveznem az írót — aki emigrációja évtizedeit a Szovjetunióban töltötte, s emberi szenvedéseiről írt megrázó műve ismeretes, ezt közli: „A legnagyobb hatású könyv, máig is ható olvasmányom a Biblia. Az Ötestámentum és az Űjtestámentum egyaránt. Számomra ez magyar könyv is, hiszen Károli Gáspár bibliafordításából tanultam — és igyekszem tanulni máig is — magyarul. Értelmére igazában Ady, az istentelen Ady’ versei vezettek és nem az iskola”. így is lehet a Bibliához fordulni, magyar emberséget, forradalmi meg- igazulást keresve. Most már lázasan meredt a szemem minden sorra. Milyen életreszóló igézet egy igazi költő, amilyen Ady.

A lélek roppant kémia. Azonnal fölszivja azt az elemet, melyet várt és igényelt, ha csak a legkisebb mennyiségben is érinti. S ennél megmarad. „Külön lehetne beszélni arról, hogy engem, a katolikust a Bibliára is Ady kapatott rá” — mondja Lengyeléhez hasonló forrósággal Sipos Gyula. Egy fiatal író magyarázza, hogy ő kisebbségi magyar sorsban élt, hegyvidéken, s gyermekkorában kapta a nagy oltást, a Bibliát és Bornemissza Péter

prédikációit. S van, aki újra Adyt és a Károli Bibliát együtt említi az ötszáz év anyagából, Weöres Sándor Bornemissza Postilláit nevezi meg első helyen, s vannak, akik a reformáció és ellenreformáció ágyútüzéböl Pázmányt mondják forrásukul. Az ugyancsak katolikus Urban Ernő azt hangsúlyozza, hogy „tanítómestereim Bornemissza Pétertől Méliusz Juhász Péteren át David Ferencig és Heltai Gáspó.rig” húzódnak. Hosszan idézhetném még, hányán neúezik meg páratlan s legnagyobb könyvélményüknek azokat, akik a Bibliából nőttek fel íróként s magyar emberként, közvetlenül a XVI. század pompás magyar szövegeiből, akik Pázmányt és Zrínyit tartják mesterüknek, vagy Thököly Imrét (akinek Naplóját is sürgetik kiadásra), vagy az erdélyi emlékiratok szerzőit, vagy Mikes Kelement, vagy Pázmány Kempis-fordítását, vagy Károli Bibliáját és Szenczi Molnár zsoltárait együtt (Rákos Sándor). Akár egy bőségszaru aranya ömlik a vallomás, hogy mindez arany volt, régi és igaz, hamisítatlan magyar dukát, körmöcibányai veretű.

Nagy nevelő az írott magyar szó, ha igaz és tiszta, mint az arany. Íme, mit adott a magyar protestánsok Bibliája napjaink íróinak. Mit jelent maga a magyar irodalom. „A gimnáziumban elfelejtették velem közölni, hogy ennyire gazdag a magyar irodalom” — írja e régi szövegekről egy fiatal író, aki éppen e vallomásával vált érdekessé az együttesben. Ihatunk mindnyájan e tiszta forrásokból. Ezekből nőttünk fel századokon át, s jaj nekünk, ha nem merítünk e forrásokból. Mindnyájunknak, akik e nyelvvel lélegzünk a Földön. Szálátnai Rezső