Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-15 / 37. szám

EBBE A választottak hálátlansága Lik 17, 11—19 Mai igénk nemcsak a tíz leprás meggyógyításának és egy „idegen” hálájának története, hanem súlyos bírálat a megsegí­tésben részesült, de ugyanakkor hálátlan „választottak” maga­tartása felett. 1. A KÖZÖS BAJ GYAKRAN KÖZELEBB HOZZA EGY­MÁSHOZ AZ EMBEREKET. A zsidók és samaritánusok gyűlöl­ték és kerülték egymást, de a most rájuk szakadt közös nyo­morúság közös sorsra juttatta őket: ki voltak rekesztve gyüle­kezetükből és az emberek közösségéből. Ekkor döbbentek rá. hogy vallási és faji különbségek ellenére ugyanarra a segítség­re szorulnak: Jézus gyógyító hatalmára. Ebben bízva és re­mélve könyörögnek hozzá: „Jézus, mester, könyörülj rajtunk”! Az elmúlt évtizedek keserű háborús nyomorúsága is szövetség­re kényszerítette a különböző társadalmi rendben élő népeket a közös ellenség: a fasizmus ellen. Milyen jó lenne, ha egye­seket és népeket nemcsak a közös baj és nyomorúság hozná kö­zel egymáshoz, hanem a népek széles rétegeinek érdekét szol­gáló közös békeküzdelem, az emberibb életet, az emberiség fejlődését munkáló törekvés is! 2. JÉZUS SZEMÉLYVÁLOGATÁS NÉLKÜL SEGÍT. Nem nézte, hogy a tiz leprás közül hányán „Ábrahám test szerinti utódai” és hány az „idegen”. Az ö számára mindenki Isten te­remtménye és gyermeke s a közös nyomorúságból mindenkit egyformán ki akar vezetni. Ezért ma is bízvást fordulhat se­gítségért őhozzá mindenki, mert ő nem a vallási, vagy faji ho­vatartozást figyeli, hanem a bűn és nyomorúság rabságában vergödönek testi-lelki szabadulást ad. 3. JÉZUS HITET, ENGEDELMESSÉGET ÉS HÁLÁT VÁR. Nem a maga dicsőségét keresi, hanem azét, aki elküldte öt e világra, hogy „a töredelmes színűeket meggyógyítsa”. (Lk 4, 18.) Minden szavának és cselekedetének az volt a célja, hogy a tes­ti-lelki nyomorúságból kivezesse a bajba jutottakat, hogy azok felszabadultan és megújult emberként hasznos és építő tagjai legyenek gyülekezetüknek és az emberi társadalomnak. Tudja, hogy a hálát senkiből nem lehet erőszakkal „kicsikarni”, de az is nyilvávaló, hogy a benne való hit mindig engedelmességgel és hálával párosul. Ebből következik, hogy a hálátlan ember­nek nem lehet igaz hite és engedelmessége sem. Ezt tapasztalta meg most is, amikor a tíz meggyógyított közül csak egy „ide­gennek (samaritánusnak) jutott eszébe a hálaadás és Isten di­csőítése. Ezért kérdezi keserű szavakkal: „Nem tízen tisztul­tak-e meg? Hol van a tijbbi kilenc”? Hol maradtak el azok, akik szívesen hivatkoztak a „kiválasztott nép” megjelölésre, most azonban megfeledkeztek a hálaadásról? Megfeledkeztek pedig azért, mert nem volt igaz hitük, amely engedelmesség­re és hálára késztette volna őket. Megfeledkeztek azért, mert éppen hitetlenségük miatt nem ismerték fel Jézusban a hozzá­juk küldött Megváltót, a Messiást, akit pedig régóta vártak. 4. ÉS A MI HÁLÁNK? Ne ítéljük el sietve a hálaadástól el­maradt kilencet. Inkább nézzünk szívünk mélyére és valljuk meg bűnbánattal, hogy gyakran mi is ezek közé tartozunk. Napról napra ingyen kapjuk és vesszük mennyei Atyánk testi­lelki ajándékait, de ajkunk nem nyílik meg a hálaadásra. Kü­lönböző időkben és helyeken szól hozzánk Isten üdvözítő igéje, de nem élünk ezekkel az alkalmakkal, vagy fülünket és szívün­ket .bezárjuk az ige elől. Isten adja nekünk a mindennapi ke­nyeret, a munkához erőt és áldást, adja számunkra a békés vi­szonyokat, hogy emberhez méltóan éljünk e földön s mi mind­ezt „természetesnek” találjuk, vagy csak a saját erőnk, tehet­ségünk eredményeként könyveljük el. Részesei lehetünk Isten bűnbocsátó kegyelmének, Szentlelke megújító erejének, de sok­szor hálátlan szívvel elmegyünk Isten ajándékozó keze előtt. De a hálátlanságnak számos szomorú jelenségével találkozha­tunk családi életünkben, munkahelyünkön és az emberi élet számos területén. Adja Isten Szentlelke, hogy mai igénk szégyenítse meg há­látlan szívünket és az elfogadott és megtapasztalt testi és lelki segítség erősítse meg lankadó hitünket s késztessen bennünket napról napra örvendező hálaadásra! Mekis Adam IMÁDKOZZUNK Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy te személy váloga­tás nélkül szeretsz bennünket, s egyformán „esőt adsz mind az igazaknak, mind a hamisaknak”. Bocsásd meg bűnünket, hogy testi-lelki ajándékaid ellenére sokszor megkeményitjük szivün­ket és ajkunkat nem nyitjuk meg a hálaadásra. Szentlelked ad­jon erőt nekünk, hogy mindig és mindenért hálát adó gyerme­keidként magasztalhassunk téged a zsoltáríró szavaival: „Áld­jad. én lelkem, az Urat, és meg ne feledkezzél semmi jótétemé­nyéről!”. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. — Szentháromság után a 14. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Gál 5, 16— 24; az igehirdetés alapigéje: Lk 17, 11—19. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 29-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet SÁR­KÁNY TIBOR hartai lelkész — SIÓFOK. Augusztus 25-én tartották a gyülekezetben a hagyományos szórványnapot. A nagy kiterjedésű szórvány­ból sokan érkeztek az anya­gyülekezetbe. ahol a helyi hí­vekkel együtt teljesen megtöl­tötték az ima termet. Az isten- tisztelet után sokan éltek az Űr szent vacsorájával. Délután egyházunk sajtómunkájáról hallottak az érdeklődők s saj­tótermékek bemutatásával egy­bekapcsolt előadást.. A szór­ványnap szolgálatait Pintér János zalaegerszegi lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó lát­ta el. — SZEPETNEK. Aprilis 28- án tisztújítás volt a gyüleke­zetben. Az ünnepi közgyűlés új tisztikart választott. Fel­ügyelő Szantner Ferenc, gond­nok Szantner János, pénztáros Fritziusz Józsefr.é, jegyző Pfeif­fer György, a számvizsgáló­bizottság tagjai Fischl György és Szeiler Ferenc. A presbité­rium tagjai Szantner Gyula, Schnemann János, Gadányi József, Taubert István, Pfeif­fer András (színész), Pfeiffer András (fekete), Jáni György, Korcsmáros István, Földesi György, Fischl Ferenc, Jáni András, Műik András, Fenyve­si Ferenc, Keppel Jenő, Plöchl András, Plöchl János, Niklesz Ferenc, Jáni János, Schne­mann Ferenc, Pfeiffer László és Szantner Tivadar lettek. A beiktatást Varga Árpád, a gyülekezet lelkésze végezte. — HARANGOT keres megvételre ausztráliai evangélikus gyülekezet. Ajánlatot ár és méretmegjelöléssel két héten belül a kiadóhivatalba kérünk ..Harang” jeligére. — KERESEM megvételre a Czeg- lédi féle Bibliai lexikon II. kötetét. Evangélikus Lelkész! Hivatal, 7700 Mohács. Deák Tér de. 9. (úrv) Bizik László, de. 11. (úrv) dr. Haíen- scher Károly, du. 6. Trajtler Gá­bor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán, uuöi út 24. de. fél 11. Ka- rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 23. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Karoly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. 8. Frangepán u. de. fél iO. Újpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV Telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner A függöny legördült, a lám­pákat eloltották, a Vakáció — idehaza végei ért. Egyetlen előadást éri meg és soha többé nem lehet megismételni. Akár­csak az életet. Az itthon töltött vakációnak nagy sikere volt, mégha nem is írnak róla kritikát. Vol­tak sikertelenebb szakaszai, voltak felejthetetlenek. Szerelem ezt az országot, hi­szen a hazám. Szeretem eré­nyeivel és hibáival együtt. Szi­dom is, ha úgy tetszik, de ha más bántaná, nem engedem. Jegyzetfüzetemből csak egyetlen lapocskát tépek ki... Kocsi, kocsi hátán a bala­toni műúton. Fullasztó a me­leg, az ablakon át benzinszag jön be. Egyik bolt előtt meg­állók, szeretnék valamit vásá­rolni. Szépen beállók a sorba. Mögöttem egy asszony igy mondja el véleményét: — Utálom a Balatont. Hogy száradna ki fenékig. Se enni­való, se víz, se csend, már-már magyar szó se. Benszülött va­gyok, de meggyűlöltem. Nyugtatom, érvelek, hiába. Véleményében megingatni nem lehet. ik Piros gumiágy hintázik a kék vízen, fehér vitorlás siklik a hullámok taraján. A parton egy rézbőrű férfi fekszik unot­tan. Kutyája pattanásra ké­szen nézi. A férfi felemel egy követ s elhajítja. A kutya ro­han, hozza vissza. A nap tüze éget, a kutya liheg, rohan, un­szolja gazdáját: — Dobd, kérlek! Az meg szemet se nyit rá, úgy nyúl egy csöpp kavics után, és már hajija. Rövid az ív s a kutya már visszahozza. A férfi unja a játszó állatot. Lajhár lassúsággal feláll és a követ behajítja mélyen a Ba­latonba. A kutya rohan, aztán megtorpan a parton. Nézi a fodrozó vizet, az eltűnt követ. De sehol, semmi. Elnyelte a víz. Kérdőn áll a férfi elé. — Hát miért tetted ezt ve­lem? Miért vetted el játéksze­remet, miért fosztottál meg egyetlen mozdulattal vakációs örömömtől? A férfi nem szól. Megigazít­ja spanyol fürdőnadrágját, be­lerúg a kutyába, aztán elnyú­lik a homokon. — Micsoda férfi! — mondja egy szőke hajú leányka mellet­tem — és külföldi nadrágja van! * Ciklámennel várnak. A sop­roniak kedvence. Már az első délután felkeresem 30 éve nem látott barátnőmet. Percek alatt elémvarázsolják háztartásuk minden jó falatját és odateszik melléje szívüket mindnyájan, a ház asszonya, a gazda és a két gyermek. A 30 esztendő egy perc alatt pillanattá zsu­gorodik. Hazánkról, egyhá­zunkról, lapunkról, ifjúságunk­ról beszélgetünk. Mindegyik szívügyünk. Sorsukat, jövőjü­ket féltő szeretettel kísérjük. Munkás hétköznapjaimban sokszor eszembe jut majd ez a csendes, boldog félóra. Lakásadóm azzal búcsúzik, hogy nem fogad el a szobáért pénzt. — Maqától nem — ennyi a magyarázat — maga mindig jöhet ide úgy. mintha csak ha­zajönne. Nagylelkűsége megszégyenít. Különösen, mert maga sem a jómód gyermeke. * Széchenyi István sírjánál ál­lunk. Pista bácsi — mindenki szeptember 15-én Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fel 11. du. fél 3. Kis- taresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikápu tér de. 9. (úrv) Ma- docsat Miklós, de. fél 11. (német), de. 11 (urv) Gáncs Péter. du. 6. Madocsai Miklós. Tororzkó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de 10. Görög Ti­bor. du. 5. Szeretetvendégség: Danhauser László. XIT. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidcgkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Filipinyi János. Ke­lenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Albert­falva de. 7. Visontai Róbert. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fé] 10. Csepel de. fél 11. csak igy hívja — hat óra utßn is beereszt bennünket. Odaáll a sir elé, gyertyát gyújt. Öltö­zete sötét. Nem szedett előre pénzt. Megbízik bennünk. Megköszöni, hogy eljöttünk. Es mondja, kicsit patetikusan, de szép, tiszta magyarsággal: „Szebben mondja helyettem a nagy magyar költő ... Nem hal meg az, ki milliókra költ, Dús élete kincsét, ámbár nap­ja múl. Hanem lerázván, a mi benne földi, Egy éltető eszmé­vé finomul, Mely fennmarad s notion nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik, Mely­hez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádko­zik. Te sem haltál meg népem nagy halottja! Nem mindenes­tül rejt a czenki sír ... Egy nemzet gyásza nemcsak leve­rő, Nép, mely dicsőt, magasz­tost így magasztal, Van élni abban hit, jog és erő”! Kívülről mondom magam­ban a régen tanult verset. És úgy érzem, többet kaptam itt, mintha Széchenyi egész csa­ládfáját sorolták volna fel. — Járok az újonnan megnyílt Széchenyi-múzeumban ... nép, mely dicsőt, magasztost tgy magasztal — zeng bennem to­vább. * Vakáció — idehaza. Bejártam az országot. Ismerkedtem el­szórt műkincseivel. A helyre- hozottakkal és amelyek még romokban vannak. Hegyek, dombok láncában gyönyörköd­tem, megszépült, virágos fa­lusi házak mellett vitt utam. örültem a sok-sok vidám gyer­meknek, a gólyafészkeknek a kéményeken • és a fecskefész­keknek az ereszek alatt. Néz­tem a templomokat és a teme­tőket, láttam esküvőt és teme­tést, kapáló asszonyokat a nap heve alatt és cséplőgépverte porban izzadó férfiarcokat. Láttam a Storno-házban 70 éves parasztembert és az üdü­lőben megfáradt falusi néni­két. Láttam magát idegennek megjátszó volt hazánkfiát és szép országunk vendégbarátsá­gát csodáló idegent. Az egyko­ri nagy. igazságosnak mondott király várának romjairól sze­mem magához ölelte a tájat s ahogy Pista bácsitól tanultam, így szóltam magamban: Petőfi ezt szebben mond­ja... „Ha a föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta”. így igaz ez. Legalább nekem így. Gyarmathy Irén J. S. BACH ÉS KORTARSAI címmel orgonahangverseny lesz szeptember 20-án, pénte­ken és szeptember 23-án, hét­főn este fél 7 órakor a Bé­csikapu téri templomban. BACH: Három korálelöjáték d-moll chaconne CORELLI: La Éollia CORELLI—WALTHER: Variációk orgonára BACH: h-moll fúga egy Corelli témára c-moll partita Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Közreműködik: Káté László (hegedű) Előadók.: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek árat 12.— Ft. „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jóté­teményéről.” (Zsolt 103, 2). VASÁRNAP. — „Az Ür az én erőm és pajzsom, ő benne bízott szívem és megsegítet- tettem, örvendj szivem és éne­kemmel dicsérem őt.” (Zsolt 28, 7 — Rm 15, 13 — Gál 5, 16—25 — Zsolt 50, 14—23) Em­berek elhagynak, nem értik meg szívünk bánatát, lelkünk keserűségét, de megért az Ür. Egyedüli támaszunk az Isten. Nem kell hát reménytelenül keresztet hordoznia Isten gyer- mekének. Könyörgésünkre vá­laszol: vigasztalással, bíztatás­sal, erőnek ajándékával. Atyánk megsegítő szeretete naponkénti hálaadásra int, s. dicsérő énekmondásra késztet. HÉTFŐ. — „Azért, ha én, az Ür és a Mester megmostam a ti lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát, mert példát adtam nektek, hogy amit én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.” (Jn 13, 14—15 — 2 Krón 34, 27 — Mk 1, 40—50—2 Krón 36, 1—10) Az embereknek való szolgálat mindig mély alázatot, s nagy- nagy szeretetet követel. Jézus tudta, hogy közel van halála órája, de még ekkor is szol­gált tanítványainak. Bennün­ket kis apró gondjaink annyi­ra le tudnak nyűgözni, észre sem vesszük, hogy a körülöt­tünk élők sóvárogva várják vigasztalásunkat, vagy segítő kezünk kinyújtását. Példát adott nekünk Jézus, hogy so­ha ne kössön le bennünket annyira önmagunk élete, hogy elfeledkezzünk mások szerete- téről, szolgálatáról. KEDD. — „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak ben­ne, mert Isten dicsősége vilá­gosította azt meg, és szövétne- ke a Bárány.” (Jel 21, 23 — Ézs 60, 20—1 Ts 5, 16—24—2 Krón 36, 11—23) A keresztény ember a jelenvaló világ meg­becsülésében és az örökkéva­lóság reménységében él. Még­is nagy többségben a nyoma­ték az elsőn van s az örök élet reménysége néha csak halvány fény. Napjaink gondjaiban, betegségtől ágyhoz kötötten, öregségünk magányában azon­ban sokszor válik ez a világ minden pompájával együtt unottá, és azután a fény után vágyunk, amelyet az Ür di­csősége teremt. Gondoljunk naponként e dicső fényre a földi élet örömében és bánatá­ban egyaránt, mert egyszer bi­zonnyal lakhelyet váltunk mindnyájan. SZERDA. — „A világosság a sötétségben fénylik, de a sö­tétség nem fogadta be.” (Jn 1, 5 — Zsolt 18, 29—2 Kor 9. 10— 15 — Am 1, 1—2; 3, 3—8). Az Igéről van szó, amely „testté lett és lakozék miközöttünk.” Ez az Ige szívünk sötét gőgjé­re, magabiztosságára vet vilá­gosságot. Rádöbbent, hogy a bűn átka nyom, és csak az Ür bűnbocsátó kegyelme tarthat meg. Az Ige életet formáló ha­talom, ember sziveket szere- tetre, jóságra, hűségre, békes­ségre vezérlő mennyei fény. A sötét önzés és hatalomvágy nem fogadta be, nem hitt a szónak, elutasította a felkínált új életet, inkább megölte Krisztust, s maradt a sötétség­ben, noha a sötétség cseleke­detei gonoszok. Tárjuk ki szí­A SAJTÖOSZTÄLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az Üt- MUTATÓ megrendelések október 15-ig, az 1975. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be: A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit, hogy csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Ütmutató ára 9,— Ft A Naptár ára: 13,— Ft vünket az ige előtt, hadd munkálkodjék bennünk szaba­don az éltető világosság. CSÜTÖRTÖK. — „Aki elvet engem és nem fogadja el az én beszédemet, van annak, aki el­ítélje: a beszéd, amelyet szól­tam, az ítéli el őt az utolsó na­pon.” (Jn 12, 48 — Zsolt 81, 12—13—1 Ts 1, 2—10 — Ám 3, 1—2 ; 9—15) Jézus nem kár­hoztatni jött, hanem megtar­tani. Mégis megítéltetik a világ, és sokan elkárhoznak. A kár­hoztató ítélet pedig a süket fül és kemény szív miatt lesz, amely nem hallotta meg és nem fogadta be az igét, az örömhírt: Jézus megváltott és hit által üdvözíti Isten a meg­térő bűnöst. És nem fogadta be azt az igét sem, amely itt és most akar újjászülni szent életre, sokakat szolgáló szere- tetre. Adja Isten, hogy ne le­gyen hiábavaló ez áldott, intő Ige, hanem serkentsen arra, hogy befogadjuk életünkbe Urunk beszédét. PÉNTEK. — „íme, hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek aszerint, amilyen a cselekedete”. (Jel 22, 12 — Ézs 66, 13 — Fii 1, 12—18 — Ám 4, 1—13) Ha valaki kétel­kednék, higgyen gyorsan, mert az Ür mondja; hamar eljövök. Higgyen azért is, mert sebesen halad az idő, s mindjárt itt van az Ür hívása. Alig szület­tünk, máris zörget a halál, s azután nincs jóvátétel, nincs megbánás, hiába minden kö­nyörgés is. Mindenkinek meg­fizet az Ür: életet ad, vagy ha­lállal sújt. Ennek tudatában járjuk földi utunkat hitben, hogy cselekedhessük azt, ami jó és kedves néki, és áldás em­bertársainknak. SZOMBAT. — „Nem vetem el az Isten kegyelmét.” (Gál 2, 21 — Ezs 54, 8 — Fii 1, 19—26 — Ám 5, 1—13) Boldog, aki ilyen hittel és bizonysággal tudja mondani e bizonyságté­telt, mint Pál apostol. Bizo­nyosságát az Isten kegyelmé­nek életünket megtartó hatal­máról nem az értelem szülte, hanem a tapasztalat. Sokszor cselekedte ő is a rosszat, amit nem akart, és béna maradt a jócselekedetre, amit pedig na­gyon akart. Tapasztalatból jött rá, egyedül az Űr kegyel­me tart meg és ad nyugalmat bűnterhes szívünknek. Hi­szem, a mi életünk során is bő tapasztalatokkal vezet e bi­zonyságtételre az Isten, s be­láttatja. hogy az ő kegyelmé­nek elfogadásában van jele­nem, holnapom, egész életem elrejtve. Horváth József — HALÁLOZÁS. Pál György, a ferencvárosi gyüle­kezet tagja, az ökumenikus Tanács irodájának egykori dolgozója súlyos betegség kö­vetkeztében 72 éves korában elhunyt. — Dr. Dobák Emilné, la­punk hűséges olvasója rövid, de súlyos betegség következ­tében 91 éves korában Pilis- csabán elhunyt. — FIATAL szakorvos sürgősen keres albérleti szobát ideiglenes bejelentővel. II.—xn. kerület előnyben. Telefon: 153—964 reggel 7—9. — SZOLID, leinformálható főis­kolás leánynak ideiglenes bejelen­tővel szoba jutányosán kiadó. 1141 Budapest, Örs vezér u. 52. Telefon este—reggel: 843—763. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György B'elelös kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 BudaDest VIII., Puskin u, 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 © 74.2719 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás B’elelös vezető: Soproni Béla vezérigazgató Vakáció — idehaza A I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents