Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-08-11 / 32. szám

usmE.. A gyümölcstermés titka Jn 15, 1—5 Micsoda gyümölcsöket ismerünk? Földünk nagyszerű ízeit, zamatait. Köztük a szőlőt. Finomabbnál finomabbá fajtáit. Él­vezzük őket, örülünk nekik. ÉS VAJON A Ml ÉLETÜNK? A mi keresztyén, életünknek milyenek a gyümölcsei? A feleletet bűnvallással kell kezdenünk. Sok a rossz gyü­mölcs. A Mi Urunk nem ilyet vár tőlünk. Gondoljunk az istenes emberek életét valóságosan megörökí­tő Szentírás lapjaira: Saul, Dávid, Péter apostol és mások bű­neire. Gondoljunk a keresztyén egyház történetére. Egyház- szakadásokra, inkvizíciókra, vallásháborúkra. Gondoljunk a sa­ját gyülekezeteinkben jelentkező problémákra. Ember az em­bernek mennyi keserűséget, sóhajt, kiáltást, fájdalmat, szenve­dést, könnyet tud szerezni, okozni. Vád alatt vagyunk. Ránk esik az ige fénye és lesüthetjük a szemünket, lehajthatjuk a fejünket. Meg kell vallanunk, hogy nem ízes, zamatos, örömre serkentő az életünk. És még jó, ha nem tűzre való száraz ágakról v>an szó. Csak rossz gyümölcsök­ről. MI IS A JÓ GYÜMÖLCS TERMÉSÉNEK TITKA? Nem is titok ez. Azonosulni Jézus Krisztussal. Indulatával, érzületével, magatartásával. Mint a tőkével az élő szőlóvesszők. A MUNKÁLKODÓ JÉZUSSAL KELL AZONOSULNUNK. Jézus úgy beszélt az Atyáról, mint aki mindig munkálkodik. Nem úgy, mint Madách Luciferé a pihenő alkotóról. Jézus Urunk is elmondta földi működésének végén, hogy elvégezte a munkát, amit az Atya bízott rá. A munka a mi életünkhöz is szervesen, elválaszthatatlanul tartozik hozzá. Nem henyélni, munkásságra híáott Isten e világra — mondja egy énekünk. Épp a munkával ad az ember módot, alkalmat Istennek, hogy azt megáldja a kívánt jó sikerrel. Isten áldásából van mun­kánk nyomán a jó gyümölcs. ISTEN MÉG TÖBB JÓ GYÜMÖLCSÖT VÁR ÖVÉITŐL. Jé­zus Urunk indulata, érzülete olyan volt, hogy megalázta magát és engedelmes volt a keresztnek haláláig. Csak az Ö nyomdo­kán haladhatunk. A szőlőskertben fontos szerszám a metszőólló. Nélküle el sem lehet képzelni a szőlőművest. A száraz ágat lemetszi. A jót megmetszi. A száraznak ez nem fáj. A jó sír, könnyezik. De ez a munka a cél érdekében van, hogy több gyümölcsöt teremjen. A keresztyén ember életébem is van értelme az alázatnak, az en­gedelmességnek Isten tisztító, formáló keze alatt. A jó gyümölcs az alázatos, engedelmes élet eredménye. KIÉ A GYÜMÖLCS? Van, aki szerint nem is lehet másé, csak Istené. De mit mond Isten? A zsoltáros szavaival azt, hogy övé minden. Az erdő vadjai, a mező állatai, övé a világ és annak mindene. Mik vagyunk és mink van, amit nem kap­tunk? Isten kegyelméből vagyunk és van mindenünk. Más szerint a gyümölcs az egyházé. Hiszen Krisztus teste, Is­ten országának földi valósulása. És az egyháznak valóban szük- ~sege is van a maga munkájához, szolgálatához, földi anyagi ja­vakra. Ö választott minket és rendelt arra, hogy elmenjünk és gyümölcsöt teremjünk. A hivő keresztyén élet olyan fa, mely­nek gyökere a mennyben van, melynek ágai a földre hajlanak és gyümölcsei is ide hullanak. Kérjük Istent, hogy minél kevesebb legyen a száraz ág és a rossz gyümölcs. Adja Isten, hogy áldásából alázatosan, engedel­mesen munkálkodó keresztyén életek nyomán minél több le­gyen a Krisztusból induló és épp ezért az emberek javára, jólé­tére, hasznára és üdvére szolgáló jó gyümölcs. % Mert ez már nemcsak a gyümölcstermés titka. Ez a gyümölcs- termelő élet szolgál igazán, valóban Isten dicsőségére. Fábry István Beszélgetünk gyülekezeti tisztségviselőkkel I’gyhiízs/ereleit*ni ősi családi hagyomány... 99 99‘ Egyházunk rendje szerint a gyülekezetek anyagi ügyeinek intézése a gondnok feladata. A gondnoki szolgálatról úgy sze­retnénk képet rajzolni, hogy megkérdeztük Záhony János gondnokot, a Budapest — Deák téri egyházközség tiszt­ségviselőjét, beszéljen életéről és munkájáról. Záhoűy János gondnok ez év szeptemberében tölti be nyolc­vanadik életévét. A lelkészi hivatalban a számadási köny­vek, a nyugták fölé hajol pon­tos lelkiismeretességgel évtize­dek óta. a Lutheránia ének­karban évtizedeken át vezette a tenor szólamot. Lapunk ne­vében Isten áldását kérjük életére és szolgálatára, kívá­nunk jó egészséget. János bácsi, mióta gondnoka a Deák téri gyülekezetnek? Családom Gömör megyéből származó tiszta evangélikus család 200 évig visszamenőleg. Egyházszeretetem ősi családi hagyomány. 1947-ig egy nagy export cég főkönyvelője vol­tam, majd a Pesti Egyház köz­ponti hivatalában vállaltam állást. 1952-ben elenőrré és egyben a Deák téri gyülekezet gondnokává választottak. Nagy öröm volt számomra egy ilyen szép gyülekezet gondno­ki teendőit végezni. A tem­plom, a parókia épületének gondja űgyanakkor sok prob­lémát is jelent. így jelentős volt éppen az 1973-as évben a parókia épületének a Metró kelet-nyugati vonalának meg­indulása kapcsán elrendelt homlokzati tatarozása. Az újabb metró-vonalak építésé­vel kapcsolatban templomunk védő-támasztó állványzatot kapott, amint arról az Evangé­likus Élet egyik száma beszá­molt. Milyen költségvetés kereté­ben gazdálkodik a gyüleke­zet? A költségvetést és a zár­számadást is én készítem, a számvevőszék szoros ellenőr­zése mellett. Minden hónap­ban tartunk presbiteri ülést a két nyári hónap kivételével és ezeken az anyagi helyzet is­mertetése is egyik tárgypont. Az 1974. évre szóló költségve­tésünk összege 698 ezer forint. Istentiszteletek a Balaton mellett Badacsonytomaj protestáns ima- ház: a hónap első vasárnapján tie. 9. Balatonaltali evangélikus temp­lom: a hónap utolsó vasárnapján de. */tl2. Balatonalmádi evangélikus tempiom (Bajcsy-Zsilinszki u. 25.): minden vasárnap délután 4. Bala- tonboglár református imaház: a hónap első vasárnapján du. Cél 3, a hónap harmadik vasárnapján de. 9. Balatonfenyves protestáns temp­lomkert: a hónap első vasárnap­ján de. 11, a hónap harmadik va­sárnapján du. S. Balatonlüldvár Felszabadulás u. 15.: a hónap ne­gyedik vasárnapján du. 4. Balaton- fiired református templom: a hó­nap utolsó vasárnapján de. 8. Ba- latonfüzfő református templom (József Attila u.): a hónap első és harmadik vasárnapján du. 6. Bala­tonkenese református templom: a hónap utolsó vasárnapján du. 3. Balatonlelle református Imaház: a hónap első vasárnapján du. 5, a hónap harmadik vasárnapján de. fél 11. Balatonszárszó evangélikus üdülő (Jókai u. 41.): minden va­sárnap de. 10 és református temp­lom: a hónap második és negye­dik vasárnapján de. 10. Balaton­szemes evangélikus imaház (Fő u. 32.): a hónap második és negyedik vasárnapján de. fél 9. Balaton­szepezd: a hónap harmadik vasárnapján du. 3. Balatonvilágos Drenyovszky-villa (Zrínyi u. 36.): júliusban es augusztusban minden vasárnap du. 5. Fonyód protestáns templom: a hónap első vasárnap­ján de. fél 10. a hónap harmadik vasárnapján tíu. fél 5. Gyenesdiás evangélikus szeretetotthon: minden vasárnap de. 10. Keszthely' evan­gélikus templom (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 10. Révfülöp: a hónap második és negyedik va­sárnapján de. 9. Siófok (Fő u. 93.) : minden vasárnap de. 11. Sümeg protestáns templom (Széchenyi u.): a hónap negyedik vasárnapján du. fél 4. Tapolca protestáns templom (Darányi u. 1—3.): a hónap fnáso- dik vasárnapján du 4. a hónap ne­gyedik vasárnapján du. fél 4. Za- márdi evangélikus imaház (Aradi u. IV. köz sarok): a hónap máso­dik vasárnapján de. fél 12, a hónap negyedik vasárnapján du. 5. Zánka evangélikus imaház: a hónap első és harmadik vasárnapján de. 11. Ugye milyen simogató, hí­vogató, csalogató e szó. Mint­ha a Balaton selymes vize si­mogatna, mintha a habok halk hullámverése hívogatna. Csodálatos a csendes víztükör, benne csillog a nap aranyhíd- ja. Gyönyörű vidék, fenséges táj. A somogyi lankákon a hullámzó búzatenger, zöldellő erdők. Az Európa-szálló tete­jéről milyen csodás a kilátás: az északi part csodálatos pa­norámája, a Tihanyi-félsziget kibontakozó, vagy elmosódó képe, vitorlák, kirándulókkal teli hajók, lüktető élet. Siófok, Balaton. Rohamosan fejlődő város, égfelé törő toronyhá­zak, gyönyörű villák, épülő, szépülő családi otthonok, ha­talmas üdülők, csodálatos szállodasor, sok autó, hét vé­gén majd százezer ember, bá­beli nyelvzavar. Ez Siófok. A Fő utca 93-ban egy régi épületben van a siófoki szór­ványgyülekezet központja. In­nen járja a szórványlelkész három megye majd 25 köz­ségébe az utakat, hogy a cso­dálatos táj Alkotójának áldott üzenetét vigye a szórvány né­pének. Éppen negyven eszten­deje indult meg itt az evangé­likus szórványgyülekezet éle­te. Hősies munkát végezve jártak itt lelkészek s szervez­ték a szétszórtságban élő test­véreinket. Kicsiny a gyülekezet, a most társgyülekezetként ide csatlakozó Bábonymegyerreí együtt is alig több, mint öt­száz lélek. Somogy. Fejér, Veszprém megye vagy hu­szonöt községe evangélikussá- ga a szórványgyülekezet. Bá- bonymegyertől Berhidáig majdnem hetven kilométer. Enyingen 1938-ban gyönyörű templomunk épült, beleépült sok-sok testvérünk adománya közeli és távoli evangélikusok áldozata, szeretete. 1948-ban gyülekezeti házat vehettünk Siófokon, azóta va­Szórványokban Siófok sárnaponként már a saját ott­honunkban lehetünk együtt itt is. Református templomok, gyülekezeti termek nyílnak meg, hittestvéreink otthonai­ban is fel-felcsendül az ének és imádság hangja s megszó­lal Isten igéje. Vasárnapon­ként legalább 150 kilométer a szolgálatban megtett út. Min­den vasárnap 4—5 helyen van istentisztelet. Vasúton, autó­buszon nem oldható meg a szolgálat. Hosszú utak kerék­páron, mily boldogság sokszor az ázott vándor számára egy- egy meleg otthon s a csendes­ségben felhangzó közös imád­ság, házi istentisztelet. Az 1957-ben kapott szolgá­lati motorkerékpárral már könnyebb volt a nagy utak bejárása. A nyári meleg s a téli hideg egyaránt megpró­bálta a szórványlelkészt. Nem­egyszer majdnem dermedt kézzel osztotta az úrvacsorát. Esőben, jégesőben, hóban bizony sokszor nehéz volt az út. De feledjük most már a nehéz utakat, hiszen 1969 óta Trabanttal járhatjuk a szór- ványutakat. A gyülekezet ere­je képtelen lett volna jármű beszerzésére. Az egyházkerü­let gondoskodó szeretete jut­tatta a szolgálati gépkocsit. Nincs a szórvány egyedül. Ve­lünk dobban sok evangélikus szív. Segélyek, szórványoffer- tóriumok könnyítik terhein- ket. Vasárnap reggel fél kilenc. Indulnunk kell. Nehéz a gyü­lekezeti ház udvaráról kijut­ni. Hatalmas autóáradat höm­pölyög «Budapest felől. A Sió- híd után elfordulhatunk dél felé. Elmaradnak Kiliti, Ság- vár házai. Feltűnik a somi re­formátus templom gólyafész­kes tornya, elsuhanunk a Da- ránypusztai gazdaság leven­dulamezői mellett. Huszonöt kilométer után befordulha­tunk az új bekötő úton Bá- bonymegyerbe, s feltűnik előt­tünk a régi templom. Pártay József gondnok inté­sére megcsendülnek a haran­gok, felkerülnek az énekszá­mok a táblákra s megszólal az orgona hangja, hiszen ve­lünk jön Lőrincz György sió­foki testvérünk kántori szol­gálatra. önként, szeretetből. Az istentisztelet után bú­csút kell vennünk, mert 11 órakor már Siófokon kezdődik az istentisztelet. Autók állnak gyülekezeti házunk előtt, Tik­kel Pál testvérünk rokkant autója is. Várja a lelkészt a gyülekezet, Bucsky Mária, ön­kéntes kántorunk már fel is írta az énekszámokat, kezdőd­het az istentisztelet. Sok arc ismerős, sok ismeretlen. Üdü­lők, hazaiak és külföldiek is részt vesznek sokszor isten­tiszteleteinken, sokszor csen­dül fel több nyelven, de egy szívvel az ének. S máris búcsúznunk kell Siófoktól, rövid ebéd után in­dulnunk kell tovább. 2 órá­ra vár bennünket Balatonfö- kajár maroknyi evangélikus- sága és előttünk templomát s szívét megnyitó református gyülekezet. Mikor odaérünk, megszólal­nak a harangok, s tarthatjuk közös istentiszteletünket. Jó a testvéri közösség. Búcsúznunk kell, egy hónap múlva Kajá- ron ismét találkozunk. Indulunk Kenese felé. Aka- rattyán elhaladunk a kiszá­radt Rákóczi fa mellett s ha­marosan ismét látjuk a Bala­ton pompás panorámáját, s néhány perc múltán Kenésén vagyunk. A református temp­lom ajtajában vár a Zongor család, várnak híveink. Előke­rülnek a gondok, az örömök, Istent kérjük betegeink gyó­gyulásáért. a gyászolóknak vi­gasztalásért. Kevesen vagyunk, mégis zeng az ének: Jer dicsérjük Istent szívvel, szájjal lélek­kel. Azért imádkozunk, hogy életünk hadd lehessen Istent dicsérő ének. Jó volt a kicsiny testvéri közösség együttléte. De mennünk kell tovább, vár a sudártornyú enyingi templom. Rövid út után belé­pünk a templomkertbe, s lát­juk a meghitt kedves arcokat. Schnitz János gondnokunk megcsendíti a harangokat. Till Jánosné pénztárosunk, kántorunk kiírja az énekszá­mokat, ' hetenként pénteken bibliaóra után szállást adó háziasszony Győriné, Irénke meggyújtja a gyertyákat s már fel is csendülhet az ének: Ne csüggedj el kicsiny sereg. Itt is kevesen vagyunk, de Űrünk a kevesek hűségét is gazdagon _ meg tudja áldani. Mire estére Siófokra haza­érünk 130 kilométer utat tet­tünk meg. Gyönyörű a táj, lüktető itt az élet. Kérjük Istent, gyűjt­se egybe szórványunk népét az ez évben is augusztus utol­só vasárnapján Siófokra a gyülekezeti napra. Hadd érez­zük, hogy ha szétszórtan élünk is, mégis együvé tartozunk. Áldja meg szórványunk né­pét, hallgassa meg az érte el­mondott sok imádságot és áld­ja meg az érte szeretetből ho­zott áldozatot a mi jóságos Is­tenünk. Isten úgy áldjon meg min­ket, hogy ne csak a gyönyö­rű táj hirdesse Alkotónk di­csőségét, hanem mi is tudjunk élni az Ö kegyelméből ember­társaink javára és az ö dicső­ségére. Schád Ottó Első parókus lelkészünk a püspök, igazgató lelkészünk, beosztott lelkészünk és lelké­szi munkatársunk van, vala­mint hiványos kántort és egy­házfit és templomtakarítót fi­zetünk. Módot találunk arra is, hogy segítsük a rászoruló­kat és ezen a címen évenként mintegy 40—50 ezer forintot fizetünk ki és támogatjuk az egyházi diakóniai intézeteket is. A Deák téri gyülekezetnek a lélekszáma 2800-ra tehető és ezek közül mintegy 1200—1300 körül van azoknak a száma, akik önkéntes egyházi járulék fizetésével támogatják az egy­házat. A gyülekezet híres Lutherá- nia-énekkarának régi tagja. Hogyan kezdődött énekkari szereplése? Budapestre 1938-ban kerül­tem fel. Budán laktam, és a Bécsikapu téri templom volt a legközelebb. Egyik istentiszte­let végén a kijáratnál ismeret­lenül megszólított egy férfi és kérdezte, nem volna-e kedvem a Vári Énekkarba belépni, mi­vel éneklés közben hallotta a hangomat. Így lettem a Vári Énekkar, majd később a Ke- lenföldön működő „Weltler féle” temetési énekkar tagja. Amikor Weltler Jenő karnagy 1942-ben a Deák térre került, a Lutherániát is átvette és ve­le ment a temetési énekkar, közöttük én is, mint vezető te­norista. Azóta hűséges tagja vagyok a Lutherániának, sok sikeres szereplésben vettem részt. Sajnos, 1973 óta beteg­ségem miatt az aktív éneklés­ről le kellett mondanom, de mint az egyház gondnoka, a szívemen viselem az énekkar minden anyagi gondját is és nagy örömömre szolgál annak ma már határon túli sikere is. Közel a nyolcadik x-hez kí- ván-e még tovább szolgálni? Folyó év végével lejár a mandátumom és új hatéves turnus kezdődik. Nagy me­részség lenne részemről nyolc­vanadik évemben újabb hat­éves kötelezettségre vállalkoz­ni és úgy gondolom, hogy át kell adnom a stafétabotot a fiatalabbaknak. Arra még készséggel vállalkozom, hogy az adminisztrációs munkákban továbbra is segítsek. Hálás va­gyok Istennek, hogy az első világháborúban a harctereken eltöltött 4 esztendő ellenére is megtartott és szeretett egyhá­zamnak szolgálhattam. i. H. B. * így imádkozzatok! Imádkozni nehéz megtanul­ni. Első imádságainkra talán még emlékszünk. Azt azonban szüléink tudnák elmesélni, mi­lyen nehezen tanultuk meg azokat. De nemcsak az imád­ság szövege volt nehéz, hanem az is, hogy odafigyeljünk, ke­zünket összekulcsoljuk, szív­ből imádkozzunk. Ezt egész életünkön keresztül tanulni és gyakorolni kell. Ma egy olyan példázatra fi­gyeljünk, amelyben Jézus imádkozni tanít. Erről máshol is olvasunk. Egy alkalommal például megtanította a Mi- ayánkot tanítványainak. Itt azonban nem szöveget tanít, nem azt amit mondani kell, hanem azt: hogyan imádkoz­zunk. „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vám­szedő. A farizeus így imádko­zott: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez' a vám- szedö is. Hetenként kétszer böljtölök. tizedet adok min­denből, amit szerzek. A vám­szedő pedig hátul állt meg, nem akarta szemét sem fel­emelni az égre, hanem mel­lét verte és ezt mondta: Isten, légy irgalmas hozzám bűnös­höz. Mondom nektek: ez meg- igazulva ment haza, az nem. Mert mindenki, aki felmagasz­talja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, fel- magasztaltatik.” Két imádság — de micsoda különbség! Az elsőben Jézus arra fi­gyelmeztet: hogyan ne imád­kozzunk! A farizeus „szépen” imádkozik. Imádsága gondo­san felépített, mondatai jól megfogalmazottak. Minden szaván érződik, hogy gyakor­lott imádkozó. Mégis rossz ez az imádság, mert elbizakodott, gőgös és másokat lenéző szív­ből fakad. Így nem lehet Is­ten elé állni. Nem szereti sen­ki az úgynevezett „strébere­ket”. Ezek igyekeznek a fel­adatokat túlteljesíteni, magu­kat jobbnak mutatni, teljesít­ményeikkel dicsekedni és a többieket lenézik. Ezekhez hasonlít a farizeus. Isten azon­ban nem tűri és nem hallgat­ja meg az ilyen dicsekvőket. Vizsgáljuk meg szívünket, amikor imádkozunk: nem aka­runk-e „felvágni”, dicsekedni valamivel Isten előtj; és nem tartjuk-e magunkat különb­nek másoknál? Sok keresztyén embernek kísértése ez ma is. A másik imádságot Jézus példának mutatja: így imád­kozzatok. A vámszedő''az ol­tár közelébe se merészkedett. Szégyenkezve, lesütött szem­mel állt. Kezét se emelte fel, ahogy a zsidók imádkozni szoktak, hanem mellét verte bűnbánóan. Egész magatartá­sa kétségbeesést és reményte­lenséget fejezett ki, ahogyan egyetlen mondatos, rövid imádsága is: Isten, légy irgal­mas nekem bűnösnek! A vám­szedők valóban bűnös életet éltek, csaltak, megkárosították embertársaikat. A többiek ezért el is kerülték és le is nézték őket. Ez a vámszedő elismerte, hogy nagyon bűnös. Isten előtt nem tudott és nem is akart dicsekedni, csak szé- gyelite és bánta bűneit. Jézus azt mondja: ez az igazi imád­ság. Ezt az imádságot hallgat­ja meg Isten szívesen bűnbo­csátó szeretettél. Félre ne értsük! Ebben a példázatban nem arról van szó, hogy mindegy hogyan élünk! Isten becsületes, tiszta, adakozó, másokat segítő, szol­gáló életet vár tőlünk. De amikor imádságban előtte megállunk, semmire se hivat­kozhatunk, semmivel se di­csekedhetünk. Egy szép éne­künk ezt így mondja: „Egy menekvés van: Hozzád térni. Szivem kitárni, irgalmat kérni.” Az igazi imádság alázatos, bűnbánó szívből fakad. így imádkozzunk, mert Jézus sza­va ma is áll: „Mindenki, aki felmagasz­talja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát fel- magasztaltatik.” Számadás az egyházmegyékben (Folytatás az 1. oldalról) sei szólt a Pest megyei Egy­házmegye és gyülekezetei éle­téről. az itt folyó munkáról. Emlékeztetett arra. hogy mi­lyen sok istentiszteleti alka­lom, az ifjúság számára gyer- mekbibliaköri, hitoktatási és egyéb alkalom áll rendelke­zésre. Sokan azt gondolják, hogy ez természetes. Ez azon­ban csak az állammal való jó viszonyban természetes. Ez a munkalehetőség nem az égből pottyant az egyházmegye ölé­be. Ezért meg kellett küzdeni. Egyértelműen kell a diakóniai úton járnunk, és azon kell fá­radoznunk, hogy a szolgálat teológiája minden gyülekezeti tag sajátjává legyen. A közgyűlés ezután jóvá­hagyta az ócsai gyülekezetnek a vecsési és gyóni gyülekeze­tekhez történő csatolását, va­lamint a göd-sződi gyülekezet társulását a dunakeszi gyüle­kezettel. A közgyűlés megválasztotta egyházmegyei főjegyzővé Ke- veházi László pilisi lelkészt, jegyzővé pedig Szende Ernő Péteri lelkészt. A közgyűlés befejezése után is alig tudtak elválni egymás­tól, akik más-más gyülekezet­ben élve csak ritkán találkoz­hatnak, D i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents