Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-21 / 29. szám

Meg vagyunk keresztelve Rm 6, 3—11 Az emberek általában nem gondolkodnak azon, miért süt a nap, s mi lenne, ha nem ragyogna az égen. A legtöbb keresz­tyén ember számára is természetes, hogy a nap süt reánk, s melege éltet minket. Ugyanígy sok keresztyén nem gondol arra sem, miért van megkeresztelve, mi értelme van a keresztségnek. Magától érte­tődő számunkra, hogy megkereszteltek bennünket, de hogy ez mit jelent és mire kötelez azt nem tudjuk, nem számolunk ve­le. Textusunk középpontjában a keresztség áll. Azt mondja el, hogy mi a keresztség lényege, ajándéka és kötelezése. A SZENT KERESZTSÉGBEN EGGYÉ LESZÜNK KRISZ­TUSSAL. Ami a kereszteléskor történik, nem üres szertartás, amely ugyan nem árt, de nem is használ. Nem veszélytelen já­ték, amelyet bármikor meg lehet ismételni. Nem egyszerű be­hatás, amely révén valahová tartozunk. Nem tagfelvétel, amely által valamilyen társaság tagjaivá leszünk. A kereszteles az a „művelet", amely összekapcsol Krisztus­sal S hogy milyen szorosan, azt jelzi Pál apostolnak az a kife­jezése, amelyet a különböző magyar bibliafordításokban így olvashatunk: „Öbelé oltattunk”,. „egybenőttünk vele’’, „vele eggyé lettünk’’. Ez a kegyelem szent és nagy csodája. „Egyesül velem az ég Királya, bár vagyok a semmiség maga ”. A SZENT KERESZTSÉGBEN RÉSZESEI LESZÜNK KRISZ­TUS HALÁLÁNAK ÉS FELTÁMADÁSÁNAK. Miénk lesz mindaz, amit Krisztus halálával és feltámadásával szerzett: a bűnbocsánat, élet és üdvösség. A keresztség nem csupán közzététele, meghirdetése a Krisz­tusban szerzett váltságnak, hanem közvetítője. A keresztség ál­tal be ■ vagyúnk kapcsolva Krisztus „áramkörébe”. Krisztus uralma alá kerülünk, s ezzel egyidejűleg felszabadulunk a bűn rabságából. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszer s minden­korra mentesülünk a kísértésektől. A kísértések megmarad­nak. Olykor nagyon erősek lehetnek, de Krisztussal legyőzhe- tők. „Szent keresztségünk a váltság pecsétje, üdvösségünknek el­ső záloga." Még nem miénk a teljesség, még nem zavartalan az örömünk, de már kaptunk kóstolót belőle. Még nem értünk a célhoz, még úton vagyunk, de már kirajzolódnak a jövő, a teljesség körvonalai. Még nem miénk a teljes üdvösség, de Krisztussal már átmentünk a halálból az életre. A SZENT KERESZTSÉG ÁLTAL ÜJ ÉLETET ÉLJÜNK! A börtönből kegyelem folytán szabadult rab mentesülve vétké­nek következményeitől, egészen tiszta lappal indulhat, új éle­tet kezdhet, Az új élet számára nagy lehetőség, de elkötelezés is, így vagyunk a keresztséggel is. Krisztus kinyitotta a bűnök börtönkapuját, s lehetővé tette, hogy új életet kezdjünk. Az új életről Pál itt nem sokat beszél, nem részletezi annak jellem­zőit, egyes mozzanatait. A lényeget azonban megnevezi: Isten­nek élni. i Félreértené Krisztust, aki azt gondolná, hogy az Istennek va­ló élet a világtól való elfordulást, annak megvetését jelenti. Is­tennek élni azt jelenti, hogy az ő szeretetével közeledünk a világhoz, az emberekhez. Nem zárkózunk el sem az egyes em­ber, sem az emberiség megoldásra váró kérdései elöl. Ahogyan Krisztus magára, vette a .mi bűneinknek terhét, úgy vesszük Hit' is szívünkre és hordozzuk mások terhét. A magunk ereje ehhez nagyon kevés, de Jézustól kaphatunk erőt. Ha megma­radunk a vele való legbensöbb közösségben, naponként meg­tapasztalhatjuk amit Pál mond: „Élek pedig többé nem én, ha­nem él bennem a Krisztus” (Gál. 2, 20). Ez a keresztség lénye­ge, ajándéka és kötelezése. Táborszky László A „Békési Élet” című ran­gos megyei lapban Papp Já­nos hívva fel a közelmúltban a figyelmet Koppány János tótkomlósi lelkészünk népraj­zi gyűjteményére, értékét je­lezve „minimúzeumnak” ne­vezve azt. Ottjártunkban megkértük Koppány Jánost, kalauzoljon bennünket is, • mutassa meg nekünk is egyre ismertebbé váló gyűjteményét. A tornácos parókia jelenleg Tótkomlós legrégebbi lakóhá­za. Hangulatos kertje, rend­ben tartott és csinosan beren­dezett szobái nem ezt mutat­ják. A hátsó udvarban áll egy régi gazdasági épület, a volt magtár. Koppány János így vezetett minket oda: „Vala­mikor itt gyűjtötték az egy­házközség és lelkészek vagyo­nát, a gabonát. Az én vagyo- nom, kincsem is ebben az épületben van összegyűjtve.” Valóban felmérhetetlen ér­tékű kincset láttunk össze­gyűjtve „forint értékben” is, de ami ennél jóval több: néprajzi és kulturális érték­ben. Néhány példát hadd ír­junk ide. Az első szobában mindjárt egy teljesen felszerelt ..szú­nyoghálós ágy” áll. Régi kom- lósi szobák dísze volt ez a mennyezetes ágy. De mellet­te más bútorok is: lócák, szé­kek. ládák, bölcsők. Minden bútoron régi, gazdag díszítés, „pingálás”: girlandok, virá­gok, évszámok, nevek, vagy azok kezdőbetűi. A csodála­tos, gazdag fantáziáról árul­kodó díszítések uralkodó színei a piros és kék. Igen értékes a cserépedény gyűjtemény is. Polcokon, fa­lakon korsók, tálak, butyko­Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. július 21-én Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, du. 6. dr. Rédey Pál. Fasor de 11. (úrv.). Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kákríán u. 2«. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Ká­roly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjnest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 11. Matuz, László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerlete- lep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota-MAV-te- lep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos- palota-NagytempIom de. 10 dr. Bodrog Miklós. Rákospalota-Kis- templom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Gáncs Péter, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Gáncs Péter. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Pesthideg- kút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel Lász­ló. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelen völgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Mosoly album w Ki ne ismerné ezt az össze­tett szót? Ha mégis akadna, aki eddig nem hallotta, vagy 'nem tudja, mit jelent, az is kikövetkeztetheti, hogy nem lehet más, mint egy csokor mosoly albumba kötve. Az emlékkönyvek, már-már a vendégkönyvek divatja is le­jár, de a mosolyalbumot dí­szesebb vagy egyszerűbb for­mában mindenütt megtalál­hatjuk, ahol gyermek van a családban, mert a szülők sze­retnék megörökíteni maguk­nak és majdan felnövő gyer­mekeiknek azt a gondtalan mosolyt, amely talán már csak a gyermekarcok sajátja. Nekem nincs gyermekem, de mégis van mosolyalbu­mom. Boldog kismamák aján­dékoztak meg gyermekeik fényképével, én meg albumba gyűjtöm őket. Hadd lapozzak most benne felidézve egy-egy gyermekarcot, és hadd időz­zek kicsit hosszabban a leg­utolsónál. Lacika Kékszemű, mosolygó szőke­ség. Már az első percben ki­tüntetett bizalmával. Figyel­mesen hallgatta, amikor a nagyokkal beszélgettem, az­után felmászott a kerevetre és mellémtelepedett. Később egészen a közelembe húzódott és mert állandóan azt mon­dogatta. hogy neki külön me­séljek, hát elmondtam neki a történetet a rossz fiúról, aki­nek a fülét piros szalaggal hátrakötötték, egy kis bugy­rot adtak a kezébe és világgá küldték. A történet megren­dítette, különösen az nem ment a fejébe, hogy miért éppen piros szalaggal. Már régen másról beszél­gettünk, amikor én felsóhaj­tottam : I — Még soha nem tudtam egyszer magamnak egy jó, meleg télikabátot venni! — Veszek én neked — mondta. Ránéztem a „piros szalagos problémától” kipirult arcára, és a felémnyújtott perselyből kivettem egy régi kétfillérest. — Hát ez éppen elég lesz egy kabátra! Megnyugodott. — De meleg legyen, tudod — mondta és kis ujjával még meg is fenyegetett. Hazafelé gondolatban fel­vettem Lacika pénzén vett új kabátomat. Meleg volt, puha, pontosan az. amire vágytam. Agnes Ma már maga is mama, két fiú édesanyja. Gyermekkori képén, amit albumom őriz, két szőke copfja van, kicsit hamiskásan mosolyog. Valaha régen künn sétáltunk a me­zőn. Amikor megpihentünk. Wild önző óriását meséltem el neki. Naponta hallott me­sét, de ezt a mesét, amit én meséltem neki akkor, nem felejtette el. Mindig eszében maradt az önző óriás, aki nem engedte be kertjébe a gyermekkacajt, nem érdekel­ték a mosolygó arcok, kizárta őket a kertből, elzárta előlük a virágokat, a madarakat. És egyszer elhervadtak a virá­gok, lehullottak a fák levelei, elhallgattak a madarak, vihar támadt, fagyos szél fújt, fa­gyos lett a csend, beleborzon- gott az önző óriás. A fal egy kis nyílásán bebújtak a gye­rekek s velük együtt egy tö­rékeny kisfiú, aki nem tu­dott elmenekülni, amikor jött az óriás. De az nem bántotta. Felemelte és a legszebb, leg­magasabb fa tetejére tette, ahonnan átlátta az egész ker­tet. És a fa egyszerre virágba borult, visszatértek a mada­rak és velük az élet. És mit gondolsz, ki volt a kis fiú? Maga a gyermek Jézus! A kis Ágnes azóta már nagymama lett. A napokban felkeresett és elhozta unoká­ja fényképét. Egyet kérek tő­led — mondta, ahogy nekem, a kisfiúimnak, most az uno­kámnak is meséld el az önző óriást, úgy, ahogy csak te tu­dod. Mosolyognak a gyermekar­cok és én hallgatom generá­ciókon keresztül, ahogy már maguktól kérdik• — És mit gondolsz, ki volt a kis fiú? Maga a gyermek Jézus. Megbocsájtón, moso­lyogva. Jóska Az albumom legújabb képe a minap került beragasztásra. A kis Jóska mosolyog rám róla. Végre megtudtam, mi­lyen. mert ismertem is, nem is. Evek óta járok egyik bolt­ba tejet vásárolni. Áz alkal­mazottak között van egy vé­konyka, törékeny asszony. Is­meretségünk abból állt, hogy én odaadtam a blokkot, ő meg átnyújtotta az árut. De az elejtett szavakból mégis tudtam, hogy vőlegénye van. hogy meg volt az esküvő és a természet rendje szerint, lát­tam, gyermeket hordoz a szí­ve alatt. Egyik nap a kifli helyett zsemlyét adott. És nem rek­lamáltam, de ő engesztelve nézett rám. — Jaj, bocsánat, eltévesz­tettem. — Ez legyen a legnagyobb bajom — mosolyogtam rá. Már indultam kifelé, ami­kor megütötte a fülemet a másik alkalmazott megjegy­zése. — Bolond vagy te, hogy bocsánatot kérsz? — Te, ez egy olyan rendes nő. — mondta válaszul. Elgondolkodtam a hallot­takon. Aztán hirtelen elhatá­rozással bementem a gyer­mekruha-boltba és vettem egy pár puha. fehér horgolt gyermekcipőt. Levelet is ír­tam hozzá. Körülbelül ezt... Tegnap . . . kis párbeszéd zajlott le maguk között. Ma­ga ismeretlenül is megvédett. Kívánom, hogy akit a szíve alatt hordoz, ugyanígy első tudjon lenni a bocsánatkérés­ben. A csomag átadását egy másik alkalmazottra bíz­tam. A küldő így ismeretlen maradt. Az asszonyka nyilván sokszor kereshette a vevők között az ismeretlen levélírót, mert a nagy reggeli forga­lomban az egész párbeszédről elfeledkezhetett. A kisbaba megszületett. A mama már ismét dolgozott, amikor egyszer megkérdez­tem: — Jó volt a kis cipő? — Jaj! — csak ennyit mon­dott a felismerés Örömében. — El tetszik tőlem fogadni valamit? — és futott hátra, a raktárba, hozta a kis Jóska mosolygó képét. — Az én kicsi fiam! Le­gyen a magáé! — nyújtotta a fényképet. Így került a kis Jóska is­merős-ismeretlenként a mo­solyalbumomba. Sok üres lap van még az albumban. Egyszer betelik, biztos vagyok benne. Amerre járok, gyermekarcok moso­lyognak rám. En meg vissza- mosolygok. mert szeretem a szépet, a tisztát, a kicsi gver- meket. Gyarmathy Irén íj f* I »TjjTO |2jT«j »Tá«l „Ne félj, mert megváltot­talak, neveden hívtalak té­ged, enyém vagy!” — (Ézs 43,1) VASÄRNAP. — „Hirdesd az igét, állj vele elő alkalmas és alkalmatlan időben, ints. feddj, buzdíts teljes béketű­réssel és tanítással.” (2 Tim 4,2 — Ám 8,11—12 — Rm 6, 3—11 — Zsolt 139,1—18, 23— 24) Alkalmatlan időben is prédikáljuk Isten igéjét? Hogy értsük ezt? Az ember nem­igen szereti, ha figyelmezte­tik mulasztására, vagy kifo­gásolják egyes cselekedeteit Ha ilyen embernek hangzik a számon kérő Isten szava: az alkalmatlan idő annak szá­mára. De éppen erre a hely­zetre vonatkozik: még ilyen­kor is hirdetnünk kell az igét! Ha kell, intsünk, ha kell. feddjünk. De ilyenkor se magunkat prédikáljuk, ha­nem Jézus Krisztust HÉTFŐ. — „Egymás között mindnyájan öltözzétek fel az alázatosságot, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyel­met ad.” (1 Pt 5,5 — Zsolt 75, 7—8 — Tit 3,3—8 — Gál 1,1— 5) Isten az alázatosokat fel- magasztalja, a kevélyekkel nem tud mit kezdeni. Gon­doljunk Jézus példázatára: elsőkből lesznek utolsók, utolsókból elsők. Vagy a He­gyi Beszéd ..boldogmondásai­ra’’. Azután: 2 Kor 6,10-re. KEDD. — „Amikor számat megnyitom, adassák nekem szó, hogy bátran hirdessem az evangélium titkát” (Ef 6,9 — 2 Móz 4, 12 — 1 Pt 3,18—22. — Gál 1,6—10) Sok­szor szinte „ömlik a szó be­lőlünk”. Elkezdünk valami történetet, ami velünk esett meg. vagy saját „szép gondo­latainkat” közöljük; de nehéz ilyenkor minket leállítani.., De amikor Isten üzenetét kel­lene ember-közeibe hozni, kevésbé vagyunk ennyire ha­tározottak. vagy pedig általá­nos dolgokat, frázisokat mon­dunk. Pedig Isten szavát, az evangélium titkát bátran és életszerűen kell hirdetni. De ehhez állandó imádság kell. Olyanféleképpen. mint Pál apostol is tette: Uram. adj szót nekem, hogy ne maga­mat prédikáljam, hanem Jé­zus Krisztust! SZERDA. — „Megismerik, hogy én, az ÜR, az ő Istenük, velük vagyok és ők az én né­pem.” (Ez 34,30 — Jel 21,3 — Mk 10,13—16 — Gál 1,11—24) Egyes nyugati teológiai irány­zatokban divat lett arról si­ránkozni, hogy Isten „mesz- szire ment” a világtól. Éppen ezért — mond.iák — az em­bernek most már úgy kell berendezkednie a Földön, hogy nem számíthat semmi­ben Istenre. Ezzel szemben Ezékiel szavát kell hirdet­nünk: Isten soha nincs mesz- sze tőlünk! Istent megismerni azt jelenti: olyan világba léphetünk be napról-napra, ahol velünk van ö, és mi Hozzá tartozunk. CSÜTÖRTÖK. — „Amikor a Szentlélek eljön rátok, vesz­tek erőt és tanúim lesztek ne­kem. egészen a Föld végső határáig.” (Csel 1,8 — 4 Móz 11,29 — Mk 16,14—18 — Gál 2,1—10). A könyv írója szerint ezek voltak Jézus búcsúsza­vai tanítványaihoz. Kijelenté­sek ezek az utolsó szavak és mondatok: „Erőt fogtok ven­ni, és tanúim lesztek ___” Ne m óhaj, nem kívánság ez Jézus szájából. Nem azt mondja: Legyetek az én ta­núim! — hanem ezt: Lesz­tek ... ! Akár akarjuk, akár nem: tanúi vagyunk, mint keresztyének. Krisztust-köve- tők. A kérdés csak az: vajon jó vagy rossz tanúk vagyunk ? PÉNTEK. — „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119.11 — Jk 1,21 — Mt 3, 13—17 — Gál 2,11—21) Vannak emberek. akiknél csoda, hogy van erő: pedig a megpróbáltatások ledönthet­nék lábukról. Kedvesek, szí­vesek: pedig annyi bántás ér­te őket. Mi lehet az ő titkuk? Az. hogy szívükben ott van és él Isten szava, bűnbocsá­nata. eligazítása. Legyünk mi is ennek a „rejtett erőnek” a birtokosai! SZOMBAT. — „Egy ember volt ott. aki harmincnyolc éve feküdt betegen. Mikor Jézus ezt látta és megtudta, hogy már olyan régóta beteg, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,5—6 — Ézs 38,14 — Jel 3,1—6 — Gál 3. 1—5) Talán már lemondott a beteg arról, hogy valaha is egészséges lehet. De Jézus ar­ra ment, és megkérdezte: Akarsz-e meggyógyulni? Ö nem mondott le erről az em­berről. ITa elfáradunk, annyi­ra. hogy magunkról vagv má­sokról lemondanánk, jusson eszünkbe: Jézus nem mond le egyetlen emberről serti! Min­denkit meg akar gyógyítani: Görög Zoltán EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörgy •Felelős kiadó: Harkányt László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budaoest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142—014 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egv évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.1856 Rotációs tnagasnyomás Felelős vezető: Sopron! Béla vezérigazgató IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztus! A szent keresztségben veled eggyé let­tünk. Magasztalunk a veled való életközösség minden ajándé­káért. Köszönjük a bűnbocsánatot, az életet és az üdvösséget. Megváltjuk, hogy sokszor megfeledkeztünk arról, amit tőled kaptunk. Segíts, hogy veled új életben járjunk! Ámen. LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG A genfi központ új ázsiai titkára az 52 éves indiai dr. Kunchala Rajaratnam, aki 1975. júliusától veszi át hiva­talát dr. Wong Yong Ji jelen­legi dél-kóreai ázsiai titkártól. Rajaratnam professzor az Evangélikus Délandrah Egy­ház tagja, az Indiai Evangéli­kus Egyházak Szövetsége fő­titkára, a gazdaságtudomá­nyok profeszora Madrasban. (lwi) — Szentháromság után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten­tisztelet oltári igéje: Mt 5, 20—26; az igehirdetés alap­igéje: Rm 6, 3—11. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió. Igét hirdet MAGASSY SÁNDOR marcalgergelyi lel­— LELKÉSZ VIZSGA. Az Északi Egyházkerület Lelkész­képesítő Bizottsága előtt júli­us 2-án lelkészi vizsgát tettek és lelkészi oklevelet kaptak: Görög Zoltán kőszegi és Le­hel László budapesti segédlel­készek. — ELADÓ széntüzelésű kétaknás vaskályha. Om a kiadóhivatalban. — SOPRQWI otthonunk (Zerge u. 9.) szívesen nyújt szállást azoknak, akik hosszabo, vagy rövidebb időt szeretnének Sopronban tölteni. El­látást nem nyújtunk. Jelentkezni lehet: Evangélikus Lelkészi Hiva­tal. 9024 Győr. 111., Liezen-Mayer u. 41. — A BUDAI EVANGÉLIKUS SZERETETOTTHON munkatársa­kat keres öregek és beteg gyer­mekek gondozására. 42 órás mun­kahét. Javadalmazás a képzettség­nek és a szolgálati időnek megfe­lelően az egészségügyi dolgozók bérezése szerint. Átmeneti, egy­két hónapos időtartamra is lehet munkára jelentkezni. Jelentkezés: 1029 Budapest. Báthori László u. 8. címen, vagy a 365—705 telefonon. — EGYHÄZFIT alkalmaznánk fő­városi lakáscserével félkomfortos szolgálati lakásba, lelkészi ajánló­levéllel. Angyalföldi Evangélikus Gyülekezet. H34 Budapest. xm„ Kassák Lajos út (volt Fóti út) 22. Telefon: 208—207. Érdemes megnézni ' sok. Köztük a híres koomlósi mester: Bartos Márton ter­mékei is. A lelkész külön felhívta fi­gyelmünket a „svoskára”, egy jellegzetes gerendatartó osz­lopra Véleménye szerint en­nek az oszlopnak nem is any- nyira a gerendát kellett tar­tania. hanem valószínűleg az ősi totemizmus egy késői ma­radványáról lehet szó. az osz­lop jellegzetesen mindig a tűzhely, kemence mellett állt. Az egyházi vonatkozású gyűjtés is igen gazdag: a ré­gi prédikációs-. imádságos-, énekeskönyvektől, egyházi kiadványoktól egészen a régi egyházi magtár használati tárgyaiig igazán mindenre kiterjedő figyelemmel. Koppány János elmondta, hogy fájó szívvel látta a ré­gi tárgyak pusztulását, de azt is. hogyan vitték él azokat üzletet szimatoló emberek. Elhatározta: összegyűjti és megőrzi ezeket a tárgyakat, vele falujának szép. megőr­zendő hagyományát is. Ki tudja, hány padlást, pincét kellett felkutatnia, míg gyűj­teményét gyarapította. Később már nemcsak „gyűjtött”. Inkább összeállí­totta kicsiny múzeumát és minden tárgy eredetének igyekezett utánanézni. így lett lassan néprajzi szakem- ben, aki maga is írt cikke­ket. értekezéseket a fent em­lített folyóiratban is. Meg kel] említenünk azt is. hogy egy néprajzi pályázaton or­szágosan kimagasló ered­ményt és értékelést ért el dolgozatával. Ma már egyre többen keresik fel őt és gyűj­teményét itthonról és kül­földről is. K. L. Itt a nyár. Folyik az ország- és világjárás. A hazánkban turistáskodó olvasóink figyel­mét nyári számainkban sze­retnénk felhívni néhány olyan látnivalóra, amit a mi véle­ményünk szerint érdemes megnézni. így például: a totkomlosi „minimuzeumot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents