Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-28 / 30. szám
ORSZÁGOS E VA N G ÉLIK Ú S HETILAP XXXIX. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1974. július 28. Ara: 2.— forint Lelkészavatások evangélikus egyházunkban A nyár eleji vasárnapokat kiemelkedő ünneppé teszik a lelkészavatások;. Ezeken a vasárnapokon nyernek felavatást a teológiai tanulmányaikat befejező lelkészjelöltek és küldetnek ki a szolgálatba. De ekkor nyernek kiküldetést a tanulmányaikat befejező lelkészi munkatársak is. Ebben az esztendőben négy gyülekezetben volt lelkészavatás, illetve gyülekezeti szolgálatra való kiküldés, öt segédlelkész és két lelkészi munkatárs kezdi meg szolgálatát egyházunkban. Budavárban Június 23-án az Északi Egyházkerület püspöki gyülekezetében, a budavári templomban két „ifjú Timóteus” ifj. Foltin Brúnó és Gáncs Péter állott az oltár elé, hogy elinduljon a lelkészi szolgálat útjára. Áron nemzetségéből Mindkét ifjú papi házból, bibliai kifejezéssel „Áron nemzetségéből” nyert elhívást a szolgálatra. Ifi. Foltin Brúnó édesapja a sopronbánfalvi gyülekezet lelkésze, Gáncs Péter édesapja pedig, aki maga is papi otthonban nevelkedett, a nyíregyházi gyülekezetben végez szolgálatot. Egy lelkész számára nincs nagyobb öröm, minthogy gyermeke is beálljon munkásként az Ür szőlőjébe, egyházunk számára pedig az a biztató, hogy egyházunkban sok olyan lelkészcsalád van, ahol a gyermekek elhívást kapnak ahhoz, hogy édesapjuk nyomába lépjenek. Ezért a budavári lelkészavatás nemcsak a két fiatalembernek és két imádkozó papi háznak, hanem egész egyházunknak is örömünnepe volt. Az avatási szolgálatot D. dr. Ottlyk Ernő püspök, a két apa: id. Foltin Brúnó és Gáncs Aladár, valamint dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatójának segédletével végezte. Krisztus érzületével Az avató igehirdetésben, melynek alapjául a püspök Pál apostol Krisztus-himnuszát választotta a Filippibeliekhez írt levélből, a lelkészi szolgálat ielkületéről a következőket mondotta: „Isten igéje ebben az órában Jézus lelkületét, Jézus szolgálatát állítja a középpontba: Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is! Ez a szolgálatnak a jézusi vonása és jellegzetessége. Az emberi önzésnek és befelé fordulásnak a magatartásával szemben érzi meg Pál apostol mélyen Jézus szolgálatának a lényegéj;. Ezért tudja leírni ezt a Krisztus-himnuszt, amely egyetlen magasztalása Jézusnak, de rámutat arra is, hogy mit jelent 6 a szolgálat útján. Mindenestől szolgál, önmagát dobja oda az emberért. A Krisztus-himnusz nagyon szemléletesen tárja elénk, mit jelent Jézusnak a szolgálata, az emberrel való szolidaritásnak, közösségvállalásnak e szolgálata.” — „Drága Fiaim — folytatta az ifjú lelkész jelöltekhez fordulva a püspök — titeket most életre szólóan szólít meg ez az ige. Az a lelkűiét, az a gondolkodásmód és érzésvilág legyen bennetek, amely volt Krisztus Jézusban is, a szolgáló Ürban, aki nem a maga hasznát kereste. Isten ezzel a programmal, célkitűzéssel küld titeket is a világba, hogy folytatódjék rajtatok keresztül a Jézus műve. Hogy szavatok legyen a Jézus szavából való, ke-' zetek cselekedete a Jézus szerinti cselekedet, hogy szívetek dobbanásában legyen valami a szolgáló Űrből, a Diakonosz- ból, akit követ a tanítvány.” A szolgálat mezeje A püspök ezután szolgálatunk területeit mutatta meg. „Isten szátokba adja a maga igéjét, a maga gondolatát. A Szentlélek Isten pedig mára vonatkozóvá teszi a hirdetett igét. Peregnek az igehirdetés szavai. Csak szó, csak beszéd, és mégis ezen a hirdetett igén keresztül maga Jézus Krisztus szól a gyülekezetekhez. Emberek nyernek világosságot, embereket üt szíven, szólít meg, emberek élik át az ó szolgáló szeretetét. Ez az egyház legdrágább kincse: az Evangélium.” Ezután a püspök a lelkipásztori szolgálatra utalt: „Hatalma ma is tapasztalható és látható. Amikor az evangélikus lelkész lelkipásztori beszélgetést folytat testvérével, egyszer csak felfénylik egy-egy ige. A különböző nyomorúságokban vergődő ember egyszercsak világosságot lát, s a lelkipásztor alázatos szolgálatán keresztül megjelenik életében Jézus, mint a világ világossága, mint az egyes ember személyes gondjának, bűnei bocsánatának, az új élet ajándékozásának az eszközlője.” Végül a püspök rámutatott a lelkészi szolgálat szélesebb horizontjára is: „Legyen szolgálatkészségem a gyülekezet körén túl is, a világban, legyen szeretetem a hazám iránt, legyen világot átfogó szeretetem, hogy megmaradjon e világ békességben, hogy Isten jövőt tárhasson eléje.” Az avatás, a lelkészi eskü elhangzása, valamint az ünnepélyen részt vevő sok Luther-ka- bátos lelkész áldó éneke és igeáldása után a püspök a két felavatott lelkész közreműködésével úrvacsorát osztott és velük együtt úrvacsorához járult. Dr. Selmeczi János Albertiben Az ősi gregorián Confirmát áldásra emelt kézzel a püspökkel tizennnégy beöltözött lelkész énekelte: „Erősítsd meg. Istenünk, amit cselekedtél értünk és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását...” Három megilletődött fiatal lelkész feje fölé emelkedtek az áldó kezek. Az evangélikus egyház lelkészi kara új szolgatársakat kapott, az aratásra új munkások szegődtek, az aratás Ura meghallgatta az anyaszentegyház könyörgését. Június 23-án Albertiben, Tessedik Sámuel, a nagy evangélikus lelkész szülőfalujában történt mindez. A templom környéke feketéllett az emberektől. öt órakor harangzúgás mellett indult a D. Káldy Zoltán püspök vezette sor. Oldalán Roszik Mihály és Ga- láth György, a helybeli és a szomszédos irsai lelkész, őket követte a három fiatal: Roszik Miklós, Mátrai Marianna és Zelmann Pál. Majd lelkészek egész csapata. A templomban éppen hogy az eleven sorfal között az oltárhoz tudtak menni. Szülők, vendégek, a helybeli és a szomszédos gyülekezet tagjai töltötték meg a templomot, s felcsendült a Luther Márton által fogalmazott evangélikus himnusz: Erős vár a mi Istenünk. Ezer torok erősítette a három avatandót, ezer pár szem szegeződött rájuk, ezer szív dobogott értük. Öröm és boldogság úszott a fénnyel megtelt templomban, mert öröme van az egyháznak, ha fiatalok a papi szolgálatra elkötelezik magukat és vállalásukat fogadalommal erősítik meg. Azt hiszem, a három fiatalnak egy életre szóló élményben volt része. Az ünnepség középpontjában a püspök igehirdetése állt. Az avatandók által választott ige alapján szólt hozzájuk. „Nem magunkat prédikáljuk, hanem az Űr Jézus Krisztust”. — hangzott az ige. Minden bizonnyál — emlékeztetett rá a püspök — egyedülálló alkalom ebben a templomban, hogy hárman állnak, mint leendő lelkészek ez előtt az oltár előtt. Ez az ünnepély legyen erőforrás a hétköznapokban, akkor, amikor nem ilyen ünnepélyes a gyülekezet, amikor majd tanyákra kell menni, poros országutakat kell róni, vagy a nagyváros kőrengetegében kell megkeresni a szórványban élő evangélikusokat. Ezután szólt a püspök arról, hogy az egyik avatandó papi családból jött. Édesapa és édesanya imádsága van mögötte. A másik fővárosi gyülekezetből jött. Ott sem volt könnyű a zajos forgatagban meghallani Krisztus hívó szavát: „Jer, kövess engem”. A szomszédos Irsáról jött a harmadik és az leány. Isten döntése, hogy a két szomszédos helységből jöttek szolgálatot vállalni. Nagyon egyszerűnek hangzik így, hogy „Krisztust prédikáljuk” — állapította meg a püspök. De gondoltak-e arra ezek a fiatalok, hogy a legnehezebb igét választották és nyomtatták meghívójukra. Melyik Krisztust akarják prédikálni? A sokoldalúan ábráKettös ünnepe volt június 30-án a békéscsabai gyülekezetnek. Magyarországi Evangélikus Egyházunk legnagyobb gyülekezete ezen a vasárnapon ünnepelte nagytemploma felszentelésének 150 éves jubileumát. Ennek a szép ünnepnek méltó eseménye volt, hogy D. Káldy Zoltán püspök, Mekis Ádám esperes és dr. Vámos József dékán segédletével a nagytemplomi gyülekezet előtt avatta lelkésszé és küldte ki a szolgálatba a gyülekezet fiát, Balogh András lelkészj elöltet. D. Káldy Zoltán püspök igehirdetésének bevezetésében így méltatta a gyülekezet kettős ünnepét: „Adjunk hálát ezért a templomért, hogy 150 éven keresztül hirdette- tett benne Isten evangéliuma. A templom mindig ezért épül. 150 éven keresztül de sok igehirdetés hangzott e templom szószékéről, de sokan indultak el a keresztyén életbe e keresztelő kút mellől, de sok házaspár kapott ál-, dást ez előtt az oltár előtt! Most is erre a szolgálatra küldünk ki egy lelkészt, hogy hirdesse tovább az evangéliumot. Balogh Andrásnak sohasem szabad elfelejtenie, hogy a 150 éves békéscsabai templomban avattatott lelkésszé. Ritkán adatik, hogy ifjú lelkészjelöltek ilyen ünnepélyes alkalommal küldessenek ki a szolgálatba.” Az egyház igazi kincse A püspök igehirdetésében, amelyet az avatási meghívó igéje alapján (Jel 2, 10) tartott, az egyház és a lelkészek szolgálatáról a következőket zolt és köztudatban levő Krisztusról tudni kell, hogy csak egy van. Akinek a lényege, hogy szolgál. Aki nem önmaga körül „forog”, hanem mások körül, aki sohasem önmagának szolgál, hanem másoknak. Ez a Krisztus nemcsak a „lelkeknek” szolgál, de az egész életet akarja szolgálatával megváltoztatni. Ennek a Krisztusnak a szolgálata csak akkor fog menni, ha szívükbe fogadják, hordozzák ÖL Egy életen keresztül úgy prédikálni róla, — hangoztatta a püspök —, hogy magam nem hiszek benne, „cirkuszi mutatvány”. Csak úgy lehet őt másoknak adni, ha nekem van belőle. Gyönyörűséges szolgálat kínálni Krisztust Szép feladat Krisztus prédi- kálása. De ha ehhez nem párosul a szolgáló élet, az öregek vigasza, a szenvedők meghallgatása. a szűkölködők megsegítése, ha nem tudom a „szennyesüket kimosni”, üres beszéd marad a prédi- kálás. Egy ütemre kell az igehirdetést és a diakóniát gyakorolni! „Kívánjuk, — fejezte be a püspök a felavató beszédét, — hogy életté legyen ez az ige bennetek!” Örömtől sugároztak a szülői arcok, meleg kézfogások, jókívánságok indították a szolgálat útjára a három meg- illetődött fiatalt. A barna alkony terített asztalhoz szólította a fél gyülekezetét, vendégsereget. A vendégek előtt Lesták Judit az alberti és irsai gyülekezet közös énekkarát vezényelte. Valóban egy életre szóló élménnyel indulhattak szolgálatra Roszik Miklós, Mátrai Mariann és Zelmann Pál felavatott lelkészek, ill. lelkészi munkatárs. Dr. Rédey Pál mondta: „A szmirnai gyülekezet kisebbségben volt. Körülötte egy gazdag világ, társadalom. A gyülekezet nem dicsekedhetett ilyen külső gazdagsággal. De valamiben mégis nagyon gazdag volt: az igazságban. Az volt az Ura, aki ezt mondta: Én vagyok az első és az utolsó, aki halott voltam, de íme élek. Jézusban, az igazságban volt gazdag. S arra kapott megbízást, hogy ezt a Jézust adja tovább. Az egyháznak itt Magyarországon is legnagyobb kincse Jézus Krisztus. Lehetne mondani, hogy a sok templom is az, az épülő új Teológiai Akadémia is az. Mégis Jézus Krisztus az igazi kincsünk. Ezzel akarunk sáfárkodni abban a társadalomban, amelyben élünk, mert ez az igazságunk.” Hű mind halálig Az evangélium drága kincse továbbadásának szolgálatáról a következőket mondta igehirdetésében a püspök: „Az egyház mindig — mint a szmirnai gyülekezet — kísértések között él. Felvetődik a kérdés: Van-e értelme az egyháznak, a templomnak, a szolgálatnak? Balogh András is kísértések között fogja végezni a szolgálatát. A kísértések között azonban mindig felhangzik az élő Jézus szava: Légy hű! A kísértések között a szolgálatot csak úgy lehet végezni, ha sajátsága a hűség: hűség Jézus Krisztushoz. Mert aki hozzá hű. hűséges az igehirdetésben, a látogatásban, az öregek gondozásáBékéscsabán ban, az önképzésben, az imádságban, az adminisztrációban, a szórványszolgálatban. A társadalomban is csak akikor tudja az egyház elvégezni a szolgálatát, ha hű Krisztusához. Az 1 ige hozzáteszi ehhez a hűséghez: mindhalálig. Ez itt nem azt jelenti, hogy a koporsóig, hanem azt, hogy az élet odaáldozásáig is hűnek kell lenni Krisztushoz és a szolgálathoz. Szmimában bármikor sor kerülhetett az élet odaáldozására. A mi számunkra a „mindhalálig” azt jelenti, hogy önmagunk feláldozásáig, önmagunk elégetéséig hűségesek maradunk a szolgálathoz. Szolgálatunkat nem lehet elegáns könnyedséggel végezni, hanem csak úgy, hogy nem kímélem magamat, amikor Krisztus ügyéről, a szolgálatról van szó. Azt kívánom — fordult igehirdetése befejezéseképpen az ifjú lelkészjelölt felé a püspök — hogy szolgálatodban a Krisztushoz való hűség vezessen, a feltámadott élő Jézus Krisztus legyen erőforrásod és kísérőtársad a szolgálat útján.” A gyülekezet és a szolgatársak áldásával Az igehirdetés után felcsendült a gyülekezet újjászervezett énekkarának áldást kérő éneke, majd az eskütétel és a felavatás következett. A püspök áldása és az ősi Confirma elhangzása után a jelenlevő lelkészek egy-egy igével kívántak áldást Balogh András lelkészi szolgálatára. Az áldáskívánás a fehérasztalnál testvéri beszélgetésben folytatódott. A vendégek, a gyülekezet vezetősége és a felavatott lelkész családja testvéri légkörben bocsátotta szolgáló útjára Balogh Andrást. Az itt elhangzott felszólalások sorából Mekis Ádám esperes szavait emeljük ki, aki arra emlékezett, milyen hűségesen végzett szolgálatot a fiatal lelkész teológus korában a békéscsabai gyülekezet szeretetotthonában, s azt kívánta, hogy ez a diakóniai lelkűiét hassa át egész életét és szolgálatát. Dr. Selmeczi János Cegléden Hosszú ideig emlékezni fognak a ceglédiek a július 7-én tartott istentiszteletre, melyen D. Káldy Zoltán püspök ünnepélyesen bocsátotta ki a lelkészi munkatársi szolgálatra Tóth Ildikó most végzett teológust. A templomot teljesen megtöltötte a gyülekezet. Többen jöttek el a testvér református gyülekezetből is. Sőt a testvéri szolgálatnak igen szép példáját mutatta a református „Sztá- ray Kórus”, amely szép énekével gazdagította az ünnepi istentiszteletet. Az oltár előtt a püspökön kívül dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai tanár és Jávor Pál ceglédi lelkész szolgált. Az igehirdetés alapigéje 2 Kor 5, 17. volt: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak: ime újjá lett minden.” A textus alapján a püspök először arról beszélt, hogy mit jelent egy lelkésznek, vagy lelkészi munkatársnők „Krisztusban lenni”. Szoktuk mondani, hogy valaki a „napban áll”. Ez azt jelenti, hogy olyan helyen áll, ahol sugároz reá a Nap fénye és melege. Krisztusban lenni” ennek megfelelően azt jelenti, hogy olyan helyen lenni, ahol Krisztus fénye és melege sugároz reánk. Ez a sugárzás elsősorban a Krisztus szeretetének ránk sugárzását jelenti. A lelkészi szolgálatot csak úgy tudjuk végezni, hogy benne maradunk a Krisztus szeretetének sugárkörében. Ez éltet és ad erőt a szolgálatra. De még ennél is többet jelent „Krisztusban lenni”. Jelenti azt is, hogy Krisztus, mint egy palást betakar bennünket és Isten Krisztuson keresztül lát bennünket. Ezt így is mondhatjuk, hogy Krisztusban lenni: bűnbocsánatból élni. Lelkészi szolgálatot nem lehet végezni a bűnbocsánat bizonyossága nélkül. Hiszen a lelkész vállára szolgálat közben nagy terhek nehezednek és igen nagy feladat számára Isten nevében prédikálEközben számos mulasztás terheli. Olyan nagy szüksége van a naponkénti bűnbocsánatra, mint a mindennapi kenyérre. A bűnbocsánat azonban nemcsak valaminek az elengedését jelenti, hanem mindig új életet is. Ezért „Krisztusban lenni” azt is jelenti, hogy hozzá kell formálódnunk, engednünk kell, hogy rajtunk és szolgálatunkon Isten kiábrázolja Krisztus arcát. Krisztus szereteté- vel, irgalmával, jóságával és tisztaságával kell szolgálatunkat elvégeznünk. Ez azt is jelenti, hogy mindig azok mellett kell lennünk, akik leginkább rászorulnak a segítésre. A diakóniai teológiát csak úgy gyakorolhatjuk, hogy életünk Krisztusra formálódik. Ezt a diakóniai életet nemcsak egyének és családok, hanem egész népünk, egész társadalmunk és az egész emberiség irányában meg kell élnünk. Krisztusból kell kitekintenünk a világra és ha ezt tesszük, akkor nem hátat fordítunk a világnak és nemcsak arról beszélünk, hogy a világ „bűnös világ”, hanem mindenekfelett szeretjük azt a világot, amelyet Isten teremtett és Jézus Krisztus megváltott. Ez a szeretet pedig a világ és benne az emberiség fejlődésének ' elősegítésére indít bennünket. Az igehirdetés után megtörtént Tóth Ildikó kibocsátása az evangélium hirdetésére és a diakóniai szolgálatra. Az ünnepi istentisztelet után a gyülekezet ebéden látta vendégül a szolgálattevőket. Számos gyülekezeti tag is részt vett ezen az alkalmon és többen köszöntötték Tóth Ildikót és áldást kértek életére és szolgálatára. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Géniben A nemzetközi egyházi központok vezetőivel találkozott Géniben Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Eszmecserét folytatott az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, a Református Világszövetség, az Európai Egyházak Konferenciája, a Zsidó Világkongresszus, valamint a zsidó segélyszervezetek vezető tisztségviselőivel.
