Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-14 / 28. szám

IK

■Mammam

A lámpás

Lk 8, 16—18

Lukács evangéliumában a lámpásról szóló tanítás szorosan kapcsolódik Jézusnak a magvetőről szóló példázatához. Szemléletesen példázva azt, hogy az igehallgatónak világossággá, Krisztus megyújtott lámpásává kell válnia. Jézus azt akarja, hogy tanítványai lámpások, az ő fényének, melegének, irgalmas szeretetének közvetítői, bizonyságtevői legyenek.

Egy nagy keresztyén szemléletes példával jellemzi a keresztyén bizonyságtevőt: „Egy karambolról háromféle képpen lehet beszélni. Ügy, hogy másoktól hallottam és továbbadom, ami történt; úgy, hogy szemtanú voltam és elmondom, amit láttam; és úgy, hogy benne ültem a karambolozó autóban és személyesen átéltem, ami ott történt. Ez az utóbbi az, ami nemcsak hiteles, hanem személyes átéléstől is fűtött”. Erővel és hatalommal csak az tud bizonyságot tenni, Krisztus meggyújtott lámpásává csak az tud lenni, akinek személyes és mindennapi tapasztalata van az ő bűnbocsátó szeretetéről.

KRISZTUS MEGGYŰJTOTT LÁMPÁSA feladatát kétféleképpen végezheti; Jézus szeretetéről szóló beszéddel és Jézus szeretetét megelevenítő életmóddal.

A lámpásnak, a tanítványnak a beszéde mindig orvosság. Szavával gyógyít és segít mindenütt, ahol baj van és ahol a gonosz szó által megsebzett emberek élnek. Megkeseredett szájakkal az élet ízét kóstoltatja. Szavával téveteg emberek számára utat mütat, új helyzetekben, nehéz kérdésekben keresztyén jellemnek mutatkozik. Beszédével mindig összekötni, megtartani, építeni és jót akar tenni — mint ahogy Krisztus is tette.

ISTEN SZERETETÉRŐL AZONBAN nem tehetünk bizonyságot az emberek között, csak szóval. Hiszen sok keresztyén üres szavaival sokszor lejáratta már a keresztyénséget. Világítani, Krisztus meggyújtott lámpásának lenni azt is jelenti, hogy naponta odaéljük a Krisztus életét az emberek elé, a szeretet, a megbocsátás, a szolgálat, az áldozat cselekedeteiben. Jézus mondotta: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket.” Szónak és cselekedetnek mindig együtt kell járni, mert ha e két tényező közül bármelyik hiányzik, megerőtlenül a bizonyságtevés: „Ágy alá kerül a lámpás”.

Jézus értelmezése szerint a jócselekedet nem valami karitatív' tett, vagy alamizsnaosztogatás, hanem Élet. Élet, amelyet minden tettünk, minden munkánk és mindennapi magatartásunk alkot.

KRISZTUS LÁMPÁSA UGYANAZT AZ ÉLETET éli, mint sokan mások. Ugyanazt, de nem ugyanúgy. Azt teszi, amit más is tesz, de mindent jól igyekszik csinálni. Mindent a jó érdekében, mindig a jó mellett döntve. Az élet naponkénti döntések sorozata. Örökké választani kell a jó és a rossz között. Sokszor nem is tudjuk, mi a jó és mi a rossz. Máskor, ha tudjuk is, nincs erőnk jót tenni, mert mások a rosszat választják. A keresztyén ember azzal világít az emberek között, hogy felismeri a Jót, akkor is, amikor nem könnyű felismerni, s leleplezi a rosz- szat, akkor is, amikor az jónak álcázza magát. S van bátorsága a jót választani és tenni, akkor is, amikor mások esetleg nem ezt teszik. így lesz lámpás és így dicsőíti meg a mennyei Atyát az emberek között.

Krisztus meggyújtott lámpása először annak világít, akik a házban vannak, tehát közvetlen környezetének. De ezentúl a lámpás fénye messzire is világít.

S hogy Krisztus lámpásai maradhassunk, naponként kell új- ratöltekezni, naponkénti megtéréssel kell a megszentelődés útján járni.

Matuz László

A Sajtóosztály

értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÜLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG iratterjesztési szünetet tart.

A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel.

Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-től augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan.

Erasmus és Luther vitája

alázatosak. Ilyen alázattal kell beismernünk, hogy az emberi akarat nem képes választani Isten és a Sátán között. Az embernek csak azzal szemben van szabad akarata, ami alatta áll, Istennel szemben tehát nincs. Isten elrejtett és félelmetes akarata határozza meg, hogy kik fogadják el a kegyelmet. Ezt az akaratot nem kell kutatnunk, hanem tisztelettel imádnunk. Mert a kegyelem a legkisebb szabad akaratot sem tűri meg maga mellett.

A nagy rotterdami gondolkodó, a „humanisták királya” a hit által való megigazulás

dolgában tehát — amolyan erasmusi „ignem”-ekkel, az együttes igenekkel és nemekkel — megpróbálta kikerülni a döntést. Luther viszont felismerte — és ez a mai tanulság a számunkra —, hogy az egész vitában a keresztyénség legdrágább kincse, a hit igazsága volt veszélyeztetve.

CSAK ÍGY ÉRTHETŐ, miért hadakozott Luther mindvégig oly elkeseredetten Erasmus ellen, akinek irataiban szerinte „egy szó sincs a hitről és Krisztusról, aki bűnön és halálon, ördögön és poklon diadalt aratott”. Dr. Fabiny Tibor

A jó Pásztor

Négyszázötven évvel ezelőtt, 1524 nyarán forrásban volt az irodalmi és vallásos élet Európában. A Luther által 1517- ben megindított reformáció hullámai egyre nagyobb erővel ostromolták a nyugat- és közép-európai országok szellemi életét. Megmozdultak a katolicizmus erői is, de lendületbe jöttek a rajongók tömegei is. Luther párbajt vív VIII. Henrik angol királlyal, miközben Karlstadtot és a zwickaui prófétákat csendesíti; Stuttgartban Bucer, Zürichben Zwingli vitázik ellenfeleivel.

A SZENVEDÉLYES VITÁK FÉNYÉBEN csaknem kezdettől fogva ott viliódzik egy tudós arc, egy igazság után töprengve kutató, szüntelenül könyvekre szegeződő, de végül is megalkuvó tekintet: Rotterdami Erasmus törékeny alakja. Amióta 1516-ban közzétette „megtisztított” görög Újszövetségét, az irodalmi érdeklődés homlokterébe került ez a zseniális németalföldi származású szerzetés (1466— 1536). Az északi, főleg angol humanisták hatására Cam- bridge-ben lett tanár, ahol szatirikus írásokkal ostorozta a papok és szerzetesek visszaéléseit és — csaknem Lutherrel egyidőben — kifakadt a szentek tisztelete, a búcsúk és a kolostori fogadalmak ellen. Az akkor Róma-által már felmentett szerzetest, emiatt egyre többen a reformáció útegyengető jének vélték. E korban valóban nehéz volt megkülönböztetni, ki volt „eraz- mista” és ki Luther követője — gondoljunk pl. hazánkban a budai udvar és a papi testület sokszor könnyen félremagyarázható állásfoglalásaira.

ERASMUS KEZDETBEN valóban helyeselte Luther fellépését. Tett is olyan nyilatkozatot, hogy az egyház ellene folytatott harcát csak a tudományok iránti gyűlölet és a zsarnoki önkény szülte. Amikor azonban VII. Kelemen, a

Május 13—17. között a Német Demokratikus Köztársaságban Güstrowban rendezték meg a német—skandináv egyházi konferencia ülését. A négy skandináv ország és a Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházainak

medici pápa, majd VIII. Henrik, a nagy angol uralkodó — akihez való jó viszonya a Morus Tamással és Colet-tel való kapcsolatai miatt nem volt számára közömbös — egyre erélyesebben unszolta őt a reformáció ügyének nyílt megtagadására, engedett a nyomásnak és 1524-ben megírta nagy művét Luther ellen „Értekezés a szabad akaratról” címen. E Bázelben írt munkájában Erasmus nemcsak elhatárolta magát a reformációtól, hanem támadásba ment át Luther ellen, aki éppen az előző években „tapogatta meg kíméletlenül és kegyetlenül” az angol királyt a válaszként neki írt munkájában. Mivel pedig a fejedelmi barát vereségét Erasmus nem tudta elfelejteni és a királynak elégtételt akart adni, tollat ragadott az emberi akarat szabadságának kérdésében.

LUTHER TUDTA, hogy e könyvben a látszatnál sokkal fontosabb dologról van szó: arról, hogy a bűnös ember Isten kegyelméből, vagy pedig- önerejéből igazul-e meg. Kegyelem vagy érdem: e kérdés körül lángolt fel tehát a vita. Erasmus, aki szikrázó tehetségével és elegáns irodalmi stílusával a humanisták élére vere- kedte fel magát, Luther szavaival ügyesebben siklott az ángolnánál és úgy akart végigmenni a tojásokon, hogy egyet se törjön közülük össze. „Állítasz valamit és mégsem állítasz, következtetsz valamit, és mégsem következtetsz” — veti Erasmus szemére a reformátor.

Valóban, a nagy középutas gondolkodó úgy hitte, hogy az üdvösség félig az isteni kegyelemnek, félig az emberi szabadságnak az eredménye. Luther ezzel szemben azt hangoztatta a válaszként 1525-ben megírt „Szolgai akaratról” című munkájában, hogy az üdvösség egészen rajtunk kívül áll: csupán Isten cselekedetétől függ. Ő azoknak ígért kegyelmet, akik ilyen értelemben

jobb kapcsolatait elősegíteni igyekező egyházi szervezet ez évben ünnepli 25 éves évfordulóját. A tanácskozás teológiai főtémája a Szenti él ékről szóló bibliai tanítás és az azzal összefüggő gyakorlati kérdések voltak, (ena)

Rómában az első keresztyének az üldözések alatt földalatti temetkezőhelyeken, katakombákban tartották istentiszteleteiket. A zegzúgos földalatti folyosók falait rajzaik díszítik. A legtöbb — körülbelül száz — rajz Jézust úgy ábrázolja, hogy legelteti a bárányokat, vagy pásztorbottal a kezében vállán egy bárányt visz hazafelé. A római keresztyénekben Jézusnak ez a. mondása élt elevenen:

„Én vagyok a jó pásztor.”

Ma Jézusnak ezt a rövid mondását, példázatát figyeljük és gondolkodjunk el rajta együtt. Mit is jelent ez?

1. Jézus vezet. Olyan példázatról már volt szó, amelyben a földművelés kérdései kerültek elő, mert Jézus példázatait a mindennapi életből merítette (magvető). A pásztorkodás ősi foglalkozás volt. így is tanultatok róla: pásztor-társadalom. A „pásztor” gondolat ezért élt mélyen Izrael életében is. Pásztornak nevezték a nép vezetőit, a királyt és a papokat is. Beszéltek hűtlen pásztorokról is. Istent tartották a legfőbb és leghűségesebb pásztornak. Erről szól az ősi és szép 23. zsoltár: „Az Úr az én pásztorom”.

Talán nem mindnyájan tudjátok, hogy régen a pásztor nem hajtotta, hanem vezette nyáját. Elől ment és a bárányok követték őt. Amikor Jézus azt mondta, hogy ő a jó pásztor, arra hívta népét, hogy őt kövessék, mert ő jó, megbízható vezető. Azóta, sok évszázada vezeti népét és ma is előttünk megy, utat mutat, vezetni akar. Az a kérdés, figyelünk-e rá, mert 6 azt mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat és követnek engem”.

2. Jézus keres minket. Ez már sokkal több, a példázat újszövetségi mondanivalója. A

jó pásztor nemcsak vezeti nyáját, hanem minden egyes bárányát számontartja, sőt utána megy az eltévedtnek, megkeresi az elveszettet is. Érről szól Jézus az elveszett juh példázatában. Ahhoz az emberhez hasonlítja magát, akinek, ha egy juha elveszik, otthagyja a kilencvenkilencet és megkeresi azt. A farizeusok megbotránkozására mondja, hogy nemcsak azokért jött, akik a gyülekezethez tartoznak, és magukat jóknak gondolják. Azokért is jött kereső szeretettel, akik messze kerültek vagy rossz útra tértek.

Mi sem figyelünk mindig szavára, sokszor eltévedünk, messze kerülünk tőle. Jézus sohasem mond le rólunk, hűségesen és fáradhatatlanul keres és hívogat minket. Ha igéjét hallod, ha ezeket a sorokat olvasod: ő keres téged.

3. Jézus életét adta értünk. Amikor azt mondja, hogy „a jó pásztor életét adja a juhokért”, akkor egyáltalán nem valami természetes és magától értetődő dolgot mond. Az, hogy egy pásztor vezeti nyáját, vagy megkeres egy elveszettet, előfordulhat a mindennapi életben is. De arra nemigen akad példa, hogy egy pásztor feláldozza életét nyájáért. A pásztor élete értékesebb, mint a ju- hoké. Így gondoljuk mi. De Jézus másként gondolkodik. A mi életünk neki mindennél drágább, még a sajátjánál is. A kereszten mutatta meg, hogy mennyire szeret minket. így mentett meg a legnagyobb veszedelemből, a kárhozatból és így mienk ígérete: „és én örök életet adok nekik”.

Amikor Jézus ma ezt mondja nekünk nagy szeretettel: „Én vagyok a jó pásztor” — akkor mi feleljük neki őszinte hittel és hálával: „Az Ür az én pásztorom”.

A Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalának kérése

Tekintettel arra, hogy D. Káldy Zoltán püspök a nyár folyamán sorra kerülő észak-amerikai, nyugat-berlini és dániai hivatalos útjai miatt több héten keresztül nem tud a Püspöki Hivatalban tartózkodni, másrészt a munkatársak különböző időben évi szabadságukat töltik, augusztus 31-ig bezárólag a fogadóórák szünetelnek. Kérelmeiket a lelkészek és gyülekezeti tagok írásban terjesszék fel a Püspöki Hivatalba.

NÉMET—SKANDINÁV EGYHÁZI KONFERENCIA

Szórványokban

Tizenötezer kilométer a kissomlyói hegy alatt

Huszonhárom évvel ezelőtt kerültem segédlelkészként először Kissomlyóra. Principálisom megérkezésemet követő nap kerékpárra ültetett, hogy megmutassa a gyülekezetei. Végigvezetett öt falun, majd megjegyezte, ez a gyülekezet északi fele, a déli fele a szórványhelyekkel egy kicsit nagyobb. Vettem magamnak egy kerékpárt. Édesapám csináltatott a kabátomnak egy fabőröndöt, ezzel jártam a fi- liákat. Egy év után biztatott édesanyám, kérjem meg a püspök urat, helyezzen könnyebb szolgálatra, de én kérni sohasem szerettem, különben is jól éreztem magam. Fiatal, vidám voltam. Innen hívtak meg Nádasdra lelkésznek, ahonnan 10 évig gondoztam motorkerékpárral a járási szórvány területet, a Vasi Missziót.

FURCSÁK A SZÓRVÁNYPAPOK ÁLMAI. Azt nem is álmodtam, hogy olyan helyre kerülök, ahol nem kell szüntelenül száguldoznom, csak a két kerék helyett négyet, a birkabőr kezeslábas helyett tetőt a fejem fölé. Hát ezt megértem, amikor a kissomlyói gyülekezet meghívott lelkészének. Az elmúlt évben kereken 15 000 km-t tettem meg a gyülekezet szolgálatában.

Csodálkoztam, hogy nem felejtettek el annyi év után a somlyóiak. Titokban abban reménykedtem, talán az igehirdetésem volt felejthetetlen. Csalódtam. A sok segédlelkész között arról jegyeztek

meg, hogy én voltam a sítalpas pap. Negyed évszázad múlva elárulhatom, hogy ezzel a közlekedéssel is volt ám néha hiba. Somlyóról még süéceken startoltam, de a falun kívül, ahol elfogyott a kitiport út az olvadó hóban nem csúszott a lécem. Így hát vállamra kaptám sítalpaimat. Köcskön, a falu szélén megint felkapcsoltam, így siklottam az imaház elé. Űgy- látszik ez a pár méter is elég volt ahhoz, hogy befussak vele a hívek emlékezetébe.

AZÓTA MÁS BRAVÚROKAT TANULTAM. Talán a helikopter korszakában arról emlegetnek meg, Trabantommal hogyan száguldtam át a hófúváson. Kudarcaim ezen a téren is voltak. Egy karácsony estén a borgátaiak nyomtak ki a főútvonalra, hogy a következő faluban is megtarthassam az istentiszteletet. Egy káldi hívem olyankor vontatott tovább, amikor a hóbucka tetején akadtam fenn, és a kerekek a levegőben pörögtek. Nem tudom a sítalp és az autó után mivel fogok közlekedni, de ma már azon kapom rajta magam, hogy rossz időben legszívesebben hozzányúlnék elődöm kampósbotjához. Annak idején nem vettem volna még a kezembe. Ma már néha kölcsön kérem a nagymamától. De az ő botja egy kicsit kicsiny nekem.

ÁM SZÁGULDJUNK VÉGIG MOST csak gondolatban

a gyülekezeten. Irány legyen az, amin első utam vezetett.

A káldi leánygyülekezet gondnoka egy kőműves presbiterrel felajánlotta, hogy sze- retetmunkával lebetonozzák Kissomlyón a gyülekezeti terem alját, mert az elmúlt évben a templomrenoválásnál az ő munkájukra már nem került

sor.

Egyszer Köcskre menet az autóm alatt beszakadt a fagyos sár. Az istentisztelet után a férfi híveim kisétálták velem az autóhoz, kiemelték a sárból. Sajnos ezt minden falum szélén nem tudnám megcsinálni. Nem azért, mert más faluk felé nincs sár, hanem, mert nem biztos, hogy ezeken a helyeken minden istentiszteleten van annyi férfi, akik elbírnak egy kis Trabantot.

Az egyházashetyeiek pár éve vásároltak házat imaháznak. Gyönyörűen berendezték. Most készített a gyülekezet jegyzője ajándékként az imaházba gyönyörű kovácsoltvas csillárokat, oltárra gyertyatartókat, a szószék mellé szimbólumokkal díszített falikart.

Borgáta most határozta el, hogy harangját villamosítja. Tavaly kerítették be a temetőt a községi tanács segítségével. Ugyanígy létesítettek gyönyörű parkot a torony körül.

Vas megye tanácselnöke, valamint egyházügyi tanácsosa megértő jóindulata mellett a községi tanács átadta gyülekezeti célokra a dukai gyülekezetnek a volt iskolát. Most készül a gyülekezet az épületet átrenoválni. Padokat, szószéket, oltárt készítettek, és most folyik a szépítgetés szőnyeggel, függönyökkel.

Jánosháza a gyülekezet szempontjából talán a jövőt jelenti. Az urbanizáció korában jelentős, hogy itt ipart telepítenek.

KISSOML Y Ó, AZ ANYAGYÜLEKEZET. Csupán 200 lélek. Itt áll a szép és hatalmas templomunk. Igazi lelki központ. Nagy ünnepeken ide gyűlik össze az egész gyülekezet, de a többi vasárnapokon is mindig vannak a leánygyülekezetekből is.

Templomunk vakolatát az elmúlt évben teljesen levertük, és újat készítettünk. Új a palafedés, a tetőcsatorna, és a toronysüveget átfestettük. Hogy milyen hatalmas munkát végzett a gyülekezet, arra jellemző, hogy az ingyen végzett segédmunkák értéke 40 600 Ft.

venni a gyülekezeti házat, mellékhelyiségeket és villamosítani a harangot. A munka befejezésével kapcsolatos hálaadó ünnepségről az Evangélikus Élet múlt heti számában adtunk hírt.

Ha valaki ezt elolvassa, talán azt gondolja: Milyen jól megy á gyülekezeti élet. Az őszinteség kedvéért be kell vallanom, hogy ez csak az érem egyik oldala. Vannak ám a mi gyülekezeteinkben is nehézségek, de vajon ki szeretné kitenni ezeket a kirakatba.

Segédlelkész koromban elődöm szokta mondani: „Csodállak, hogy tudsz ilyen jól aludni.” Azóta, ha nekem lenne segédlelkészem, néha én is elmondhatnám neki, mert sajnos voltak álmatlan éjszakáim.

MILYEN IS A SZOLGÁLAT egy ilyen szórvány gyülekezetben? Talán Jézus egy példázatához tudnám hasonlítani. A pásztor 99 bárányt ott hagy egy elveszettért. Bizony átvitt értelemben 99 feladatot félre kell tenni az embernek, mert sajnos mindig egyszerre csak egyet lehet megoldani. A szolgálat örök lelkifurdalással jár, örök elégedetlenség önmagámmal. Valamiről az embernek mindig le kell mondani, ami pedig egy értékes, színvonalas szolgáló élethez hozzá tartozna.

úr felszentelni, az áldozatvállalók közül nem kell senkit sem név szerint megemlíteni. Igaza van. Nyolc gondnok, mint nyolc karmester irányította az építkezést. Felügyelő, pénztáros munkáját, ha meg akarnánk fizetni, nem lenne elég egy papi fizetés. Volt, aki napokon át verte a falat, akinek még ki ’ sem mondtuk a kérésünket, már teljesítette is, és biztatott, bármi kell csak kérjünk. Mindent elsorolni nem lehet. De az is nagy dolog, hogy nemcsak anyagi természetű dolgokban, hanem lelkiekben is sokan vannak, alak készek szolgálni.

AMIKOR A TRABANTTAL ODAGÖRDÜLÖK egy istentiszteleti hajlék elé, belépek, és látom, hogy a székemre való párnát melegítik, jól esik ez a tízéves motorozás és a majdnem tízéves autózás után az isiással, reumával tele forgóknak, de ilyenkor valami melegség támad a szívem körül is. Nem mondom a Krisztus igája iga Kissomlyón is, a teher itt is teher, de ennek az igának sokszor megtapasztalja az ember a gyönyörűségét.

Pál apostol szavait igen át- érezheti a szórványgyülekezetben az ember. Az életem semmi nélkül való, és mégis mindennel bíró. Isten elé mindennap üres kézzel állhatok csupán, mint tehetetlen, hitvány szolga, és tőle mindennap kapok valami vigaszt, biztatást, erőt, hitet az új szolgálathoz, örömhöz.

Benkő Béla

Egy ilyen gyülekezetben csak úgy lehet szolgálni, ha A hívek hatalmas adományo- vannak testvérek, akik meghat adtak a templomrenová- osztják a szolgálat terhét. Egy lásra, és most mivel a segéd- testvérem, aki nem a legkeve- munkával ilyen sokat megta- sebbet dolgozott a templomon karítottunk, palára szeretnénk azt mondta, ha jön a püspök