Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1974-07-14 / 28. szám
Búcsúsás egy tanévtől és egy ódon épülettől Tanévsáró a Teológiai Akadémián Felhívás a gyülekezetekhez Az Országos Egyház elnöksége szeretettel kéri azokat a gyülekezeteket, amelyek az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építésére felajánlott összeget teljes egészében még nem fizették be, szíveskedjenek ai utolsó részletet is 1974. augusztus 31-ig befizetni. Ekkor kell ugyanis az Országos Egyház elnökségének az építési vállalattal elszámolnia. Adományok az új Teológiai Akadémia építésére Teológiai Akadémiánk tan- évzáró ünnepélye mindig jelentős esemény egyházunk életében, hiszen ekkor ad számot egyházunknak ez a fontos intézménye, hogyan végzi a lelkészképzés szolgálatát. A június 21-én tartott tanévzárót — amikor egyházunk vezetői, professzorok, hallgatók, a testvér egyházak akadémiáinak küldöttei, szülők és érdeklődők az Országos Egyház Székházának imatermét zsúfolásig megtöltötték — különösen is jelentőssé tette az a tény, hogy akadémiánk professzorai és hallgatói nemcsak egy tanévtől vettek búcsút, hanem elköszöntek az Üllői úti ódon épülettől is. Az ünnepélyen jelen volt Lóránt Vilmos főelőadó, áz Állami Egyházügyi Hivatal képviselője is. , Sseretss-e engem? A tanévzáró istentisztelet szolgálatát D. dr. Ottlyk Ernő püspök végezte. IgehirdetéElámélkodtat bennüket az a két összefüggő fejezet, melyet Pál apostol e levelében az anyagi ügyeknek szentel (8— 9 fej) Hirtelenében nem is tudja az ember, min csodálkozzék jobban, azon-e, hogy itt a nagy apostolt majdnem persellyel a kezében látja, vagy azon, hogy milyen gyakorlati érzékkej, nyúl hozzá a gyűjtéshez, holott írásaiban inkább tudós gondolkodónak mutatkozik, vagy méginkább azon, hogy olyan tanítást ad az adakozásról, mint előtte talán senki! Mindenképpen bámulatba ejtő. szemléltető példát kapunk most arra nézve, hogy miképp igyekezett ő embereket megnyerni, rábeszélni —önzetlenül, de valóban nem erélytelenül! A szentek, kiknek pénzt gyújt, a jeruzsálemi gyülekezet elszegényedettjei. Megsegítésüket vállalta az apostoli zsinaton, Ígéretét valóra váltani becsületbeli adósságának tudja; amerre csak jár a pogány- keresztény gyülekezetekben, mindenütt szorgalmazza a gyűjtés befejezését. (V. ö. Gál. 2, 10) Jeruzsálemből indult ki az evangélium. A görög világban alakult gyülekezeteknek hálát kell érezniük az „anyagyülekezetből” kiáradt s elvett „lelki javakért” és illő, hogy viszontszolgálatot tegyenek a „testiekben” (Rm 15, 41) Számottevő összeget akar előteremteni Pál. Nem tartja „rangon alulinak”, hogy pénzt szedjen össze. Apostolságához szorosan hozzátartozó szolgálat ez nem pedig koldulás. Dia- kónia a szó legszűkebb értelmében : anyagi támogatás a rászoruló testvéreknek. Semmivel sem alacsonyabb rendű szolgálat ez a gyülekezetben, mint azok, melyek az ún. karizmák, vagyis kegyelmi ajándékok révén elevenítették a gyülekezet életét. Ko- rinthusban örvendetesen gazdag lelki ajándékok virágoztak ki, gyógyítás, csodatévő hit, prófétálás, sőt nyelveken szólás. Pál éppígy „kegyelemnek” nevezi a gyűjtést és a gyűjtésben való részvételt! Csillogó fénybe vonja. Isten dicsőségének ragyogó fényébe áz adakozást, minden pénzdarabot. „Hálaadást szerez az Istennek” (11 v), a megajándékozottak Istent fogják magasztalni a testvéri segítségért. neink ellenére mégis szeretjük őt. A tanév végén Jézus elé rakjuk mulasztásainkat és bűneinket és tőle kapunk új erőt és bátorító kiküldetést. Ö ránk meri bízni továbbra is szolgálatát.” Jézusnak ebben az olthatatlan szeretetében Bátran kér tehát, Bizonyos benne, hogy az adakozók sem szenvednek kárt, a Teremtő megsokasítja vetéseiket, visz- szaáramlik az áldás jótéteményükből. Anyagiakban is, lelkiekben is. Hiszen minden adakozás új alkalom arra, hogy „önmagunkat odaadjuk az Úrnak” (8, 5) miként azt Macedónia keresztyénéi tették. Maguk sem éltek jómódban, mégis erejükön felül tudtak áldozatot hozni, mert előbb önmagukat szánták oda Isten tenyerére. Hasonlóképpen lelki haszon, hogy közösségbe kerülnek az ősgyülekezettel és a többi gyülekezettel és magával az apostollal. A közös ügy összehoz. (Az ökumenikus mozgalomban is többszörösen megbizonyosodott, hogy a szere- tetadományoknak közösségteremtő ereje van.) Bátran kér az apostol. Erőszak és kényszerítés nélkül, de határozottan és bölcs leleményességgel. A tisztesség határain belül minden érvet felhasznál s úgy noszogatja őket. Inti őket, hogy nem elég a jószándék, tettre kell váltani ígéretüket. Megbízható férfiakat küld hozzájuk, hogy az elakadt ügyet kézbevegyék és a tervet végrehajtsák. Hangsúlyozza, ő maga nem kezeli a pénzt, a gyanúnak árnyéka sem férhet hozzá, mintha magának kívánna belőle valamit is. Rajta hát! Versenyezzenek a gyülekezetek az adakozásban, ügyeljenek egymás példájára kölcsönösen. Hétről hétre rakják félre a megtakarított összeget. És idejében juttassák célhoz Arányosan adjanak, aszerint, kinek mennyije van. (Isten nemcsak azt nézi, amit odaadtunk, hanem azt is, mit tartottunk meg!) És mindenekfelett jókedvvel, meleg szívvel, örömmel, mert egyedül ez tetszik Istennek. A persely gyönyörűségeiről nyilván csak az tud így nyilatkozni, aki ismeri Krisztust mint az Istennek kimondhatatlan, leírhatatlan ajándékát (15 v). Krisztus gazdag létére szegénnyé lett értünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk (8, 9). ö még azt is meg tudja tisztítani, amihez annyi könny és vér tapad, még a pénzünket is meg tudja tisztítani. Scholz László Istenre figyelő, az emberekkel szolidaritást vállaló, közösségi emberekké formálódjanak. Ennek a formálódásnak az izzó kohója volt az akadémia az elmúlt tanévben, akár a mindennapi élet megszokott alkalmaira — előadások, áhítatok, fórum-, és otthonórák, önképzési alkalmak —, akár a tanév kiemelkedő eseményeire — vendégelőadások, doktorálás, ünnepélyek — gondolunk. A dékán kiemelte, hogy ebben az esztendőben is fokozódott a hallgatók öntevékenysége. Folytatta munkáját az irodalmi önképzőkör és természet- járó szakosztály, s megalakult a „Komoly zenét kedvelők klubja”. Ez utóbbi eredményének mondható, hogy tagjai sorából megalakult egy klasszikus énekszámokat előadó kvártett, melynek szolgálata a teológusnapokon és más gyülekezeti alkalmakon volt jelentős. Hogy ez a tudatformálódás a hallgatók életében hogyan jelentkezik, szépen illusztrálta Gáncs Péter végzett hallgató felszólalása, aki a hét végzett hallgató — Balogh András, ifj. Foltin Brúnó, Gáncs Péter, Mátrai Marianna, Roszik Miklós, Tóth Ildikó és Zelmann Pál — búcsúzott az akadémiától és tett hitet arról, hogyan szeretnének járni a szolgálat útján. Kapcsolat a gyülekezetekkel A dékáni jelentés hangsúlyozta, hogy az akadémia nem elméleti „szobatudósokat”, hanem a gyülekezetekben és a mindennapi életben hűségesen helytálló lelkipásztorokat kíván nevelni. Ezért olyan fontos a professzoroknak és hallgatóknak a gyülekezetekkel való kapcssolata. A tanév folyamán a hallgatók 186 gyülekezetben végeztek szuppliká- ciós szolgálatot és 26 gyülekezetben szolgáltak teológusnapi programmal. S hogy gyülekezeteink milyen szeretettel és A dél-afrikai igazságügyminisztérium hivatalos statisztikája szerint 1972. július 1. és 1973. június 30. között az országban 45 233 alkalommal botoztak meg embereket. A megalázó büntetési mód ellen tiltakoztak már többször is az egyházi vezetők Dél-Afriká- ban és a lakosság körében is felelősséggel fogadják „ifjú Timóteusaink” szolgálatát, annak szép bizonysága, hogy ezeken az alkalmakon kereken 344 ezer forinttal támogatták a lelkészképzés ügyét. A dékán e helyről is hálás köszönetét fejezte ki a gyülekezetek áldozatkész szeretetéért. Jutalmak A tanév folyamán egy magát megnevezni nem kívánó hit- testvérünk 100 ezer forintot adományozott akadémiánknak, hogy ennek az összegnek a kamataiból „Gäwert nővérek ala- pítválnyi jutalom" címén egy arra érdemes hallgatót megjutalmazzunk. A tanári kar az 5000 Ft-os jutalmat most első ízben Gáncs Péter végzett hallgatónknak ítélte oda. A csömöri gyülekezet adományából és az akadémia szociális alapjából a tanári kar pénzjutalomban részesítette Demény Károly, Németh Pál, Szabó Vilmos, Balicza Iván és Szemerei Mária hallgatókat, akik a modern nyelvek valamelyikéből átlagosnál nagyobb előrehaladást tanúsítottak. A végzett hallgatókon kívül az átlagosnál jobb tanulmányi eredményükért könyvjutalomban részesültek: Adámi László, Smidé- liusz Katalin, Sztojanovics András, Balicza Iván, Rafael József, Szabó Vilmos, Böröcz Enikő és Kormos Anna, a szupplikációs szolgálatban való hűségükért Bálint László és Varsányi Vilma, a zenebarátok körének vezetéséért pedig Szabó Lajos. A bibliaismereti versenyen elért eredményükért pénzjutalomban részesültek Balicza Iván, Böröcz Enikő, Bálint László, Adámi László és Gyarmati István, könyvjutalmat kaptak Szabó Vilmos, Varsányi Vilma és Ko- háry Ferenc. Viszontlátásra az új akadémián A dékán a következő szavakkal fejezte be jelentését: „Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amelyre már régóta készülünk, de amely csak most válik igazán valósággá. Ez a pillanat a búcsúé. A búcsúé, amikor elköszönünk attól az Üllői úti öreg épülettől, amely több, mint tíz éven át adott otthont akadémiánknak és hallgatóinknak. Tudjuk, a búcsú alkalma egy kicsit mindig nehéz, és most is az. Mégis mi tanárok és hallgatók most azzal az örömteli mondattal köszönünk el az Üllői úton működő egyházi hivatalok vezetőitől, munkatársaitól és a ház lakóitól, hogy viszontlátásra szeptember 25-én, a Lőcsei úti új Teológiai Akadémia felavatásán és az ott tartandó tanévnyitó ünnepélyen.” Dr. Selmeczi János nő az ellenállás. Különös előszeretettel ítélnek megboto- zásra olyanokat, akik a kormány fajüldöző politikája ellen tesznek valamit, de alkalmazzák közlekedési kihágások büntetésére is, így pl. a gyorshajtásért 6 botütés jár. (Junge Kirche) Sikátor 1000,—; Uraiújfalu 3000,—; Érd 500,-—; Veszprém- varsány 1500,—; Putnok 350,—; Kiskőrös 15 000,—; Budavár 5300,—; Salgótarján 3500,—; Iharösberény 2000,—; Várpalota 8000,—; Mézőberény II. 6500,—; Szombathely 3700,— ; Cinkota 6000,—; NagyVeleg 1400,—; Csönge 3000,—; Felpéc 2000,—; Gyúró 200,—; Zalaistvánd 2000,—; Zalaszentgrót 860,—; Pilis 10 000,—; Tor das 400,—; Sopron 15 750,—; Vadosfa 12 500,—; Fót 7 350,—; Tés 1000,—; Samogyvámos 800,—; Ferencváros 5000,—; Kiszsi- dány 80Ó,—; Ecseny 4000,—; Dörgicse 500,—; Nemeskér 100,—; Dunaegyháza 1000,—; Csengőd—Páhi 2196,—; Bokor—Kutasó 600,—; Rába- szentandrás 1800,—; Hatvan 500,—; Veszprém 2400,—; So- bor 550,—; Nagyszénás 2000,—; Galgagyörk 2000.—; Csaba- csüd 1500,—; Nyáregyháza 6525,—; Rákoskeresztúr 9000,—; Kispest 6000,—Páhi 1430,—; Egyházaskozár 3182,—; Csengőd 1712,—: Hegyeshalom 300,—; Kardoskút 760,—; Győr 4500,—; Takácsi 3560,—; Diósgyőr 1750,—; Rákospalota 6000,—; Nagysimonyi 700,—; Pusztavám 2500,—; Diósgyőr— Vasgyár 1400,—; Alsógöd 400,—; Kernen esmihály fa 1850,—; Hatvan 1000,—; Budafok 3000,—; Budahegyvidék 4100,— ; Mórichida - 2300,—; Dunaegyháza 1500,—; Szák 1800,—; Békéscsaba 40 000,—; Kőszeg 3621,—; Kisvárda 750,—; Békés 500,—; Angyalföld 6000,—; Győrszemere 1470,—; Nyíregyháza 20 000,—; Zalaegerszeg 3000,—; Dombóvár 3000,—: Alsóság 4700,—; Diósgyőr—Vasgyár 1600,—; Sátoraljaújhely 1500,—; Szügy 2500,—; Zugló 2000,—; Nagy- börzsöny 1500,—; Csanádalberti 500,—; Patvarc 1500,—; Bakony tamási 4000,—; Orosháza 8000,—; Lajoskomárom 4420,—; Kőbánya 4700,—; Győrság 1210,—; Boba 3000,— ; Rákoscsaba 1200,—; Pécel 765,—; Mencshely 2200.—; Balassagyarmat 5300.—; Hán- ta 3500,—; egyéni adományok 12 274,20 Ft. Június 1-ig befolyt adományok összege: 1 612 223,80 Ft. Nyolcvanöt éves professzorunkat köszöntjük Teológiai professzoraink nesztora, dr. Kiss Jenő nyolcvanöt éves. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük. Egyedül él a soproni Lövetek alján. Háza kertjében ropogós cseresznye piroslik dúsan a két emelet magas, vastag törzsű, óriási lombú fán. Vadhajtásként nőtt egykor — fct tudja, hány éve már annak — a kerítés tövén. Ö oltotta a hajtást germelsdorfira. — Szemeztem — javít ki szelíden. Házára borul a fa árnyéka. Az előszobában édes illat fogad: régi otthonok patinás illata, gondolom. De nem. Az asztalon száradó szárak, levelek. — Méhfű — mondja. Itt szedtem a Harasztos lejtőn, az erdőben. Kitűnő teafű. Bent az íróasztalon — mintha ma is aktív professzor lenne — kéziratkötegek, könyvek. — Rendezgetem a kéziratban maradt munkáimat, s a bibliográfiáját. Nyolc kötet kiadatlan müveinek mennyisége. Nem számítva a megjelent cikkeket, s két közismert könyvét, a galá- ciai levél magyarázatát s az Újszövetségi görög szótárt, ami két kiadást is ért. Pedig a mi méreteink között teológiai műből két kiadás nagy szó. Egyedül él. Meleg csend veszi körül. Ennek a csendnek A János passió Oroszlányban Egy év után ismét haUhat- tuk — május 12-én — Bach halhatatlan művét az oroszlányi gyülekezet Ének- és Zenekarának tolmácsolásában. Ha az elmúlt évben dicsérő jelzőkkel illettük, úgy ezt most még fokozni kellene, hiszen a két előadás, ami között egy újabb esztendő kitartó munkája volt, csak előnyére vált a mostani előadás színvonalának, a bachi muzsika jobb megértésének. Nagy Dániel — a bányász- karnagy szívóssága és ügyszeretete újra és újra szívet-lelket gyönyörködtető szolgálatban jut és jutott ez alkalommal is kifejezésre. Nem mindennapi á karnagynak ez a talantuma, amit csalhatatlan ösztöneivel jelesen képes kamatoztatni. A napi, nehéz fizikai munkája mellett ezzel az Isten-áldotta „hobby”-jával egyre többször érkezik el olyan eredményhez, amely előtt még az érzékenyebb fajta kritikus, vagy igényesebb hallgató is megemeli kalapját és ugyanakkor csendben hálát ad az Istennek. De ugyanegy lapon, vagy mondatban kell megemlékeznünk az énekkar valamennyi tagjáról, hűségéről. Utoljára, de nem utolsósorban köszönet illeti a gyülekegyermek-zsongása van. Családos fiainak, kilenc unokájának, három dédunokájának hangja Kapolcs—Budapest— Helsinki háromszögben visszhangzik. Ennek a csendnek temetőhangjai vannak: egy gyermek és a feleség indult el mellőle az Úrhoz. Egyedül él. Az évtizedek során kereken háromszáz teológus indult el katedrája elöl. Emlékkönyve is méhfű illatú: ízes emlékek gyűlnek fel a nevek olvastán. Búcsúzni idejött induló évfolyamok, visszavisszatért egykori hallgatók nevei. Egyedül él. De szivek veszik körül. Míg elkísér egy darabon a kanyargós úton, szíves köszönések hangzanak úton és kertekből. Ö pedig elsőnek mindig a picinyeket veszi észre, a tipegő emberpalántákat. Jövőt keresve és látva jár. Rájuk mosolyog és szívre derül. Lehajol, felvesz egy követ. Szív alakú. Otthon leteszi az íróasztalára. Nem mondta, de bizonyára erre gondolt: „elveszem belőlük a kőszívet, és adok nekik hússzívet”. Mit is tanultunk tőle? Talán éppen ez , volt oktató-nevelő munkájának, sok évtized szolgálatának belső ritmusa. K. E. zet határain kívülről érkezett segítségeket is: a tatabányai lelkes erősítő gárdát, a szólóénekesek munkáját, akik ez alkalommal is a szolgálat örömével jöttek „vidékre”: Mohácsi Judit, dr. Nagy Ervinné, Fülöp Attila, dr. Meláth Ottó, Mezőfi Tibor nevét említsük, valamint az orgonakontinuót portosan ellátó Tódy Évát. Igehirdetéssel ez alkalommal dr. Nagy István, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese szolgált. Isten áldását kérjük továbbra is, e helyről is az oroszlányi Énekkarnak az istentiszteleti életet teljesebbé tevő minden szolgálatára! L. L. BANGLADES A nemrégen függetlenné vált ázsiai állam területén a Dán Szántál Misszió új kezdeményezésként még ebben az évben hét misszionáriust küld ki a leprabetegek közé. Egy már meglévő kisebb kórházat vesznek át és bővítik ki a nagy számban jelentkező megbetegedések leküzdésére és a betegek részére munka- alkalmakat is igyekeznek biztosítani. (lwi) zőket mondta: „Ma minket is megkérdez Jézus ezen az igén keresztül: Szeretsz-e engem? Pétert sem azért kérdezte, mintha nem ismerné a szívét, hanem azért, mert a kérdésen keresztül akart beláttatni vele valamit, rá akarta vezetni valamire, meg akarta mutatni Pétert önmagának, tisztázni akarta Péter előtt önmagát. Ezt akarja elvégezni Jézus rajtunk is. A bűneinkre figyelmeztető Jézus elé álljunk mai Péterként, Öreá való hivatkozással. Ö mindent tud, ismeri bűneinket és mulasztásainkat, de azt is tudja, hogy ő maga gyújtotta fel bennünk iránta való szeretetét. Mi csak visszatükrözzük és viszonozzuk az ő olthatatlan szeretetét, és bűVendégek és az Akadémia hallgatói a tanévzárón erősödtek a hallgatók és professzorok az elmúlt tanév minden alkalmán. A tudatformálás kohója Ugyanezt a gondolatot fejezte ki dr. Vámos József dékáni jelentésében az istentiszteletet követő ünnepi ülésen. A Jézus szeretetében való erősödés emberi oldalról megfogalmazva nem más, mint tudatformálás. Hogy az akadémiára beiratkozott hallgatók tanulmányaik elvégzése után a gyülekezetekben, társadalmunkban és az emberiség nagy családjában végezni tudják azt a szolgálatot, amit az egyház Ura reájuk bíz, ahhoz az szükséges, hogy Jobban kell értenünk „A szentek iránti szolgálat’ 2 Kor. 9, 1 Bódás János: CSAK AZ EMBER Hiszek a földnek, mert kalászt szól, a fa gyümölcsével beszél. Gyapjúval, tejjel érthetően szól a juh s a jámbor tehén. A folyó halat ád, hajót visz, kiönt, s virul a kert, a rét. A nap világít. Ami csak van, mind tisztán adja lényegét. De az ember mindig titok. Ajkán csak művirág a szó. Ezer keserű lecke int, hogy csak holtan megbízható. Bár zúzná szét a képmutatás kényszerét már az új világ, hol nyílt szívű lehet az ember s szava és tette egybevág. A költő „ISTENES ENEKEK” című kötetéből. Megjelent 1973-ban. 45 233 BOTOZÄS EGY ÉV ALATT DÉL-AFRIKABAN!
