Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-07-07 / 27. szám

Volt értelme

A magyar békemozgalom 2b. évfordulóját ünnepelte

HUSZONÖT ESZTENDŐ a világ, az emberiség történetéhez képest nagyon rövid idő. Arra azonban elegendő — mint ahogy Péter Jánosnak, az országgyűlés alelnökének ünnepi beszéde szép összefoglalásban elénk tárta, hogy döntő módon határozza meg az ebben a 25 évben élt emberek sorsát és jelentős befolyást gyakoroljon az elkövetkező nemzedékek életére is.

Akik 25 esztendővel ezelőtt hazai földön is bátran nekivágtak a nagy vállalkozásnak/ és élére álltak új társadalmunk béketörekvéseinek, csak bízva remélték, hogy egy negyedszázad után az elért eredmények ilyen bőséges kévéjét lehet egybekötni. Mert a világ bizony nagyot változott és erőteljesen rajzolódnak ki egy új, egy más világ arcvonásai.

A VÁLTOZÁS JÓ IRÁNYÜ, mert egy békében és együttműködésben élő emberiség jövendőjével bíztat. A békemozgalom, amely jelentős részt vállalt hazai — és világviszonylatban az új világ kialakításában, az ünnepi időszakban éppen ezért nemcsak jubilált, hanem az elért eredményeket ösz- szegezve, a mai valóságot felmérve, öntudatában megerősödve tervezett és vállalt új meg új feladatokat.

Annak, hogy a világ más lett mint volt 25 esztendővel ezelőtt. a hátterében és alapjaiban elsősorban az a nagyarányú történelmi és társadalmi változás húzódik meg, amely a szocialista világrendszer kialakulásához vezetett.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ALELNÖKÉNEK ÜNNEPI BESZÉDE nagy összefüggésekben mutatta meg, hogy ebből a háttérből és ezen az alapon miként jutott el a 25 évvel ezelőtt egy harmadik. világháborútól rettegő Európa — ez az örökös tűzfészek — a békés egymás mellett élés biztonságot ígérő megszilárdulásának küszöbéhez, példát adva más kontinenseknek is. Miképpen lehetett megfékezni a militarizmus agresszivitását előbb Koreában, majd Ázsia délkeleti területein. Leta- gadhatatlanul ezen az alapon erősödtek meg elsősorban Afrika területén a függetlenségi és szabadságmozgalmak, hogy végül is világprogrammá váljék a gyarmati rendszer felszámolása és a neokolonialista törekvések lelepleződjenek. És az sem vitás, hogy a szocialista világrendszer kialakulása szükségszerűen követelte az Észak-amerikai Egyesült Államok eddigi politikai törekvéseinek a revízióját, teret engedve a realitásokkal számoló erűknek. Az egész világra kiható szovjet— amerikai kapcsolatokban ezen az alapon remélhető az egymást elválasztó tényezők szűkítése a csúcstalálkozón és az együttműködés szélesítése a két nagyhatalom és a világ népeinek együttes javára.

VOLT ÉRTELME A 25 ÉVES KÜZDELEMNEK. Az új világ kialakításában szerepet vállalt békemozgalom sok sikert könyvelhet el. .4 huszonöt év alatt végbement változás, a mozgalom rohamosan szélesedő bázisa, a békeszerető erők moszkvai találkozásának továbbgyűrűző hatásai adják a lendületet a negyedszázados fordulón a további küzdelem vállalásához.

Most az elért eredmények visszafordíthatatlanná tételére esik elsősorban a hangsúly. S kétségtelen, hogy ebben a fegyverkezési verseny csökkentése, az európai biztonságot és együttműködést garantáló harmadik, magasszintű „menet” nagyon fontos szerepet játszik, de tovább kell erősíteni a távol-keleti békés rendezés beindult folyamatát, szembe kell nézni határozottan a visszahúzó és a béke kibontakozását megfordítani akaró kísérletekkel, a vietnami megegyezést veszélyeztető imperialista mesterkedésekkel, a chilei katonai rendszer népelnyomó, a haladó erőket üldöző terroruralmával. A százhúsz ország békeharcosait tömörítő Békevilágtanács nagy szerepet játszhat a jövőben is abban, mint ez Ro- mesh Chandra főtitkár üdvözlő szavaiban elhangzott, hogy közösen felépítsük azt az új világot, amelyből örökre száműzzük az éhséget, a szegénységet, a háborút.

A HAZAI BÉKEMOZGALOM, mint ahogy ugyancsak a Világtanács főtitkára megtisztelő módon emelte ki, kezdettől fogva az első sorokban küzdött a nagy cél megvalósításáért. Ennek a hátterében is ott találhatjuk társadalmunknak a szocializmus alapjain kialakult gyümölcsöző egységét. Nem véletlen. hogy a Béke Világtanács a jubileum alkalmával Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát a legmagasabb kitüntetéssel, a Joliot Curie aranyéremmel tüntette ki. Természetesen adódik a hazai területen a további feladatok számbavételekor a hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára való felkészülés, az ehhez kapcsolódó társadalmi, gazdasági és politikai célkitűzések támogatása.

FIGYELEMRE MÉLTÓ VOLT az eddigieken túl az ünnepi beszédnek az a megállapítása is. hogy lényegében véve ma minden nemzetközi gyűlés békekonferenciává válik. Ezek között említette meg, s ez megtisztelő és elkötelező is számunkra, az egyházak nemzetközi gyűléseit. Kétségtelen, hogy az elmúlt 25 esztendő alatt egyházunk képviselői is számos nemzetközi összejövetelen szolgálhatták az egyetemes béke ügyét. Tehettük ezt azért is, mert helyet kaptunk és jó szívvel vállaltunk részt a szervezett békemozgalom keretében és ez segített megérteni és képviselni is az ügy igazát. Meggyőződésünk szerint a kapuk tovább nyílnak számunkra is az új feladatok felmérésében és vállalásában. Ott vagyunk az együtt ünneplők táborában és szeretnénk a továbbiakban it ott lenni az együttküzdök seregében egy más. egy új világért.

M. Gy.

ZAMBIA

Az afrikai keresztyén egyházakat tömörítő összafrikai Egyházi Konferencia május 11—24. között Zambia fővárosában. Lusakában tartotta közgvűiését. 31 afrikai ország 103 képviselőié iött el protestáns. ortodox, kopt és független egyházakból. A küldöttek kifejezték szándékukat, hogy

az afrikai egyházi és társadalmi és politikai kérdések megoldásában az afrikaiaknak a saját kezükbe kell venni az irányítást. Az Egyházak Világtanácsát dr. Philip A. Potter főtitkár képviselte és meglátogatta a konferenciát dr. Kenneth D. Kaunda, Zambia elnöke is. (öpd)

Ötven év után

Amikor névsort olvastak, a nagyobbik fele már hiányzott. Az ő nevüket már máshol jegyezték.

HUSZONEGYEN VÉGEZTEK 1924-BEN a soproni teológiai fakultáson s ötven év után 1974-ben Budapesten találkozott az „évfolyam”. Heten közülük — Cséry Lajos, Glatz József, idős Harmati Béla, Lukács István, Nyíró József, Szlovák Miklós és Tom- csányi László — meg tudtak jelenni.

A Deák téri templom udvarán gyülekeztek. Mintha nem is évfolyamtalálkozóra, de valami különös nagy eseményre készültek volna. Papok. „Isten rabjainak” mosolya ült minden arcon és az elfogultság. meghatódottság erőt vett rajtuk. ..Azt hiszem ez lesz az utolsó találkozásunk” — jelentette ki valaki közülük olyant természetesen, mint ahogyan egy sárguló levél megrezzen az őszi faágon. Némelyik alig ismerte meg társát. akivel négy esztendeig egy padban ült, és ezen sem csodálkozunk. Az egyházak munkájának centrifugális ereje sodorta őket szét az ország különböző vidékeire és évtizedek teltek el. míg a találkozás örömét kóstolgathatták. Eközben sűrűsödtek a ráncok, s fehérebb lett hajuk. A ringató Dombóvár, Budapest kőrengetege, a nógrádi lankák ösagárdja, a folyók városa, Győr, az Alpok tövében Szent- gotthárd, az akác magyarországi hazája. Szarvas s a peremváros Kispest volt utolsó állomáshelyük. S ezeken a munkahelyeken közel fél évszázadot töltött majd valamennyije. Mennyi hűség, állandóság. megelégedettség, állhatatosság, mennyi hivatás- tudat e fél évszázadban! Mert a felsorolt „őrhelyek” a maguk természetét illetően „szerény” helyek. Sok gonddal, fáradsággal pásztorolt gyülekezetek és éppen ezért volt szolgálatuk emberileg kifejezve hősi munka.

SZOLGÁLAT. Milyen egyszerűen. könnyedén ejtjük ki ezt az evangélikus lelkészre jellemző szót. De tudjuk-e azt. hogy a fél évszázados „szolgálat” mögött mi minden rejtőzik? Hány istentisztelet, bibliaóra, konfirmáció, úrvacsora osztás, keresztelés. esketés. temetés, lelkipásztori látogatás van? Csak egész szerényen, nem a hitelesség igényével próbáltunk számolni és Harmati Bélánál pl. 13 000 alkalom jött ki. Tizenháromezer igehirdetés! Fantasztikus szóm! S mindez egy kicsiny nógrádi faluban és környékén. Szarvason Szlovák Miklós heti 34 órában megszámlálhatatlanul sok gyermeket tanított hittanra. Cséry Lajos maga szervezte meg a dombóvári gyülekezetei. Hát így fest a szolgálat.

A FÉL ÉVSZÁZADOS TALÁLKOZÓRA D. Káldy Zoltán püspök is eljött. Űrvacsora- vétellel kezdődött a találkozó. Azok. akik hosszú évtizedeken keresztül számtalan alkalommal osztották a kegyelem jegyeit és hirdették a bűnbocsánat szentségében a megújulás lehetőségét, most maguk is odatérdeltek a kegyelem oltárához hálaadásra és könyörgésre újabb erőért. „Az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű” — ezt az igét választotta erre az alkalomra a püspök.

Én az arcokat figyeltem, a könnybelábadt szemeket, amelyek az igehirdetés alatt a messzi múltat fürkészték. A püspök arról szólt, hogy alig volt nemzedék, amelynek életében úgy sűrűsödtek volna

az események, mint a most egybegyűlteknél. Amikor átlépték a teológia küszöbét, még nem gyógyultak be az első világháború ütötte sebek. A gazdasági válság nyomorba döntötte népünk millióit. Majd a „félrecsúszott történelem” szakasza kezdődött. Ennek a nemzedéknek az életéhez hozzátartozik a második világháború. Látta az embertelenséget, a vérzivatart, hadifogságot. árvaságot, összedőlt templomokat, megtépázott gyülekezeteket. Jeruzsálem pusztulását. Megélte a felszabadulást is. Az új társadalom ta- pogatódzó elindulását. A prob- lémázgató, útkereső szakaszt. Mindezen keresztül vergődött az egyház is. És itt kellett helyt állniuk.

És jött az a szakasz — fejtegette a püspök —. amikor megtalálta egyházunk a helyes utat. „Nem volt könnyű dolog Isten igéjének hirdetése tisztán e hosszú életszakasz alatt. Sűrű történelem volt életetek. Ez a sűrű történelem igát. terhet, küzdelmet jelentett.”

DE EZÉRT AZ IGÁÉRT ÉS TEHERÉRT. a lelkészi szolgálat igájáért adnak hálát az idős lelkészek. Mert ezt az igát és terhet segítette hordozni az, akinek szolgálatába szegődtek. És mert ez az iga mégis csak öröm volt. Minden pré- dikálás az örömhírt szólaltatta meg. minden keresztelés öröm volt, a konfirmálások, házasságkötések és a temetéseken megosztott gyász és vigasztalás hirdetése örömöt jelentett Az evangélikus lelkész szolgálata önmagában öröm.

„AZ EGYHÁZ VEZETŐSÉGE IS megköszöni a szolgálatot” — fejezte be D. Káldy Zoltán püspök igehirdetését.

Mondom, néztem a tekinteteket, a szemeket könnyárban úszva, amint elrévedezve a múltat ismét átélve szegeződ- tek az oltárra. Ó, az oltár, az Űr áldozatának szimbóluma, amely előtt állhatták öt évtizeden keresztül, s a szószék, amelyen szárnyakat kapott a Szentlélek által megihletett „tolmács”, a keresztelő kút, amely fölé tartották a csecsemőket. Mindez a múlt, ahol lemorzsolták esztendeiket. És a templom, ahol ünnepi ájta- tosság úszott, a feketébe öltözött parasztok komor megalázkodása Isten előtt, a beharangozások s a kimenetelek, amikor Ady szavaival: „papi beszéd kemény fejekből csendben száll el” ... Eredmények és kudarcok, sikerek és vergődések. Ezeket olvastam le a tekintetekről.

AZUTÁN SZEDEGETTÜK AZ EMLÉKEKET Dombóvárról, amelynek egyik filiájában a 360 lélekből a kitelepítés utána csak 51 maradt, Szent- gotthárdról, ahol valaha 800 lélek volt, ma csak 140. Glatz József elmeséli, hogy tíz évet nagy megbecsülésben vasmunkások között töltött. Lukács István valaha a Harangszót szerkesztette, Tomcsányi László 14 iskolában tanított. Megszólalnak a papnék is, akik a gyülekezeti munka mellett gyermekeket neveltek fel, unokákra büszkék s még a szűkös keresethez is hozzá segítettek.

Emberi sorsok nyílnak ki. Mégsem. Papi életek. A szolgálat derűje még most is az arcokon sugárzik. Hűséget, állhatatosságot, hivatástudatot. becsületes munkát tanultunk tőlük és mindenekfelett azt, hogy érdemes Krisztus szolgálatában elégni az emberért.

Dr. Rédey Pál

A kapott szeretet viszonzásra indít

Olivier Beguinné, Mansfeld Ágnessel beszélgetünk

Az interjúkészítő abban a szerencsés helyzetben van, hogy magyarul folytathat beszélgetést a Nemzetközi Bibliaszövetség néhai főtitkárának feleségével.

Igen — tájékoztat Beguinné asszony —, bár Pozsonyban születtem, 6 éves koromtól férjhezmenetelemig Magyar- országon, közelebbről Pécsett éltem. Édesapám az akkori pécsi Erzsébet Tudományegyetem keretében folytatta hivatását.

Meleg szavakkal emlékezik gyermekkoráról. Első lelkészéről, Baldauf Gusztávról, akinek nevét hordozza pécsi szeretetotthonunk is.

Az 6 halála volt gyermekkorom első szomorú emléke. Később a halállal többször is volt találkozásom, de erről nem szívesen beszélek. (Hozzátartozói közül a fasizmus idején többeket is elhurcoltak, s nem mindenki élte át a szörnyű szenvedést.)

Ifjúkorában találkozott először komolyan a Bibliával és akkor még aligha tudta, hogy ez örök eljegyzés lesz.

Mindig hálásan gondolok azokra, akik az akkori időkben ismétlődő konferenciákon élővé tették számomra az igét: „Nem ti választottatok engem.” (Név szerint is említ közülük többeket.)

Azon a beszélgetésen, ahol D. Káldy Zoltán püspök fogadta a Magyar Bibliatanácsot meglátogató hivatalos küldöttség tagjait, S. Smaadalt, a Nemzetközi Bibliaszövetség

mostani főtitkárát. G. Fick európai titkárt és Beguinné asszonyt, szemmel látható, hogy püspökelnökünkhöz interjúnk alanyát régi kapcsolatok fűzik.

Káldy Zoltán segédlelkészként jelen volt Pécsett az esküvőnkön. A nehéz időkben, amelyekre már céloztam, hitvalló lelkipásztori bátorságával, az üldözöttekkel közösséget vállaló gondoskodó szere- tetével szinte egyetlen támaszom volt. Ugye megérti már abból is, amit eddig elmondtam, hogy engem a kapott szeretet ösztönöz viszonzásra.

Az esküvőt említette kedves vendégünk. Rákérdezek, hogyan lett Beguinné?

Amszterdamba kaptam kiküldetést az akkor haladó irányú egyházi Diákszövetségtől. Ott ismerkedtünk meg a férjemmel. A Biblia iránti közös szeretet hozott össze bennünket. Mint felesége végigkísértem szolgálata útjain. Először az Egyesült Államokban, majd az Egyesült Bibliatársulat 1946-ban történt megalakulásától Londonban éltünk. így kerültem új kapcsolatba Magyarországgal is. Férjem felfigyelt az itthoni törekvésekre az új Biblia kiadásával kapcsolatban. 1947-ben járt itt először. Rajtam keresztül jobban meg tudta érteni a problémákat is, de az egész új helyzetet is. ö azok közé tartozott, akik mellé álltak az itteni egyházaknak. Többször is járhattunk itt. és férjem szakértői tudásával igyekezett segíteni a Magyar Bibliatanács nagy vállalkozását, az új bibliafordítást és annak kiadását.

Férje halála bennünket is megdöbbentett és mélyen át- éreztük fájdalmát.

Igen, őt sokan szerették. Ha lála után tiszteletére egy alapítványt hoztak létre a beküldött adományokból. Amikor megkérdeztek, hogy ezt mire fordítsuk, azonnal az új magyar Bibliára gondoltam. Javaslatomat el is fogadták. Részben azért vagyunk most itt, hogy ezt hivatalosan is bejelentsük. A rendelkezésre álló összeg felhasználása tekintetében természetesen az illetékes helyi szerveknek kell a szükséges megoldásokat meg- találniok. A nemzetközi szövetség a bibliafordítás, kiadás és terjesztés szolgálatát az itthoni egyházak feladatának tekinti és ebben kész a nemzetközi tapasztalatokkal segíteni, ahogy ezt a megelőző megbeszélésen hallhatta.

A Bibliával foglalkozó nemzetközi szövetség munkájában való nagy tájékozottsága adja számba a kérdést, hogy nem kíván-e a jövőben ennek az ügynek hivatalos munkása is lenni?

Talán meglepődik rajta, de van egy olyan érdeklődési területem, amely ma is új tanulmányok folytatására ösztönöz és pedig a hit és a pszichológia kapcsolatai. Ebben az irányban szeretném majd ismereteimet hasznosítani a rászoruló emberek tanácsolásával.

örülünk, hogy újból itthon köszönthettük, és megköszönhetjük a kapott szeretet nyomán többszörösen is visszakapott szeretetet. Van-e még, amiben ezen felül együtt tud velünk örülni?

Ahányszor jövök, újabb és újabb meglepetések érnek, a fejlődés új és új jelei. Ne vegye rossz néven, ha a friss élmények hatása alatt a beszélgetésre rendelkezésre álló időre való tekintettel egyet emelek ki. Ez pedig a kulturáltság emelkedése a társadalomban, az emberek egymással való érintkezésének formáiban a közösségi élet területén.

Bizonyára Beguinné, Mansfeld Ágnes szolgálata is hozzájárult annak a bizalmi légkörnek a kialakulásához, amelyben a mostani tanácskozások is folytak a Nemzetközi Bibliaszövetség hazánkban járt kiküldöttei és egyházainknak a Biblia fordításáért, kiadásáért és kézbeadásáért felelős szervei között. A kölcsönös bizalomnak, megértésnek és segítőkészségnek a levegője vette körül azt a találkozást is, ami a fenti interjút megelőzte, amikor is D. Káldy Zoltán püspök fogadta hivatalában munkatársai körében a vendégeket. A beszélgetésben a kölcsönös tájékoztatás mellett szó esett az új fordítású magyar Biblia kiadásával kapcsolatos részlet- kérdésekről, a jelentkező igényekről, lehetőségekről és feladatokról.