Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-30 / 26. szám

I \i elveszettel megkeresi Lk 15, 1—10 ISTEN NEM HAGYJA VESZENDŐBE MENNI AZ ELVE­SZETTET. Jézus példázatai arról szólnak, hogy Isten minden lehetőséget megragad az elveszett felkutatására. Fáradhatatla­nul utána megy. ahogy a pásztor keresi úttalan utakon az elve­szett bárányt, vagy ahogy a gazdaasszony tűvé teszi az egész házat az elgurult pénzért. .4 pásztor, a gazdaasszony nem nyug­szik bele, hógy egy elveszett, nem vigasztalgatja magát azzal, hogy sokkal több maradi, mint amennyi elkallódott. Érthető, gondolnánk, hiszen mégis csak a vagyonuk csökkent, értékűk veszett el. Szegényebbek lettek valamivel. AZ ELVESZETTET KERESŐ ISTENT NEM AZ VEZETI, hogy haszna, vagyona csappant meg. Isten nem lesz „szegé­nyebb" azzal, ha egy ember elkallódik. Őt a szeretet vezeti a keresésben. Nem a saját hasznát látja abban, hogy valakit meg­talál. hanem éppen az elveszett, de megtalált ember érdekét. Az elcsellengő juh elöbb-utóbb elpusztul, ai elveszett, ismeret­len fejtekben porosodó pénz pedig gyakorlatilag értéktelenné válik. Az elveszett ember a maga emberi rendeltetését, ember­ségét, célját, értelmét veszíti el. Káros önmagának, és káros a társadalomnak, amelyben él. Ezt nem akarja Isten. Amikor Jézus és a farizeusok bűnösökről és elveszettekről beszélnek, nem egyszerűen a kultuszt közösségből, az istentisz­teleti életből kiváltakról van szó. A „vámszedők és bűnösök", akikről gyakran szó esik az evangéliumokban, egészen hétköz­napi, társadalmi jellegű bűnökben vétkesek. Gátlástalan önzés­ben, nyerészkedésben, házasságtörésben és más bűnökben él­tek- Többször esetleg úgy, hogy nem szakadt meg a kapcsola­tuk a vallásos, istentiszteleti élettel. Emberi, erkölcsi magatar­tásuk tévedt vakvágányra. Persze nemcsak az emberek erköl­csi normáiba ütköztek ezzel, hanem kirívóan megsértették Isten törvényét. i A PÉLDÁZATOKBAN ARRA KAPUNK FELVILÁGOSÍ­TÁST. mi Isten állásfoglalása ezekkel az Isten országa, de egy­úttal az emberi társadalom számára is elveszettekkel kapcso­latban. A farizeusok egyszerűen leírják, törlik őket a helyes úton járó igazak létszámából. Megszakítják velük a közössé­get, kerülik a velük való érintkezést mindaddig, amíg esetlég a maguk erejéből — erre halvány remény van — ’'issza nem tér­nék, Jézus azonban homlokegyenest ellenkezőleg cselekszik, Keresi velük a kapcsolatot, utánuk, közéjük megy. Méghozzá anélkül, hogy megalázná őket nyomasztó erkölcsi felsőbbségé- vel. fejükre olvasná azt, amivel egyébként is tisztában vannak. Bűnösök közé menése nem is „korpa közé keveredés". Szolgá­lat. a szó legnemesebb értelmében. Életük helyes irányát elvesztett, emberségükben megrokkant az emberi közösseget károsító, vagy botránkoztató életű em­bereknek segítséget nyújt Jézus ahhoz, hogy bátorságuk és le­hetőségük legyen újat kezdeni. Nem várja mag. amíg maguktól megváltoznak — erre talán hiába is várna. Segíti a megválto­zást. Nem várja meg, amíg az elveszett magától előbukkan. Elébe megy, keresi és mikor megtalálja, segítségére van. ISTEN SOKSZOROSAN ÖRÜL AZ ELVESZETT MEGTA­LÁLÁSAINAK, mint az el sem veszett igazaknak. Nem igazság- -4atan ez? Isten nem mellőzi, nem becsüli le az el nem veszet­tet, tehát a mindvégig helyes úton járót. Egyszerűen azt fejezi ki a példázat, hogy Isten nem az elveszett vesztén, bünhödésén. pusztulásán örül, hanem a megmentésén. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK Köszönjük Istenünk, hogy nem a bűnös elvesztenek, hanem megtérésének örülsz. Légy velünk, hogy el ne vesszünk a te szent akaratod és az emberi közösség számára. Segíts arra is. hogy ne szeretetlen ítélkezők, másokat megvető igazak legyünk, hanem Krisztus igaz követői. Vezess jó eredményre minden embermentő szándékot, hogy se teste, se lelke ne vesszen el gyermekeidnek. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1974. június 30-4n Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gaoor, de. 11. (úrv.) Keveházi László, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gabanyi Géza. Dózsa György üt 7. de. fél 9. Gabanyi Géza. Üllői ut 24. de. fel 11. Karácsonyi Sán­dor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Redey Pál. Kőbá­nya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12 Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ka­roly. Rákosfalva de. 0. Boros Ká­roly. Gyarmat u. 14. de, tél 10. Boros Karoly. Köti út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út J29. de. S. Benczúr László. Frangepán u. de. fel 10. Benczúr László. Cjpest de. 10. BLazy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Újtelep de. tél 9. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest-tVekerie- telep de. 8. Pestújhely de. !0. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. dr. Bodrog Mik­lós. Rákospalota-Nagytempiom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákospalo- ta-Kistemplom au. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél — Szentháromság után a 3. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 1 Pt. 5, 6— 11; az igehirdetés alapigéje: Lk. 15, 1—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A i RÁDIÓBAN. Június 30-án vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pe­tőfi Rádió. Igét hirdet POVÁ- ZSAY MIHÁLY békéscsabai lelkész. J. S. BACH ÉS KOBTÄRSAI címmel orgonahangverseny lesz június 28-án. pénteken és júhus 1-én. hétfőn este fél 7 órakor a Bécsi kapu téri templomban. Bach: Három korálelőjáték D-dúr szvit szóló-gordonkára Clérambault: Suite. Prelude. Capriccio Bach—Kodály: Három korálelőjáték Bach: G-dúr fantázia Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Közreműködik: Mező László (gordonka) Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. tél 11. Clnkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fel 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fel 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. ti. Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. D Kórén Emil. Óbuda de. 9. dr. Fabiny Tibor, de. lü. dr. Fabiny Tibor. Xll., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csen- gődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Filipínyi János. Modor! u. 6. de. 10. Turcsányi Sándor. Kelen­föld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zol­tán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Visontai Robert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. fél 11. — KISAPOSTAG. Pünkösd ünnepén Szabó István duna- egyházi lelkész, egyházmegyei sajtóelőadö szolgált a gyüle­kezetben. Ismertette egyhá­zunk sajtómunkáját. A kis gyülekezet tagjai 300.— Ft ér­tékben vásároltak kiadványo­kat, és 400.— Ft értékben ren­deltek egyházi könyveket. — DUNAEGYHÄZA. Isten iránti hálából közel kétezer forint értékű szőnyeget aján­dékozott a templom részére özv. Alberczki Mihályné, a gyülekezet hűséges tagja. — SZÜLETÉS. Rezessy Mik­lós ipolyvecei lelkésznek és fe­leségének, Varga Gizellának június 15-én első gyermekük született. Neve: SZABOLCS, GÉZA. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti- a szerkesztő blzottsáf A szerkesztésén felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. Vili. Puskin u. 12 Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—Vili Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 74.1853 Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert azért jött az ember­nek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.” (Lk 19. 10.) VASÁRNAP. — „Egyetlen­egy király lesz, mindnyájatok királya.” (Ez. 37, 22 — Ef. I, 21 — 1 Pt. 5, ab — 11 — Zsolt. 10, 12—18.) A jövendölés arra vonatkozik, hogy Isten meg­szüntet minden szakadást, né­pet újra egyesíti. Krisztust azért küldte Isten, hogy népé­nek Királya legyen. A napke­leti bölcsek is a zsidók kirá­lyát keresték Benne, Pilátus is ezt kérdezte Tőle, és ez állt a keresztfáján is feliratként. Krisztus azonban nemcsak egy nép, hanem Isten egész népé­nek, minden hívőnek Királya, Aki megszünteti a szakadáso­kat. Benne mindnyájan egyek vagyunk. Isten mindenek Urává tette őt Néki adato-tt minden hatalom égen és föl­dön! HÉTFŐ. — „Ha Isten volna a u Atyatok, szeretnetek en­gem, mert en az istentől jöt­tem kx es vagyon ut; mert nem is magamtol jöttem, na­hem (J kuiuúit engem. ,Miért nem értitek az en beszede­met?” (Jn. 8, -±2—id — Zsolt, bú, 2—3 — Mic 2, 13—17 — bír. 7, 1—15.) Jézus azoknak tesz itt szemrenanyást, akik nem akarjak befogadni sem Ut, sem fiz O beszedet, ugyan­akkor a hivó ember pozaoan tetszelegnek, Isten népéhez tartozónak vaüják magúkat. Krisztus arra döbbent rá, hogy aki üt es az O beszédet nem fogadja be, az nem tarto­zik Isten népéhez. Hiszen Q az Istentől jött, a mennyei Atya küldte Öt. Aiu Istent vallja mennyei Atyjának, az szereti Jézust is. istenben hinni nem lehet Krisztusban való hit nél­kül! KEDD. — „Jézus így felelt nekik: Az az isten munkája, hogy higgyetek abban, akit O küidött.” (Jn. 6, 29 — Zsolt. 106, 2 — Lk. 7, 36—50 — Bir. 7, 16—25, 8, 1—3.) A nagy ke­nyércsoda megtörtént: Jézus ötezer emberi elégített meg. Ezért királlyá akarták tenni. De mit ér a legnagyobb csoda is, ha nem hiszünk Abban, Aki képes csodákat tenni? Isten népe sokszor vár ma is jele­ket és csodákat, ahelyett, hogy hinne Abban, Aki ma is képes csodákat tenni! De csak azok életében tud cselekedni, akik hisznek Benne, és csak a hit szemével látjuk meg, hogy csodatévő Urunk van ma is! SZERDA. — „Az Írás min­dent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hitből adassák a hívő­nek.” (Gál. 3, 22 — Jób. 14, 16 — Lk. 15, 11—32 — Bir. 8, 22— 35.) Az Isten törvénye min­denkit, a bűn alá rekesztett, te­hát a bűn rabságába zárt, hogy az ígéret csak a Krisztusban való hit által adassék a hívők­nek. A bűn alá rekesztettség azt jelenti, hogy nem volt le­hetséges a bűnből való szaba­dulás addig, míg a törvény alatt élt az ember. Az, hogy az írás mindent bűn alá rekesz­tett, nem végső cél, hanem csupán eszköz arra, hogy az ígéretet a Krisztusban való hit által nyerhessük el. A törvény beláttatja velünk, hogy a ma­gunk erejéből nem szabadul­hatunk a bűn hatalmából, ha­nem csak a Krisztusban való hit által leszünk igazzá. CSÜTÖRTÖK. — „Én va­gyok az Alfa és az Omega, ezt mondja az Űr, az Isten, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható.” (Jel. 1,8 — Ézs. 43, 13 — Rm. 4, 1—8 — Bir. 9, 1—6.) Jézus Krisztust sokszor „bezárjuk” földi életünk szűk keretei, a tér és idő korlátái közé. Pedig élete nem kará­csony éjszakáján kezdődött, mert a „bethlehemi Gyermek” öröktő} fogva született. „Min­den őáltala lett, és nála nél­kül semmi sem lett, ami lett” (Jn. 1, 3). Élete nem végződött be a golgotái kereszhalállal, mert feltámadott és él, á mennybe ment. ahonnan visz- szajön ítélni élőket és holta­kat. r PÉNTEK. — „És mindenki, akiben megvan ez az ő iránta való reménység, megtisztítja magát, amint Ö is tiszta.” (1 Jn. 3, 3—4 Móz. 14, 19 — Rm. 5, 6—11 — Bir. 9, 7—21). Vég­ső reménységünk alapja Isten. Ez a keresztyén reménység kö­telez arra, hogy tisztán éljünk e világban, kerülve a bűnt. Erre a tisztaságra kötelez Krisztus példája is. Mi azon­ban a magunk erejéből nem tudunk tiszták lenni, sem a tisztaságban megmaradni. Krisztus vére tisztít meg min­ket minden bűntől. SZOMBAT. — „Aki pedig megtartja az Ö beszédét, ab­ban igazán teljessé lett az Is­ten szeretetek’ (1 Jn. 2, 5 — Zsolt 119, 9 — Ez. 18, 1—4. 21—24 — Bir. 9, 50—57.) Ha igazán szeretjük Istent, szíve­sen megtartjuk parancsolatait. Hétköznapjainkban, életünk legkülönfélébb helyzeteiben is a szeretet uralkodjék. Ha tel­jessé lett bennünk Isten szere- tete, személyválogatást nem is­merő szeretettel fordulunk embertársaink felé. Isten sze- retete és embertársaink szere- tete elválaszthatatlan! Szerdahelyi Pál Útközben Jegyeztem ... Romániában Egy csokorba szedni ennyi pazar élményt szinte lehetetlenség. Nem is a hosszú út — mert mindössze 1600 km-t utaztam oda-visz- sze —, inkább a kitérők, apróbb vargabetűk állomásai véstek maradaúdó nyomokat tel­kembe. Máskor is jártam már ezen az úton, nem is okozott különösebb fáradságot, de most speciális célom volt, közelebbről akar­tam kapcsolatba kerülni a „hamisítatlan” nép­művészettel. Senki se várjon azonban az él­mények alapján „szakszerű” népművészeti leírást. ERDÉLY MŰVÉSZETE, KULTÚRÁJA, IRODALMA — a legújabb is — ismert nagy­jából előttünk. Sütő András könyve: Anyám könnyű álmot ígér, közkézen forog nálunk is. Illés Kinga előadó estjén megkönnyeztük a „Kis herceget”, a székely népballadák megrá­zó hangjai mellett sírtunk. Nagyrabecsülés­sel stújlunk Koós Károlyról. Szobáink falain ott függnek a köröndi fazekasok remek tá­nyérjai, polcainkat díszítik az utolérhetetlen kecsességgel formált, kék motívumokkal dí­szített bokályok. Az ősi népművészet feltá­madt a túristák kedvéért és szerte hordják a világon Kalotaszeg varrottasait, Körond' cse­repeit. Csupa báj. gazdag fantázia, finom íz­lés, utolérhetetlen színek minden faragás, cse­rép. öltés. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a népművé­szet rajongója extázisba kerül s magához sze­retné ölelni az egészet, szüntelen elégedetlen, mert két egyforma motívumot alig lel az em­ber egy-egy darabon. A SZOKOTT ÚTVONALAM NAGYVÁRA­DON AT KOLOZSVÁRRÁ vezet. Útközben csak egy helyen időzök hosszabban, Kalota­szeg községeiben, amelyek pompája kime­részkedik az országúira. Nagykapus — a fő­útvonal szeli ketté a falut — reggeltől estig haialmas virágpskertre, vagy tarka keleti sző­nyegre emlékeztet. Kerítésre, zsinórra akasz­tott párnahajak, térítők, falvédők pompáznak tarkaságukban és kínálják magukat. Gyolcs­ra. ;zonra, háziszőttesre hímzett írásos, vá­gott is vilfős mintájú kézimunkák "ezrei bo­rítják virágba a községet. Kapualja kban ül a fehérnép. „leánkáktól” a ..bonyáig” és fárad­hatatlanul öltik a szemeket, majd portékái­kat kínálva nyújtják az idegenek felé az ősi hagyományból született, de üzletté formáló­dott művészetet, hogy eljussanak a napsütötte Párizsba, párás Amsterdamba, ködös London­ba és egye bűvé a világon és maradandó szín­foltjai legyenek egy erdélyi kirándulásnak. Nem lep meg, ha Adyra gondolva újra zsongnak lelkemben a szavak: „Pompás ma­gyarok templomból jövet mennek át a Kalo- ta folyón . . .” Mert ha betérek hozzájuk és kérem, hogy a kelengyés ládából vegyék elő a már levetett népviseletet, az ünneplőt, a templomos ruhákat, akkor a lélekzetem is el­akad. Egy-egy menyasszonyi ruhába egész nemzedék hímezte bele vagyát, reményét, örömét . .. Ekés párták és kötények, ingek és szoknyáit a színek olyan orgiájával jelentkez­nek és annyi harmónia van motívumban és színben, hogy azt leírni nem lehet. Látni kell! Aligha hiszem, hogy valahol is a világon ez­zel versenyezni lehetne. KÁLÓT ASZENTK1RÁLY, MAGYAR­GY ERÖMONOSTOR, BÁNFIHUNYAD vár­templomos karcsú, székely-gótos. fazsindely^ templomtornyai Kálvin hitvallására hívják a falu népéi. Az úrasztalai csodálatos térítők­kel vannak borítva. Kalotaszeg jellegzetes „írásos" motívumai, a nép művészete benn van az Isten házában. Kérdeztem, felveszik-e alkalmanként még a nagyanyától, nagyapától rájuk maradt ruhákat. Alig-alig Inkább 02 idegenek számára „öltöz­nek be", hogy a fényképező gép lencséje meg­örökítse őket a kézzel-lábbal magyarázó né­met. vagy francia hölggyel. S bíztattam őket, hogy legalább az úrvacsorához járuljanak a régi népviseletben s ne tagadják meg őseik pompás szokásait. KISKAPUSON ESKÜVŐ volt éppen. Mély csalódás vált úrrá rajtam, amikor autók egész sora gördült a templom elé. Virág füzéreikkel éppen úgy hatottak, mint a budapesti eskü­vői kocsik, a násznép polgári öltözetben akár itt ünnepelhetett volna valamelyik fővárosi vendéglőben. Pedig régen — és ezt Szabó Zoltán kiskapusi lelkész megjelent könyve is tanúsítja — a násznagyok hívták „hújjogatva”, mókás rig­musok kíséretében a vendégeket. Felpántli­kázott szekereken vitték a násznépet, s ökrös szekéren érkezett a kelengye, virágos ládák­ban az új otthonba. S ilyenkor tarka forgatag volt a község. Aztán a temetések fekete díszei alatt siratták az elköltözöttet. A népművészet ma vásári portéka. Régi, „antik” tárgya­kat alig lehet már felfedezni. Találóan fejez­ték ki többen is: „Kifosztották Erdélyi régi népművészeti kincseiből”. Mindez néhány év alatt ment végbe. Elvándoroltak a régi tordai kék „röstölők”, (szilvás , fazekak) győri kan­csók, (poszthabán cserepek) bokályok, (dísz- kancsók) s ma már inkább csak a gyűjtők féltve őrzött kincsei között akad egy-egy be­lőlük. De a szokásokban is mélyreható változás állt be. A század elejéig pl. még megvolt Ka- lotaszegen az a meghatóan szép szokás, hogy az úrvacsora bort „kalákába” vitték, nagy, szép és évszámmal ellátott cserépkorsóban. Ez teljesen kiveszett már, és egy-egy ilyen korsí vagyonokat ér. AZ UTAM FŐ CÉLJA MAROSVÁSÁR­HELY volt. Ez a száztizenötezres város, ame­lyet minden évben legalább egyszer felkere­sek, de amelyről eddig még nem írtam. Most sem magáról a városról akarok írni. hiszen bármely útikalauz részletesebben, hiteleseb­ben és bővebben tájékoztathat róla, hanem inkább arról, hogy két évtizedes ide járásom alatt, milyen változásokat tapasztaltam. A Maros mentén fekszik és a provinciális „kis­városból” az évek során csodálatosan szép „nagyváros” lett. E város valamikor csak­ugyan „vásárhely” volt, vagyis nagy vásárai­ról híres település. A Maros-menti községek hordták ide gazdag terméseiket és vásárol­ták fel a manufaktúrával előállított termé­keket. Ma azonban nyoma sincs már ennek a „cserekereskedelemnek”. A város hatalmas nagyüzemekkel (vegyimú, finommechanikai mű, stb.) rendelkezik és a nagyüzemi terme­lés be van ágyazva a román ipari hálózatba. A gyárak azonban így is magukhoz vonzot­ták a környező települések lakosságát, és no­ha úgy növekszik, fejlődik, mint a világ bár­mely nagyvárosa, a lakáshiány nyomasztóan hat. Csupán a város szíve a „régi”. Főtere a Kul­túrpalotával, tanácsházzal a régi nemzedék előtt még elevenen él. Zsolnai cserepes tetőivel s tornyaival messziről felkelti az érdeklődést. A Kultúrpalotában színház-, ill. koncertterem van. Ezzel együtt két állandó színháza van a városnak és meglepően eleven a kulturális élet. A színházak mindig zsúfolt nézőtérrel rendelkeznek, s ha jó előre nem szerez az em­ber jegyet, aligha jut be. (De irigylésre mél­tó az olvasottsága a vásárhelyi embereknek. Az olcsón megjelenő magyar könyvek pillana­tok alatt elkelnek, s a házikönyvtárak szép kis gyűjteménnyé növekednek.) A Toldalagi- ház (jelenleg múzeum, az egyik legrégibb épülete a barokk Vásárhelynek) mellett van az új színház. Valóságos építészeti „csodá”, a múlt évben adták át rendeltetésének. Mil­liókba került és vakmerő vonalvezetése, mo­dern megoldása a román építészet ízlését és bátorságát hirdeti. Az új színházteret úgy képzeljük el, mint a régi Főtér „holtágát”, s körülötte modern éttermek, szupermarket ta­lálható. Ez utóbbi szintén párját ritkítja Er­délyben. S ha az áruválaszték nem is olyan széles skálájúi, maga a berendezés és az áru­ház aránya Frankfurtban is megállná helyét. A FŐTÉREN LÜKTET A VAROS ÉLETE. Reggeltől estig a .,virágágyás” — ez a tér-kö­zép — körül hullámzik Vásárhely és vidéke né­pe. A presszók, üzletek vásárlóktól és fogyasz­tóktól dagadnak, magyar, román és szász sza­vak keverednek egymással, A szállók előtt már megjelentek a „külföldi” gépkocsik, ko­rán megkezdődött a túrizmus. A „havasók­ban” még sízni lehet, a völgyekben már a ta­vasz kicsattanó friss zöldje várja a túristákat, a horgászok „amerikája” a számtalan bővizű patak és folyó, a vidék, mint a romantikusok vásznain, csodálatos szépségű, mindez együtt­véve vonzza a turistákat. (Folytatjuk) Dr. Rédey Pál 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents