Evangélikus Élet, 1974 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-30 / 26. szám

I Jobban kell értenünk ^Elhívott szentek 55 5, j 1 Kor 1, 3 Négyszer egymásután mind­járt a köszöntő mondatban ugyanaz az alapszó. Fel­tűnhet a figyelmes olvasó­nak. Kiváltképpen annak, aki eredetiben olvashatja a szö­veget. Ugyanabból az igető­ből képzett szavak sorakoz­nak egymáshoz, kapcsolód­nak egymásba. A „hív” igé­ről beszélünk. Egyszerűség kedvéért számozzuk meg ezt a négyszeres előfordulását. 1. „Elhívott” apostolnak mutatkozik be Pál. Nem ma­gánemberként írja levelét Korinthusba. Tiszte van: apostol. De nem magacsinálta apostol. A megdicsőült Űr Krisztus szózata fordította meg életútját Damaszkusz ka­pujában (Csel 9). Olyan meg- rázkódáson ment keresztül, mint kevesen. S bizonyos* benne, hogy Isten akarta és vitte végbe ezt az óriási vál­tozást. Belőle, heves keresz­tyén-üldözőből Jézus Krisztus apostola lett, mégpedig kü­lönleges feladattal: messze túl Izrael határain a pogá- nyokhoz kell vinnie az evan­géliumot. Világraszóló külde­tés. 2. Az elhívott apostol az „elhívott” szenteknek ír Ko­rinthusba, vagyis az ottani keresztyéneknek. Ezeket már úgy érte Isten szólító hangja, hogy Pál és mások hirdették nékik a Krisztust. Ez tehát már közvetett hívás volt. Mégis valójában őket is az élő Ür „szentelte meg", mi­dőn az ő Lelkét kapták s megkeresztelkedésük ' óta ,új életben kezdtek járni. Aligha volt ez könnyű abban a nagy kereskedő városban, a kikö­tők romlott erkölcsi levegőjé­ben: ott. ahol a még a vallásos szentélvek is kultikus fertő melegágyai voltak. 3. Az apostol „gyülekezet-* nek”, Isten gyülekezetének nevezi a város keresztyénéit. Mi is ismerjük magyaros for­mában a görög szót: eklézsia. Ez is a hív igéből képzett fő­név. „A kihívottak” — szó szerinti fordításban. Azok te­hát. akiket Isten mintegy ki­hívott (addigi életformájuk­ból és .egy másikba helyezett. Az újban Krisztus Lelke for­málja őket napról napra. Fon­tos gyakori összegyülekezésük, együttlétük, testvéri közössé­gük. Isten új népe ők, „az igaz Izrael”, az Újszövetség népe. Ott laknak továbbra is Korinth usban, számuk nem nagy, végzik mindennapi kö­telességüket, szeretnek min­den felebarátot, de ugyanak­kor Jézus Krisztusban van­nak, igen, ű benne s ezzel egy olyan szférában, hol megőriz­tethetnek a gonosztól. (V. ö. Jn 17, 15). 4. Akárhol élnek, a világ bármely táján, még egy hívás jellemzi őket: .„segítségül hívják” Jézus Krisztus nevét. Ez a név számukra minde­nek felett való. Ez az ő vissz­hangjuk arra az isteni hívó szóra, mellyel elhivattak. Imádják Jézust, imádkoznak hozzá. Hívják, odahívják, ma­gukhoz hívják Öt, az éfo Ürat különféle élethelyzetükben, különösképp is veszedelmek­ben, belső kísértések között, mert segítségére szorulnak. Nevének eikiáltásakor gon­dolnak az utolsó ítéletre is, amikor egyedül tőle remél­hetnek megmentést. Jézus­hívásuk egy úttal vallástétel a Megváltóról. Összefoglalásunkat többnek szánjuk a fentiek ismétlésé­nél vagy összefűzésénél. Tisz­tázódjék valamelyest előttünk a mi elhivatásunk. Azok a szentek, akik elhi­vattak. A hívás mindig raj­tunk kívülről jő, végső sor­ban Istentől. A nagy Hívó elrejtett, de a prédikált evan­gélium élő szava a fülünkbe hangzik. Ha engedünk neki (sajnos el is ereszthetjük fü­lünk mellett!), akkoj^ az elhí­vás órájában beteljesedik Is­ten kiválasztó akarata, bele­helyez minket világtervébe, melynek középpontja Jézus Krisztus megváltói műve, és személy szerint szolgálatot bíz ránk. „Felülről való elhí­vás ez” (Fii 3, 14), célja ma­gas, vándorutunk ormán ma­ga az üdvösség, de itt és most kell igent mondani rá, evilá­gi életünkben erkölcsi erőfe­szítéseket tenni,, elhivatásunk- hoz illő módon járni (Ef 4, 1), fölismert szolgálati helyünkön — önkéntes gyülekezeti mun­kában és földi kenyérkereső hivatásunkban egyaránt —• hűséggel helytállni. Ha pedig olykor a kétségek árokszélére jutunk, megvigasztalódni S talpra állni, abban a remény­ségben, hogy „megbánhatat- lanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Hm 11, 29). Ne félj, Isten rád ejtette te­kintetét, kezével kinyúlt utá­nad. Elhívott. Tökéletlensé­ged, hibád-vétked ellenére Is az Ö elhívása folytán a szen­tek közé tartozol. Scholz László Pásztori szolgálatra készülünk Teológusnap Nagybörzsönyben Pályázat orgonaművekre A Délpesti Református Egy­házmegye Elnöksége, a ceglédi református Sztárai Vegyeskar kezdeményezésére Alsónámedi, Albertirsa, Cegléd, Gomba, Gyömrő, Monor-nagytemplom. Nagykörös. Ócsa, Szentmárton- káta, Tiszavárkony egyház- községek erkölcsi és anyagi hozzájárulásával pályázatot hirdet orgonaművek készítésé-,, re az a'ábbi feltételek és kívá­nalmak szerint: Orgonaművek készítendők a használatban levő református énekeskönyv kizárólag magyar reformatori eredetű énekeinek dallamaira, lehetőleg variációs formában. Tájékozódásul ezek közül felsorolunk néhányat., az énekek számát ' megjelölve; 157., 161., 205., 220., 225., 237., 240., 255., 256., 257., 273., 310., 314., 320., 352.. 369.. 399.. 456.. 475., 476. i Természetesen eze­ken kívül bármelyik reformá- ciós eredetű magyar dallam feldolgozható. A készítendő művek előadá­zenés Áhítat lesz június 29-én, szombaton este 7 órakor az oroszlányi templomban. J. S. Bach: a-moll prelúdium és fúga D-dúr ária (cselló) Esz-dúr prelúdium és fúga Vivaldi: a-moll concerto (cselló) Kapí Králik Jenő: Halleluja Sulyok Imre: Korálvariációk Koloss István: Finálé Közreműködik: Trajtler Gábor orgonaművész Nagy Gizella cselló si ideje 3—10 percre terjedő legyen. A művészi nívó fenn­tartása mellett előnyül szolgál, ha a mű jobb harmóniumon is kellő hatásfokkal előadható lesz. Hangzásuk, komponálá­suk stílusa lehetőleg kerülje a túl modern hangzást, átlagos gyülekezet számára is érthető, élvezhető legyen. Alapvetően mintául szolgálhatnak a refor­mátus énekeskönyv zsoltár és korái dallamaira korábban készült maradandó értékű va­riációs és más orgonaművek. Egy pályázó több művel is pá­lyázhat. A pályázat határideje: 1971. december 31. A jeligés műveket az alábbi címre kérjük küldeni: Dél­pesti Református Egyházme­gye Esperesi Hivatala”. 2351 Alsónémedi. A beküldött pályaműveket szakértőkből álló pártatlan zsűri fogja elbírálni. Az odaíté­lendő dijak mértéke: I. díj 5000,— Ft. II. díj 3000,— Ft. III. díj 2000,— Ft. A pályázat meghirdetői szükség esetén gondoskodnak több pályadíj anyagi alapjának előteremtéséről is. Azonos ér­tékű pályaművek esetében a díjak megosztására is — eset­leg felemelt értékben — sor kerülhet. A pályázat célja a reformá­tus énekeskönyv eredeti ma­gyar énekei szépségének feltá­rása, ezeknek az énekeknek népszerűsítése, megszeretteté­se. Alsónémedi, 1974. április ha­vában a Délpesti Református Egyház­megye Elnöksége nevében: Juhász.Sándor s. k. esperes a pályázati bizottság nevében: Arany László s. k. lelkész-karnagy énekügyi előadó. Kissé szomorkás hangulat­ban indultunk útnak, „Wart­burg” gépkocsinkkal, ütünk a Dunakanyaron át a Bor- zsöny-negysegbe vezetett. Sö­tétszürke feüeg borította az eget, s szemerkélt az eső. így a festőién szép táj számunkra veszített valamit értékéből. Már-már Nagybörzsönybe, teológusnapunk színhelyére értünk, amikor szakadozni kezdett a felhő. Nemsokára örülhettünk a ragyogó nap­fényben úszó természetnek. A parókián ifj. Dedinszky Gyula lelkész nagy készséggel és szeretettel fogadott ben­nünket: Rövid pihenő után megkezdtük vendégszolgála­tunkat: A gyermekekkel Sze­mete Mária II. évi. hallgató foglalkozott A mintegy 25 főnyi lelkes gyermeksereg az elvesztett juh példázatáról hallhatott. Ezt követően, a föistentiszteleten ár. Selme- czi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette az igét. Arról szólt, mit jelent ma ke­resztyénnek lenni. Jézus nyomdokaiban járni. Délután mindannyian át­ruccantunk a gyülekezet szór­ványába, Vámosmíkolára. Itt Németh Pál III. évf. hallgató hirdette az igét a melegszívű, lelkes kis gyülekezet előtt. Visszatérve az anyagyülekezet­be, került sor a teológus nap központi témájára. A hallgatók (Deme Károly, Gyarmati Ist­ván, Németh Pál és Szemere Mária), az otthoni-igazgató vezetésével. beszámoltak a gyülekezetnek arról, miként készülnek leendő lelkészi hi­vatásukra. A délutáni együttlét összefoglaló címe híven tük­rözte a Jó Pásztor vasárnapjá­nak jellegét: Pásztori szolgá­latra készülünk. Ezenkívül szép és ritmikus énekszámok csendültek fel. és témáinkhoz fűződő költemények hangzot­tak el. A nagy létszámú gyülekezet élénk érdeklődéssel és meleg szeretettel fogadta egész napú szolgálatunkat. A gyülekezet lelkésze is örömmel állapítot­ta meg, hogy ez az eredetileg nétnet származású egyházköz­ség — melynek lélekszáma főleg az elvándorlás következ­tében az utóbbi időben jelen­tős mértékben megcsappant — milyen derekasan vett részt ezeken az alkalmakon. Hazafelé másfelé vettük az útirányt. Így az Ipoly völgyé­nek, s a mögötte meghúzódó Börzsöny hegyláncainak szép­ségében gyönyörködhettünk. Késő este tértünk haza ta­pasztalatokban és élmények­ben páratlanul gazdagon. Németh Pál Búdás János: ELVESZÍTHETETLEN ÖRÖM Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen, sok öröme van, elveszíthetetlen. Van öröm, amely mindörökre tart, nem árt neki se szó, se tűz, se kard, se fagy, se szélvész, átok, vagy nyomor, mitől a világ oly sokszor komor, van öröm, amely soha nem apad, s ez az öröm: add másoknak magad! Míg élsz, magadat mindig adhatod. Adj jó szót,' vigaszt, ha van, falatot, derűt, tudást, vagy békülő kezet, mindez tiéd! Vesd másba s nézheted, hogy nő vetésed, hozva dús kalászt s meggazdagítva lelked asztalát. Csoda történik: minél többet adsz, te magad annál gazdagabb maradsz. Megjelent a költő ISTENES ÉNEKEK című kötetében 1973-ban. A Lutheránia pünkösdi estje A Deák téri egyházzenei áhítatok sorát ebben a mun­kaévben is egy pünkösdi al­kalommal zárta a Lutherá­nia. A műsor első felében Bach művek, a másodikban mai magyar szerzők alkotásai kerültek előadásra. Az EGYHÁZZENEI ÁHÍ­TATOT Bach a-moll orgona- preludium és fugájával nyi­totta meg Trajtler Gábor. Ez­után az 51. szopránszólóra és zenekarra írt kantátát hallot- ipk. Benczúr Erzsébet kiváló technikával és kitűnő stílus­érzékkel tolmácsolta a nehéz művet, melynek szinte -min­den tétele koloratur-ária. A műsor első felét Bach nagy e-moll preludium és fugája zárta. A műsor második felében Szokolay Sándor két művét hallhattuk. Az első a Locar- noi motetta volt. Ezt a motet­tát Szokolay a locarnói egy­házi üdülőben írta, és az ott nyaraló különböző nyelvű vendégekkel elő is adatta. A már ott sikert aratott kórus­művet most zenekai kísérettel és közjátékkal egészítette ki a szerző és így káprázatosán ragyogó himnusszá nőtt. A másik Szokolay művet, a Pünkösdi éneket már mint ismerőst üdvözölhettük. A szerző 1972-ben komponálta a Lutheránia számára. A kantáta az első pünkösd ese­ményét zenésíti meg az Apos­tolok cselekedetei 2. fejezete alapján. WELTLER JENŐ, A LU­THERÁNIA KARNAGYA erre az alkalomra átengedte a vezénvlőpálcát Szokolay Sán­dornak, a Kossuth-díjas ze­neszerzőnek. Az énekkar szá­mára nagy élményt jelentett már a próbákon is a szerző­vel való találkozás, de az elő­adáskor a közönség is érez­hette: így hitelesebbek a Szo­kolay művek, ha azok a szer­ző közvetlen elképzelése sze­rint szólalhatnak meg. A két kórusmű között Kq- loss István orgonára írt Finá­léja hangzott el. A franciás hangvételű, eleven lüktetésű és modern hangeffektusokkal előadott orgonadarab szeren­csésen illeszkedett a két mo­dern kórusmű közé. Hadd mondjunk itt köszö­netét az est szólistáinak: Benczúr Erzsébet, Faragó La­ura és Berczelly István ének­művészeknek, valamint Trajt­ler Gábor orgonaművésznek, hogy kiváló szolgálatukkal hozzájárultak az est sikeré­hez. AZ EGYHÁZZENEI ÁHÍ­TAT IGEHIRDETÖI SZOL­GÁLATÁT D. Káldy Zoltán püspök látta el. Igehirdetésé­ben utalt a Pünkösdi ének zenéje által oly jól megfestett pünkösdi szélre és tűzre. Szél. ami minitet is ki kell mozdít­son a nyugalmi állapotunk­ból. Tűz, ami minket is élet­re kelt és ú.i lelkesedést ad. A zene és ige így nyújtotta a hallgatóknak az első pün­kösd megelevenítő élményét. NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság Az Anglikán Egyház veze­tője, Canterbury érseke, dr. Michael Ramsey május 23—29. között látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaság egyházainak meghívására Ber­linben, Lipcsében, Weimar- ban, Erfurtban és Eisenach- ban. Találkozott a protestáns, római katolikus és szabadegy­házi vezetőkkel és Hans Sei- gewasser egyházügyi államtit­kárral. (ena) A Keresztyén Békekonferencia munkájáról Hollandiában ülésezett Keresztyén Békekonferencia Teológiai Bizottsága A KERESZTYEN BEKE- KONFERENC1A TEOLÓGIAI BIZOTTSÁGA a KBK holland regionális bizottságának meg­hívására május 14—20-ig de Tiltenbergben, Vogelenzang mellett tartotta munka-ülését. Az ülésen a bizottság 30 tagja vett részt 17 országból. A bizottsági ülés főtémája volt „Az ember Istentől ka­pott megbízatása a Föld meg­munkálására és megőrzésére — mit jelent ez a békéért foly­tatott harcban való részvétel szempontjából?" Erről dr. C. Baeta ghanai professzor tartott referátumot. Az egyik altémá- ról „Felszabadulás az anti- kommunizmus alól mint fel- szabadulás az antiimperialista harcra a békéért” címen Josiph szerzetes-pap (SZU) és dr. Ro­semarie Müller-Streisand pro­fesszor (NDK), a másik alté­máiról pedig „Igazságosság nemzetközi szempontból és igazságosság Jézus megvilágí­tásában” címen Paul Verghese atya (India) terjesztett elő korreferátumot. A REFERÁTUMOKHOZ CSATLAKOZÓ ÉLÉNK ESZ­MECSERÉKBŐL értékes szem- pontok adódtak teológiai kér­dések további kidolgozására a mozgalmon belül. A bizottság a jelenleg széles körben folyó nemzetközi vitával kapcsolat­ban megfontolás tárgyává tet­te az emberi jogok kérdését és az Egyházak Világtanácsa kö­zeledő 5. nagygyűlésére nézve megbeszélte a KBK teológiai hozzászólásainak kérdését. A bizottság dr. K. Gábris po­zsonyi professzor vezetésével dolgozott. A bizottság tagjai ismerkedő esten találkoztak a KBK holland barátaival. Ez alkalommal tapasztalatcsere folyt dr. Tóth Károly KBK fő­titkár referátuma* nyomán „A KBK teológiai és ökumenikus jelentősége” témáról, valamint dr. G. H. Schegget (Doom) re­ferátuma nyomán „A gyüleke­zet szabadsága szociálpolitikai szolgálatra” témáról. Dr. Pá- kozdy László professzor biblia­tanulmányt tartott 1 Móz 1— Il-ből válogatott textusoktól. Vasárnap a bizottság több tagja prédikált a holland egy­házak különböző gyülekezetei­ben. A Teológiai Bizottság ülésén részt vett dr. Prőhle Károly teológiai tanár, a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára is. Finnországban ülésezett a Nemzetközi Titkárság A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA NEMZETKÖZI TIT­KÁRSÁGA a Finn Előkészítő Bizottság meghívására 1974. június 4—8-ig ülésezett Espooban Helsinki mellett. A megnyitó áhítatot John Vikström püspök tartotta. A Nemzetközi Titkárságot Heikki Varis professzor, a KBK Munkabizottságának tagja üdvö­zölte. Az ünnepélyes megnyitó ülésen részt vett Richard Tötter- mann, a finn külügyminisztérium főtitkára, a Finn Ökumenikus Tanácsnak a képviselője és számos más vendég a finn egyhá­zaktól. A Nemzetközi Titkárságot fogadták a finn kormány vendég­házában, ahol Jaakoob Blomberg, a külügyminisztérium szak­értője az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia genfi második szakaszának állásáról és a helsinki harmadik szakasz előkészítéséről számolt be. Dr. Tóth Károly főtitkár beszámolójában számot adott az Eu­rópai Biztonsági és Együttműködési Konferenciával összefüggő kérdésekről és feladatokról, a chilei helyzetről és arról, hogy á KBK mit tehet a foglyok ézreinek' és mindenekelőtt a huszonki­lenc prominens fogolynak igazsághoz és szabadsághoz segíté­séhez. A NEMZETKÖZI TITKÁRSÁG MEGÁLLAPÍTOTTA, hogy mindent meg kell tenni az európai enyhülési folyamat vissza­fordíthatatlanná tételéért, az enyhülési politika eddig elért eredményeinek megszilárdításáért és az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia második szakaszának a tervezett időben való befejezéséért, úgy, hogy a harmadik szakaszt Hel­sinkiben hamarosan meg lehessen tartani. Mint a bizottság megállapította, csak az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia miinkájának befejezésével kezdődhet meg a tu­lajdonképpeni termékeny fáradozás a békés együttélés gyakor­lati megvalósításáért, és ezért rendkívül fontos lenne egy foly­tatólagos szerv létrehozása. A NEMZETKÖZI TITKÁRSÁG KIFEJEZÉSRE JUTTATTA meggyőződését, hogy a chilei juntát a világ minden részéről arra kell kényszeríteni, hogy az emberi jogokat ne csúfolhassa meg és biztosítsa, hogy az elnyomott chilei néphez és a foglyok­hoz minden kívülről jövő anyagi segítség eljusson, A Nemzetközi Titkárság a következőkben beszámolókat hall­gatott meg különböző bizottságok tevékenységéről. A JÖVŐBELI FELADATOK ELŐKÉSZÍTÉSÉNÉL a Nemzet­közi Titkárság különös figyelmet szentelt az ökumenikus szer­vezetekkel való elmélyültebb együttműködésre, a Nemzetközi Titkárság következő kubai, a Munkabizottság madagaszkári ülésének és az Indiában. Kottayamban 1975. január 8—14-ig tervbe vett Ázsiai Keresztyén Békekohferencia tartalmára és megszervezésére. Ez utóbbi azért is jelentős, mert első ízben tartanak ilyen jellegű konferenciát Ázsiában. A NEMZETKÖZI TITKÁRSÁG ÉRTÉKELTE a Békeerők Moszkvai Kongresszusa további munkájának terveit. A béke­erők világméretű együttműködésének új fázisa, amelyet ez a kongresszus vezetett be, kedvezően hat a KBK munkájára is. A Nemzetközi Titkárság finnországi ülésének kapcsán Sorsa miniszterelnök és Simojoki érsek fogadta dr. Tóth Károly fő­titkárt. A főtitkár látogatást tett Romesh Chandranál, a Béke­világtanács főtitkáránál is. A KŐSZEGI GYÜLEKEZET műemlék orgonáján június 29-én, szombaton este 7 órakor EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz. Bach: h-moll prelúdium és fúga Böhm: a-moll prelúdium és fúga Bach: Korálelőjátékok Händel: g-moll szonáta oboára Orgonái: LEHOTKA GABOR Közreműködik: Bálint László (oboa) A gyülekezet énekkara Igét hirdet: SZABÓ LAJOS esperes HALÁLOZÁS. Kövessy Sándor, a tapolcai gyülekezet 46 éven át volt gondnoka és felügyelője, életének 84. esz­tendejében elhunyt. Temetése június 6-án volt a tapolcai te­metőben. „Az igaznak emlé­kezete áldott” — Dankó Tibor a tatabá­nyai gyülekezet tagja, türe­lemmel viselt szenvedés után, életének 46. esztendejében el­hunyt. Temetése június 14-én volt a Tatabánya-újtelepi te­metőben. — özv. Kleiber Györgyivé, lapunk hűséges olvasója életé­nek 80. évében csendesen el­hunyt. Temetése április 10-én volt Lullán nagy részvét mel­lett. „Boldogok, akik az Út­ban halnak meg,” — Sári Erzsébet, a győri gyülekezet tagja, lapunk hű­séges olvasója, június 3-án el­hunyt. „Boldogok a halottak, akik az Urban halnak meg.” 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents