Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-10 / 23. szám

Pünkösd 2. napjának igéje A megismerés titka 1 Kor 2, 11—13 AZ EMBERBE OLTOTT ŐSI VÁGY, hogy bámulatos kitar­tással és szorgalommal kutatja a körülötte levő világ titkait és gyűjti az újabb és újabb ismereteket. Azonban bármennyire is előrehaladottak a természettudományok, a lélektan és a társa­dalomtudományok, az emberi lét végső kérdéseire, hogy hon­nan jöttünk, hová megyünk,- nem tudnak kielégítő feleletet ad­ni. Ezért kapcsolta be az ember gondolkodásába már kezdettől fogva Isten fogalmát. Az emberi gondolkodás története során azonban az embernek! rá kellett jönnie arra, hogy spekuláció­val Istennek a titkát, s ezzel együtt önmaga titkát nem tudja megnyugtató módon megoldani. Istent csak úgy ismerhetjük meg, hogy ő maga mutatja meg, nyilatkoztatja ki önmagát. Is­ten kinyilatkoztatásának, Isten titkának felismeréséhez azon­ban hitre van szükség. A hit viszont a keresztyének tapaszta­lata szerint Isten Szentlelkének drága ajándéka. HA EZ ÍGY VAN, MIT TEHET AZ EMBER, hogy elnyerhes­se a Szentlélek ajándékát, a hitet? A Szentlélek munkájának van egy meghatározott csatornája, amelyen keresztül a hitet árasztja az emberek szívébe. Ez a csatorna Isten igéje, a pré­dikáció. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által — mondja Pál apostol. Isten igéjében mutatja meg kegyelmes szeretetét, amellyel lehajol hozzánk, problémákkal küzdő bű­nös emberekhez, megbocsátja bűneinket, s ez által neki tet­sző, új élettel ajándékoz meg minket. A Szentlélek titka éppen az, hogy amíg hallgatjuk a bűnbocsátó kegyelemről szóló öröm­üzenetet, a szívünk megtelik hittel Isten kegyelmes szereteté- nek elfogadására, s ezáltal egyszeribe új összefüggések nyílnak meg előttünk saját életünk és a körülöttünk levő világ problé­máinak megoldására. Ezeknek az új összefüggéseknek a sum­mája az, hogy mi is indíttatva érezzük magunkat arra, hogy Isten nyomába lépjünk a szolgáló szeretet útján, hogy megbo­csássunk, hogy könnyet töröljünk, hogy örömöt szerezzünk, hogy mindent megtegyünk mások boldogságáért. DE HÁT MI AZ OKA ANNAK, hogy a Szentléleknek ez a csodája nem valósul meg életünkben minden igehallgatáskor? Hányszor hallgatjuk úgy az igét, hogy a szavak nem jutnak el szívünk mélyéig, hanem, mint a falra hányt borsó peregnek le rólunk! A Szentlélek ajándékáért, amellett, hogy kitartó szor­galommal hallgatjuk Isten igéjét, még valamit meg kell ten­nünk. Szüntelenül könyörögnünk kell érte. Jézus maga biztat bennünket erre: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiai­toknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább fog a ti meny- nyei Atyátok Szentlelket adni azoknak, akik tőle kérik” (Lk. 11, 13). Csendüljön hát fel ajkunkon nemcsak most pünkösd­kor, hanem minden igehirdetés előtt az ősi könyörgő imádság: Legdrágább ajándékodért Könyörgök Istenem! Szentlelkedért. vigaszodért, Ó, add ezt énnekem! Deák tér de. 9 (úrV.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 egyházzenei áhítat. Igét hirdet: dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Gabányi Géza. Dózsa György út 7. de. fél 9 (úrv.) Ga­bányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák), de. 12 (magyar). Tlialy Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 4 Szeretetven- dégség. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 Benczúr László. Váci út 129. i 'de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár Üjlelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 (úrv.) Matúz László. Kispest de. 10. Kispest We- kerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-teleo de. 8 Kökény Elek. Rákospalota Nagytemplom de. 10 Kökény Elek. Rákospalota Kis­Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. június 10-én, Pünkösd ünnepén templam du. 3 Kökény Elek. Rá- kosszentmiháíV de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) de. fél 11 (német), de. 11 (úrv.) du. 6. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Óbuda de. 10 (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9 Csen- gődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Takács József. Budakeszi de. fél 9 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10 Fi- lippinyi János. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 Reuss András. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Reuss András. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9 Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9. Budafok de. 11 Vison­tai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (úrv.). Budapesten, 1973. júrius 11-én, Pünkösd 2. napján Deák tér de. 11 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, du. 6 (úrv.) Trajt­ler Gábor. Fasor de. 11. (úrv.) Ga­bányi Géza, du. 6. Szirmai Zoltán. Karácsony Sándor u. du. 6. Rá­kóczi út 57 b. de. 10. (szlovák). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veö­reös Imre, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Bízik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bízik László. Fóti út 22. de. 11. Kertész Géza. Váci út * 129. de. 8. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Pestújhely du. 6. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Kökény Elek. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Bécsikapu tér de. 11. (úrv.) du. 6. übuda de. 10. (úrv.) Turchányi Sándor. Xü.Tartsay Vilmos u. 11. de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Cseneődy László. Modori u. G. de. 10. Filippinyi János. Kelen­föld de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Kelen- völgv de. 9. Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Dr. Selmeczi János IMÁDKOZZUNK Urunk, Istenünk! Te megígérted, hogy adsz Szentlelket azok­nak, akik kérik tőled: hallgasd meg könyörgésünket, és add nekünk Szentlelkedet. hogy tetszésed szerint éljünk, és békes­ségünk legyen benned, az Űr Jézus Krisztus által. Ámen. EGYHÁZZENÉNK HÍRE KÜLFÖLDÖN A legnagyobb evangélikus egyházzenei szaklap, a Musik und Kirche egyik számában egész oldalas fényképet közölt a Deák téri új orgona homlok­zatáról. A fénykép mellett az orgona részletes szakleírása ol­vasható. Ugyanez a szám be­számol Trajtler Gábor orgona­művész, lelkész három hóna­pos egyházzenei tanulmányút- járól, melyet javarészt a ham­burgi zeneművészeti főiskolán töltött. * Kodály Zoltán Epigrammái­nak orgonaátirata három évvel az első kiadás után, most a második kiadást érte meg, az amerikai Boosey and Hawkes és a magyar Editio Musica Bu­dapest közös kiadásában. A ki­lenc rövid mű istentiszteleti célokra is alkalmas orgonaát­irata Trajtler Gábor munkája. * Egyházzenei ritkaság jelent meg nem sokkal ezelőtt: Mi­chael Haydn Vesperae-je. Ez a mű eddig ismeretlen volt, az Országos Széchenyi Könyvtár zeneműtárában őrizték egyet­len kéziratos példányát. Most a kottájának közreadásával párhuzamosan a mű lemezét is kiadták, hogy ismertté te­gyék Michael Haydn alkotását. Ä lemezfelvételt a Győri Zene- művészeti Szakiskola Leány­karával és a Győri Filharmó­nia Zenekarával készítették. Szabó Miklós vezényletével. Közreműködő szólisták: Laki Krisztina, Csengery Adrienne (szoprán), Németh Zsuzsa (alt). Trajtler Gábor (orgona). A Vesperae kottája Súlyok Imre gondozásában jelent meg. — Pünkösd ünnepén az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Jn 14, 23—31; az igehirde­tés alapigéje: Csel 2, 14—22. 32—33. — Püskösd 2. napján az ol­tárterítő színe: piros. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Jn 3, 16—21; az igehirdetés alapigéje: 1 Kor 2, 11—13. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió és az URH adó. — MEZŐBERÉNY II. Má­jus 20-án iktatta be Fábry István lelkész a gyülekezet tisztikarát és új, ötvenkét ta­gú presbitériumát. Felügyelő: Gy. Kovács Pál, másodfel­ügyelő: Litauszky Pál, gond­nok: Stefanovits Mihály. A volt felügyelőt, Madarász Mi­hályt örökös tiszteletbeli fel­ügyelővé választották meg. — GYÖRŰJFALU. Május 20-án iktatták be a gyülekezet újonnan választott gondnokát, Mesterházy Lajost és gondnok­helyettesét, Vingler Józsefet, Ugyanakkor köszöntötték Né­meth Istvánt, aki egészségi ál­lapotára való tekintettel le­mondott hosszú időn át viselt gondnoki tisztéről. A gyüleke­zet szeretete jeléül örökös tiszteletbeli gondnokává vá­lasztotta.- OROSHÁZA. Május 21- én egyházzenei estet tartottak a templomban. Dr. Vangel Gyula orgonaművész (Szeged) Bach, Pachelbel, Stradella, Zipoli, Cesar Franck műveit szólaltatta meg orgonán. El­hangzott J. S. Bach: d-moll toccata és fuga című műve is. Réthy Csaba operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház tagja több áriát énekelt, közöttük Beethoven: Isten dicsősége cí­mű művét is. Az összekötő szöveget Benkő István igazga­tó-lelkész mondotta. — NAGYBÄNHEGYES-MA- GYARBÁNHEGYES. Május 20-án Fecske Pál nagyszénási lelké'sz, egyházmegyei sajtó­előadó szolgált a gyülekeze­tekben igehirdetésekkel. Rész­letesen ismertette egyházunk sajtószolgálatát, a hívek fi­gyelmébe ajánlotta egyházunk sajtókiadványait, ismertette azokat és különösen felhívta a hívek figyelmét az Evangélikus Élet előfizetésére. — OROSHÁZA. A május 6-i zombai emlékműavatási ün­nepség kiegészítéseként május 6—13. között gyülekezeti csen­des hét volt, amelyen Csepre- gi Béla sárszentlőrinci lelkész szép számú gyülekezet előtt hirdette az igét „Az egyház jö­vője, a jövő egyháza” összefo­gó címmel. — VIDÉKI szülők Budapesten ta­nuló gyermekei (kettő személy) részére szép, komfortos otthont adok. Telefon: Százhatvankettő— ötszáztizenkilenc. — NYUGDÍJAS magányos nőnek otthont nyújtok csekély házimun­káért kertes házban. Nyugdíjas ta­nárnő. Telefon: Egyszázötvennégy —hétszázkilencvenhét. — IDŐS hölgy gondozását vállal­nám lakásért. Érdeklődés Takács- né .Telefon: 228—712. — A CINKOT AI TANlTÖNÖKEP- ZÖBEN 1923-ban végzett növendé­kek találkozója céljából kérem az érdekelteket, jelentkezzenek Rich- weissné, Kosztolányi Saroltánál. 1051 Budapest. Október 6. utca 19. n. 2. Telefon: 315—857. „Nem erővel, sem hatalom­mal, hanem az én telkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.” (Zak. 4,6) PÜNKÖSDVASÁRNAP. — „Krisztusnak a vére, aki örök­kévaló Lélek által önmagát ál­dozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a lelkiismereteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.” (Zsid 9, 14 — Ézs 53, 12 — Jn 14, 23—27 — Zsolt 118, 24—29) Az örökkévaló Lélek által min­den értelmetlen, és holt csele­kedetünk eltemettetik Krisztus halálába. Ha engedjük mun­kálkodni magunkban ezt a Lel­ket, csodálkozva tapasztaljuk, hogy nem fáradság többé az, hogy Istennek tetsző cseleke­deteket? végezzünk, mert el­végzi általunk a Lélek azt, ami kedves az Ür előtt. És így lesz az életünk megújított, szolgáló élet. PÜNKÖSDHÉTFŐ. — „Aki­ket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” (Rm 8, 14 — Zsolt 144, 15 — Jn 3, 16—21 — Csel 10, 34—36, 42—48) Azokból teremti Isten a gyü­lekezetét, akiknek cselekede­teit Isten Lelke vezérli. Az Ótestamentumban Isten népe volt az Isten fia. Az Űjtesta- mentum szerint az egyes em­ber válik azzá, ha engedi, hogy Isten Lelke rendezze a Krisz­tushoz való viszonyát. És ahogy a fiák testvérek, akik az egy család tagjai, úgy lesz az egy Lélek által vezérelt egyének­ből Isten gyülekezete. Az egy Atyához való tartozásunk te­szi ma is az egyházat az Isten fiai földi otthonává, amelyben felelősséggel hordozzák a kí­vül állók problémáit is. Isten Lelke nem leszűkíti látókörün­ket, hanem kitágítja és segít­ségre indít. KEDD. — „Urunk, te vágj' az Isten, aki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dol­got a te szent Fiadnak a Jé­zusnak neve által.” (Csel 4, 24. 30 — 1 Móz 1, 1 — Jn 6, 44— 51 — Csel 5, 1—16) Ha Isten Lelke által világossá válik szá­munkra, hogy az -a Jézus, aki feje az egyháznak, ott volt a teremtés hajnalán, mint az örök Ige, akkor tudjuk mi is azzal az átfűtött erővel imád­ni az Urat, amellyel a hívők imádták ott Jeruzsálemben, amikor Péter és János kisza­badult fogvatartói kezéből. Akkor válik átütő erővé a hi­tünk, ha tudunk egymásnak örülni és egymást Isten kezé­ből elfogadni, mint azok ott Jeruzsálemben. SZERDA. — „íme, a népek, Jeurzsálemben. mint egv csöpp e vederben, és mint egy porszem a mérleg serpenyőié­ben, olyanoknak tekintetnek.” ÍÉZS 40, 15 — Lk 2, 30—32 — ■Csel 3, 1—21 — Csel 5. 17—33) A tömeg nem tudja befolvá- solni Istent. Mint a porszem a mérleg serpenyőjében, olyan az ember akarata Istennel szemben. De a tömeget alkotó embert Isten néven szólítja, és azt, aki meghallja szólító hangját, azt kovászként helye­zi bele a tömegbe, hogy hite, szeretete és felelőssége által szolgáljon a tömegben, amely­ben áll. Nem hatalommal, de Isten Leikével. CSÜTÖRTÖK. — „Ti pedig válosztott nemzetség, királyi papság, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek An­nak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos vi­lágosságára hívott el titeket.” (1 Pt 2, 9 — Zsolt 51, 20 — Csel 4, 8—31 — Csel 5, 34—42) Mind e magasztos tisztségek a mieink! Nem azért, hogy el­bizakodjunk és különbnek tartsuk magunkat másoknál, hanem hogy elkötelezzenek bennünket. A papság szolgála­ta nem az önmagáért való szol­gálat volt, hanem közbenjáró szolgálat másokért. Királyi papság vagyunk, elkötelezve a szolgálatra. PÉNTEK. — „Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nin­csen több. Isten vagyok, és nincs hozzám hasonló.” (Ézs 46, 9 — 1 Jn 5, 21 — Ef 2. 17— 22 — Csel 6, 1—7) Istennek ős­idők óta folyó szüntelen kinyi­latkoztatása, mely mindig be­teljesedett népe életében, egyetlen hatalmas prédikáció az egy Istenről. Erre a kinyi­latkoztatásra ráállhatunk mint biztos alapra. Jó dolog néha visszafelé tekintve családunk, gyülekezetünk és egyházunk életében meglátni az Űr Isten művét; és újból felfedezni, hogy Isten beszéde örökké megmarad. SZOMBAT. — „Miért mond­játok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem művelitek, ami­ket mondok?” (Lk 6, 46 — Jer 21, 8 — Jn 20, 19—23 — Csel 6. 8—15) Kimondottan nekünk szól ez az ige. Kézenfogva jár-e életünkben a szájjal való bizonyságtételünk a tettekkel valókkal? E kettő elválasztha­tatlan egymástól. Egyik a má­siknak próbáia. Egymás mel­lett és együtt teszi e kettő a keresztyén ember szolgáló éle­tét. Lackner Aladár EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálvának lapja Szerkeszti- a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 516—20.412—vili Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.1536 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Kolozsvári Márton és György A MÜLT MÉLY HOMÁLYÁBA vész a két szobrász alakja és életútja. Magyarországi születésük nem kétséges, egy kolozsvári fes­tőnek, Miklós mesternek voltak a fiai. A nagyváradi püspök megrendelésére készült első alkotásuk, melynek csak híre maradt fent: Szent István, László és Imre életnagy­ságú bronzszobra. Az idősebb testvér, Márton műve Szent László ereklyetartó hermája, mellszobra, a győri székesegyházban. Utolsó ismert remekművük, László király életnagy­ságú lovaszobra, elpusztult. De megmaradt a prágai várban látható lovas Szent György- szobruk. 1373-ban, most éppen hatszáz éve, öntötték bronzból. Az életüket övező sűrű köd arra jó, hogy annál inkább ebből az egyetlen alkotásukból kicsapó fényre nézzünk, és ámuljunk fel­emelő tanulságain. A magyar földnek két középkori f ia ezzel a művével a korabeli eu­rópai művészet élvonalában halad, és a jövő felé mutat. A művészeti stílusok nyelvén ki­fejezve: a szobron az érett gótikus művészet jegyeibe már korareneszánsz sejtések ve­gyülnek. Mintha olyan rózsát tartanánk ke­zünkben, amely még bimbó, de már lehelet- szerűen nyílni kezd néhány szirma. A mai művészettörténet megállapítása szerint ez a szobor „bizonyos reneszánsz problémák fel­vetésével egyedül áll a világon még igen hosszú ideig” (Gerevich László). HOGYAN SZÜLETHETETT MEG magyar mesterek kezén ez a jövőt idéző remekmű? A rejtély nyitja az európai látóhatár. A mű el­árulja, hogy készítőik, nemcsak a középkori magyar gótika hagyományaiból merítenek, hanem együtt lélegzenek az Itália földjén születő új művészettel. Nem pusztán hatáso­kat vesznek át: ebben az esetben csak kitűnő felhasználói lennének a már elért eredmé­nyeknek. Az új vonások, amelyekkel előre­lépnek és már-már a szülőanyát, az olasz kortársakat elhomályosítják, arról vallanak, hogy a két magyar szobrászban belül forrt az európai kitekintés nyomán a készülő nagy fordulat, a reneszánsz, a művészet újjászü­letése. A szobor részleteinek művészettörténeti elemzése arra mutat, hogy a lovas arcán még a gótika felfogása hat, s ezen Márton dol­gozhatott, míg a játékosan könnyed lóalakon a fiatalabb és olaszosabb György munkáját ismerhetjük fel. Az egész alkotás talapzatá­val együtt, amelyen a sárkány fekszik a tor­kába hatoló dárdával, szakít a középkori szobrok falhoz kötöttségével. Eredeti elhe­lyezésének tervét nem ismerjük, de akár fül­ke, akár oltár számára készült, akár fal mel­lé helyezték, ez a szobor kitépte magát a templom testéből, teret teremtett maga kö­rül, ami későbbi reneszánsz vívmány. Európa előtt nincs miért szégyenkeznünk. A magyar középkor művészete magas szín­vonalú volt. A későbbi török támadás mér­hetetlen csapást mért ugyan nemzeti művé­szetünkre, meggátolta fejlődésében, és a vér- zivataros, nyugtalan évtizedekben elpusztult megelőző korok legtöbb szép alkotása — a Kolozsvári Testvérek többi ismert szobrából is ágyút öntöttek a törökök —, egy ilyen fennmaradt alkotás fényénél azonban felra­gyog valami abból, amivel népünk az euró­pai kultúrához hozzájárult a régi századok­ban is, mindig az újra, a készülőre, a születő­re figyelve, a jövő kohójában állva. A SZOBOR TÉMÁJA még középkori. Szept György lovag legendáját jeleníti meg. E sze­rint a Diocletianus császár idején keresztyén hitéért vértanúságot szenvedett előkelő ró­mai tiszt elvetődött egyszer életében egy vá­rosba, amelynek szomszédságában 'tenger nagy mocsár volt, abban egy vérengző sár­kány rejtezkedett, s leheletével mindenkit megfertőzött. Mérgét azzal csillapították a város lakosai, hogy először juhokat, mdjd if­jakat és lányokat adtak neki, hogy felfalja• őket. Utoljára a király lányára került a sor, de a sirdogáló lányt megpillantotta a tó part­ján György lovag és megölte a sárkányt. A téma csak alkalom volt a mestereknek a művészi szépség szolgálatára. Elárulja ezt, hogy a ló értelmes fejének figyelmes odafor- dulása, dús és részletes megmintázása egyik legjelentősebb részlet a szobron, önmagáért hat, s ezért önkéntelenül is homályosítja a regeszerű témát. A szobor középkori szim­bolikájának van azonban maradandó értéke. A mai ember ugyan nem hihet Szent György tettében, mert gonosz sárkányok nincsenek, de jelképe marad ez a legenda az ember és az emberiség minden gyötrő ellensége legyő­zésének. A hatszázéves szobor ma is lelke­síthet a küzdelemre a rossz ellen, amely többféle módon megnyomorítja a modern emberiséget. A SZOBROT VALÓSZÍNŰEN Nagy Lajos királyunk ajándékozta vejének, IV. Károly cseh királynak, a kultúrát fejlesztő nagy uralkodónak, aki a prágai várban állíttatta fel. Ma is ott találjuk két nép kapcsolatának és az egyetemes kultúrának jelképeként. So­kan álltak már meg, magyarok bensőséges érzéssel a harmadik várudvaron, a Szent Vi­tus székesegyház tövében, a szobor mellett. Most értesültünk róla, hogy e bronzmásolat féltve őrzött eredetijét a Szent György-bazi- lika mellett helyreállított, idén éppen ezer- esztendős egykori kolostorban helyezik el sok más középkori műkinccsel együtt. Márton és György keze munkája itt az ősi falak között fogadja majd a hazai látogatókat is, akik az eredeti alkotással találkozni akarnak, hogy elmélyedjenek múltunk e beszédes kincsé­ben. Egy másolata a mesterek szülőföldjén, Kolozsvárt van a református templom előtt. Kevesen tudják, hogy a millennium évében öntött másik bronzmásolat fővárosunk törté­nelmi levegőjű, hangulatos helyén áll, a Ha­lászbástya tövében, a Mátyás-templomtól le­vezető főlépcső pihenőjén. Kőpadkán ülve nézhetünk a patinás szobor redős arcába, hogy tanítson a nemzeti múlt megbecsülésé­re és a jövő felé lépésre. A szobor elől az Országházra és a Dunára látni. Néhány lép­csővel feljebb a kedves barokk Anna-temp- lom kettős tornya tekint ránk. Veöreös Imre í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents