Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-17 / 24. szám
Szentháromság Egymásba fonódó körök Három egymásba fonódó kör. tgy próbálta szimbolizálni az egyházművészet régóta a Szentháromságot. A kör a teljesség, a végtelenség, az örökkévalóság kifejezője. Ezt a teljességet, végtelenséget, örökkévalóságot mind a három kör — a Szent- háromság mindhárom személye — magában hordozza. Mégis így teljes együtt a három kör egymásba kapcsolódva: Atya, Fiú, Szentlélek — Szentháromság. A SZENTHÁROMSÁG TITKÁT, ha megpróbáljuk is ilyen egyszerűen ábrázolni, csak sejtjük, kevésbé értjük. Mint a költő, aki az egyszáron nőtt három rózsabimbó szépségében érezte magához közel jönni a titkok titkát. Mert a körök végtelenül kitágulnak. Mérhetetlen magasságokat és mélységeket, szélességeket és hosszúságokat, mennyiségeket és minőségeket ölelnek át, túl a megismerhető világ ma még az ismeretlenség ködébe burkolózó végtelennek tűnő határain. De, ahol a körök találkoznak, amiben összekapcsolódnak, az kijelentéssé lett számunkra, emberék számára. A Szentháromság egy Isten irántunk való szeretetének jelenlétéről győznek meg. Ez a szeretet hordozza magában létünk titkát, mindennapi kenyerünk ízét, a minden élők és létezők összefüggésének rendjét. Az atyai szem rezdülésében a teremtett világ iránti jóság és féltő oltalom tekint reánk. A kereszt északra és délre, keletre és nyugatra futó vonalai, az ölelő karra is emlékeztetve egyúttal, a szeretet önmagát odaadó, minden irányba kiterjedő, az egész emberiséget átölelő mozdulatáról beszél. És a tisztaság és béke Lelke úgy száll le „onnan felülről”, az Atyától és Fiútól, mint aki itt akar otthon lenni köztünk és bennünk, ahol mi oly messze, elérhetetlen magasságban érezzük magunkat az Atya és a Fiú tökéletességétől és szentségétől. Ha egy embert, önmagunkat, az emberiséget egyedeiben és összességében helyeznénk oda e körök találkozásába, semmiképpen sem hamisítanánk meg a Szentírás kijelentését, ahogyan Isten nekünk magát mint Atya, Fiú és Szentlélek kijelentette. Ez az, amiben magát ismertté tenni engedte. Ez a „felette nagy titok” s mégis a számunkra megragadható egyetlen valóság az Istenből, hogy ö szeretet. A három kör itt nemcsak találkozik, hanem fedi is egymást: Isten szeretet. A MAI VASÁRNAP LEZÁR EGY SORT az egyházi élet évi rendjében, amely egy-egy részletében hozta közelebb hozzánk a Szentháromság Isten irántunk és világunk iránti sze- retetét. A HÁLAADÁS ÜNNEPE SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA. Amit ünnepről ünnepre és vasárnapról vasárnapra igéjében velünk megismertetett, most égy csokorban összefogva helyezi a gyülekezet elé. De nemcsak az ige mindennapi életünkhöz hozzászóló, szeretetet hordozó szava hálaadásunk tárgya. Mindent egybefogva kell most látnunk az ő igéje világosságában amit egyéni életünkben, családunkéban, népünkében és a ma élők közösségében cselekedett érettünk — emberekért. A hálaadásban helyet kap az ige kenyere és a mindennapi kenyerünk, az örökkévaló otthon reménysége és családi otthonaink, népünk otthona biztonságos nyugalma, a bűnbocsánat ajándékozta lelki békességünk és az emberi együttélés alaptörvényét — a békét — kívánók és munkálok akaratának egyre gazdagabb eredményei. A körök tehát nemcsak „ott fenn” kapcsolódnak, hanem a Szentháromság egy Isten ember iránti szeretetének szándékából és tevékenységéből itt a földön is. Emberek és családok, nemzedékek és népek jelene és jövője: gond vagy öröm, nyugtalanság vagy béke, félelem vagy reménység fonódnak össze. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE a hálaadás mellett az elköte- lezés ünnepe is. A Szentháromság titkából megismert ember és világszeretet további új és új feladatokat ad, hogy a körök találkozzanak az ember iránti felelősségben, szeretetben, az emberért és világáért felemelt jó szóban és jó tettben. Mi így értettük meg, így valljuk és így kívánjuk megvalósítani: a dia- kóniában. HITÜNK ÉS REMÉNYSÉGÜNK SZERINT a Szentháromság munkájának értünk végzett diakóniája által lehetséges a cél elérése, hogy a szeretet körei találkozzanak és fedjék egymást. Ezt a célt Isten az ö szeretett gyermekein, rajtunk keresztül kívánja elvégezni. Szentháromság vasárnapján a hálaadás mérlegét elkészítve vegyük sorra azokat a feladatokat, amelyeket Isten az Ö tervéből reánk bízott. Mezősi György A IV. Keresztyén Béke-Vi- lággyűlés 1971 őszén 80 tagú ún. Folytatólagos Bizottságot választott, melynek az a feladata, hogy a világgyűlések közötti időben irányítsa a Keresztyén Békekonferencia munkáját. A világgyűlés óta most ülésezett először a Folytatólagos Bizottság május 25— 28. között a zagorszki kolostorban, Szovjetunióban. Ezt a kolostort a XV. században alapították és ma egyik központja a szovjetunióbeli ortodox egyháznak. A különböző századokban épült nagyszerű templomok mellett az ortodox egyháznak a kolostorban van egy teológiai szemináriuma és akadémiája. Ez a kolostor adott helyet a Folytatólagos Bizottságnak. Az ülésen 174 személy vett részt, akik 33 országból jöttek. Jelen voltak a Keresztyén Békekonferencia tagegyházainak képviselői és számos olyan személy, aki egyénileg vesz részt a munkában. Sok vendég is jött el különböző országokból. Néhány egyházi világszervezet is elküldte megfigyelőjét. (Egyházak Világtanácsa, Európai Egyházak Konferenciája) A megnyitó A megnyitó istentiszteletet az Orosz Ortodox egyház feje, Pimen pátriárka tartotta. Kérte Isten áldását a Folytatólagos Bizottság munkájára, amely reménysége szerint hatékony támogatást ad a jóaka- ratú emberek békére irányuló erőfeszítéseinek. Nyikodim metropolita — a Keresztyén Békekonferencia elnöke — iránymutató előadással indította el a munkát. ,,A felelősség minden egyes ember, az egész emberiség sorsáért, a békéért és a mindenkit magába foglaló szolidaritás ma a jóakaratú emberek millióit indítja a harcra különböző gondolkodású, különböző hitű, különböző hagyományú és különböző meggyőződésű embereket, a gonosz minden megnyilvánulása ellen az emberek és népek közötti kapcsolatokban. harcra a békéért, az igazságosságért, az emberi méltóságért és a jobb életért ezen a földön.” Az előadások Az előadások főtémája ez volt: „Felebaráti szolidaritás — a keresztyének feladata a világ nyomorúsága ellen és a világ békéjéért vívott harcban.” A témáról szóló előadást különböző világrészekből érkezett előadók tartották, akik egyben különböző felekezeteket is képviseltek. Dr. H. HELLSTERN svájci előadó előadásának bevezetésében kifogásolta, hogy vannak olyan keresztyének és keresztyén körök, amelyek csak „vallásos területen” tudnak gondolkodni és azt hiszik, hogy az evangéliumnak csak erre a területre nézve van mondanivalója. Ezek a keresztyének kihúzzák mggukat a világ formálásának közös felelősségéből. Csak az „egyéni keresz- tyénség” ügye érdekli őket és nem figyelnek arra, hogy az evangélium bele akarja vonni őket a világért való munkálkodásba is. Hiába akarnak csak Istennel foglalkozni, mert az Istentől soha nem lehet elválasztani a felebarátot. Egyértelműen juttatta ezt kifejezésre Jézus, amikor kijelentette, hogy amit a felebaráttal teszünk, azt Vele tesszük. Az előadó kifejezte egyetértését Philip POTTERREL, az Egyházak Világtanácsa főtitkárával, aki nemrég elhangzott Felebaráti szolidaritás A Keresztyén Békekonferencia Folytatólagos Bizottságának ülése nyilatkozatában többek között ezt mondta: „Az európai ke- resztyénség legnagyobb tévedése, hogy a társadalomban való aktív szolgálatot elszakítja az evangéliumtól”. Hellstem állást foglalt a szocializmus mellett a kapitalizmussal szemben. Azt is hangsúlyozta, hogy „Isten gyermekeinek” a felebarátért ma együtt kell harcolniuk a „világ gyermekeivel”. Csak így lehet felszámolni a szegénységet és létrehozni a békét világviszonylatban. JVVENALIJ szovjetunióbeli metropolita kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy a mai „életkérdések” elemzése és a megoldások keresése a keresztyének részéről Isten akaratának teljesítését jelenti. A szeretetnek az egyházak életében meghatározott feladatok elvégzésében kell megmutatkoznia. Ezek a feladatok sokszor a világi kérdések megoldásra segítését jelentik, tehát a béke biztosítását, a faji megkülönböztetés eltörlését és az igazságosság megvalósítását. Ez nem jelenti azt, hogy az egyház felhagyott „örök küldetésével”, tehát az evangélium hirdetésével, a bűnbocsánat nyújtásával. Az „örök küldetésbe” beletartozik a béke munkálása a földön. Szólt arról is, hogy ma már igen sok állam, továbbá társadalmi és egyházi körök és a jóakaratú emberek sokasága fáradozik a békéért. Ez jó jele annak, hogy a békéhez mindig közelebb jutunk és az egyre reálisabb lesz a Földön. A mi világunkban nagyon fontos a békeszerető erők szolidaritása. Egyesíteni kell minden erőfeszítést a békéért. J. GAJARDO chilei profesz- szor a latin-amerikai helyzettel foglalkozott a főtémával ösz- szefüggésben. Elmondotta, hogy Latin-Amerikában a különböző országokban a társadalmi fejlődés különböző fokot ért el. Ezek a fokok jórészt attól függnek, hogy az illető ország milyen mértékben függ az Egyesült Államoktól. Jelenleg két fejlesztési módszer között folyik a küzdelem. Brazília például az USA-val való szoros együttműködésben a fokozatos fejlődés útját keresi. Ezzel szemben Kuba, Chile, Peru és újabban Argentína is gazdasági, társadalmi és kulturális függetlenségre törekszik. CHANDRAN indiai profesz- szor ezt a gondolatot juttatta kifejezésre: „A szegények fel- szabadulása akár egy-egy ország szegényeié, akár szegény népeké, nem függhet a gazdagok akaratától. Az nem a jótékonyság eredménye, hanem az igazságosság követelménye. A kérdés azonban ez: hogyan tegyenek szert hatalomra a hatalom nélküli szegények, hogy legyőzhessék az elnyomást, a szegénységet és a nyomort? A keresztyén szolidaritást ebben az összefüggésben kell felfogni és gyakorolni. Jézus megmutatta nekünk az utat, amelyen járnunk kell.” A főtéma tárgyalásán kívül dr. Tóth Károly főtitkár beszámolt a mozgalom tevékenységéről. Különösen is kiAz Írország békéjéért való pünkösdi imádkozásra hívta fel a világ keresztyénségét dr. P. A. Potter, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és Willebrands kardinális, a vatikáni egységtitkárság elnöke május 4-én kiadott közös közleményükben. Körlevelükben, melyet elküldték az EVT valaemelte a békeszolgálat teológiai megalapozottságának szükségességét. Szólt arról, hogy a legutolsó világgyűlés óta hogyan dolgoztak a megalakított bizottságok és a különböző országokban működő regionális bizottságok. Ö is kiemelte az előadókkal összhangban, hogy a béke csak úgy érhető el, ha minden békeszerető ember összefog annak megvalósításáért. A megbeszélések t Az elhangzott előadásokat részben a plenáris ülésen, részben különböző bizottságok ban tárgyalták meg a résztvevők. Nagyon jelentős volt a teológiai munkacsoport, a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport és a Keresztyén Békekonferencia programjával foglalkozó munkacsoport szolgálata. Ez utóbbi ülésén ismételten hangsúlyozták a jelenlevők, hogy a Keresztyén Békekonferencia eredeti célkitűzései közé tartozott az imperializmus és az anti- kommunizmus elleni harc. Ezek a célkitűzések ma sem változtak. A békés koegzisz- tencia létrehozásáért folyó munkához elválaszthatatlanul hozzátartozik a küzdelem az imperializmus és az antikom- munizmus ellen. Ezzel egyidő- ben a Keresztyén Békekonferenciának is foglalkoznia kell részletesebben is a békés koeg- zisztencia és általában a béke tartalmával. . . A Folytatólagos Bizottság számos nemzetközi kérdéssel kapcsolatban határozatokban juttatta kifejezésre .álláspontját: európai biztonság, Közel- Kelet, Indokína, a dél-ázsiai béke, faji megkülönböztetés, leszerelés, Latin-Amerikg. (Ezekhez legközelebbi számunkban visszatérünk.) Kiadott egy ..Felhívást” is a békeerők Moszkvában tartandó októberi találkozójával kapcsolatban. A Folytatólagos Bizottság ülése két fogadással ért véget. A vezetőséget fogadta a Kremlben K. F. Iljusenko, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének alelnöke. A „Rosszia” Szállóban pedig Pimen, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája adott fogadást az ülés résztvevőinek. Aki a Folytatólagos Bizottság ülésén részt vett, személyesen tapasztalhatta meg, hogy a Keresztyén Békekonferencia megerősödött és az új történelmi körülményeket szem előtt tartva, bátran és jóreménységgel megy előre a másfél évtizeddel ezelőtt lerakott alapokon. D. Káldy Zoltán mennyi tagegyházának és a római katolikus egyház valamennyi püspöki karának, ökumenikus megmozdulást indítványoznak az írek közötti kölcsönös m»gértés előmozdítására és a konfliktusokkal terhes ország békéjéért való imádkozásra. Zagorszki kolostor: Pjatnickaja templom, 1547 Beíratás vallásoktatásra A hittanbeiratás az 1973/74. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 18-án, hétfőn délután 14—18 óráig és június 19-én, kedden délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kell beiratni, amelyben a rendes beiratást végezték. A beiratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beiratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. IMÁDKOZÁS ÍRORSZÁGÉRT I h
