Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-04-22 / 16. szám

Húsvét 2. napjának igéje Istentiszteleti rend „Nincs Isten kívülem” 5 Mózes 32, 39—40 EZ AZ IGE MEGMUTATJA AZ ELET ISTENÉT. Húsvétkor különösen örömmel mondhatjuk ki ezt a szót, hogy élet. Mit is jelent ez a szó? Nézz körül a fakadó természetben és úgy éne­keld együtt a tem/plomi gyülekezettel: „Vigadjunk, vigadjunk, miként a fák, füvek, virágok újulnak örömben." Az élet örömét hallod kicsendülni gyermeked, vagy unokád kacagásából. Az élet örömét látod ragyogni a fiatalság csillogó szemében. Ha­talmas dolog az élet! Az tudja igazán, aki volt már halálos ve­szedelemben, vagy aki virrasztóit már kétségek között súlyos beteg ágya mellett. Ma annak a Krisztusnak a feltámadását ün­nepeljük, aki nem egyszer nagy dolgokat cselekedett meg az emberi életért. Ha a feltámadott és élő Jézusban meglátod az élet Istenét, akkor mindig lesz reménységed. Így megújuló reménnyel néz­hetsz a holnapod és a holnaputánod elé, még abban az esetben is, ha talán éppen most baj, bánat, nyomrúság szorongatja szí­vedet és életedet. MA ŰJRA LÁTJUK A FELTÁMADÁS ISTENÉT. Húsvétkor boldog örömmel dicsőíthetjük Istent, aki feltámasztotta Fiát a halálból. Ma ujjongó hittel tehetünk vallást arról a Jézusról, aki legyőzte a halált: „Hiszek a Jézus Krisztusban... aki feltá­madott halottaiból...” A feltámadást emberi ésszel megérteni és megmagyarázni nem lehet. Csak elhinni, amit Isten cselekedett. Ennek az is­teni cselekedetnek a következménye az üres sir. Ha van éíő Krisztusba vetett hited, akkor reménységgel nézel a jövő elé. Akkor soha nem maradsz egyedül. Még a koporsód­ban sem. Még a halál sem szakíthat el attól az élő Jézustól, aki téged is fel fog támasztani! ISMÉT MEGISMERJÜK AZ ÖRÖK ÉLET ISTENÉT. Húsvét­kor boldog örömmel magasztalhatjuk azt az Istent, aki örök élettel ajándékoz meg bennünket. Erre az ajándékra biztos Ígé­retünk van. Egy sírkőre, amely számomra olyan kedves, kicsiny, porladó test fölött áll, ez az ige van felvésve: „Én élek, ti is élni fogtok.” Jézus búcsúbeszédeiben tette ezt az ígéretet, ame­lyet mi keresztyének bizonyosra vehetünk. Ezért valljuk az Apostoli Hitvallásban: „Hiszem ... a testnek feltámadását és az örök életet. Ámen." Ennek a néhány szónak a magyarázata pedig így hangzik: „Hiszem, hogy ... az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hívő­vel együtt örök életet ad. Ez így igaz.” Vannak hiábavaló dolgok. Ilyen hiábavaló dolog keresztyén­nek lenni az örök életbe vetett hit nélkül. De ha a feltámadt és élő Jézusban tied az örök élet Istene, akkor tied az üdvösség is. Az idén kivételesen húsvét második ünnepén lépnek sok he­lyen konfirmációi oltár elé azok a fiatalok, akik megváltják hi­tüket, elfogadják Isten áldását és veszik az úrvacsorát bűneik bocsánatára. Ezeket a gyermekeket Isten meg akarja erősíteni abban a hitben, amely a mi hitünkkel együtt örvendező hála­adással tekint az élet, a feltámadás és az örök élet Istenére. Szakái Árpád IMÁDKOZZUNK Életnek Istene! Köszönjük az életet. Annak minden szépsé­gét és örömét, de a fájdalmait és nyomorúságait is. Feltámadott Ur Jézus Krisztus! Áldott légy azért a diadalért, amelyet a ha­lál felett arattál, és amelyben minket is részesíteni akarsz. Szentlélek Isten! Erősítsd hitünket, hogy mindig tudjunk örven­dezni annak, hogy részesei vagyunk az örök élet üdvösségének. Atya, Fiú, Szentlélek Isten! Magasztalunk ennek a húsvétnak minden ajándékáért. Ámen. Nem vihetsz mindent — Anyu, a macit is vigyük — síró gyermekhang könyör- gött. Nem vihetsz mindent ma­gaddal, hagyj békén — mondta az édesanyja. Megfordultam, néztem a síró gyermeket rángató fiatal anyát, amint a vonat felé igye­kezett, kezében degeszre tö­mött szatyorral. Vasárnap volt. A fél város már kora reggel ott tolongott a pályaudvaron. Volt aki csomag nélkül, elegáns sportruhában, volt aki hátizsákot vitt katonai szakszerűséggel rácsavart pok­róccal. Egy praktikus apa nya­kába akasztott székben vitte kisfiát. Középkorú nő táskájá­ból kutyafej kandikált ki min­denkire fogvicsorgatva. Volt gazdája mellett mogorván bal­lagó tacskó, ifjú szerelmesek­hez feleseleges harmadiknak bevágódott fiatalember, egy kamasz ifjú vállán nagy, piros- pettyes labda, amelybe hátul­ról társa állandóan belerúgott, öreg úr esernyővel és idős asz- szony napernyővel. Mindenki ment valahová és mindenki vitt magával valamit. Mint akinek nincsen hova és mivel rohanni, félreálltam az útból és tisztes távolból néz­tem az egyre változó képet. Arra gondoltam, hogy miként ma a riporterek teszik, amikor érdeklődnek a nagy közönség­től mi a véleményük a kenyér­ről, a lyukas tejes zacskóról, az újfajta kávé minőségéről, a fizetésemelésről — én is oda- állnék az emberek elé és meg­kérdezném: — Mit vinnétek magatokkal, ha hirtelen indulni kellene a Nagy Útra, amelyből nincsen visszatérés. Mit vinnétek ma­gatokkal, illetve van-e egyál­talában vinnivalótok? S hol viszitek, ha üres kézzel, mezte­lenül kell indulnotok? Mit gyűjtöttetek életetek folyamán emberségből, becsületből, hű­ségből, megértésből, türelem­ből, szeretetből, könyőrületből, önfeláldozásból, hazaszeretet­ből, szülőtiszteletből, hogy csak néhány átmenthető értéket említsek. Mert az Üt hosszú, nem látjuk a végét, nem is­merjük buktatóit, veszélyeit. Talán nem is gondoltunk még arra, hogy erre a Hosszú Útra is egyszer elutazunk, nem ta­nulmányoztuk előre, nem fog­lalkoztunk ezzel az útitervvel, nem számoltunk az előre nem látott felszólítással, hogy men­ni kell, egyszerűen nem foglal­koztunk vele azzal, hogy hej, ráérünk arra még. Nem kétséges, hogy bolond­nak tartanának, ha eléjük áll- nék itt, a forgalom kellős kö­zepén, ezzel a kérdéssel. Talán még gorombáskodnának is, hogy kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy felháborító, hogy ilyen szamárságokkal tartják fel az embert. Sohasem szerettem a go­romba, hangos szavakat. Azért egyszerűen magamat kérdem meg: van-e vinnivalóm a Nagy Útra? Percre beosztott életem ütemtervéből nem hiányzik-e ennek az Útnak a betervezése? . .. Amikor ezeket a sorokat írom még hideg szél fúj, hófol­tok tarkítják az erdőt, de ha felemelem a tavaly hullott le­veleket, alattuk ott az egyre megújuló élet ezer változata. Ágak hegyén kipattanásra vá­ró csöpp rügyek, recsegő dere­kú öreg fák oldalából friss hajtások bújnak elő, sziklá­hoz simulva bársonyos zöld moha mellett parányi kövi­rózsa. Százszámra dobognak a fák méhében fogant apró le­velek: minden csak intésre vár, hogy megszülethessen. Halálból életre, örökkétartó megújulásban évmilliók óta. Figyelem ezt a nagy készü­lődést, amely az új életet meg­előzi és sajnálom az embert, legelöl önmagamat, amint visz- szafordulok földi játékaimért, ahelyett, hogy a teremtett vi­lágot nézném, amint intésre vár, természetesen, magától értetődőn, hogy életre szület­hessen. Gyarmathy Irén Budapesten, 1973. április 20-án, Nagypénteken Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 5 Passió: Trajt- ler Gábor, du. 6 (úrv.) D. Káldy Zoltán. Fasor de. 8 (úrv.) Gabányi Géza, de. ll. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5 Passió: Gabányi Géza, du. 6 (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11, du. 6. Karácsony Sán­dor u. 33. de. 9, du 7. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár Já­nos. de. 12 (magyar), du. 5. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 (úrv.) dr. Rédey Pál du 6. (úrv.) dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre, du. 7. Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. ll (úrv.) Boros Károly, du. 6 (úrv.) Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 Benczúr László, du. fél 7 Passió. Váci út de. 8 Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10 Kertész Géza. Üjpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. (úrv.) Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. (úrv.) Matuz László, du. 6 (úrv.) Matuz László. Kispest de. 10 (úrv.) Pestújhely de. 10. (úrv.) Schreiner Vilmos. Rákospa­lota MÁV-telep de. 8 Kökény Elek. Rákospalota Nagytemplom de. 10 Kökény Elek. Rákospalota Kis- templom du. 3 Kökény Elek. Rá­kosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston, du. 6 Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy du. 6 (úrv.) Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) D. Ko­ren Emil, de. 11 (úrv.) D. Koren Emil, du. 6 (úrv.) D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv.) Görög Tibor. du. 6 Turchányi Sán­dor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. Ruttkay Elemér, de. ll, Ruttkai Elemér, du. fél 7 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László, du. fél 6 Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10 (úrv.) Filippi- nyi János. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 (úrv.) Bencze Imre. Németvölgyi út du. 5 (úrv.) Reuss András. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert, du. 5 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. fél 11 (úrv.), du. 6 (úrv.). Budapesten, 1973. április 22-en, Húsvét ünnepén Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6 Trajtler Gá­bor. Fasor de. fél 10 (úrv.) Szir­mai Zoltán, de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Gabányi Géza. Dó­zsa György út de. fél 9 (úrv.) Ga­bányi Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Solymár János, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Pé­ter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. ll (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Bo­ros Károly. Gyarmat u. 14. de fél 10. (úrv.) Boros Károly. Fóti út 22. de. ll Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10 (úrv.) Virágh Gyula. Soroksár-újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 (úrv.) Ma­tuz László. Kispest, de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10 Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8 Kökény Elek. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10 Kö­kény Elek. Rákospalota Kistem­plom du. 3 Kökény Elek. Rákos­szentmihály de. fél 11 (úrv.) Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9 (úrv.) Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél ll. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9 (úrv.). Rákosliget de. 10 (úrv.). Rákoskeresztúr de. fél 11 (úrv.), du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) D. Ko­rén Emil. de. fél 11 (német úrv.) de. 11 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő. du. 6 D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9 (úrv.) D. dr Ottlyk Ernő. Óbuda de. 10 (úrv.) Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. ii. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10 Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. ll (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. ll Visontai Róbert. Budaörs du. 3 Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5 Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11 (úrv.) Budapesten, 1973. április 23-án, Húsvét 2. napján Deák tér de. 9. (német, úrv.) ifj. Harmati Béla, de. ll. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. ll. (úrv.) Gabányi Géza, du. 6. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél ll. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Solymár Já­nos. de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. (úrv.) dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sülé Károly. Utász u. de. 9. (úrv.) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Sülé Károly. Zugló de. ll. (úrv.) Bizik László. Rákosfalva de. 8. Bizik László. Gyarmat u. 14. de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Kertész Géza. Váci út de. 8. Kertész Géza. Üjpest de. 10. (úrv ) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pest­újhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota—MAV-telep de. 8. Kökény Elek. Rákospalota—Nagy­templom. de. 10. Kökény Elek. Rákospalota—Kistemplom du. 3. Kökény Elek. Rákosszentmihály de. fél ll. Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9. Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél ll. Cinkota de. fél ll, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Békés József. Rákos- hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél ll, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. ll. (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Szita Istvánné. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Turchá­nyi Sándor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. ll. Konfirmáció, du. fél 7. dr. Benes Miklós. Budakeszi de. fél 9. Ta­kács József. Pesthidegkút de. fél II. Takács József. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reuss András, de. ll. (úrv.) de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. ll. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. fél ll. (úrv.) — Nagycsütöríökön az oltár- térítő színe: fehér. Az isten- tisztelet oltári igéje: Jn. 13,1— 17; az igehirdetés alapigéje: Jel. 3, 20. — Nagypénteken az oltárte­rítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn. 19, 16—30; az igehirdetés alapigé­je: Zsid. 5, 1—9. — Nagyszombaton az oltár­terítő színe: fekete. Az isten- tisztelet oltári igéje: Mt. 27, 57—66; az igehirdetés alapigé­je: Zsid. 2, 10—14—15. — Húsvét ünnepén az oltár­terítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jób. 19, 25—26. (Szabadon válasz­tott alapige is használható) — Húsvét 2. napján az oltár­terítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk. 24, 13—35; az igehirdetés alap­igéje: 5 Móz. 32, 39—40. (sza­badon választott alapige is használható) — CSÖNGE. Böjti szolgála­tot végzett a gyülekezetben Mesterházy Sándor kemenes- mihályfai lelkész és Sokoray Miklós szombathelyi másodlel- kész. — KEMENESMIHÁLYFA. „Böjt diakóniája” címmel ige­hirdetés-sorozatot tartott a gyü­lekezetben Szerdahelyi Pál csöngei lelkész. — CSÖGLE. Igehirdetői szolgálatot végzett a gyüleke­zetben Joób Olivér ostffyasz- szonyfai, Fehér Károly alsósági és Józsa Márton celldömölki lelkész. — KOMÁROM. A gyüleke­zetben Szebik Imre miskolci lelkész szolgílt. — BICSKE. Böjti igehirde­tés-sorozatot tartottak a gyü­lekezetben, amelynek szolgála­tát Lackner Aladár keszőhi- degkúti lelkész végezte. — BALASSAGYARMAT. A gyülekezetben és az ipolyszögi filiában Záborszky Csaba szügyi lelkész igehirdetéssel szolgált. — OROSZLÁNY. A március 25-én tartott szeretetvendég- ségén Göllner László, a Csabdi- Bicske-i gyülekezet felügyelője szolgált. — CELLDÖMÖLK. A gyüle­kezet Mesteri fdiájában Ittzés János takácsi lelkész szolgált igehirdetés-sorozattal. — NAGYVELEG. Böjti is­tentiszteleten szolgált a gyüle­kezetben Varga György ba- konyszombathelyi lelkész. — CELLDÖMÖLK. A keme- nessömjéni filiában igehirde­tés-sorozatot tartott Bödecs Barnabás győr-nádorvárosi se­gédlelkész. — NYÍREGYHÁZA. A már­cius 25-én tartott szeretetven- dégségen Turmezei Erzsébet szolgált. — KELENFÖLD. Minden csütörtök este böjti áhítat volt a gyülekezetben „Jézus diakó­niája- via crucis” összefoglaló címmel, amelyen Mezősi György, Visontai Róbert, Rozsé István, Ruttkay Elemér és Gö­rög Tibor lelkészek szolgáltak. — KÖSZÖNET. Feleségem, édesanyánk elhunyta alkalmá­val köszönjük a mellénk álló szeretetet, az együttérző soro­kat: Simonfay család. „Én vagyok... az Elő, pe­dig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké, és nálam van­nak a halálnak és a pokolnak kulcsai.’* (Jel. 1, 18) HÜS VÉT VASÁRNAP. — „Hihetetlen dolognak tetszik nektek, hogy Isten halottakat támaszt fel?” (Csel. 26,8. — Ézs. 42,8. — Mk. 16,1—8. — Zsolt. 118,14—24.) Hihetetlen dolog? Bizony az. Ez az első reagálása az embernek a húsvéti öröm­hírre. Ezért futnak el az asz- szonyok félve az első húsvét reggelén a nyitott sírtól és ezen a ponton torpan meg sok mai keresztény hite. Mégis, az élő Jézus Krisztus jelenlétéről tesz bizonyságot, hogy legyőzi a fé­lelmet és kétségeket. Hogy hús­vétkor mi is az első századok keresztyénéi boldog köszönté­sével köszönthessük egymást, amit a keleti egyház a mai na­pig megőrzött: Krisztus feltá­madt! Valóban feltámadt! HŰSVÉTHÉTFÖ. — „így van megírva és így kellett szenved­ni a Krisztusnak, és feltámad­ni a halálból harmadnapon.” ÍLk. 24.46 — Zsolt 34.20. Lk. 24,13—35. — Csel. 10,34, 36—13.) Egyszer mondunk valamit a gyermekünknek. Megismétel­jük még néhányszor a figyel­meztetést, a magyarázatot. Az­után megúnjuk a fölösleges is­mételgetést. Hányszor mondia ki Jézus ezt a mondatot tanít­ványainak ? Nagyon sokszor. Nem unja meg, nem adia fel a reményt, hogy akkori és mos­tani tanítványai egyszer meg­értik szavait. Szeretete és tü­relme nem adja fel a harcot: vaksi tekintetű tanítványai hát­ha a hit világosságára jutnak. KEDD. — „Ök pedig imád­ván őt, visszatérnek nagy örömmel Jeruzsálembe; és mindenkor a templomban vol­tak dicsérvén és áldván az Is­tent.” (Lk. 24,52—53. — Zsolt. 84,2. — Csel. 13.16. 26—33. — Lk. 24,36—53.) Milyen az igazi gyülekezet? Hálás, örvendező. Istent dicsérő emberek nyitott szívű közössége — így írja Lukács. Ilyen közösségben jó élni, ilyen közösségből lehet erőt meríteni, ilyen közösség tud Isten szeretetével szolgálni a .világban. SZERDA. — „A próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az Ö neve által mindenki, aki hisz őbenne.” (Csel. 10,43. — Jer. 31,34. — Jn. 21,1—14. — Kol. 1,1—8.) Mire van a leg­jobban szüksége? Ha megkér­deznénk az embereket sokszí­nű választ kapnánk: időre, pi­henésre, lakásra, pénzre ... De vajon szüksége van-e valaki­nek bűnbocsánatra? Lehet eb­ből is profitálni? Vannak az életnek pillanatai, mikor az ember meggyőződhet: semmire nincs jobban szükségünk, mint a bocsánatot nyert szív biz­tonságára és nyugalmára. CSÜTÖRTÖK. — „Uram, Isten, Te elkezdted megmutat­ni szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet.” (Móz. 3,24. — Kol. 1,27. — Jn. 20,11— 18. — Kol. 1,9—14.) Ott áll Mózes az ígéret földje előtt: küldetésének és életének vé­gén. Mégis Isten munkájának „kezdetéről” beszél. Nem ért­hetetlen és értelmetlen? Mózes megsejtett valamit: Isten mun­kájának nincs vége sem az ő életében, sem népe életében. Isten őriző kegyelme, gondos­kodó szeretete nem fogy el, nem ér véget sohasem. Éle­tünk végére érve is csak kis töredékét ismerjük. PÉNTEK. — „Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellen­ségek volatatok, gonosz csele­kedetekben gyönyörködő értel­metek miatt, most mégis meg­békéltetett az Űr.” (Kol. 1,21. — Ézs. 6,5. — 1 Kor. 15,35—49 — Kol. 1,15—18.) Gyökeres életváltozás! Lehetséges ez? Igen, ha valakit Krisztus sze­retete győz le. Ha az önzésé­ben elszigetelt ember megbé­kél Istennel és embertársaival. Akkor a szeretetnek és békes­ségnek légkörét árasztja maga körül. Tudunk-e így élni? SZOMBAT. — „Mert őbenne teremtett mindent, ami van a mennyekben és a földön, lát­hatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár ha­talmasságok; mindenek őáltaT la és őreá nézve teremtettek.” (Kol. 1,16. — Ézs. 45,12. — 1 Kor. 15,50—58. — Kol. 1,19— 23.) Ahogyan a repülőgép le­szállásánál, egyre közeledve kibopjakozik előttünk közelről a főváros nagysága és szépsé­ge, valami hasonló történik Pál apostollal, amikor egyre köze­lebbről ismeri fel Jézus Krisz­tus szeretetének és teremtő ha­talmának nagyságát. Minden­ben látja Urának kezemunká- ját. s minden mögött ott tudja segítő szeretetét. Csak a him­nusz ünnepélyes hangján tud szólni erről. Megszégyenítő, milyen kicsinek látiuk mi sok­szor Jézust! Sárkány Tiborné EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám : 516—20.412—VII! Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 2X1 73.1221 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Az ember és munkája Meghívót kaptam az al- bertirsai Szabadság Tsz zár­számadó közgyűlésére. Öröm­mel mentem el és hallgattam Valent Mihály elnök beszá­molóját az 1972. esztendőről. Az eredmények örömöt, há­lát és jó hangulatot keltettek a tagságban, vezetőkben és vendégekben egyaránt. Ennek a termelőszövetke­zetnek szinte a bölcsőjétől fi­gyeltem életét, alakulását. Nehezen indult, de megizmo­A LUTHERÁNIA április 21-én, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködik: László Margit (szoprán), Sándor Judit (alt), Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (basszus — Jézus), Mezőfi Tibor (basszus — Pilátus) és Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet D. KÁLDY ZOLTÁN püspök. sodott, megerősödött. Az em­ber és munkája eredményez­te, hogy egyik esztendőt a másik után komoly eredmény­nyel és a tagok megelégedé­sére zárták. Az elnöki be­számolóból újra meg újra kicsendült a vallomás: a szö­vetkezet tagjai és alkalmazot­tai jól, eredményesen dolgoz­tak. A dicsérő szavak mellett az elnök a hibákról sem hall­gatott, de reménységgel te­kintett az emberre, aki hibá­zott és bízott abban, hogy a hibát ki lehet és ki kell kü­szöbölni. Nekem külön is izgalmat jelentett a nevek emlegetése. Hiszen ennek a termelőszö­vetkezetnek a tagjai az ősi alberti gyülekezetnek a tagjai sokan. A szocialista brigá­dok versenyében három ne­vet jegyeztem meg: Béke, Tessedik, Sámuel és Petőfi Sándor. A Járási Hivatal egyik ve­zetője az elnöki jelentést így javasolta elfogadásra: Ennek az elnöki jelentésnek a kö­zéppontjában a dolgozó ember áll, akit mi munkája után nagyon megbecsülünk. Hazánk népében ott van­nak evangélikus egyházunk tagjai is, akik fegyelmezett munkával, becsületes helytál­lással azon fáradoznak, hogy ez a nép a fejlődés útján előre haladjon. R. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents