Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-14 / 2. szám

Madách — magyar Isten és ember ellen való bin A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Közgyűlésének határozata A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁ­CSÁNAK közgyűlése visszatekintve kz I972~es évre, mély meg­rendüléssel állapítja meg, hogy — minden jóakaratú törekvés ellenére — ez az esztendő sem hozta meg Indokínában a békét. Jóllehet az októberben kialakított és a valóságos helyzetnek megfelelő megállapodástervezet joggal keltette fel a világ né­peinek szívében azt a reménységet, hogy végre megszűnik az emberiség történelmének legborzalmasabb háborúja a földnek e sok szenvedéstől sújtott részén. Lesújtó és egyben felháborító azonban, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezető körei ígéretük ellenére sem akarják aláírni a megállapodást és ezzel csúfot űznek azoknak az amerikai millióknak — köztük a ke­resztyéneknek — a békevágyából is. akik az elnökválasztás idején kapott ígéretekre nagv reménységgel tekintettek. Nekik és az egés2 világ békeszerető erőinek ennek az ellenkezőjét kell látniuk: felújították és kiterjesztették a rettenetes károkat és sz-rnvedéseket okozó bombatámadásokat a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság fővárosa és más területei ellen. AZOKBAN AZ ÓRÁKBAN IS, amikor a világ valamennyi keresrtyén templomában az Isten szeretőiéről és az ember bé­kéjéről szóló karácsonyi evangéliumot hirdették, bombák ezrei öltek Vietnamban. — újabb megdöbbentő bizonyítékául annak, hogy az USA Indokínai agressziója Isten és az ember ellen való bűn. A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁ­CSÁBAN egyesült protestáns és ortodox felekezetek többször félreérthetetlenül kifejezésre juttatták, hogy a vietnami nép függetlenségéért és szabadságáért vívott harcát minden erejük­kel támogatják. A VILÁGKERESZTYÉNSÉG KIMAGASLÓ KÉPVISELŐI­NEK a békeszerződés aláírását sürgető megnyilatkozásai is jól mutatják, hogy sok millió keresztyén követeli szerte a Világon: minél előbb álljon helyre a béke Indokínában. Ilyen értelem­ben nyilatkozott az Egyházak Világtanácsa főtitkára, a Keresz­tyén Békekonferencia vezetősége és a római katolikus egyház feje is. , A LEGUTÓBBI HETEK MEGDÖBBENTŐ FEJLEMÉNYEI­NEK láttán a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa hmitelten kifejezi együttérzését a vietnami nép szabadságáért es függetlenségéért vívott harcával. Az egész magyar társada­lommal együtt követeli, hogy az amerikai kormány haladék­talanul szüntesse meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni terrorbombázásokat, írja alá a létrejött megállapodáso­kat és tartsa be az abból fakadó kötelezettségeket. A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Titkárságának ülése Svájcban A svájci regionális bizottság meghívására a Nemzetközi Tit­kárság dr. Tóth Károly főtitkár vezetésével 1972. december 11— 13-ig Einsiedelhben (Svájc) tartotta meg rendes ülését. Részt vett az ülésen dr. H. Hellstem (Zürich), a Keresztyén Békekonferencia alelnöke, és előadást tartott. „A békemunka lehetőségei Svájcban” címmel. Rámutatott arra, hogy a béke több, mint csupán a háború vagy háborúmentesség kérdése. A keresztyéneknek fel kellene lépniök a béke minden fenyegeté­sével szemben. A vita során hangsúlyt nyert, hogy az egyéni szabadság sem­miképpen sem biztosítja a társadalmi szabadságot is. A főtitkár beszámolt a Keresztyén Békekonferenciának a IV. Béke-világgyűlés óta kifejtett tevékenységéről. A nemzetközi és ökumenikus helyzet főbb jellemzőjeként azt kiemelte, hogy a haladás és a reakció erői között folyó harc a jelenlegi hely­zetben sokkal bonyolultabb, mint pl. a hidegháború idején. Ma­napság alig van olyan nemzetközi szervezet, amely boldogul­hatna á béke és a szocializmus jelszavai nélkül. Az a tény, hogy egy könnyen átvehető terminológia leple alatt olyan törekvések is meghúzódnak, amelyek teljesen ellentétesek ezekkel a jel­szavakkal, fokozott éberségre int bennünket. A Nemzetközi Titkárság nagy megelégedéssel vette tudomá­sul a főtitkár jelentését a KBK küldöttségének három kelet-af­rikai országban tett látogatásáról, melynek során fogadta őket Hailé Szelasszié etiópiai császár, J. K. Nyerere, a Tanzániai Egyesült Köztársaság elnöke és Mungai, a Kenyai Köztársaság külügyminisztere. Ezek a látogatások annak jelei, hogy a Har­madik Világ fokozott mértékben vesz részt a KBK munkájában. A nemzetközi titkárok illetékességi körükből tettek jelentése­ket és előkészítették az 1973. évi akciótervet. Ennek közép­pontjában a Folytatólagos Bizottság ülésének előkészítése állt, amelyre 1973. május 25—29-ig Zagorszkban (Szovjetunió) ke­rül sor az alábbi témáról: „Emberi közösség — a keresztyének feladata a világ ínsége ellen és a világ békéjéért vívott húré­ban.” E kérdés megvitatásában részt vett Filaret érsek, a Za­gorszkban levő moszkvai teológiai akadémia vezetője is. A Nemzetközi Titkárság levéllel fordult a Svájci Evangéliumi Egyházszövetség vezetőségéhez, táviratban kívánt további gyó­gyulást Nyikodim leningrádi és novgorodi metropolitának, a KBK elnökének, jókívánságait nyilvánította dr. H. Hellstem alelnöknek 70. születésnapja alkalmából. A Nemzetközi Titkárság egyetértett abban, hogy az enyhülés politikájának jegyében a békemunka minőségének és intenzitá­sának meg kell újulnia s ez új és nagy feladatok elé állítja a KBK-t. M. vérmítoszt tudományta­lannak tartjuk és megvetjük. A fajimádatot a legvétkesebb bűnök közé ítéljük. Petőfi értékelésében minket nem zavar, hogy apja neve — Petrovics, szerb eredetre vall, s anyja neve Hruz Mária, szlo­vák. „Dunának, Oltnak egy a hangja...” De a Vágé is, meg a Dráváé is. Nem vitatkozunk némely szlovák barátunkkal, hogy Ma­dách Imrét ,ők is övékének tartják. Természetesnek talál­juk, hogy nyelvi-nemzetiségi határon — Álsósztregova — Madách jól tudott szlovákul és becsülte faluja népét Azt is inkább csak érdekes­ségként említjük, hogy Melich János, egyetemi professzor, századunk egyik legjelesebb szlavisztika-tudósa, a Madách- ok árpádkori családi okmá­nyai és a szlovák nyelv bel­ső törvényei alapján kimutat­ta — Magyar Nyelv 1919 1—2. szóm —, hogy Madách neve csak magyar lehetett és erede­tileg fiú keresztnév volt. Madách Imre a külsőségek­nél mélyebben, igazabban — modernebbül volt magyar. ABBAN MAGYAR, hogy 17 éves egyetemista korában nép­művelő újság megindítását ja­vasolja barátainak s 12 átgon­dolt pontban az indulás reális alapjait is ahhoz, hogy aztán a lap hamarosan „Népnevelő Társaság”-ot alapítson. S ez a szándék sokkal több egy diák­ember romantikus ambíciójá­nál, betűtkőstolt becsvágyánál. Levelében erőteljes jószándék bontakozik, hogy minél előbb Életűnk rohanó élet, s ezt a tényt különösen is az év vége felé vesszük észre, amikor szin­te nincs lélegzetnyi idő sem a megállásra, a számbavételre, az értékelésre. S ha már hosszabb idő telt el egyházzenei életünk kiemelkedő eseményei óta, mégsem mehetünk el szótlanul ezek mellett, hiszen ezek az al­kalmak bizonyára nemcsak bennem élnek nagyon eleve­nen, hanem azokban a hallga- gatókban is, akik részesei vol­tak a Lutheránia Ének- és Ze­nekar által nyújtott nagyszerű élményeknek. Örülök, hogy ezek az alkal­mak így egymás mellé kerül­tek, mert így kifejezésre jut az a nagyszerű felkészültség, amellyel a Lutheránia rendel­kezik. Az első alkalom Johann Sebastian Bach: H-moll miséje volt, amelyet kétszer adtak elő. A hatalmas mű a maga teljes pompájában került elénk. De nem maradt el e mögött az ád­venti és karácsonyi művekből összeállított egyházzenei áhítat sem. A H-MOLL MISE mindkét alkalommal megmozgatta az egyházzenét kedvelőket. Zsúfo­lásig megtelt a Deák téri temp­lom, s a hallgatóság nemcsak hallgatója, hanem résztvevője volt mindenegyes részének, hangjának. A Kyrie az alázat hangján vitt Isten elé, hogy a Kyrie eleison-ban könyörgésre ösztönözzön. A Glória ennek szinte az ellentéte volt, amikor a trombiták felharsanása dicső­ségmondásra serkentett. Kará­csony öltött alakot előttünk, s felcsendült a kívánság és az ajándék: Et in terra pax (és a földön békesség). A Gratias agimus (hálát adunk) után a könyörgés (Miserere nobis) és Isten dicsőítése zárta le az első részt A hitvallás (Credo) után a Cricifixus-ban, a keresztre fe­szített Megváltó életművére te­kinthettünk, s a kereszten meghalt Messiás diadalát az Et resurrexit (és feltámadott) tette szinte kézzelfoghatóvá. A Sanctus, a szentháromság egy igaz Istenre emelte a te­kintetünket, hogy a Hozsanná­ban mi is dicsérjük és magasz­taljuk őt. Magáról a műről még nagyon sokat lehetne írni. Itt azonban álljon csak ennyi: Johann Se­bastian Bach hite odavitt min­ket is Isten elé. És ebben nagy része volt a Lutherániának is. De ugyanennek a szolgálatát .. segítették elő a szólisták is: 'László Margit, Kalmár Magda (szoprán), Sándor Judit (mezzo­szoprán), Kerényi Mária (alt), Korondy György, Fülöp Attila (tenor), Berczelly István (ba­riton) és Mezőfi Tibor (basz- szus). Köszönjük nagyszerű szolgálatukat! De ugyanígy „jöjjön a kor, mikor már a nép sem lesz kiskorú ...” Azzal magyar, hogy mint megyegyűlési képviselő erőtel­jes felszólalásaival teljes és viszonos egyenlőséget követel a nemzetiségek és felekezetek között Ügy magyar, hogy éles kri­tikákat küld a vármegye ma­radi életéről, korrupt ügyvite­leiről Kossuth lapjának „... Hol van arisztokratikusabb institúció megyei rendszerünk­nél? Legyen szó egy nagyha­talmú nemesről, a szónokok­nak sora gombaként terem ér­dekében, míg a szegény ügyét közfigyelmetlenség közt a jegyző dönti el...” „... Ná­lunk, a mogyorósok földjén (utalás a megalázó vesszőzé­sekre) a kihágás egyetlen or­vossága a bot, de csak a nem nemesekre..„... Tömlöce- ink, hol húszán is vannak ösz- szezárva, valóságos bűn- és egészségtelenség barlangjai...” .. Indítványoztatott, hogy a burgonyából pálinkát főzetni megakadályoztassék s ezáltal nagy mennyiségű élelem men­tessék meg a szűkölködők- nek, ... természetesen a sem­mit sem akarók maradtak többségben...” Madách úgy magyar, hogy mindvégig a szabadelvű ellen­zék lelkes híve és magashőfo­kú szenvedélyes hozzáállással politizál a Habsburgok ellen. AZZAL MAGYAR, hogy a szabadságharc leverése után házában honvéd bújdosókat rejteget Mikor ezt hitvány köszönjük a zenekar minden tagjának szolgálatát is! A H-moll mise alkalmain az igehirdetői szolgálatot dr. Ha- fenscher Károly lelkész látta el. AZ ÁDVENTI ÉS KARÁ­CSONYI művekből összeállított egyházzenei áhítat volt a má­sik nagyszerű alkalom. Itt kü­lönösen is a kiváló összeállí­tást köszönjük, amely szinte csokorba foglalta az egyházi esztendő ádventi, karácsonyi szakaszának minden jeles mü­vét. Ezeket a műveket külön külön halljuk ugyan az ád­venti vasárnapokon, karácsonyi istentiszteleteken, de így cso­korba kötve olyan élményt je­lenítettek számunkra, amelyben ritkán van részünk. Ezért ért­hetetlen, hogy miért volt vi­szonylag kevés hallgatója en­nek az alkalomnak, pedig azok az egyházzenét szerető embe­rek, akik nem jöttek el, csodá­latos élménnyel lettek szegé­nyebbek. Tr a filer Gábor kiváló elő­adásában hallhattuk N. Cle- rambault: Suite című művét, J. S. Bach: In dulci jubilo korái­éi őjátékát, Buxtehude: Tün­döklő hajnali csillag korálfan- táziáját és Dupré: Corgete et li- tanie című művét. A Lutheránia egy ismeretlen mester műve mellett Praeto­rius, Walter, Eccard, H. Ka­minsky műveiből adott elő. Külön is ki kell emelni Prae­torius: Pásztorok, kit dicsérte­nek című művét, amelyben az énekkar szoprán szólamának négy tagja a templom négy kü­lönböző helyéről énekelt. Köszönjük Kovács Erzsébet közreműködését, aki Reger: Mária bölcsődalát adta elő. Az egyházzenei áhítat máso­dik részének csúcspontja a két évvel ezelőtt bemutatott Szokolay-mű, a Karácsonyi pásztorát volt, amelyet maga a szerző, Szokolay Sándor Kos- suth-díjas zeneszerző vezényelt. Örülünk annak, hogy ez a nagyszerű mű ismét előadás­ra került. Ügy a H-moll mise két elő­adásán, mint az utóbbi egyház­zenei áhítaton Weltler Jenő karnagy vezényelt, aki fárad­hatatlan buzgalommal végzi szolgálatát. Az igehirdetést ezen az al­kalmon dr. Kékén András igazgató-lelkész végezte. Hűség nagyban és kicsiben — ennek tanúságát adta a Luthe­ránia Ének- és Zenekar egy­házzenei életünknek ezeken az alkalmain. Amilyen nagy dolog a H-moll mise előadásában va­ló hűség, ugyanilyen nagy a kisebb művek hűséges előadá­sa is. S mi ezt a nagyban és kicsiben való hűséget köszön­jük a Lutheránia minden tagjá- Dák! Harkányi László árulás besúgta, Madáchot ál­lapotos felesége, kisgyermekei mellől éjjél elhurcolják a csá­szári pribékek. Pozsonyban és Budapesten raboskodik, mégis botozták. Erről írta keserű di­csekvéssel : „Láttam lezúgni nagy napok viharját, dicsőség, börtön ismerős velem.” * Kegyelettel őrzöm két erede­ti levelét. Egyiket 1849. június 6-án írta hadbiztosi tisztében; benne a fölrémlő teljes leve- retés ellen általános népfelke­lésre hívja fel a nógrádi köz­ségeket. Tételes adatunk van arra, hogy barátaival együtt Világos után is tett veszélyes kísérletet fegyverkezésre. Volt kertjében egy kis házacska, az „Ermitázs”. Ebben szeretett irogatni a magányt kedvelő költő. Mikor ezt a remetelakot később lebontották, padlása tele volt dugott fegyverrel. A másik levél 1861. május 8- án kelt; öccsének, Károlynak írja Teleki László öngyilkossá­gáról. A kiegyezésre hajló De­ák-párttal szemben Teleki volt a radikális határozati párt ve­zére. Nógrád képviselőjeként Madách is ehhez a párthoz tartozott. A két párt nagy ösz- szecsapása előtti éjszaka vir­radóján Teleki Lászlót szobá­jában holtan találták. „... A lövést senki sem hallotta, minden ember a németet gya­núsítja ...” — írja Madách le­velében. (Ma már egyre több bizonyítéka van annak, hogy Teleki nem öngyilkos lett, ha­nem a bécsi kamarilla embere ölte meg, mert Bécs okkal félt attól, hogy a határozati párt megakadályozza á kiegyezést.) Itt most nem térhetünk ki azoknak a tanulmányoknak is­mertetésére — több is van ilyen — amelyek Madách fő­művének, Az ember tragédiá­jának hangvételéből, belső szerkezetéből, a nagy távla­toknak deduktív megközelíté­si módjából állapítják meg, hogy Madách észjárása, logi­kája mennyire magyar. In­kább néhány villantást arról, hogy a szabadságharc leveré­se után tíz évvel írt műben mennyire áthangzanak a nem­zeti tragédia fájdalmas remi­niszcenciái. Az ember tragédiájában ki­fejezetten magyar vonatkozás csak egy van. Eszkimó szín: du. 6. Szeretetvendégség: dr. Ha­fenscher Karoly. Fasor de. 11. Ifj. Görög Tibor, du. 6. Ifj. Görög Ti­bor. Dózsa György út de. fél 9. Ifj. Görög Tibor. Üllői út 24. de. fél 31. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó­czi út 57/b. de. 10. (szlovák) Soly­már János, da 12. (magyar). Th.aly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. E o- ros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Kertész Géza. Frangepán út de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Ujtélep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. II. Matuz László. Kispest de. 1«. Kispest-We- kerletelép de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota „Ha nagy Hunyad nem. méltó nép körében jó világra...” NEM VÉLETLEN, hogy eb­ben az egyetlen magyar vo­natkozásban Madách éppen egy a magyar nép létére törő ellenség ellenében győzelme­sen küzdő szabadsághőst sze­repeltet. Harmadik szín: Ádám para­dicsomon kívüli első megszó­lalása: „Ez az enyém. A nagyvilág helyett E tér lesz otthonom ... Megvédem azt a kártevő va­daktól ...” E sorokon világosan érződik a veszélyeztetett haza szenve­délyes féltése és megvédési szándéka. Egyiptomi szín: „milliók egyért” = az elnyomó zsarnok­ság, az abszolutisztikus monar­chia elleni tiltakozás. Első Prágai szín: A Habs­burgok világa ez, ahol Ádárn- Kepler első megszólalása: „Meglesz, Uraim, amint parancsolod...” A soron átsüt Madách izzó Habsburg-ellenessége. „Oh jő-e kor, mely e rideg közönyt Leolvasztandja, s emly új tetterővel Szemébe néz az elavault lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel. Nem fél a rejtett szót kimondani, Nem retten vissza a nagy eszközöktől...” A levert forradalom újra­kezdésének nosztalgiája ez, sőt reménysége. Felcseng a forradalom dala is; Hallom, hallom a jövő dalát.. Az Ürjelenetben az emigráció kilátástalansága kap hangot; „Oh Lucifer! vezess földemre vissza, Hol oly sokat csatáztam hasztalan, Csatázzam újra és boldog leszek.. .* Ha egyelőre nem váltak is valóra a szabadságharc remé­nyei, itt, itt kell helytállni s mindent újrakezdeni. VÉGÜL egy értékelő szak- vélemény: ......Az ember tra­gé diája a magyar drámairoda­lomban a Bánk bánnal együtt olyan csúcsot jelent, amelyet harmadik drámai mű a mi irodalmunkban mégcsak meg sem közelített.” (Hegedűs— Kónya: A magyar dráma út­ja.) Szabó József MAV-telep de. 8. Rákospalota Kis- templom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. cinfcota de. fél 11, dú. fél 3, Kistarcsa de. 9, Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. S. Bécslkapu tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de, fél 9. Óbuda de. 9. Turcháhyi Sándor, de. 10. D. dr. Ottlyk Ernő. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kuttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Csengődy László, Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. dr. Lehel László. Kelenföld de. 8. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 8. Reuss András. Németvölgyi út de. 9. Reüss András. Nagytétény, de. fél 9. Visontal Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de, 11, Visontal Ró­bert. Budaörs du. S. Visontal Ró­bert. csillaghegy de, fél 18, Csepel de. fa 1L — Vízkereszt után a 2. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárt igéje: Jn 2, 1—11; az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 20, 1—21. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 21-én, vasárnap reggel 7 órajkor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Pető­fi Rádió és az URH adó. — ÁCS A. 1972. november 26-án a nagytaircsai gyüleke- kezet énék és zenekara Győri János Sámuel vezetésével szolgált a gyülekezetben és az erdőkürti filiában. A zsúfolá­sig megtöltött templomban előadott én-k- és zenekari szá­mok meüett Fényes Zsuzsan­na, Horváth Magdolna és Horváth Mihály verseket ad­tak elő, Kiss János és Hess Zsuzsánna életükről szóltak. Maróti János lelkész üdvözlő szavaira id. Horváth Mihály válaszolt. Az igét Győri János iragytarcsai lelkész hirdette, A nagytarcsaiak szolgálata so­káig felejthetetlen lesz a gyü­lekezet tágjai szívében. — ZALAISTVÄND. Advent első vasárnapján, a gyüleke­zet ifjúságának hagyományos úrvacsorái istentiszteletén Pintér János zalaegerszegi lelkész, egyházmegyei sajtó­előadó végezte az igehirdetést, majd egyházunk sajtómunká­járól tartott beszámolót. Ugyanezen az istentiszteleten avatta fel és vette használat­ba Kutas Elek, a gyülekezet lelkészé az égyik szórványhi- vő által adományozott Ma oltárterítőt, Hűség nagyban és kicsiben A Lutheránia egyházzenei áhítatairól Pakolás István: Költő miként eledbe írtam, prédikálj!” (Babits) Örök tanulság: soha nem lehet Tarsisba futni, Ninive helyett mert utoléri mindenkor az átok, aki rühelli a prófétaságot. A fölismerés nagy parancsa szól a próféta lázas ajkairól; és biztonságát csupán az jelenti, hogy ami rá vár, nem mondhatja senki: Ha ki próféta, kardot nem visel, de a támadást viselnie kell, a harc helyett nyugalmat nem remélhet, — s olykor bolondnak nézik Ninivében. Ha ki próféta, fegyvere a szó, nem ringató, de lelket kavaró; egyértelműen és szívéből mondja, s fütyülnek rá, az nem az ő gondja. Az ő gondja — a megfutás helyett — A felelősség, meg a becsület; atyja fiai számonkérik tőle, hogy az igazság beszél-e belőle? Az ő gondja, hogy meg kell vallani, amit nem lehet ki nem mondani; súlyos igazát hirdeti halálig, és szava a sírból is kicsírázik. („Fény és árnyék” e. kötet. Megjelent 1962-ben.) Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. január 14-éa Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Ké­kén András, du. 5. Trajtler Gábor,

Next

/
Thumbnails
Contents