Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-04-15 / 15. szám
IMIN IUI ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXVIII. ÉVFOLYAM, 15. SZÄM 1973. április 15. Ara: 2.— Forint Óh, szép Jézus, kedves élet... Lapozgatom, az Űj Zengedező Mennyei Kart. Gyakran beletallózom. Őseinknek a Biblia mellett szent kincsük volt ez a régi énekeskönyv, mindennapi lelki eledelük. Én már csak csemegézem benne. Csak egy „késői” kiadásom van: 1798-ban nyomták. Nyelvi és hitbeli szépségekre tanít. Kincsei olykor elrejtőznek: f-nek tűnő s-ek és szögletes hangjegyek mögé bújnak. VIRÁGVASÁRNAPI ÉNEKET keresek benne, de nem lelek. Csak böjti, nagypénteki s húsvéti van, mert az ősi rend szerint virágvasárnap nem emelkedik ki, hanem hatodik böjti vasárnapként húzódik meg. Az egyik böjti ének fölött megpillantom s megragad a dallam-jelzés. Ügy, ahogy akkor írták és nyomták az énekek szövege fölé: „Nóta: Óh, szép Jézus, kedves élet..." Nem is keresem meg a dallamot adó éneket, mert maga a címe jelzi nekem virágvasárnap diadalát. HITEMBEN A VIRAGVASARNAP DIADALÜNNEP. Igaz: nagyhetet intonálja, s nagypénteket előzi, de húsvétot is. Össze is fogja az egészet. A szenvedés még csak az alázatba rejtőzik, s a diadal prófétai utalásokba, de pálmaágak lengenek, hozsánna zeng, s egész keresztyén életünk öröme harsan a dallamjelző sorban: óh, szép Jézus, kedves élet... Virágvasárnap a böjti idő tavasszal eljegyzett ünnepe. A húsvéti beteljesülés előre vetített tavasza, örömakkordokkal teli nyitánya. Az ünnepre gyűlő vándorok Jeruzsálem kapuin kívül még nem tudják a tragikus fordulatokat, amik megelőzik húsvétot, s Jézus is hallgat róla. Gyermekkori képzeteimben a szamárháton ülő vándor Názáreti arcán mosoly ül, amint nézi az útjára zöld gallyakat s felső ruhákat terítő lelkeseket, s hallgatja az öntudatlanul is prófétáié hozsannát. AZ ÜTŐN LEVŐ EGYHÁZ ELŐKÉPÉT LATOM BENNÜK. Vúndorúton, porosán, de ünnepre készülődve megéli az Urával találkozás és együttvándorlás örömét. Sok minden rejtve van a külső szemlélő előtt, s jelképes. Messiási bevonulás poros vándorlásba rejtetten, korona töviskoszorúban, királyi trón keresztfában, — de az öröm nem rejtett. Az valóságos és harsa- nó. igaz és leplezetlen: mosolygó arcok, ünnepi ének, lelkes integetés és együttvonulás. Óh, szép Jézus, kedves élet... Az egyház öröme Urában: szép. Megvalósult útja, termő vándorlása: kedves élet. --------Va n, ami Isten népének, az egyháznak sajátosan sajátja. Csak belülről lehet érteni, s a hitre jutás lépéseihez tartozik: tanítása, a bűnbocsánat, a kegyelem ismerete, az^örökélet reménysége, a váltság, s folytathatnám. De az öröme nem zárt sajátja. Az áradó, sugárzó. Tanítása és hite az övé. De öröme, szolgálata mindenkié. Az egyház ott él, ahol szolgálatától, Jézussal járásától kedvessé lesz az élet. JÉZUSNAK, AKI „VAN, VOLT ÉS ELJÖVENDŐ’’, sokféle jelzője van a próféciákban s az evangéliumokban. Utált, emberektől megvetett, dorgáló, szomorú, szelíd, irgalmas, könyörületes, szenvedő, — de ezzel a jelzővel: „szép”’, még nem találkoztam a Bibliában. Hogyan tudott az ő népe így énekelni róla? (S énekelünk mi is így: „Jézus, te égi, szép, tündöklő fényű név...”) Azt hiszem úgy és azért, mert a vele megélt élet lett szép és kedves. És tette az ő népe másoknak is széppé és kedvessé az életet. Azt hiszem, ez a lényeges virágvasárnapi üzenet. Akkor — hosszú gyaloglás, poros vándorlás a pálmák és szikomorfák árnyékolta rögös utakon, komor városfalak az ünnepre nyíló kapukkal, páskabárányra emlékező nagy családi és templomi szertartások. Ezek között sűrűsödött s fejeződött ki hozsánnában a „szép Jézus, kedves élet”. Ma — modern életben jár az ő népe: mezőn, gyárakban, üzemekben, kutatóintézetekben, irodákban dolgozik. Kertek, parkok, épülő városok között jár betonutakon, kutat és verejtékezik, feltalál és alkot, tervez, dönt, urnák elé járul, összefog, ültet, arat, gyermekeire kacag, jövőjükért aggódik és harcol, simo- gat, s arcát a napsugár felé fordítja. Tavasz van, rügyfakadds, söldelö pázsit, kedves élet. Benne van a mosolyunk és a intünk, törekvésünk és szolgálatunk, mert erőt gyűjtöttünk Annál, aki „szép”, s átadjuk, sugározzuk annak, ami „kedves”: az egész világnak körülöttünk. Oh, szép Jézus, kedves élet... D. Koren Emii Úrvacsora és diakónia Kct imádság úrvacsora után Te, aki válasz lettél imádságunkra, kenyér éhségünkre, segíts, hogy mi is válasz és kenyér legyünk azoknak, akik hiányt látnak mindabban, amiben mi bővölködünk. Segíts, hogy mi is meghalljuk mások kiáltását, ahogy Te meghallottad és megértsük mások baját, ahogy Te megértetted. Segíts, hogy úgy szolgáljuk az emberiséget, ahogyan Te is szolgáltad. Tárd fel né- ktink asztalod titkát: hogy amint egy a kenyér, amiből részesedünk, ugyanúgy egy az egész emberiség is. * Szentlélek Úristen, aki földi ajándékaidban — kenyérben és borban — ízleltetted meg velünk a mennyei világ áldásait, maradj velünk a napi kenyérért végzett munkánk során is, hogy el ne veszítsük munkánk értelmét és vigasztaló erejét. Maradj "velünk, hogy meg ne ölje a kenyérharc lelkünket. Küzdj bennünk és általunk a munka megbecsüléséért! Küzdj bennünk és általunk a munka gyümölcseinek igazságos elosztásáért! A munka lármájában és hajszájában is hadd halljuk meg szent jelenléted szívverését, jelenlétedét, mely a kenyérben is, a munkában is áldásunkra, javunkra van. Svédből fordította: H. K. DÉL-AFRIKA Hat különböző dél-afrikai egyház bejelentette, hogy szoros együttműködést kezdeményeznek azzal a céllal, hogy előkészítsék teljes egyesülésüket. Az egyházak a következők: a Dél-afrikai Tartományi Anglikán Egyház, az Egyesült Kongregacionalista Egyház, a Presbiteriánus Bantu Egyház, a Presbiteriánus Tsonga Egyház és két Metodista Egyház. (epd) Az Evangélikus Teológiai Akadémia április 25-én, szerdán délelőtt 11 órakor az Országos Egyház .székházában (Budapest üllői út 24.) akadémiai ünnepi ülés keretében tiszteletbeli teológiai doktorrá avatja Janis Matulist, a Lett Evangélikus Egyház érsekét és dr. Hanfried Krüger frankfurti egyházfőtanácsost. Gyógykezeltetési offertóriumot tartunk ma, s erre a célra kérjük templomlátogató híveink adakozását. A mai vasárnap perselypénze a szolgálatban fáradozók pihenését van hivatva segíteni. Egyházunk három üdülőt tart fenn elsősorban azért, hogy a lelkészek pihenését, nyaralását megoldja. Ezekben az üdülőkben csak nagyon kedvezményes díjat kell fizetni, mert a kiadások nagy részét ebből az offertóri- umból fedezzük. Köszönjük kedves Testvérünk áldozatát! Szivük szerint szavaznak! A szavazás már jó néhány nappal a hivatalos választás előtt meg is történt, azon a jó légkörű és lelkes hangulatú újvárosházi gyűlésen, amelyen Budapest minden rendű és rangú — evangélikus, római katolikus, ortodox, szabadegyházak — püspöke és lelkipásztora részt vett, s ahol dr. Fórján Gyula a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezetője tartott előadást. AZ ÁLLAM NEM ELVONT filozófiai vagy politikai fogalom — mondotta az előadó. Az állampolgárnak szinte napról napra akad ügyes-bajos dolga a Tanácsnál. Legközvetlenebb formában itt találkozunk az állammal. Hogyan élt a Tanács a ráruházott felelősséggel a közelmúltban az állampolgár javára? Az országban lefolyt jelölő gyűlések harmonikus hangulata azt mutatja, hogy jól. A Tanácsok jó munkája nyomán a centenáriumi évben a főváros valóságos reneszánszát éli. A Tanács felelős munkáját a kertültetés szimbólumával lehet kifejezni. A kései unokák is élvezni fogják a mai alkotások gyümölcseit. A FŐVÁROSI TANÁCSOT — de minden más Tanácsot is — két szempont vezérelt munkája közben. Az egyik a humánum. Minden, ami történik, az emberért van. A másik az optimum: az adott körülmények között a legjobbat és legtöbbet tenni és adni. A Tanácsok kertültető munkája közben két színes virág nyílt ki. Az egyik: a lakosság széles körű és messzemenő összefogásé a közösség érdekében. Az eddigi ezrek és tízezrek helyett százezrek fogtak össze. JJj szellem és leleményes új alkotókészség van kibontakozóban a varosért és országért. Ez az alkotó összefogás anyagiakban is mérhető: Budapesten 900 Régi szép szokás, hogy nagyhéten: virágvasámap, nagycsütörtök este, nagypénteken, vagy húsvétkor úrvacsorához járulunk. Vannak evangélikusok, akik ha máskor nem is, de ekkor íeltét- nül élnek az úrvacsora szentségével. Ennek oka talán abban található, hogy az úrvacsora szereztetésének és Krisztus Urunk halálának emlékünnepén egy kicsit közelebb áll hozzánk az úrvacsora, mint máskor, illetve egy kicsit könnyebben meg tudjuk érteni, hogy mi az úrvacsora áldása, értelme és jelentősége a keresztyén ember életében. Közösség Krisztussal Az úrvacsorában a kenyér és bor színe alatt Jézus Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz, tehát a legteljesebb közösségbe lépünk éle Urunkkal. Ez az úrvacsorának a legnagyobb titka, ami logikával, emberi ésszel fel nem fogható, csak hinni lehet benne. S mivel sok keresztyénnek ez „túl nehéz eledel” nem is él rendszeresen az úrvacsorával. Sok olyan keresztyént ismerek, aki az igehirdetési alkalmakon még csak i olykor-olykor részt vesz, de Krisztus Urunk asztalának igen ritka vendége. Pedig az igaz keresztyén élethez feltétlen hozzátartozik az úrva- csprával való élés. Vannak egyházak, ahol a tagok számát azon mérik le, hogy ki él rendszeresen az Űr szent vacsorájával. Ha egy kicsit végiggondoljuk a dolgot, akkor könnyen rájövünk arra, hogy az úrvacsora semmivel sem nehezebb eledel, mint az igehirdetés. Mert semmivel sem könnyebb hinni abban, hogy a prédiká- 'cióban maga az élő Jézus Krisztus szól hozzánk, mint elfogadni azt, hogy az úrvacsora szent jegyeibe maga Jézus Krisztus alázkodik bele, s mikor ezeket magunkhoz vesszük, vele jutunk élő közösségre. A Jézus Krisztussal való közösség mindenek előtt azt jelenti, hogy ő nem idegenkedik tőlünk gyarló, bűnös emberektől, hanem kész megbocsátani bűneinket, kész vállalni velünk a közösséget, a szolidaritást. Az ebben való hit. illetve ennek a bűnbocsátó. kegyelmes szeretetnek az. átélése keresztyén hitünk alapja. Közösség egymással Egy kicsit talán könnyebb hinni abban, hogy az úrvacsorában azokkal is közösségre lépünk, akikkel együtt járulunk az úrvacsorához. Hiszen az úrvacsora lényegében étkezés is. S akikkel együtt ülünk asztalhoz, vagy amint a régi szólás mondja, akiiekéi egy tálból eszünk, azokat testvéreinknek, barátainknak ismerjük el. Az úrvacsoránál ezt * a közösséget még hangsúlyosabbá teszi az a tény, hogy hitünk szerint ugyanabból a Jézus Krisztusból részesedünk. Az úrvacsorában tecsátó kegyelmének átélése után könnyebben nyílik mega szemünk annak meglátására, hol van szükségük a körülöttünk élő embereknek szere- tetre, segítségre, s könnyebdozása közben megfáradt gyermekeit várja az élet Ura ezen a nagyhéten is, hogy a vele való közösségben új erővel ajándékozza meg őket, hogy a ’ bűnbocsánat és új élet forrásánál felüdülve boldog örömmel folytathassák a szolgálat útját, amit Uruk számukra kijelölt. Az úrvacsora régi görög neve eucharisztia, ami magyarul azt jelenti, hogy örvendezés. Az első keresztyének az úrvacsorában a Jézus Krisztussal való találkozás, a vele való közösség boldog örömét élték át, ezért nevezték eu- charisztiának. A mi úrvacsoráinknak, különösen a nagypénteki úrvacsoráinknak olyan természetes velejárója lett a komor, szomorú hangulat. Pedig az úrvacsorában Urunk nem elszomorítani, hanem ma is megörvendeztetni akar. Ha engedjük, hogy Jézus Krisztus az úrvacsorában bevonjon bennünket a vele és embertársainkkal való igazi közösségbe, ha átéljük, hogy ebben a közösségben Urunktól új erőt kapunk a szolgálatra, akkor komor hangulat helyett igazi örvendezés tölti el a szívünket, s úrvacsorázásunk nem lesz komor szertartás, hanem eredeti rendeltetésének megfelelően boldog eucharisztia. Dr. Selmeczi János hát Krisztus Urunk nem csak önmagával visz közösségre bennünket, hanem embertársainkkal is. Nem is lehet ez másképp. Jézus Krisztussal gém lehet ügy közösségre lepni, hogy elzárkózunk, távol tartjuk magunkat az emberektől. Mert ha egyszer Jézus Krisztus él bennünk, akkor mi is ugyanazt teszük, amit ő: vállaljuk embertársainkkal a szolidaritást, megbocsátjuk bűneiket, mindenben segítségükre sietünk és mindent megteszünk azért, hogy megelégedettek, boldogok legyenek, így lesz az úrvacsora a szolgáló szeretetnek, az egymásért felelősséget érző diakó- niai lelkülétnek a kifejezője. Amikor most nagyhéten úrvacsorához járulunk, ne feledkezzünk meg erről. Jézus Krisztus be akar bennünket vonni az egész emberiség közösségébe, hogy részt vegyünk ne csak gyülekezetünk és családunk, hanem társadalmunk, népünk és az egész emberiség gondjában, vagyis közvetítői legyünk minden ember felé Krisztus Urunk szeretetérrek. Erőforrás Mindez nem csekély feladat, amire bizony önmagunkban nagyon is erőtlenek vagyunk. Az úrvacsora azonban erőforrás lehet számunkra e diakóniai feladatok elvégzésére. Amint az étkezésben kalóriát, élterőt vesz fel a szervezet, hogy legyen ereje az élethez, a munka végzéséhez, úgy kaphatunk erőt az úrvacsorában is a szolgáló szeretetne. Aki rendszeresen él az Úr szent vacsorájával, az tudja, hogy ez mennyire igaz. Jézus Krisztus kegyelmes szeretetének és bűnboben nyílik meg a szívünk arra, hogy mindezt ne csak meglássuk, hanem tegyünk is valamit a szükség és ínáég megszüntetése érdekében. Az úrvacsora olyan, mint a pusztai vándor számára az üdítő forrás. Felüdíti az ellankadt szervezetet, s új erőt ad a vándornak az út folytatásához. Az élet útján elían- kadt, a szolgálat terheinek hormillió, országosan pedig 4,5 milliárd forint értékű a társadalmi munka. A másik szép virág a különböző intézmények, szervezetek, üzemek összefogása a lakosság érdekében, új óvódák, bölcsődék, iskolák építésére. Ez a tanácsi kertültető munka legszebb virága. Hiszen ez csak bölcsődei viszonylatban azt jelenti, hogy a tervezett 38 000 bölcsődei férőhelyből 54 000 lett. A teljes hozzájárulás pénzértékben mérve 11 milliárd forint. E két szép virág együtt bizonyítja, hogy valamennyi állampolgár saját ügyének tekinti, hogy szép virágzó kulturált élet legyen a fővárosban és az országban. A JÖVÖRE VONATKOZÓAN azt mondotta az előadó, hogy a most megválasztott tanácsi vezetők és intézmények akkor töltik be igazán a hivatásukat, ha nem utasítják az állampolgárt, hanem minden, lényeges döntés előtt párbeszédet folytatnak vele, kikérik véleményét, mert csak így érhető el, hogy mind a tízmillió lakos elégedett legyen. Bár az előadás elhangzásakor jó néhány nap volt hátra a hivatalos szavazásig a minden felekezetből felszólaló püspökök és lelkipásztorok lelkes megnyilatkozásaiból érződött: szívük szerint szavaztak már a budapesti papok és egyházi személyek erre a programra. A SOK FELSZÓLALÁSBÓL szívem szerint püspökelnökünk D. Káldy Zoltán felszólalásából idézek néhány mondatot: „Az országgyűlésen 40 felszólalást hallgattam meg, még többet a tanácstagi jelölő gyűléseken. Megerősödő véleményem, hogy népünk felnőtt a politikai felelősség gyakorlására, arra, hogy tanácsi szinten is maga intézze sorsát.” M, L. Tisiíeietbeii doktonm valósa Teológiai Akadémián
