Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-25 / 12. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1973. március 25. Ara: 2.— Forint „Nyelvünk erdőzúgását hallgattam..." Bánffy György előadóestje az Egyetemi Színpadon W»*» aki első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája Kettős felügyelő iktatás a Deák téren 6é Sütő András, a neves erdé­lyi író „Anyám könnyű álmot ígér” című könyvében beszá­mol diákkorának egy nagy élményéről: „Téli estéken Arany Toldija tartott ébren azzal a döbbenettel, mint amikor a szilvafáról a hátam­ra esve szavamat vesztettem. Nem ismerjük a nyelvünket! -— kezdett sajogni bennem a felismerés, véget vetvén az iskolai dolgozatírás boldogsá­gának.” Majd így folytatja: „Űjra és újra visszatértem a Toldihoz. Nyelvünk erdőzúgá- áát hallgattam benne.” Ha Sütő Andrásnak Arany Toldija hozta közel „nyelvünk erdőzúgását”, én ezt az erdő­zúgást Bánffy György előadó­estjén éltem át március 10-én az Egyetemi Színpadon. Nem először hallgattam végig ezt az előadóestet. Újra vissza­hívott „nyelvünk erdőzúgása”, amely nem fért meg az Egye­temi Színpadon, hanem újra megkeresett és visszahívott az előadás imételt meghallgatá­sára. BÁNFFY GYÖRGY előadó­estje „Ékes-érdes anyanyel­vűnk ...” összefoglaló címen egy évvel ezelőtt indult el hó­dító útjára. Az az előadóest, — amit én most hallgattam — a sorrendben már az 52. volt. Egy év alatt megjárta nem- csali a budapesti Egyetemi Színpadot többszörösen is, ha­nem vidéki városainkat és falvaintoat is. Hamarosan át­lépi határainkat is: Bánffy György Jugoszláviában és Ausztráliában szolgál vele. Az előadóest célja — mint azt dr. Szilágyi Ferenc tudo­mányos kutató és a műsor társszerkesztője mondotta — a szép magyar szó terjeszté­se. Aki az 51 részből álló — költemények és prózai művek •— műsort végighallgatja, az újra felfedezi magyar nyel­vünk csodálatos gazdagságát és szépségét. Kedvet kap ah­hoz, hogy nyelvünket szépen, ízesen, gazdag szókincsével és minden szépségével beszélje, ugyanakkor indítást kap arra, hogy őrizkedjék minden szó­tól és kifejezéstől, ami nyel­vünket megrántja, szépségét elveszi és gazdagságát meg- üresíti. „A Halotti Beszéd”-del in­dul az előadóest és Illyés Gyula Koszorú című versével fejeződik be. Köztudomású, hogy a Halotti Beszéd legré­gibb ismert összefüggő magyar szövegünk 1192—95 közötti időből. Illyés Gyula pedig napjaink legszebben beszélő magyar költője. Az előadó-est első és utolsó „száma” között majdnem 300 esztendő nyelvi szempontból legszebb költe­ményein és prózai részletein megy végig az előadó. Hal­lunk egy részletet a „Jókai kódex”-bői, majd Sylvester János, Balassi Bálint, Páz­mány Péter, Zrínyi Miklós, Mikes Kelemen, Baráti Szabó Dávid, Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Fe­renc, Szemere Bertalan, Vö­rösmarty Mihály, Petőfi Sán­dor, Arany János. Ady Endre, Móra Ferenc, Illyés Gyula, Kodály Zoltán, József Attila, Kosztolányi Dezső, Babits Mi­A nyugat-németországi Got­tingen egyeteme evangélikus teológiai fakultása más egyhá­za szervezetek és gyülekezetek közreműködésével javasolta a nemzetközi Nobel-békedíjnak Dom Helder Camara brazíliai római katolikus érseknek tör­ténő odaítélését. A brazíliai Áron, Juhász Ferenc, Weöres Sándor következik. De nem is lehet felsorolni valamennyit! Akik e neveket olvassák, tud­ják, hogy olyan költőktől és íróktól válogatta össze Bánffy György Szilágyi Ferenc társ- szerkesztésével a költeménye­ket és prózai részleteket, akik a legszebben, a leggazdagab­ban és a legválasztékosabban beszélték és beszélik magyar nyelvünket. Senki ne csodál­kozzék, ha azt mondom, hogy „nyelvünk erdőzúgását” hal­lottam ezen az esten! A MŰSORBAN az előadó felolvasott Galeotto Marziótól (Mátyás udvarában) Mezzo- fanti bíborostól (Feljegyzései­ből) Jules Romaintól (Fel­jegyzés magyarországi látoga­tásáról) is néhány részletet, melyekkel azt bizonyította, hogy olyan emberek is, akik nyelvünket nem beszélték, csupán a nyelv „zenéjét” hall­gatták, milyen nagyra érté­kelték nyelvünk szépségét és muzsikáját. Bánffy György és Szilágyi Ferenc kiválasztottak néhány olyan részletet is a legújabb írások, cikkek közül, amelyek döbbenetesen mutatják ho­gyan lehet gyönyörű magyar nyelvünket megrontani, eltor- zitani. szinte „megszentségte- leniteni”. (Újságcikk-paródia 1952-ből, Kisjó Sándor: Mi is az az állati?, Újságcikk 1968- ból: Urbanizációs rekonstruk­ció, Sipos Tamás: Tolvaj­nyelv). Nemcsak Kisjó Sán­dort és Sipos Tamást kell megdicsérnünk, hogy írásaik­kal felhívták nyelvünk eltor­zítására a figyelmet, hanem Bánffy Györgyöt is, aki eze­ket az írásokat is kitűnően adta elő. ÖRÜLTEM, hogy a műsor­nak van néhány olyan szá­ma, amely mint egyházi em­bert különösen is megmozga­tott. (A Jókai kódexből, Syl­vester levele Nádasdy Tamás­hoz, Sylvester: A magyar nipnek, Énekek Éneke Károli Gáspár fordításában, Pázmány Péter előszava Kempis Tamás könyvének fordítása elé) ezek a részletek is megmutatták, hogy az ún. egyházi irodalom is elválaszthatatlan része a magyar irodalomnak. SZÓLNOM KELL még az előadó művészetéről. Igazat adok a bevezetőt mondó Szi­lágyi Ferencnek, aki azt mon­dotta: „Bánffy György egyike a legszebben beszélő színmű­vészeinknek”. A művész ma­gával sodróan adta elő a köl­teményeket és a prózai rész­leteket. Aki hallgatta ezen az estén többek között Illyés Gyula: Rokonoknál című pró­zai írásának előadását, vagy Kosztolányi Dezső: Kücsük című költeményének elszava- lását — de sok mást is —, az hatalma alá került az elő­adásnak. Nemcsak a magyar nyelv, de kifejezetten az elő­adás hatalma alá is! A legközelebbi előadóest április 29-én lesz az Egyetemi Színpadon. Meghallgatását szívből ajánljuk mindenkinek, aki szereti magyar nyelvün­ket és szépen akarja azt be­szélni. D. Káldy Zoltán Olinda és Recife római kato­likus érseke nemzetközileg el­ismert békeharcos, aki szám­talanszor emelte föl szavát a brazíliai elnyomottak érdeké­ben, valamint a világon talál­ható háborús tűzfészkek okozta veszélyek megszüntetéséért, (epd.) Március 4-én az esti isten- tisztelet keretében iktatta be dr. Kékén András igazgató-lel­kész a gyülekezet újonnan megválasztott felügyelőjét: Szent-Ivány Ödönt és má­sodfelügyelőjét: Szirmai Tibort. Igehirdetésének textusát ötve­ned vasárnap egyik epistolá'já- ból vette (Jk 1, 5. v.). Meg­emlékezett azokról, akik 190 évvel ezelőtt összegyűjtötték Pest-Budán a szétszórt evan­gélikusokat. Az egyik bíró volt, a másik kereskedő, a har­madik tanár. Hálát adott azért, hogy ma egy közgazdász és egy mérnök vállalják a má­nak megfelelő egyházi szol- g'álatot s az ő számukra kér­te Istentől a bölcsesség ajándé­kát. AZ ISTENTISZTELET utáni ünnepi közgyűlésen az új fel­ügyelő végigtekintett a gyüle­kezetben eddig végzett szol­gálatán, értékelte a jelent és reménységgel nézett a jövőbe: ... „31 évvel ezelőtt választott meg ez a gyülekezet első ízben a diakóniai munka pénztáro­sává ... annak is 10 éve már, hogy megbízatást kaptam a másodfelügyelői tiszt betölté­sére ... A Deák téri gyüleke­zetét és ezt az ősi templomot családom mellett második ott­honomnak tekintem. Hálás vagyok azért, hogy további le­hetőséget kaptam a szolgá­latra. Az utóbbi években Isten érdememen felül halmozott el szeretetével. Felém irányította Káldy püspök úr és a Magyar- országi Evangélikus Egyház egy jelentős részének bizalmát, ennek köszönhetem a Déli Egyházkerület felügyelői tisz­tét. Most csatlakozik ehhez en­nek az ősi gyülekezetnek fel­ügyelői tiszte. Ez a két tisztség nem ütközik egymással... egyformán becsülöm mindket­tőt ... amaz egybekapcsol az ország felének gyülekezetei­vel, emez bevon egy gyüleke­zet belső közösségébe. — Fel­adatomnak tekintem: a legtel­jesebb együttműködést a lel­készekkel. ... életemmel és szolgálatommal bizonyítani, hogy a hitből eredő élet nem lelkészi sajátosság, hanem minden keresztyén élettartal­ma lehet. Felelősnek tekintem magamat és tisztemet a gyüle­kezet anyagi gazdálkodásáért. Gondot fordítok a gyülekezet diakóniai tevékenységére ... egyházunk Ünnepélyes Nyilat­kozatát magaménak vallom és a gyülekezettel együtt szolgáló szeretettel veszek részt népünk építő munkájában a jobb és emberibb életért. Őrködöm azon, hogy gyülekezetünk élete az állam és egyházunk közötti Egyezmény szellemében foly­jék. Tudatában vagyok annak, hogy gyülekezetünk szerves része a Magyarországi Evan­gélikus Egyháznak s munká­mat úgy kívánom végezni, hogy mint eddig is, a jövőben is vállaljuk a teljes közösséget és elősegítjük egész egyházunk munkáját..." Az ÚJ MÁSODFELÜGYE- LÖ, Szirmai Tibor meleg sza­vakkal szólt mindarról, amit a Deák -téri gyülekezettől valaha is kapott: „Visszaemlékezve eddigi életemre elmondhatom, hogy életem legemlékezetesebb eseményei olyan szorosan fo­nódnak össze a Deák téri templommal, hogy erre csak hálás szívvel tudok gondolni”. Majd reménységéről tett Ritet': „Indulni csak reménységgel szabad. Reménységem, hogy Isten felelősséget ébreszt mindannyiunkban, szülőkben, a gyülekezet felnőtt tagjai­nak szívében az utánunk kö­vetkező nemzedék hitéért. Re­ménységem, hogy a szüntele­nül hangzó ige hitre tudja ve­zetni gyülekezetünk ifjúságát, köztük saját gyermekeimet is. Reménységgel indulok szolgá­latomra, Isten kegyelmében bizakodva, hogy az Ö erejével én is hozzájárulhatok a mai és jövőbeli Deák- téri gyülekezet építéséhez”. AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉ­SEN felszólalt D. Káldy Zol­tán püspök is, a gyülekezet el­ső parókus lelkésze és az egész gyülekezet nevében kö­szöntötte az új felügyelőket. Örömének adott kifejezést, hogy délelőtt egy másik buda­pesti gyülekezet szolgáló testü­letét (ferencvárosi presbitéri­um) iktatta hivatalába s most újra felelős gyülekezeti veze­tők iktatásán vehet részt. Jé­zus igéjére emlékeztetett a na­pi evangéliumra (Mk 10), ami­kor ezt mondta: „aki nagy akar lenni a gyülekezetben az legyen a gyülekezet tagjainak szolgája és aki első akar lenni, mint ahogyan a felügyelők el­sők a gyülekezetben, az legyen mindenkinek szolgája. Ebben a szóban: mindenki benne van­nak azok is, akik a templom falán kívül élnek, akik között folytatjuk hétköznapi munkán­kat, hívők és hitetlenek, tem­plomosak és ateisták, más vi- lágnézetűek, egész társadal­munk.” — A Deák téri gyüle­kezet és templom országos egyházunkban elfoglalt helyét értékelve a püspök ezt mond­OTT, AHOL A BÖRZSÖNY ÉS A CSERHÁT HEGYEI ta­lálkoznak és szinte körülölelik a kies nógrádi völgyet, ott húzódik meg szerényen — ám mégis fenségesen — Felsőpe- tény. A középkorban husziták lakták. Templomuk ma már rom: a régi temető melletti „Pusztatemplom” állítólagos alagútjaival még feltárásra vár. A török idők kezdetéri Alsópetény szomszédos várá­ban Werbőczi István nádor terpeszkedett. Ott is van elte­metve a huszita és lutheránus „eretnekek” és a szegény jobbágyok legádázabb ellen­sége. Az őslakosság utóbb el­menekült a török elől, amely letarolta az eredeti települést. Az egykori zsellérek utódai — becsületes és dolgos szlovák telepesek — egészen a felsza­badulásig nehéz sorban, az Almásy grófok háromezer holdas birtokán, a kastély ár­nyékában éltek. Napjainkban azonban új kép tárul elénk. A rétsági járáshoz tartozó, ezer lakost sem számláló, va- súttól-orvostól távoli kisköz­ség hátrányos helyzetét nem tudta ugyan máról holnapra megváltoztatni, szorgalma és élniakarása mégis csodát mű­velt. „Szabad föld” termelő- szövetkezete Nógrád megye legelső téesze lett. Mintegy 300 férfi dolgbzik igen jó kereset­tel az Országos Érc- és Ás­ványbányászat felsőpetényi üzemében, hazánk egyetlen olyan agyagbányájában, amelynek termékeit a kohá­szat, a porcelán- és a finom- kerámiaipar is hasznosítani tudja. Asszonyai pedig — mintegy ötvenen — a téesz melléküzemágában dolgoznak, ahol szép keresethez jutnak. A NÉGYSZÁZ FŐNYI EVANGÉLIKUSSÁGON — amelynek több, mint a fele e kora tavaszi vasárnapon, már­cius 4-én a templomban szo­rong — meglátszik ez a vál­tozás. Akár tisztségviselővel, akár a délutáni megvendége- lést előkészítő háziasszonyok­kal váltunk szót, mindegyi­kükben közösek az alapvoná­sok: ragaszkodnak hitükhöz és elégedettek helyzetükkel. Az alkalom, amely az ün­nepségre okot adott, önmagá­ban is figyelemreméltó. And- riasik János eddigi első- és Márkus István eddigi másod- felügyelő kilenc idős presbi­tertársukkal — és lelkészük­kel egyetértésben — úgy lát­ták jónak, hogy fiatalabbak­nak adják át a gyülekezet vezetését. Ezért rendezték ezt a felemelő ünnepet, az öregek búcsúztatását és a fiatalok beiktatását, amelynek kereté­ta: „Ebben a gyülekezetben felügyelőnek és másodfelügye­lőnek lenni azt jelenti, hogy az ország evangélikusságának szí­ne előtt kell végezni ezt a szol­gálatot. Nyíregyházától Sopro­nig és Balassagyarmattól Pé­csig figyelnek ide az evangéli­kusok. érdekli őket mi történik itt, mi az itteni gyülekezeti életben az előremutató, hogyan él, szolgál mai társadalmunk­ban a főváros közepén egy evangélikus gyülekezet. Ezért legyetek példává és modellé a többi gyülekezet számára s szolgáljatok mindenkinek!” A KETTŐS FELÜGYELŐ- IKTATÁS után a Lutheránia énekkar szeretetvendégségén meleg, testvéri, baráti együtt- létben töltötték az estét az új ben mint vendég igehirdetés­sel és előadással szolgálhat­tam. A GYÜLEKEZET LELKÉ­SZE, SOLYMÁR ANDRÁS alig két éve jött közéjük Sajó- kazáról, hogy a 16 éven át itt működő, majd nagyobb gyülekezetbe távozó korábbi lelkipásztortól, Záborszky Csa­bától a stafétabotot átvegye. Fiatalos lendülettel, a hit és a szeretet sokoldalú leleményes­ségével tartja össze a nyájat. Magas hőfokú, nagyon ben­sőséges és nagyon meghitt volt az az ünnepély, amelynek szemtanúi lehettünk. Az idős, megfáradt tisztségviselők el- csukló hangon vesznek bú­csút szolgálatuktól, amelyet az utódok előbb szép, meleg szavakkal megköszönnek, majd esküre emelt és szívre tett kézzel vállalnak. A múlt és a jelen példás őrségváltá­sánál talán csak az a jelenet felemelőbb, amikor a jövő nemzedéke, a szép nógrádi népviseletbe öltözött 4—8 éves leánykák koszorúja áll a haj­lott hátú öregek elé az oltár­térben és nyújt át nekik egy igét, egy verset — és egy tiszta gyermeki csókot. Nemcsak asszonyok: ke­mény férfiak is könnyeznek, amikor a templomukat és egyházukat annyira szerető öregek bocsánatot kérnék, ha valamit vétettek volna a kö­zösség ellen, s amikor az érett férfiak megfogadják, hogy hűségesek lesznek a ka­pott örökséghez. A karzaton sem mindennapi a jelenet: Márkus István — a búcsúzó másodfelügyelő fia — orgonái, s akinek a szép, tiszta énekét kíséri, nem más, mint saját leánya . .. Amikor pedig Ko- hári Mária és Moravcsik Má­ria szaval, érezzük, hogy át is élik, amit mondanak. Az új felügyelők: Ocsenás Pál és Kohári János, az új gondnok: Bakos Pál és a többi új tisztségviselő (Hugyecz Jó­zsef pénztáros, Brinyiczky Já­nos jegyző, Kiss János és Trsztyánszky János számve­vőszéki tag és Kovács János diakóniai előadó) mellett 12 új presbiter és 6 nőpresbiter tett ezen az. emlékezetes na­pon esküt a gyülekezet hűsé­ges szolgálatára! Délután pe­dig gazdagon terített asztal mellett folyt tovább a beszél­getés múltról, jelenről és jövő­ről. E FELEMELŐ ÜNNEPEN példát mutatott a felsőpeté­nyi gyülekezet, hogyan kell megköszönni és meghálálni a még élő, búcsúzó öregek hű­séges szolgálatát. Dr. Fabiny Tibor Egyházunk küldöttsége az NDK-ban A Német Demokratikus Köz­társaságbeli Egyesült Evangéli­kus Egyházak vezető-püspöké­nek, D. Ingo Braecklein thürín- giai püspöknek meghívására április 2—14. között egyházunk küldöttsége fölkeresi a szász- országi, a greifswaldi, a meck- lenburgi és a thüringiai tarto­mányi egyházakat. Egyházunk küldöttségének tagjai D. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésé­vel: D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, Dr. Pröhle Károly teológiai akadémiai professzor, a Ma­gyarországi Egyházak ökume­LUTHERANUS VILÁGSZÖVETSÉG A Lutheránus Világszövetség és a Vatikán párbeszédének folytatására közös megállapo­dás szerint új vegyesbizottsá­got küldtek ki. Az előző, teoló­giai alapkérdésekkel foglalko­zó bizottság jelentése ismereté­ben most az új bizottság az evangélikus—római katolikus viszony gyakorlati kérdéseivel kíván elsősorban foglalkozni. A bizottság tagjai között helyet kaptak gyülekezeti lelkészek és OLASZORSZÁGBAN nemrég adták át Assisi város­ban a régi Szent György tem­plomot új rendeltetésének: nikus Tanácsa főtitkára, Dr. Nagy István tatai lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese és Ifj. Harmati Béla külügyi titkár. Küldöttségünk tagjai tárgyalásokat folytatnak a tartományi egyházak és az Egyesült Egyház vezetőivel, is­tentiszteleteken igét hirdetnek, egyházi intézményeket látogat­nak meg és előadásokat tarta­nak lelkészösszejöveteleken egyházunk életéről és teológiai munkájáról. A küldöttség útjá­nak ismertetésére- lapunk ha­sábjain még visszatérünk. nem-lelkész egyháztagok is. Magyarországi Evangélikus Egyházunk megbecsülését je­lenti, hogy az új bizottságba a kisebbségi sorsban élő evangé­likus egyházak képviseletében egyházunk elnökségének javas­latára beválasztották Dr. Ha­fenscher Károly, Budapest-De- ák téri gyülekezetünk lelkészét. Az első bizottsági ülésre Géni­ben, március 20—24. között ke­rül sor. evangélikus és anglikán isten­tiszteletek közös temploma lett. (Sana) hály, Radnóti Miklós, Tamasi NOBEL-BÉKEDÍJ DOM HELDER CAMARA ÉRSEKNEK felügyelők és családtagjaik. H. K. Őrségváltás Felsőpetényben \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents