Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-11 / 10. szám

Öregeink » Öregek a gyülekezetben Meglepően sokan vannak — hangzik a közvélemény. Való­ban többen vannak — szól a statisztika, a hivatalos véle­mény. Napközben, ha jó az idő, tereken üldögélnek, botjukra támaszkodva beszélgetnek rég­múlt időkről. Sétálgatnak, ha gyenge lábuk bírja. Főváro­sunk járművein bizonytalan- kondnak ki adja át számukra helyét. Üzletek, csarnokok a délelőtti órákban velük telik meg, mert egyfelől önmagukat látják el, másfelől szorgoskod­nak, hogy nélkülözhetetlenné tegyék magukat a fiatalok ház­tartásában. A közlekedési bal­esetek túlnyomó többségének áldozatai, mert megkopott a figyelőképességük, erejük is kevés, hogy a gyorsuló tempó ritmusával lépést tartsanak. Ott ülnek ráncosán, hófehér hajjal szószékeink alatt. Leesik szemüvegük az énekkeresés közben, kotorásznak táskáik­ban égy-eg.y otthonfelejtett kellék miatt. Nehezen állnak fel igeolvasásra, még nehezeb­ben térdelnek le, hogy úrvacso­rát vegyenek. Ráérnek, — mondják a dol­gos fiatalok. Már a másik vi­lágban egyik lábuk — hangzik a megszólok felől. Odavalók — felelik a cinikusok. De a figyel­mes szem észreveszi, hogy va­lóban megbillent az arány ja­vukra. A gyülekezetek elöre­gedéséről beszélünk a demog­ráfiai , felmérések alapján. (Persze hamisan! Mert az Isten országában nincs fiatal és öreg, férfi és nő és a gyüleke­zet, ez a meg-megújúló, újra­születő hatalmas folyam egy­formán otthona nekik és gyer­mekeiknek.) Gondot jelentenek mégis ön­maguknak csak úgy, mint a lelkészeknek. önmaguknak sokszor egyszerűen abban, hogy nehezebben hallanak, lát­nak, járnak. Fáradékonyab­bak, nehezebben tudnak fi­gyelni. Kissé lemaradva érzik magukat a „modern törekvé­sektől”. De gondot jelentenek a lelkészeknek is. Ha csak rá­juk koncentrálnak, az „útra- való” megfogalmazása, az evangélium vigaszának túl- hagsúlyozása egysíkúvá teheti az igehirdetést. A kölcsönha­tás sokszor pesszimizmusba fullad. ÖREGEK A GYÜLEKEZET­BEN. Nem is olyan egyszerű kérdés. De mégsem megoldha­tatlan! És most tekintsünk úgy gyülekezeteinkre, mintha ará­nyaiknak megfelelő létszámban lennének jelen. Mert ha töb­Énekeink A keresztfához megyek... 774 — Az akácvirágot szerette nagyon — mondja llauszky Sá­muelről, a 774. énekünk szer­zőjéről leánya. Elrévedve be­szél arról, hogy ez az ének őér­te, az egyetlen gyermekért hordozott féltő gondból fakadt. Mintha ismerte volna Kosken- niemi finn költő remek versét a krizantémhoz: Örök-törvény — jól ismerem én: a gond virágai leggyönyörűbbek.” Az akácvirágot szerette na­gyon —T- bong bennem a mon­dat, míg Budavár ódon utcáin ballagok. Reményik Sándor ta­lálkozott így Krisztusával („Akácsor ősz utóján”): Ketten megyünk egy akácsoron át. csak másképp hordozzuk a koronát. ILAUSZKY SÁMUEL Kos- kenniemi versét nem ismerhet­te, Reményikét bizonnyal igen. Az ő találkozása Krisztusával nem a vári utcákon történt — ahol nincsen akác — hanem valahol Nyíregyházán, tanonc korában, ahol sok van belőle. Bizonnyal nem is csak a bódító illat vonzotta, hanem megélte gondjai és küzdelmei közt az akác-élményt, amit később az ugyancsak nyíregyházi Váci Mihály írt meg a sivó homok fájáról („Akác”), amely azért marad meg* mert a mélyben „gyökereit összekulcsolva a sziknek, lenn, imádkozik”. S ezért lehet, hogy „lombleikét virágfürtbe nyitja, hogy éde­sebb legyen a nyár”. Ilyen mélyré nyúlt ő is, egészen a keresztig, hogy ezt az éneket virágozza. Ott született 1871-ben. Hár­man voltak testvérek. Mind­hárman nyomdászok lettek. Ö maga 12 éves koréban már a Jóba-nyomdában tanulta a be­tűszedést. llauszky Sámuel hamarosan Budára került az Egyetemi Nyomdához, ami akkor a Vár­ban működött. Testvéreitől ko­rán elbúcsúzott, s egyedül ma­radt sokáig, mert negyven éves volt, amikor megnősült. De mégsem volt egyedül. Ö maga járt baráti családokhoz, ülték körül a Bibliát, s szavai, élete példája sokakat vezetett el a hithez. BUDAVÁRHOZ NŐTT AZ ÉLETE. Felesége római katoli­kus volt. Feleúton laktak s él­tek a Bécsikapu téri, s a Má­tyás-templom között. Igét hall­gatni együtt jártak Varsányi Mátyás szószéke alá, akit nagy­ra értékelt s becsült. Felesége át akart térni, de ő nem enged­te. Nagyobb egyházi esemé­nyek alkalmával be-beültek a Mátyás-templomba is, s a góti­kus ívek alatt lehunyt szem­mel hallgatta a másfélszáz éves váci dallamot: „A kereszt­fához megyek . . .” — Sétálgattam és gyűjtöget­tem a gondolatokat — mesél­te ő maga erről az időről. A Mátyás-templom nagyszombati körmenetein sokszor hallottam, amikor a katolikusok énekel­ték híres böjti éneküket s így határoztam el. hogy megírom ugyanezt az evangélikusok szá­mára. Budavár ódon utcáin balla­gok. Itt született ez az ének 1932. április 2-án. Nyolc évig pihent, míg nyilvánosságra ke­rült. AMIKOR NYUGDÍJBA MENT, 1937-ben kiköltöztek Budakeszire. Az erdő mellett laktak, s az erdő hosszú sétákra vonzotta. Leánya akkor került eladósorba, felesége betegsége is nyomta a szívét. Szerettei sorsát nagyon a szívén viselte s a régi sorok egyre jobban él­tek. Az ének maga túlnőtt a vers­szülte csenden, gondon s az er­dei kereten. Olyan böjti éne­künkké lett, amely nem köthe­tő a böjt naptári időszakához. A csodás égi szeretet himnusza lett a kereszt tövében. A szerző mindig rímelgetett. Jobbára csak úgy magának fo­gantak a sorok az esti csönd­ben természetről, tájról, mada­rakról. „Kis Kert” címen meg­jelent egyetlen verseskötetét maga szedte és nyomta. Versei többsége kéziratban maradt, s rokonok kezén. „A KERESZTFÁHOZ ME­GYEK” messze kiemelkedik a többi közül. Nyomtatásban elő­ször a Harangszó 1940. évi 11. számában jelent meg, akkor még névtelenül. Belekerült Kapi-Králik Jenő budapesti kis „Énekeskönyv”-ébe, majd az „Énekem az Űr” c. énekfü­zet tette igazán népszerűvé. Az Evangélikus Elet kereste évek múlva a szerzőt, amikor éne­keskönyvünk Új Része ké­szült. Akkor jelentkezett szeré­nyen llauszky Sámuel. Az első vei*szak három so­rát átvette a katolikus énekből. A többi az ő szívéből fakadt. Néhány év múlva Budakeszi­ről visszaköltöztek a Várba. Az ódon utcák gyakran látták törékeny alakját, jobbján az esernyővel, szemén az okuláré­val. 1965-ben halt meg. A szerettei gondját hordozó apa nagyobb örökséget nem hagyhatott volna leányára, mint az utolsó sorokat: Tiéd vagyok, Jézusom, Megyek kerésztutadon, Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol — boldog, aki híven harcol, — Veled mindig győzhetek! NYOMDÁSZ VOLT, az Egye­temi Nyomda betűszedő kor­rektora negyven évig. Nagyon szerette az akácvirágot, ifjú­kora világának bódító illatát. A budavári ódon utcák világá­ban született az ének, de levit­te magával a hosszú erdei sé­tákra. Az erdőkből hozta fel ezt a hervadhatatlan virágot. D. Koron Emil ben is vannak, akkor is ez a természetes. És semmi esetre sem „cseveghetünk” úgy a szó­székről mi papok, mint egy va­sárnap délutáni uzsonnán. Ak­kor is az igének mai és konkrét üzenetét kell tolmácsolnunk. Nikodémussal az Ür nem úgy beszélt, mint akinek felfogóké­pessége megrokkant már, és nem tekintette öt „elfekvőbe” való aggastyánnak, hanem rendkívül komoly teológiai problémát vitatott meg vele. Az újjászületés kérdését. És ezt nemcsak a fiatal tanítványok­kal. hanem az agg Nikodémus­sal vitatta meg az Űr. Hamis tehát az a módszer, hogy az öregeknek valamiféle „öreg téma” öreg nívójú pré­dikáció szükséges. Vegyük tu­domásul, hogy ők ugyanolyan értékű, ugyanolyan „egyházi- lag művelt” tagjai a gyüleke­zetnek. mint más korosztálybe­liek. Sőt! Figyeljük csak meg, mennyire ismerik a Szentírást, énekeinkét, igehirdetéseinkből pedig néha évtizedekre vissza­menően idézni tudnak. Szá­momra döbbenetes volt évek­kel ezelőtt a kisbabot! öregek­kel folytatott beszélgetésem. Az Evangélikus Élet cikkeit idézték. Naptárunk teljes tar­talmát elmondták, énekeinket könyv nélkül tudják. Sorol­jam? Tegyem fel a kérdést, melyik „fiatal” ássa így. bele magát az egyházi irodalomba? Melyiknek van ilyen „vallásos kultúrája”. EZ TEHÁT ANNYIT JE­LENT, hogy öregjeink a gyüle­kezetben azt a „melegágyat” képezik, ahol korábban nőnek ki a palánták, s hamarabb je­lentkezhetünk „primőrjeink­kel” a teljes gyülekezet előtt, vagyis ők azok, akiknek nem kell külön megmagyaráznunk, ki volt Mózes. Dávid, vagy Il­lés. s az Ö- és Űjszövetség gon­dolatvilágukban van, annak történeteit átélik, s minderre, mint jó alapra építhetjük a friss mondanivalót, ők azok, akik értik az „egyház hangját” és abból élni is tudnak. Egyebekben a mai öregek új világunkból lassan három év­tizedet éltek meg. Vállaik talán éppen azért görnyedtebbek. Pilinszky János: A többi kegyelem A félelem s-az álom * volt apám és anyám, a folyosó meg a kitáruló vidék. így éltem. Hogy halok meg? Milyen lesz pusztulásom? A föld elárul. Magához ölel. A többi kegyelem. En gyenge voltam Én gyenge voltam, kevés voltam, nekem egyedül az maradt, hogy üdvödgt szemmel kövessem. A költő „Szálkák” című, 1972-ben megjelent kötetéből OLASZORSZÁG Február elején heves protes­táns-ellenes tüntetéseket szer­veztek Rómában a klerikális fasiszta szervezetnek ismert. „Civilta Cristiana” tagjai. A Via Conciliazione közelében le­vő valdens templom falait és a mellette levő protestáns könyvkereskedés kirakatait feliratokkal tnázolták be. Röp- iratokban a „kereszténység gyomnövénye” módjára emle­gették a valdenseket, akiket a kommunistákkal együtt kell le­küzdeni, mert ellene vannak a még 44 évvel ezelőtt a Vatikán és Mussolini között létrejött konkordátumnak. A tüntetést -közvetlenül kiváltó ok az volt, hogy február 11-én az egyik római színházban gyűlést ren­deztek, amelyen az Olasz Kommunista Párt és a Keresz­ténydemokrata Párt képviselői mellett két protestáns teológus is beszélt és követelték a római katolikus egyháznak kiváltsá­gokat biztosító 1929-ben kötött konkordátum felülvizsgálását, (epd) VATIKÁN talos vatikáni látogatást tett. A küldöttség tagjai voltak: Ed­mond Perret főtitkár. Rich­mond Smith és Fred Kaan titkárok, (epd) ANGLIA A szövetségi polilika szellemében E l f» ■ * H • ■ • ‘ . t! ‘T * 1 ’fii A Hazafias N<^U’ont^rs/.agos,Tanácsa február ÍL*n ülese/.ett az országház kongresszusi termében KALL AI GYULA elnökle­tével. A kóngresázusi terem valamikor az ún. „főrendiház*', vagy ..felsőház” ülésternjA volt; lényegesen kisetjb a képviselöháznál, de ugyanolyan Vilüsban/pambávtil éi founyal épült/ , Napilapjainkból, a rádióból és a t<hevízióból részletesen tá­jékozódhattunk a gyűlés lefolyásáról, s az ott elhangzottakról. Hittestvéreink figyelmét azonban ezen a helyen külön is sze­retnénk felhívni arra, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság, államunk és az egyházak viszonya ezen az országos népfront­gyűlésen most hangsúlyozottan kerültek előtérbe. MÁR A VÁLASZTÁSI LEVÉLTERVEZET szövege hangsú­lyozta, hogy „jó munkánk feltétele, s egyben serkentője a munkásság, a parasztság, az értelmiség, a különböző világnéze­tű emberek között kialakult közszellem és bizalom; ezt megőriz­ni, tovább javítani nemzeti ügy, közérdek!” Jól esett hallani, hogy BENCS1K ISTVÁN, a Hazafias Nép­front főtitkára tartalmas beszámolójában idézte D. KÁLDY ZOLTÁN püspök múlt évi kongresszusi felszólalását. Egyházpolitikai kérdésekkel elmélyedt részletességgel fog­lalkozott sok más fontos ügy kapcsán KÁDÁR JÁNOS, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt első titkára. Rendkívül érdekes és jelentős fejtegetéseiről a napilapok tömörpn a következő­képpen számoltak be: „Kádár János a továbbiakban a vallás- szabadsággal foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a Horthy- rendszerben az egyházak nem voltak azonos helyzetben és a vallásszabadság sem volt korlátlan. Az egyházak közt volt, he­gemon helyzetben levő, visszaszorított és üldözött egyház. — A népi Magyarországon a hitélet szabad és vallásszabadság van abban az értelemben is — mondotta —. hogy biztosítottak a vallási élet minden megnyilvánulásának törvényes és egyéb feltételei: „biztosítva van az emberek lelkiismereti szabadsaga, és hite miatt senkit semminemű hátrány nem érhet.” — Ezek után azt fejtegette, hogy mindaz a változás, ami a társadalmi osztályok, rétegek helyzetében, vagy az állam és az egyház vi­szonyában bekövetkezett, a munkásosztály forradalmi pártjá­nak, a munkásosztály tömegeinek tudatos elhatározásárt alap­szik. — A munkásosztály pártja és a munkásosztály az amely jobb életet tudott adni a parasztságnak, jobbat tudott adni az értelmiségnek, megfelelő feltételeket biztosított a várpsi kispol­gárságnak, az egyházak működésének. Mindez a hatalom jelle­géből következik. A munkásosztály ezekben a kérdésekben ön­zetlenséget, áldozatkészséget tanúsított.” A Mágyar Szocialista Munkáspárt első titkárának ezt a meg­nyilatkozását azért idézzük, hogy azt minél többen jól átgondol­juk, átbeszélgessük és jól megértsük minden vonatkozásban. Na­gyon figyelemre méltó az a tárgyilagos és igazságos történet- szemlélet, ahogyan a múlt „egyháztprténet”-ét Kádár János tö­mören felvázolta. Evangélikus egyházunk és protestáns őseink hazánkban kezdettől fogva az általa említett második kategóriá­ba tartoztak, nem ritkán, a harmadikba. Pár évvel a reformáció megindulása után meghozták az akkori „főrendek” a rettenetes törvényt: LUTHERANI OMNES COMBURANTUR — minden lutheránust meg kell égetni! Az ellenreformáció idején számos prédikátorunkat bebörtönözték és gályarabságra ítélték. És bi­zony a Horthy-rendszerben is hátrányos helyzetben voltunk mi evangélikusok, nemcsak házasodni szándékozó, vegyes há­zasságra lépő fiataljaink, az akkor „uralkodó egyház”-hoz ké­pest, hanem még munkásfelvételek során munkát kereső test­véreink is tapasztalhatták hátrányos helyzetüket. És ha az ún. vegyes házasságok terén még ma is van elég panasz és problé­ma, az bizonyos, hogy államunk nem nyújt segítséget az olykor előforduló lélekhalászathoz. . < r A marxista—leninista munkáspárt, s annak első titkára nem csinál titkot abból, hogy vallási tekintetben ateista. És ez a párt, a munkásosztály forradalmi pártja, amióta a hatalom birto­kában van, az egyháznak nemcsak egyenlő szabadságot bizto­sít, hanem anyagilag is lehetővé teszi működésüket: tetemes évi államsegéllyel s egyéb segítséggel is, többek közt lehetővé teszi egyházi és vallásos irodalom, a biblia, az énekeskönyv stb. kiadását. Ezek általában köztudottak. Újszerű azonban az, ahogyan a párt első titkába az egyházak és a vallások szabad gyakorlásá­nak a lehetővé tételét és biztosítását megindokolta. Jó lesz, ha mindnyájan felismerjük és megjegyezzük: szocialista hazánkban a vallásszabadság s az egyházak működése azért lehetséges, mert a munkásosztály s annak pártja önzetlen és áldozatkész azon fáradozik, hogy egész dolgozó népünk javát és boldogu­lását előrhozdítsa, vallásos, egyházias népünkét is. D. Dr. Vető Lajos Legyen ebből elég! „FEBRUAR 22-ÉN A DÉLI ÓRÁKBAN a.líbiai légitársaság egyik utasszállító gépét a Sinai felszigeten lelőtték. A gépen 104 különböző nemzetiségű utas és 9 főnyi személyzet tartózkodott. A bűncselekmény következtében majdnem valamennyien éle­tüket vesztették.” — Hivatalos jelentésből idéztünk. Mi akkor is elszörnyedünk, ha „véletlen” baleset idézi elő a katasztrófát. Mert a sokévi tapasztalat azt mutatja, hogy ko­runknak ez a villámgyors közlekedési eszköze „élő koporsóvá” válik, ha üzemzavar, vagy bármiféle baj adódik gépen és re­pülőtéren egyaránt. A mentőszolgálat, gyors segítség a véd­telen acélmadár testébe zárt embertársaink érdekében még gyerekcipőben jár. Ha itt baj támad, a megmeneküléshez alig van remény. MÉG JOBBAN MEGDÖBBENÜNK ÉS FELHÁBORODUNK, ha egyenesen „keresik” egy utasszállító gép katasztrófáját, vagy más szóval „vadásznak"’ a védtelen acélmadárra. Mert ebben az esetben ez történt. Az Izrael által megszállt Sinai félszigetre tévedt utasszállító gépet az izraeli vezérkari főnök parancsára katonai vadászrepülök lőtték le. Valami szörnyű barbárság, esztelen, embertelen cselekedet volt! MI LEHETETT A CÉLJA ennek a bűnös merényletnek? Nem vitás, hogy a mélyben az a súlyos válság és ellentét húzódik, amely hat év óta a Közel-Kelet légkörét terhessé teszi. Izráel szerepét ebben a kérdésben ismerjük. A Biztonsági Tanács által agresszornak bélyegzett állam a fél évtized alatt eddig semmi jelét nőm adta annak, hogy rendezni kívánja az !967-es háború következményeit. Ezzel a tettével is csak azt bizonyította, hogy könyörtelen, lelkiismeretlen és a háborús feszültségig akarja kiélezni a problémát. Mi annak idején elítéltük az arab gerillák terrorcselekmé­nyeit. mert a humanizmus elleni bűnnek minősítettük. Most sem hallgathatunk. Mert ez is terrorcselekmény! Méghozza a javából! A banditizmus erkölcsi magatartását önös törvény sza­bályozza. Félelem és rettegés uralkodik azokon, akik a „ban­ditizmus törvényén” kívül élnek. Mi pedig nem akarunk néhány elvetemült gonosztevő kénye-kedvének kiszolgálva lenni. KORUNK MÁS ERKÖLCSE, a békés együttélés, az egymá­son való segítés, a biztonságos élet, az emberiesség nevében emeljük fel szavunkat az ilyen barbár cselekményék ellen. Le­gyen ebből elég! Napjaink humanizmusát súlyosan megsértették. Mégis hi­szünk abban,-hogy a világ nem ezen az úton keresi holnapját, hanem egy másikon, amelyen meg lehet oldani a Közel-Kelet válságát s ezen belül a barbár cselekedetek egész sorát. mert rajták nyugodott az új világ kialakításának terhe. A maguk becsületével, hűségével álltak helyt s állíthatjuk, ke­vesebb panasszal hordozták a nehézségeket. nélkülözéseket, mint sok fiatal napjainkban. Igénytelenségük pedig egyene­sen példamutató volt. A; élettel nem szakadt meg a kapcsolatuk. Félreismernénk szerepüket, hatásukat, jelenlé­tüket, ha partrasodort fadara­bokként kezelnénk őket. Tudo­mányosán így fejezzük ki sze­repüket: ..társadalmi ráhatásuk rendkívül jelentős”, ők nevelik gyermekeinket, ők képviselik a józan hangot odahaza, ők a kapcsok, utca, üzlet, forgalom és otthon között. Ők viszik az evangélium szavát is haza. , Feltéve, ha az érthető, és mai'. Igehirdetésünk vezetékei, csa­tornái, melyen keresztül eljut­hat mondanivalónk a családi , közösségekbe. Ezért különösen , felelősségteljes az egyház 1 mondanivalója. De a gyülekezetekben levő • öregeknek van még egy terüle­• te. Ézt a területet egyszerűen így, fogalmaznám: azoknak a területe, ahol több kereszt van, . mint élő hozzátartozó. Más szó­val két gyermeke él, hárman t elhaltak mellőle. Az egyik Ka­■ nadában, a másik valahol az , országban, ő teljesen egyedül ■ van. Keresztjeivel, de még azo- ' kát sem képes meglátogatni, : mert már járni sem tud. Ezek felé kell szervezetten és egyé­nilég a sokat emlegetett dia- koniát gyakorolni. Diakóniai- lag struktúráit gyülekezet any- : nyit. is jelent, hogy törődünk ■ ezekkel a keresztjeiket hordo­■ zó öregekkel. Látogatjuk őket, , beviszünk valamit az élet nap- 1 fényéből a szobákba, elvisszük , a kiolvasott Evangélikus Életet, • meghallgatjuk panaszaikat, ■ megigazítjuk párnáikat, s ha : kell kitakarítjuk szobájukat is. , ÖREGEK A GYÜLEKEZET- t BEN. Áldás, mert „gyakorlóte- , rét” képeznek a keresztyén ’ élethez. A szószéken csak úgy, mint a szószékektől távol egy- i egy betegszobában. Isten szava, - az evangélium náluk válhat ál- I dott cselekvéssé. Dr. Itédéy Pál EGYHÁZAK VIT.ÁGTAMÁrSA millió dollárt kért a tagegy­házaktól. Ezen kívül a már fo­lyó segélyakciókra fölhasznált összegek a következő három évben másfél millió dollárt tesznek ki. (epd) Február 12-én tették közzé Genfben az Egyházak Világ­tanácsa felhívását a 263 tag­egyházhoz Vietnam megsegíté­se ügyében. Az indokínai új­jáépítésre a Világtanács öt VI. Pál pápa és a vatikáni kongregációk munkatársai feb­ruár 13-án fogadták a Refor­mátus Világszövetség küldött­ségét, amelyik hat napos hiva­hez. A Vízkereszt ünnepe utá­ni és Szentháromság ünnepe Utáni vasárnapok például Ka­rácsony utáni és Pünkösd utá­ni vasárnapok lesznek, (epd) Az anglikán Egyház liturgiái bizottsága javaslata szerint a jövőben az egyházi esztendő vasárnapjai jobban igazodná­nak nevükben is a főünnepek-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents