Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-25 / 8. szám

Jézus útján Lk 13, 31—35 A mai vasárnap igéje Jézusnak, a „nagy diakonosznak” az útját vetíti szemeink elé, hogy tőle tanuljuk meg, milyen a dia- kóniai lelkűiét és az Ö lábnyomaiba lépjünk. Ez az ige töké­letesen megmutatja Jézus útjának értelmét, de azt is, hogy mi­lyennek kell lenni az egyház útjának, ha feltámadott, élő Ura nyomdokain akar haladni. ISTEN AKARATÁNAK VALÖ LEGTELJESEBB ENGE­DELMESSÉG határozza meg Jézus útját. Elszántan, tudatosan halad Jeruzsálem felé. Egy belső „kell", Isten meghatározott terve irányítja cselekedeteit, lépteit és szavait. Tudja mi vár rá Jeruzsálemben. A kereszt gyalázata és a feltámadás dicsősége. Erről az útról senki le nem térítheti, se jóakaratának látszó intelemmel, se fenyegetéssel. Nem befolyásolható. Vállalja Is­ten akaratának teljesítését, hogy a legdrágább áldozatot, saját életét adja népéért és a világért. Útközben arra is van ideje, hogy az irgalmas szeretet cselekedeteit gyakorolja az elesette­ken és hirdesse az igét. Isten terveibe belesimul engedelmes életével. Ma az egyház akkor jár Jézus útján, ha a leghatározottabb el­szántsággal vállalja az önmagáról való lemondás útját és en­gedelmesen szolgál az embereknek. Diakónia teológiánk alap­képletét maga Jézus határozza meg: „Aki elveszti életét én­érettem, megtalálja az.” Az az egyház, amely le mer mondani önmagáról, önmaga féltéséről és biztosításáról, és tántoríthatat­lan engedelmességgel halad előtte járó Urának nyomdokain a másokért égő szeretet cselekedeteivel, az érti igazán Jézus út­ját. A HATÁRTALAN MENTŐ SZERETET, Jézus útjának má­sodik sajátossága. Nem önmaga sorsával van elfoglalva, hanem szíve egész szeretetével fáradozik Isten népéért, hogy megmentse az eljövendő haragtól. Mélységes szolidaritást vállalt népével. Hány és hány kísérletet tett arra, hogy megtérésre hívja. Az anyamadár megható, féltő szeretedének példájával szemlélteti áldozatos szeretetét. A keményszívű népet ez sem hatotta meg. Jeruzsálem felé menet még egy utolsó kísérletet tesz, hogy amíg nem késő, térjenek meg, mert a mentő szeretet hálátlan vissza­utasítása Isten ítéletét váltja ki. Korunkban Jézus minket is erre az áldozatos, mentő szere- tetre tanítgat, hogy észrevegyük a gyengét, erőtelent, a beteget, az öregeket, az emberségben megalázottat, a háborús pusztítások áldozatait, az égbekiáltó igazságtalanságokat, az éhező millió­kat. Akkor járunk Jézus útján, ha mentő szeretettel tudunk ál­dozatot vállalni egy igazabb, boldogabb élet kialakításáért a mi világunkban. JÉZUS ÚTJA REMÉNYSÉGGEL TELI ÜT. Csodálatos, hogy Jézus a bekövetkező ítélet ellenére is reménységgel tekintett népére; nem vádolja őket, mert Isten tervei szerint eljön az idő, amikor Izrael is dicsőíteni fogja Istent Jézusért. Az első keresz­tyének és Pál apostol is ebben a reménységben éltek. Krisz­tus szeretete késztette őket, hogy keressék a választott néppel a kapcsolatot. Jézusnak ez a reménységgel teli látása adja ma is az egyház számára a hajtóerőt, mert szolgálatunk nem cél­talan és reménytelen. Tudnunk kell, hogy nem tett bíróvá min­ket a másként gondolkodók fölé, hanem nyílt szívvel, minden hátsó szándék nélkül ajánlhatjuk fel szolgálatainkat minden embernek. A szolgáló szeretetnek mindig reménységgel leli táv­lata van. Az előttünk járó élő Urunk három lépést mutatott a mai igénkben a gyülekezet számára. Az első lépés Isten akaratá­nak való feltétlen engedelmesség, a második a határtalan men­tő szeretet önzetlen cselekvése, a hamadik a meg nem szégyení- tő reménység, Erre az útra hívogat Jézus. Induljunk el bátran JéSus után! Garami Lajos IMÁDKOZZUNK Urunk! Köszönjük Neked, hogy arra tanítasz, hogy Isten akaratának mindenkor engedelmeskedjünk és a te határokat nem ismerő mentő szereteted útján járjunk. Kérünk, ajándé­kozz meg élő reménységgel, hogy nyílt szívvel, előítéletek nél­kül tudjunk szolgálni minden embernek a Te nagy neved di­csőségére. Ámen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1973. február 25-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fa­sor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út de. 8. Kertész Géza. Fran- gepán u. de. fél 10. Kertész Gé­za. Uj'pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapa tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 5. Szeretetvendégség: dr. Ha­fenscher Károly. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 1L de. 9. Ruttkay Ele­mér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengödy László. Budakeszi de. fél 9. Csengödy László. Pest- hidegkút de. fél 11. D. Dr. Ott- lyk Ernő. Modori u. «. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reúss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Im­re. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. fél 11. — Hatvanad vasárnap az oltárteritő színe: zöld. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: 2 Kor 12, 1—9; az igehir­detés alapigéje: Lk 13, 31—35. — EVANGÉLIKUS IS­TENTISZTELET A RÁDIÓ­BAN. Február 25-én, vasár­nap reggel 7 órakor az evan­gélikus egyház félóráját köz­vetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BARA­NYAI TAMÁS domonyi lel­kész. — SZOMBATHELY. Ja­nuárban a jubileumi Madách emlékesten Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lel­kész, az országosan ismert Ma­dách kutató szolgált a gyüleke­zetben. Szabó Eszter Szombat­helyről Turmezei Erzsébet szép Madách szonettjét, Kutas Kál­mán ny. lelkész pedig 3 mély­értelmű Madáchról írt versét mondotta el. (Madách a gon­dolkodó, Madách Mózese, Pető­fi és Madách.) — Szabó József, az emlékest előadója olyan közel hozta Madáchot, hogy az előadás után csak úgy záporoz­tak a kérdések. Az est nem egy résztvevője hazaérkezve újból elővette Madách nagy művét s újra elolvasta ezt az izgalmas olvasmányt... Igaza van Ba­bits Mihálynak?: „olvasd újra művét ... korod és életed leg­égetőbb problémáival találko­zol, szédülten és remegő ujjak­kal teszed le a könyvet”. — A karácsony előtti vasárnapok egyikén Bozorády Zoltán őri- magyarósdi lelkész és felesége szolgáltak a gyülekezetben. Párbeszédet folytattak egy­mással ádvent értelméről, ád­vent segítő cselekvésre való el- kötelezésérőL A párbeszéd is elősegítette, hogy karácsony másnapján több mint 500 Ft- Qs offertóriumot juttatott a gyülekezet a világ legtöbbet szenvedő népének megsegíté­sére. — KISKÖRÖS. A gyüleke­zet február 14-én a presbite­rek és képviselőtestület tagjai­nak és családjainak rendezett szeretetvendégséget. Előadás­sal szolgált, melyben a presbi­teri tiszt jelentőségét és szol­gálati területeit ismertette és a felelősséget helyezte a jelen­levők szívére, Szent-Ivány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője. Igehirdetéssel szol­gált. ifj. Kendeh György egy­házkerületi lelkész. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest Vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 518—30.412—vm Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 73.0404 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Mert ö a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei az ő nyájának juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő sza­vát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket...” (Zsolt 95, 7—8) VASÁRNAP. — „Békesség­ben fekszem le és legott elal­szom; mert te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lako­zást.” (Zsolt 4, 9 — Fii 4, 7 Lk 8, 4—15 — Zsolt 44, 2—9) Lefekvés után rögtön elaludni és az egész éjszakát átaludni nyugodtan, felriadások, tépe- lődósek nélkül: sok ember ál­ma. Mi kell ehhez? Nyugodt lelkiismeret és biztonság. Is­ten nyugalmat ad, velünk van, átsegít a nehézségeken. IIÉTFÖ. — „Hirdessétek di­cséretét és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet!” (Jer 31, 7 — Zsid 13, 15 — Mt 13, 10—17 — Lk 12, 22—34) Elő­fordul-e valaha, hogy dicsé­rünk valakit? Talán a ha­szonért, mit fizetségként re­mélünk tőle. Pedig csak úgy dicsérhetünk valakit szívből, ha tisztában vagyunk jóságá­val! Itt ez történik: szívből dicsérjük az Urat! Mert meg­tartja az ő népét, jót cselek­szik vele, elfordítja haragját. Ezért hála legyen neki! KEDD. — „Monda pedig Jézus az ő tanítványainak: Annak okáért mondom nék- tek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öl­tözködjetek.” (Lk 12, 22 — Zsolt 23, 1 — Mt 11, 15—19. 27—33 — Lk 12, 35—48) Éle­tünknek sokszor lehet gondja, problémája: mit hoz a hol­nap? Mindig kísértenek ben­nünket ezek a kérdések. Köz­ben gondolunk-e Jézus sza­vára, melyet éppen az aggo­dalmaskodás ellen mondott? Igaz, ez feltételez valamit: bi­zalmat Istenben, ráhagyatko- zást. Aki hisz. Isten megtartó szeretetére épít, mely felesle­gessé teszi az aggodalmasko­dást. SZERDA. — „Monda Jézus­nak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban! És monda neki Jézus: Bizony mondom ne­ked: ma velem leszel a para­dicsomban.” (Lk 23, 42—43 — Zsolt 106, 4 — Mk 6, 1—6 — Lk 12, 49—59) E hét igéiben a megtartó és kegyelmes Is­ten áll előttünk, aki nem tá­voli és megközelíthetetlen, ha­nem hozzánk lehajló és ben­nünket magához felemelő Ür. Ez bátoríthat fel bennünket a kérésre: Uram, emlékezze! meg énrólam! Gyengék és bűnösök vagyunk ahhoz, hogy magunkra építhetnénk. Az egyetlen megoldás rá tá­maszkodni, öt kérni: Uram, emlékezzél meg énrólam! CSÜTÖRTÖK. — „De sem­mivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizony­ságot tegyek az Isten kegyel­mének evangéliumáról;” (Csel 20, 24 — Zsolt 39, 5 — Mk 4, 26—29 — Lk 13, 1—9) Pál egész életét Jézus szolgálatá­ba állította, az ő igéjének hir­detése volt fontos számára. Örömmel égett el az Űr szol­gálatában, az evangélium hirdetésében, amit Urától ka­pott életcélul. PÉNTEK. — „Akkor kiál­tasz és az Űr meghallgat.” (Ézs 58, 9 — Jk 2, 15—16 — 1 Kor 2, 1—5 — Lk 13, 10—17) Voltál már úgy, hogy az em­berek elmentek melletted meghallgatás nélkül? Bizto­san. És így tudod, mit jelent ez. Talán az életed függ a meghallgatástól és úgy érzed, nincs senki, aki figyelne rád. Van aiki meghallgatja kiáltá­sodat. Isten bizonyára meg­hallgat. SZOMBAT. — „Akik el­hagynak téged, mind megszé­gyenülnék! Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élővizek­nek kútfejét, az Urat!” (Jer 17, 13 — Zsid 10, 25 — Zsid 4, 9—13 — Lk 13, 18—25) Könnyen elharapózik életünk­ben az állhatatlanság. Ke­resztyénnek tartjuk magun­kat, mégsem figyelünk Urunk­ra. Elhanyagoljuk igéje szor­galmas hallgatását és tanulá­sát Mi lehet ennek eredmé­nye? Pirulás, megszégyenülő^ Csak ha naponként merítünk élő igéje forrásából, tölthetjük be akarata szerint szolgálatun­kat Jankovits Béla — CSORVAS. A gyülekezet februári szeretetvendégségén, 11-én gazdag műsor keretében Kun-Kaiser József Mezőberény I. kerületi lelkész „A szentsé­gek jelentősége hitéletünkben" címen tartott előadást. — EGÉSZSÉGES, jó csellót vásá- rolnék. Szomorú Lászlóné. 9Ö2S Győr, Verseny u. 18/c. Türingiai képeslapok A TÜRINGIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ életével való találkozásaim néhány tapaszta­latát két együttlét keretébe foglalom össze, mint ahogy a valóságban is ezek határolták hatheti kinttartózkodásomat. A Thüringer Predigerseminar, amely az eisenachi Bomstrasse emeletes villái közt fog­lal helyet a város egyik hegyoldalában adott szállást érkezésem napjaiban egy lelkészkon­ferenciának. Mivel nekem is ott volt az első szálláshelyem, természetesen kínálta magát ez a konferencia első találkozásul a türingiai egy­ház életével. A KONFERENCIA RÉSZTVEVŐI javarészt fiatal lelkészek voltak, akik az itt csereszolgá­laton levő dr. Hansjürgen Schulz, greifswaldí teológiai docens vezetésével az eschatológia és jövő, ma nagyon időszerű témájával foglalkoz­tak. Olvasóink minden bizonnyal emlékeznek, hogy nemrég, amikor D. Káldy Zoltán püspök gyenesdiási előadása nyomán foglalkoztunk a diakóniai teológia kérdéseivel, a sorozatban helyet kapott a diakónia és eschatológia össze­függése is. örültem annak, hogy a konferen­cia megállapításai, amelyekre a lelkészek a szokott, számunkra kissé túlzóbbnak tünű ala­pos elemzéssel jutottak el, sok tekintetben ha­sonlóak voltak a mi felismeréseinkkel. A leg­lényegesebb megállapítás az volt, hogy a Szentírásnak a végső dolgokra vonatkozó ígé­retei semmiképpen sem vonják ki a keresz­tyén embert a jelen feladatai és a jövő iránti felelősség alól. A lelkészi szolgálat és a gyüle­kezet élete felől a kérdés gyakorlatilag az, hogy az átalakuló világban, közelebbről a hoz­zánk hasonlóan szocializmust építő társada­lomban miképp tud az egyház és a hivő em­ber a kérdések megoldásában, a jövő remény­ségében segíteni. rAs újjáépítés korszaka Aki 15—20 évvel ezelőtt járt az NDK-ban, sok szomorú dolgot látott. Berlin, Drezda, Er­furt és sok más város romjain botladozva só­hajtottunk fel, vajon mennyi időt vesz igény­be, míg a romok helyén új városok születnek. A mérhetetlen nagy feladat természetes mó­don akadályozta az életszínvonal gyorsabb emelkedését is. Aki ennyi idő távlatában lá­togat el a demokratikus Németországba öröm­mel veszi számba azt a hatalmas fejlődést, ami az egész országban tapasztalható. Új vá­rosrészek nőnek gomba módra az elpusztultak helyén. S az újjáépítés során, az egész nép ál­dozatkészségéből épültek újjá sok helyen a templomok is. Az életszínvonal emelkedésé­nek pedig ugyanazokkal a gazdag jeleivel ta­lálkozik az ember városok és falvak üzletei­ben, családi otthonokban, mint idehaza. TÜRINGIÁT ARÁNYLAG MEGKÍMÉLTE a háború borzalmas pusztítása. De a nagy kö­zös erőfeszítés nem tette lehetővé a sok szép templom és a lelkészlakások renoválását, mo­dernizálását. Most ennek is elérkezett az ideje. Miközben még tovább folyik a romok eltaka­rítása, egymás után kezdhetnek a gyülekeze­tek épületeik rendbehozatalához. Míg az előbb említett esetekben javarészt állami erőből épültek fel a lerombolt templomok, ez az utóbbi munka elsősorban az egyház, a gyüle­kezetek gondja. De itt is sok esetben lehet ta­pasztalni az állami tényezők megértését és se­gítőkészségét. Különösen is értékelni tudjuk ezt, ha arra gondolunk,,hogy a sajátságos tü­ringiai stílusban épült, leginkább oldalukon is fekete fazsindellyel borított templomok na­gyon sok műértéket rejtenek magukban. Né­ha egy-egy oszlopfő, ablak, vagy más részlet is megérdemli, hogy szakember irányítása alatt hozzák rendbe. Az állam készséggel bo­csátja rendelkezésre ezeket a szakembereket, az egyház által foglalkoztatott szakemberek száma ugyanis kevés lenne e nagy iramú épít­kezéshez. Mi, akik sokat bajlódtunk elavult, egészségtelen falusi parókiákkal, meg tudjuk érteni, milyen nagy gond a rendszerint 2—3 szintes 8—10 szobát magába foglaló lelkész­lakások renoválása és modernizálása. Nem csoda, ha egyik-másik lelkészt az időközben összevont gyülekezetek területén esetleg 3—4 templom, 2—3 parókia renoválása szinte tel­jesen leköt. Reménység a jövőbe A MÁSIK JELLEL az eisanachi Georgenkir- chében találkoztam, amikor D. Ingo Braeck- lein püspök 12 fiatalt (köztük 2 leányt) bocsá­tott ki a lelkészi szolgálatba. Volt köztük olyan, aki már a harmadik lelkész ugyanabból a családból. Tegyük hozzá mindjárt, hogy a kb. 1 millió 200 ezer lelket számláló tartomá­nyi egyház igényel is ennyi új lelkészt, sőt változatlanul szüksége van a kisegítő gyüle­kezeti munkások, katechéták, prédikátorok csapatára is. A reménység jele ez a tucatnyi fiatal, akik a Luther által kedvelt templom oltárától indultak el a szolgálatra. HAINSTEINEN AZOKKAL IS VOLT TA­LÁLKOZÁSOM, akik egy-egy részfeladatot, vagy helyettesítést vállalnak a gyülekezeti munkában, a nagy lélekszámú gyülekezetek hitoktatási, ifjúsági, adminisztratív munkájá­ban. Az általában több éven keresztül vissza- térőleg több hónapon át felkészített munká­sok, ha jól érzik magukat a gyülekezeti szol­gálatban, megkapják a lehetőséget, hogy teo; lógiai stúdiumokat folytatva a lelkészi pályára lépjenek. A hainsteini katechetikai szeminá­rium szívesen öleli őket magához, éppen úgy mint a kántori szolgálatra készülőket is. Az erdő fái közé búvó, külsejével is megragadó kis kápolnából még késő este is kiszűrődik a pompás kis orgona hangja. A művészi szinten bemutatott egyházi zene ma is sokakat vonz magához a Georgenkirchébe is, és a weimari Jakobskirchébe is. Annál szomorúbb szívvel számoltam össze egy nagy városi templomiján magammal együtt 13 lelket egy szép ádventi zenésáhítaton. HA A ZENÉNÉL TARTUNK, hadd számol­jak be egy ritka élményemről, amelyet a fa­sori templomunkra emlékeztető neogót apóidat templomban éltem át. Az Egyházak Világtaná­csa antirasszizmus programja keretében Ja­mes W. Pulley, a Vietnamból megszökött és az NDK-ban letelepedési engedélyt kért ame­rikai néger katona basszusa rezegtette a temp­lom szép festett ablakait, ahogy az oltártérben a zenekartól körülvéve spirituálékat és pro- test-songokat énekelt. A szokatlan istentiszte­let közepébe szervesen illeszkedett bele Martin Luther King özvegyének az irgalmas samari- tánus történetére épített aktuális igehirdetése fellovasása. Úgy éreztem, hogy ez az alkalom a templomot megtöltő sok száz fiatal tapsa, ütemdobolása, együtténeklése mellett felelős­séget ébresztő istentiszteletté szépül. A HIT REMÉNYSÉGE ÉS A JÖVŐÉRT ÉR­ZETT FELELŐSSÉG hangjai csendültek ki abból a beszélgetésből is, amelyet egyik kis türingiai falusi gyülekezet Kirchenleiter-vei­vel (talán presbiterekkel fordíthatnám) foly­tathattunk. Amit a diakóniailag strukturált gyülekezettel kapcsolatos gondolatainkból el­mondhattam talán egy kicsit messzire is mu­tatott a hagyományokkal a mieinknél erőseb­ben megkötött gyülekezet vezetőinek s úgy gondolom az eltérő adottságok miatt nem is másolható. Mégis többekkel is találkoztak gondolataink, amikor az önmaga körébe be­zárkózó gyülekezet „eszménye” helyett a tár­sadalom felé nyitott gyülekezetről, az „amt­lich” (hivatali) egyházképlet felől a minden tagjában felelős egyház távlatára tekintettünk. RoM György

Next

/
Thumbnails
Contents