Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-02-25 / 8. szám

Jézus útján

Lk 13, 31—35

A mai vasárnap igéje Jézusnak, a „nagy diakonosznak” az útját vetíti szemeink elé, hogy tőle tanuljuk meg, milyen a dia- kóniai lelkűiét és az Ö lábnyomaiba lépjünk. Ez az ige tökéletesen megmutatja Jézus útjának értelmét, de azt is, hogy milyennek kell lenni az egyház útjának, ha feltámadott, élő Ura nyomdokain akar haladni.

ISTEN AKARATÁNAK VALÖ LEGTELJESEBB ENGEDELMESSÉG határozza meg Jézus útját. Elszántan, tudatosan halad Jeruzsálem felé. Egy belső „kell", Isten meghatározott terve irányítja cselekedeteit, lépteit és szavait. Tudja mi vár rá Jeruzsálemben. A kereszt gyalázata és a feltámadás dicsősége. Erről az útról senki le nem térítheti, se jóakaratának látszó intelemmel, se fenyegetéssel. Nem befolyásolható. Vállalja Isten akaratának teljesítését, hogy a legdrágább áldozatot, saját életét adja népéért és a világért. Útközben arra is van ideje, hogy az irgalmas szeretet cselekedeteit gyakorolja az elesetteken és hirdesse az igét. Isten terveibe belesimul engedelmes életével.

Ma az egyház akkor jár Jézus útján, ha a leghatározottabb elszántsággal vállalja az önmagáról való lemondás útját és engedelmesen szolgál az embereknek. Diakónia teológiánk alapképletét maga Jézus határozza meg: „Aki elveszti életét énérettem, megtalálja az.” Az az egyház, amely le mer mondani önmagáról, önmaga féltéséről és biztosításáról, és tántoríthatatlan engedelmességgel halad előtte járó Urának nyomdokain a másokért égő szeretet cselekedeteivel, az érti igazán Jézus útját.

A HATÁRTALAN MENTŐ SZERETET, Jézus útjának második sajátossága. Nem önmaga sorsával van elfoglalva, hanem szíve egész szeretetével fáradozik Isten népéért, hogy megmentse az eljövendő haragtól. Mélységes szolidaritást vállalt népével. Hány és hány kísérletet tett arra, hogy megtérésre hívja. Az anyamadár megható, féltő szeretedének példájával szemlélteti áldozatos szeretetét. A keményszívű népet ez sem hatotta meg. Jeruzsálem felé menet még egy utolsó kísérletet tesz, hogy amíg nem késő, térjenek meg, mert a mentő szeretet hálátlan visszautasítása Isten ítéletét váltja ki.

Korunkban Jézus minket is erre az áldozatos, mentő szere- tetre tanítgat, hogy észrevegyük a gyengét, erőtelent, a beteget, az öregeket, az emberségben megalázottat, a háborús pusztítások áldozatait, az égbekiáltó igazságtalanságokat, az éhező milliókat. Akkor járunk Jézus útján, ha mentő szeretettel tudunk áldozatot vállalni egy igazabb, boldogabb élet kialakításáért a mi világunkban.

JÉZUS ÚTJA REMÉNYSÉGGEL TELI ÜT. Csodálatos, hogy Jézus a bekövetkező ítélet ellenére is reménységgel tekintett népére; nem vádolja őket, mert Isten tervei szerint eljön az idő, amikor Izrael is dicsőíteni fogja Istent Jézusért. Az első keresztyének és Pál apostol is ebben a reménységben éltek. Krisztus szeretete késztette őket, hogy keressék a választott néppel a kapcsolatot. Jézusnak ez a reménységgel teli látása adja ma is az egyház számára a hajtóerőt, mert szolgálatunk nem céltalan és reménytelen. Tudnunk kell, hogy nem tett bíróvá minket a másként gondolkodók fölé, hanem nyílt szívvel, minden hátsó szándék nélkül ajánlhatjuk fel szolgálatainkat minden embernek. A szolgáló szeretetnek mindig reménységgel leli távlata van.

Az előttünk járó élő Urunk három lépést mutatott a mai igénkben a gyülekezet számára. Az első lépés Isten akaratának való feltétlen engedelmesség, a második a határtalan mentő szeretet önzetlen cselekvése, a hamadik a meg nem szégyení- tő reménység, Erre az útra hívogat Jézus. Induljunk el bátran JéSus után! Garami Lajos

IMÁDKOZZUNK

Urunk! Köszönjük Neked, hogy arra tanítasz, hogy Isten akaratának mindenkor engedelmeskedjünk és a te határokat nem ismerő mentő szereteted útján járjunk. Kérünk, ajándékozz meg élő reménységgel, hogy nyílt szívvel, előítéletek nélkül tudjunk szolgálni minden embernek a Te nagy neved dicsőségére. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1973. február 25-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de 10. (szlovák) Solymár János, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Benczúr László, du. 5. Szeretetvendégség. Váci út de. 8. Kertész Géza. Fran- gepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Uj'pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Ma- tuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapa tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 5. Szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Torockó tér de. fél 9. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 1L de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengödy László. Budakeszi de. fél 9. Csengödy László. Pest- hidegkút de. fél 11. D. Dr. Ott- lyk Ernő. Modori u. «. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. (úrv.) Reúss András, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

— Hatvanad vasárnap az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Kor 12, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Lk 13, 31—35.

— EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Február 25-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet BARANYAI TAMÁS domonyi lelkész.

— SZOMBATHELY. Januárban a jubileumi Madách emlékesten Szabó József ny. püspök, balassagyarmati lelkész, az országosan ismert Madách kutató szolgált a gyülekezetben. Szabó Eszter Szombathelyről Turmezei Erzsébet szép Madách szonettjét, Kutas Kálmán ny. lelkész pedig 3 mélyértelmű Madáchról írt versét mondotta el. (Madách a gondolkodó, Madách Mózese, Petőfi és Madách.) — Szabó József, az emlékest előadója olyan közel hozta Madáchot, hogy az előadás után csak úgy záporoztak a kérdések. Az est nem egy résztvevője hazaérkezve újból elővette Madách nagy művét s újra elolvasta ezt az izgalmas olvasmányt... Igaza van Babits Mihálynak?: „olvasd újra művét ... korod és életed legégetőbb problémáival találkozol, szédülten és remegő ujjakkal teszed le a könyvet”. — A karácsony előtti vasárnapok egyikén Bozorády Zoltán őri- magyarósdi lelkész és felesége szolgáltak a gyülekezetben. Párbeszédet folytattak egymással ádvent értelméről, ádvent segítő cselekvésre való el- kötelezésérőL A párbeszéd is elősegítette, hogy karácsony másnapján több mint 500 Ft- Qs offertóriumot juttatott a gyülekezet a világ legtöbbet szenvedő népének megsegítésére.

— KISKÖRÖS. A gyülekezet február 14-én a presbiterek és képviselőtestület tagjainak és családjainak rendezett szeretetvendégséget. Előadással szolgált, melyben a presbiteri tiszt jelentőségét és szolgálati területeit ismertette és a felelősséget helyezte a jelenlevők szívére, Szent-Ivány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője. Igehirdetéssel szolgált. ifj. Kendeh György egyházkerületi lelkész.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György

Felelős kiadó: Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088. Budapest Vm„ Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 518—30.412—vm Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

73.0404

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Mert ö a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei az ő nyájának juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket...” (Zsolt 95,

7—8)

VASÁRNAP. — „Békességben fekszem le és legott elalszom; mert te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást.” (Zsolt 4, 9 — Fii 4, 7 Lk 8, 4—15 — Zsolt 44, 2—9) Lefekvés után rögtön elaludni és az egész éjszakát átaludni nyugodtan, felriadások, tépe- lődósek nélkül: sok ember álma. Mi kell ehhez? Nyugodt lelkiismeret és biztonság. Isten nyugalmat ad, velünk van, átsegít a nehézségeken.

IIÉTFÖ. — „Hirdessétek dicséretét és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet!” (Jer 31, 7 — Zsid 13, 15 — Mt 13, 10—17 — Lk 12, 22—34) Előfordul-e valaha, hogy dicsérünk valakit? Talán a haszonért, mit fizetségként remélünk tőle. Pedig csak úgy dicsérhetünk valakit szívből, ha tisztában vagyunk jóságával! Itt ez történik: szívből dicsérjük az Urat! Mert megtartja az ő népét, jót cselekszik vele, elfordítja haragját. Ezért hála legyen neki!

KEDD. — „Monda pedig Jézus az ő tanítványainak: Annak okáért mondom nék- tek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.” (Lk 12, 22 — Zsolt 23, 1 — Mt 11, 15—19.

27—33 — Lk 12, 35—48) Életünknek sokszor lehet gondja, problémája: mit hoz a holnap? Mindig kísértenek bennünket ezek a kérdések. Közben gondolunk-e Jézus szavára, melyet éppen az aggodalmaskodás ellen mondott? Igaz, ez feltételez valamit: bizalmat Istenben, ráhagyatko- zást. Aki hisz. Isten megtartó szeretetére épít, mely feleslegessé teszi az aggodalmaskodást.

SZERDA. — „Monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban! És monda neki Jézus: Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23, 42—43 — Zsolt 106, 4 — Mk 6, 1—6 — Lk 12, 49—59) E hét igéiben a megtartó és kegyelmes Isten áll előttünk, aki nem távoli és megközelíthetetlen, hanem hozzánk lehajló és bennünket magához felemelő Ür. Ez bátoríthat fel bennünket a

kérésre: Uram, emlékezze! meg énrólam! Gyengék és bűnösök vagyunk ahhoz, hogy magunkra építhetnénk. Az egyetlen megoldás rá támaszkodni, öt kérni: Uram, emlékezzél meg énrólam!

CSÜTÖRTÖK. — „De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról;” (Csel 20, 24 — Zsolt 39, 5 — Mk 4,

26—29 — Lk 13, 1—9) Pál egész életét Jézus szolgálatába állította, az ő igéjének hirdetése volt fontos számára. Örömmel égett el az Űr szolgálatában, az evangélium hirdetésében, amit Urától kapott életcélul.

PÉNTEK. — „Akkor kiáltasz és az Űr meghallgat.” (Ézs 58, 9 — Jk 2, 15—16 — 1 Kor 2, 1—5 — Lk 13, 10—17)

Voltál már úgy, hogy az emberek elmentek melletted meghallgatás nélkül? Biztosan. És így tudod, mit jelent ez. Talán az életed függ a meghallgatástól és úgy érzed, nincs senki, aki figyelne rád. Van aiki meghallgatja kiáltásodat. Isten bizonyára meghallgat.

SZOMBAT. — „Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnék! Akik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élővizeknek kútfejét, az Urat!” (Jer 17, 13 — Zsid 10, 25 — Zsid 4, 9—13 — Lk 13, 18—25)

Könnyen elharapózik életünkben az állhatatlanság. Keresztyénnek tartjuk magunkat, mégsem figyelünk Urunkra. Elhanyagoljuk igéje szorgalmas hallgatását és tanulását Mi lehet ennek eredménye? Pirulás, megszégyenülő^ Csak ha naponként merítünk élő igéje forrásából, tölthetjük be akarata szerint szolgálatunkat

Jankovits Béla

— CSORVAS. A gyülekezet

februári szeretetvendégségén,

11-én gazdag műsor keretében Kun-Kaiser József Mezőberény

I. kerületi lelkész „A szentségek jelentősége hitéletünkben" címen tartott előadást.

— EGÉSZSÉGES, jó csellót vásá- rolnék. Szomorú Lászlóné. 9Ö2S Győr, Verseny u. 18/c.

Türingiai képeslapok

A TÜRINGIAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ

életével való találkozásaim néhány tapasztalatát két együttlét keretébe foglalom össze, mint ahogy a valóságban is ezek határolták hatheti kinttartózkodásomat.

A Thüringer Predigerseminar, amely az eisenachi Bomstrasse emeletes villái közt foglal helyet a város egyik hegyoldalában adott szállást érkezésem napjaiban egy lelkészkonferenciának. Mivel nekem is ott volt az első szálláshelyem, természetesen kínálta magát ez a konferencia első találkozásul a türingiai egyház életével.

A KONFERENCIA RÉSZTVEVŐI javarészt fiatal lelkészek voltak, akik az itt csereszolgálaton levő dr. Hansjürgen Schulz, greifswaldí teológiai docens vezetésével az eschatológia és jövő, ma nagyon időszerű témájával foglalkoztak. Olvasóink minden bizonnyal emlékeznek, hogy nemrég, amikor D. Káldy Zoltán püspök gyenesdiási előadása nyomán foglalkoztunk a diakóniai teológia kérdéseivel, a sorozatban helyet kapott a diakónia és eschatológia összefüggése is. örültem annak, hogy a konferencia megállapításai, amelyekre a lelkészek a szokott, számunkra kissé túlzóbbnak tünű alapos elemzéssel jutottak el, sok tekintetben hasonlóak voltak a mi felismeréseinkkel. A leglényegesebb megállapítás az volt, hogy a Szentírásnak a végső dolgokra vonatkozó ígéretei semmiképpen sem vonják ki a keresztyén embert a jelen feladatai és a jövő iránti felelősség alól. A lelkészi szolgálat és a gyülekezet élete felől a kérdés gyakorlatilag az, hogy az átalakuló világban, közelebbről a hozzánk hasonlóan szocializmust építő társadalomban miképp tud az egyház és a hivő ember a kérdések megoldásában, a jövő reménységében segíteni.

rAs újjáépítés korszaka

Aki 15—20 évvel ezelőtt járt az NDK-ban, sok szomorú dolgot látott. Berlin, Drezda, Erfurt és sok más város romjain botladozva sóhajtottunk fel, vajon mennyi időt vesz igénybe, míg a romok helyén új városok születnek. A mérhetetlen nagy feladat természetes módon akadályozta az életszínvonal gyorsabb emelkedését is. Aki ennyi idő távlatában látogat el a demokratikus Németországba örömmel veszi számba azt a hatalmas fejlődést, ami az egész országban tapasztalható. Új városrészek nőnek gomba módra az elpusztultak helyén. S az újjáépítés során, az egész nép áldozatkészségéből épültek újjá sok helyen a templomok is. Az életszínvonal emelkedésének pedig ugyanazokkal a gazdag jeleivel találkozik az ember városok és falvak üzleteiben, családi otthonokban, mint idehaza.

TÜRINGIÁT ARÁNYLAG MEGKÍMÉLTE a háború borzalmas pusztítása. De a nagy közös erőfeszítés nem tette lehetővé a sok szép templom és a lelkészlakások renoválását, modernizálását. Most ennek is elérkezett az ideje. Miközben még tovább folyik a romok eltakarítása, egymás után kezdhetnek a gyülekezetek épületeik rendbehozatalához. Míg az előbb említett esetekben javarészt állami erőből épültek fel a lerombolt templomok, ez az utóbbi munka elsősorban az egyház, a gyülekezetek gondja. De itt is sok esetben lehet tapasztalni az állami tényezők megértését és segítőkészségét. Különösen is értékelni tudjuk ezt, ha arra gondolunk,,hogy a sajátságos türingiai stílusban épült, leginkább oldalukon is fekete fazsindellyel borított templomok nagyon sok műértéket rejtenek magukban. Néha egy-egy oszlopfő, ablak, vagy más részlet is megérdemli, hogy szakember irányítása alatt hozzák rendbe. Az állam készséggel bocsátja rendelkezésre ezeket a szakembereket, az egyház által foglalkoztatott szakemberek száma ugyanis kevés lenne e nagy iramú építkezéshez. Mi, akik sokat bajlódtunk elavult, egészségtelen falusi parókiákkal, meg tudjuk érteni, milyen nagy gond a rendszerint 2—3 szintes 8—10 szobát magába foglaló lelkészlakások renoválása és modernizálása. Nem csoda, ha egyik-másik lelkészt az időközben összevont gyülekezetek területén esetleg 3—4 templom, 2—3 parókia renoválása szinte teljesen leköt.

Reménység a jövőbe

A MÁSIK JELLEL az eisanachi Georgenkir- chében találkoztam, amikor D. Ingo Braeck- lein püspök 12 fiatalt (köztük 2 leányt) bocsátott ki a lelkészi szolgálatba. Volt köztük olyan, aki már a harmadik lelkész ugyanabból a családból. Tegyük hozzá mindjárt, hogy a kb. 1 millió 200 ezer lelket számláló tartományi egyház igényel is ennyi új lelkészt, sőt változatlanul szüksége van a kisegítő gyülekezeti munkások, katechéták, prédikátorok csapatára is. A reménység jele ez a tucatnyi fiatal, akik a Luther által kedvelt templom oltárától indultak el a szolgálatra.

HAINSTEINEN AZOKKAL IS VOLT TALÁLKOZÁSOM, akik egy-egy részfeladatot, vagy helyettesítést vállalnak a gyülekezeti munkában, a nagy lélekszámú gyülekezetek hitoktatási, ifjúsági, adminisztratív munkájában. Az általában több éven keresztül vissza- térőleg több hónapon át felkészített munkások, ha jól érzik magukat a gyülekezeti szolgálatban, megkapják a lehetőséget, hogy teo;

lógiai stúdiumokat folytatva a lelkészi pályára lépjenek. A hainsteini katechetikai szeminárium szívesen öleli őket magához, éppen úgy mint a kántori szolgálatra készülőket is. Az erdő fái közé búvó, külsejével is megragadó kis kápolnából még késő este is kiszűrődik a pompás kis orgona hangja. A művészi szinten bemutatott egyházi zene ma is sokakat vonz magához a Georgenkirchébe is, és a weimari Jakobskirchébe is. Annál szomorúbb szívvel számoltam össze egy nagy városi templomiján magammal együtt 13 lelket egy szép ádventi zenésáhítaton.

HA A ZENÉNÉL TARTUNK, hadd számoljak be egy ritka élményemről, amelyet a fasori templomunkra emlékeztető neogót apóidat templomban éltem át. Az Egyházak Világtanácsa antirasszizmus programja keretében James W. Pulley, a Vietnamból megszökött és az NDK-ban letelepedési engedélyt kért amerikai néger katona basszusa rezegtette a templom szép festett ablakait, ahogy az oltártérben a zenekartól körülvéve spirituálékat és pro- test-songokat énekelt. A szokatlan istentisztelet közepébe szervesen illeszkedett bele Martin Luther King özvegyének az irgalmas samari- tánus történetére épített aktuális igehirdetése fellovasása. Úgy éreztem, hogy ez az alkalom a templomot megtöltő sok száz fiatal tapsa, ütemdobolása, együtténeklése mellett felelősséget ébresztő istentiszteletté szépül.

A HIT REMÉNYSÉGE ÉS A JÖVŐÉRT ÉRZETT FELELŐSSÉG hangjai csendültek ki abból a beszélgetésből is, amelyet egyik kis türingiai falusi gyülekezet Kirchenleiter-veivel (talán presbiterekkel fordíthatnám) folytathattunk. Amit a diakóniailag strukturált gyülekezettel kapcsolatos gondolatainkból elmondhattam talán egy kicsit messzire is mutatott a hagyományokkal a mieinknél erősebben megkötött gyülekezet vezetőinek s úgy gondolom az eltérő adottságok miatt nem is másolható. Mégis többekkel is találkoztak gondolataink, amikor az önmaga körébe bezárkózó gyülekezet „eszménye” helyett a társadalom felé nyitott gyülekezetről, az „amtlich” (hivatali) egyházképlet felől a minden tagjában felelős egyház távlatára tekintettünk.

RoM György