Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-03-04 / 9. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM. 9. SZÁM

1973. március 4.

Ara: 2.— Forint

i .. ■

Emlékek között kutatva - a máról

Teológus éveim legkedvesebb emlékei közé tartoznak a szupplikációk. Régi szokás ez a mi magyarországi evangélikus egyházunkban: a lelkészi hivatásra készülő fiatalok felkeresik a gyülekezeteket, ott igét hirdetnek s kérik a hívek anyagi támogatását. ■ ' ■ >

TUDJUK, KÉRNI MINDIG NEHÉZ s egy fiatalembernek — mint amilyen annak idején én is voltam —, még a szokásosnál is nehezebb. Mégis, most utólag is úgy érzem, úgy gondolom, eszünkbe sem jutott egy-egy ilyen alkalommal, hogy „kéregetni” mentünk volna, hogy „alamizsnáért” könyörögtünk volna a nekünk ellátást, megfelelő körülményeket biztosító Teológus Otthon számára. Pedig sokszor nagyon is rá voltunk szorulva erre a támogatásra, hiszen a háború után se az Otthon, se jómagunk kicsit se dúskáltunk a földi javakban. Hogy ebben a valóságos szükségben sem éreztük magunkat „ágról szakadt ké- regetőknek”, azt nem a magunk talpraesettsége s nem a régi szokás hagyományt őrző ereje, hanem a gyülekezetek híveinek szeretete, magától értődő segítőkészsége tette mindenek előtt.

Mennyit és milyen szívesen szoktunk mi, a „szupplikációs korból” régen kinőtt lelkészek beszélni, ha véletlenül szó esik közöttünk a régenvolt gyülekezeti látogatásokról!

H. Laci barátunk egyetlen „gálacipőjét” vette fel egy ilyen alkalomra — hasztalan intettük, hogy ne tegye — s csak az mentette meg a teljes csúfságtól, hogy a sáros országúton szorgalmasan kerülgetve a mély pocsolyákat felkéredzkedett egy rozoga szekérre s azon „vonult be” a vasútállomástól több kilométerre fekvő faluba. K. Sándor barátomat muzsikusnak nézték ugyanitt, amikor hétfőn hajnalban álmosan fázva, hóna alatt a féltett hegedűjével megbújt a vaksötét váróterem egy védettebb zugában. S a kissé nagyétkű kollega elképedt, szinte kétségbeesett arcát sem lehet elfelejteni, amit akkor vágott, amikor közöltük vele, hogy most pedig egy olyan helyen tesszük le az autóbuszról, ahol a következő másfél napon csak akkor fog jóllakni, ha hozott magával valami ennivalót. Mert hát az ottani nagytiszteletű úr — Isten nyugosztalja — takarékos ember hírében állott...

DEHAT MINEK IS FOLYTASSAM, hiszen mégsem ezek s a- hasonló kedves, az ifjúságot visszaidéző emlékek ragadtak meg bennünk leginkább, hanem az a mód, ahogyan körülvettek bennünket minden ilyen alkalommal, azok akikhez megérkeztünk. S most, amikor ezeket a sorokat leírom,-nem egyszerűen a már az előbb említett szeretette, a magától értődő segítőkészségre gondolok, hanem arra, ahogyan bennünk, az egyetlen szép cipőt féltő, a hegedűt — amelyen Bachot próbált játszani a kollega — a hóna alatt szorongató, a gyomra jólétét erősen ápoló, meglehetősen fura, félszeg fiatalokban az evangélikus egyház jövendő lelkészeit látták és fogadták mindenütt, ahol megfordultunk. I

Mert ezt látták, ezt figyelték rajtunk Békésben csakúgy, mint Kemenesalján, Budapesten, vagy Nógrádban s nem a szögletes mozdulatainkat, a lámpalázas dadogásunkat, és én azt hiszem, hogy ma sincsen ez másképp. És nincs az sem másképp, hogy ez a „látásmód” nyitotta meg a szíveket, ébresztette fel mindig az egész egyházért, a magyar evangélikus egyház igeszolgálatának jövőjéért érzett felelősség tudatát. Ez, mert a kapuvári, a gyomai vagy a csorvási gyülekezet — és sorolhatnám tovább, ahol valamikor szupplikánsként jártam — sohasem gondolta azt, hogy én vagy a társam éppen náluk leszünk majd lelkészek, de azt tudták, hogy azok leszünk valahol másutt abban az egyházban, amely mindnyájunké: a kapuváriaké, a gyomaiaké vagy a csorvásiaké s amelyhez — mint ugyanannak a testnek a tagjai — tartoznak — hitükkel, felelősségérzetükkel, gondoskodó szeretetükkel — az országszerte meglévő gyülekezetek s a gyülekezetek élő tagjai.

JÖL TUDOM, hogy én — mint ahogyan a lelkészi szolgálatban álló minden más társam — már soha sem lehetek a Teológiai Akadémia, a Teológus Otthon nevében valamely gyülekezetünkhöz bekopogtató szupplikáns diák. Nem lehetek, meri ez a fiatalság előjoga. Ezért csak azt tehetem, hogy — mint most is — olyan szeretettel gondolok vissza a huszonegy néhány esztendővel ezelőtti, soha vissza nem térő alkalmakra, mint amilyen szeretettel fogadtak akkor engem s minden társamatMS ha ezzel az én mostani írásommal még is jelentkezem nem egyetlenegy gyülekezetben, hanem minden gyülekezetünknél, ezt azért teszem, mert minden kedves emlékem, minden jó tapasztalatom biztat erre. Biztat arra, hogy amikor egyházunk vezetői, az Országos Presbitérium elhatározta azt, hogy új, a mostaninál megfelelőbb hajlékot épít az evangélikus lelkészképzés céljaira, mindnyájunk nevében én is kérjem ennek az elhatározásnak a támogatását. Kérjem úgy. mint aki tudja, hogy a holnap egyházát, a holnap gyülekezeteit azok fogják építeni, azok fogják pásztorolni, akik az új falak között hajolnak majd a Bibliájuk, könyveik s jegyzeteik fölé. Akiket ma is, holnap is és a mi örök nyugalomba vonulásunk után is várnak a gyülekezetek. Hogy ne várják őket hiába, az most rajtunk is múlik, mint ahogy’ mindig is a jelen egyházának hűségén múlott a jövő egyházának szolgálata.

Dr. Vámos József

CSEHSZLOVÁKIA

Az Orosz Ortodox Egyház vezetője, Pimen pátriárka január

31—február 5. között látogatást tett Juvenalij és Filaret metro- politák kíséretében Csehszlovákiában. A csehszlovákiai

egyházak meglátogatása mellett fölkereste a Keresztyén Békekonferencia prágai központját és fogadta a küldöttséget Dr. Matej Luéan miniszterelnök-helyettes is. (cfk-inf)

Új Teológiai Akadémiát építünk

Magyarországi Evangélikus Egyházunk az utolsó negyedszázad legjelentősebb építési vállalkozásába kezdett, amikor az Országos Presbitérium határozata alapján hozzákezdett egy új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építéséhez. Köztudomású, hogy Teológiai Akadémiánk Sopronból való elköltözése óta több helyen igyekezett megoldani épületproblémáját, de azok mind átmeneti jellegűek voltak. A Bu- dapest-Fasori, majd a Lendvay utcai bérelt állami házban való elhelyezés után végülis egyháhogy javasolja az Országos Presbitériumnak a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon problémájának megoldását

Háromféle lehetőség

Az egyik lehetőség az volt hogy egy teljesen új Teológiai Akadémiát és Teológus Otthont építtetünk a főváros valamelyik részében. Volt olyan javaslat, hogy az új Teológiai Akadémia épületébe kerüljön vissza az Országos Evangézunk központi épületében, az Üllői út 24. szám alatt nyert elhelyezésit. Kereken 10 esztendővel ezelőtt költözött ide a Teológiai Akadémia, korábban már a Teológus Otthon.

Nem megfelelő elhelyezés

Köztudomású, hogy az Üllői út 24. számú épület mintegy

nagy zaj miatt alig hallották az előadásokat. A Teológus Otthont pedig három lakásból alakítottuk ki. Magától értetődően a teológusok számára nehéz volt a lakásokat úgy átalakítani, hogy a szobák önállóak legyenek és ne kelljen rajtuk keresztül menni. Mindannyian éreztük, hogy ez a helyzet nem tartható sokáig. Ez indította az egyházi vezetőséget arra az elhatározásra,

likus Könyvtárból a Teológiai Akadémia mintegy 40 ezer kötetes könyvtára is. Ez természetesen igényelte volna, hogy az eddiginél jóval nagyobb épületben helyezkedjék aL az Akadémia. Mérnöki számítások szerint ez a teljesen új épület mintegy 25 millió forintba került volna. Világos volt előttünk, hogy ilyen nagy vállalkozásba nem kezdhetünk, még akkor sem, ha külföldi testvéregyházaktól is kérünk segítséget az építéshez. Az,is fölöslegesnek látszott, hogy az Országos Könyvtár egységét megbontsuk és a Teológiai Akadémia Könyvtárát onnét elvigyük. Másik lehetőségként kínálkozott magának az Üllői út. 24. sz. épületnek a modernizálása. Mérnöki tervek készültek egy nagyszabású átalakításra, melynek eredményeképpen kétségtelenül jobb elhelyezést kaphatott volna a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon. Ez az átalakítás több, mint 15 millió forintot igényelt volna. Egyfelől ez az összeg szintén nagyon magas volt, másfelől mégis csak „tol- dozása” lett volna az épületnek. Ezek után jutott arra a gondolatra az egyházi vezetőség, hogy Budapest területén kellene keresni egy olyan épületet, amely még fiatal és annak felhasználásával, hozzá- toldással kellene megoldani az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon elhelyezését. így merült fel az a gondolat, hogy a Budapest—Zuglói gyülekezet területén és tulajdonában levő „Kakas Lídia Szeretetotthon”-t — amely eddig nyugdíjas lelkészek otthona volt — kell felhasználni az új épület kialakításánál. A zuglói gyülekezet — amely nagyon szerette a nyugEgyháztörténeti naptár

Március

4—5. Húsz évvel ezelőtt, 1953. március 4. és 5. napjain volt Budapesten az 1948-as zsinat harmadik ülésszaka, amely há- ’ rom új törvénycikket alkotott. Ekkor rendelkezett törvényhozásunk első ízben a felszabadulás után az egyházi hivatalról és az egyház munkásairól (V. te.), az egyház háztartásáról (VII. te.) és az egyház dia- kóniai szolgálatáról (VIII. te.). Ekkor alakult meg a Diakóniai Tanács is.

7. Százhuszonöt éve, 1848. március 7-én született Likéren Hörk József eperjesi teológiai tanár és kollégiumi igazgató, utóbb a pozsonyi Teológiai Akadémia tanára, számos egyháztörténeti és homiletikai munka szerzője (tl910).

9. Hatvan éve, 1913. március 9-én halt meg D. Eberhardt .Nestle orientalista és teológiai tanár (sz. Stuttgartban, 1851- ben), akinek a nevéhez az Újszövetség kritikai szövegkiadása fűződik. Nagy jelentőségű munkáját utóbb fia, D. Erwin Nestle folytatta.

11. Százötven éve, 1823. március 11-én született Rozsnyón Pákh Albert, a kitűnő író, szerkesztő és ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Petőfi egykori barátja. Nemcsak lelkészcsaládból származott — Pákh Mihály püspök volt az édesapja — hanem maga is elvégezte a soproni Teológiai Akadémiát

12. Négyszázötven évvel ezelőtt ezen a napon, 1523. március 12-én I. Ferdinánd császár rendeletet adott ki a reformáció ellen. Sógora, II. Lajos magyar és cseh király az

ezt követő napokban — Szálkái László váci püspök tanácsára — ugyancsak szigorúan megfeddette Jihlava (Morva- Igló) városának maga elé idézett polgárait, amiért Luther tanításához húztak.

19. Az 1848-as nagyszerű márciusi események során a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap március 19-i száma nagy betűkkel hirdette a címlapján: a sajtó szabadságát — és közölte Székács József pesti lelkész „Ima” című alkalmi versét.

23. Négyszázötven éve annak, hogy Luther Wittenbergben új gyülekezeti és istentiszteleti rendtartást vezetett be.

28. Kilencven éve, 1883. március 28-án született Nádasla- dányban Czeglédy Sándor pápai professzor, majd győri, utóbb ceglédi lelkész, aki 1924- ben az Űjszöyetségnek, 1938- ban pedig —' Raffay Sándor evangélikus püspökkel közösen

— a teljes Bibliának új magyar fordítását adta.

29. Százhuszonöt éve, 1848. március 29-én halt meg Jozeffy Pál tiszakerületi püspök (sz. 1775), „...a szent istentan tudora ...). aki 25 évi püspöki pályája során ... hazájának és nemzetének élt, — örök béke dicső hamvaira!” Ezt jegyezték be róla 1848. márciusában Tiszolc (Tisovec) evangélikus egyházának halotti ar.yaköny* vébe. Jozeffy püspök felesége különben Tessedik Sámuelnek

— aki szarvasi káplán és ta- ná- korában főnöke volt — fogadott leánya volt.

De Fabiny Tibor

díjas lelkészek otthonát — megértéssel fogadta az egyházi vezetőség elgondolását és hozzájárult ahhoz, hogy az épületet felhasználják az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építésénél.

Az új épület

Az új épületnél felhasználásra kerül tehát az eddigi szeretetotthon épülete. Erre ráépíttetünk még egy emeletet. Végül, kap egy hozzátoldást és így alakul ki a teljes épület. Az épületben együtt lesz a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon. Négy tantermet alakítunk ki, melyek közül aa egyik nagyobb lesz és ünnepélyes alkalmakkor is fel lehet használni. Dékáni szoba, tanári tanácsterem és öt tanári szoba is lesz az épületben. A legújabb teológiai könyvek számára is lesz külön helyiség, de a Teológiai Akadémia 40 ezer kötetes könyvtára az Üllői úton marad. A Teológus Otthonban a hallgatók számára 13 lakószoba áll rendelkezésre, melyek folyosóról nyílnak. A Teológus Otthon igazgatója számára egy kétszoba- irodás lakást alakítunk ki. Végül a konyhát és ebédlőt is elhelyezzük az épületben. Kitűnőnek látszik az elhelyezés azért is, mert a zuglói gyülekezet új templomát a Teológiai Akadémia is tudja használni ünnepélyes alkalmakkor. A teológus ifjúság részt vehet a zuglói gyülekezet életében és segítséget adhat a lelkésznek a szolgálatokban is.

Kérés

a gyülekezetekhez

Az új Teológiai Akadémia és Teológus Otthon építési költsége 9 millió forint. Bizony, ez is nagy összeg. A Lutheránus Világiszövetség kész segítséget adni az építkezéshez. Az elmúlt esztendőben máris megérkezett adományának első része és jelezték, hogy további segítségre számíthatunk. Viszont az is magától értetődő, hogy nem várhatjuk az épület teljes felépítését külföldi testvéreinktől. Ez nem volna méltó a magyarországi evangélikus egyházhoz. Hiszen az épület a miénk lesz és a mi egyházunk képezi ki abban az új lelkész- nemzedéket. Elsősorban nekünk kell áldozatot hoznunk az új Teológiai Akadémiáért és Teológus Otthonért. Azt várjuk gyülekezeteinktől, hogy felelősségük tudatában örömmel áldozzanak erre a célra. Máris számos felajánlás történt. De kérjük az egyes gyülekezeti tagokat is, hogy küldjék be adományaikat erre a szép célra. (Evangélikus Országos Pénztár. Budapest 1085 Üllői út 24.)

Ha Isten engedi, 1974. szeptemberében az új Teológiai Akadémián szeretnénk az 1974/75-ös tanévet elkezdeni. Segítsen meg minket az Egyház Ura, hogy amit terveztünk, azt véghez is vihessük.

D. Káldy Zoltán

STRASBOURG

Á franciaországi Elszász-Lo- tharingia tartományának evangélikus, református és római katolikus egyházi vezetői január 24-én a Lutheránus Világ- szövetség ökumenikus Kutatóintézeti strasbourgi központjában együttes ülést tartottak. A

kereken 50 részt vevő megbeszélésének témája „Feszültség az egység és a pluralizmus között” volt. A gyakorlati egyházi kérdéseket is érintő megbeszéléseket a jövőben együttesen tovább kívánják folytatni, (lwi)

másfélszázados múltra tekinthet vissza. Valóban „öreg” épület ez. A Teológiai Akadémia — amely a II. emeleten kapott helyet — az elmúlt évtizedben sokszor került nagyon nehéz helyzetbe, egészen odáig menően, hogy födémek szakadtak be és hosszú idő kellett a helyreállításhoz. Ez zavarta a tanítás munkáját is. Az is jól ismert, hogy az Üllői út Budapest egyik legzajosabb utcája, aminek következtében tavasz- szal és kora ősszel még az ablakokat sem lehetett nyitva tartani, mert a hallgatók a

ANGLIA

ragót szerződtetnek és különleges kiképzés után kezdenek neki a díszes kőfaragások pótlásának. A munkálatok előreláthatólag 10—15 évig tartanak majd. (epd).

A 900 éves Westminster- apátság külső kőfaragványait annyira szétmállasztották a nagyváros levegőjének szeny- nyező anyagai, hogy gyors segítségre van szükség. 30 kőfa-