Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-30 / 52. szám

ptplifllp mnán! nysill Luki Humn» nulli mmm , 1 . TO 1 v4 mrJWiiln Fialalokról-fia ta lóknak Kik lehetnek példaképeink? A felelősség Gál 4, 1—7 KARÁCSONY UTÁN VAGYUNK, de még egyszer elolvas­hatjuk a karácsonyi szent történetet. Igaz, angyalok, pászto­rok, napkeleti bölcsek nélkül, tehát „díszítőelemek” nélkül, a maga tényszerűségében: „Isten Fia asszonytól lett, törvény alatt leit.” De mégis jelentőségének komoly hangsúlyozásával: '„Amikor eljött az időnek teljessége ..És tartalmának szép kifejtésével: karácsonykor a szolga gyermekké lett, nagykorú és felelős gyermekké, mert felszabadult a gyámok uralma alól. Mik ezek a „gyámok ’? A TI,RMÉSZETRE NÉZVE azt mondhatjuk: a mágikus gon­dolkodás. Istenek fölöttünk a teremtett világ elemei? Démoni erők működnek bennük? Semmiképpen sem. A „világ" csak világ, s nem Isten, s mint világ, az ember hatalma alá vette­tett: tudományával ismerje meg, technikájával alakítsa. Ez azt is jelenti,, hogy megnőtt az ember felelőssége a világért, a ter­mészet javaiéit és egyensúlyáért. Ha elfogy a tiszta víz és a tiszta levegő, ha szennycsatornává válik a Sajó és szeméttelep­pé az Atlanti-óceán, azt az embert kell a vádlottak padjára ültetni, aki nem bölcs Gazda volt, hanem kizsákmányoló Zsar­nok. A TÖRTÉNELEMRE NÉZVE azt mondhatjuk: a másik gyám a fatalista gondolkodás volt. Az a görög világból eredő hiede­lem, hogy a végső valóság, az isteneknek is parancsoló hata­lom a Sors, a Végzet. Aki karácsonykor megszületett, ez alól a gyámság alól is felszabadított. Ránk bízta a történelem formá­lását is. „Keressétek Isten Országát..„Menjetek __ és ta­ní tsatok minden népet, hogy megtartsák mindazt, amit én pa­rancsoltam nektek ” Belefér az Isten Országába a sok ezer há­ború a rettenetes nyomor, a megalázó elnyomás? Bizonyára nem! Jézus Urunk parancsolta volna a gyűlöletet, a gőgöt, a kapzsiságot, a faji megkülönböztetést? Bizonyára nem! Ö a fe­lelős Auschicitzért es Hirosimáért? Nem ő, hanem mi! VÉGÜL, AZ EMBERI MAGATARTÁSRA NÉZVE azt mond­hatjuk, hogy a harmadik gyám a gondolkodás nélküli engedel­messég volt. Szomorú, hogy voltak s vannak „kiskorú” embe­rek, akiket megnyugtat ez a kifogás: parancsra tettem. Bizta­tó, hogy voltak s vannak emberek, akik az emberi parancso­kat s paragrafusokat mérlegre teszik. Az igazi nagykorúság jele: a legnagyobb parancsra, a szeretet parancsára hallgatni. Ez az igazi szabadság is, hiszen semmi sem lehet olyan szuve­rén, mint az önként szolgáló s mindenkit segítő szeretet. S egyúttal ez a legnagyobb kockázat is: az emberi felelősség maximuma! Elviselhetetlen lenne ez a felelősség múltért és jövőért — hit nélkül! Ámde a „felnőtt gyermek" is gyermek, akinek Aty­ja van. S ha a múltra nézünk s mindarra, amit elrontottunk, szabad bíznunk az Atya bűnbocsátó szeretetében. S ha a jö­vőbe tekintünk, a roppant feladatok felé, szabad reményked­nünk az Atya megtartó szeretetében. Dr. Kékén András A FIATALOK EGY JELEN­TŐS RÉSZE LEHETETLEN­NEK TARTJA a példaképvá- lasztást. A cikksorozat elindí­tásakor a megkérdezettek egy- része így vetette fel a kérdést. „Ugyan, kit lehet ma példa­képnek tartani, amikor alig vannak kiugró személyisé­gek?” Volt, aki annak a véle­ményének adott hangot, hogy „Az előttünk járó nemzedék eljátszotta előttünk .hitelét’.” Más arra hivatkozott, hogy „Azóta nincs példaképem, amióta megismertem az em­bert olyannak, amilyen.” Vol­tak olyanok is, akik kijelen­tették: „Nincs szükségem pél­daképre.” Kevés azoknak a száma is, kik határozottan egy olyan kiemelkedő személyisé­get állítanak maguk elé. aki­ben követésre méltó példát látnak. HIBA LENNE, HA AZT AKARNÁNK MEGÁLLAPÍ­TANI, hogy bennünket, azaz magukat a fiatalokat, vagy pe­dig az előttük járó nemzedé­ket terheli-e a nagyobb fele­lősség azért, hogy nem talál­nak igazi példaképeket. A fia­talok kritikus szemmel nézik az elődök magatartását. Jól látják az elkövetett hibákat, a tudomány vívmányainak em­berellenes felhasználását; szá- monkérik a tudatos, de a fé­lelem és tehetetlenség miatti szemhunyást is. Ilyen jóváte­hetetlen hiba miatt hangzik sok általánosító ítélet a felnőt­tek ellen. Hiba lenne most csa­lódottságot érezni azért, mert pl. többen nem tettek eleget a háború megelőzésére, illetve borzalmainak enyhítésére. És hiba lenne valami fokmérőt keresni, amellyel eldönthet­Rendkívüli élményt jelen­tett Győrött, a Szeretetház ha­gyományos Advent első va­sárnapi ünnepélyén az öreg- templomban, a L utheránia kamarakórusának szolgálata. Weltler Jenő karnagy avatott vezetésével Raselius, Eccard és Walter művei, Bach áriák és korálok csendültek fel elő­ször ajkukon kristálytisztán, mély átéléssel. Dr. Kékén András Budapest — Deák téri lelkész „Két nagyváros és gyülekezeteinek múltja, jelene és jövője” té­máról beszélt. A kamarakórus második énekcsokra Halmos. Nagy Oli­vér. Szokolay és Weltler mű­vek nagyszerű tolmácsolásá­val ragadta meg a gyülekezet szívét. Különösen az utolsó három darab művészi feldol­gozása, gazdag árnyalatú, me­leg előadása gyújtotta meg a hallgatókban egy későbbi folytatás kívánságát és re­ménységét. Trajtler Gábőr orgonamű­vész, a Deák téri gyülekezet orgonistája, a kórus és szólók finoman regisztrált, biztos in- tonálású kíséretén kívül Bach dór tokkátáját és Gárdonyi Karácsonyi bölcsődalát ját­szotta. Bevezető mondatai, mesteri játéka, a bevezető és befejező számokkal együtt szerves egésszé fonta össze a kicsiny, de sokoldalúan szol­gáló csapat ádventi dicséretét. Bödecs Barna Köszönet és jókívánság D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspököt a karácsonyi ünnepek és az újév alkalmából többen köszöntötték levélben. A püspökök a jókívánságokat és a köszöntéseket szívből kö­szönik. Szeretettel köszöntik a Teológiai Akadémia tanárait, az egyházmegyék elnökségeit, espereseit és felügyelőit, á gyü­lekezetek lelkészeit, felügyelőit, presbitereit és tagjait. Istentől megáldott, boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánnak. IMÁDKOZZUNK Köszönjük, Istenünk, hogy munkatársaiddá tettél minket. De azt is köszönjük, hogy mégis gyermekeid maradhatunk. Gyermekeid, akiknek szabad bízniuk a Te irgalmadban, és szabad reménykedniük a Te erődben. Esztendők fordulóján légy irgalmas hozzánk és add nekünk a Te lelked erejét. Ámen. Itt vagyok hon, itt az én világom Petőfimándor az alföldi ró­nák v^gtBcnjéről irta ezt a felejth^teíren vallomást: „Ott vagyok non, ott az én x>ilá- gom . ..” Érthető, hogy ő az Alföld szerelmese volt, hiszen ott született azpn a tájon, ott ringatták bölcsőjét, ott élte gyermekkorát. De éppen így érthető, hogy mások meg más tájnak a szerelmesei. Mikszáth a Palóc földé, Váci Mihály a Nyírségé, Tatay Sándor meg a Bakony és a Balaton vidékéé. De nemcsak költők és írók szívét tudja egy-egy táj fog­lyul ejteni. Aki egy vidéken éli le az életét, vagy huzamosabb ideig tartózkodik ott, elkerül­hetetlenül a szerelmesévé vá­lik annak a tájnak. Sőt nem­csak szerelmesévé, hanem képviselőjévé is. SZINTE HIHETETLEN, hogy mennyire át tudja hatni egy embernek, sőt egy egész népcsoportnak a gondolkodá­sát és a lelki világát a táj, ahol él. Teológusnapok alkal­mával járjuk az országot. Az e~-ik vasárnap a Rábaközben, a másikon a Duna—Tisza kö­zén, a harmadikon meg a nóg­rádi dombok között szolgá­lunk. Mindenütt evangélikus emberekkel találkozunk, evan­gélikus gyülekezetekben hir­detjük Isten igéjét. Mégis mennyivel más kép fogad Kemenesalján, Tolna-Bara- nyában, Budapest környékén, vagy a Viharsarokban. Mások a szokások, más a gyülekezet kegyessége, más az egész gyü­lekezeti atmoszféra. MI DIFFERENCIÁLJA ENY- NYIRE az egyes tájak evangélikus gyülekezeteit? Mindenek előtt maga a táj. Egész másképpen alakult pél­dául a Viharsarokban az evan­gélikusok gondolkodása, ahol nagy távolságok választották el egymástól a gyülekezeteket. Közben apró tanyák voltak szétszórva, s az emberek akik itt éltek és dolgoztak, ritkán találkoztak más emberrel, még lelkésszel is. Mennyivel más a dunántúli apró falvak közösséget formáló ereje, ahol — amint ők mondják — még a kutyaugatás is áthallik a másik faluba. A kicsiny falvak kis gyülekezeteit ezért jellem­zi a családiasság. Ismét más a helyzet Budapest környékén, ahol csak aludni járnak haza az emberek. A nappalt a ‘óvá­ros üzemeiben, vagy ingajárat­ban a vonaton és autóbuszon töltik. Lehetetlen, hogy ez az ingázó életforma ne lepjen hatással a gyülekezet gondol­kodásúra, szellemére. DE A KIS KÖZÖSSÉGEK­BEN ÉLŐ GYÜLEKEZETEK között is van különbség. Azt szoktuk mondani, hogy Dunán­túlra és Nógrádra jellemzőek ezek a kis gyülekezetek. Mégis mennyivel más egy nógrádi gyülekezet, mint egy rábakö­zi. S mennyivel más a keme- nesaljai kis gyülekezet, mint a tolna-baranyai, vagy somogyi. Döntő jelentősége van annak, hogy a nógrádi gyülekezetek majdnem száz százalékban szlovák eredetűek, a kemenes- aljaiak magyarok, a tolna-ba­ranyaiak pedig németek. A népi és nyelvi hovatartozás külön gondolkodásmódot és külön kegyességet alakított ki. A NÉPTSÉG MELLETT AZONBAN döntő jelentősége van o történelmi múltnak is. A nógrádi szlovák eredetű gyülekezetek egészen mások, mint az alföldiek és a tolna­baranyai német gyülekezetek is egészen mások, mint a Sopron vidékiek. Ennek ma­gyarázata az, hogy míg a nóg­rádi szlovák eredetű és a Sop­ron vidéki német eredetű gyü­lekezetek ősi gyülekezetek­nek számítanak, addig az alföl­di és tolna-baranyai gyülekeze­tek úgynevezett telepes gyü­lekezetek. Ez pedig döntő módon meghatározza a gyü­lekezetek jellegét. UGYANCSAK BEFOLYÁS­SAL VAN a gyülekezetek jel­legére és gondolkodásmódjára a vidék ipari fejlettségi foka. Egész más jellegű Miskolc, Salgótarján, vagy Győr evan­gélikus gyülekezete, mint a környéken levő falvak evan­gélikus közössége. Ugyancsak rnás a helyzet ott, ahol virág­zó termelőszövetkezet műkö­dik, mint ott ahol mostoha körülmények között dolgoznak a szövetkezetek, s ezért a la­kosság nagy része elvándorló­ban van. MINDEZEK FIGYELEMBE- VETELEVEL a most induló cikksorozatunkban szeret­nénk bemutatni a különböző tájak evangélikusságát. A cik­kek megírására olyan szerző­ket kértünk fel, akik annak a tájnak valóban szerelmesei és a gyülekezetek életének jó is­merői. Az a reménységünk, hogy a sorozat cikkeiből, mint apró mozaikokból végül összeáll majd Magyarországi Evangélikus Egyházunk mai képe. S nem utolsó sorban azt is reméljük, hogy olvasóink míg olvassák majd a beszá­molókat a különböző tájak evangélikusságáról, nemcsak ismeretben bővülnek, hanem egymás megismerése által a különböző tájak evangélikusai között elmélyül majd a test­véri közösség is. Dr. Selmeczi János nénk, elődeinknek voltak-e, vagy nekünk vannak-e na­gyobb akadályaink a lehető­ségek betöltésére és példaké­pek választására. MINDKÉT NEMZEDÉKET EGZISZTENCIÁLISAN ÉRIN­TŐ probléma ez. Nem reked­hetünk meg a kritikában. Ha átnézünk száz jó megoldás fe­lett, de észrevesszük az egy jóvátehetetlen tévedést — a rosszat a jóval együtt dobjuk ki. Meglehet, hogy kevés rend­kívülire futotta az előttünk já­ró nemzedéknek a két világhá­borúból való kikászálódás mel­lett és nem volt miért elámul- ni rajtuk. De nem az-e éppen az ámulnivaló, ahogyan a kö­zösségbe névtelenül beletago­lódó ezrek egy emberként dol­goznak nem csupán önmaguk, hanem a közösség javáért?! Hogyan ne lennének példaké­pek most, amikor kortársaink a problémák ellenére lerakták hazánkban a társadalom egé­szének anyagi alapjait. Aki csak azt mondja: „azóta nincs példaképem, amióta megismer­tem az embert olyannak, ami­lyen”. az is leragad a negatí­vumnál. Moldova György Negyven prédikátor c. regé­nyében olvashatjuk: „hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helyt­állást kell a prédikátorok ter­mészetes és rendes magatar­tásának tekintenünk.” A rég­múlt kortól elvonatkoztatva, napjainkban is a helytállást kell az emberek természetes magatartásának tekintenünk. VOLTAK HALADÓ ELŐ­DÖK ÉS VANNAK KIEMEL­KEDŐ KORTÁRSAK ma is, akikre fel lehet és fel kell néz­nie a mai fiataloknak is. Csak fel kell fedeznünk apáinkban azokat, akik megjárták ugyan a csalódás mélységeit, de ki­vívták a helytállás diadalát, és akik az egész társadalom szá­mára döntően nagyot alkottak. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ko­dály Zoltán, Illyés Gyula, Sza­bolcsi Bence nevén át Pablo Casals és Martin Luther King személyéig számtalan nevet felsorolhatnánk. Az Élet és Irodalom szerint néhány írónk szociográfiai műveiben több pozitív hős van, mint egész prózairodalmunkban. AZ EMBERRÉ FORMÁLÓ­DÁS folyamatában fontos sze­repet játszik a példakép kivá­lasztása. Békés időben is el­engedhetetlen az ember alko­tóenergiájának az állandó megújítása. A mai fiatalság­nak az önművelésen kívül szüksége van arra, hogy kívül­ről érjék olyan hatások, ame­lyek helyes ténykedésre kény­szerítik. Ezt a célt szolgálja a példaképek formálása, mert ezek nélkül a helyes gyakorlat szinte véletlenszerű. Példa kell, hogy élő, helyes és tudatos reagálások kövessék egymást. Legvonzóbbak talán a .kortár­sak, mert ezek a nagyságot;, a rendkívüliség vonzó jellegét jelenkori bizonyossággal érzé­keltetik. A KERESZTYÉN EMBERRÉ FORMÁLÓDÁS folyamatában Jézus, mint példakép a döntő. Hogyan lehet Jézust beállíta­ni a példaképek sorába? ö nemcsak példakép. Jézus a Krisztus. Megváltó, akinek műve egyszeri és elegendő; mi feláldozhatjuk ugyan magun­kat másokért, de nem tudjuk utánozni Jézus váltsághalálát. Jézus Krisztus bűntelen volt, az Isten Fia. De Jézus példa­kép is, akit nemcsak lehet, ha­nem kell is követnünk. Az Új­szövetség hallatlan forradal- miasságáról tanúskodik: meg­teremti a tevékenység száz és száz lehetőségét. Így — a re­formátort tanítás szerint — a másik em.ber felé iránvuló szolgáló szeretet révén lehe­tünk egymás számára „krisz­tusokká”, egyúttal eleget téve annak is: „mindig csak az légy, ami vagy: ember”. Áprily írja Az én csodám c. versében: „Szeretnék Krisztus len­ni” ... ... „fejed a Nap felé fordíta­nám” ... ...„visszahullnék: ember életembe”. így nem önmagunkra, ha­nem az igazi példakép felé fordíthatjuk a figyelmet. Kormos Anikó Anna IV. évf. teológus Jézus Amikor egy gyermek meg­születik, az első dolog az, hogy nevet adnak neki. A szülők legtöbbször előre megbeszélik a nagyszülőkkel, keresztszü­lőkkel és a rokonokkal, hogy milyen nevet adjanak szüle­tendő gyermeküknek. Leg­többször valamelyik szülő, nagyszülő, vagy keresztszülő nevét kapja meg, de sokszor előfordul, hogy más. kedves nevet választanak neki. József és Mária is előre tud­ták, hogy hogyan fogják ne­vezni születendő gyermeküket. De a gyermek nevét nem ők maguk választották, hanem Is­tentől kapták. Az történt ugyanis, hogy még jóval a gyermek megszületése előtt Is­ten angyala megjelent egyszer Máriának és ezt mondta neki: ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél. Fiad születik, akit nevezz Jézusnak! Megje­lent az angyal Józsefnek is. Neki is megjelentette a gyer­mek születését és megparan­csolta: nevezd a gyermeket Jé­zusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mivel Jó­zsef és Mária engedelmes gyermekei voltak Istennek, nem is volt vita azon, hogy mi legyen születendő gyerme­kük neve. Bár nem értették, mit jelent az, hogy az ő kis fiúk fogja megszabadítani az embereket bűneikből, engedel­meskedtek Istennek. Amikor a betlehemi istállóban megszü­letett gyermekük, elnevezték Jézusnak. A Jézus név nagyon elter­jedt volt abban az időben Pa­lesztinában. Sok gyermeket és embert hívtak így. A név ma­gyarul azt jelenti, hogy Isten megsegít, vagy más szóval: Is­ten megszabadít, üdvözít. So­kan azért nevezték el így gyer­meküket, mert Isten valami nagy veszedelemből szabadí­totta meg őket. Mások meg ezzel akarták kifejezni Isten megsegítő szeretetében való hitüket és reménységüket. Isten azért neveztette József és Mária fiát Jézusnak, mert őt választotta ki arra, hogy a világ Megváltója, Üdvözítője legyen. Amikor Jézus felnőtt, tanította az embereket, hogyan kell szeretetben és békesség­ben élni. De nemcsak tanított, hanem ahol szükség volt rá, segítségükre sietett a bajba ju­tott embereknek. Az éhezők­nek kenyeret adott, a vakok szemét megnyitotta, a betege­ket meggyógyította, a halotta­kat feltámasztotta. Azoknak pedig, akik valami rosszat kö­vettek el, bűneiket megbocsá­totta és a jó útra térítette őket. Sőt az egész emberiség bűnét magára vállalta és az egész világ bűnéért meghalt a ke­resztfán. Így lett az egész vi­lág Megváltója. Szabadítója. Jézust Isten nem hagyta a halálban. Harmad napon fel­támasztotta őt és felvitte a mennybe. Ez azt jelenti, hogy Jézus láthatatlanul ma is je­len van mindenütt, ahol az embereknek segítségre van szükségük. Embereken keresz­tül segít a bajba • jutottakon. Akik hisznek benne és örül­nek annak, hogy megszabadí­totta őket bűneiktől, azok az ő nevében engedelmesen vállal­ják ezt a szolgálatot. Amikor Jézus nevére gon­dolunk, soha nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy ő a mi igazi segítségünk. A leg­nagyobb segítséget azzal nyújtotta, hogy hálával meg­szabadított bennünket bű­neinkből. Ezért hálával tarto­zunk neki. Hálánkat legjob­ban azzal fejezhetjük ki, ha szeretettel segítünk másokon, s ezáltal eszközei lehetünk Jé­zusnak szabadító munkájában. Jézus üdvünk kútfeje. Jertek hittel őhozzája! Egyesüljünk ővele, Aki nyáját védi, áldja! Nincs, nincs más Üdvözítő. Segítség csak tőle jő. i i Ádventi dicséret SZOVJETUNIÓ Az Orosz Ortodox Egyház Sajtóosztálya 800 lapon, 8 képpel jelentette meg új litur­gikus könyvét „Míneja Prazd- nicnaja” címen. A könyv az egyházi esztendő nagyüninepi istentiszteletei számára foglal­ja össze az imádságokat és liturgikus szövegeket. A kiad­vány ószláv nyelven, de mai helyesírással készült. (Junge Kirche)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents