Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1973-12-30 / 52. szám
Hódoljatok Neki Negyven éves a pestújhelyi templom Alázatosan, szamárháton ü - ve érkezik az ádventi Király hozzánk! Hogyan lehet mégis Király? Erről szólt D. Káldy Zoltán püspök azon a meghitt, családias istentiszteleten, mely december 2-án, ádvent első vasárnapján volt a pestújhelyi templomban. NEGYVEN ÉVE, 1933. november 26-án szentelte fel a kis gyülekezet sok áldozattal megépített templomát D. Raffay Sándor bányakerületi püspök. Maga a település sem sokkal régebbi. „A Pestújhelyi Evangélikus egyházközség százéves fővárosunk közelmúltjának legfiatalabb, legkisebb és talán legszegényebb peremközségében alakult. Szervezése majdnem pontosan ugyanakkor kezdődött, mint a település önálló élete. Első szervező lelkészét, Jeszenszky Ignácot, akárcsak hívei jelentős részét, az első világháború vihara vetette itt partra.” „Akár a község maga, úgy e gyülekezet és temploma is szinte a semmiből épült fel. Sajátos tradíció nélkül, vagyon A pestújhelyi templom és föld nélkül, nagy tekintélyű, előkelő pártfogók nélkül, valóban hitből, reménységből Hitviták Zürichben 150 éve indult meg A reformációi jubileumok során újabb évfordulóhoz érkeztünk. Ebben az évben emlékeztek református testvéreink arról, hogy 450 évvel ezelőtt, 1523-ban zajlott le Zürichben az a két nevezetes hitvita, amely Zwingli győzelmével végződött, s ezzel megindult a svájci reformáció. Bár a wittenbergi reformáció hatása kétségtelenül kimutatható a zürichi eseményeken, a zürichi reformáció mégis egészen más körülmények között indult és másképpen fejlődött ki, mint a lutheri reformáció. A ZÜRICHI ESEMÉNYEK megindítója Zwingli Ulrich svájci parasztcsaládból származott. Egy esztendővel volt fiatalabb, mint Luther Márton. Tanulmányai során a humanizmust szívta magába a báseli, a berni és a bécsi egyetemeken. Erasmus lelkes tanítványa volt. Lelkésszé szentelése után tábori lelkészként szolgált. A pápa zsoldjába szegődött svájci zsoldosokat kísérte a franciák elleni harcokba. Ekkor ismerte meg a zsoldos élet erkölcsromboló hatását, amely ellen irataiban később olyan szenvedélyesen küzdött. 1518- ban Zürich főtemploma, a Grossmünster lelkészévé hívták meg. Mint ifjú prédikátor, igehirdetéseiben nagy buzgalommal kezdte magyarázni a Szentírást. A lipcsei vita ráterelte figyelmét Lutherre. Olvasni kezdte Luther iratait és így közelebbről megismerte a wittenbergi szerzetes eszméit. Zürichben az események kirobbantója nem a búcsú kérdése volt, mint Wittenbergben, hanem a böjt megszegése. 1522 böjtjén egy Froschauer nevű nyomdász ebédre hívta meg barátait és a böjti tilalom ellenére kolbásszal vendégelte meg őket. A konstanzi püspök vizsgálatot indított az ügyben. Zwingli — bár ő volt az egyetlen, aki a nyomdász vendégei közül tartózkodott e „bűn” elkövetésétől — védelmére kelt a nyomdásznak. Prédikációt tart „az ételek szabadságáról”, amit nyomtatásban is közread. Ebben többek között hangsúlyozza: „ha böjtölni akarsz, tedd azt, ha nem szívesen ennél húst, akkor ne egyél: a keresztyén ember maradjon szabad.” A városi tanács — bár pénzbírsággal sújtotta a böjtöt megszegő nyomdászt — vitát kezdeményez a problémáról. Zwingli 67 tételben foglalja össze tanítását, amely most már túlnőve a böjt kérdésén, igazi reformációi program. Ennek igazolására álljon itt egy tétel a 67-ből: ..Krisztus az igaz Isten Fia, aki ártatlanságával megváltott a haláltól és áldozatával kiengesztelt Istennel. ö az emberiség igaz Útmutatója és Ura.” Az első vitára 1523. január 29-én került sor. A vitában a konstanzi püspök képviselője Johennes Fabri nem tudta felvenni a vitát Zwinglivel, így alulmaradt. A városi tanács Zwingli tanítását fogadta el, és annak ellenére, hogy a püspök korábban már elmozdította állásából Zwinglit, megbízta őt az a svájci reformáció evangélium további hirdetésével. Ezzel a városi tanács tulajdonképpen elszakadt az egyházi felsőbbségtől és a püspök jogkörét maga vette át. 1523. októberében újabb vita volt a miséről és a képekről. A vitában ismét Zwingli kerekedett felül. Mivel nem látta a Szentírással megegyezőnek, megszüntette a misét és az istentiszteleti éneklést ( is. A templomból eltávolította a képeket és az oltárokat, sőt még az orgonát is. A gyülekezet kormányzását a városi tanácsra bízta. TÖBB ÉSZAKI KANTON csatlakozott a zürichi reformációhoz, a de a déliek Zwingli ellen szervezkedtek. Az ellentét mindinkább kiéleződött a két párt között. Nem csak vallási, hanem politikai ellentétek is voltak közöttük. A katolikus kantonok a Habsburgok segítségét kérték. Zwingli pedig egy nagy Habsburg ellenes szövetség összehozásán fáradozott. Hesseni Fülöp hajlandó volt támogatni Zwingli tervét, de ehhez Luthert is meg kellett nyerni. Luther és Zwingli között ugyanis heves vita folyt. Nemcsak külső kérdésekről, mint az odtár, orgona és az istentiszteleti ének stb. szerepéről, hanem elsősorban az úrvacsora kérdéséről. Mivel Zwingli az ész embere volt a Szentírás tartalmát igyekezett az értelemmel is összhangba hozni. Ezért nem fogadta el, hogy az úrvacsora szentségében maga Krisztus van jelen teste és vére által. Szerinte az úrvacsora nem több, mint emlékezés Krisztus halálára és egyúttal a hívők hitvallástétele. Luther viszont azt hangsúlyozta, hogy az úrvacsorában maga Isten cselekszik, amikor Krisztus testét és vérét adja eledelül. Hiába találkozott 1529. októberében Hesseni Fülöp óhajára Mar- burgban a két reformátor. Luther politikai érdekek kedvéért nem volt hajlandó feláldozni az evangélium tisztaságát, s így az úrvacsora kérdésében nem jöhetett létre közöttük megegyezés. ZWINGLI HÍVEI a katolikus párt váratlan támadására fegyvert fogtak védelmükre. Zwingli mint tábori lelkész híveivel tartott. A döntő ütközetet 1531-ben Kappel mellett vívták meg. A zürichiek vereséget szenvedtek. Az ütközetben maga Zwingli is elesett. Luthert Zwingli halála mélyen megrendítette. Zwingli munkáját tovább folytatta utóda Buliinger, aki később híveivel együtt csatlakozott a kálvini reformációhoz. a reformáció két nagy Aga az úrvacsora kérdésében azóta sem jutott egyes- ségre. Az úrvacsorához való felfogásunk különbözősége azonban nem gátolhatott meg bennünket abban, hogy a történelem folyamán és ma is református testvéreinkkel ne tudnánk igazi testvéri közösségben együtt élni és szolgálni Isten dicsőségére és az emberek előmenetelére. _ , és szerétéiből. Vagyona mégis volt, az Isten szeretetének drága evangéliuma.” „Majdnem felelőtlen, de mégsem könnyelmű volt az a vállalkozás, annak a hitnek a lendülete, amely jó tökéből: a szegények filléreiből mert templomot építeni egy vesztett kalandorháború után, a munka- nélküliség rémétől naponta fenyegetett emberek között, a nagy világgazdasági válság kellős közepén. Az egyik gyűjtő, az örökifjú Mixich Frigyesné ma is itt van közöttünk.” Mind ez negyven évvel ezelőtt történt, hallhattuk abból a lelkészi jelentésből, melyet a gyülekezet mai lelkésze Schreiner Vilmos a közgyűlésen olvasott fel. A 40 ÉVES JUBILEUM MEGÜNNEPLÉSÉRE meghívta a gyülekezet az egyházkerület püspökét, D. Káldy Zoltánt, aki az ünnepi istentiszteleten Máté evangéliumának 21, 1—9 versei alapján igehirdetéssel szolgált. Igehirdetésének elején arról a várakozásról beszélt, mellyel kortársai, és sokszor az emberek ma is Jézust várják. Ő mégis alázatosan jön, mint egy szolga! És éppen ez a mi nagy szerencsénk, hogy Jézus szolga! Az egyház is erre hivatott. „Az egyház akkor nagy, ha kicsi, ha szolgál, ha szeret. Ma is akkor nagy az egyház, ha szolgálja az embereket, akik között él!” Jézus királysága éppen ebben a szolgálatban rejlik, hangsúlyozta a továbbiakban a püspök. Mivel uralkodik? — vetette fel a kérdést. Az evangéliummal! Az evangélium, amivel uralkodik, az valóban hatalom! Mi egyet tehetünk — emelte ki igehirdetésének végén a püspök —: „Hódoljatok a királynak és szolgáljatok Néki. Hódolni, rátelepült a pestújhelyi útra, útjában a közlekedésnek. Útban van-e vagy úton az egyház; templomostól, papostól, hívestől ? S jó úton-e? Vagy úton van, s halad maga is új és jó utakon együtt azokkal, akik másfelől tán, de az emberiség jobb, szebb és békésebb jövője érdekében igyekeznek előre! „A pestújhelyi gyülekezet így akar élni és jó úton járni ezután is. A jelen és jövő feladatai közül kiemelte a lelkészi jelent és azt a problémát, melyet a gyülekezetnek jelent az Újpalotai lakótelepre költözött evangélikusok megtalálása. Ebben sokat segíthetnek a gyülekezet tagjai is, A LELKÉSZI JELENTÉS UTÁN meghallgathattuk Szabó Sándor presbiter erre az alkalomra írt versét. Majd köszöntések hangzottak el. Elsőnek Samu Lajos tanácselnök- helyettes tett tanúságot arról, hogy a pestújhelyi gyülekezet nem „útban” van, hanem jó úton halad a kerület lakóinak való segítésben és példamutatásban. Megköszönte az eddig tapasztalt együttműködést és kérte ezt a továbbiakban is a lelkésztől és az . egész gyülekezettől .Ezután a testvéregyházak képviselői adták át áldáskívánásaikat. Először Hé- zser Zoltán református lelki- pásztor, ezt követően Végh Tivadar római katolikus esperes plébános szólt. Végül O. Káldy Zoltán püspök köszönte meg nemcsak a köszöntéseket, hanem a gyülekezetnek többek közt azt a hűségét, mellyel eddig is gondoskodott templomáról és azt az áldozatos szereteted mellyel a gyülekezet viseltetik az új Teológiai Akadémia és Otthon építésével kapcsolatban. Az istentisztelet és közgyűlés után a templom kórusán Néhányat! a gyülekezet egykori alapító tagjai közül engedelmeskedni Istennek és szolgálni az embereknek, segíteni az embereket, hogy béke legyen, kenyerük legyen, boldogok legyenek.” AZ ISTENTISZTELETHEZ ITT IS KÖZGYŰLÉS kapcsolódott, melyet a gyülekezet felügyelője dr. Szentirmay József nyitott meg, aki 38 éve tölti be hűséggel a felügyelői tisztet. Köszöntötte a vendégek sorában a Budapest XV. kerület VB elnökhelyettesét Samu Lajost, a 'testvéregyházak képviselőit: Hézser Zoltán református lelkészt és Végh Tivadar római katolikus esperesplébánost. Ezt követően a gyülekezet lelkésze szólt a gyülekezet múltjáról, jelenéről és jövőjéről. „Szép templomunk elkeríthető „gyülekezeti teremben” szeretetvendégségen lehettek együtt a vendégek a gyülekezet presbitériumával, ahol mód nyílt az aktuális kérdések és problémák kötetlen megbeszélésére és meghallgathattuk ismét a gyülekezet „házi költőjének ’’előadásában egyik versét. TEMPLOMOT ÉPÍTENI ÉS JUBILEUMOT ÜNNEPELNI csak úgy érdemes, ha abból erő sugárzik a hétköznapok felé is. A Pestújhelyi Gyülekezet úgy ünnepelt, hogy nemcsak vasárnap, hanem a hétköznapokban is hódol a nagy Királynak és szolgál Neki! Ifj. Kendeh György Simon István: NEMZEDÉKEK Lehajtom csöpp kezére arcomat s meglepődök: így is lehet, mikor nem a kéz simogat, hanem az arc — kezet. Egy simogatás; bárcsak mint a rozs egy szeme, véletlenül elvetett s el is felejtett mégis százszoros termésével áldana, lepne meg. E kéz, mint arcomhoz hajolt kalász, talán majd visszasimít csöndesen, régi tarlón az élő folytatás, nyurga hajtás a fán, az öregen. Az öregeknek bizony jól esik, most érzem, most, hogy nézem a fiam. S én is valakié vagyok pedig. Épp így tarthatott a karjaiban. Gyermekünk: a jövő A Hazafias Népfront Országos Tanácsának december 7.-i ülése AZ ÜLÉST ELŐKÉSZÍTŐ IRAT CÍMLAPJÁN áldott állapotban levő anya fényképe, s alatta ez az „egyenlet”: Gyermekünk —■ a jövő. Maga a tanulmányszámba menő írás ismerteti az előzményeket, hogy ti. már a Hazafias Népfront V. Kongresszusa felhívta a figyelmet hazánk népesedési problémáira, továbbá, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, illetve Kormányunk eddig is több intézkedést tett a helyzet javítása érdekében, míg legutóbb, ez év október 18-án a Minisztertanács határozatot hozott a népesedéspolitikai feladatokról. Ezután részletes ismertetés következik a népesedési helyzetről: hazánk lakosságának szaporodása nem kielégítő, annyira, hogy ennek tartóssá válása a jövőben az ország lélekszámának fogyását eretiményezné. Ez a megállapítás annál megdöbbentőbb, mivel közben népünk általános életszínvonala rohamosan növekszik; tehát minél jobbmódúak lettünk, annál kevesebb a gyermek (és több a nyugdíjas öregember). Ez így van más fejlett, iparral rendelkező államban is, úgy látszik együtt jár a civilizáltság terjedésével, az életszínvonal emelkedésével. Viszont mindent meg kell tennie kormányzatunknak és társadalmunknak azért, hogy népünk természetes szaporodása kielégítő legyen, legalább 18 ezrelék legyen az élveszületett gyermekek száma, amihez az szükséges, hogy egy-egy családban átlag három gyermek legyen. EZEKKEL A PROBLÉMÁKKAL ÉS FELADATOKKAL foglalkozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának legutóbbi ülése a parlamentben. Hegedűs S. László országos titkár vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy a népesedéspolitika országos politikánknak éppen olyan fontos része, mint a gazdaság-, vagy kultúrpolitika. Ahhoz, hogy lényeges javulás álljon be, általános szemléletjavulásra, a gondolkodásmód megváltozására van szükség. A népesedés kérdése legyen egész társadalmunk ügyévé. A gyermekáldás elutasítása az oka sok rossz házasságnak, válásnak s ezzel együtt sok-sok nyugtalanságnak, összeférhetetlenségnek és szenvedésnek. Népünk sok nehéz feladatot megoldott már a közelmúltban; ezért is bízni lehet abban, hogy erre a nagy- horderejű problémára is felfigyel. — Előterjesztését S. Hegedűs László azzal fejezte be, hogy az az igazi karácsony, amikor a karácsonyfa alatt, a szent estén kipirult arcú gyermekek örülnek s nemcsak ketten, a férj és a feleség kívánnak egymásnak kellemes ünnepeket. A HOSSZAS ÉS SZENVEDÉLYES VITA során egyházi részről Bakos Lajos református püspök az egész magyarországi protestantizmus nevében helyeselte kormányunk népesedéspolitikai célkitűzéseit, mint mondta; az élet felelős szeretetét, abban a mi szocialista államunkban, amelyben lehet, érdemes és öröm élni. j Mint meghívottak, fiatalok is szép számmal vettetüfcszt ezen az ülésen s elmondták gondolataikat, tapasztal a taiÄTjfi kívánságaikat népünk nagy problémájával kapcsolatbamjflPr. Szabó Zoltán miniszter a házasélet egészségügyi tudnivalóival foglalkozott. És újra meg újra felhangzott az az óhaj, hogy a népesedéspolitika legyen minden fiatal házaspár és egész társadalmunk ügyévé; hogy az anyák és a nagy családok kapják meg a kellő anyagi támogatást és erkölcsi megbecsülést. Veit, aki azt kívánta, hogy embertársaink értékének felmérésénél számításba kell vennii vállalja-e az illető a családi életet, illetve a gyermeknevelés gondjait. BÍZUNK BENNE, hogy evangélikus népünk, lelkészeink és vezetőink szintén helyeslik, vállalják és segítik Kormányunk népesedéspolitikai programját. Hiszen egyházunk annak idején is komolyan foglalkozott az egyke és az egyse súlyos problémájával, annak a lelki, társadalmi hátterével. Most a kérdés más társadalmi viszonyok között, más indítékok alapján jelentkezik, mint azt fentebb vázoltuk, s legfőbb ideje a problémáról nemcsak írni és beszélni, hanem határozottan elő is kell segítenünk azt a szemléletjavulást, ami nélkül a pénzügyi intézkedések valóban eredménytelenek maradnának. Az egyházon belül is meg kell vizsgálnunk, hogy mindent megtettünk-e tőlünk telhetőleg a népes lelkészcsaládok megbecsülésére és támogatására, mert hála Istennek ma is léteznek —, sokszor kicsiny gyülekezetekben és nem mindig megfelelő, korszerű lelkészlakásokban. Példájuk pozitív erkölcsi kihatással lehet lakhelyük és környezetük más vallású, vagy más világnézetű lakosaira is. Luther Mártonra emlékezzünk, aki népes családjának feje, eltartója és gondviselője volt hűséges és okos feleségével, Bóra Katalinnal együtt. n n. „ „ , . u. ur. Veto Lajos DÉL-AFRIKA Október végi jelentések szerint a dél-afrikai kormány által az Egyesült Nemzetek Szervezete döntése ellenére továbbra is igazgatott Dél- nyugat-afrika (Namibia) helyi kormányai bevezették a lakosság megfélemlítésére a nyilvános megbotozás büntetését. Richard Wood anglikán püspök adatai szerint a legutóbbi időben 3—400 ovambot törzshöz tartozót botoztak meg. Egy alkalommal például nyolc diákot húsz, négy diáklányt pedig hat botütésre ítéltek. mert a tilalmak ellenére hazájukat annak önállóságára utaló nevén, Namíbiának mondták és bírálni merészelték a terület dél-afrikai kormányzóját, Jan de Wet megbízottat. (lwi)
