Evangélikus Élet, 1973 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1973-12-23 / 51. szám

Karácsony ünnepének igéje: Isten belépett a történelembe Tit 2, 11—14 Újra zengett ajkunkon az örvendező, boldog karácsonyesti ének. Gyermekek örömtől csillogó szemében visszatükröződött a karácsonyfák gyertyáinak fénye. Szorgos kezek, akik tegnap még vasércből izzó vasat facsartak, műtőkést fogtak, vagy a jövő év kenyerét biztositó magot hullatták a mélyen szántott földbe, kis csomagokat helyeztek féltő gonddal, szeretettel a csillogó fenyők alá. Fáradt léptű nagymamák és nagyapák tipegtek a megtakarított pénzért zakatoló kisvasutat, vagy szőke hajú babát vásárolni az unokáknak. A néhány héttel ez­előtt elkészült új otthonokban fiatal házaspárok csodálkoztak rá a karácsonyi fenyőkre. Pöttömnyi ember bontogatja amott a karácsonyi ajándékát. Máshol beteg ember eltűnődve kérdi, vajon látom még újra a karácsony csillogását. Földrészek van­nak, ahol ma is éhesen kérdezik a kicsik és a nagyok: mikor lesz ezen a földön olyan karácsony, amikor mi is éhezés nélkül ün­nepelünk? Mikor nem lesznek lövészárkok, ahonnan gyűlölettől izzó szemek néznek egymásra?! Otthonok és földrészek van­nak, ahol ma is, békesség helyett békétlenség dúl. Öröm helyett a szomorúság lopakodik. Közösséget építő szeretet helyett gyű­lölet és harag rombol széjjel közösségeket. EMBERÉLETÜNK SOKSZÍNŰ KAVARGÁSÁBAN felhang­zik a karácsonyi örömüzenet: Minden embernek megjelent Is­ten üdvözítő kegyelme. Isten szer etet e Jézus Krisztusban em­berközellé lett. Ez a szeretet minden embernek örömöt, békes­séget, életet és üdvösséget hozott. Járja át a világot, — mint valami futótűz — az örömhír: Isten minden emberhez kegyel­mével jött közel. Jézus Krisztus — aki az örvendezők örömét megsokasítja, a terhet viselők terhét magára veszi, az igazságot és jogosságot sóvárgót igazsággal és jogossággal megajándékoz­za —, Isten atyai szeretetét minden emberrel érezteti és meg­ismerteti. Isten olyan atya, aki nem tesz különbséget gyermekei között. Minden embernek a szeretet, az élet, az örökkévalóság, a békesség „karácsonyi csomagját” tette elérhetővé és kézzel­foghatóvá Jézus Krisztusban. A karácsonyi örömhír jusson ma el minden magányoshoz, egészségeshez és beteghez, minden emberhez: A távolig megközelíthetetlen és kifürkészhetetlen Isten belépett a történelembe, az örök Isten emberközellé, a történelemben velünk járóvá és értünk munkálkodóvá lett. A NEPEK NAGY CSALADJÁNAK MEGVÁLTÓJAKÉNT jelent meg Krisztus. Karácsony nem a család ünnepe! Kará­csony az emberiség nagy családjának ünnepe. Isten atyai sze- retete ma társként szegődik ahhoz, aki először maradt magá­nyos a karácsonyfa mellett. Szeretete átöleli az emberszámba nem vett négert, a békésebb életét építő és érte küzdő vietná­mit, a lövészárkokból egymással farkasszemet néző arabot és zsidót. Tanít atyai szeretettel nem egymás ellen, hanem egy­másért élni. Az ökölbe szorult kezet megtanítja simogatni. Az érzéketlen, irgalmatlan szívet szeretni. Az elembertelenedett embert emberré lenni. Tanítja a kicsivé lett földgolyónkon az egész emberiséget békében élni, egymásért felelősséget hordoz­ni, egymást boldogítani. A TÖRTÉNELEMBEN JÁRÓ KRISZTUS jó cselekedetekre igyekező népet formái övéiből. Karácsony nem szép mese Isten szeretetéről. Krisztus történelemben munkálkodó ereje népének másokért élő szolgálatán keresztül tükröződik. A keresztyének olyan emberek, akik a „másoknak jót” munkálják. A keresz­tyének hasznos, segítő tagjai a társadalomnak, embervilágnak. Szeretetük, soha nem korlátozódik csak a keresztyénekre, ha­nem segítő szeretettel munkálkodnak'mindig ott, ahol segítségre szoruló emberek vannak, s ahol a felebarát javára és hasznára lehetnek. Karácsony szeretetét, örömét és békességét árasztják egy életen át. Az örök karácsonyt készítő Istenre tekintenek reménységgel, a múló karácsonyok csendjéből. Dr. Nagy István IMÁDKOZZUNK Magasztalunk Téged, emberközellé lett, történelmünkbe be­lépő, velünk sorsközösséget vállaló és értünk munkálkodó Jézus Krisztus. Magasztalunk élet Istene, hogy. atyai szeretetedből nincs ki­rekesztve egyetlen ember sem. A nagy karácsonyt, örök életet készítő szereteted minden embert Hozzád hív és haza vár. Taníts minket szereteted hordozóivá, üdvözítő akaratod hirdetőivé és békességed munkálóivá lenni. Ámen. „...engedelmes volt...” A legnagyobb művészek ké­pesek csupán kevés vonással hű képet alkotni, néhány szó­val mély tartalmat kifejezni. Így ír Pál apostol ebben a le­vélben Jézus Krisztusról. Sza­vai rövidek, de súlyosak. Mindegyik megállapítása kü­lön tanulmányozást igényel és érdemel. JÉZUS ENGEDELMES VOLT. Nem ismerjük, ne is kutassuk mi ennek a megál­lapításnak értelme a kará­csony előtti, tehát Jézus em- berréléte előtti időszakaszban, hiszen kicsoda lenne képes tá­jékozódni azon az ismeretlen, titokzatos területen. Nem mondhatunk többet és nem fe­jezhetjük ki szebb gondola­tokkal, mint Luther teszi a 351. énekben: „Menj fiam, betelt az idő... S a Fiú engedelme­sen eljött a földre .. A mi sztérium drámákra em­lékeztető forma megjelenítő' ereje is csak sejteti velünk a mennyei eseményeket és csak ízelítőt ad némiképpen a való­ságból. ENGEDELMESSÉGÉNEK LÉNYEGÉT TOVÁBBI ÜTJÁ- RÓL olvashatjuk le. Mindenek előtt úgy értsük, hogy Jézus emberi létében nem volt bábú, amelyet kívül­ről („felülről”) mozgattak mint a színpadi játékban szokás, hanem részt vett, részt vállalt, saját személyiségének alkotó elemeivel benne volt a törté­nelemben. Imádkozott és csele­kedett, beszélt és gyógyított. Magát és művét értelmezte, magyarázta. Vállalt feladato­kat és elutasított magától kí­sértéseket. Engedelmességben azonosí­totta magát Isten akaratával. A Gecsemánei tusakodás vért­verítékező komolysága s egyéb közlések a Bibliában csak sej­tetik _ velünk engedelmességé­nek nehéz óráit. De mindeze­ken keresztül „megtanulta” (Zsid 5,8) az engedelmességet. A Biblia „nagy emberei” Áb­rahámtól a prófétákig mind engedelmességükkel tűntek ki, Jézus azonban különbözik tő­lük, mert Ö ezzel a magatar­tásával nem csak bizonyította, hanem egyszersmind gyakorol­ta is Isten hatalmát a világ, az ember bajainak, nyomorúsága­inak orvoslásában, a bűn és halál legyőzésében. Engedelmes volt. Ügy érez­zük, Pál apostol nem egysze­rűen ismételni akarja e meg­jelöléssel, amit már előzőleg a „szolgai forma” kifejezéssel mondott, hanem tovább építi, új vonással gazdagítja Jézus­ról alkotott mozaikképét. S az úgy alakul, hogy róla a sza­badság tükröződik. Mikor Jé­Bódás János: Betlehemi éj (Ézs 11, 6) Fiatal kis anya fekszik a jászolban. Szoptat. Arca fürdik mennyei mosolyban. Három kérges pásztor áll, káprázik, hallgat. Borzas szakállukon könnyből van a harmat. A szent látomástól illetődött vének. Itt a Gyermek, kiről szólott angyalének. Hiszik, a jobb sorsra nem soká kell várni: Messiás a gyermek, isteni királyfi. így illik ez: legyen istálló a háza, ha már Isten magát a földre alázta. Nem mutathatja meg szeretetét szebben: kész barmokkal lakni békés társbérletben. Mint száraz avar közt az ibolya-kékség, dereng bennük édes, gyermeki reménység: Ézsajás nagy álma beteljesül végre: minden élők szabad, boldog közössége. Az „ISTENES ÉNEKEK” című 1971-ben megjelent kötetből. Nem tudom, van-e még szé­les e hazában olyan evangé­likus gyülekezet, melyben fenntartották a karácsonyi os­tya régi, szép szokását. Bennem elevenen él még az emléke, leírom hát, hogy va­lami nyoma maradjon azok számára, akik szeretnek a le­tűnt idők cserepei között ku­tatni. * Karácsonyi ostya GYERMEKKOROMBAN NE­KÜNK AZ ADVENT bekö­szöntését sok más mellett az is jelezte, hogy az iskolában a nyári konyha kis kemencé­jét befűtötték és megkezdő­dött az ostyasütés. A haran­gozó néni hófehér kötényt kö- 'tött, megkeverte a tésztát, nem is egy-, de háromfélét: tört mandulával és cukorral kevertet. meg a „simát”, mely nem volt ízesítve. A két olló­szerű, nehéz fejű ostyasütő már áttüzesedve várta a híg keveréket, majd vidám sis­tergéssel zárta magába, hogy néhány másodperc múlva ki- tátsa lapos száját és kiadja a halvány aranvsárgára sült os­tyát. Az első próbadarabok a mienk voltak, de később csak akkor volt szabad a tetthely­re belépnünk, amikor a meg­sült ostyák fodros szélét a rek­tor néni éles ollóval simára vágta és a hulladékot szét­osztotta nekünk. Ez mind izgalmas volt, de igazán az a várakozás tette érdekessé, amellyel a kará­csonyi szünetben bekövetkező „ostyahordás”' nagy napja elé néztünk. Mert a nagy halom­ba összegyűlt ostyát a Rek­tor úr nem a maga gyönyö­rűségére süttette, hanem a Karácsonyt-váró gyülekezet­nek. MIKOR AZTÁN A NAGY NAP ELJÖTT, ünneplőbe öl­tözött nebulók kiscsizmás- nagykucsmás sora húzott a Szontágh lépcsőn az iskola fe­lé. Ahány gyerek, annyiféle. Egyben azonban mind egy­forma volt: izgalomtól kipi­rult arc a kucsma alatt és hó­fehér szalvétát rejtő kosárka a karunkon. Az elcsendesedett iskola nagy osztályában gyü­lekeztünk. Leterített asztalo­kon a sok ostya, a padlón pe­dig .—> egyelőre titkos rendel­tetéssel — egy, esetleg két nagy sózóteknő. Mikor a választott „nagyis­kolások” együtt voltak, még egy utolsó eligazítást kap­tunk, aztán az asztalokhoz léptünk, ahol a Rektor néni az elébe terített gyülekezeti névsor alapján, szalvétáinkba — a családtagok száma sze­rint — kisebb vagy nagyobb csomó ostyát takart, s ketten­ként, mint Krisztus apostolai, elindultunk a megadott cím­re. Ünnepélyes Hiedelemmel köszöntöttük a ház népét (mely már felkészült az os­tyahordás napjára) és elmond­tuk a rigmust, amit már he­tek óta tanultunk, s jól meg­tanultuk, mert íme, még most is megcsendül bennem: „ ... Rektor úrunk nevében ezen ostyát általadjuk. Fogadják szívesen, egyszersmind kívánjuk, boldogságban és jó egészségben hogy a gyors léptekkel közeledő szent Karácsony ünnepét töltösék el.” ÁTNYÚJTOTTUK a KO­SARAT, s abból a házinéni kivette az ostyát, hogy helyé­be a maga ajándékát: diót, mákot, babot, szál kolbászt, néha egy-egy sődart is •— te­gye, a szalvéta sarkába pedig belekösse pénzadományát. Persze mi sem maradtunk ju- talmazatlanul. Nagy pénzszer­zési alkalom volt az. ostya- hordás. Mert azon a napon legalább 10—12 helyről vitte be egy-egy pár gyerek a Rek­tor úrnak szánt ajándékot (tu­lajdonképpen díjlevélben biz­tosított karácsonyi juttatást), s a teknőkben mutatósán gyűlt a sok jó. a mi zsebünkben pedig vidáman csörgött az ap­rópénz, mely néha 10—15 ko­ronát is kitett. Ilyenkor érez­tük meg először a saját ke­reset édes ízét (valóban is édes ízét, mert Mathaidesz bácsi vegyes kereskedésében ugyancsak megcsappant a cu­korkakészlet). Áldott emlékű Rektor urunk gazdagabb lett egy disznóölés- nyi mindenjóval, mi az ün­nep előtt különösen értékes koronákkal, az evangélikus hívek pedig a kedves kará­csonyi ostyával, melyet csak a karácsonyesti asztalnál volt szabad megtörni a Jézus szü­letése napján is. a megtöretett testű Jézusra való emlékezés­sel. Ruttkay-Miklian Géza zus magát teljesen azonosí­totta Istennel, akaratát az övé alá rendelte, akkor lett telje­sen és igazán szabaddá. Még jobban kiélezve és „emberileg szólva”: engedelmessége bizto­sította számára fiúi méltósá­gát. MI A CÉLJA JÉZUS ENGE­DELMESSÉGÉNEK ? Isten embertmegmentő tervének megvalósítása. Erre vállal­kozott Jézus nem egyszerű eszközként, hanem élő, embe­ri személyiség formájában, aki minden rendelkezésére álló módon segíteni akar rajtunk. Nekünk örök mérték is az Ö engedelmessége. Hozzá kell mérnünk mindig magunkat, van-e bennünk is „ilyen indu­lat”? Akarunk-e, tudunk-e Is­ten szeretet-parancsának és mennyire engedelmeskedni? Karácsonykor alkalmas az idő, hogy megvizsgáljuk magunkat. Muncz Frigyes Akkor is megszületett 1918 karácsonya 1918. december 24, kedd. Fe­kete, lucskos karácsony volt. Két emberöltőnyi ideje, s most hangulatában, esemé­nyeiben megidézzük. Az idős olvasók még biztosan fognak emlékezni és emlékezéseikben összeszorul a szívük. Fekete, lucskos karácsony volt. . . Újságcikk: „... A karácsony­fák ezreinek gyönge fényköré­ben a szíveket homály fekszi meg, akik mégis örülni és ne­vetni tudnak, jóformán csakis a gyermekek, akik boldog tu­datlanságban élvezik örömei­ket, nem foglalkozva azzal, hogy mit hoz a holnap, amely komornak, fenyegetőnek mu­tatkozik. Az idei karácsony al­kalmával sok minden hiány­zik, ami osztályrészül szokott jutni, sőt még a nagy ünnepek elmaradhatatlannak hitt má­kos és diós patkóit is nélkülöz­ni kell a legtöbbnek, noha ez mindenkor kijutott szegény­nek gazdagnak egyaránt...” RIKKANCS: Puccskísérlet Berlinben! A matrózok le akarták tartóztatni a kor­mányt. HÍRMAGYARAZÖ: Nagy az elégedetlenség Németország­ban, ágyútüz alá fogták a mat­rózok a birodalmi parlamen­tet. A gárdacsapatok kitarta­nak, de a kormány szoronga­tott helyzetében nem képes tárgyalni. Jól értesült körök szerint Németországot csak a teljes konszolidáció után hív­ják meg a béketárgyalásra. Az olasz kormányválság mögött teljesíthetetlen feltételek hú­zódnak meg. Az olaszok görög területekre tartanak igényt az Adrián, Albániának teljes füg­getlenséget követelnek, igényt , tartanak német gyarmatokra s kártérítést követelnek a köz­ponti hatalmaktól. RIKKANCS: A Függétlen- ségi Párt táviratot intézett Wilsonhoz. Hí RM AGY ARÄZÖ: „Ma­gyarország bízik a népek szent szövetségében és őszinte lelke­sedéssel csatlakozik a Wilson- féle összes békepontokhoz, amelyekben a szabadságnak, igazságnak és az egyetemes emberszeretetnek világmeg­váltó jogrendje szabadon ér­vényesülhet. Ezen alapelveket a magyar nép szívesen elfo­gadja, de viszont megvárja azoktól is, akik a fegyverszü­net dacára fegyverrel törtek ránk, hogy elharácsolják ösz- szes gazdasági és erkölcsi érté­keinket. Bizalommal várunk intézkedést az örök békének és humanizmusnak hivatott apostolától, a szabad amerika népeinek vezérétől, Woodrow Wilsontól...” RIKKANCS: Kolozsvárra bevonultak a románok. HIRMAGYARÄZÖ: Wilson karácsony másnapját London­ban tölti. 26-án érkezik Do- verba, 2.30-kor száll ki Lon­donban a vonatból, ahol a ki­rály és a királyné fogadják és velük a Buckingham-palotába kocsizik. Kolozsváron Gerescu tábornok első intézkedése az volt, hogy a színház és mozik változatlan műsorral tovább játszanak. Vyx alezredes Ká­rolyi Mihály miniszterelnök­nek jegyzéket nyújtott be a cseh demarkációs vonal kiegé­szítéséről. Masaryk elnök nagy beszédben fejtegette elképzelé­seit az új cseh államról. Hang­súlyozta, hogy Wilson elnökkel átbeszélte a kérdéseket és az elnök messzemenő támogatá­sáról biztosította. Masaryk el­nöknek további megbízatása is van. Az entente részéről az az igény, hogy -Ausztriával és Magyarországgal vámszövet­ségre lépjen. Ausztriával azért, hogy ne csatlakozzék Németországhoz. A csehek ve­lünk való tárgyalása kudarcba fulladt. RIKKANCS: bezártak a tőzsdék. HIRMAGYARÄZÖ: napok óta pang az üzleti élet a tőzs­déken. A terménytőzsde már ki sem nyit, az értéktőzsdén még néhány részvényt jegyez­nek: Cement 370, Kőbányai Gőztégla 600, Általános Kő­szén 1680, Déli Vasút 101, Guttmann 730 korona. A szén- szállítás körüli bajok miatt karácsonyra be kell szüntetni a gázszolgáltatást. Budapest polgárainak megértését kéri a kormány. RIKKANCS: szűnik a spa­nyol. HIRMAGYARÄZÖ: a spo­nyol megbetegedések száma mutatja, hogy /a járvány szű­nik. 21-én 58, 22-én 49 sze­mélyt vittek a kórházba. Míg az elhalálozások száma ez idő­ben 11 és 12 volt. A négy hét óta zárva tartó színházak és mozik a következő felhívást juttatták el illetékes helyre: „ha ennyi korlátozás után a karácsonyi ünnepekre sem sza­badul fel üzemük, kénytelenek lesznek alkalmazottaikat elbo­csátani”. Nyitott ajtókat dön­gettek, mert a színházak mű­sort is nyomtattak már. A Vígszínház műsorán a Férj és feleség szerepel. a nagy tehet­ségnek ígérkező Csortos Gyula és Gombaszögi Frida alakítá­sával. A Városi Színház a Há­rom kislánnyal nyit. A Phönix moziban Molnár Ferenc Az ördög második hetét mutatják be. RIKKANCS: újabb mene­kültek érkeztek a Nyugati pá­lyaudvarra. HÍRMAGYARÁZÓ: mene­külő vasutasokkal, köztisztvi­selőkkel és családtagjaikkal vannak tele a pályaudvarok. A kormány ideiglenesen vagono­kat bocsátott rendelkezésükre. Felhívja a magyar társadalom tagjait, hogy a menekülteket befogadják, és pénz, valamint élelemsegélyben részesítsék. Ugyancsak kéretik, hogy a ha­zatérő hadifoglyokról társa­dalmi útón történjék gondos­kodás. Jó érzésű asszonyok máris a következő akcióra hív­nak fel: ..Karácsony ünnepén szerető megemlékezéssel néz­zen szét minden asszony ru­hái, fehérneműi között, s ami akad nélkülözhető, szolgáltas­sa a hadiözvegyek javára”. RIKKANCS: papírhiány el­lenére apróhírek a Pesti Hír­lapban. HIRMAGYARÄZÖ: Hírek. A Budai evangélikus egyház­ban vasárnap délután lelkész­választó köz,gyűlést tartottak, amely dr. Varsánvi Mátyás győzelmével végződött. Más. Karácsonyfa-gyertya színes corasinból minden mennyiség­ben kapható Ziela Bernátnál, Ráday utca 17. Más. Szőke El­lát eljegyezte Steiner Viktor. Más. Klein Ily székesfehérvári és Nagy Marcell fővárosi dro­géria tulajdonos f. h. 22-én há­zasságot kötöttek. Más. Ma- gvary-Kossa Ferenc december 23-án 58 éves korában meg­halt. Temetése csütörtökön a Kerepesi úti ravatalozóból lesz. Más. Két fajló egész évi abrakellátmánnyal, istállóval eladó. Más. Az óbudai hajó­gyár munkásai részére 200 va­gon tűzifát akar venni. ... És ezen a karácsonyon is úira eljött a világ Megváltója. Az ágyúk csövei kihűltek ugyan már, de nagy nyomorú­ság lepte el a Földet. A szívek remegtek, de az élet nem állt meg. S a fekete, lucskos kará­csonyest sötét utcáin didergett a bethlehemi gyermek. Dr. Rédey Pál

Next

/
Thumbnails
Contents